Népújság, 1956. május (11. évfolyam, 104-127. szám)

1956-05-18 / 116. szám

* HÍRŐS @ V^>CH>CKH><>0</<>000<>0<KK>0<K>CK>0< KKKVO 000000<>OiKKK>ü<K)<KKKK)<>CKJ /Wí'./^rih«K>0 VÁROS * '<KK>OOOOOOOOOOOOOOOCK>OOOOOfK>fK>0-00000000-00-0-00000>000-0'00-< 60 KONYHABÚTOR, 20 garnitúra csőbútor havonta A Rákóczi úti bútorüzlet ki­rakata szinte óránként változik. Ha a lestük végeztek egy-egy szép konyhabútor festésével, megjelenik az üveg mögött, de néhány óra múlva már helye újra üres, elvitte boldog tulaj­donosa. Ha új bútorral telt ko­csi áll meg az üzlet előtt, szinte percek alatt tömve van a bolt. És bizony kevés áru marad meg másnapra. Nagy forgalmat bonyolít le az üzlet — a szép bútor iránti ke­resletet mégis csak részben si­kerül kielégíteni. Nagy az ér­deklődés a kárpitozott bútorok iránt, kevés érkezik belőle. A kombináitszekrényből 60-at ad­tak cl már az idén, abból is több fogyna. Csőbútorból havonta 20 garnitúra cserél gazdát. Konyhabútorból 50—GO hagy­ja cl minden hónapban az üzle­tet. Nagyon keresik, de nem is csoda, hiszen 2000 forint körül modern, szép bútor teheti ottho­nossá a konyhát. Most is 5—6 tele van raktáron és mindegyik fajta olyan szép, hogy nem könnyű a választás. Mégis csa­lódva távoznak a vevők. Nyers bútor van elegendő, de festéssel nem bírják. Sokszor két hóna­pot is várni kell a bútorra, míg elkészül. A Kiskereskedelmi Vállalat most keres megoldást. A tervek szerint júliustól már a Tatarozó Vállalat festő részlege segít, hogy két hónap helyett két hét múlva a vevő által rendelt szín­ben ragyogjon a konyhában az új bútor. Tanuímányi kirándulásra mennek a pedagógusok Szinte havonta indul egy-egy 25—30 pedagógusból álló csoport Budapestre. A masfélnapos pro­gramban szerepel színházlátoga­tás — legszívesebben operát, drámát tekintenek meg — mú­zeumba látogatnak és felkere­sik Budapest egy-egy nevezetes­ségét. A pedagógus szakszerve­zet városi bizottsága szervezi ezeket az oly hamar kedveltté vált tanulmányi kirándulásokat. Szombaton indul el újra egy csoport Budapestre. Operába mennek és megtekintik a várat. Ha jó idó lesz, vasárnap este 10 óráig, míg visszaindul a vonat, jut idő múzeumlátogatásra, kellemes szórakozásra is. Aki megoldja — 200 forintot kap A Kecskeméti Cipőgyár igaz­gatója 200 forint céljutalmat tűzött ki annak a dolgozónak, aki megoldja, miként lehet a cipőrámavéget tökéletesen el­dolgozni. Jelenleg ugyanis az a hiba, hogy a talpvarrás után a talp­ráma vagy nem ér össze, vagy hiányzik belőle egy-két öltés, ami a kész cipőkön legtöbbször szépséghibát, de esetenként mi­nőségi romlást is eredményez. Most aztán az alja üzemrész dolgozói csaknem valamennyien törik a fejüket, hogy miként lehetne végleges megoldást ta­lálni erre a dologra. Ezideig mar több hasznos ja­vaslat érkezett a vállalat veze­tőségéhez. Rövidesen kitudódik, ki kapja a 200 forintot. /VWWk^/VWWWVWWVWVWWWVW* I Szeretette! köszöntjiik » Ma ünnepli 40. szüleicsnap- í jót Véninger Istvánná, a Kini- Î zsi Konzervgyár lésztaüzemé- 5 neh dolgozója. Családjával, Inunkatársaival együtt mi is ) szívből köszöntjük a 40 éves munkásasszonyt, az édesanyát, aki egy év megszakítással már 24 éve becsülettel, odaadóan dolgozik ebben az üzemben. yW»<WVWVWWW*^VWVWVW<ey«A<W> Ismeretlenül köszöntőm Kedden este 7 órakor a Ta- nacsháza felé haladó autóbuszra váriam a Kádár utcánál. Már a negyednyolcas busz is elment a Rendörfalu felé, de az az autó­busz, melyre én vártam, nem jött. Kénytelen voltam kétéves es négyéves kislányommal el­indulni, bár lakhelyem eléggé messze van és kétéves kislányo­mat azon a napon hoztam ki a kórházból. Tüdőgyulladást állapí­tottak meg. Kézben kellett haza­vinnem. A Batthyány utca köze­pe táján észre vettem, hogy jön a várvavárt busz. Merészen az út szélére álltam és integettem az autóbusz sofőrjének, hogy álljon meg. Amit nem reméltem, meg­történt. A busz sofőrje megállí­totta a kocsit, felvett két gyer­mekemmel együtt. Azt az érzést, ami akkor engem eltöltött, szavakkal leírni nem tudom. Csu­pán csak annyit tudok mondani, hogy köszönöm ismeretlenül is a busz vezetőjének segítségét, aki ismeretlenül is segített egy két- : gyermekes édesanyának. Fekete Mátyásné, Sárkány utca 3. <WWVVVV>A^VVlA^>VVVVV\^"/W'AA^lArtA^AA<VVVVWWVWVV'AA(VVVVVVVVVVVVWWVVVV ISyilOtt szemmel UoxsÚHxólás ti »Miért éppen a járdán?« című cikkhez A Népújság má­jus 9-i számában cikk jelent meg a járdán való kerék­pározásról. Én ma­gam is kerékpáros vagyok, de egyetér­tek a cikkel. A jár­dán való kerékpá­rozás tényleg sok baleset okozója le­het, mint ahogy igen sok baleset származik a gyalog­járók gondatlansá­gából is. Érdemes megfigyelni, hogy például a#S2échenyi és a Bethlen kör­úton a járókelők többsége az úttes­ten jár, pedig itt igen jó járdák van­nak. A cikk megjele­nésének napján há­rom fiatal anyát láttam a Széchenyi körúton. Mindhár­man gyerekkocsit toltak maguk előtt s ezzel az úttest felét elfoglalták. Ugyan­csak a Széchenyi körúton láttam egy házaspárt, karon- togva mentek egy­más mellett, kétíe- lől két kisgyermek kezét fogták. A gye­rekek elugráltak a szüleik mellől és át­futottak az úttest másik oldalára. A szülők egyszer sem figyelmeztették a gyermekeiket, pe­dig ebből igen köny- nyen szomorú bal­eset származhatott volna. A napokban 3 Bethlen körúton 4 fiatal leány ment az úttesten. Leszáll­tam kerékpáromról s megkérdeztem tő­lük, hogy miért nem a járdán mennek? A válasz olyan volt, hogy nem tűri a nyomdafestéket. A meglepetéstől vála­szolni sem tudtam s jobbnak láttam a gyors távozást. — Ilyen esetek napon­ta megtörténnek a városban, pedig csak akkor tudjuk óvni embertársaink és a magunk testi épségét, ha nem­csak a kerékpáro­sok, de a gyalogo­sok is betartják a közlekedési szabá­lyokat. T. Nagy Károly, Kecskemét. Kecske m é t é j j e I A vasutas klub éjjel kívülről olyan, mint as a pompás neonfénycs kira­kat, amelyben hitvány árut kínálnak. És mert minden hasonlat kissé sán­tít, azért meg kell mondanunk, hogy ebben a művelődési házban kapós „árura“ is bukkanunk. A klub gárdája ugyanis eredményesen mű­ködik. A Landler Jenő országos kultúrverseny helyi seregszemléjén olyan szépen szerepeltek, hogy be­jutottak a fővárosi döntőbe. Dalárdá­ja ismét kezdi bontogatni szárnyait, ami egyrészt Lőrincz Béla karnagy érdeme. Szépen terebélyesedik a könyvtár olvasómozgalma. A könyv­táros nevelőmunkájának köszönhető, hogy ma már csaknem kétszáz dol­gozó veszi azt állandóan igénybe. Közkedveltek a filmelőadasok és már tettek egyet-mást a kecskeméti ter­melőszövetkezetek patronálása érde­kében. A klubnak különösen szív­ügye a Törekvés Tsz támogatása. A kultúrgárda újabban együttműködik a honvédséggel és az útfenntartók­kal. No, de hol van a selejtes „áru“, a hibák? — kérdezheti valaki. Amikor beléptem, rögtön eszembe jutott, hogy vajon ugyanezt a küszö­böt hányszor lépték át az elítélt Tonté és bűnös suhanctársai, akik Városunkban még nem oly régen es­ténként garázdálkodva, fiatal lányok­kal próbálkoztak erőszakoskodni. A klubba járt az a fiatalkorú betü- rógárda, amely több, mint egy tu­cat helyen lopott. Itt találkoztak a Jávorka-féle bűnügy vádlottal és in­nét indult végzetes útjára Konez és társa, akik keresztül vágták Héjjas cipészmester nyakát. Ilyen előítélet után kerestem fel a söntést és a tánctermet. Az első, ami szembetűnt az, hogy bizony igen kevés a vasutas a vasutas klubban. Főleg „civilek“ szórakoznak itt. Ki­vétel tán a ruhatáros és a csapos, akiken egyenruha feszít. Helyes, ha a vasutas klubba „civilek“, nem Vasúti dolgozók is járnak, ha a kör­nyék dolgozói itt szórakoznak. De hol vannak a vasutasok, a vasutas ifjúság? Hol vannak a diszisták? Azok a jampecek lennének, akik a táncterem hangulatvilágításában gör­csösen rángatóznak? Azok, akiknek vonaglik a lábuk é6 izzadt halántéku­kon az erek, mint a kötél duzzad­nak? És a lányok! Fehérlő szemek­kel, dagadó, rezgő cimpákkel lejtik a búsan andalító tangót a csiklandozó zenére. Majd amikor a ritmus átcsap a száguldásba, akkor fel-fellobban- nak a párok. Vadul kavarog itt min­den, rángatóznak a lábak, lengenek a karok, az ember fület a „dzsessz“ vad zajának csikorgása marja. A jelenlévőkre, a táncol ókra a « odortalan pajtáskoclas jellemző. Kevés az egymás iránti tisztelet és megbecsülés, Vajon tudják-e ezek a lányok, hogy az udvariasság nem nyárspolgári finomkodás? A fiúk pe­dig, hogy nyerseségük nem „eredeti­ség“, vagy „természetesség“... A külső modortalanság mindig a belső tartalom hiányát jelzi. Egyszóval: baj van az itt szórakozó fiatalokkal! Vajon ki neveli őket? Ugylátszik senki, kiestek azok mind a kultúrház, mind a vasúti DISZ- szervezet látóköréből. A kultúrház sem tudja őket nevelni, mert külön­ben nem fordulna elő az a sok ve­szekedés, duhajkodás, kötjkedés. Nem mondhatjuk, hogy ilyen a fia­talok szórakozása, tréfája, huncut­kodása. Igen gyakran ökölre men­nek, hiszen nem egy alkalomkor még a rendezőket is elzavarják, a rendőr­ség kénytelen közbelépni. Magyar Elek rendező egy ízben csak úgy tu­dott megmenekülni, hogv a mozgó vonatra ugrott fel. És nány ilyen ese­tet lehetne felhozni. Tény az, hogy hibásak az itt „szó­rakozó“ fiatalok. De hibás a vezető­ség is. A klub vezetője, Török Imre intéző, sok esetben önkényesen jár cl, nem tartja be a kollektív vezetés elveit, nem hallgatja meg a vezetősé­gi tagok véleményét. Ezért van az, hogy egy-egy részlég jól működik, az egész klub pedig olyan, mint egy kacsalábakon forgó nagy dinnye, amelynek nem egészséges a belseje. Különösen azért, mert nem működ­nek a szakkörök. Török intéző nem látja azt, hogy ezek lehetnének a nevelés, az önKépzés eszközei. Ráfér bizony a vasutas ifjúságra is egy kis nevelés, hiszen gyakran ők robbant­ják ki a verekedéseket. Ők is fenegyerekeskednek egymást közt, nemcsak a „civilek“. Mi a teendő? Nagy gondot kell for­dítani az ifjúság nevelésére. A kultúrház ragadjon meg minden esz­közt, szervezzen olyan szakköröket, amely ezt a célt szolgálja. És mégegy. Ebből a munkából se maradjon ki a vasúti DISZ-szervezet. A klub pe­dig nocsak a fiatalok szórakozóhelye legyen, hanem az idősebb dolgozók kedvenc összejövetelének színtere is. öltsön ezért családias jelleget és ak­kor ebben a szép házban örömöt ta­lál a fiatal és az idős egyaránt. *. 4. A 71-es választókerület tanácstagot választ A Csongrádi út baloldalán lakók, a 71-es választókerület tagjai, június 10-én az elköltözött tanácstag helyett új tanács­tagot választanak. A jövő héten már sor kerül a jelölőgyűlésre. A választói névjegyzéken most dolgoznak, 26-ától közszemlére bocsátják. A városi tanácsnál bárki megtekintheti. Virággal köszöntötték életmentőjüket Ax év végén megnyílik ax áj véradó állomás Szerdán délután a MÁV nép­művelési otthonában mintegy 100 véradó és felgyógyult beteg vett részt a véradó ankéton. Az elnöki köszöntő után dr. Ta­kács Sándor főorvos, a véradó állomás vezetője ismertette a vér gyógyító erejét. A megyé­ben a betegek gyógyításához évente körülbelül 2000 liter vér­re van szükség. Ha a jelenlegi véradók csak még két-két vér­adót szerveznek, akkor a véradó állomás biztosítani is tudja ezt a szükséges mennyiséget. Takács Sándor bejelentette, hogy az év végére megnyílik az új véradó állomás az SZTK mellett. A korszerűen berende­zett épületben a véradók meg­felelő pihentetéséről és étkezte­téséről is tudnak gondoskodni. A beszámoló után Szabó László, a magyar Vöröskereszt Bács-Kiskun megyei szervezeté­nek titkára Szilám Istvánnak 17-szeres, Tóth Józsefnek 15- szörös és Tóth Péli Ferenenének 20-szoros véradónak átadta a -Kiváló véradó« jelvényt és ok­levelet, valamint többszörös vér­adásért díszoklevelet kapott Po­gány Sándorné és férje Pogány Sándor (Körösi hegy 18.), Pász­tor Józsefné (Bethlen krt. 14.), özv. Kirí Jánosné (Szolnoki hegy 28.), Romhalmi Jánosné (Batthyány u. 36.), Tóth László (Sarkantyú utca 20.), Bárány Imre (Rákóczi város 32.), Hor­váth Ferenc (Körösi hegy 100.) és Pomázi Józsefné, a Gyógy­szertár Vállalat dolgozója. Ezután őr. Dömötör Gyula százkilencszeres véradó néhány felgyógyult betegnek bemutatta véradóit. Hideg Antalka 5 éves kisfiúcska vérzékenység bt r szenved és két és féléves kora óta állandóan kap vért. Anyu­kájával együtt vett részt az an­kéton és eddig még nem volt alkalmuk megismerkedni azok­kal, akik a betegség mértéké­nek csökkentésére vérüket ad­ták. A kilenc véradó közül ket­tőt személyesen is megismertek akiket virággal ajándékoztak meg. Ugyancsak itt ismerkedett meg véradóival Pál Jánosné négygyermekes családanya, aki koraszülés miatt súlyos állapot­ban került a kórházba, 17 vér­adóra volt szükség ahhoz, hogy életét megmentsék. Véradói töb­bek között Tóth József, Lengyel József, Gebei Károly, Prácser László, mindannyian a MÁV dolgozói, valamint Somogyvári Gyula, Molnár István. A vér­adóknak Pál János 13 éves fiúcska három testvérének ne­vében mondott köszönetét édes­anyja életéért. Megható '.olt. amikor Mészáros Emese 1 éves leányka anyukája mondott kö­szönetét Horváth Sándor, Káva' Ferenc és Bárány Imre vér­adóknak. A kitüntetett véradókat virág­csokorral köszöntötték az út­törők. Egy elgondolkodtató „hősiesség“ A Kiskunság című irodalmi folyóiratunk utolsó számában megjelent Madarász László: Hűség című elbeszélése. Gáspár István szakérettségis hallgató tragikus sorsát ecseteli benne az író, annak a huszonhárom éves, városból falura szakadt proletár­fiúnak a történetét, aki a felsza­badulás után lehetőséget kapott arra, hogy »minden gáspárgk« nevében birtokba vegye az egyetemet. Ehhez útja a szak- érettségis tanfolyamon keresztül vezet. Apjának halálos ágyán tett ígéretéhez híven szorgalmasan tanul, készül az új, jobb életre, a; érettségire. Ez idáig szép, megindító, hiteles. De a továb­biakban megtudjuk, hogy Gás­pár István súlyos gyomorbeteg, aki egy álló éve titkolja, rejte­geti betegségét, nehogy kórházba küldjék, mert ki tudja, utána lenne-e ereje folytatni a meg­kezdett munkát? Az érettségit már a halállal való küzdelem so­rán teszi le, mikor a teremből kijön, összeesik és meghal. Az író, — azonosítva magát a Szakérettségis Tanfolyam igazga­tójával — a következő levelet íratja a meghalt fiú anyjának: *»Asszonyom! Itt küldöm István fia érettségi bizonyítványát. A legnagyobb hős volt, akit valaha ismertem.« Itt az olvasó elgondollzodik Vajon miért volt hős Gáspár Ist­ván? Kitűnően érettségizett ugyan, de abból kinek lett hasz­na? Hisz ha egy évvel ezelőtt kórházba ment volna, betegsége: kikezelik és a haza. az osztályt, érdekében egy életen át munkál­kodhatott volna. Bánjunk csín fán a »hős« jelző adományozásá­val és ne dicsőítsünk olyan cse­lekedeteket, melyeket elítélnünk lenne kötelességünk, különöskép-' pen, ha a tollforgalók felelőssé­gét is viseljük! Mezei Islvánné Szombaton délután a Tatabányai Hátivá»/ szerepel Kecskeméten A Kecskeméti Dózsa szerdán dél­után nagyszerű játékkal meglepően biztosan fektette kétvállra a nagy- múltú és jóképességű NB I-es Sze­gedi Haladást, amely egy héttel előbb legyőzte a Budapesti Kinizsit. A Dózsa vastapsot kapott, amikor a pályáról levonult. Ezt meg is ér­demelte, mert a második félidőben szinte lehengerelte ellenfelét. Áz el­ső félidőben a csapat védelme kissé túl könnyen vette a játékot, de ez a csapatrész is erősen feljavult szü­net után. A két fedezet — Jónás ős Dzsoki rí. igen hasznosan játszottak. Mindkettő csodálatos munkabírású. A csatársor legjobbja Englert volt. A három gólja nagyszerű csotárerények- re mutat. Külön figyelmet érdemel nagy gyorsasága, a szegedi védelem egyszerűen nem tudta feltartóztatni; Sajnálatos, hogy csatártársai időn­ként megfeledkeznek róla, nem kap megfelelő hosszú labdákat, örvende­tes volt a többi csatár játéka Is. Köves, Boros és Laczi II. egyre job­ban játékba lendülnek. Pécsi utolsó gólja külön tanulmány, nagy­szerű tonnában van. Szombaton délután a Tatabányai Bányász NB I-es csapat látogat Kecskemétre. Kíváncsian várják a kecskeméti szurkolók, hogy Grosics Gyula kapuját hányszor tudják be­venni Engierték. A mérkőzés iránt Kecskeméten igen nagy az érdeklő­dés. A szurkolók ezúttal is változa­tos. szép, sportszerű küzdelmet lát­hatnék majd.

Next

/
Thumbnails
Contents