Népújság, 1956. június (11. évfolyam, 128-153. szám)
1956-06-17 / 142. szám
% Szerezzük vissza a kecskeméfvidéki kajszi Megyénk természeti adottságai döntő jelentőségűvé teszik a szőlő- és a gyümölcstermesztést. A gyümölcsök közül pedig tőképpen a kajszitermesztést. A Duna—Tisza közén sok ezer hold homokterület van. A homok száraz természetű, benne nyáron a talajvíz mélyre húzódik, ha nincs eső. Ez megnehezíti a rozs, a kukorica és egyéb más növények termesztését, mert ezek aránylag a felszínen gyökereznek. Azonkívül a homoktalaj sovány, talajerőben szegény, érthető, hogy csak 4—5 mazsa rozsot tudunk rajta termeszteni, amelynek termesztési önköltsége mintegy 3 mázsa rozs árának felel meg. Ezzel szemben a szőlő és a gyümölcs mélyrehatoló. vízszívó gyökerével a legnagyobb aszály idején is felhozza a homok legnagyobb kincsét, az altalajvizet. Megfelelő trágyázással meg tud teremni átlagosan 12 hektoliter bor és 12 mázsa gyümölcs holdanként 50 százalékos önköltséggel. A fennmaradó 6 hektoliter bor és 6 mázsa gyümölcs már nagy jövedelmet jelent akár termelőszövetkezetben. — akár egyéni gazdaságban. Természetesen a termelőszövetkezetekben a gépesítés előrehaladásával ezt a jövedelmet állandóan növelni lehet. Én már többször megírtam a szakirodalom hasábjain, elmondtam tanfolyamokon és előadásokon, hogy a latina—Tisza közén rejlik Magyarország gyümölcsöskertje, üt terem Európa lcg- zamatosabb kajszija cs szőlője. Ennek a homoknak népe szorgalmas, dolgos, kitartó, de az időjárási viszonyok mostohák. A kajszi és a szőlő, mint meleget igénylő növények, szeretik a homok cukorérlelő melegét, de érzékenyek a tél és a tavaszi fagyokkal, valamint az egyéb kártételekkel szemben. Ezért már évek óta pusztulnak a kajszifák. Pusztulásuk olyan méreteket öltött. hogy egyes országos nevű szakemberek azt ajánlották, hogy vigyék át a kajszi termesztést a Duna—Tisza közéről Dunántúlra, ha itt annyi baj van vele. Az én álláspontom ezzel szemben az volt, hogy nem a kajszitennesztést kell a homokról elvinni, hanem a kártételek okát kell kutatni és akkor segíteni tudunk a bajon. Én Helvécián folytattam kifértetek Az eddigi tapasztalataimat írom most meg. Az 1935. novemberében kiültetett faiskolai származású kajszifákból jelenleg, vagyis több mint 20 év után megvan: a vadkajszi alanyon 92 százalék, a myrabolán szilvaalanyon pedig 8 százalék. Ez, az arányszám bizonyítja, hogy a faiskolai származású kajszifák azért pusztulnak ki tömegesen a homokon, mert a myrabolán (népiesen bóni- ka szilva), mint alany élet- tanilag nem rokon a ráne- mesitett kajszival, azaz a myrabolán sok vízzel gazdálkodik, míg a kajszi aránylag kevéssel. Továbbá a myrabolán még novemberben Is vegetál (vesz fel vizet és hoz új hajtásokat), addig a kajszi szeptemberben befejezi az életműködését. így a sok vízzel betelelt myrabolán alanyú kajszifa áldozatává lesz a téli és a koratavaszi fagykároknak. Ezt állapítottam meg már menetközben is azokon a myrabolán kísérleti fákon, amelyek a kiültetés után 7 évtől elkezdtek pusztulni. Sajnos, a faiskolák a múltban üzleti érdekből inkább a myra- bolánt használták alanynak, mert bő víztartalma miatt egész nyáron át lehetett a faiskolában szemezni, e szemzések 98 százalékban megeredtek és az oltványok jól fejlődtek. Ezzel szemben a vadkajszialanyon csak 85 százalékos eredést tudtak — állításuk szerint — elérni, ezért kevesebb volt a haszon. Az arányszám tehá/ bebizonyítja, hogy a homoki kajszi telepítések * vészére faiskoláinkban csakis vadkajszi (majombarack) alanyú kajszi oltványokat érdemes ültetni. Bizonyítja az is. hogy az alany és a nemes' fa közli vízgazdál- [ kodási ellentét a pusztulások ló- oka, amit Kecskemét gyümölcs- termő »hegyeiben« a csáktor- I nyai-, a szolnoki-, a máriahegyi részen tapasztaltunk, ahol 80— 120 éves barackosok vannak, í amelyek korábban alig pusztulnak. legfeljebb kiöregedtek. Ezeket is szilvába oltják, de nem faiskolából vásárolták az oltványokat. hanem a szólok között nagy számban lévő vörösszilva 3—4 éves sarjaiba oltja a nép, mégpedig hasítékba. Ez a vörösszilva még kevesebb vízzel gazdálkodik, mint a kajszi, éppen ezért faiskolailag nem használható alanynak. A hasítékoltások mégis megeredtek 1 rajta. Kitűnt, hogy az ilyen ol- : tásokat a nép rajta hagyja az I anya vörösszilva gyökerén, ar- j ról nem veszi le akkor sem, ha az oltvány termöíává serdült. Az anya állandóan táplálja és a sarj maga is fejleszt gyökereket. E kettős táplálékforrás ad annyi tápnedvet, amennyi a forradáshoz. megeredáshez szükséges. Tehát ha akár gombafertőzés, vagy oltási tápanyaghiány lenne a pusztulások főoka, akkor a 120 éves szilvákba beoltott barackfáknál is okvetlenül jelentkezne a kártétel. Ez egyszerű, olcsó és eredményes kajsziszaporítási mód. Meg | kell tehát becsülni és meg is i kell hagyni a mai formájában, I csak az a baj, hogy a vörösszilva csemete faiskolailag nem hasz- j nálható éppen csekély vízgaz- | dálkodása miatt. A magja csak | kis százalékban kel ki, a csemete j lassan fejlődik, mert nem válik 1 a héja és az oltvány sem fejlő- | dik rendesen. Ezért inkább használtam én magam is és ajánlom i a vadkajszialanyt, mert az élet- j tanilag rokon a nemeskajszival. ! viszont mint robusztus gyökerű j alany, pótolja a vörösszilva kettős táplálékforrását. A kísérletek eredményekép- ! pen tehát a faiskolák kizárólag vadkajszi barackalanyt használ- j janak a homoki kajszitelepíté- ; sek számára, örömmel állapi- : tóm meg, hogy ezt az egyetlen helyes álláspontot tette magáévá a megyei tanács Mezőgazdasági Igazgatósága is. Elvetette az alföldi homoktalajokon a myrabolán alanyra való oltást és arra törekszik, bogy kizárólag vadkajszialanyra oltsák a csemetéket. Megyénkben a Szólövcssző Facsemete Termelő Értékesítő < Vállalat kiskunhalasi üzemegy- : ségében vadkájszialanyű csemeték vannak. A Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság vezetőinek az az álláspontja, hogy kizárólag ezzel lehet továbbsza- ! poritani a Duna—Tisza közi homoktalajokon a kajsziálloményt. Ezért a meglévő magánfaiskoláknak is erre kell törekedniök. i Kísérleteim során érdekes összehasonlító eredményeket értem el annak a problémának I tisztázására, hogy miért kopaszodnak cl 8—10 év alatt a kajszifák és meg lehetne-e ezt változtatni. j Kitűnt, hogy teljesen téves az j a vélemény, mely szerint a kaj- j szít nem szabad metszeni, leg- j feljebb a kiültetés után egy-ket ! évig, mert »elmézgásodik«. Aki ezt a véleményt elterjesztette, nem gondolta, hogy milyen kárt okoz a kajszitermesztőknek. So- I kan szívesen követtél: ezt a j rossz tanácsot, mert munkacsökkenést jelentett. Véleményem szerint a kajszifák azért kopaszodnak fel. mert minden fa a gyökérnyomás és a csúcspárolgás kettős ereje folyvil óghírnevél' tán a tápanyagokat a csúcsrészeken rakja le. Ezért a korona alsó részeinek kevés, vagy semmi sem marad. Hosszú ideig kísérleteztünk, hogy mikor legalkalmasabb a metszés. Arra törekedtünk ugyanis, hogy ne a gazdasági munkák idejére essen. A szeptember 10 és 20 közötti időszak bizonyult a legcélravezetőbbnek. A metszést úgy végeztük, hogy az azévi 20 centiméternél hcsz- szabb hajtások egyharmadrészét vágtuk le a rügyre való tekintet nélkül. Ezt a metszést ültetés után minden évben elvégeztük, s a .fák nem kopaszodtak fel, hanem az egész korona tele lett termőrészekkel. A kajszi a fagyok iránt érzékeny gyümölcs. Könnyen elpusztul a termőrügye, a virága, zsenge kis gyümölcse, ezért gyakran kimarad a termés, elmarad a piacról a jól ismert, kedvenc gyümölcs, a konzervgyárak egyik fő nyersanyaga, az export is megbénul. Az idei fagykár is kötelességünkké teszi a fagyvédelem sürgős megoldását. A termőrügyeket kell megvédeni a téli nagy hidegtől, a koratavaszi hideg-meleg változásoktól. A virágot és a gyenge kis barackot pedig az áprilisi és májusi tavaszi fagyoktól. Az eddigi kísérleteink során a virágnak és a gyenge termésnek a tavaszi fagyoktól való megvédésének teljesen megnyugtató eljárást még nem ismerünk. Az eddigi eljárások közül a legjobban bevált a kátrány füstölés, a nedves szalmával való füstölés, a speciális lukr*sos szénkályhafűtés, a fára akasztható petró- leumlámpafűtés. Azért vázoltam tél a kajszi- termesztés problémáit, mert a népgazdaság szétágazó érdekei között a Duiia—Tisza közi homok hasznosítása nagyon elősegítheti a jövőben az életszínvonal emelkedését. Ha ugyanis a kajszi- és a szőlőtermesztés biztosabb lesz, nagyarányú nagyüzemi települések létesülnek a homoki termelőszövetkezeteinkben, állami gazdaságainkban, melynek nyomán fellendül a gyümölcstermesztés és az export. És éppen azok a kutyatej- füves, ma még semmit, vagy keveset- termő, még legelőnek sem alkalmas homokok kerülnek belterjes művelés alá, amelyek most meg kopáran állnak. Ezeken érzi jól magát a kajszi cs köztes növénye a szőlő. Egy géptavásériss I A bácsbokodi S/alvai Mihál.' I Termelőszövetkezet tagjai ugv i határoztak, még pedig egyhan gúíag. hogy tehergépkocsit vásá- j colnak. A határozat meghozata- I Iánál döntő szempont volt ál- ! lardó fejlődésük és az a tény. a tehergépkocsival való szállító jelentősen csökkenteni fogja ter melési költségeiket. Az elmúlt évben a tehergépkocsi vásárlására 4M mázsa terményt tartalékoltak. A tagság pedig munkaegység-részesedéséből 480 mázsa gabonával járult j hozzá a vételhez. A Megyei Me- j zőgazdasági Igazgatóság támoga- ! tását kérték a vétel gyors lebo- ! nyolítására. Terményért nincsen I tehergépkocsi, csak készpénzért j — volt a felelet, mire a Szalval Mihály Tsz vezetősége a ícr- j ményt eladta és a készpénz birtokában újból a Mezőgazdaság Igazgatóság segítségét kérte. Újabb válasz érkezett, melyben azonban nem volt köszönet. Az újabb válasz arról szólt: készpénzért nincsen tehergépkocsi, csak terményért. Igen ám. de ak- j kor már a Szalvai Mihály Tsz I eladta a gabonáját és mert ter- ! méiíy nem volt, a készpénzt kéhytelen volt tagjai között ki- I osztani. Ez tavaly / volt. A tagság ha- ! tároz.atát azóta sem változtatta ! meg. Sőt, sürgette a vezetőséget I n határozat végrehajtására. így aztán az idén a szövetkezel ve- : ztlősége újból utánanézett egv ; tehergépkocsi vásárlásának. Iíö- ; videsen itt az aratás, a termény- hordás ideje, jó szolgálatot Utd- I na tenni a tehergépkocsi segít- j sége. A szövetkezet tagjai idei j tervükbe r.e is iktatták a tehergépkocsi vásárlását. Most újból • azt a felvilágosítást kapták, kész- ! pénzért azonnal is megvásárol- I ható. Igen ám. de most nincsen pénzük rá, terniésbetakarítás I után, a harmadik negyedben már i rendelkezni fognak az összeg fe- I lett. A bajai NMB kilátásba he- I lyezte, átmenő hitel folyósítása- I ra, de átmenő hitellel a vétel nem bonyolítható le. A harmadik tervnegyedben pedig ki tudja, nem kezdődik-e a körforgás újból elölről. A tehergépkocsira pedig múlhatatlanul szükségük volna. Kovács Ferenc, a Beruházási Bank agronómus revizora MŰSZAKI VASARUK. mezőgazdasági kisgépek. villamossági cikkek, edényáruk, rádiók, kerékpárok, háztartási áruk nagy választékban. — Beszerezhető a Kiskőrösi Eöldművesszö- \ et kezet vasműszaki szak- üzletében. 442 GYEREKSZERELEM Irta: Carl Inaid Az én kisfiam eljegyezte magát, ebből következik, hogy meg akar házasodni, A menyasszony szélescsontú fiatal hölgy, három évvel idősebb, mint ő — vagyis hél esztendős. Gertiének hívják, de mivel a g betűt egyelőre még d-nek ejti, Derűnek nevezi magát és ezzel a névvel fog bevonulni dinasztiánk történetébe. Fiacskáin az utcán ismerkedett meg vele. Az eljegyzést egészen világosan megindokolta: — Azt akarom, hogy egy leány csak ez enyém legyen — közölte velem. Ha emberismeretem nem csal, jól választott, Senkire sem fog akadni, aki Dertiet elvenné tőle. Mint talpig lovag, nyomban elhozta bemutatni a leányt. Az ünnepélyes alkalomnak megfelelően nem a konyhán át jött haza, mint máskor, hanem az előszoba ajtónál csengetett. Magam nyitottam ajtót. Ott állt a küszöbön, Dertiet kézenfogva és ragyogó arccal jelentette ki: — Apukám, ez Dertie. 0 az én kedvesem. Elveszem feleségül. _Ez így is szokás, ha valakinek kedvese van — válaszoltam komoly hányon, — Lépj be Dertie, üdvözöllek « család nevében. — Töröld meg a lábadat Dertie — figyelmeztette a kisfiam, Feleségem nem sokat tart erről a jegyességről. Sőt arról beszélt, hogy Dertiet el kell tiltani a háztól. — Erről szó sem lehet— feleltem. — Én sem vagyok tőle elragadtatva, de egyáltalán nem bizonyos, hogy ez a jegyesség tartós lesz. — Igen, de mégis ... — Emlékezz csak vissza — vágtam szavába, — milyen hiábavaló volt, amikor anyád engem eltiltott a háztól. .4 legképtelcnebb helyeken találkoztunk, ahol rettenetesen csókolóztunlc. — Te drága... Ig y fogadtuk be Dertiet. Mindenesetre, amikor látogatóba jött, rövid veszlegzárat kell elszenvednie: feleségem alaposan megmosdatja és tisztességesen kifésüli a haját. Dertie egyáltalában nem örül étinek — és ebben cltcr a fiamtól, aki mindezt rendkívüli érdeklődéssel nézi végig és nyomban rámutat arra a helyre, amit a szivacs esetleg elkerül. Nem tudom magamnak megmagyarázni, mit érez ez alatt a fiam. A szerelem nagyon kegyetlen tud lenni; mert ő maga enyhén szólva, gyűlöli, ha megmosdatják. Talán líépzeletóben úgy latja, hogy kedvese, akárcsak Vénusz, mindennap újra megszületik a habokból. Vagy talán csupán a kötelességérzet uralkodik rajta... a múlt péntekén hidegvérrel hagyta, hogy Dertie félóráig várakozzék az ajtó előtt, míg a. feleségem hazatért, Az is örömet szerez neki, ha végignézi, amint Dertie eszik. Ezt megértem. Akárcsak a mosdatás- nál, itt is kellemes látvány tárul eléje. Nagyszerű lenne, ha kitudnók lesni azt a pillanatot, amikor Dertie jóllakott. De ez teljesen kilátástalan. Legalább is az cn jövedelmem mellett... Ha látom, miként csúszik le a torkán a rengeteg ennivaló, reszketve gondolok a fiatal pár jövőjére. De a fiamat egyelőre nem uggasztja a jövő. Persze a menyasszony élete sem mindig felhőtlen. Nemrégen együtt ültek az ebédlőben és a lakodalmukról beszélgetlek. Fiam részletesen leírta neki jövendőbeli házukat, kertjüket, a lovakat, stb. Dertie megjegyzés nélkül végighallgatta, ami, tekintettel arra. hogy minden olyan szépen hangzott, magától értetődik. De azután kezdődtek a nehézségek. — Tizennégy gyermekünk lesz — jelentette ki a fiam. — Nem — szólt határozottan Dertie, —■ csak kettő lesz: egy fiú és egy leány. — De én tizennégyet akarok. — Nekem nem kell több kettőnél. — Tizennégy! — Kettő! Nem tudtak megegyezni. Fiamat megdöbbentette Dertie zsugorisága. Végül a menyasszony összeszoritotta a száját cs csak dacosan nemet intett a fejével. Mire a fiam könnyekben tört ki. Én megmagyarázhattam volna a fiamnak, hogy Dertie, aki hetedmagával ül otthon az asztalnál, a gyermekeket nem az ö szemével bírálja el, nem tekinti őket egy kiegyensúlyozott család lényeges részének, hanem inkább rablóknak, akik más emberek szájától elorozzák az ennivalót. De nem éreztem magam feljogosítottnak, hogy elmondjam véleményemet a fiatal hölgy családi viszonyait illetően. Dertie egyik előnye az. hogy sem o nem függ a családjától, sem a család tőle. Még soha nem fordult elő, hogy valaki tudakozódott volna utána, akármeddig maradt is el hazulról. Nem is tudtunk felőle többet, mint apjának « nevét és lakcímét. De azért tudjuk, hogy az ifjú menyasszony nem áll egyedül a világban. Mert ha például egy pár harisnyát, tégy má3 ruhadarabot ajándékozunk neki, másnap már nincs meg és ez megy mindaddig, amíg mind a hat nővérét felruháztuk. Csak azután lesz részűnU abban az élvezetben, hogy magát Dertiet csinosan felöltöztethetjük. Megvigasztaltam feleségemet; rámutatok arra, ha vissza is menne a parti, — ahogy mondani szokták, — fiunk még mindig elveheti Dertie valamelyik testvérét és így semmi sem -megy veszendőbe.
