Népújság, 1956. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1956-06-16 / 141. szám

Àz anyagi érdekeltség ösztönző hatása...

Nemcsak városunkban, hanem Pécsett, Szegeden, Egerben és Budapesten is sokan vásárolják a Kecskeméti Cipőgyár által készített ízléses, feketebetétes fehérszárú gyermekcipőket. Nincs olyan nap, hogy a vállalatot ne hívnák telefonon, s érdeklődnének: mikor érkezik az újabb cipőszállítmány? Ez jóleső érzéssel tölt el bennünket, a vállalat minden dolgozóját. Mégis érdekel, hogy mit tesznek a lábbeli minőségének javításáért, olcsóbbá tételéért?

Ütemes termelés, javuló minőség

Az olcsó cipőgyártás első előfeltétele az ütemes termelés. Ezt megtaláljuk a gyárban. A napi kimutatások rendszeresen 100 százalékos tervteljesítésről fájé- koztatnak. A kimutatást vizsgálva, más tanulságra is fény derül. Arra, hogy a gyermekcipők mihősége állandóan emelkedik. Áprilisban 500 párral, májusban 400 párral több első osztályú cipőt gyártottak az előírtnál. Ez változatlan áron számítva 70QQ forint többletbevételt jelent a vállalatnak. Meg van az indítója is a minőségjavulásnak, mégpedig a helyes anyagi érdekeltség.

Prémium a jó minőségű munkáért

A terv szerint minden száz cipőből 93-nak I. osztályúnak kell lenni. A dolgozók körültekintő munkája, s a pártszervezet, szak- szervezet segítsége révén nem 93, hanem 96 százalék az I. osztályú cipő.. Ezért 3 százalékos prémiumban részesülnek a vállalat dolgozói. Az a munkás kap legtöbb prémiumot, aki a legmagasabb kategóriában, a legnagyobb szaktudást Igénylő munkát végzi. Például a fárahúzók az elmúlt hónapban 167 forint prémiumot kaptak. Azok, akik a dobozokat készítik, mert a 2-es kategóriába tartoznak, 48 forint prémiumban részesültek.

Ez az ösztönző prémiumrendszer a következő negyedévben még jobb, még előnyösebb lesz a dolgozók számára. A gyermekcipők 97 százalékát jelöli meg 1. osztályú termékként a terv. Ez azt jelenti, hogy a gyár dolgozói a premizálás szempontjából az I. osztályba kerülnek. Ha elérik a 97 százalékos minőséget, altkor 3 százalékos prémiumban részesülnek. Ez azt jelenti, hogy például az a fárahúzó, aki az előző hónapban 167 forintot vett fel, 216 forint prémiumot kap. 4 do" hozolósnál nem 48, hanem 72 forint lesz a prémium. Mindez azt mutatja, hogy a premizálási

rendszer igen hasznos, s főleg ösztönző a dolgozók részére.

A minőség javítása azonban egyedül kevés az olcsóbb cipőgyártáshoz. Temérdek más, ötletes elgondolásra is szükség van. Ebben sem szűkölködnek a gyár vezetői. Részben megoldották a hulladékanyag cipőkészítésnél való felhasználását. Nem csökken ezzel a cipő minősége, ugyanis nem rosszabb anyagot, hanem ugyanannak az anyagnak a darabjait használják fel. Ilyen például a bélés színbőr. Ha a vállalat méteres darabokat vásárolna, akkor 48 forintot fizetne érte. Mivel hulladékban vásárolta meg a Szegedi Cipőgyártól, így kilója csak 72 fillérbe került. Igaz, a hulladék 20 százalékát tudták csak felhasználni, de így is megtakarítottak 6000 forintot, Hasonló a helyzet a krupponhulladéknál is. " Az anyag kiváló, s így felső sarokfoltnak alkalmazzák. Havonta 15 ezer forintot tudnak ezzel megtakarítani. A hasszél hulladékanyagot a cipő alsó foltjainak elkészítésénél hasznosítják. Ezzel is mintegy 3000 forintot takarítanak meg havonta.

Csak néhány jellegzetes példát soroltunk fel, amelyek azt mutatják, hogy a gyár vezetősége és kollektívája, amikor a szép és ízléses cipők elkészítésén fáradozik, arra is törekszik, hogy olcsóbban állítsa elő azokat.

Megjelent a „Csillagék világa“ első száma

Gratulálunk, kedves Óvónéni!

Sok szép óvoda vau a megyében, de a szakmán talán az elsők között is első. Valóságos paradicsoma annak a közel 70 gyermeknek, aki Szabó Jánosné és Túrái Mária szerető gondoskodása melleit tölti vidámságban, örömben, játékkal és hasznos foglalkozással a gyermekkor örökszép napjait.

Szabó Jánosné nagyszerű munkája elismeréséül most kapta meg az »Oktatásügy kiváló dolgozója« címet s vele 1000 forint pénzjutalmat. Ennek a kedvesmosolyú, magas, szőke asszonynak a gyermekek iránti odaadó szer et ele, hivatástudata tükröződik a szakmán óvoda épületének legkisebb zugában, a boldog gyermek- arcokon s mindabban a sok-sak dicséretben, amely a szülök ajkáról elhangzik. Maga is anya. Fia magyar—történelem szakos tanárnak készül s abban a városban: Baján tanul, ahol édesanyja négy éiwel ezelőtt elvégezte az óvónőképző tanfolyamat. Szabóné férje a községi iskola igazgatója: tehát az egész család a nevelői gálya derék munkása.

Az óvoda külső-belső képe úgy fest, hogy falai között az apróságok korán megtanulják a szépség, a rend, a tisztaság szereidé!. Nagyobb kertészetben is elég lenne az a tengernyi virág, amely az udvart, a szobákat díszíti. S ki meri mondani, hogy a gyermek barbár s letapossa a kertet? A szakmart óvódások úgy vigyáznak itt mindenre, mint szemük ragyogó fényére. Aki a játék hevében mégis megfeledkeznék magáról, azt 0 kicsik közül választott mindenkori tisztaságfelelős figyelmezteti. A napossal együtt megható komolysággal töltik be »tisztségüket« ezek az apróságok: segítenek teríteni az ebédhez, reggelenként megnézik társaik apró pvádiját: tiszta-e, rendbentartják a játékokat. Mert az aztán bőven van: az udvaron homokozó, hinta, »garázs« a traktorosdü játszó fiúcskáknak, népes babacsalád a kislányoknál;.

A játszószoba tágas szekrényeiben ezernyi játéktárgy: gyvfás- dobozból készített bútorok, színes papírvirdgok, agyagformák — mutatják, hogy a játékkal egybekötött tanításnak milyen eredményei vannak a kicsik kézügyességének, fejlesztésében. Azok a gyermekek, akik jövőre már iskolába mennek, írásgyakorlatokat végeznek. Tizenkéttagú tánccsoportja s bábjátszó-felszerelésp. is van az óvodának.

Ha Szabó Jánosné mellett még valakit dicsérni lehet ezért a példás óvodáért, az csak a szülői munkaközösség lehet. Hívás, kérés nélkül takarítanak, meszelnek, hímezik a szebbnél-szebb kalocsai mintás térítőkét, párnákat, függönyöket, ők festették a szobák virágos falait.

Valami leküzdhetetlen hajlam kényszeríti az embert arra, hogy összefoglaló képet alkosson magának az őt körülvevő dolgokról és jelenségekről, öntudatra ébredése óta az a törekvés hatja át, hogy megismerje a környező világot. Értelme a tudásnak mind lágabb és tágabb körét vonja meg. A végtelen világegyetemnek távcsöveivel átvizsgált része ma már mintegy 3 milliárd fényévnyi sugarú gömbnek felel meg. Sőt nagy a valószínűsége annak, hogy a rádióteleszkópok a világegyetem még távolabbi részeiből hoznak hírt. A csillagászat tudományának e végtelenbe táruló területét az érdeklődők csak úgy tudják némi- kép megismerni, ha megfelelő szaklap áll rendelkezésükre. — Ilyen témájú szaklapunk eddig nem volt. E hiányt pótolja a TTIT Központi Csillagászati Szakosztályának most megjelent »Csillagok világa« című lapja, melyet ezután negyedévenként adnak ki.

Már az első szám meggyőz ar- ' ról, hogy e magas tudományos ( színvonalon, de amellett közért-' hető nyelven szerkesztett lapc nélkülözhetetlen olvasmánya lesz' mindenkinek, aki csak kicsit is J érdeklődik a csillagászat iránt.c A »Csillagok vUága« első szúrná-S ban Guman István: Rádiócsilla-< gászat című cikkét, Feszenkov:' Az élet lehetőségei és fizikai fel-íj tételei a Marson című tanulmányát olvashatjuk. A továbbiak-)] ban különböző szerzők különbé - c ző országok csillagvizsgálóiban c tett látogatásaikról számolnak) be. Érdekes még Szrogh György :< Csillagvizsgáló fiókintézet építő-J se a Fiszkéstetőn című cikke is. c

A csillagászat gyakorlati része iránt érdeklődők nagy hasznát veszik Kulin György alábbi leírásainak: Egyszerű paralaktikus villás szerelés, A távcsövek nagyításának gyakorlati problémái, Üvegfelületek ezüstözése.

Híreket közöl a lap a vidéki URÁNIÁK életéből is, majd a szokásos könyv- és lapszemle egészíti ki a folyóiratot. Külön rovatban közli a lap negyedévről negyedévre az égbolt jelenségeit. Végül a különböző csillagászati eseményekről ad hírt.

A lap előfizetési díja: egy évre 24 Ft, fél évre 12 Ft.

Az előfizetési díjat az Ismeret- terjesztő Társulat címére (Budapest, VIII., Bródy Sándor utca 16.) kell postára adni. Csekkszámlaszám: 106929—70. A csekken a név és pontos lakcím mellett fel kell tüntetni: »CSILLA- GOK VILÁGA«,

—• A kalocsai Béke Termelő- szövetkezetben az idén meg akarják javítani az állattenyésztés munkáját, ezért elhatározták, hogy nagyobb gondot fordítanak a takarmányozásra, A téli takarmány biztosítására a már meglévő 150 köbméter silógödör mellett egy 200 köbméteres siló- tárolót építenek. A tehénistállóban most folyik egy kisvasút építése, ezt a trágya kihordására használják majd.

— A Báes megyei Téglagyárak Vállalata a jövő hónaptól kezdve egymillió téglával termel többet. A többtermelést elősegíti az, hogy üzembe állítják a Kecskemét I. számú téglagyárat. E téglagyár új présgépe havonta egymillió téglát fog gyártani.

— Másfél méteres tengeri halat fogtak a Dunában. A hal

faja: szintok. Húsz éve nem fogtak ilyen halat a magyar Dunán.

De felbecsülhetetlen segítség is ez az óvoda a dolgozó szakmán anyáknak. A tsz-tagok gyerekei mind idejárnak; Gödé Jáno- séktál négy apróság, Sebőkéktől az ügyes kis Erzsi. Napi 1.60 forint ellenében kétszeri bőséges étkezést kapnak a kicsik. Azon a napon, amikor ott jártunk, a tízórai zsíroskenyér és gyümölcs, az ebéd zöldségleves és salátával köritett tyúkpörkölt volt, A gyermekekről meg is lehetne mintázni a kicsattanó egészség szobrát: napfény, levegő, kitűnő táplálék, szeretet neveli őket erős, derűs, tystben-lélekben egészséges emberekké.

Ennyi gyerekkel persze vesződség, gond is van. De Szabóné azt mondja: kétszerannyi örömet adnak, mint amennyi bosszúságot, Kívánjuk, kedves óvónéni, hogy még nagyon sokáig legyen része ebben az örömben s a gyermekszemekből feléje áradó szeretet legye olyan boldoggá, amilyen szívvel-lélekkel végzi munkáját!

■f-«' —^

Anyagok és termelőeszközök beszerzésében, elfekvő készletek értékesítésében

segítséget nyújt a

Műszaki Bizományi Vállalat

Közp : üp. VII. Tanács krt. 22. 226-643.

Hinfner Kálmán—Csák Zoltán :

A burgonyagumó betegségei és károsodásai

154 lap, 45 színes és egyszínű ábra. Ára kötve 30 Ft.

A növénytermesztőknek nagy szükségük van arra, hogy a különböző növényi betegségeket és kártevőiket idejében felismerjék, vagy felléptüket megelőzzék. A gyakorlat tömör ismertetéseket, főleg természethű il-_ lusztrációkat kíván. A szerzők^ ezt a célkitűzést tartották szem’ előtt, amikor 38 burgonya-gumó- betegséget, illetve kártételt ismertetnek és illusztrálnak színes, természethű képekkel.

ntesösazdasáei Riadó

Tábortűznél

Irta : A. Valdjn

Alekszej Yald.ju, az Amur* vidéken élő ulcs nép fia cs írója, aki nemcsak szájhagyományként megőrzött népmeséket, legendákat gyűjti, hanem újakat is ir.

A tajgu sűrű rengetegében, mintegy 30 kilométernyire az Amurtól, csoportba verődtek a vadászok. Tüzet vuktak, falatoztak, majd beszélgetésbe elegyedtek.

A 60 esztendős Noto Zorincsa meg-megsímítja ritkás ősz sza- kállát, nagyokat szív a pipáján.

— Mesélj valamit, Petyin papa, — szólítja az egyik fiatal vadász.

Az öreg vonakodik egy kicsit az illendőség kedvéért, de a többiek most már mind kérik, hát végre rááll:

— No jó, mesélek, csak aztán ne lármázzatok, mert akkor magam sem hallom !...

CSOLO

Az egyik halásznak fia született. Csolonak nevezték el. A gyerek szinte nem is évenként, hanem naponként nőtt. Ügyes is volt a fiú, erős is — hozzá fogható nem volt sehol. Mire tízéves lett Csolo, a legjobb vadászoknál is több zsákmányt ejtett, a legtapasztaltabb halászokon is kifogott, ha vízre szálltak.

A medve-ünnepre készülődvén, a fiatalok mindenféle játékban ügyeskedtek •— Csolo túltett valamennyin. Bírókra keltek.

kopjára mentek — Csolo legyőz mindenkit. A deli legény híre messze földet bejárt. Dicsérték a gyerekek, dicsérték az öregek, dicsérte őt mindenki, A sok dicséret végül is fejébe szállt Csolonak. Mindig csak az járt mos! már az eszében, hogy különb ő mindenkinél. Az emberekre úgy tekintgeteft, mint amba — tigris — a nyulakra szokott.

Kérik az emberek, hogy mondja cl. miként kaphatják nyilvég- re joboan a vadat, — Csolo elfordul tőlük; a tanácsát kérik, hogyan foghatnak még több halat — Csolo köp egyel. Hamarosan belátták az emberek, hogy rosszul tették, amikor ennyire földícsérték a legényt. Do késő volt már a bánat: annyira föl- fúvalkodott Csolo, hogy már az öregeket sem vette semmibe. Töprengtek, gondolkoztak az emberek, hogyan lehetne eszére téríteni Csolot és végül úgy határoztak, hogy megházasítják. Gondolták, az ilyen ügyes, erős legényhez bármelyik lány szívesen feleségül megy. Mindjárt ajánlottak is neki egy lányt. De Csaló megvetően elfordult:

— Miért ajánlotok nekem ilyen lányt feleségül? Alacsony is, csúnya is... Azt hiszitek tán, ilyen feleség kell nekem?

Bemutattak neki egy másik lányt, Csolo még csak rá sem nézett:

—r Miért vennék ilyen szegény feleséget? Azt hiszitek tán, ilyen feleséget érdemiek?

Egy harmadikat ajánlottak — Csolo nagyot köpött:-» Miért akartok liozzámadqi

egy nyurga égimeszelőt? Tán azt hiszitek, ilyen feleségre vágyom?

Az emberek látják: sehogy sem sikerül Csolot megházasítani, hát el is vetették a gondp- latot. Csolo még gőgösebb lett most már. Egyre azon járt az esze, hogy az egész nép őhozzá igazodik. Ha valamelyik öreg rászólt valamiért —- összeszidja. teremlézi érte; ha fiatal szól hozzá — megveri; a kicsinyek, hu kérdeznek valamit tőle — rájuk ripakodik,

Gondolkoztak, tűnődtek az emberek, mit tegyenek Csoloval, — elhatározták, hogy összegyűlnek mind és úgy beszélnek vele, Egy nagy házban seregien össze a nép, az öregeket tisztességtudóan az első sorba ültették. Előhívatták Csolot, Jött is a legény büszkén, szemét gőgösen villantja széjjel, mintha villámokat akarna szórni.

— Elmegyek én tőletek — szólt anélkül, hogy meghallgatta volna az egybegyűltek szavát, — egy levegőt sem akarok szívni veletek többet. A ti büdös levegőtök, — folytatja — egészen megmérgez.

És el is ment, büszke fejét magasra tartva. Ilyen gyalázatos sértésről még az öregek sem hallottak soha, Hova ment Csolo, senki sem tudja, de nem is kutatták: igen megbántotta mindnyájukat a fölfúvalkodott legény. A nanpalra éjszaka következik, a tél után nyár jön; nehéz, keserves életet élt a nép. Mennyi esztendő telt el, mennyi se — végre elhatározták, hogy egy nagy családba fognak össze

valamennyien. Együttes Verővel mentek halászatra, együtt indultak a vad után — fe az éle^mind szebb, könnyebb lett. Az asszonyok arca mosolygós lett, a házakból a gyermekek kacagása hangzott, dalolni kezdett újra a nép,

így éltek, éldegéltek az, emberek; egyszer csak honnan, honnan sem, előkerült Csolo, Szakadozott volt a ruhája, megöregedett, már nem volt olyan gőgös, ahogy utólszor látták. Alázatosan meghajolt az emberek előtt. Még jól (emlékeztek ugyan a sértésre, de látták: megrokkant Csolo, se családja, se barátja, olyan mint egy árva, ki- ,szikkadt fűszál a mezőn. Megesett rajta a szívük. Jóllakatták, megitatták, de miért is ne, amikor olyan gazdag lett az életük!

— Nagyon megbántottál bennünket. Nem is tudjuk ezt elfelejteni, Csolo. Ha mégegyszer el akarsz menni tőlünk — eredj csak, nyitva minden út előtted, de ha itt akarsz maradni köztünk — maradj, ám akkor mindent úgy teszel, ahogy mi tesz- szük.

Csolo mégegyszer meghajolt mélyen az emberek előtt és arra kérte őket, fogadják vissza.

Igaz a mondás; ne szakadj el soha a néptől, mert akkor elveszel! A népétől elszakadó ember olyan, akár a szikláról levált kődarab. Mert ugyanígy jár a kő is: amíg szorosan tapad a sziklához, a nagy tömb ereje az ő ereje is, s ha leszakad — bárki fölkaphatja s a vízbe hajíthatja,