Népújság, 1956. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1956-06-12 / 137. szám

* Saját kárukon tanultak NEVELOMUNKÂNK során sokszor halljuk az egyéni parasz­toktól: azért nem lépek be a ter­melőszövetkezetbe, mert ott csak veszekednek, torzsalkodnak az emberek, ahelyett, hogy dolgoz­nának. Ez persze nem így van. A tsz pártszervezetek által vég­zett politikai nevelőmunka meg­változtatja, szocialista emberré formálja a tsz-tagokat. A vesze­kedés, a pletyka helyébe a nyílt, az emberi hibákat nyesegető ne- velőerejü bírálat és önbírálat lép. A tagok nyíltan bírálják egymás hibáit, de nem sértik meg a másikat emberi önérzeté­ben. A helyes bírálat és önbírálat hatása a munkafegyelemben is megmutatkozik. Nem henyélnek a tsz-tagok. Ezt bizonyítják ter­melőszövetkezeteink egyre na­gyobb gazdasági sikerei. A ki­vétel erősíti a szabályt — szok­ták mondani. Van még egy-két termelőszövetkezetünk, ahol va­lóban egészségtelen légkör ural­kodik. Bizony igaz az is, hogy ez a munka rovására megy. Ez leg­inkább akkor fordul elő, ha a felsőbb párt- és államszervek nem nyújtanak kellő segítséget u tsz-nek. ÍGY TÖRTÉNT ez a lakite­leki Alkotmány Tsz-ben is. Az Alkotmány tavaly ősszel alakult az Uj Élet Tsz-el egyidöben. A községi pártbizottság, mely lé­nyegében nem .működött, nem segítette őket. A járási pártbi­zottság és a járási tanács mező- gazdasági osztálya pedig azt tar- . tóttá az Alkotmányról, hogy »jó tsz«. Úgy gondolták, felesleges foglalkozni vele, inkább az »új Élet«-be jártak ki rendszeresen. Nem okultak abból, hogy a la­kiteleki kulákok már szétzüllesz­tettek a községben egy tsz-t, a »Micsurin«-! A kívülről történő bomlasztás most sem maradt el. Ezúttal Patkós József, volt pénzügyi megbízott (akit visszaélések mi­att távolítottak el a tanácstól) igyekezett zavart okozni a tsz- ben. Azt állította, hogy a zár- gondnokság állal a tsz-nek át­adott kenyérgabonából 25 mázsá­val nem tudnak elszámolni a tsz . vezetői, ugyanakkor egyes tsz- tagok feketén szállítottak Pest­re lisztet. 120 zsák kukorica el­kótyavetyélésével is meggyanú­sította őket. Többek között, hogy áz elnök és apósa 12 darab disz­nót hizlalt ilyen kukoricán, és Terecskeiné, a könyvelő is öt mázsát kapott belőle. Azt is mondta még, hogy szalmát adtak el és az ára nincs elkönyvelve, meg hiányzik három hónapi tej PATKÓS JÓZSEF először Kelemen Pálné tsz-tagnak és né­hány társának dugott darazsat a fülébe. Ök ejhillék az alapta­lan rágalmakat s megkezdődött a pletyka, veszekedés, széthúzás, meglazult a munkafegyelem a tagság közölt. Patkós József pe- dik, mint »jóakaró« leveleket kezdett irkáin! a felsőbb szer­vekhez — melyeknek tartalma a kivizsgálás során hamisnak bizo­nyult. Ezekután az sem volt, meg­lepő, hogy a község lakói is eként informálódtak, s széliében hosszában úgy beszéltek a tsz- ről, mint ahol sikkasztok, csalók, munkakerülők vannak. Néme­lyek még meg is toldották a hal­lottakat és úgy adták tovább. Terjedt a sok mende-monda megfoghatatlanul, hogy kitől ered s ki toldett hozzá még va­lamit. Azok, akik szimpatizáltak a tsz-be való belépés gondolatá­val. visszatántorodtak, akik nem, azok kárörvendően nevettek a markukba. A helyzet egyre za­varosabb lett. Kiss István tsz- elnököt félreállították és Kele­mennél bízták meg a vezetéssel. AZ ÜGY HÍRE túljutott a község határán, meghallották a járási pártbizottságon is. A ter­melőszövetkezeten belüli plety­ka, marakodás, a vezetésben még járatlan vezetőség szakszerűtlen okmánykezelése s a községben terjengő vad hírek bonyolulttá tették az ügyet. Két hétig tar­tott. míg a járási pártbizottság és tanács ki tudta deríteni az igazságot. A vizsgálat befejeztével össze­hívták a tsz-közgyűlést, ahol pénzügyekben és könyvelésben jártas szakemberek tisztázták a dolgokat. A kérdéses 91 mázsa gabonából 88 és fél mázsát elve­tett a tsz, a megmaradt 250 kilo­grammot pedig munkaegység­előlegként két tag részére kiad­ták. A 120 zsák kukorica való­ságban csak 80 volt, amit a kö­zös állatállománnyal etettek fel. Bizonyítást nyert az is, hogy az elnök és apósa, akik ősszel még egyéni kukoricájukat takarítot­ták be, a sajátjukból hizlaltak. Terecskeiné pedig nem 5 mázsa, hanem másfél zsák kukoricát ka­pott, azt is a zárgondnokságtól munkadíj fejében. A szalma és a tej árát is szabályosan elköny­velték. A rágalmakból tehát sem­mi sem bizonyult igaznak. A KÖZGYŰLÉSEN minden tag felszólalt, de ezúttal már nyoma sem volt a pletykának és a veszekedésnek. Igaz, keményen bírálták egymást, de elismerték saját hibájukat is. Mivel Kele­menné volt, aki a pletykákat és rágalmakat elterjesztette .s ezzel egyenetlenséget szított a tagság között, leváltották a vezetőség­ből és helyette Pesti Andrást vá­lasztották be. Kiss István elnö­köt pedig visszahelyezték poszt­jára. Az esetből a tsz-tagok levon­ták a tanulságot. Mint egy nagy család tagjai, úgy beszélték meg, hogyan hozzák majd helyre a hibákat. MÉG EGY TANULSÁG. A közgyűlésen öt járási, három gépállomási, valamint két köz­ségi párt-, tanács- és gazdasági vezető vett részt. Egyszerre eny- nyien? Igaz, nem kis ügyről volt szó. Megelőzhették volna azon­ban az egészet, ha legalább egy közülük rendszeresen segítette volna a tsz-t. De nem baj, hogy most ott voltak. Legalább okul­tak belőle. f/ fi MÁSODIK ÖTÉVES TERV IRÁNYELVEIBŐL A i-üspökpusztal Kendergyár dolgozói megfeszített küzdelmet folytattak, hogy az árvíz által elsodort 26 000 mázsa kendert megmentsék. Hosszú heteken ke­resztül csónakokon, tutajokon folyt a kendermentés a telep három kilométeres körzetében, a Tógazdasági Tröszt halastavai­ból. A gyár valamennyi dolgozója óni'eláldozóan vette ki részét a mentés munkájából. Rövid idő alatt sikerült Is több, mint 11 000 mázsa kendert száraz területre gyűjtenlök. Dávod Főmajorban a gyár gé­pei még némán hallgatnak. A faiak sötét csíkjai jelzik, hol nyaldosták a jeges ár hullámai. Bent a gépek azonban mér indu­lásra készen állnak. A gyár dol­gozói vállvetve a Szegedi Dél- rcst műszaki brigádjával hete­ken keresztül folytatták a hely­reállítás munkáját, hogy a ter­melőmunka mielőbb megindul­hasson. És július 1-én, a gépek újból megindulnak. A hatalmas mennyiségű anyag megmentéséért folyó küzdelem mérvét lemérni csak úgy lehet, hu szembeállítjuk vele az em­beri önfeláldozást, a magánér­dek hátlérbeszoritását, a köz ér­dekééi'!. Farkas Istvánnak, id. Gál Mihálynak, Eöldesi József­nek, de másoknak is lelt volna, mit menteni a magáéból is, hi­szen házaikat elsodorta a víz, de mikor a gyárról, a népgazdaság érdekéről, a jövőről volt szó, nem tépelődtek, hová is kell elsősorban állniok, erejükre hol van nagyobb, áldozatkészebb szükség. A termelésből, — a kényszerí­tő körülmények, — teljes három hónapot raboltak el. Az áztató még mindig víz alatt áll. A szivattyúk már elvezették a víz zömét, csupán a mélyebb részejc állnak még vízben. Egy Hcrto- bágy-szivattyú azonban éijel- nappal innen is távolítja a vizet. Miközben Főmajorban épülnek az új házsorok, a gyár is újjá­született. Dolgozói pedig erős el­határozással, a meginduló mun­ka új lendületével arra készül­nek, hogy a kényszerű kiesés ellenére is, éves tervük teljesí­tésében becsülettel helytállhas­sanak. ININEN-ONNAN — A végvári vitézek korából hislóriás énekeket adnak eló a kiskunhalasi járási népművelés házában június 12-én, este 7 órai kezdettel. Weekend-ház bőröndben. V. Gartehberg szovjet feltaláló olyan weekend-bázat szerkesz­tőit, amely egy utazobóröndben elfér és 7—10 perc alatt felállít­ható. A vízhatlan házikó abla­kokkal, asztallal cs két össze­csukható fekvőhellyel Is rendel­kezik. Reggel a »hálószoba« né­hány perc alatt fedett terraszá, a fekvőhely pedig ebédlőasztallá alakítható át. Pillanatkép — sok tanulsággal... „Hagyd kislányom, annak nem árt!“... Kiskőrösi korzó, meleg jiíniusi délután. Jól öltözött anya bájos apróságot vezet, aki fagylaltot majszol. Botlik az apró lob es a tölcsér a földrehull. Ebben a pillanatban szurtus kis cigány- lurkó terem ott. Keveset habozik, majd felkapja az olvadó, ho­moktól fekete masszát és falni kezdi. Szeme csakúgy ragyog a bizonyára szokatlan élvezettől. A fehérruhás kislány bámulja, majd megrántja anyja kezét s aggodalmasan mondja: »Anyú, nézd, piszkosan eszi... beteg lesz tőle.« Az asszony, mint valami erdekes állatkát szemléli a purdét s nevelve legyint: »Hagyd, kislányom, annak nem árt, látod, hogy cigány...« Micsoda felelőtlenség, kegyetlenség, az undorító fajelmélet­nek micsoda megfogalmazása cseng e szavak mögött, — s éppen egy anya szájából. Annak nem árt, ráért cigány... Kém gyerek, vem érző ember, lény, akit óvunk a rossztól, (hiszen még egy ku­tyának sem adnánk tudatosan mérgezett ételt), hanem csak így: cigány... E ez az anyagyermeket nevel. Uj nemzedéket az új tár­sadalomnak, — rossz módszerrel, a múlt felháborító elméletét oltva kislánya leikébe. ËZ a gyerek később leköpi, megrugdossa, kicsúfolja majd az utcán, az iskolában a cigányt, mert úgy taní­tották, hogy az nem ember... megérti-e ez a kislány felnőtt korá­ban majd a népek testvériségének gyönyörű eszméjét, nem mér­gezi-e meg életét később is a fajgyűlölet; nem ember a kínai, a néger, az indus, mert más a színe, bőre, nyelve?... A múlt társadalmának égbekiáltó bűne, hogy a cigányság egy rétege kitaszított páriaként él ma is. Kém egészen a maga bűne a helyzete; ina is találkozik az előítélet, a faji gőg kemény falá­val, amelyet sokszor hasztalan próbál jószándékkal áttörni, — ahelyett, hogy segítenénk beleilleszkednie a mi társadalmunkba. Ezt a falat láttáin meg ott Kiskőrösön. S nemcsak a fekete lurkót sajnáltam meg nagyon, de az anyát és a kislányt is... Olyan mé­reg, a fajgyűlölet artatlan, egyszerű hordozói, amely vem is olyan régen lángbabontotta a világot, embermilliókat irtott ki s ma is eszköz a népek, a világ békéjének megbontására. Kár, hogy mindezt nem mondtam el akkor ennek a kiskőrösi, anyának... de talán egyszer elmondja neki más — cs szeretném hinni: a sa­ját lelkiismerete, r •*» Igaz történél- egy öltözőszekrényről Horváth szaktárs be­lépett a mosdóba. A kinti langyos és mühelyszagokkal ve­gyes, de mégis csak tavaszias levegőt ki­csukta az ajtóval és áporodott, rossz illatú világba került. Ked­vetlenül szippantott kettőt: — Miért nem nyíljá­tok ki az ablakot, szak­társak? Rossz itt a le­vegő. — Nem kell olyan finnyásnak lenni — ve­tette oda Nagy szaki, akinek szekrénye szom­szédos volt az övével, — aztán majd bo­lond leszek én ill ned­vesen állni a huzatban. Horváth szaktárs vont egyet a vállán és bele­törődőit a csukott ab­lakba. Mindig vannak emberek, akik fél­nek a levegő mozgásá­tól. Nagy szaktárs ■ meglörülközött szor­galmasan, majd a tö­rölközőt beakasztot­ta a szekrényébe. Szép gyűjteménye volt olt a piszkos kapcák­nak, rongyoknak, de akadl száraz kenyér és valami íelismerhetet- lenségig száraz egyéb ennivaló is. Horváth vet kőzés közben elnéz­te ezt a díszes gyűjte­ményt' és nem állhatta meg szó nélkül. — Miért nem hajít­ja ki ezeket a szeme­teket7 Ettől lesz büdös az egész szekrénye. — Ma nagyon finnyás kedvében van, szak­társ. Ne törődjön az én szekrényemmel. Ha büdös, nekem büdös. Na, végre megvan. Az ing a megszokott se­bességgel csúszott le a hátán, feje Is meg­jelent felül és két kar­ja is megtalálta a ki­járatot. Éppen össze, akarta gombolni elől, mikor hirtelen meg­torpant, szeme ijedtre meredt, majd hevesen vetkőzni kezdett. — Mi az istennyila — ugrott egy nagyot, — hű a keservül Újabb ugrással igye­kezett megszabadulni a jól felveti ingtől. Az ing azonban — nem értve a helyzetet — most sokkal nehezeb­ben akart lejönni. Ki is hallott valaha ilyent, hogy a sikeresen fel­vett inget valaki hir­telen újra lehúzza. — Nagy szaktárs a szek­rényéből kidobált en­nivalók és kapcák: kö­zött táncolt ide-oda, igyekezve megszaba­dulni az ingétől. A töb­biek előbb csodálkoz­tak, aztán nevetni kezdtek. — Mi ütött beléd. Tóni! Elmúlt már farsang. Az ing végül leke­rült a gazdájáról és az ing alól egy fejlett bar­na bogár esett le a földre. Nem is várta meg, hogy a bosszús ember megmondja ne­ki a véleményét, ha­nem gyorsan beszaladt a szekrénybe. — Mi az, még ma­gának áll följebb? — kérdezte az egvik mér­gesen. Hát nem maga szoktatta ide avval az ételmeradékkál, meg a piszkos holmikkal ' Csak rajta. Majd min­den este belesétálta- lunk egyet az ingébe. — Sajnos, nemcsak a maga szekrényében fog lakni, hanem átjön a mienkbe is — mérge­lődött a másik. — Kellemes lehetett, mikor mozgott a há­tán, mi? — kérdezte kajánul a harmadik, aki már átélt hasonló izgalmas esetet. Még sokat nevettek szegény Nagy szakim Húzták, korholták, tréfálták, mindenki ter­mészete és hangulata szerint. Ö először na­gyon fennen volt, visz- sza-vissz.avágott, aztán látta, hogy jobb, ha hallgat. így lassan más beszédtémát találtuk. De azért ma nem sie­tett, hanem húzta az időt, amíg a többiek elmentek és akkor nekilátott a szekrényé­nek. — Kitakarította, rendbeszedte és csak egy bántotta, hegy nem találta már meg azt a bogárul. De azért leg­közelebb már ő volt az, aki legjobban kikelt az egyik szomszédja ellen, aki ételmaradékot akart az öltözőszekrényébe tenni,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents