Népújság, 1956. május (11. évfolyam, 104-127. szám)
1956-05-18 / 116. szám
* HÍRŐS @ V^>CH>CKH><>0</<>000<>0<KK>0<K>CK>0< KKKVO 000000<>OiKKK>ü<K)<KKKK)<>CKJ /Wí'./^rih«K>0 VÁROS * '<KK>OOOOOOOOOOOOOOOCK>OOOOOfK>fK>0-00000000-00-0-00000>000-0'00-< 60 KONYHABÚTOR, 20 garnitúra csőbútor havonta A Rákóczi úti bútorüzlet kirakata szinte óránként változik. Ha a lestük végeztek egy-egy szép konyhabútor festésével, megjelenik az üveg mögött, de néhány óra múlva már helye újra üres, elvitte boldog tulajdonosa. Ha új bútorral telt kocsi áll meg az üzlet előtt, szinte percek alatt tömve van a bolt. És bizony kevés áru marad meg másnapra. Nagy forgalmat bonyolít le az üzlet — a szép bútor iránti keresletet mégis csak részben sikerül kielégíteni. Nagy az érdeklődés a kárpitozott bútorok iránt, kevés érkezik belőle. A kombináitszekrényből 60-at adtak cl már az idén, abból is több fogyna. Csőbútorból havonta 20 garnitúra cserél gazdát. Konyhabútorból 50—GO hagyja cl minden hónapban az üzletet. Nagyon keresik, de nem is csoda, hiszen 2000 forint körül modern, szép bútor teheti otthonossá a konyhát. Most is 5—6 tele van raktáron és mindegyik fajta olyan szép, hogy nem könnyű a választás. Mégis csalódva távoznak a vevők. Nyers bútor van elegendő, de festéssel nem bírják. Sokszor két hónapot is várni kell a bútorra, míg elkészül. A Kiskereskedelmi Vállalat most keres megoldást. A tervek szerint júliustól már a Tatarozó Vállalat festő részlege segít, hogy két hónap helyett két hét múlva a vevő által rendelt színben ragyogjon a konyhában az új bútor. Tanuímányi kirándulásra mennek a pedagógusok Szinte havonta indul egy-egy 25—30 pedagógusból álló csoport Budapestre. A masfélnapos programban szerepel színházlátogatás — legszívesebben operát, drámát tekintenek meg — múzeumba látogatnak és felkeresik Budapest egy-egy nevezetességét. A pedagógus szakszervezet városi bizottsága szervezi ezeket az oly hamar kedveltté vált tanulmányi kirándulásokat. Szombaton indul el újra egy csoport Budapestre. Operába mennek és megtekintik a várat. Ha jó idó lesz, vasárnap este 10 óráig, míg visszaindul a vonat, jut idő múzeumlátogatásra, kellemes szórakozásra is. Aki megoldja — 200 forintot kap A Kecskeméti Cipőgyár igazgatója 200 forint céljutalmat tűzött ki annak a dolgozónak, aki megoldja, miként lehet a cipőrámavéget tökéletesen eldolgozni. Jelenleg ugyanis az a hiba, hogy a talpvarrás után a talpráma vagy nem ér össze, vagy hiányzik belőle egy-két öltés, ami a kész cipőkön legtöbbször szépséghibát, de esetenként minőségi romlást is eredményez. Most aztán az alja üzemrész dolgozói csaknem valamennyien törik a fejüket, hogy miként lehetne végleges megoldást találni erre a dologra. Ezideig mar több hasznos javaslat érkezett a vállalat vezetőségéhez. Rövidesen kitudódik, ki kapja a 200 forintot. /VWWk^/VWWWVWWVWVWWWVW* I Szeretette! köszöntjiik » Ma ünnepli 40. szüleicsnap- í jót Véninger Istvánná, a Kini- Î zsi Konzervgyár lésztaüzemé- 5 neh dolgozója. Családjával, Inunkatársaival együtt mi is ) szívből köszöntjük a 40 éves munkásasszonyt, az édesanyát, aki egy év megszakítással már 24 éve becsülettel, odaadóan dolgozik ebben az üzemben. yW»<WVWVWWW*^VWVWVW<ey«A<W> Ismeretlenül köszöntőm Kedden este 7 órakor a Ta- nacsháza felé haladó autóbuszra váriam a Kádár utcánál. Már a negyednyolcas busz is elment a Rendörfalu felé, de az az autóbusz, melyre én vártam, nem jött. Kénytelen voltam kétéves es négyéves kislányommal elindulni, bár lakhelyem eléggé messze van és kétéves kislányomat azon a napon hoztam ki a kórházból. Tüdőgyulladást állapítottak meg. Kézben kellett hazavinnem. A Batthyány utca közepe táján észre vettem, hogy jön a várvavárt busz. Merészen az út szélére álltam és integettem az autóbusz sofőrjének, hogy álljon meg. Amit nem reméltem, megtörtént. A busz sofőrje megállította a kocsit, felvett két gyermekemmel együtt. Azt az érzést, ami akkor engem eltöltött, szavakkal leírni nem tudom. Csupán csak annyit tudok mondani, hogy köszönöm ismeretlenül is a busz vezetőjének segítségét, aki ismeretlenül is segített egy két- : gyermekes édesanyának. Fekete Mátyásné, Sárkány utca 3. <WWVVVV>A^VVlA^>VVVVV\^"/W'AA^lArtA^AA<VVVVWWVWVV'AA(VVVVVVVVVVVVWWVVVV ISyilOtt szemmel UoxsÚHxólás ti »Miért éppen a járdán?« című cikkhez A Népújság május 9-i számában cikk jelent meg a járdán való kerékpározásról. Én magam is kerékpáros vagyok, de egyetértek a cikkel. A járdán való kerékpározás tényleg sok baleset okozója lehet, mint ahogy igen sok baleset származik a gyalogjárók gondatlanságából is. Érdemes megfigyelni, hogy például a#S2échenyi és a Bethlen körúton a járókelők többsége az úttesten jár, pedig itt igen jó járdák vannak. A cikk megjelenésének napján három fiatal anyát láttam a Széchenyi körúton. Mindhárman gyerekkocsit toltak maguk előtt s ezzel az úttest felét elfoglalták. Ugyancsak a Széchenyi körúton láttam egy házaspárt, karon- togva mentek egymás mellett, kétíe- lől két kisgyermek kezét fogták. A gyerekek elugráltak a szüleik mellől és átfutottak az úttest másik oldalára. A szülők egyszer sem figyelmeztették a gyermekeiket, pedig ebből igen köny- nyen szomorú baleset származhatott volna. A napokban 3 Bethlen körúton 4 fiatal leány ment az úttesten. Leszálltam kerékpáromról s megkérdeztem tőlük, hogy miért nem a járdán mennek? A válasz olyan volt, hogy nem tűri a nyomdafestéket. A meglepetéstől válaszolni sem tudtam s jobbnak láttam a gyors távozást. — Ilyen esetek naponta megtörténnek a városban, pedig csak akkor tudjuk óvni embertársaink és a magunk testi épségét, ha nemcsak a kerékpárosok, de a gyalogosok is betartják a közlekedési szabályokat. T. Nagy Károly, Kecskemét. Kecske m é t é j j e I A vasutas klub éjjel kívülről olyan, mint as a pompás neonfénycs kirakat, amelyben hitvány árut kínálnak. És mert minden hasonlat kissé sántít, azért meg kell mondanunk, hogy ebben a művelődési házban kapós „árura“ is bukkanunk. A klub gárdája ugyanis eredményesen működik. A Landler Jenő országos kultúrverseny helyi seregszemléjén olyan szépen szerepeltek, hogy bejutottak a fővárosi döntőbe. Dalárdája ismét kezdi bontogatni szárnyait, ami egyrészt Lőrincz Béla karnagy érdeme. Szépen terebélyesedik a könyvtár olvasómozgalma. A könyvtáros nevelőmunkájának köszönhető, hogy ma már csaknem kétszáz dolgozó veszi azt állandóan igénybe. Közkedveltek a filmelőadasok és már tettek egyet-mást a kecskeméti termelőszövetkezetek patronálása érdekében. A klubnak különösen szívügye a Törekvés Tsz támogatása. A kultúrgárda újabban együttműködik a honvédséggel és az útfenntartókkal. No, de hol van a selejtes „áru“, a hibák? — kérdezheti valaki. Amikor beléptem, rögtön eszembe jutott, hogy vajon ugyanezt a küszöböt hányszor lépték át az elítélt Tonté és bűnös suhanctársai, akik Városunkban még nem oly régen esténként garázdálkodva, fiatal lányokkal próbálkoztak erőszakoskodni. A klubba járt az a fiatalkorú betü- rógárda, amely több, mint egy tucat helyen lopott. Itt találkoztak a Jávorka-féle bűnügy vádlottal és innét indult végzetes útjára Konez és társa, akik keresztül vágták Héjjas cipészmester nyakát. Ilyen előítélet után kerestem fel a söntést és a tánctermet. Az első, ami szembetűnt az, hogy bizony igen kevés a vasutas a vasutas klubban. Főleg „civilek“ szórakoznak itt. Kivétel tán a ruhatáros és a csapos, akiken egyenruha feszít. Helyes, ha a vasutas klubba „civilek“, nem Vasúti dolgozók is járnak, ha a környék dolgozói itt szórakoznak. De hol vannak a vasutasok, a vasutas ifjúság? Hol vannak a diszisták? Azok a jampecek lennének, akik a táncterem hangulatvilágításában görcsösen rángatóznak? Azok, akiknek vonaglik a lábuk é6 izzadt halántékukon az erek, mint a kötél duzzadnak? És a lányok! Fehérlő szemekkel, dagadó, rezgő cimpákkel lejtik a búsan andalító tangót a csiklandozó zenére. Majd amikor a ritmus átcsap a száguldásba, akkor fel-fellobban- nak a párok. Vadul kavarog itt minden, rángatóznak a lábak, lengenek a karok, az ember fület a „dzsessz“ vad zajának csikorgása marja. A jelenlévőkre, a táncol ókra a « odortalan pajtáskoclas jellemző. Kevés az egymás iránti tisztelet és megbecsülés, Vajon tudják-e ezek a lányok, hogy az udvariasság nem nyárspolgári finomkodás? A fiúk pedig, hogy nyerseségük nem „eredetiség“, vagy „természetesség“... A külső modortalanság mindig a belső tartalom hiányát jelzi. Egyszóval: baj van az itt szórakozó fiatalokkal! Vajon ki neveli őket? Ugylátszik senki, kiestek azok mind a kultúrház, mind a vasúti DISZ- szervezet látóköréből. A kultúrház sem tudja őket nevelni, mert különben nem fordulna elő az a sok veszekedés, duhajkodás, kötjkedés. Nem mondhatjuk, hogy ilyen a fiatalok szórakozása, tréfája, huncutkodása. Igen gyakran ökölre mennek, hiszen nem egy alkalomkor még a rendezőket is elzavarják, a rendőrség kénytelen közbelépni. Magyar Elek rendező egy ízben csak úgy tudott megmenekülni, hogv a mozgó vonatra ugrott fel. És nány ilyen esetet lehetne felhozni. Tény az, hogy hibásak az itt „szórakozó“ fiatalok. De hibás a vezetőség is. A klub vezetője, Török Imre intéző, sok esetben önkényesen jár cl, nem tartja be a kollektív vezetés elveit, nem hallgatja meg a vezetőségi tagok véleményét. Ezért van az, hogy egy-egy részlég jól működik, az egész klub pedig olyan, mint egy kacsalábakon forgó nagy dinnye, amelynek nem egészséges a belseje. Különösen azért, mert nem működnek a szakkörök. Török intéző nem látja azt, hogy ezek lehetnének a nevelés, az önKépzés eszközei. Ráfér bizony a vasutas ifjúságra is egy kis nevelés, hiszen gyakran ők robbantják ki a verekedéseket. Ők is fenegyerekeskednek egymást közt, nemcsak a „civilek“. Mi a teendő? Nagy gondot kell fordítani az ifjúság nevelésére. A kultúrház ragadjon meg minden eszközt, szervezzen olyan szakköröket, amely ezt a célt szolgálja. És mégegy. Ebből a munkából se maradjon ki a vasúti DISZ-szervezet. A klub pedig nocsak a fiatalok szórakozóhelye legyen, hanem az idősebb dolgozók kedvenc összejövetelének színtere is. öltsön ezért családias jelleget és akkor ebben a szép házban örömöt talál a fiatal és az idős egyaránt. *. 4. A 71-es választókerület tanácstagot választ A Csongrádi út baloldalán lakók, a 71-es választókerület tagjai, június 10-én az elköltözött tanácstag helyett új tanácstagot választanak. A jövő héten már sor kerül a jelölőgyűlésre. A választói névjegyzéken most dolgoznak, 26-ától közszemlére bocsátják. A városi tanácsnál bárki megtekintheti. Virággal köszöntötték életmentőjüket Ax év végén megnyílik ax áj véradó állomás Szerdán délután a MÁV népművelési otthonában mintegy 100 véradó és felgyógyult beteg vett részt a véradó ankéton. Az elnöki köszöntő után dr. Takács Sándor főorvos, a véradó állomás vezetője ismertette a vér gyógyító erejét. A megyében a betegek gyógyításához évente körülbelül 2000 liter vérre van szükség. Ha a jelenlegi véradók csak még két-két véradót szerveznek, akkor a véradó állomás biztosítani is tudja ezt a szükséges mennyiséget. Takács Sándor bejelentette, hogy az év végére megnyílik az új véradó állomás az SZTK mellett. A korszerűen berendezett épületben a véradók megfelelő pihentetéséről és étkeztetéséről is tudnak gondoskodni. A beszámoló után Szabó László, a magyar Vöröskereszt Bács-Kiskun megyei szervezetének titkára Szilám Istvánnak 17-szeres, Tóth Józsefnek 15- szörös és Tóth Péli Ferenenének 20-szoros véradónak átadta a -Kiváló véradó« jelvényt és oklevelet, valamint többszörös véradásért díszoklevelet kapott Pogány Sándorné és férje Pogány Sándor (Körösi hegy 18.), Pásztor Józsefné (Bethlen krt. 14.), özv. Kirí Jánosné (Szolnoki hegy 28.), Romhalmi Jánosné (Batthyány u. 36.), Tóth László (Sarkantyú utca 20.), Bárány Imre (Rákóczi város 32.), Horváth Ferenc (Körösi hegy 100.) és Pomázi Józsefné, a Gyógyszertár Vállalat dolgozója. Ezután őr. Dömötör Gyula százkilencszeres véradó néhány felgyógyult betegnek bemutatta véradóit. Hideg Antalka 5 éves kisfiúcska vérzékenység bt r szenved és két és féléves kora óta állandóan kap vért. Anyukájával együtt vett részt az ankéton és eddig még nem volt alkalmuk megismerkedni azokkal, akik a betegség mértékének csökkentésére vérüket adták. A kilenc véradó közül kettőt személyesen is megismertek akiket virággal ajándékoztak meg. Ugyancsak itt ismerkedett meg véradóival Pál Jánosné négygyermekes családanya, aki koraszülés miatt súlyos állapotban került a kórházba, 17 véradóra volt szükség ahhoz, hogy életét megmentsék. Véradói többek között Tóth József, Lengyel József, Gebei Károly, Prácser László, mindannyian a MÁV dolgozói, valamint Somogyvári Gyula, Molnár István. A véradóknak Pál János 13 éves fiúcska három testvérének nevében mondott köszönetét édesanyja életéért. Megható '.olt. amikor Mészáros Emese 1 éves leányka anyukája mondott köszönetét Horváth Sándor, Káva' Ferenc és Bárány Imre véradóknak. A kitüntetett véradókat virágcsokorral köszöntötték az úttörők. Egy elgondolkodtató „hősiesség“ A Kiskunság című irodalmi folyóiratunk utolsó számában megjelent Madarász László: Hűség című elbeszélése. Gáspár István szakérettségis hallgató tragikus sorsát ecseteli benne az író, annak a huszonhárom éves, városból falura szakadt proletárfiúnak a történetét, aki a felszabadulás után lehetőséget kapott arra, hogy »minden gáspárgk« nevében birtokba vegye az egyetemet. Ehhez útja a szak- érettségis tanfolyamon keresztül vezet. Apjának halálos ágyán tett ígéretéhez híven szorgalmasan tanul, készül az új, jobb életre, a; érettségire. Ez idáig szép, megindító, hiteles. De a továbbiakban megtudjuk, hogy Gáspár István súlyos gyomorbeteg, aki egy álló éve titkolja, rejtegeti betegségét, nehogy kórházba küldjék, mert ki tudja, utána lenne-e ereje folytatni a megkezdett munkát? Az érettségit már a halállal való küzdelem során teszi le, mikor a teremből kijön, összeesik és meghal. Az író, — azonosítva magát a Szakérettségis Tanfolyam igazgatójával — a következő levelet íratja a meghalt fiú anyjának: *»Asszonyom! Itt küldöm István fia érettségi bizonyítványát. A legnagyobb hős volt, akit valaha ismertem.« Itt az olvasó elgondollzodik Vajon miért volt hős Gáspár István? Kitűnően érettségizett ugyan, de abból kinek lett haszna? Hisz ha egy évvel ezelőtt kórházba ment volna, betegsége: kikezelik és a haza. az osztályt, érdekében egy életen át munkálkodhatott volna. Bánjunk csín fán a »hős« jelző adományozásával és ne dicsőítsünk olyan cselekedeteket, melyeket elítélnünk lenne kötelességünk, különöskép-' pen, ha a tollforgalók felelősségét is viseljük! Mezei Islvánné Szombaton délután a Tatabányai Hátivá»/ szerepel Kecskeméten A Kecskeméti Dózsa szerdán délután nagyszerű játékkal meglepően biztosan fektette kétvállra a nagy- múltú és jóképességű NB I-es Szegedi Haladást, amely egy héttel előbb legyőzte a Budapesti Kinizsit. A Dózsa vastapsot kapott, amikor a pályáról levonult. Ezt meg is érdemelte, mert a második félidőben szinte lehengerelte ellenfelét. Áz első félidőben a csapat védelme kissé túl könnyen vette a játékot, de ez a csapatrész is erősen feljavult szünet után. A két fedezet — Jónás ős Dzsoki rí. igen hasznosan játszottak. Mindkettő csodálatos munkabírású. A csatársor legjobbja Englert volt. A három gólja nagyszerű csotárerények- re mutat. Külön figyelmet érdemel nagy gyorsasága, a szegedi védelem egyszerűen nem tudta feltartóztatni; Sajnálatos, hogy csatártársai időnként megfeledkeznek róla, nem kap megfelelő hosszú labdákat, örvendetes volt a többi csatár játéka Is. Köves, Boros és Laczi II. egyre jobban játékba lendülnek. Pécsi utolsó gólja külön tanulmány, nagyszerű tonnában van. Szombaton délután a Tatabányai Bányász NB I-es csapat látogat Kecskemétre. Kíváncsian várják a kecskeméti szurkolók, hogy Grosics Gyula kapuját hányszor tudják bevenni Engierték. A mérkőzés iránt Kecskeméten igen nagy az érdeklődés. A szurkolók ezúttal is változatos. szép, sportszerű küzdelmet láthatnék majd.
