Népújság, 1956. május (11. évfolyam, 104-127. szám)

1956-05-10 / 109. szám

fíojr.rn szó lás a második ötéves terv Irányelveihez A többféle létesítmény mellett, hasznos lenne gőzinosodát is építeni Kecskeméten À niagiucerua minden holdjáról legalább 1.5 mázsás termést akarunk A második ötéves terv irány­elve helyesen jelöli meg azt, hogy az Alföldnek mezőgazda- sági termelésben kiemelkedő szerepet kell a jövőben is biz­tosítani. Természetesen a mező- gazdaság fejlesztésével párhuza­mosan tovább folytatódik az Al­föld iparosítása, a meglevő üze­meink korszerűsítésével és bőví­tésével, valamint új üzemek lé­tesítésével. A terület adottságainak meg­felelően elsősorban a mezőgaz­dasági termékeket feldolgozó iparágak beruházásaira van szükség. Ennek folytán tovább kell fejleszteni Kecskeméten a konzervipart, Kalocsán a papri­kafeldolgozást, Baján pedig kendergyár megvalósítása van tervbe véve. A második ötéves terv váro­sunkban megsokszorozza a la­kásépítkezések számát, el kell tűnni a múlt társadalmi rend­ből ránkmaradt nyomortanyák­nak és helyette a dolgozók igé­nyeinek megfelelő lakások vált­ják fel helyüket. Ezenkívül a meglévő lakások felújítására, át­alakítására csaknem 40 millió iorintot fordítunk. A sok évtizedes lemaradást ki kell küszöbölnünk, tovább kell folytatnunk ezért a közművesí­tés problémáját a víz- és csator­namű hálózat kiépítését, melyre 20 millió forint van előirányoz­va. Városunk lakosságának az ivóvízellátása jelenleg nem ki­elégítő, ezért elsősorban a meg­lévő vízművek kibővítésével és részleges újjáalakításával, egyes területeken új vízművek létesí­tésével kerülnek megvalósítás­ra. Ezzel Kecskemét városának ivóvíz problémája megoldást nyer és így a lakosság körében elterjedt betegségek nagymér­tékben csökkennek. A vízgazdálkodás területén az öntözőtelepek hasznosításán kí­vül lényegesen nagyobb gondos­kodás történik a Duna folyam- szabáiyozásának, illetve kiépíté­sének területén. Különösen ja­vításra szorul az árvízzel fenye­gető dunai szakasz gátja, mely­nek nagyrésze megyénkén hú­zódik át. így elkerülhetővé vá­lik a jövőben az a katasztrofális helyzet, mely az elmúlt hóna­pokban sújtotta megyénk egy- részét. A második ötéves terv irány­elveiben ugyan nem szerepel, de úgy gondoljuk, hogy említésre méltó Kecskemét városa részére egy gőzmosoda megépítése. — Kecskemét városa egy tovább­fejlődő megyeszékhely, ahol 90 ezer lakos él, ezért szükséges, hogy a dolgozók többségének kí­vánságára korszerű, új mosoda építését vegyük tervbe. Erőtel­jes harcot kell folytatni a város köztisztaságáért, szépségéért, to­vább kell folytatni megyénk fá­sítását. A második ötéves tervben megjelölt világos célok olyan perspektívát, adnak megyénk­nek, melyet ha valaki megismer, nem sajnálja a fáradtságot. A második ötéves terv hatalmas lépést jelent előre országunk gazdasági erejének növelése út­ján. Mi a magunk részéről a be­ruházások szükségességének és gazdaságosságának gondos mér­legelésével biztosítjuk, hogy a beruházási összegeket minden területen a legfontosabb célokra használják fel a vállalatok, hogy ezzel is elkerüljük a nem feltét­A Kecskeméti Építőipari Szö­vetkezet dolgozói nagy sikerrel fejezték be az első ötéves tervet, mert annak minden évben, még részleteiben is, teljesítették, sőt túlteljesítették a reájuk kiosz­tott tervszámait. Ez biztató előjelként mutat­kozik ahhoz, hogy a második öt­éves terv megbeszélésén kiala­kult lelkes hangulatban tett fel­ajánlásunk is ilyen szép ered­ménnyel végződik. Elhatározta a tagság, hogy a második ötéves tervben az első ötéves tervben elért eredménye­ket nemhogy megtartja, hanem még azt 25 százalékkal túl is teljesíti. Ezzel a felajánlásával igyek­szik a kecskeméti szűkös lakás- viszonyokon segíteni. A második ötéves tervben cé­lul tűztük ki, hogy az egész ka­pacitásunk 50 százalékát magá­nosok lakásának széppé és ké­nyelmessé tételére fordítsuk. — Iparkodunk úgy dolgozni, hogy a magánosok lakásátalakításaik, lakástatarozásaik és új kislakás­építéseik során a legnagyobb megelégedésekkel dicsekedhes­lenül szükséges létesítmények megvalósítását. A legnagyobb gondossággal őrködünk, hogy a beruházások megvalósítása a legkisebb költség ráfordításával, a legnagyobb gazdasági eredmé­nyeket érje el. Az illetékes szerveknek a be­ruházások jóváhagyását alapos, gazdaságossági ázámítások alap­ján kell végezni és nagymérték­ben meg kell javítani a beruhá­zások előkészítését., Ahhoz, hogj a második ötéves tervet sikere­sen megvalósítsuk, magasabb színvonalra kell emelni a nép­gazdaság tervszerű irányítását. Tovább kell fejleszteni a terve­ző munkát, hogy a tervek minél tökéletesebbek legyenek. A má­sodik ötéves terv programja a dolgozók közreműködésével tör­tént, ezért hát most rajtunk van a sor, hogy javaslatainkkal, ész­revételeinkkel segítsük feltárni a népgazdaság olyan tartalékait, amelyekkel az irányelv-tervezet még csak gazdagodni fog. Kárpáti András, Magyar Beruházási Bank Bács-Kiskun megyei Fiók. ötéves tervet sünk majd az egész ötéves terv folyamán. Az elmúlt évek tervteljesíté- séért folyó sikeres harcokban bízva, ígérjük, hegy pártunk és kormányzatunk nem fog csalód­ni az új ötéves terv meginditá- | sának alkalmából tett felajánló- ! sunk valóraváltásában sem. Martin János, a Kecskeméti Építőipari Szövetkezet elnöke. nrx fiW UWtViVi A télegyházi úttörők szeretik az orosz, nyelvet A Szabadság téri általános iskola Mura Ferenc úttörőcsapata orosz- njelvű versenyre hívta ki a város általános iskoláinak úttörő ifjúságát. Amikor ezt elhatározták, az volt a céljuk, hogy a verseny révén még jobban elmélyítsék orosznyelvű tudá­sukat. A felkészülés és a szorgalmas tanulás egy hónapon át folyt. Azok a pajtások, akik máskor elhanya­golták az orosz nyelv tanulását, most szorgalmasan tanultak. A Szabad­ság téri iskola úttörői közül 11 tanuló javította ki a félévi osztályzatát. A városi versenyben elért eredmények bizonyítják, hogy milyen nagy sze­retettel tanulják a pajtások az orosz nyelvet. A versenyben győztes tanuló­kat a városi oktatási osztály könyv­vel jutalmazta. Gál Jánosné, az IMSZT járási titkára, A Garai Vörös Traktor Állami Gazdaság múlt évi eredményeit vizsgálva rájöttünk, hogy az ed­diginél sokkal nagyobb erőfe­szítéseket kell tennünk állatál­lományunk takarmányszükség­letének biztosítására. Különösen szükséges, hogy a lucernamagot helyileg termeljük meg. Erre kiváló lehetőségeink vannak, mert például 1953-ban 95 hol­don 104 mázsa nyers lucerna- magot termeltünk. Azóta azon­ban nem jutottunk előbbre, sőt lucernatermő területeink egyre kisebbek s a meglévők minősé­ge is folytonosan gyengül. Je­lenleg gazdaságunk lucernater­mő területe mindössze 625 hold — azaz szántóterületünknek alig 7 százaléka. A sikeres magtermesztés ér­dekében már az elmúlt évben megtettük az első lépéseket. Pulykatenyészetet létesítettünk, hogy a kártevők elleni legter­mészetesebb védekezést meg­valósíthassuk. Csátaljai üzem­egységünk magfogó területei­nek rendszeres járatását már kora tavasztól végezzük, más területeinken pedig porozással védekezünk a nagyszámban elő­forduló lucernabogár ellen. A zöldkártevők, a lucerna levelét rágó rovarok ellen gazdaságunk dolgozói a Felgyői Állami Gaz­daság által konstruált rovarfo- gó gép mintájára készített 113'olc darab bogárfogó géppel is véde­keznek. Ezekkel a gazdaság egész lucerna- és lóhere terüle­tét egy nap alatt le tudjuk há­lózni, A védekezést nemcsak magfogó területeinken, hanem lucerna- és lóhere vetéseink egészén végezzük. Célunk, hogy a kártevők irtásával biztosítsuk magtermesztésünk eredményes­ségét és meghosszabbítsuk lu­cerna vetésterületeink élettar­talmát. A rovarok hálózását mindaddig folytatjuk, amíg gé­peink számottevő mennyiséget tudnak összegyűjteni. A nagyrászben mechanika védekezésen kívül magi'ogó te­rületeinket zöldbimbós állapot­ban Agritox-szal is porozzuk majd. A különböző kártevők mellett így pusztítjuk még el £ lucernabimbó-gubacslegyet. A munka elvégzésének idő­pontját nagy gonddal választ­juk meg. A zöldkártevők ellen hálózást a nap legmelegebb szakaszában végezzük, mert £ fogás akkor a legeredménye­sebb. Ilyenkor a kártevők a lu­cerna felső szárán tanyáznak. A virágzás kezdetéről a zöldcsigái állapotig azonban csak az est: órákban végezhető d halózás hogy minél kevesebbet irtsunk ki a beporzást elősegítő posz- méhekből. Gazdaságunk mindezeknek £ munkáknak elvégzésével azt s célt tűzte ki, hogy magnak ha­gyott területünk minden hold­ján legalább másfél mázsás ter­mést érjünk el. Azok a brigád- agronómusok, akik legalább 2t holdon érnek el ilyen ered­ményt, havi 200 forint prémi* umban részesülnek. A mi gaz­daságunk így akarja megjaví­tani a takarmányellátást és biz­tosítani az állattenyésztés ma­gasabb hozamát. Haralyi Ervin, vezető mezőgazdász Hogy több paradicsom teremjen Egv ered ni én y a sok kö*iil Kecskeméten a Duna—Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézetben minden hónapban szakmai továbbképző kolckviumot tartanak. Az Intézet legutóbbi, hétfőn tartott kolokviumán a növényi vírusok és vírus-betegségek, valamint az ellenük való védekezés lehetőségeit vitatták Milinkó István tudományos kutató, az Inté­zet helyettes vezetőjének szakelőadása alapjan. Többek között az Intézet adatai szerint a kórokozó virusok fertőzéses terjedése következtében a paradicsomnál mintegy 30 százalékos termény­csökkenés következett be, s emellett jelentős a minőségi romlás is Keresve a védekezés lehetőségeit, eredményről is számot adott Milinkó elvtárs előadása. Egy komoly népgazdasági jelen­tőségű növénynél, a paradicsomnál nemrég alapos kutató munks eredményeként sikerült a vírusos magfertőzés ellenszerét kidol­gozni. Az alkalmazott eljárás, a paradicsommag két százalékos nátronlúg-oldattal való 10 perces csávázása ugyanis elpusztítja £ kórokozó vírusokat. Megvitattuk a második szereti, öutiulatús nem Leltet... Régóta figyelek egy szerelmes­part. Jól dolgoznak ugyan, de amikor együtt vannak — hogy úgy mondjam — irodalmi szem­pontból furcsán viselkednek. Nem akarok a magatartásuk na­turalista vonásairól beszélni, minthogy a bírálók esetleg azt hu'.zik majd, hogy ilyen olcsó eszközökkel akarom őket befe­ketíteni. Ezért csak olyasmit mondok róluk, amit akármelyik öntudatos, felkészült író, vagy ■kritikus pirulás nélkül olvashat, minthogy én — a nehezebb ellen­állás vonalán haladok és színvo­nalasan akarom leleplezni mes­terkedéseiket, Az illetők. — ismételten — külön-külön nem esnek kifogás alá — mert külön-kiilön igen jól dolgoznak, tanulnak, harcolnak. Nem itt van a baj. A baj ott van, hogy EGYÜTT nem harcolnak, EGYÜTT nem szervezik meg egymást —, hanem ehelyett öncélú beszélge­tőseket folytatnak. Költőink, íróink igen helyesen mondják, hogy az ilyen fiatalok éjszaka könyveket olvasiiak fel egymásnak és közösen megvitat­ják. Szóval: ez igen helyes. Ve nem tudom. En nem tudom, ugyebár ez szokás dolga, az em­berek különbözők, van, aki re­gényt olvas fel a másiknak, van aki újságcikket, van aki — az elmaradottabbak — a bibliából olvasnak. Én ebbe nem avatko­zom bele — én aktívan harcolok a gólyamesék ellen —, mert azt a feudalizmus szülte. Én is tu­dom, hogy a gyermeket nem a pólya hozza, hanem a napsugár, c iki a üii áqút A tüzes, fényes napocska dob^a be őket az ablakon. Én a rész­letkérdésekbe nem avatkozom, mert tudom, hogy a mi gyer- mekecskéink. leánykáink, bácsi­jaink és nénjeink milyen szen­dék és pirulásak. De mégis: ezeknél a szerelme­seknél — hogy úgy mondjam — nincs rendben imlami. Ezek, saj­nos, hülyeségeket szoktak be­szélni. Egy este májusban — sajnos — én is használtam ezt a pozitív hős módszert — hall- gatóztam. S az ember hogy jár? Jót vár s hiba sül ki belőle. A sétatéri pádon ültek és mo­solyogtak. De: mint a fakutyák. Ok nélkül, anélkül, hogy lett volna valami nevetni való. An­nál súlyosabban esik ez latba, ha elárulom, hogy ez akkor történt, amikor — bérharc folyt Auszt­ráliában. De ők ehelyett moso­lyogtak, elveszítve perspektíváju­kat. Ekkor a fiú megszólalt; — Tudod mire gondolok? Súgni akartam neki: — A vízierőművekre! Fejlődé­sünkre! A kultúrforradalomra, az analfabétizmus fölszámolására! — gondoltam, ez volna egyedül helyénvaló. De ehelyett azt mondja: — Arra, hogy milyen szép este van! De erre a leány — s ez a kü­lönös, ellentmondásos, a marad­ványszerű —r azt mondja; — En is! S erre a fiú: — Valami forróságot érzek. Gondoltam: most beszél a martinkemencéről, vagy a szén­bányászat jelentőségéről. De nem! Azt mondja: — A kezed... a kezed is olyan forró! — Persze ez megint ostobaság. A kéz ne legyen forró, de legyen forró a vas, amit a kéz ver ka­lapáccsal. S erre a lány: — Én is forróságot érzek! Persze — joggal reméltem —, hogy most fölveti a kohászat fontosságit és megmagyarázza a vas nemzetgazdasági jelentősé­gét. Ehelyett azt mondta: — A te kezed is forró! S a bolondok; ezen kacagtak. Pedig inkább sírniuk kellene problémátlanságukon, eszmesze­génységükön. S akkor a leány: — Én... én most mélyen ér­lek mindent. Aha — gondoltam — ideoló­giai síkra terelik a beszélgetést. Most lesz szó a világ anyagi egy­ségéről és megismerhetőségéről. Mire a fiú: — Nem is leéli érteni; érezni kell! Egymás közelségét, a haja­dat . . : Megjegyzendő a haj fizikai ér­zékelésénél megállapodni: szen- zualizmus. Ebbe a hibába esett bele John Locke angol filozófus i*. és iau kaput nyitott Berkley­nek és a legsötétebb idealisták­nak. — Nem elég — suttogta a leány — hiszen. .. Hiszen ez irracionalizmus, misztika — akartam neki segí­teni — hiszen — suttogta — mienk az egész világ! — No — mondom: ezt egy ki­csit precízebben kellene megfo­galmazni. Nem az egész világ, mert van, úgy-e, imperializmus is, s erről nem szabad öntudatos embernek megfeledkeznie. — Igen — hagyta helybe a fiú a nyilvánvaló politikai hibát. — De nemcsak a világ, az ég is! — Csak te — mondta tovább a fiú — sa leány ezt a rendkí­vül kusza, individualista állás­pontot minden cáfolat nélkül hagyta. E helyett azt suttogta: — Oh, milyen gyönyörű este van — s ezzel eszléticizmussal súlyosbította az anarchoszindilca- lista individualizmust — sőt hoz­zátette — a csillagok is nekünk világítanak, amely, •véleményem szerint, az ég tőkés kisajátításá­nak hibáit súrolja. — Te! — suttogta a fiú — örökre: csak te! — S ez a szá­momra olyan felelőtlen fiziokra- ta, elvont, femino-centrikus, apo- litikus, agronomikus és perszo- nálfilologö dekandetikus kijelen­tés tranzverziv-negalivista-Uu r- ráoptimiszlikus-mechanista vá­laszt kapott; — Te! Ezt .a leány mondta. Még o személyes névmást se tudták ra­gozni, csak így egyszerűen ismé­telgették: — Te! és megint: — Te! S amikor ide jutottak, egy széf- rz hallottam ... hogy izé ... egy béka ugrott a tóba. Mert ...izé ...cuppant ...illetve azazhogy ... azt hiszem; bár liogyismond- jamcsak ...több béka..-. tíz béka... húsz béka... ugrál­tak ... izé ... a tóba. EL sem tudom képzelni, hon­nál volt annyi béka. Egymás­után, egészen kellemetlen volt. Fölálltam. Eljöttem. Csak any. nyit- hallottam még. hogy a fiú az: a kijelentést tette: olyan vagy, mint egy virág! No, de lehet-e öntudatos em­ber az. aki a virágot ilyen mó­don szereti? Szabad-e azonosí­tani a virágot, amely egy nö­vény, nőmozgalmunk egyik tag­ját ai, al:i káder? Nem: aki a virágot szereti, abban bizony még benne van az öntudatlan­ság burjánjának gyökere. Saj­náltam őket. Mert különben mi­lyen kitűnő, derék új emberek volnának. Csak az a hiányossá­guk még, ... hogy... ne tessék elpirulni: szerelmesek szegények: és igen hibásan: egymás kezét fogják ugyan, de nem menetel­nek. (Részlet Bajor Andornak, a romániai Előre c. lapban meg­jelent szatírájából,)

Next

/
Thumbnails
Contents