Népújság, 1956. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1956-06-07 / 133. szám

Hozzászólások a második «leves terv irányelveihez oo oooooo-o-o QOQc c caaoooc oooooooooooooooooo oooooooooco'ooo o o ooooooo-ooooooooooooooooi A csemegeszőlő-termesztés I Kormányzatunk megállapítot­ta a második ötéves terv irány­elveit és vitára bocsátotta az egész ország elé. Úgy érzem, minden dolgozónak kötelessége, hogy saját munkaterületén, te­hetsége szerint, a fejlődés mó­dozatait, a célravezető utakat és a hibák elkerülésének lehetősé­geit keresse, annak érdekében, hogy ezek az irányelvek meg­valósuljanak. A szőlőművelés elmaradt a mezőgazdaság egyéb ágazataitól. A hazai szőlőművelés azonban sok százados múlttal rendelke­zik, s a magyar bor nemzetközi híre arra utal, hogy szőlőter­mesztésünk lemaradása — kép­letesen szólva — nem szervi baj, hanem múló jelenségek oko­znia. . Ezek szerint tehát meg is szüntethető, ha az okokat ke­ressük és az eddigi módszereken javítunk. A termőátlag leromlásának egyik fő oka, hogy a szőlőnek nem tudtuk megadni azt a sok és minőségi munkát, amire szük­sége van. A szántóföldi növény- termesztés, de a kertészet, erdé­szet, sőt az állattenyésztés is a fejlődő iparral együtt képes volt fejleszteni a gépesítést is. A szőlőnél még eddig megoldatlan akadályok vannak. A legfontosabb szak­munkák: metszés, zöldválogatás, tőkepótlás, azonkívül a karózás, kötözés, venyigemunka, szedés, szaporító munka és így tovább, nem gépesíthetők. A védekezés gépesítése (pontosabban a per­metezésé, mert a porozás kielé­gítő) bizonyára megoldható és ez lenne a legsürgősebb. A talaj­munkák közül a homoki szőlők­ben. melyek szőlőterületünk na­gyobb részét teszik ki, eddig a lókapálás a legjobban bevált ka­pálást módszer, mert az eddig készített gépek nem váltak be. A födés és a nyitás megoldása még tökéletlen. A homoktalaj, a keskeny sorköz és a bakhát mi­att sok a probléma. A kézi erő­nek egyes területeken gépi erő­vel való pótlása bármennyire is probléma, a műszaki és agronó­miái fejlődés mellett,- elvégre nem jelenthet elháríthatatlan akadályt. Amíg a szőlőművelés egyes munkáinak gépesítése meg nem oldódik, addig kézi erővel kell dolgozni. A felújítási és telepí­tési terveknél tehát az egyes üzemek munkaerő adottságait gondos mérlegeléssel össze kell hangolni a feladatokkal Most részletesebben szeretnék szólni a csemegeszőlő termesz­tés problémáiról. Az ötéves terv irányelvei a csemegeszőlőnek Is nagyobb mérvű telepítését tűzi ki célul. Ez igen népszerű és kedvelt cikk mind hazánkban, mind külföldön. A múlt rend­szerben nem használták ki a kedvező földrajzi és klimatikus helyzetünket, ezért azokból a fajtákból, amelyeket a mai ízlés értékel, csak kevés tőkével ren- relkezünk. A nagyobb mérvű telepítés akadálya tehát a szük­séges szaporítóanyag hiánya. Né­hány évvel ezelőtt kidolgoztunk egy eljárást, amely jóval gyorsabb szaporí­tást tesz lehetővé, rügydugvá­nyokkal. Ezt a nemesítő munká­ban alkalmazzuk is. A módszer széleskörű alkalmazása megol­daná a kijelölt fajták gyorsabb szaporítását. Ehhez azonban szükséges, hogy az erre rendel­tetett szervezet, a szaporító üzem, ezt a módszert átvegye és a finomabb munkának termé­szetszerűen megfelelő gondos­sággal alkalmazza. Szükséges azonkívül, hogy ezeket a fajtá­kat törzsszőlőnek nyilvánítsák és a kezelő üzemeket arra bírják, hogy bőséges és jó vesszőanya­got neveljenek. Az első szapo­rítások újabb törzsszőlő beállí­tására lennének hivatottak. Ezek problémáiról vesszőtermésükkel a tervezett csemegeszőlő telepítéseket ellát­hatják. Sajnos, a csemegeszőlők ügyét eddig elég mostohán kezelték. A kutalótelepek közül csak mi fog­lalkozunk csemegeszőlők neme­sítésével. Támogatást keveset kaptunk eddig. Még a nemesí­téshez szükséges üvegházakat is magunknak kellett felépíteni, jóformán a két kezünk munká­jával. Még 1952-ben 18 fajfa csemegeszőlőt terjesztettünk fel központunk­hoz, mint nagybani termesztés­re alkalmasnak talált fajtákat. Nemsokára kiszállt egy bizott­ság, de azóta nem láttuk, hogy ezeknek a fajtáknak nagyobb mérvű szaporítására valami ^tör­tént volna. A legnagyobb baj az, hogy a szaporító üzemnek sincsenek a kellő lehetőségei a csemegeszőlő- fajták továbbszaporítására. Nin­csenek állandó munkások, akik vannak, azok sem mindig meg­felelő gonddal, hozzáértéssel vég­zik ezt az aprólékos, nagy körül­tekintést kívánó feladatot. Ezen feltétlen segíteni kellene, mert másként nem jutunk előre. A kutatótelepnek szüksége van még üvegházakra ahhoz, hogy munkáját zavartalanul vé­gezhesse s a világhírű Mathiász- fajták az ország egész területén minél előbb elterjedjenek. Második ötéves tervünk irány­elvei a szőlőtermesztés újabb és nagyobb perspektíváit tárja elénk. A szakma dolgozóinak együttes munkáján múlik, hogy mi és hogyan válik valóra ezek­ből az irányelvekből. A fentiekben néhány szempon­tot azzal a céllal írtam meg, hogy jó tapasztalatainkat fel­használva és a hibákat elkerül­ve, virágzóvá fejleszthessük sző­lőgazdaságunkat. Darna.v Ernő kutató, Katonatelep Néhány szó a parlagieriíletehi’ői és a házak tatarozásáról A második ötéves terv irány­elveihez a magam részéről is szeretnék javaslatukat lenni. Igen helyeslem, hogy pártunk és kormányunk megvitatás céljából az ország elé bocsájtotta a terv irányelveit. Rákosi elvtárs rámutatott ar­ra, hogy a túlzott központi irá­nyításból számos hiba szárma­zott az elmúlt évek során. A magam részéről is úgy látom, hogy ennek a túlzott központi irányításnak sokszor az volt a következménye, hogy az alsóbb szervek nem egyszer helyes ja­vaslatait nem vették figyelembe. Néhány problémát szeretnék elmondani. Községünkben az 1946—47-es években kitelepítés volt, melynek következtében egyes területek műveletlenek maradtak, mivel nem volt, aki megművelje. Községünkben kü­lönösen sok szőlőterület áll mű­veletlenül. Császártöltésen mint­egy 400—500 hold olyan szőlőte­rület van, amelyet éveken ke­resztül nem művel meg senki. A községi tanács e tekintetben már évekkel ezelőtt tett olyan irányú javaslatot, hogy hozzanak létre célgazdaságot, mely gondoskodni fog ezek­nek a szőlőterületeknek meg­műveléséről és hasznosításáról. Ez a javas­lat eredménytelen volt, jelenleg is hasznosítatlanok ezek a terü­letek. A magam részéről úgy gon­dolom, hogy hasonló területek vannak az ország más községei­ben is, amelyeket szintén hasz­nosítani lehetne. Ha másképpen nem lehetséges a hasznosítás, akkor oldjuk meg úgy, hogy Sz— 30-as traktorral felszántjuk és egy-két éven keresztül gaboná­val bevetjük, vagy esetleg nap­raforgót termeszthetünk ezeken a területeken. Később, néhány év múlva újra beül­tethetnénk szőlővel és nagy táblában új, fiatal telepítésű szőlőt nyerne vele államunk. A megyei tanács mezőgazda­sági igazgatósága és a Földmű­velésügyi Minisztérium ezt a problémát minden megyében, il­letve minden községben tanul­mányozza és igyekezzék valami megoldást találni. Csak Császár- töltés községben ha 400 holdat veszünk figyelembe és csak 4 mázsa napraforgót termesztünk ezen a területen, az is 12 vagon napraforgó- mag termést jelentene az or­szág számára. Természetesen országos viszony­latban hatalmas mennyiségről van szó. Szeretnénk foglalkozni az ál­lami tulajdont képező lakóépü­letek problémájával. Császártöl­tésen 120 olyan lakóépület van, amely állami tulajdonba került. Ezeknek az épületeknek a volt régi tulajdonosai nagyrészben je­lenleg is a községben vannak, egyrészük már benne is lakik a valamikor tulajdonát képező házban és lakbért fizet. Termé­szetesen az épület tatarozásával nem törődik. A községi tanács, amelynek felügyelete alá tartoz­nak ezek az épületek, évenként 4—5 ilyen állami tulajdont ké­pező házat képes tataroztatni, ez viszont azt jelenti, ha minden épületet rendbe akar hozatni, ahhoz legalább 30 év szükséges. így mire az utolsó épületet rend­behoznánk, ha addig össze nem dől, addigra azok az épületek, amelyeket először hoztunk rend­be. omlanak összei A fentiekkel kapcsolatban éleiben van egy rendelkezés, amelynek értelmében a 3 szobán aluli állami tulajdont képező la­kóépületeket értékesíteni lehet ez a rendelet azonban olyan ma­gas vásárlási árat ír eiő, hogy senki sem fogja megvenni. Köz­ségünkben többen szándékoztak ilyen épületet megvásárolni, azonban az egyik épület •íabadíőt- galmi ára 30 000 forint lenne, ezzel szemben 95 000 foriní- ra becsülték fel. Az a javaslatom, hogy hozzon a Város es Községgazdálkodási Minisztérium egy olyan rende­letet, amelynek értelmében a községi tanáss által létre­hozott bizottság — mely bizottságban a járási ta­nács képviselői is részt vesznek — állapítsa meg ezeknek az épü­leteknek az árát a szabadtorgal- mi árnak megfelelően. Kérem az illetékeseket, vitas­sák meg és tanulmányozzák át ezeket a problémákat és ha le­het, oldjuk meg, mert ezzel is elősegítjük a dolgozó nép élet- színvonalának emelkedését, a lakásviszonyok kedvezőbb alaku­lását. Oláh Ferenc, a Császártöltési Tanács VB-titkára járási földműves- szövetkezeti VÁSÁR Jánoshalmán 1956. június 10-én. Bő áruválaszték, éte­lek, italok, büfé várja a vá­sárló közönséget. — Kitűnő zene, tombola. 561 Egy szeminárium javaslatai a második ötéves terv irányelveihez A megyei tanács I; alapszer­vezetének »Marxizmus—Lenin- izmus« tanfolyama hallgatói megvitatták a második ötéves terv irányelveit. A hallgatók több értékes .javaslattal is hozzá kívántak járulni a második öt­éves terv végrehajtásának sike­réhez. Javaslataik közül néhá­nyat közlünk az alábbiakban: Helyes lenne, ha a helyiipari J vállalatok feletti felügyeletet a megyei tanács átadná az alsóbb tanácsszerveknek. Ezzel olcsób­bá és gyorsabbá válna a terme­lés. Ugyanis ma még sok helyi tanács nem tud beleszólni a te­rületükön működő vállalatok ügyeibe, bár a termelés hiányos­ságait jól ismerik. A megyei tanácsnál, de a töb­bi megyei szervnél cs vállalat­nál is előfordul, hogy a dolgo­zók a megye különböző terüle­tére kijárnak. Ez gondot okoz akkor, ha mind a két szülő dol­gozik, mert nem tudják mi tör­ténjen a többnapos külszolgálat alkalmával kiskorú gyermekeik­kel. Helyes lenne éjjel-nappali napköziket és óvodákat létesí­teni, mert ez úgy a szülőknek, mint a vállalatoknak a munká­ját elősegítené. A gyermekes szülők érdeké­ben növelni kellene az olyan üdülők számát, ahol a szülők gyermekeikkel együtt tölthetnék szabadságukat. Ilyen üdülőbe a megyei tanács például évente csak egy üdülőjegyet szokott kapni. Ez is azt bizonyítja, hogy a kérelem igen indokolt. , Megyénk területén nagykiter- jedésű tőzegtelepek vannak. Ki­termelésük nehézkesen megy az elavult gépekkel. Ha modernebb gépeket állítanánk be, a tőzeg­kitermelést legalább háromszo­rosára emelhetnénk. Ez igen fontos lenne a mezőgazdaság fejlesztése szempontjából is, mert a tőzegtrágyával nagymér­tékben növelhetjük a termésho­zamokat. A dolgozó nők kényelmét szolgálja, ha munka után nem kell hosszadalmas főzéssel töl­teni idejét. Ezért szükséges len­ne, hogy konzervgyáraink olyan minőségű konzcrvekcl termelje­nek, amelyek minden igényt ki­elégítenek. Nézzük például a le­csó konzervet: kétharmadrész paradicsom, egyharmadrész pap­rika. Ennek fordítva kellene lenni. Régebben árusították a zsíroslecsót, amit ma kíváncsi­ságból sem lehet találni. Miért ne gyárthatnánk ezt továbbra is, hiszen a dolgozók szeretik és keresik. Nagy gondot okoz minden év­ben a begyűjtés idején a raktá­rak hiánya, A terméshozam nö­velésével egyidőben nem említi a tervjavaslat a raktárak építé­sének kérdését. Az elmúlt évek tapasztalataiból ismeretes, hogy a kevésszámú és rossz raktárak miatt mennyi kár származott, úgy mezőgazdasági termények­ben. mint iparcikkekben. Ezért javasoljuk, hogy a raktárak épí­tésére is nagyobb gondot fordít­sanak. Míg kellő raktárakkal nem rendelkezünk, helyes lenne alkalmazni az elmúlt évben be­vezetett háznál való tárolási. A termelő megkapta a beadandó termékének árát és a terményt a jó gazda gondosságával neki kellett mindaddig megőrizni, amíg az illetékes szervek fel nem szólították a termény be­szállítására. A második ötéves terv irány­elvei szerint több városban épül sportstadion. Közöttük sokkal kisebb városok is kapnak, mint Kecskemét. Kérjük, vegyék fi­gyelembe városunk sporthagyo­mányait és fejlődő sportját és létesítsenek Kecskeméten is sportstadiont. Kecskemétről és Kecskemétre több irányban közlekednek tá­volsági .autóbuszok. Az utasok különösen télen vagy esős idő esetén nem tudnak hol mene­déket találni. Szükséges lenne a város főterén megfelelő váró­csarnokot építeni. Megyénk területén lévő kü­lönböző vállalatok bérletében jelenleg 39 Pobjeda bérautó van üzemeltetve. Ezeket Pestről irá­nyítják. A jobb kihasználás ér­dekében helyesebb lenne, ha ezekkel a megyei TEPU rendel­kezne, mert így előfordul, hogy egyes vállalatoknál napokig áll­nak kihasználatlanul és ugyan­akkor más vállalatok hiába igé­nyelnek bérautót, nem kapnak; Hasznos javaslatok a párt mi pou A napokban a Bácsalmási Ál­lami Gazdaságban pártnapot tar­tottak, ahol a dolgozók több javaslatot tettek a gazdaságuk ötéves tervére vonatkozólag. Több olyan javaslat is elhang­zott, amelynek végrehajtása már meghaladja a gazdaság hatáskö- ict és számos olyan hibát is meg­említettek, amelynek megoldása országos érdek. P Avisa Ernő, az első számú üzemegység vezetője javasolta, bogy a gazdaság minél kevesebb növénykultúrát termesszen, mert csak így van lehetőség a gépesí­tés tökéletesebb megvalósítására és a magasabb terméshozamok eiéréscx'e. Re izmán László főál* Uittenyésztö helytelenítette, hogy mind a baromfitelepek, mind a szarvasmarhák növendékistállóit mélyenfekvő területre építették, ex ért esős idő esetén megközelít- heletlenek és egészségtelenek. Javasolta, hogy erre a jövőben nagyobb gondot fordítsanak. Babies Antal föagronómus, a lakásproblémához szólt hozzá. Kérte, hogy a gazdaság területén ékítsenek munkáslakásokat az ötéves terv során, ugyanakkor bölcsőde és magtár építése is feltétlenül szükséges. Matics Pál, az óalmás) üzem- egységvezető arra hívta fel a figyelmet, hogy az üzemegység évek óta semmiféle beruházást nem kapott. A dolgozókat nem tudják elhelyezni, Állattartási le­hetőség sincs. Az üzemegység te­rületén huszonhat lakást bontot­tak le, amit a gazdaság központ­ja használt fel. Legalább száz szarvasmarha befogadására al­kalmas istállót kellene építeni, azonkívül két munkásszállási és egy ebédlőt. Török András, a gépműhely dolgozója elpanaszolta, hogy ké~ Zi szerszámból különösen keveset kapnak. Hiány van kézi fúróban, nem kapnak satut, gyalugépet, fúrófejeket és így tovább. Bálnóczki Zoltán főmérnök el­mondotta, hogy sokkal kevesebb típusú géppel kellene dolgozni az állami gazdaságoknak, ez meg­könnyítené az alkatrészellátást és a raktározást. A jelenlegi gép­ellátottság mellett is meg lehetne oldani, hogy az egy típusú gépe­ket az igazgatóságon belül lehe­tőleg egy-két gazdaságba csopor­tosítsák. Hiányolta, hogy a gépek elkészítésénél a gyárban nem vé­geznek pontos munkát. Kaptak például olyan lánctalpas trak­tort, amelyiken az olajozó és a zsírozónyílások ki sem voltak fúr­va. A munkagépeknél a rosszul öntött fogaskerekek miatt gya­kori a törés. A hasznos vitában még sokan felszólaltak. A felszólalások alap­ján állítják össze a gazdaság öt­éves tervét, a javaslatok egy ré­szét pedig az Állami Gazdasá­gok Igazgatóságának továbbít­ják, 4

Next

/
Thumbnails
Contents