Népújság, 1956. május (11. évfolyam, 104-127. szám)

1956-05-17 / 115. szám

9 9 HÉROS VAROS *-VrKfíKKíÍKK)<KK>CHXK>0<XK«KKKHJ<KKK> <J^'^H>0^><>0<WOOO<H>000<>00000<>00<>0<>C(0<l3ÜöööfifcQifcOöCMDifi(CttwiOüöüOOÖ ÏOSSIJSXMAAi Kevesebb előlegei osztanak — de adósság nélkül építkeznek az Igazság Tsz tagjai AZ IGAZSÁG Termelőszövet­kezetben végeztek a szántással- vetéssel s kikelt a kukorica is. A termelőszövetkezet növényter­mesztői éppen ezekben a napok­ban kezdik meg a kukorica felső kapálását. A borsót, napraforgót, takarmányrépát, burgonyát már megkapálták, most pedig 9 hol­don a dinnye kiültetését végzik, A 17 tagból álló növényter­mesztő brigád szorgalmasan végzi a soronlévő munkákat és alaposan kihasználják az időt. Tudjak, hogy jó munkájukon múlik az idei jobb termés. A jobb termés elérésére pedig minden lehetőség megvan, mert erre az esztendőre megnöveke­dőit a termelőszövetkezet. Az el­múlt évben még csak 112 hol­don gazdálkodtak, a tagság lét­száma akkor még a húszat sem érte el. Ebben az évben már csaknem 200 holdjuk van, ebből 152 hold szántóterület, a tagság létszáma pedig 33-ra emelkedett. Szorgalmasan dol­goznak az uj tagok is, akik közül nébányan már 100-nál is több munkaegységet szereztek. EBBEN A HÓNAPBAN már előleget is osztanak az Igazság­ban, jól járnak hát a szorgal­mas tagok. Nagy Gábor, aki az elmúlt év őszén lépett be a ter­melőszövetkezetbe, eddig már 112 munkaegységet szerzett. Dol­gozott a felesége is, így erre is kapnak előleget. A termelőszö­vetkezet vezetősége még az el­múlt hónapban úgy tervezte, hogy 15 forintot fizetnek mun­kaegységenként, de a közösben most építkeznek, a munkákat pedig a saját erejükből akarják elvégezni. Arra is pénz kell. — Mondják meg az elvtársak, hogy 15 forintot tizessünk-e munkaegységenként, vagy 10 forintot? —- kérdezte a legutóbb megtartott közgyűlésen Endre József, az Igazság Termelőszö­vetkezet elnöke. — Mert arról van szó, hogy kifizethetjük ugyan a 15 forin­tot, de akkor az építkezést álla­mi hitelből kell elvégeznünk, te­hát adósságot csinálunk. Ha 10 forintot adunk, akkor marad pénzünk az építkezésre és nem kell igénybe vennünk az állam pénzét, — magyarázta a tagok­nak az elnök. — Maradjunk inkább a 10 fo­rintnál, — egyeztek bele a ta­gok, Így hát a közgyűlés dön­tésé szerint munkaegységenként 10 forint előleget fizetnek az Igazságban. Az Igazság Tsz tag­jai nem szeretik az adósságot és az 50 férőhelyes sertéshizlaldát inkább a saját erejükből építik fel. A 14 000 darab téglát már meg is vásárolták és meg­kezdték a munkát. A sertéshiz­laldán kívül építenek még egy új kocsiszínt is, kibővítik a ko­vácsműhelyt, de építenek majd tejházat is. JÓL GONDOLKODNAK az Igazság Termelőszövetkezet tag­jai, mert sem a sertéshizlalda építése miatt, sem a tejház épí­tése miatt nem károsodnak. Ifj. Marsa István úgy véli, hogy az újabb előlegosztásíg elég lesz az 1500 forint előleg, amit az eddig szerzett 150 munkaegység után kap, de így vélekednek a töb­biek is. Üj virágok a parkokban A Kertészeti Vállalat dol­gozói e héten megkezdték a város parkjaiban az egynyári növények kiültetését. A Sza­badság téren és a tanácsháza előtti parkban kezdték a mun­kát. Muskátli, kedves kis sze­gélyvirágok kerüllek az elnyi- lott árvácskák helyébe. Negy­ven-ötvenezer új virágot, pa­lántát ültetnek ki, hogy nyá­ron teljes pompájában virít­son minden kedves pihenőhely. A palántákat a mükerli tele­pen nçvelgették, Táborozni mennek az úttörők A z úttörő őrsökben, rajokban egyre többszőr beszélgetnek már a nyárról, a szünidőről a piros nyakkendősök. A táborozás öröme már most megtölti a szíveket. Az igaz, hogy még sok munkát, lelkiismeretes tanulást tartogatnak addig a hetek, de ha kézben lesz a bizonyítvány, kik a Balaton partjára, kik a he­gyekbe indulnak, hogy a szép napok emlékét hosszú időre meg­őrizzék. Negyvenkét kiváló pajtás ingyenes jutalomtáborozásra mehet Csillebércre és a többi nagy úttörőtáborokba, tizenöten Tihany- aszóföre is mennek. Az Utiörőház kis pajtásai Pécsen verik fel sátraikat. A turista szakosztály húsz diákja Balaton körüli ke­rékpártúrára indul. Sátrukat összehajtogatva hátukon viszik, a konyha, a bogrács is ott lesz a csomagban, Már most szoktatják magukat a hosszú úthoz, nagyokat kerékpároznak naponta. Az iskolák táborozni szerető kis pajtásai együtt indulnálc va­lamerre. A Zrínyi Iskola kétszáz pajtása két hétre sátortábort ver a Balaton partján, az I. számú iskola Bélapátfalvára, a II számi/ iskolából is a hegyekbe mennek. A kiskecskeméti alsótagozalú osztályok pajtásai is megismerkednek a táborozás örömével, négy napra utaznak a Bükkbe. Népművészeti kiállítás nyílik A MAGYAR-BOLGÁR HÉTEN Qondöijiitik már most tt átjárt est ékre • A kötött boleró divatos és jó szolgálatot tesz még_ a hűvös ivari estéken is. Körülbelül 40 dkg, középvastag gyapjúszálból, vagy zefir kettőzött szálából kötjük, bordás szélein 2-tes, má­sutt 2,5-es kötőtűvel. Mintája -lustakötés". A bordás rész az ujjakon és a boleró szélén 4 cen­timéter széles és 2 sima, 2 lordí­tott szemből áll. A = a fél háta, B = a fél eleje, C ■= bordás pánt. A szabásminta 83 centimé­ter mcllbőségre készült. A kö­tést a deréknál kezdjük, a sza­básminta szerint szaporítjuk. Ujjára a patentkötést úgy ké­szítjük, hogy amikor összevarr­tuk a bolerót, az ujjak szemeit ^ 2-es tűre szedjük és hozzáköt­jük a bordás kézelőt. Arról már hírt adtunk olva- sóinknak, hogy az MSZT városi szervezete és a városi tanács népművelési csoportja május 19-íól 27-ig megren­dezi a magyar—bolgár hetet. A hét minden napjára tervezett program megismerteti Kecske­mét város lakóival a Balkán­hegység környékének most már szabad hazát építő népét, művé­szetét, mindennapi életét. Az ünnepi megnyitón, szom­baton bolgár vendégeket is meg­ismerhet a közönség. Eljön a bolgár intézet vezetője, — Zu­han Csavdarov hegedűművész, Ojanko Iliev zongoraművész és Lidija Ovcsarova zongoramű­vésznő. A bolgár művészek műsor I keretében mutatkoznak be városunk közönségének. Vasárnap délelőttre két nagy esemény megrendezése jut. Fél 11-kor a Városi Moziban színes film mutatja be a bolgár tája­kat. a népi táncokat: 11 órakor a Katona József Múzeum ter­meiben megnyílik a bolgár nép- művészeti kiállítás. A kiállítás bármikor megtekinthető az ün­nepi hét alatt. Irodalmi estet is terveznek. melyre az Írószövetség Bulgá­riában járt tagja, Illés Lajos jön el Kecskemétre. Tudományos előadás, bolgár lemezekről zene­est, ifjúsági est. képzőművészeti est, földrajzi est szerepel még a hót egy-egy napjának program­jában. A kiállítás anyagai, a filmek és a hanglemezek már meg is érkeztek városunkba. „Kecskemét története 1700-tól napjaink!«“ Ez Joós Ferenc előadásának ejnye, melyet pénteken délután fél ti órakor hallgathatnak meg a pedagógusok, az érdeklődők. A Pedagógus Szakszervezet váro­si bizottsága rendezi az előadást a Jókai utcai pedagógus klub­ban. _sicacv.#c(* Baráfi találkozó Kecskemét éjjel Több díszítójelzö kering Ke is­méiről: Európa szőlő*- és gyümölcs- kertje, az Alföld metropolisa, a ba­rack \ árosa, Lakói a történelem fo­lyamán nyolcszor fogtak hozzá váro­suk újjáépítéséhez. Küzdöttek a fu- tóbpmokkal, míg abból „aranyho- mok“ lett. Ma is folyik itt a küzdelem. En­nek nyomán átalakul városunk arcu­lata. társadalma. Uj eletet építenek azok a felszabadult földművelők, »löknek zöme megélhetésre azelőtt naponként csak másfél fillért költ­öttéit. Nappal a munka ritmusa lüktet a városban. Vajon milyenek az éj­szakák,. kik járnak éjjel? Azt tartja a közmondás; szerelem, ej és bor, ®ok gonoszsággal forr. Találunk erre példát Kecskeméten: Miután az éjszaka a városra bo­rult és a hold se kalandozik a felhők között, sétáljunk a városban. Ki­nyúltak az utcák lámpái, a házakból kiszűrődő fények is fokozatosan el­alszanak.--A Nagyállomáshoz érkez­tünk. Kik virrasztanak a váróterem­ben? Az előcsarnok padjain cgy-két Bzerelmcspár súgdolózik. Az egyik otdalpadon kövér asszony szuszogva alszik, mint egy fű,itató. Az óra alatt, á pénztár előtti korlát mellett fiatal lány7 sír. Pár percig figyelem. Ismerőse nincs. Kérdésemre, hogy miért sir, csak vontatottan válaszol : ! a Cifrapalotában szórakozott, a ru-1 ha (.Árból eltűnt a kardigánja. Ebbe j y*«lt a pénze és több irata. Most itt j SU pciu nélkül» nem tud lv:uaiH^ui Neve: Hideg Margit, a Körforgalmi Vállalat kelebiai telepén dolgozik. Kimegyünk vele az állomás előtti térre, hátha rendőrt látunk, akinél panaszt és feljelentést tehet. Az ajtóból kilépve, első pillanatban azt gondoltam, hogy valamelyik cirkusz- porondra kerültem. Előttünk ugyanis két férfi kerékpáron mutatványt ren­dezett, Az egyik oldalon felszálltak, a másikon lehuppantak. Csak amikor cgy-két esés után észrevettem, hogy bizony a koponyájuk is betörhet, ak­kor jutott eszembe: ezek a „pógá- rok“ bizony többet öntöttek a nyak­kendő mögé, mint kellene. Fejükbe szállt a bor és mindig a földre húzta őket. Hosszabb kísérlet után az egyiknek végre sikerült nyeregben maradnia. Cikk-ralikban el is ke­rékpározott, De a másik elaludt, a föltíön kerékpárja mellett Előkerült a rendőr. Látta, hogy a jó magyar rumból többet ivott, mint bőrből, félő, hogy összetöri magát és kerékpárját is ellophatják, ezért be­kísérte Hideg Margit társaságában a kapitányságra. Itt kiderült, hogy Zsolnai János alsószék .i lakos és a Talajerőgazdálkodási Vállalatnál dol­gozik. Fizetésének jő részét elitta. A eenciorségen reggelig kjahidhatta ma­gát. Visszatértem a Nagyállomás sönté- sebe. A váróterem és a söntés leve­gője kibírhatatlan. A bűzi szinte kés­sel lehetne vágni. Ilyen levegőben virrasztanak az utasok. Többet kel­lene szellőztetni: A rendőrség pedig nézzen a csapos körmére, Mindunta­lan megszégi azt a rendelkezést, hogy ittas embert nem szabad kiszol­gálni, Kettesével dülöngéltek az em­berek a pult előtt. Mégis csak úgy nyelték a féldeciket. De ebben az arányban fogyott zsebükből a pénz is. Szombat volt, több munkás heti keresetének tetemes részét elitta. Utána nótázva bülegtck-ballagtak a vaáutaskcrtben. Nébányan lefeküdtek fi park padjaira. Az öreg platánfák mintha csóválták volna lejüket. A park egyik szegletében álmodik Ka­tona József, szobrára bágyadtan esik a múzeum lámpájának fénye, a mel­lette lévő pádról pedig feléje bugybo- ; rékol az egyik részeg hortyogása. Az ! életből kiragadott panoráma freskójá­hoz tartozik az is, hogy á park söté- j tebb zugaiban búgnak * szerelmes - j páiok. De vajon mi ez? Rózsa San-j do: bctyárvilágat éljüKí Három su­hant kötekedik a pádon ülő egyik párral! Szóváltás, hangoskodás, majd a suhancok eliramodnak. — Gyakran előfordul az ilyesmi — magyarázza a.» egyik sétáló, — Neveletlen „arany­iíjak“. Bosszantják a pihenőket, za­varják a szerelmeseket, belekötnek az emberekbe. Garázdálkodás is nem egyszer előfordult. Mindez egy óra leforgása alatt tör­tént városunk egyik pár négyzelmc- teníyi területén. Vajon másutt mit takar áz éj leple? Erről legközelebb számolunk be, r. j. — Virágozzék, fejlődjék kjarárfcá-» äufik, mint ez a kosár virág — for- dUották e kedves szovjet asszony sza­vait és tizenöt szov­jet, ötvennyolc ma­gyar asszony ten vé­ré csapódott tapsra. A tiszt feleségek ivfNDSZ-szervezeta hívta meg baráti ta­lálkozóra a szovjet tisztek feleségeit, hegy ismeretséget kössen'ek. elbeszél­gessenek munkájuk­tól, családjukról. életükről, közös pro- b’émájukról. A fiatal MNDSZ- csopart már régen készült erre a talál­kozóra. Bizonyíték a gyönyörű nagy csipketeritő, melyet negyven asszony készített szeretettel. Volt, aki nyolc-tíz esillagoeskát hor­golt. volt, kinek ide­je böl es a k » egy f u - tolta. A hompkbá­Syilott szemmel Egy rendelőt, amit kétszer adtak ki A megyei tanács Mezőgazdasági Igazgatósága a Földműve­lésügyi Minisztérium 640 FM—67/1956. számú rendeletét meg­küldte a városi és a járási tanács mezőgazdasági osztályénak. ,A rendelet a szóló- és gyümölcstelepílésről szól. Három nappal ké­sőbb újabb rendeletet kapott a két mezőgazdasági osztály a me­gyei tanács Mezőgazdasági Osztályától. A második, 640—3—165. számú rendelet úgyszólván, azonos az előbbivel, az eltérés mind­össze annyi, hogy ebben már a zöldségtermelésről is szó esik. A rendeletét mindkét esetben ugyanazok az előadók továbbították s így azt sem mondhatják, hogy — nem tudja a jobb Véz mit csí­nul a bak ny ai asszonyok szép ajándékát, mint a barátság jelképét vi­szik majd maguk­kal a vendegek a szovjet földre js. Sok kedvességben volt része a jelenlé­vőknek. Szeretettel ölelgették a tisztek gyermekeit, akik két nyelven szaval­tak, énekeltek. A gazdagon terített hosszú asztalok rrtél- lett kialakult a be­szélgetés. Volt tol­mács is, de ahova nem jutott, ott egy­két tört magyar szó­val, rosszul kiejtett orosz mondattal is­merkedtek. barát­koztak. És mikor már nem volt elég a hiányos nyelvtudás, segített ■ a dai, a tánc. Táncra perdül­tek az asszonyok. A pihenőkben felhang­zott egy-egy szép ének, az egész te­rem énekelte — egy szívvel, két nyelven. Együtt ropták a csárdást, az orosz népi táncot is sok- sok magyar asszony megtanulta. Dör­gő tapssaj újrázták meg, kétszer, három­szor is. Aki kedden este a Tjszti Klub felé járt, íültanúja lehe­tett a jó hangulat­nak. A magasra csa­pó jókedvet nem tudta magába zárni a nagy terem. Nein zárta magába, de ne is zárja, Tizenöt szovjet és ötven­nyolc magyar asz- szony kötött, itt ba­rátságot és ez a barátság szélesedik, mélyül, a két nép barátságát jelképezi, Már tíz óra is el­múlt, mikor elbú­csúztak. Az együtt töltött szép órák emlékét vitte magá­val a találkozó min­den részvevője.

Next

/
Thumbnails
Contents