Népújság, 1956. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1956-06-19 / 143. szám

KKK>0<>00<>0<><X>0<KK>00<>0<XK>0<>0<><>fX> XKjOCtOOOQ ÖÍKM><K>»<K>00<><>0*>C>00<>0<>0<KK>CHX>00<K>CKKK>©<>0<>0000<><>CK><H>^^ Igy védekeznek a kánikula ellen Kiállítást rendesnek as úttörők — országos versenyen vesznek részt a modellezők A Klapka-utcai sütőüzemben Igen szeszélyes a mostani idő­járás. Egyik órában forrón tűz a nap, a másikban már borong. 'Ha le is hül a levegő, a Kecske­méti Kenyérgyár üzemeiben al­sóra vetkőzött emberek dolgoz­lak. Itt mindig meleg van, és 'izzadnak is a Klapka utcai sütő­üzem dolgozói, mire M óra alatt ■'kisütnek 180—200 mázsa kenye­ret. És, hogy a szomjukat oltsák, naponta egy üveg szikvizet kap­tak. Amikor azonban a szabad­ban is 20—22 fokra emelkedett a hőmérséklet, ez a mennyiség kevésnek bizonyult és kérték a vállalat vezetőségét, hogy töb­bet adjon. Kérésük meghallga­tásra talált, s ma mér korlátlan mennyiségben fogyaszthatnak szikvizet. Még azok is kapnak, akik nem közvetlenül a kemen­cék mellett dolgoznak. A vezetőség más intézkedést is tett, hogy védje a dolgozók egészségét. Egyes üzemekben a karbantartó részleg által készí­tett ventilátorokat szereltek fel és a kemencékhez »propellere­ket« — asztali ventilátorokat — biztosítottak. A napokban egy újabb ventilátort szereltek fel a Klapka utcai sütődében, ahol igen előnyös, zárható szellőztető nyílások is vannak. Nem így van ez a A Kecskeméti Gépgyárban, ahol a gépműhely 50 dolgozójá­nak még az ivóvíz ellátása sincs biztosítva. Valamennyien öröm­mel nézik, hogy a műhely főbe­járatával szembeni raktárt — ahol a vízcsap volt — lebontot­ták és helyébe egy korszerűt építenek több mint 2 000 000 fo­rint beruházással. De azt már nem tudják megérteni, hogy a pár méter távolságról miért nem lehet a vizet bevezetni a mű­helybe. Ehhez nem kellene na­gyobb beruházás sem, csak a dolgozók kérésének jogosságát kellene elismerni és nem állíta­nák le a gépeket, hogy az öntő­débe átmenjenek egy-egy pohár vízért, mert jelenleg még vizes­kanna sincs a műhelyben. Legjobban a zománcozó dolgo­zói panaszkodhatnának, ahol még 04 fokot is mértek a héten. Több mint 60 vagon készáru az idény kezdete óta Amióta megindult a borsószezon, szaporán mozognak a szor­gos kezek a Kinizsi Konzervgyár borsóüzemében. A mai napig több mint 00 vagon borsót készítettek el. Az üzem napi átlagos teljesítménye 5—0 vagon készáru. Ilyenkor, az idényben, a munka még vasárnap sem szünetel. Bár voltak, mint Török Lászlóné, akik nem szívesen dolgoznak vasárnap, ennek ellenére szép eredmények születtek a vasárnapi műszak alatt. Horváth Imre műszakvezető csoportja 18 300 darab ötnegyedes üveget zárt le ezen a napon. Eddig a legjobb ered­ményt is a csoport érte el. A szezon kezdetétől hétfő reggelig 19 és fél vagon készárut gyártottak. Nem sokkal maradt el mögöttük a DISZ-műszak sem, amely 17 vagon készárut adott át. Vasárnap a legjobb eredményt Kullai Sándor és Berta Meny­hért autókjávtermi kisegítők érték el. Teljesítményük 231 száza­lék. — Jogosan dicsekedhet a vasárnapi 173 százalékos teljesítmé­nyével Gömöriné töltő csoportja is. Egyénileg a legjobb eredményt Kun Józsefné zárónő érte el, egymaga több mint 8200 üveget zárt le a vasárnapi műszak alatt. Évzáró ünnepség a Mezőgazdasági Szakiskolában Kedves ünnepség színhelye volt vasárnap a Kecskemét—Kisíái Mezőgazdasági Szakiskola épü­lete és környéke. Ekkor volt az elsőévesek évzárója és a másod­évesek ballagása. Az ünnepség reggel 9 órakor kezdődött azzal, hogy a második évfolyam hall­gatói elbúcsúztak az iskolától. A ballagást az elsősök évzá­ró ünnepsége követte, amelyen a legjobb tanulókat könyvjutalom­ban részesítette az iskola. Kiváló gyakorlati munkájáért könyv- putalmas kapott Kovács Sándor, 'jó tanulmányi eredményéért és a jó társadalmi munkáért, Kiss Ferenc, Barabás László, Kará­csony Ignác és Vöö Ilona kaptak könyvjutalmat. Az évzáró ünnepségen Körösi ah társ, a szakiskola igazgatója, beszámolt arról, hogy milyen ta­nulmányi és egyéb eredménye­ket értek el ez év során a fia­talok. Elmondotta, hogy különö­sen dicséret illeti őket azért a munkáért, amelyet tanulási és gyakorlati idejükön túl, közös munkával töltöttek, s amellyel a tangazdaságban mintegy 10 000 forint keresetre tettek szert. Ebből futatta azután a tartal- thas, szép kirándulásokra, arra, hogy megtekintsék a hires Tö­rökbálinti Állami Gazdaság őszi- barackos telepét, körutazást te­gyenek a Balaton környéki ál­lami gazdaságokban, stb. Az évzáró ünnepséget közös ebéd követte, amelyen részt vet­tek a szakiskola tanulóinak szü­lei, hozzátartozói is, — akiket es alkalommal vendégül látott az iskola. Nyitott szemmel E* Király Rózsa hosz- szú évek óta a Kecs­keméti Gépgyár dol­gozója. Jelenleg a zománcomban dol­gozik. A zománc- ktistály közül válo­gatja a szennyező- dóttet teljesítmény­bérben. Ez igen nagy figyelmességet igé­nyel, mert ha _a szennyeződött kris­tályt is megőrlik, rontja a fürdőkádak minőségét. Naponta !4 hordóval kellene a*tán prémium kiválogatni, de bár­mennyire is iparko­dott, még csak egyet­len egyszer sikerült 28 hordóval átválo­gatni. E mellett a takarítást is végzi a zománcozó többi nödolgozóival kö­zösen. A napokban pré­miumot osztottak az üzemben. Amikor Király Rózsa ke­zébe kapta a hosszú szalagot, melyen a »prémium« rovat­ban 1.90 volt beje­gyezve, hirtelen nem is tudott mire gon­dolni. A »prémium­ból« 3 százalékot le­vontak, s így 1 fo­rint 85 fillért kapott kézhez. Ez aztán »prémium«! De azt elfelejtették meg­mondani, hogy miérti jutalmazták meg', ilyen »nagy összeg-j gél«? Talán azért, I hogy takarít is? De; a takarításért megj bérkiegészítés jár!! ! Vörös né $ A huzatos helyiségekben is 46 fokra emelkedett a hőmérséklet. Itt egy-egy üveg kristályvizet adnak a dolgozóknak, ami na­gyon kevés. Vannak emberek, akik emellett négy-öt üveg kút- vizet is elfogyasztanak, ami vi­szont az egészségre ártalmas. A héten is három ember lett rosz- szul és jelenleg is az udvaron dolgoznak. Szellőző berendezést az egész gyárban nem lehet ta­lálni. A zománcozóban lévő ál­datlan helyzeten is lehetne vál­toztatni egy kis jóakarattal. Ter­vezik, hogy a tetőszerkezet fa­anyagát, miután az igen tűzve­szélyes, kicserélik. Miért nem tervezik ezzel egyidejűleg a te­tőzet magasítását is? A magasí­tott részen lehetne készíteni szel­lőztető nyílásokat, no meg a ventilátor elhelyezése sem üt­közne akadályokba. XKKXrOOOCX Szád a labda... A pici nép is örül a megszépült strandnak Van miben gyönyörködni, van mit csodálni a kiállítás látogatói­nak. Az XJttörőház pajtásai, az iskolák szakkörei, az úttörőmoz­galom tízéves fennállásának és a megyei ifjúsági béketalálkozó tiszteletére rendezték meg az Ullörőház helyiségeiben mun­kájukból és dokumentumokból ezt a kiállítást. Az orosz szakkör levelezésének albumba gyűjtött darabjait, az ajándékba kapott könyveket, képeket tette ki az asztalokra, a vidám magyar—szovjet gyermek­találkozóról készült képek is odakerültek. A zenetörténeti szakkör a zeneszerzők életéből, munkásságából magukkészítette albumokat sorakoztattak egymás mellé, míg a fizikai, biológiai, kézimunka szakkörök mester­munkáit, ügyességük bizonyíté­kait tették közszemlére. Még az egészen kis pajtások, az ezermes­ter szakkörök tagjai is helyet követeltek, asztalukon a hajto­gatás papíroktól az agyagedé­nyekig, a lomfíirészmunkáig minden megtalálható. A Kaszap utcai iskola, a II. Rákóczi Fe­renc Fiúiskola és még számos közösség hozta el megváltozott, felszabadult, tartalmas életük dokumentumait. Kik a város legjobb úttörői? A fotószakkör által készített tabló hírüladja mindenkinek. Az iskolák legjobb úttörő pajtásai mosolyognak onnan. Mindenki megismerheti őket, csak tekintse meg a június 20-ig nyitvaíartott kiállítást. • Izgalmas nap virradt a repülő- modellező szakkör hat ifjú tag­jára ezen a vasárnapon. Nyolc modellál — abból kettő motoros — indultak útnak Budapestre, hogy részt vegyenek az országos versenyen. Egy évig őrizték az elsőknek kijáró vándorzászlót és most nem kisebb a tét, mint visszaadni a már annyira meg­szokott zászlót, vagy még egy­szer dicsőséggel visszahozni. De csak nem hagyja el őket q »re­pülős-szerencse. Felkészülésük után ítélve, nem. ANYAKÖNYVI HÍREK Az anyakönyvi hivatalban az elmúlt héten az alábbi változá­sokat jegyezték fel: A HÁZASSÁGI ANYAKÖNYV- BÖL: Kovács László és Kanász Júlia; Patai József és Bogdán Irén; Kolenics Rezső és Karcsú Margit; Lukács István és Tószegi Etelka; Solymosi György és Tóth Erzsébet; Szakálas Mihály és Ba­rabás Terézia; Táby Lajos és Warnus Mária Terézia; Szabó László Jgzsef és Kerekes Ilona; Lédeczi István és Bei te Irén; Ka­la János és Lakatos Amália; Ha­lász József és Takács Etelka kö­töttek házasságot. A SZÜLETÉSI ANYAKÖNYV- BÖL: Kiss Sándor és Boros Er­zsébet fia Ferenc; Marton Mi­hály és Pataki Sára leánya Mária; Lovász György és Sza­bó Etelka fia György Sándor; Kiss János és Hol Terézia fia János; Böde Sándor és Kovács Terézia fia István; Lázár János György és Lipótzy Mária Júlia fia János; Ronkó Albert és Tur- kevi Nagy Erzsébet ikrei Kata­lin és Éva; Sándor László és Szentgyörgyi Mária leánya Má­ria; Horváth Lajos és Forgó Ró­za leánya Rózsa, Nagy József és ICusák Margit leánya Margit; Miski Sándor és Szabó Anna le­ánya Éva Mária; Palásti Béla és Sárai Szabó Mária Juliánná le­ánya Mária; Kotvits János és Papp Mária fia János Endre; Szénási Mihály és Gál Rozália leánya Gabriella; Varga István ér Hajagos Mária fia Endre szü­letési adatait jegyeztük fel. A HALOTTI ANYAKÖNYV- BÖL: Balázs Kovács Imre 6.P éves; Drikkel Lajosné Szappanos Margit 47 éves; Habran László 9 napos; Palásti Béláné Sárai Szabó Mária 33 éves; Széchenyi Gál Istvánné Besenyei Mária 67 éves; Körösi Lajosné Sarkadi Eszter 64 éves; Drahos József 49 éves; Bokros Jánosné Tajthi Anna 66 éves; Józsa László 75 éves; Tábori István 63 éves; Csapiár Lászlóné Vörösmarti Terézia 80 éves; Lovas Margit egyéves; Reményi Jánosné Vigh Rozália 71 éves, Oláh Józsefné Faragó Rozália 77 éves kecs­keméti lakos halt meg. &i(j,ántj tátieo16k k&zätt... Ragyogó napsütésben indultunk el a Vacsi- hegyre. Rácz Kálmán és felesége volt a veze­tőnk. Ők már úgy is­merik ezt a területet, mint mások a tenyerü­ket. Útközben a készülő cigányopera muzsiká­járól és a cigánytán­cokról beszélgettünk. Nyomasztó volt a hőség s már alig vártuk, hogy betérhessünk egy jó hús szobába. Egy félórái séta-menetelés után megérkeztünk a ki­jelölt helyre, özvegy Horváth Bálint né fo­gadott bennünket. Mo ■ solygó arcú, őszhajú cigányasszony. Leta­gadhatatlan jókedvvel s veleszületett t'endég- fogadással tessékelt be az utcai szobába. Ösz- szegyült a család apraja-nagyja. Lehettek vagy húszán. Leparo- láztunk egymással S hellyel kínáltak. Ekkor volt egy kis lélegzetvé­telnyi időnk a szét- lekintcsre. A tisztán tartott lcis- szobában bóditó illatot árasztott a sok-sak cso­kor fehér szekfű és ró­zsa. A falon a család szélrebbent tagjainak fényképeiben gyönyör­ködtünk. Természetes­szépségű lányok és fiúk mosolyogtak le ránk. Horváth néni sze­retetteljes anyasággal rebegte: ezek az én gyermekeim. Idősebbik fia Szegeden tanul, ve­gyészmérnöknek készül. Büszke is a fiára. A kisebbik fiát Laci­nak hívják. Csillugó- szemü, tizennyolc esz­tendős legényember. A családi és meghitt ba­ráti körben Vőlegény­nek, becézik. Nagyon szerelmes s ezért kap­ta ezt a nem minden­napi becenevet. A báty ja szigorú titoktartás mellett a kezembe nyo­mott egy kék füzetet. Laci verselt tartalmaz­ta. Minden sorából a tiszta szerelem hangja csendült ki. Nemsokára megérke­zett Dorogi Ferenc és zenekara. A lélek mély­ségeiből felszakadtak a régi cigá,ny cs magyar népdalok. Énekeltünk. A szomszédok is beté­vedtek hozzánk. Körbe- állták a szobát, mert egy centiméternyi ülő­hely sem maradt betöl­tetlen. A hangulat varázsla­tára megkezdődtek a cigány szóló- és páros- táncok bemutatói. Sok­sok keleties vonás, lírai finomság mutatkozott meg stílusukban. Van ezekben a táncokban erő, báj, lendület és fesztelen könnyedség. Mihály Pál (becene­ve: Pedró) 23 éves, El­mesélte, hogy az idő­sebb cigányoktól leste el a táncokat. Kedvenc nótája: Temető a Tisza, mikor kivirágzik. Ját­szik gitáron, mandoli­non. Gábor János 13 éves. Ritmusában és stílusá­ban benne él a felnőtt táncosok szenvedélye ás szilajsága. Férfihez il­lően pergette meg Ros­tás Petemét. Miklós Dánielné a cigánytán­cok balladás szépségét érzékeltette. Gazdag e nép tanc­es dalkultúrája. S ezek­nek kiaknázása és fel­tárása a népművelés igazi feladata. Megérett már az idő és alkalom arra, hogy Kecskemét is rendel­kezzék egy jóhírű népi együttessel. Nem árta­na, ha a régóta babús- gatalt, dédelgetett ter­vek elszakadnának a »majd < szoknyája mellől ás valósággá válnának. Népművelési szer­veinknek ilyetén gon­dolatokkal is kellene foglalkoznioh. Késő estébe nyúlt már az idő. Forró kézszoritások közepette búcsúztunk el egymás­tól. Horváth néni utá­nunk kiáltotta: — Máskor is szíve­sen látjuk az elvtársa­kat. Bieliczky Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents