Népújság, 1956. május (11. évfolyam, 104-127. szám)

1956-05-09 / 108. szám

VILÁG PROLETÁRJA/ EGYESÜLJETEK

AZ MDP BACS-KISKUH MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TAN ÁCS LAPJA

XI. ÉVFOLYAM, 108. SZÄM Ara SO fillér

1956. MÁJUS 9. SZERDA

Bács megye: as ország zöldséges kertje

zetei, egyéni kertészei adják az országnak. A mi megyénkből eddig 40 000 fej salátát küldtek az ország különböző vidékére, azonkívül, hogy a megye munkáslakta városait is ellátta a ZOL DSZÖV.

A belföldi szállításokon kívül három napja megkezdődött az exportvagonok készítése is. Eddig 4 mázsa spárgát és naponta egy vagon almát szállítottunk külföldre — többek között Nyu- gat-Németországba is.

•WVWVWW'WWVWVWWVV»

A TOMPÁI ÁLLAMI GAZDASÁGBAN MÁR A KUKORICAVETÉST IS BEFEJEZTÉK

Az Állami Gazdaságok Minisztériuma Bács-Kiskun megyei Igazgatósága a napokban értékelte megyénk állami gazdaságainak tavaszi munkáját. Az értékelés megdicséri a bajai, bácsalmási, solti, tajói és tisza- kécskei állami gazdaságokat, ahol jelentősen megjavult az univerzális gépek kihasználásá- I nak mértéke. Az értékelés megállapítja, bogy a gazdaságok az időjárástól függően, megfelelően haladtak a vetéstervek teljesítésében. Ebben legjobb eredményt az értékelésig a Tompái

így nevezhetnénk legtalálóbban el megyénket, ha a legutóbbi napok szállítási adatai kerülnek a kezünkbe. Pedig még ugyancsak a tavaszi idény kezdetén járunk, még éppen hogy csak megjelent a piacon a spárga, a zöldpaprika, — de a rendelkezésre álló friss zöldségféléből már ízléses kosárral, jó ebédrevalót válogathatnak össze a háziasszonyok a bajai piactól kezdve Győrig, az ország csaknem valamennyi jelentős ipari városában.

A friss zöldségféléket megyénk különböző tájegységei szolgáltatják az országnak. Dunavecséről naponta csaknem egy vagon parajt és sóskát szállítanak — az eddig elszállított mennyiség parajból 1700, sóskából 700 mázsa. Kiskunfélegyháza és Kunszállás a friss, ropogós retket adja. 700 mázsát szállítottak eddig, egyedül a tegnapi, napon 50 000 csomót, ami súlyban 130 mázsa volt. Veszprém, Budapest, Pécs, Debrecen, Miskolc, Tatabánya üzleteiben vásárolják majd a dolgozók. Tegnapelőtt 2000 darab zöld- imprikát raktak vagonba a kecskeméti vasútállomáson. A címzett: az ország több mint tíz nagy ipari városa, a feladó: a Duna—T'iszaközi Kísérleti Intézet, a Kertészeti Vállalat és számos egyéni termelő. (Persze közvetve — mert az árut a ZÖLDSZÖV megyei központja gyűjtötte össze.)

A naponta nagyobb, tömörebb levelű, de nagyon kedvelt friss tavaszi salátát Kecskemét, Bácsalmás, Csikéria termelőszóvetkeÁllami Gazdaság érte el. Már a kukorica vetését is 100 százalékban befejezték, ugyanakkor az univerzál traktorok kihasználási foka 147 százalék volt.

A többi gazdaság eredményeit vizsgálva megállapíthatjuk, hogy eddig nyolc helyen végezték be a cukorrépa, nyolc helyen a burgonya vetését, s a kukoricát egyedül a Tompái Állami G.az- daság vetette el teljes egészében. Nem fejezte még be a burgonyaültetési 6, a cukorrépavetést hét állami gazdaság.

Kél (raktoTos'brigád teljesítette tavaszi tervet a kiskunfélegyházi Gépállomásul]

A Kiskunfélegyházi Gépallo más 88,8 százalékra Icljcsiteltc tavaszi idénytervét. Ezen belül a vetéstervét már több mint 100 százalékban befejezte a gépállomás. A külön megállapított négyzetes vetésterv teljesítése is jó ütemben halad. A tervezett 720 hold négyzetes kukoricából

Köszöntjük a szakma új kiválóságait

A Kiskunfélegyházi Gépgyárban is igen sokan küzdenek a szakma kiváló dolgozója cím elnyeréséért. A napokban a Kohó- és Gépipari Minisztérium üzemgépészeti igazgatósága értesítette a gyárat, hogy Mezei István és Vakulya László villanyhegesztő, Kocsis János lakatos — aki egyébként az üzem DISZ-titkára — részére, mert 12 hónapon át teljesítették a kiváló dolgozó cím feltételeit, a szakma kiváló dolgozója címet cs az ezzel járó egyhari pénzjutalmat adományozza. Ezek szerint Mezei István 1093, Vakulya László 1182, Kocsis János pedig 746 forintot vesz majd át a pénteki termelési értekezleten a kitüntető jelvénnyel együtt.

OOCKKKXJOOOOOOOOKXKrOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOC

eddig 500 holdat vetetlek cl a gépállomás gépei. Legjobb munkát Tóth István végezte. A tegnapi napig a Tisza Termelőszövetkezetben — ahol gépével dolgozik — 120 hold kukoricát és napraforgót vetett el.

De nemcsak a ' ctcsben munkálkodó traktorosok értek cl jó eredményt. Bem József és Lő- rincz László talajmunkát végző gépével már 123, illetve 117 műszaknormát teljesített az idényben. Az ő és társai jó munkája revén valósíthatta meg a gépállomás két legjobb brigádja: az Uj Élet- és a Tisza-btigád, hogy jóval az idény befejezése előtt teljesítse tervét. A legutóbbi értékelésig Vereb Imre vezetésével dolgozó Uj Élet-brigád 118, a Bárány László vezetésével dolgozó Tisza-brigád 100 százalékra teljesítette tavaszi tervét.

ÜGYES ASSZONYOK

Nyalábjában annyi a fo.háncs, hogy alig lát tőle. Nagyon siet. Egy kocsi állja az útját; — Vigyék már odébb ezt a kocsit, nem térek be, látják, hogy sietek — szól oda az embereknek a Kinizsi Konzervgyár 3. számú raktárában Tóth Ferencné.

— No végre — sóhajt fel, s ledobja a finomfőzelékkel telt ládák elé a háncskötcget. Most már nyugodtan dolgozik. Rakja az üve- geltct a. palackokkal bélelt, nádasoldalú ládába..

Egy, kettő- tíz, huszonhat ..., majd a tetejére szór a. faháncsból, hogy ne törjön ösz- sze a szállításnál, ráhelyezi a láda fedelét s leszögezi.

Mellette brigádtársai: Tóth Pálné, tőle két lépésre Börcsölc Ilonka, majd Kusztor Ilona, Csernus László né, a brigádvezető, tőle jobbra pedig a, kicsinek becézett Kiss' Károlynó.

Ég a kezük alatt a munlca. Egyszer Ilona

szaladt ki a raktár elé s hoz egy nyaláb háncsot, aztán Kusztor Ilonka siet ládáért, öt perc múlva Csernus Lászlóné hoz egyszerre három ládát. Alig telik el 20 perc, már ezek is megtelnek. Ezután megállnak egy pillanatra, kifújják magukat s közben elmondják, hogy mi fáj nekik; — A norma azt írja elő, hogy nekünk csak csomagolni kell. A kiszolgálók mégsem hozzák a háncsot, konzervet, ládát úgy, ahogy szerelnénk, ahogy szükséges.

— Nem bizony — mondják. —• Ha rájuk várnánk, bizony felkopna az állunk — folytatják, — nem lelne meg ez az exportvagon talán egy hétig sem.

Éppen ezért kisegítik egymást, hogy gyorsabban haladjanak, többet keressenek, mert a pénznek, ahogy ők

mondják, ezer helye van. Csernus Lászlóné három édes gyermekéről gondoskodik, Kiss Károlyné idős szüleit támogatja, Bőrösök Ilonka beteg szüleinek segít. Nem is csoda, hogy nagyon igyekeznek.

— Árut! — kiállja Börcsölc Ilonka a kiszolgálók felé.

Nemsokára, megjelennek az áruval, lerakják s mire a raktár belső végére érnek, hogy újra megrakják konzerv- vcl a kocsit, ismét felhangzik: Árul.

Igen ügyes asszonyok és lányok dolgoznak a brigádban. A kezük úgy jár, hogy az ember alig győzi követni. S nemcsak itt, hanem otthon a. házi munkában, a gyermeknevelésben is helytállnak. Csernus Lászlóné hetenként nem egyszer éjfélután hajtja álomra a fejét. Másnap

azonban ismét friss, magával ragadja az egész brigádot.

E lázas munka közben felbúg a gyári sziréna. Egy percre mindannyian megpihennek.

— Egy óra — mondja Bőrösök Ilonka bri- gádvezetőjének, — kettőkor elmegyek, hogy a vonatot elérjem.

— Jól van, Ilonkám

— válaszol az, ma jd kimegy a raktár elé, visz- szajlin s közli a brigád tagjaival: mindegyikük- nek még hat ládát kell megrakni, hogy a vagon útnak indulhasson.

— No akkor siessünk

— szól Ilonka, majd Kissue veti oda a szót: j

— Hajtsatok jobban, | akkor kettőre készen leszünk. — Mintha erre vártak volna. Újra nekilendülnek, hogy az exportvagon ma még útnak indulhasson a finomfőzelékkel Nyugat- Némctországba.

Méltán ők a legszorgalmasabb brigád tagjai.

—■ Ven esz —

VIHAR li'TÁ.V

Bús, borongón csendes ég. Mindenfelé romok, szaggatott drótakadályok, halottak, romok, halottak. Amerre a szem néz füstős, szürkén zöldes színű minden. Minden halott, mozdulatlan, Gyászos panoráma, gyászos enyészet. Csak a fekete hollók élnek a kihalt csatatereken — kár, kár.. ;

Lombbaborult fák, üde pázsit, napsugár, gyermekkacaj, jókedv, élet születése: május. Az ég kék, s az emberek újra a meleg égtájakról visszatérő madarak röptét figyelik, a magasban úszó fémesen hideg fénnyel villogó bombázógépek félelmes raja helyett.

Nem lehet! Tizenegy év után sem lehet szabadulni a történelem e két képétől. Hisz míg az egyiktől hevesebben dobog a szív, s jobban megy a munka, addig a gyászkeretes másikra tekintve megborzong az ember és visszhangra talál benne a hatalmas NEM!

Aki szelet vet, vihart arat, tartja a közmondás. Szelet vetettek a kapzsi uráli, de vihart, ilyent még nem arattak. Hiszen 11 éve, ha iszonyatos sokba került is, mi az egyszerű nép arattunk — a béke ért kalásszá.

1945. május 9. Németország. Az egyik porosz junker kastélyának fogadótermében az asztalfőn ott állott G. k. Zsukov, g Szovjetunió marsallja, a Berlin elleni támadó hadművelet parancsnoka. Bevezették Keitel tábornagyot, a hitlerista haderők főparancsnokát és adjutánsait. A porosz militaristák, a Harmadik Birodalom tölgyfalombos lovagja idegességében alig tudta kezéről lerángatni a kesztyűt, kezébe venni a tollat és aláírni a feltétel nélküli megadást.. ;

Európa, ez a legsűrűbben lakott földrész, amelynek több mint tízmillió négyzetkilométernyi területén 33 államban az emberiség egynegyede él, — fellélegzett. Nem kellett többé sötét pincék óvóhelyén rejtőzni, lekerülhettek az ablakok fényfogó légópapírjai, a falióra vált anyák pedig kihozhatták sápadt gyermekeiket a májusi napra és megfürdethették arany sugaraiban. Európában ismét béke volt, — kezdődhetett az élet.

De a győzelem napja a számonkérés napja is volt egyben. Ilyen, vagy amolyan móidon, de másfél milliárd ember vett részi a második világháborúban és csak hozzávetőlegesen becsülhetjük 27 millióra a halottak számát. Feledhetetlen figyelmeztetés ez Millió és millió ember hiányzott a »nagy névsorolvasásnál« Europe 33 országában világvihar után.. ;

Rotterdam, Varsó, Coventry, Auschwitz, Lidice és Oradour jelezték a fasiszta újbarbárok útját. De Sztálingrád visszatérítette őket. Berlin bevételével pedig a Harmadik Birodalom szétverve hevert a szövetséges csapatok lábainál.

Azóta, ahogy az élet megújhodásának a tavaszt tartják, ugyanúgy a győzelem szimbóluma ma már az a pillanat, amikor a vörös zászló, az annyi vérrel öntözött drága lobogo felkerült a Reichstag kupolájára.

Sokan sokféle emléket őriznek arról a napról, mely a béke kezdetét jelentette. Béke? Milyen íze is van? A gyermek ki e szót hallolta, csak szülei elbeszéléseiből tudhatta meg, hogy mi is az a (tőkeállapot. Feltéve, hogy apja és anyja életben maradt és nem lelte halálát a harctéren, a lebombázott városok, vagv falvak romjai között, a Gestapo kínzókamráiban, vagy a bitó- iákon, amelyekkel a fasiszta barbárok teleültették Európa hegyeit, völgyeit, városait, fatvait, — Sokan, igen sokan nem érhették meg a Győzelem Napját.

A gyermekek, akik akkor születtek, nem ismerik jól azokat az édes-bús dalokat, amelyek a nagy vihar idején a tábortüzek mellett szálltak a magasba és nem tudják azt, hogy ezek a tábortüzek éveken keresztül Európaszerte égtek.. ;

És gyermekeink nem ismerik a treptowi temető csendjét, ahol csillagos fejfák alatt 40 000 szovjet hősi halott alussza örök álmát. Negyvenezer abból a sok-sok millióból, kik a halált is úgy vállalták, hogy gyermekeiknek, s gyermekeinknek szebb fény süssön a szemükbe.

Nem látták már a zászlót, a béke és a győzelem lobogóját, amely május 9-én ott lobogott a Reichstag felett, ma pedig a szovjet hadsereg múzeumának főhelyét díszíti. Nem ismerik a berlini csata történetét. Nem tudnak arról a 22 000 ágyúról, a tankok és repülők ezreiről és a sok százezer lánglelkű harcosról, akik a világnak kiharcolták a szabadságot. Csak azt tudják, hog} mikor a világrajöttek, akkor már Európában elnémultak a fegyverek, az ég kiderült, a vér és a könny kezdett szikkádni, íelszá- radni. Tudják, hogy a szovjet katona, a béke katonája, hogy ő hozta el a békét, s szabadságot a mi hazánknak is.

Tudják ezt a gyermekek szülei. Tudják a fiatalok, tudják az idősebbek — tudják és emlékeznek! Emlékeznek, mert az emlékezés nagy kincs. Nem engedi, hogy az évek pillanatokra hulljanak szét. Nem hagyja elfeledni az emberiség gonosztevőinek szörnyű tetteit, a történelem tanulságát.

A népek nem felejtették a nagy vihart, s történetét elmondják majd gyermekeiknek. Hadd tudják, hadd emlékezzenek rá azok is. Csak azok szeretnék, hogy felejtsünk, akik újabb háborút akarnak az emberiségre rászabadítani. Már a világhelyzetben végbement történelmi jelentőségű változások tényeit nem lenne szabad figyelmen kívül hagyni, mégis vannak imperialista körök alak a történelem figyelmeztető tanulsága ellenére sem akarnak belenyugodni a kialakult helyzetbe. Pedig belenyugodhatnának mert amellett, hogy nagy kincs, erős fegyver is az emlékezés.

A népek nem felejtették a nagy vihart, s mast a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának a tartós béke újabb reményét adó értekezése után, azzal a biztos tudattal néznek s jövőbe, hogy: a legcsekélyebb sikerre sincs kilátása az olyan háborús kalandnak, mint amilyennek 1945. május 9 vetett véget.

Ma az emlékezetes győzelem napja 11. évfordulójának reggelén hajoljanak földig zászlaink a szabadságot hozó hősök emléke előtt, s azután lobogjanak a tavaszi napsütésben büszkén, békét és szabadságot hirdetőén, legyőzhetetlenül, mint azon a szimbólummá magasztosult májusi napon fent a Reichstag tetején!

Még ebben az évben megjelenik Nagy Czirok László: Pásztorélei a Kmkitnség» ban című munkája

/l Művelt Nép Könyvkiadó még ebben az évben megjelenteti Nagy Czirok László kiskun- halasi kutató Pásztorélet a Kiskunságban című könyvét. A könyv 11 fejezeten keresztül tárgyalja, milyen volt a kiskunsági pásztorok élete az elmúlt századokban. A leönyv lapjain több. mint 30 kép, S0 rajz és térkép - részletek illusztrálják a kutató

mondanivalóját. A kepeken eredeti kopjafák fényképmásolatai is láthatók lesznek, melyeket a kutató Móriczgáton talált.

A pásztorélettel kapcsolatos adatokat Nagy Czirok László több, mint 50 év óta gyűjtötte Az adatok rendszerezése és a mű megírása közel kát évet ven igénybe.