Népújság, 1956. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1956-06-23 / 147. szám

■ r *Hatvány Lajos: JQY ÉLT PETŐFI '

Akadémiai Kiadó, 1956.

NEMRÉG JELENT MEG Hatvány Lajos Petőfiről szóló kiadványsorozatának harmadik kötete. Az előző kötetek megjelenésekor ismertettük a kiadvány módszerének újszerűségét és kiemeltük Petőfi életének megyei kapcsolatait.

A most megjelent harmadik kötet hat fejezettjén tárgyalja Petőfi életét 1845. április 1-től 1847. június 26-ig. Milyen mozgalmas két év ez a nagy költő eleiében! Felvidéki útja után megismerkedik Mednyánszky Bertával, akihez a Szerelem gyöngyeit írja. Ezután sűrűn megfordul Szalkszentmártonban elszegényedett szüleinél. 1846. augusztusában erdélyi útjára indul. Nagykárolyban ismeri meg Szendrey Júliát. »Az eljegyzés regénye« után tanúi vagyunk annak, hogyan vívja »szerelmes osztályharcát". A harctér Erdőd. A seregszemlén megismerjük Szendrey Ignácot, Szendrey- nét és Júliát, a későbbi »feleségek feleségét«. Közjátékul színes tudósítást kapunk Petőfinek Prielle Kornéliával való gyors házassági szándékáról, amely csak azon hiúsult meg, hogy Könyves Tóth Mihály debreceni lelkész éjnek idején nem volt hajlandó összeadni őket. Mindez persze csak a Júliáról szállongó pletykák miatt történt! A félreértések elsimulnak és újabb erdélyi útján Szendreyék az esküvő napját is kitűzik. Petőfi hazafelé jövet Nagyszalontán meg- * látogatja Arany Jánosékat.

IRODALMI SZEMPONTBÓL IS fontos évek ezek. Megjelennek a Szerelem gyöngyei, a Versek IL, a Felhők és az Ösz- szes költemények kötetei. Petőfi megalakítja a Tízek Társaságát, tíz magyar író sztrájkját a tö- lyóiratszerkesztők önkénye ellen. Elhatározzák, hogy egy évig csak saját folyóiratukba írnak. Engedélyt azonban nem kapnak újabb folyóiratra. »A toll rebellisei« között megtaláljuk a ma már alig ismert írók mellett Petőfit, Tompát. Jókait. A kor irodalmi harcaiban megismerjük Frankenburg Adolfot, Petőfi »első számú álbarátját«, aki az Úti jegyzetek megjelentetése után az Életképek hasábjain Hazucha Ferenccel és Császár Ferenccel intéztet támadást Petőfi ellen. Még alattomosabban viseltetik Petőfi iránt Petrichevich Horváth Lázár, a púpos Lázi, Petőfi »első számú közellensége«, a hírhedt Honderű szerkesztője, aki Zerffi Gusztávot uszítja rá költőnkre,

Hatvány Lajos az előző kötetekben megcsodált alapossággal és beleéléssel rajzolja meg nemcsak Petőfi alakját, hanem az egykorú szerteágazó irodalmi életet is. Petőfi néhány versének és köteteinek jól sikerült elemzésén kívül többek között Szemere Miklósról, Szemere Pálról, Tompa Mihályról, Lisznyai Kálmánról, Obernyik Károlyról, Pap Endréről és Petőfi druszájáról, Teleki Sándorról, »a vad grófról« kapunk igen szellemes ismertetéseket. A korabeli irodalmi és társadalmi élet találóan felvázolt hátteréből élesen emelkedik ki Petőfi emberi és írói arca.

KÜLÖN ÉRDEKESSÉGE Hatvány könyvének, hogy közli a Petőfiről szóló kémjelentéseket, amelyeket a monarchia összeomlása után a bécsi titkos levéltárból kiásva Tábori Kornél közölt a Tolnai Világlapjában a költő születésének századik évfordulója idején. Mivel közben a bécsi proletárság felkelése alkalmával leégett a bécsi titkos levéltár, és az eredeti kémjelentések megsemmisültek, csak helyeselhetjük azt, hogy Tábori szétszórtan és nehezen hozzáférhető helyen közölt tudósításait Hatvány belefoglalta ebbe a kiadványba.

A BÂCS-KISKUN MEGYEIEKET különösen érdekelheti költőnk szalkszentmártoni tartózkodása. Szülei 1844. november 1-én költöztek oda Dunavecséről. Itt, éltek 1946. április 23-ig. Ekkor ugyanis még kisebb bérletbe, Dömsödre költöztek. A jó öreg kocsmáros és a Fekete kenyér korszaka ez. Petőfi elszegényedett szüleinél 1845. júliusától 1846. áprilisáig többször és huzamosabb ideig tartózkodott. Itt írta többek között a Szerelem gyöngyeinek legtöbb darabját és a Felhők ciklus valamennyi költeményét.

»Sehol sem éreztem magam Petőfinek oly meghitt közelében, mint ebben az Európába tévedt »kirgiz« faluban« — írja Hatvány 1948-as szalkszentmártoni látogatásáról, pedig bejárta mindazokat a helyeket, ahol Petőfi megfordult. Elítéli a szalk- szentmártoni tanácsot, amely megengedte, hogy Petőfi apjának kocsmáját és mészárszékét gabona- és almaraktárnak használják. Azt a gondolatot is felveti, hogy a Műemlékek Országos Bizottságának lenne kötelessége, hogy helyreállítva a Petőfi- házat, nyári időben autóbuszkirándulásokat rendezzen Szalk- szentmártonba. A Petőfi-ház valóban megérdemelné, hogy helyreállítsák és múzeumnak rendezzék be, hiszen Petőfi Pest után itt írta a legtöbb költeményét (Pesten 392, itt 112 verset írt), és itt forrta ki magát a világfájdalmas költő olyan forradalmi költővé, amilyennek nálunk és szerte a világon ismerik.

A szalkszentmártoni Petőfi- ház régóta foglalkoztatja megyénk közvéleményét is. A Népújság hasábjain számtalanszor felvetődött az a gondolat, hogy ez a kegyeletes hely nem lehet a földművesszövetkezet raktára. Megnyugtató, hogy most már törődnek evvel az épülettel. Az ottani DISZ-szervezettől azt várjuk, hogy a Hatvány elvlárs felvetette gondolatokat igyekezzék megvalósítani, nem feledkezve meg a Dunavecse és Szalkszent- márton közötti erdőben lévő cserfáról sem, amely szintén értékes Petőfi-emlék.

DE A - KUNSZENTMIKLÖ- SIAK számára is érdekes adatokat tartalmaz ez a kötet. 1845. júliusában Szalkszentmártonból Pestre utazlában Petőfi meglátogatta ottani barátját, Bankos Károlyt. Amint Bankosnak a Pesti Divatlapban közölt egykorú leveléből tudjuk, a kunszent- miklósiak Petőfit ebéddel tisztelték meg, amelyből esti fáklyás ünneplés és hajnalig tartó mulatás lett. Ekkor írta Petőfi a Búcsú Kunszentmiklóstól című szép költeményét, amelyben a bor, barátság, hazaszeretet és szerelem motívuma fonódik művészi egységbe.

KÖSZÖNJÜK HATVÁNY LAJOSNAK, hogy Petőfi életét feltáró kiadványsorozatával újra meg újra kényszerít bennünket a megyénk nagy fiával való beható foglalkozásra.

Kiss István tanár,

a TTIT tagja

» . v

JÚLIUSI FILMBEMUTATÓ

c/fe ördekj isJpM'ije

Még filmszínházainkban peregnek a Vörös és fekete jelenetei, de a Moziüzemi Vállalat dolgozói már színes, gazdag műsortervvel gondolnak arra, hogy júliusban is szép, művészi filmekben gyönyörködhessenek majd a mozilátogatók,

Július hónap egyik kiemelkedő filmbemutatója Goethe Faustjának modern filmváltozata: Az ördög szépsége lesz,

A film kezdőjelenetei egy kis német hercegség egyetemére visznek, amelynek díszdoktora Faust. A doktor életének célja: a természet titkainak vizsgálata, ötvenedik születésnapján azonban ráébred Lucifer küldöttének, Mephistónak sugalmazására, hogy életében nagy hibát követett el: nem élvezte az ifjúság szépségét. Mephisto kísértésére, Faust magára ölti Henriknek, egy diáknak az alakját, hogy megismerje a fiatalság örömeit.

Elhagyja fényes otthonát. Vándorlása során megismerkedik Margueritevel, a szép cigánylánnyal és szíve teljes melegével megszereti. Egy napon azonban rendőrök ragadják el szerelmesétől és bíróság elé állítják. Azzal vádolják, hogy ő ölte meg Faust professzort. De csakhamar megjelenik Mephisto és Faust megmenekül.

A szerencse azonban nem követi nyomon, csak az ördög lesi minden lépését, hogy célját elérhesse! Végső elkeseredésében Faust eladja lelkét az ördögnek.

Egy szép napon a szerencse is társul szegődik hozzá, sikerül homokból aranyat készítenie. Ez a szerencse megnyit előtte minden ajtót. Meglátja a jövőjét is és fellázad ellene. Harcát a nép segítségével sikerrel vívja meg és legyőzi az ördögöt.

Az emberben rejlő jó és rossz küzdelme az alapgondolata a filmnek, amelyet René Clair, korunk egyik legnagyobb filmren- S dezője alkotott,

A főszerepeket a mozilátogatóknak már oly sok élményt nyújtó Michel Simon és Gerard Philippe játsszák. — Képünk a filmből mutat egy jelenetet.

Tavaszi hétköznapok

III. y

Magasan jár már a nap a felhőtlen égen s a mezőn langyos szél suhan át. Az ősszel elvetett rozs immár magasra nőtt és olyan most ez a hatalmas tábla, mint valami végtelen nagy, hullámzó tenger. Hódos Gyula, a Petőfi Termelő- szövetkezet elnöke ott megy a dűlőn, kerékpárját maga mellett vezeti és nézi, nézi a rozsot, A mezőt járja most ő is. Ezekben a napokban szinte alig van az irodában. Nincs neki ott dolga egyáltalán, ami meg lenne, azt elvégzi Bojtor Julika, a könyvelő.

Túlfelől a kukoricát kapálják, aiTább meg a répát. Emilt férfiak, amott meg az asszonyok és a lányok dolgoznak nagy igyekezettel. Valamennyien a Petőfi Termelőszövetkezet tagjai, akik most versenyben vannak a Táncsics tagjaival. Hogy a két termelőszövetkezet közül melyik a jobb. vagyis, hogy melyik termelőszövetkezetben halad jobban a munka, azt megállapítani egyelőre nem lehet. Mert halad a munka mindenütt, ámbár a Petőfi Termelőszövetkezet előnyösebb helyzetben van. Gyakorlottabbak az emberek, hiszen hatodik esztendeje dolgoznak már a közösben, az újak meg a régiekhez igazodnak. A Táncsicsban már más a helyzet, hiszen ez a termelőszövetkezet még csak a tavasz elején alakult. Felszerelésük sincs úgy, ahogy kellene. Ezer szerencse, hogy a Petőfi itt van a szomszédban, van honnan kérni, ha szükség van valamire. A segítséggel nincs is semmi baj, eddig még semmit sem kértek hiába a Petőfitől.

Az úton most éppen Kara Mihály jön szembe Hódossal. Már jó két órája keresi és összejárta az egész nagy határt. Járt a központban, de végül a határban dolgozó asszonyok igazították útba. Hódos megpillantja a közeledőt és meggyorsítja a lépteit. Tudja már, hogy a Táncsicsban megint szükség van valamire. ,

— Szabadság! — köszön Kara Mihály.

— Szabadság! — köszön vissza Hódos és a kezét nyújtja Kara Mihálynak. — Mi járatban? —- kérdi Karától.

— Ránk szakadt most minden. Nem győzzük a kapálást emberrel. Még elkésünk vele. ha lőgatos kapát nem kapunk, —r mondja Kara Mihály. Hódos Gyula, a Petőfi Termelőszövetkezet elnöke egy ideig töpreng, hogy vajon van-e elegendő togatos kapájuk és hogyan tudna hát kölcsönadni a Táncsicsnak? A Fekete-dűlőben tegnap végeztek az egyeléssel, ott két togatos kapa felszabadult.

— Kara bátyám, ha igyekszik, még a Fekete-dűlőben éri Tompa Andrást. Különben magam megyek, majd én elintézem. Két togatos kapát tudunk adni, csak időben jöjjenek érte, — mondja Hódos Gyula.

— A Fekete-dűlőben van?

— Igen.

— Na, akkor én szekeret szerzek előbb, — így Kara. aztán kezet fognak ú jra s Hódos Gyula kerékpárra pattan. Megy ki a Fekete-dűlőre, hogy beszéljen Tompa Andrással. Kara Mihály, aki szintén kerékpárral van, másfelé indul, hogy szekeret szerezzen.

Egy óra múlva már két togatos kapával egyelik a répát a Táncsicsban, az asszonyok s lányok dolgozhatnak másutt. Az asszonyok között ott dolgozik Szodor Petemé is, aki mára teljesen megszépült. Hosszú esztendők óta végre újra kedves és gyengéd hozzá az embere s csodálatos, hogy ez a gyengédség

mennyire megszépítette ezt a sokáig bánatos, emberétől megvert asszonyt.

—\Jó! nézel ki, Juli, — jegyzi meg Bársonyné, aki azon az emlékezetes taggyűlésen Szodor Péter .megválasztása ellen szólalt fel. Szodorné elpirul a megjegyzésre, nem is tudja, mit mondjon hamarjában.

— Ugyan, — csak ennyit mond.

— Pedig úgy van, ahogy mondom, — erösködik Bársonyné és szinte csodálkozva nézi Szodorné arcát. Bánatnak, szomorúságnak immár nyoma sincs ezen az arcon. Bársonyné sejti már, hogy Szodoréknál valami változás történt, de erről nem beszél. Mindazonáltal elégedett nagyon, mert tudja, hogy ez a változás csakis a vezetőségválasztó taggyűlés után történhetett. Mégis csak jó, hogy egy-egy ilyen taggyűlésen megmondhatja az ember a véleményét. Csor dálatos, hogy ezek az asszonyok menynyire tudnak örülni a mások boldogságának.

Kinn a határban, munkában gyorsan halad az idő. Az ember szinte úgy érzi, hogy alig végzett valamit és máris beesteledik. Szedhetik össze a szerszámot s mehetnek haza. Különben is igyekez- niölc kell, mert az égen felhők gyülekeznek cs eső szagát hozza a szél. Az emberek az egei vizsgálgatják, találgatják, hogy vajon lesz»e hát eső, vagy nem lesz?

— Jó lenne pedig, ha esne, — jegyzi meg Kara Mihály.

— Ügy nézem, erre vonul a felhő, — leszi hozzá Bukros Péter.

Verebeit befogott már, indul az asz- s/onyokért, leányokért. Ne gyalogolja- nak, mert innen bizony messze van a

falu. Reggel még megjárja valahogy. Nem is szívesen kapaszkodnak szekérre, jobban esik a gyaloglás. Este, munka után már más. Akkor már fáradt az ember. Asszonynak, leánynak ezernyi még a dolga otthon a ház körül. Ott a sok aprójószág, a hízó, meg aztán vacsorát is kell még főzni. Ahol gyerek is van, kapkodhat az asszony, hogy mindent elvégezzen. Mindazonáltal a férfiemberek sem töltik hiába az időt. Az egyik az istállót takarítja, a másik meg mást csinál.

A felhők egyre tornyosultak s lassan a falu felé indultak az emberek. Éppen beértek a központba, amikor nagy, kövér cseppekben megeredt az eső. Az asszonyok, leányok visongva igyekeztek fedél alá, de eresz alá álltak a férfiak is. A szomjas föld mohón itta magába a vizet, a füvek, fák magukhoz tértek, elevenebbek lettek.

— Jókor jött ez az eső, emberek, — szólt Verebes István.

— Csak jég ne legyen, — aggodalmaskodott Bukros Péter. A többiek az eget szemlélték, Verebéli meg kilépett az esőre, levette sapkáját és deresedő lejét állítattál tartotta oda az esőnek.

— Meleg eső ez, emberek, ebből nem lesz jég, — mondta jókedvűen, aztán, amikor már jól megáztatta magát az esőben, visszalépett az eresz alá. Az emberek cigarettát sodortak, fújták a füstöt maguk elé. Ott álltak mind az eres? alatt, haza nem indulhattak, de egyikül sem bánta. Szinte gyerekesen örülték * jó kiadós, minden cseppjében aranyat- érő májusi esőnek. Az udvaron tócsái- keletkeztek, az eresz már csurgatta 5 vizet, az eső meg egyre erősebben, egyre sűrűbben zuhogott. Néha villám cikázott. az égen és már érezni lehetett a: esöázlatta föld szagát,

Fonyn János