Népújság, 1956. május (11. évfolyam, 104-127. szám)

1956-05-19 / 117. szám

A Népújság szakszervezeti rovata, tH/OOCKXX^O-OOOOO-OOOOO-OOOO-O-O-OOO-OOOOOO-O-OO-OOOOOOOOC I Hozzászólás a második ötéves terv irányelveihez Az építőipara meqye fejlesztésének szolgálatában Augusztus 20-ra szervezik a versenyt A Kiskunhalasi Baromfifel­dolgozó Vállalatnál 140 dolgozó tett vállalást május 1 tisztele­tére. A dolgozók többsége a tel­jesítmény növelésével kapcsola­tos vállalását túlteljesítette, azonban jóval több selejttel dol­gozik, mint amennyit a norma megenged. Ezért az üzemi bi­zottság a bizalmiak segítségével újra versenybe szólítja a dolgo­zókat augusztus 20 tiszteletére. A tojáslámpázóban Farkas Jo­lán szakszervezeti bizalmi a se­lejt csökkentésére hívja fel dolgozótársainak figyelmét. Több mint húszán máris válla­lást tettek a selejtcsökkentésre. A ládaszegezőknél Korponai István azon igyekszik, hogy Po- csai Károly, akinek 198 száza­lékos a teljesítménye, átadja munkamódszerét azoknak, akik 110 százalékot érnek el. Jere­miás Erzsébet és a többi szak- szervezeti bizalmi is azon igyek­ezik, hogy május 20-ig a cso­portjához tartozó szakszervezeti tagokat versenybe szólítsa. Gyorsan Intézkedett a területi bizottság Budai József éjjeliőr, a Pap­rikaipari Célgazdaság sükösdi telepéről, azzal a kérelemmel fordult a területi bizottsághoz, hogy őt gyógyüdülőbe utalja be. A területi bizottság gyorsan megvizsgálta kérelmét, helyes­nek találta, s ennek alapján Budai József részére egy gyógy- beutalót juttatott el Sükösdre. Budai József pedig május 4-től május 25-ig Hévízen üdül. Aratásra-cséplésrc készülnek A kereskedelmi dolgozók szakszervezeti bizottságai az árleszállítással kapcsolatos mun­kájuk elvégzése után több he­lyütt a nyári tervekkel foglal­koznak. A Kiskőrösi Földmű­vesszövetkezet szakszervezeti bizottságának javaslatára az aratás-csóplés idején három mozgóbolt járja majd a határt. A Fülöpszállási Földművesszö­vetkezet két mozgóbolt útnak indítását tervezi. A pályázat első eredményéről Az Élelmiszeripari Dolgozók Szakszervezetének területi bi­zottsága által indított »Javítsuk meg az egyeztető bizottsági munkát« című pályázatának el­ső három feladványára teljesen hibátlan megfejtés nem érke­zett be. A legtöbb pontot — 10 — dr. Szondi Károly (Állatfor- galmi Vállalat) érte el, aki az 1-es számú feladványt hibátla­nul fejtette meg, de a másik két feladványban ő is hibázott. A pályázat másik három kér­dését eljuttattuk az alapszerve­zetekhez. A kérdésekre a. vá­laszt május 25-ig kell bekül­deni az ÉDOSZ területi bizott­ságának címére. (Király Imre) A Bác3 megyei Állami Építő­ipari Vállalat az ország legna­gyobb vidéki építőipari szerve­zete. A íővárostól Bajáig a Duna—Tisza közt végzi a nagy állami építkezéseket. Munkája nyomán változik meg a váro­sok és a falvak jólismert képe és öltenek szemmel látható for­mát a tervszámok beruházásra fordított milliói. Az ötéves terv irányelv terve­zetében 13 olvashatunk arról, hogy az építőipart jelentősen fejleszteni kell, hogy képes le­gyen növekvő feladatát... mind a lakásépítés, mind az ipar, a mezőgazdaság... területén elő­irányzott építkezések tervszerű megvalósításában. Már az idén, az ötéves terv első évében há­romszor annyi lakást építünk, mint az előző évben. Jelenleg 850 lakás építése van folyamat­ban és számításaink szerint 1960-ban 1200—1300 lakás kul­csát kell átadni a boldog tulaj­donosoknak. Emellett jelentős mezőgazda- sági épületeket kell tető alá hozni. E téren már nagy gya­korlatra tettünk szert. Az or­szágban először Kecskeméten épült fel az új háromhajós gép­állomási • javítóműhely előre gyártott elemekből. Az itt szer­zett tapasztalatok alapján Kis­kunfélegyházán is így építik a műhelycsarnokot. Ugyancsak előregyártott elemekből készül­nek majd a gépállomások han- gárszinei is. Ezzel egyidőben új üzemeket is kell építeni, a meg­lévőket bővíteni, de sok óvoda, iskola és kultúrház is szerepel a tervben. Nézzük meg az erőforrásain­kat. A nagyüzemi építőipar kiala- ! kitása során az első ötéves terv­ben komoly fejlődést értünk el. Jórészt gépesítettük a nehéz fi­zikai munkát. Gondoskodtunk a vasbeton széleskörű bevezetésé­ről. Ennek ellenére meg kell állapítani, hogy az építőipar jel­legében még ma is kézműipari. Éppen ezért legfontosabb fel­adat, hogy áttérjünk a szerelő jellegű építőipari kivitelezési módra. A második ötéves terv során az építőiparban egymillió forintot ruházunk be, s ennek döntő részét daruk beszerzésére fordítjuk, amelyekkel a most létesítendő épületelem-gyárak­ban készített nagyméretű épü­letszerkezeteket helyezzük él. Ezzel a módszerrel megvalósít­ható, hogy a földön elkészített házrészeket — födémek, falak — egyszerűen csak helyére emeljük. Különösen az előre- gyártás jelentősége a mezőgaz­dasági építkezéseknél jelentős, mivel ezek a területek jóval tá­vol esnek a településektől, az utaktól, így a kivitelezés körül­ményei is nehezek. Csak egy példát, hogy mennyire jelentős az előregyártóit épületelem. Egy gépállomás hangárszín épületét egy hét alatt meg lehet építeni előregyártott épületrészekből. Erre vonatkozóan már kísérle­tezünk a Kecskeméti Gépállo­másnál. Ez a módszer jelentős regieköltség megtakarítást is eredményez. Nemcsak olcsóbba kell tenni az építkezést, hanem gyorsabbá is. Éppen ezért meg kell szün­tetni a beruházások helytelen elosztását. Ahhoz, hogy jó mun­kát végezhessünk, legalább 3 hónappal a kivitelezés előtt is­mernünk kell a részletes költ­ségvetéseket, mert csak ennek birtokában tudjuk ütemessé tenni az építkezést, megszerezni a szükséges anyagot. Az elmúlt öt évben a tervezés ezt a köve­telményt nem tudta teljesíteni, pedig számos tapasztalat jelezte vezetőink számára, hogy enélkül önköltséget csökkenteni nem le­het. Szervesen kapcsolódik az alábbi kérdés az építkezési idők lerövidítéséhez. Mi a tervszerű, ütemes, szalagszerü építkezés hívei vagyunk. Sajnos, ezt nem tudjuk mindig megoldani, jó­részt anyagellátási, másrészt munkaszervezési hibák miatt. Az utóbbi miatt soKszor kényte­lenek vagyunk szétforgácsolni termelő kapacitásunkat, s ígv nem tudjuk erőnket úgy össz­pontosítani, ahogy azt mi sze­retnénk. Nem egyszer ér ezért minket jogos bírálat: az épüle­tet határidőre nem készítették cl, stb. A fentieken kívül még egyéb is kell a jó munkához. Például ismernünk kellene a kivitele­zendő épületek jegyzékét, mert tudott dolog, ahány épület, any- nyi sajátosság. Ez szükséges ah­hoz, hogy pontosan megállapít­suk termelési feladatainkat és a terv túlteljesítésére ellenjavas­latot tudjunk tenni. Minden­esetre azon vagyunk, hogy a te­rületünkre eső irány tervezet ál­tal lerögzített programot mara­déktalanul végrehajtsuk korsze­rű, jobb, olcsóbb épületeket ad­junk népgazdaságunknak. Kozári Gyula tervosztályvezető, Bács megyei Építőipari V. rt/VWWVWWVVW'ZWWWVW' SewípzmiLe DCukuttuiapátt Vidám, tarkaruhás csoportoktól népesek a majsai utcák. A csoportok a művelődés háza felé igyekeznek. A ház előtt kgtona- zene fogadja őket. A gyülekezők között találjuk a környék DISZ- szervézeteinek a csoportjait, meg az iskolák úttörő csapatát. Az épület előtt egy áradatban olvad össze a tarka sereg, a különböző népviseletbe öltözött sokaság. Tíz órára rendezett sorokba fejlődnek a fiatalok, s a zene ütemeire lépve, a Hősök terére vonulnak. Rövid megnyitó beszéd után visszavonul a szinpompás sereg a művelődés házába. A meg­lelt nagyteremben a bíráló bizottság ismerteti a műsorszámokat és a verseny megkezdődik. Jönnek a szavalatok, különféle népi táncok, énekszámok. A közönség tapsol. Rövid ebédszünet után kerül sor a színjátszó csoportok bemutatóira. A kígyósi DISZ- szervezet színészei részleteket mutatnak be Csiki Gergely: Nagy­mama, és Szigligeti Ede: Cigány című darabjából. A szanki Tán­csics Termelőszövetkezet együttese a Mélyszántást mutatja be, majd a kiskőrösi úttörők szórakoztató játéka következik. Az est leszáll, a műsorszámokat táncmulatság váltja fel. A szereplők zeneszó mellett ismerkednek, vagy régi ismerősként üd- vözlik egymást, most sokan voltak olyanok, akik már a tavalyi seregszemlén is találkoztak. Vannak olyanok is, akik arról be­szélgetnek, hogy a seregszemlét még ünnepélyesebbé lehetett volna tenni, ha a vendéglátó kiskurimajsai művelődés háza ve­zetősége nagyobb gondot fordít a szervezésre. Több rendezőre lett volna szükség és a közölt műsorszámoktól nem szabad lett volna eltérni, ezzel elkerülték volna a tolongást, ami az öltözőkben nem egyszer megnyilvánult. Forezek János, a szanki népművelési csoport vezetője A termelőszövetkezetek lakásépítéséről A második ötéves terv irányelveit áttanulmányozva örömmel olvastam argói a sokrétű, százféle törekvésről, amellyel a Párt és a kormány az ország dolgozóinak életét, munkáját akarja szebbe tenni. Nagyon reálisnak tartom azokat az irányelveket is. ame­lyek mezőgazdaságunk fejlesztésének útját jelölik. S éppen mert reálisnak és a magaménak érzem e tervet, szeretném sikeréi sze­rény javaslataimmal és észrevételeimmel támogatni. Javaslatom van a termelőszövetkezetek fejlesztésével kap­csolatosan. Úgy gondolom, megérett a termelőszövetkezetek lakás­kérdésének megoldása. Azt hiszem, nemcsak kiskunfélegyházi jelenség, hogy tömegesen lépnének be a tsz-ekbe, ha ott lakás­hoz jutnának, vagy a már bent lévő tagok is nagyobb örömmel dolgoznának, ha egészségesebb, emberhez méltóbb lakásban él­hetnének. Sokszor egyetlen tanyában 2—3 család is összezsúfoló­dik. A tsz-ek pedig nem annyira erősek még, hogy önállóan ek­kora fába vágják a fejszéjüket, tehát állami segítségre szorulnak. Persze, nem úgy gondolom, hogy az állam a maga költségén építtesse fel a tsz-tagok otthonait, hanem olyan hosszúlejáratú kölcsönre, amelynek segítségével már az elmúlt években is csa­ládi házak ezrei épültek fel megyeszerte. Helyes volna, ha eze­ket a kölcsönöket a jövőben zömmel a leginkább rászoruló tsz- tagoknak adnánk. Az ipari munkások után ők érdemlik meg első­sorban a róluk való fokozott gondoskodást. Farkas Sándor mezőgazdasági osztályv., Félegyház». EGYÉNI GAZDÁK! Mar most kössünk a megye gépállomásaival növény- ápolási szerződést, hogy sorrendbe» a gépállomások cl tudják végezni. EGY KAI. HOLD NŐVÉNYAl'Ot.AS 31.— FT. Milyen különös is az élet! Lát­szatra egyszerű és természetes, lényege azonban csupa fény és ai nyék, ellentmondás és bonyo­dalom, mi több, néha még a lo­gika is tótágast állt benne... Mert nézzük csak: Ha szocialis­ta életfgazság, hogy az ember leg­főbb értékmérője a végzett mun­ka, hiszen ez az emberibb élet alapja, — úgy a Kecskeméti Gép­állomáson látszatra érthetetlen: káprázatos dolgokat tapasztal az ember. Példának okáért — szinte hi­hetetlen! — vannak traktorosok, akik 10—15, sőt 20-szor többet étnek nem egy társuknál. Pedig nem is nagy korkülönbségű, mindössze húsz-húszegynéhány éves fiatalemberekről van szó, akik most forrnak, formálódnak szocialista emberré. Előrebocsátjuk: nem célunk un­tatni az olvasót, mégis vannak dolgok, amiket sehogyan más­ként nem lehet kifejezően érzé­keltetni a bonyolult magyaráz­kodás, vagy a belebonyolódás ve­szélye nélkül — csak számokkal. Inie a példa a traktorosok ápri­lis havi keresete alapján: Bíró József 0459.— Ft Balanyi Sándor 6223.— Ft l ihamcs Alüiály 5366,— Ft Golovits János 5136.— Ft Szabó Mihály 4574.— Ft Czinder István 4380.— Ft De nézzük tovább: Kovács János 318.— Ft Német István 389.— Ft Jokhel Zoltán 479.— Ft Kunovalyuk Jôzsçf 557.— Ft Kompromi Ferenc 659.— Ft Peregi István 683.— Ft Nem vitázunk azon, hogy » számok a valóságnak csak egyik oldalát mutatják. Tény az is, hogy a gépállomás 33 dolgozójá­nak volt 2000 forint felett az áp- lis; keresete, nem vitázunk ezen, hiszen vannak dolgok, amiket így, vagy úgy, de meg lehet .ma­gyarázni, vannak mások, amik magyarázatra szorulnak, de bár­hogy legyen is a tény, tény ma­rad — nagy fénynek nagy az ár­nyéka. Itt van mindjárt a gépállomás egyik legnagyobb »árnyéka«, Kovács János traktoros. Jó köze­pesen megtermett, szőke, okos­szemű, zavarában kissé sete-suta, alig 20 éves gyerekember. Ál­lamunk csinos kis vagyont köl­tött rá, míg elvégezte Győrött a kétéves MTH-iskolát. Szép pénz­be került 1954-ben a jános­halmi három hónapos Lraktor­vezetői tanfolyam is. És mi van vele azóta? Egyszer ke­resett rendesebb összeget tavaly augusztusban, amikor 829 forint voit a fizetése. A legalacsonyab­bat le sem merjük írni. .. Jelenleg betegállományban van. Három hete baleset érte. Azóta érzi, hogy valamelyest tö­rődnek vele. Segélyt is kapott, észrevették, hogy ember. De ahogy él, az bizonyíthat min­dent, csak nem az emberekről való gondoskodást. Megnéztük a gépállomás pihenőjét — ők bri- gádszállásnak nevezik — Kovács János itt él két éve. Él? Nem! Legfeljebb csak lakik, de azt is hogy ... Komor, barátságtalan, úgy ahogy fehérre meszelt 10 méter hosszú terem. Benne 5 állított vaságy, a többi csomóban a fal mellett. Az ágyakon piszkos, olajfoltos, félig tömött szalma­zsákok, egyiken van pokróc, a másikon nincs, lepedő egyen, sem. Piszkos, mint egy költözőben lé­vő félig kiürített raktár. — És itt emberek laknak. Emberek, akik nem igen emiékszenek rá, hogy látták volna itt a gépállo­más vezetőjét... Jól lehet Kovács Jancsi brigád- vezetőjével nem sikerült szót vál­tanunk, de beszéltünk egy és másról Csákány András DtS5í- tilkárral. Csákány elvtársilak, kj maga is brigádvezető, eléggé meggondolandó a gépállomás munkájáról és az emberekkel való bánásmódról alkotott véle­ménye. Kovács Jánost például senki nem akarja elvállalni, ha munkaképes lesz. Volt brigádve­zetője mereven azt állítja: a fiú nem megfelelő traktoros. A DiSZ-titkárnak viszont más a véleménye. Bízik benne, hogv a fiatal traktoros nála megtalálja majd a számítását. De Kovács János csak egy em­ber. Mi van és mi lesz a töb­biekkel? Abban megegyeztünk, hogy ilyen nagy fizetési különb­ség nemcsak, hogy nem helyes, de nem is egészséges, sőt azon is lehetne vitatkozni, vajon ösz- ténző-e? Mégis mi a jelenlegi helyzet oka? és mi ebből a kiút? Az ok többek, köztük Csákány elvtárs szerint is abban van, hogy az univerzális traktorokon sokféle és állandó a munka. Azokkal lehet nagy pénzt ke­resni, míg a körmösgépeken túl azon, hogy képtelenek jó pénzt keresni — gond a tervben előírt feladatok teljesítése is. Meg az­tán a tavasz a körmösöknek min­dig gyenge, terület hiányában sokszor két-hárem napot is áll­nak. így jó keresetre kilátásta­lan a jelenlegi helyzet, satöbbi, satöbbi. Magyarázat, kifogás, magyará­zat, s mindezt talán el is lehetne fogadni, ha nem volna a gép­állomáson példának okáért töb­bek között a Kalocsai-házaspár Kalocsai József és ifjú asz- szenykája kormos traktorral dol­goznak és igen szép összeget, több, mint 6000 forintot vittek hrza áprilisban. Vitán felüli, hogy ilyen nagy összeg megkereséséhez komoly földterületet kellett biztosítani Kelocsaiéknak. De miért képte- telenek akkor a többiek jó pen? keresni a korín Ősökön? Egyálta­lán miért van az, hogy míg egye­sek jól megtalálják, többen nem találják meg a számításukat a Kecskeméti Gépállomáson. E kis cikk nem tart igényt a tárgy kimerítésének valamiféle te ’jességére. Egyéb iránt ez nem is volt célunk, csupán felvetet­tünk egypár olyan kérdést, me­lyeket, ha tetszik, ha nem, de az élet is felvet. — Felvet, de meg nem old. A megoldás a gép­állomás vezetőitől függ. Tőlük függ annak eldöntése: vajon meddig lesz ilyen egészségtelenül nagy a kereseti különbség, vajon meddig lesz a jól dolgozók nagy fényének ilyen nagy az árnyéka. Reméljük, hamarosan közlik ezt a Kecskeméti Gépállomás vezetői szerkesztőségünkkel. Sándor Géza • /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents