Népújság, 1956. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1956-06-08 / 134. szám

V ■k HlRÖS 'XAKKX^XKKK'KmíKw'^KHKHK>0000000 OOOOOOOOOO^OOUOOW u • V ÁROS 4(HÍÖ paprika, 60 kilé paradicsom A Zőldszövön kívül a Kertészeti Kísérleti Telep is szinte nap­ról napra több paprikát, paradicsomot szállít a Csemegekereske- delmi Vállalatnak. Tegnapelőtt 4000 darab paprikát és 60 kiló paradicsomot szüreteltek le a kertészet dolgozói, melynek egyré- szét Budapestre szállították, másrészének a kecskeméti lakók örülhettek — annál is inkább, mert mostmár 40 fillérrel olcsóbban vásárolhatták a paprikának darabját, mint egy héttel ezelőtt. í Budai úli leányiskola kezdeményezése Vörösmarty emlékünnepséget rendezett a Budai úti J. sz. leányiskola irodalmi szakköre. Szavalatok, felolvasás, a »Cson­gor és Tündér-bői részlet, zene­szóm és Joós Ferenc ünnepi megemlékezése volt a műsor. Tökéletes szövegbetanulás, stílu­sos szövegmondás és átélt játék az irodalmi szakkört vezető ta­nár, Warnus Anna szakavatott es fáradhatatlan munkájának gyümölcse. így kell a nemzet halhatatlan költőit a késő utó­dukkal megismertetni és megsze­rettetni. A sikeres műsor sze­replőinek a neveit is érdemes megjegyezni: Turcsányi Agnes. Kéry Ildikó, Farkas Erzsébet, h.üü Irén, Botfalusi Éva, Budai Sóra, Bokor Etelka. Kovács Gi­zella, Szabó Erzsébet, Krizsek Márta, Pataki Ildikó, Szabó Éva, Hegedűs Anna, Kása Mária és Magöcsi Veronika. Az irodalmi szakkör ezzel a műsorral fellép Kecskemét város különböző vállalatainál, hogy a dolgozókat is emlékeztessék a »Szózat« halhatatlan költőjére, Vörösmarty Mihályra. / l autKKKMK) <K>vKXK>a(>óö<K>o<XK>őóó^óöooooooo^^<KK>őo!^»^^^^ VOOCKXKX) virágüzlet $y 4 p 1R r‘: ^ ° y A Gáspár András utcában már elkészült az új virágbolt. Az építők, festők, mázolok már kivonullak belőle, nyílhatna már akár holnap, de a nagy ki­rakatokba nem került üveg. A magasépítők siettek a kertészeti vállalat dolgozóinak segítségére, magukra vállalták az üveg be­szerzését. Ahogy megérkezik a kirakat üvege, megnyílik Kecs­kemét második virágüzlete, ahol élővirágok, művirágok, koszorúk vásárolhatók. Sokak óhaja teljesülne, ha az egyik bolt a déli órákban is nyitva tartana. Minden vasárnap mii a tiszai Kirándulóvonaí Június 3-án 8,30-kor indult a Tiszához az első kirándulóvcnat vidám utasaival. És 10-én indul a második. Már sokan készítik a strandfelszerelést, de pokróc, labda, játék is kerül a csomagba. Hazafelé a menetrend szerint közlekedő vonatokkal jöhetnek a kirándulók. Este 19,30-ra vagy akik még tovább maradnak, 22,51-re már leszállhatnak a nagyállomáson. Jó mutatást, kel­lemes kirándulást! A sportolás megszerettetéséért Jl. szabadba csalogat a jó idő, a napfény, a friss levegő. A C/f. napi munka után megtelnek az utcák, a parkok, sport­pályák. Időszerű volt tehát, hogy a városi tanács végrehajtó bi­zottsága foglalkozott városunk sportjával. Egyik legfontosabo feladatunk, hogy a sportmunkában is megteremtsük a kollektív vezetést. A városi TSB tagjai tisztában vannak ugyan a sport és testnevelés elvi célkitűzéseivel, azonban gyakorlatilag nem tel­jes értékű támaszai ennek a munkának. A VTSB bizottsági ülé­seken hozott határozatokat a tagok sokszor nem valósítják meg. A tömegsportot illetően számottevő eredménnyel dicsekedhet, sportmozgalmunk. Asztaliteniszben már 12 csapatot tudtunk in­dítani a városi bajnokságban, a megyei bajnokságban szerepló csapatokon kívül. A kerékpáros postaversenyen jelentős sportoló tömeg vett részt, nemrég még nehézségbe ütközött egy-egy ilyen verseny megrendezése. A tornában is fejlődés mutatkozik. Jót működő szakosztályai vannak a Honvéd, az Építők, a Kinzsi és a Bástya sportköröknek, ahol rendszeresen 15—20 fiatal működik a szakosztályokban. A labdarúgásban tíz csapat vesz részt a városi bajnokságban, ezenkívül üzemi, valamint úttörő-bajnok­ság is folyik. A tömegsport kiszélesítésének egyik akadálya, hogy Kecs­kemét nem rendelkezik megfelelő sportlétesítményekkel, például az atlétikához szükséges futópályákkal és a tömegsportok tíze­sére alkalmas termekkel. Sportmozgalmunk másik hiányossága, hogy atlétikában a tömegesítés terén főképpen a középiskolákra támaszkodunk. Ugyanekkor üzemeink elmaradtak. A városi testnevelési sport­bizottságnak oda kell hatni, hogy e fontos sportágban a pótlás mind minőség, mind mennyiség tekintetében biztosítva legyen. Igen gyenge Kecskeméten az úszósport. Van ugyan egy úszó­szakosztály, amely 50—60 versenyzővel rendelkezik. Ez azonban igen kevés. Igaz, hogy az adottságok sem valami kielégitőek. Más lenne a helyzet, ha városunk fedett uszodával rendelkezne. Nem kielégítő az iskolai testnevelési munka sem. Az isko- lánkívüli testnevelést részben gátolja az is, hogy igen sok is­kolaigazgató, vagy tanító nem barátja a testnevelésnek. Evégett a testnevelés tanítása hátrányba szorul. Kevés még a szakem­ber is, és a meglévők sincsenek megfelelően elosztva. Kívánatos volna, ha a második ötéves tervben az Épttök- pályáját és a volt KTE-púlyát (jelenleg Lakatos-pálya) összevon­nák és ezáltal egy 15 000 nézőt befogadó sportkombinátot létesí­tenének. Tömegsportunk további fejlesztése érdekében feltétle­nül szükséges egy tornacsarnok megépítése is.-Ha a városi ta­nács kezelésbe venné a meglévő sportlétesítményeket, akkor a befolyó bérleti dijakból a pályák továbbfejlesztése biztosítva volna. Ez elősegítené a pályák szakszerű karbantartását és ke­zelését is. Szükséges oz is. hogy a Városi Testnevelési és Sport Bizott­ság javítsa meg vezető és irányító munkáját, még pedig úgy, hogy a bizottság rendszeresen tájékoztassa a bizottsági tagokat és szerezzen érvényt a kollektiv vezetésnek. Végül városunk ifjúságának testnevelési és sportolási tehetőségének biztosítása érdekében fejlesszük tovább a sportkörök és a szakosztályai: hálózatát. Megismétlik as előadást Aki ott volt májusban a Pia­rista Gimnáziumban a Zrínyi Ilona általános leányiskola mű­soros estjén, nemcsak látta, ha­nem érezle is a tavaszt. A mo­solygó apróságok a friss tava­sfc r\ 4 TATÁRSORON Néhány nappal ezelőtt telefonon be­szélgettünk a Bor­forgalmi Vállalat máriavárosi pincé­szetével. néhány adalra volt szüksé­günk. Amikor meg­kaptuk, megkérték egyik munkatársun­kat, látogasson el a Tatársoron lévő pincéhez és nézzen korul, hogyan fest a telep környéke. Azt is elörebocsátották, szerelnék, ha sze­mélyes tapasztala­tunkról írnánk. Kimentünk a Ta­társorra és most röviden ismertetjük a látottakat. Aho­gyan értesültünk, ezen a napon »esz­ményi« volt az álla­pot, mert az eső sok mindent eltüntetett, ami még néhány órával előbb külön cikktéma lett volna. Arról van szó, hogy a pincészet előtt mintegy 150 méter hosszúságban levezető árok van. Rendkívül elhanya­golt állapotban. A sok eső feltöltötte vízzel, de így sem kell különösebben megerőltetni sze­münket, hogy lás­suk, milyen szeny- nyes ez a víz, hogy benne állati hullák maradványain mil­lió és millió légy nyüzsög. — Amint mondják a pincé­szet dolgozói, de a szemben lakó házi­asszonyok is, most »istenes« a helyzet, mert a magas víz sok mindent elta­kar. Az árokban poshadt, bűzös víz van, amely az egész környéket fertőzi. Ilyen környezet­ben dolgoznak a pincészet dolgozói. Az ablakok kinyi­tására gondolni sem lehet, A pincészet ve­zetői már több ízben jelentették ezt a helyzetet a városi tanács illetékes szerveinek. Kérték a csatornázás azon­nali megkezdéséi. Ez azonban egyre késik, bár minden esetben ígéretet tet­tek a gyors intéz­kedésre. Ez az. ügy most már tényleg nem várhat tovább. Min­den óra késés vesze­delmet rejt magá­ban. Ezért azonnali gyors intézkedést várnak a Tatárso­ron lakók és a pin­cészetben dolgozók. M. I. szí dallamokra mint tavaszi tün­dérkék, ibolyák, margaretták, pipacsok, búzavirágok, pillan­gók és rózsák lebegtek, kering­tek, repkedtek a színpadon. Á kétórás műsor olyan változatos, színes volt, hogy mikor össze­csukódott a tüggöny, szívesen néztük volna végig újra elölről. A szülői munkaközösség a kö­zönség kérésére megismétli az előadást június 10-én, délután C órai kezdettel az U.i Kollégium szabadtéri színpadán. Most több mint 1000 ülőhely várja a ven­dégekéi, azokat, akik nem lát­ták az előadást és azokat is, akik újra látni szeretnék. Az előadás bevételét az úttörök táborozá­sára fordítja a szülői munkakö­zösség. Szombaton fornaünnepély A széktói pályán e héten már kétszer tartottak közös próbát az általános és középiskolások tor­nászai. A felvonulás, a fiúk és lányok közös szabadgyakorlatai, a táncok, különböző bemutatók gyönyörködtetik majd 11 év óta először az érdeklődők ezreit. Még izgalomra is lesz ok. Az iskolák közötti váltófutás, az úttörők labdarugó-mérkőzése ad alkal­mat arra is. A fiatalság és szép­ség ünnepe lesz ez a bemutató. „hotasork ánykon y hú ja “ I árost jegysetek A múzeum A múzeumigazgatót kerestem, de egy fehérarcú öregember fogadott. Sáros, maszatos volt a keze. — így a karját nyújtotta üdvözlésre. — Csak nem Czakó bácsival talál­koztam? — kiáltok fel örömmel, mert a kedves, nyugodt arc láttán régi. gyermekkori emlékeim virultak ki. amikor még anyám vezetett kézen­fogva a múzeum körüli parkban. Én gyakran clbócorogtam mellőle a mú­zeum pinceablakához — íeskelődni. Nem sokat vehettem ki a homály­ból, de a titokzatosság egyre jobban vonzott. Egyszer azután Czakó bácsi — akit én akkor a park, meg a mú­zeum csodálatos, szigorú, ősz fejedel­mének gondoltam, — rajtakapott a leseíkedésen. Nem nekem, anyám­nak szólt: — Vigyázzon, mert ebből » prü- csökből még muzeológus lesz! Büszke voltam, — de uem arra, hogy olyan szép jövőt jósolt nekem, hanem arra, hogy sikerült barátságot kötnöm az őszhajú fejedelemmel“, akinél akkor még talán a múzeum- igazgatót sem becsültem volna több­re, ha ismertem volna is. Ëz a ba­rátság azonban nem tartott sokáig, mert anyám egyre kevesebbet sétált vrlem a parkban, — hanem most, hogy tizenöt év után újra szembeta­lálkoztam 3 régi emlékekkel, kedvelj! támadt, folytatni a régi játékot. Ezért így szóltam; — Nem is baj. hogy nincs itt az igazgató, én Czakó bácsival ts meg­elégszem. — Alig hiszem — állja el az utam a laboratórium ajtaja előtt, — mert én nem szolgálhatok hivatalos ada­tokkal« — Legalább azt hadd nézzem meg, hogy milyen ez a boszorkánykonyha belülről — mutatok az üvegajtó mö­gé. Már nem újságíró voltam, hanem a régi, könyörgő, kíváncsi gyerek, akinek csupa jószívűségből is enged­nek az öregek. Czakó bácsi is előre- tcssékelt, s míg utánam ballagott, én kíváncsi tekintettel forgattam fel a „boszorkánykonyha“ tárgyait: egy ládában heverő ősi csontokat, hatal­mas fazekakat, lábasokat, színes, tö­rött cserepeket. Mire a szoba végébe érve, hátra­fordultak), a világos ablak előtt Cza­kó bácsi már munkaasztala előtt állt és egy furcsa szerzeménnyel bajosko- dott, amit. kis cserepekből állíthatott össze, a repedéseinél össze tapaszig a t- va, — Hű, talán az ördög reggeliző- bögréje volt ez a kecskeszarv-lábú furcsa szerzet? — kuktálkodok kö­zelebb az Öreghez. — No, néni olyan öreg ez még! Ál­lítólag „csak“ a törökök előtti idők­ből származik. Meg azután nem is a pokolból hoztuk, hanem itt találták a Rákóczi úti bérházépítkezéseknél. Ez volt a mai ..nyeleslábas“ őse, csak annyival praktikusabb, hogy tűzhely sem.kellett, mégis főzni lehetett ben­ne, RááJQítötták a kecskeszarv-lábak- ra és tüzet rákiak alá. Ha megfőtt az étel, a nyelénél fogva leemelték a tűzről. Mostmár én b barátságosabban te­kintettem a furcsa cserépedényre, de a véletlen akarata, hogy nem sokáig fegyelmeztem rá, mert az asztal sarkán csodálatosan szép mintájú, nagy cseréptányérokat fedeztem fel# ■— Hát ezek honnan kerültek elő, Czakó bácsi? — A másik edényekkel együtt ta­láltuk őket, szintén a Rákóczi úton. Most hoztam rendbe őket egy kicsit, mert bizony ezek iá összetörve, dara­bokban kerülték elő. S mintha csak meseországban vol­nánk — hipp-hopp — máris évszáza­dokkal fordítjuk vissza az idő kere­két, s Czakó bácsi okos mondásai­ból a régi edények dirib-darab csere­pei között liivirul egy kedves szép hajtása az évszázadokkal ezelőtti alföldi életnek. He hogy az akkori öregek is sze­reitek pipázni, afelől semmi kétsé­gem, mert a „leletek“ között a legna­gyobb számban kis tarka cseréppipák vannak. Sárgák, feketék, szürkék — többféle színben, különböző minták­ká!. —■ Ezek a minták régen márkának Számítottak, — egy-egy pipakészítő­mesterember „címevéül“ szolgáltak — mondja Czakó bácsi, a törött régisé­gek orvosa. Egy kosárban még sok kis eserép- rlarab van — ezekről is sokat lehetne ipesé|ni; És Czakó bácsi nem is fukarkodik a szavaival. Így „nem hi­vatalosan“ már annyit tud, mint egv valódi muzeológus. Hej. ha fiatalabb volna, most én jósolnék neki — bi­zonyosan jobban beválna az én jö­vendölésem, niint az Övé, az a régi, mert én azt is tudom, hogy har­minc évi munka a múzeumi „boszor­kánykonyhán“ nagyobb mesterré tet­te őt, mint engem ez az átkozott, örökös kíváncsiságom. Eszilpié Gyújtogatott* hogy lophasson Este 10 óra volt. Szabó György, tö­rökiái földműves (Tanya 09.) fárad­ságos munka után lefeküdt család­jával. Alig hunyta be a szemót, ku­tyaugatás verte fel. A gazda felkelt és vasvillával körüljárta az udvart. A kutyák a rozstábla felé ugattak, Szabó azonban nem látott senkit. A család ismét elaludt. Még nem lehetett éjfél, amikor az asszony fel­keltette az urát. Most már nemcsak a kutyák csaholtak, hanem fekete árnyékok futottak az udvaron, ame­lyet fel-feliobano rőt lángok világí­tottak meg. A szomszédok oltották. Szabóék sz álmakazlát. Kocsis Mihály, Kocsis Imre, Kocsis György hordta már a vizet. Még a tűzoltóságot is értesítették, de mire az a helyszínre érkezett, addigra már eloltották a tüzet, összefogott az egész környék, hegy a szálló pernye meg ne gyújt­hassa Szabóék házát. Míg a férfiak az udvaron meg­állapították a kárt — elhamvadt 20 mázsa szalma, 9 mázsa takarmány; — Szabóné a lakásba sietett. Meg­döbbenve látta, hogy kitörték a konyha ablakát. A függönyt is letép­ték. A sublpdból pedig hiányzott a család készpénzé, mintegy 1300 fo­rint. A lopásról nyomban értesítet­téi: a rendőrséget. A hajnali Pest felé induló vonatnál már sikerült kéz- rekeríteni a tettest. Falus Sándor a rendőrségen bevallotta, hogy azért gyújtotta fel a szalmakazalt, hogy míg a csáiád tagjai oltanak, addig betörhessen a lakásba. Különböző okmányokat és 1300 forintot lopott el. A pénz még nála volt, kivéve a vasúti jegy ára. Szabóék Falus Sán­dort évekkel ezelőtt magukhoz vet­ték a gyermeknevelő intézetből és felnevelték. Falus most úgy hálálta meg Szabóék gondoskodását, hogy te Így ú j tóttá takarmá n y készletüké t. A? őrizetbe vett bűnös még azt is beismerte, hogy márciusban is lopott Szabóéktói pénzt. Közvetítjük a Bp. Vörös Meteor—Kecskemét mérkőzést A kecskeméti sportkedvelők széles táborában nagy örömet váltott ki a lapunkban két hét­tel ezelőtt Megjelent hír, amely szerint Salgótarjánból közvetít­jük a mérkőzést. Május 27-én meg is történt a mérkőzés köz­vetítése, amelyet minden hibája ellenére is városszerte érdeklő­déssel hallgattak. Vasárnap újra nagyjelentősé­gű mérkőzés előtt áll a kecske­méti csapat. Ezúttal a főváros­ban a Bp. Vörös Meteor együt­tesével méri össze tudását. Er­ről a mérkőzésről ismét adunk helyszíni közvetítést Kecskemé­ten a Szabadság téren és a Rá­kóczi út elején elhelyezett hang­szórókon keresztül. A Népújság .szerkesztősége és a Dózsa baráti köre már meg­kezdte a közvetítés technikát feltételeinek biztosítását. Min­den remény meg van arra, hogy ez a közvetítés sokkal tökélete­sebb lesz, mint a salgótarjáni volt. Előreláthatólag ismét mindkét félidőt közvetítjük. A kecske­méti »Szepesi« kiválasztása most folyik. A közvetítés pontos idő­pontját lapunk sportrovatában fogjuk közölni. ooooooa. Felfüggesztettek két városi alkalmazottat Az elmúlt napokban vizsgala­tot tartottak a legeltetési bizott­ság pénzgazdálkodásánál. A vizs­gálat során megállapították, hogy Nótári Mihály, a legelteté­si bizottság pénztárosa és Zana Károly, a legeltetési bizottság gazdája szabálytalanul kezelte a pénzt. Mindkét tisztviselőt állá­sából felfüggesztették. A vizsgá­lat tovább folyik és előreláthato­tt» 8 a hét végéig tgrt*

Next

/
Thumbnails
Contents