Népújság, 1956. május (11. évfolyam, 104-127. szám)

1956-05-22 / 119. szám

Ho^zás/iúlás a második ötéves terv irányelveihez

Több kis gépre lenne szükség az építőiparban

A második ötéves tervben jelentősen fejleszteni kell az építőipart. Az építőiparban 1 milliárd forintot kell beruházni és ennek ■ több, mint kétharmadát új gépekre kell fordítani — olvashatjuk az irányelvekből.

Ennek hatása a mi vállalatunknál is érezhető lesz. Részben a felettes szervek segítségével, részben pedig saját erőből gépesítünk néhány olyan munkafolyamatot, amely elengedhetetlenül szükséges. Például az iparvágány föle egy daruszerkezetet szerelünk fel, amely a gépek vagonba való berakásánál és vagonbó' való kirakásánál megkönnyíti a munkások munkáját. Ugyanakkor gy a balesetek száma is csökken. Ugyancsak saját magunk készítünk el egy sínegyengető gépet egy külföldi gép mintájára, amivel szintén a munkások nehéz fizikai munkáján kívánunk köny- (íyíteni, Az eddigi gyakorlat az volt, hogy kézi erővel, 10—15 kilogrammos kalapácsokkal egyengették a síneket. Kézi erővel készítették a perselyeket, szíjtárcsákat és az ékelt alkatrészeket is. A második ötéves tervbén ezt az elavult módszert megszünteti a hidraulikus prés, amelyet vállalaton belül készítünk el, részben űj alkatrészekből, részben pedig saját anyagból.

A gépesítés végrehajtása véleményem szerint úgy lenne célszerű, hogy ha az építőiparon belül figyelembe veszik azt, hogy elsősorban kis gépekre van szükség. Nagy gépekből (betonkeverő, szállítószalag 15—20 méteres) elegendő rendelkezésünkre áll.

Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az építőiparon belül a nagy gépeket nem tudjuk minden esetben, és kellően kihasználni. Tévedés ne essék, nem vagyok a nagy gépek ellensége. A nagy gépek jók, szükségesek, előnyösek, de csak nagy építkezéseknél, mint például Sztálinvárosban, Kazincbarcikán, stb. Ezeket a nagy gépeket a kislakásépítkezéseknél nagy kapacitása miatt nem tudjuk kihasználni, holott erre nagy szükség lenne. Különösen most, a földrengés és az árvíz után, amikoris megyénkben körülbelül 2000 kis családi házat kell felépíteni a közeljövőben. Ezeknél az építkezéseknél nagyszerűen lehetne alkalmazni — ami sddig még az építőiparon belül még nincs — kis habarcskeverő- ket, habarcsszivattyúkat és vakológépeket.

Ha a meglévő nagy gépekhez megfelelő számú kis gépet is kap az építőipar, ezzel az építkezéseket meggyorsíthatjuk és nem utolsósorban lényegesen megkönnyítjük az építőipari munkások munkáját. Sinkó András főmérnök.

ÉM. Kecskeméti Építőgépkarbantartó Vállalat

Teremtsük meg a szakmai gyakorlat lehetőségeit

Mint, üzemi tűzoltóparancsnok, közvetlenül nem veszek részt a termelőmunkában, de azért nagyon érdekel, hogy a második ötéves tervben milyen ütemben fejlesztjük a szocialista iparunkat. Hisz mindannyian tudjuk, hogy nehézipar fejlesztése nélkül nem tudnánk megoldani 1 mezőgazdaság fejlesztését, ami gátolná azt, hogy minden évben növekedjék a dolgozók jóléte. Ezért is helves- lem az ipar fejlesztéséről szóló irány- sl veket.

Ürömmel olvastam azt a részt is, hogy a tervidőszak alatt h munkabérek emelésével és a kiskereskedelmi árak

csökkentésével is biztosítják az élet- színvonalunk növekedését és a középiskolákban is növelni fogják a hallgatók létszámát. Nekem fiatalkoromban nem volt lehe- ! ősegem a továbbtanulásra, bármenynyire is éreztem magamban tehetséget. Háiom gyermekemet azonban iskoláztatni szeretném. Nemcsak a magam érdekében írom, hogy a középfokéi és a felsőfokú oktatásnál a hallgatók létszámának 10 —20 százalékos növelése kevés, mert az elmúlt években sok tanulnivágyó fiatal előtt bezáródott a kapu azzal a válasszal, hogy a keret kimerült. Helyeselnénk, ha megyénk — különösen a kecskeméti és a kiskunfélegyházi vasipari üzemek is felvennének fiatalokat, mert a gépipari technikumba csak azokat veszik fel, akik egyéves szakmai gyakorlattal rendelkeznek. De vajon, ha a Bányászati Berendezések Gyára, a Kiskunfélegyházi és a Kecskeméti Gépgyár nem alkalmaz fiatalokat, — mert nem bírják a nehéz munkát, — hol szerezzék meg a szakmai gyakorlatot? Bár ez csak részlet- kérdés, de ez is hozzátartozik ahhoz, hegy a terv megvalósuljon.

Scheidt János, tü. alhdgy. Kecskemét.

Pái'íalajíszcpvczctci uk vezetési módszereiuek néhány problémája

A (tártvezetés lenini elve elítéli a marxizmus—leninízmus szellemétől idegen személyi kultuszt és a testület kollektívájának tapasztalatát, bölcsességét helyezi elébe mindenfajta egyszemélyi vezetésnek. A kollektív vezetés elemi követelménye, hogy fontos kérdésekben a választott pártszerv minden tagja egyenlő jogú legyen tisztségének gyakorlása közben és nem szabad olyan rendszernek kialakulni, amely a vezetőszervet első és másod rendű tagokra osztja fel. Ennek szellemében tehát a községi párt-végrehajtóbizottságoknak kötelessége, hogy rendszeresen összehívják a pártbizottságot. a pártalapszervezetek vezetőségének pedig kötelessége összehívni a taggyűléseket, hogy a párt politikájának végrehajtását értékeljék és megszabják az előttük álló feladatokat.

Az elmúlt évben községi párt- bizottságunk csak kétszer ülésezett. Ezzel mi is súlyosan megsértettük a kollektív vezetés elvét. Sajnos, pártalapszervezete- ink is tőlünk vettek példát. Két- három havonként tartottak ve- j zetőségi ülést, a taggyűléseket | 6em tartották . meg rendszeresen.

A községi párl-végrehajtó- bizoltságnak a vezetőségek új- jáválasztása óta nem sikerült még ezen változtatni. A párt- alapszervezeteknél olyan helytelen nézetek terjedtek el, hogy -nem tartunk vezetőségi üléseket, pártbizalmi értekezleteket, majd a községi párt-végrehajtóbizottság beszámoltat bennünket munkánkról«. Ez a helytelen álláspont főleg a Dózsa Tsz ! üzémi pártszervezetében, valamint a községi pártalapszerve- zetben uralkodott el. A párt- munka ezekben az alapszerve- zetekben hanyatlott, s ezáltal csökkent a pártszervezet ereje, tekintélye.

A kollektív vezetés elve megköveteli, hogy a titkár ne egymaga döntsön fontos kérdésekben, mert az a pártvezetösegre tartozik. A legfontosabb kérdéseket pedig a pártvezetőség feltétlenül terjessze a taggyűlés elé. A vezetőség közül ne csak a titkár dolgozzon aktívan, hanem a vezetőség többi tagjai is. Nálunk sajnos nemcsak, hogy a leiadatok végrehajtásából nem veszik ki részüket a vezetőség tagjai, de még javaslataikat sem fejtik ki a vezetőségi üléseken. Egyes elvtársak annyira elké- nyelmesedtek, hogy még a gondolkozást is a titkárra bízzák. Ezek az elvtársak megfeledkeznek arról, hogy a vezetőség munkájáért annak minden tagja felelős.

A vezetőség jó, vagy

rossz munkájából merít példát magának a parttagság egyrésze is. Pártbizottságunk például az egyik termelőszövetkezeti csoport megerősítésével bízta meg Takács György, Danyi János, Alszegi Elek, Takács Imréné, Jurás Jenő, Surányi Antal, Albert György és György Sándor elvtársakat. Azt a feladatot kapták, hogy a csoportban segítsenek megalakítani a pártszervezetet, foglalkozzanak a tagjelölt- felvétellel. A pártmegbizatást április elején kapták. Az április 22-én tartott pártbizottsági ülés beszámoltatta őket munkájukról. Kiderült, hogy még hozzá sem kezdtek a feladat ehegzé- séhez,

Hasonló eset történt a Vaskúti Állami Gazdaság pártszervezeténél. Az alapszervezet közel egy évvel ezelőtt határozatot hozott arra, hogy segíti a ÜISZ- ' szervezet megerősítését. A gaz- j daság DISZ-szervezetének tag- ; létszáma azonban ma is 17 fő.

I ugyanúgy, mint egy évvel ezelőtt.

A gazdaság pártszervezete a szakszervezet munkájával sem törődik. A szakszervezetnek 400 lagja van, s maguk a tagok vetetlek fej, hogy 4—5 hónapja nem tartottak már taggyűlést. A kollektív szerződést nem is- j merik. A szakszervezeti helye- 1 geket késve kapják. A beígért | napközit sem valósították meg j a gazdaságban, ezért több anyá- j nak, aki le van szerződve a gazdaságban, ki kell maradnia a munkából. De ezek a panaszok süket fülekre találnak, s így a dolgozók bíráló kedve is alábbhagyott. Mindez nem fordulhatna elő, ha a pártvezetöség kollektívája számonkérné a határozatok végrehajtását.

Hiányosságok vannak a j j tsz-pártszervezetek vezetésében is. A községi pártértekezlet bírálta őket, hogy elhanyagolják j a termelés pártellenőrzését, ez- I által a tsz-elnökök semmibe sem j veszik a. pártszervezetet. A bí- ' rálát hatására különösen a Kos- : suth Tsz-nél mutatkozott javu- i lás, ahol Zórity István elvtárs í párttitkár rendszeresen ellenőrzi a tsz gazdasági munkáját, beszámoltatja az igazgatóságot, a j mezőgazdászt, s erről tájékoz- j ! tatja a párttagságot is. Zóritv ; elvtárs azonban, mivel csak ezt a hibát említették, a párlmunka más hiányosságaira már nem figyelt fel. Megfeledkezett pél- j dául a tag- és tagjelöltíelvétel- ről. A 90 taggal rendelkező tsz- ben csak 7 tagú pártszervezet van. Lényegében ez sem mind tsz-lag. Ugyanis ennek a pártszervezetnek tagja Sándor Mi. hályné elvtársnő, a községi tanács titkára is. aki segíti a párttitkárnak a taggyűléseket előkészíteni.

Hot itt a hibák gyökere? A pártszervezet 7 tagból áll, tehát, csak egy vezetőségi tagja van, a párttitkár. Zórity elvtárs úgy gondolta, hogy ilyen körülmények között nem lehet megvalósítani a kollektív vezetést. Megfeledkezett arról, hogy a part- szervezet legfelsőbb szerve a taggyűlés. Pedig, ha támaszkodna ennek a kis számú kollektívának a bölcsességére, sokoldalúbb pártmunkát tudnának regezni.

Még súlyosabb a helyzet a kollektív vezetés körül a Dózsa Termelőszövetkezetben, ahol a vezetőség újjáválasztása óla egyes elvtarsak nyíltan egymás ellen dolgoznak. Balazsev Fa! elvtárs párttitkár. Megyei József elvtárs tsz-elnök. Alszegi Elek elvtárs, Vígh Gábor elvtárs és még néhányon nem térnek össze egymással. A párt-végie- hajtóbizottság megállapította, hogy a tsz-tagok lelkesen dolgoznak, de a vezetők marakodása akadályozza munkájukat Ezért felelősségre is vonta ezeket az elvtársakat. Amikor feltártuk Megyei elvtárs előtt hibáit, megsértődött és le akart mondani a tsz-elnöki tisztségéről. Ebből is látszik, hogy a őszben a bírálat és önbirálat hiánya miatt kollektív vezetes helyett a barátok, ismerősök, rokonok klikkje alakult ki. Ennek az áldatlan állapotnak megszüntetése érdekében párt-vég- rehajtóbizottságunk Takács Imréné elvtársnőt a tsz-be küldte mezőgazdásznak. A part-végrehajtóbizottság többi tagjainak is, akik ennek az alapszervezetnek a tagjai, segíteniök kell, hogy az egészséges bírálat er önbírálat szelleme győzedelmeskedjék. Ez a hibák kijavításának egyetlen útja, a kommunista vezetés nélkülözhetetlen alkotóeleme, ami pártunk egészséges fejlődésének alapja.

Íme néhány hiba, amely községünk pártalapszervezetei- nél gátolja a kollektív vezeté* kibontakozását. Ezeknek megszüntetése is pártbizottságunk soronlévő feladatai közé tartozik. E hibák kijavítása érdekében párt vezetőségeink és párt - tagságunk kollektív erejével fogunk harcolni.

Pápista Lajos,

a vaskúti községi párt- bizottság titkára

'vvvvwwv>^rMVV\rwvvwWviVVWVVVVWV4n<,yvv,u^vvvvvvvv

» wvwvvw awvw^vvovysi

Új történet a Nagymamáról

Az unoka felvette szép sötétkék ruháiét. A tükörből jóképű fiatalember tekintett rá vissza. A vitathatatlan látványra elégedetten bólintott.

— Rendes a szabó, de azért volt, mire formázzon.

A komolyság e megállapításig tartott, mert úgy szaladt át a Nagymamához, mint kisfiú Iparában. Kicsiket ugrálva, nagyokat bokázva. Nagymama varroga- tott, levette szemüvegét és meglepetten kérdezte:

— Kit tetszik keresni?

Az unoka kacagott.

— Nem ismer meg Nagymama?

Az meg csak nézte, nézte s a szeméből megindult a patak, de olyan bőséges forrással, hogy a szekrény fiókjában friss lsebkendőt kellett keresni. Aztán cirógatta, simogatta unokáját.

— Férfi vagy már, lelkem, egészen férfi. De szeretnélek látni azon a ballagáson.

Az unoka megcsókolta a ráncos arcot fs kedvesen mondta:

— Azért jöttem, hogy meghívjam, hagymama.

Nagymama sóhajtott, s tett-vet,t az asztalon. Ahogy mozgott erre-arra, az öreg lábak nehezen engedelmeskedtek; elfáradt testét sok-sok idő óta hordozzák már. Búsam felelte a hívásra:

— A húgomig sem bírom az utat, pa- iig közel lakik, a ti, iskolátok meg olyan nagyon messze van.

Aztán, hogy az unolui elment, még jobban nőit a vágya, hogy az iskolában

is láthassa. Reménykedőn tekintett a tűzhelyre s készítette is a rozsét a tűzgyújtáshoz, a nagy fazékba vizet melegített s a vízbe sót szórt.

A lábát készült áztatni.

Talán a sós víz segít. Kiveszi a fájást, megkönnyíti a járást. Mégis elmehet a ballagásra. Dörzsölte, nyomkodta a dagadt ereket. De az áztatás sem hasznait, csak úgy tipegett, mint azelőtt. Majdnem sírva mondta saját magának:

— Minek is öregszik meg ilyen gyorsan az emberlánya.

Jó. tudja, a korosodás az élethez tartozik, de igazán ez a lábfájás egy napig várhatott volna. A ballagás utánig. Szomorúan feküdi, sokat nem aludt, sűrűn felneszeit, néha-néha gyufát lobbantott, a lábát vizsgálhatta. Hajnalban az udvaron próbálgatta a menést. Szisszent is, sóhajtot is, de azért csak lépdelt. S ahogy az indulás ideje elérkezett, azt mondta Nagypapának:

— Olyan könnyűnek érzem magam, hogy szaladni is tudnék.

Nagypapa mosolygott fehér bajusza alatt, de azért úgy tett, mintha hinné, még biztatta is:

— Eredj csak, eredj, nehogy elkéssél.

Nagymama felöltözött ünneplő ruhájába. Persze feketébe. Úgy vallja, olyan idős asszonynak, mint ő, már az való. Kis, feketére fényezett táskáját a kezébe szorongatva, a kuou felé siclelt.

Úgy, de úgy sietett, csul: éppen nem vette észre, hogy nem halad olyan gyorsan, mint amilyen nagyon siet. De Nagypapának mutatni kellett, hogy a feleségét nem akármilyen fából faragták. Tudta ezt már régen Nagypapa, viszont most. •ahogy a kerítés nyílásán át nézett utána, a fejét rázogatta.

Bizony Nagymama már a kapun túl megállt, hogy lélegzetei vegyen és az utcán kezével a házak falába támaszkodott, hogy a járás valahogy menjen. De ha lassan is, nehezen is, azért az iskolához elért szerencsésen. Olt mindjárt egy áiákocska vette a pártfogásába. Kedvesen megfogta a karját, készségesen — ' • két kerített és szívesen kínálta:

— Tessék helyelfoglalni.

Mindjárt kezdődött is az ünnepség, s megint olyan sok dolga akadt Nagymama zsebkendőjének. Olyanná leit az percek töredéke alatt, mintha reggelig esőben állott volna. Deltái minden olyan gyönyörűségesen szép volt, hogy azt sírás nélkül nem lehetett volna végigörren- d.ezni. Olyanok voltak a fiúk, mintha a jegenyék jöttek vilna ide a nyíri útról: sudárak, délcegek, szépek. Ki is csúszott a száján:

— De gyönyörűek vagytok, édes gyermekeim.

Ijedten kapta szájához a kezet. Ilyen helyen nem szabad öregasszonygskodni, meg rászólhatnak. Egy selyemkendős fiatal asszony hátra is fordult. Persze, hogy hatra, de nem azért, hogy megszólja, hiszen annak is könnyes volt a szeme, df mosolygott is. Nagymama mindjárt gondolta is: Nagypapa erre biztosan az ■mondaná:

— Nagyon erősek vagytok ti. asszc nyak, de könnyen is tudtok sírni.

.4 zöldbeborult akácfa alatt egy fért állott. Azt is látta Nagymama. Az bizony nem sírt, minek is sírt volna, csal: a kalapját gyürögetie szorgalmasan. Éj Nagymama úgy befelé mondta, de Nagypapának címezte:

— Ti meg ágy szoktatok meghatódni hogy a kalapotokat teszitek tönkre, kemény férfiak.

Otthon viszont Nagypapa csal: nézeti nézett, mert Nagymama, ahogy hazaért nem ült le, nem panaszkodott, hogy fáradt. Lisztet, tojást, eukrot vett elő. Sütemény készítéséhez fogott. Az unokának. Közben pedig mesélt, kifogyhatatlanul mesélt. A fiúk pöttömnyi tarisznyát is kaptak, de melló egy életre szólt útra valót is: legyetek jók. becsületesek a munkában szorgalmasak.

Nagymama hirtelen elhallgatott.- Ejnye, miért nem szól minderre egyet sen, Nagypapa. Fordult is feléje készülő kér dósépei: Ehhez a sok szépséghez nettet szavad sincsen? Aztán mégsem kérdezte kérdés helyett a felütött tojásba a cukrot kezdte sietősen mérni.

Nagypapa a sapkáját gyürögetie.

Fodor Janos