Népújság, 1956. május (11. évfolyam, 104-127. szám)
1956-05-31 / 127. szám
Az építőipar néhány problémája Két megye — Pest és Báes — városaiban, községeiben épít ú,i bérházakat, iskolákat, hangárszíneket, munkásszállást, s egyéb olyan közhasznú épületeket, melyek a dolgozók szükségletét szolgálják. Az idei program is elég gazdag, csak sajnos egy nagy hiba van: az épületek nem készülnek el határidőre, nem kielégítő a verseny, s ezcrt több- helyütt így jellemzik a vállalat munkáját: építget, építget, lassan. .. Mi az oka ennek? Hatvaukárom építkezés A két megyében a szélrózsa minden irányában találhatunk munkahelyeket. Ez a széttagoltság különösen megnehezíti az irányítást, az olcsóbb építkezést. Ha hozzávesszük, hogy sokszor a vasúttól 5—10 kilométerre kell szállítani az építőanyagot, megértjük, miért lassú az építkezés. Még ezt is valahogy megoldanák a vezetők, csak lenne elegendő . anyag. Az anyaghiányra panaszkodnak a dolgozók is. Nem egyszer halljuk fölük: — Hiába ajánlanánk fel ha- táridőmegTöviilítést, úgy sem tudnánk teljesíteni, mert ha ma van is anyag, holnap, holnapután, vagy egy hét múlva úgysem lesz. Ennek van is alapja. A Rákóczi úti bérháznál két hétig szünetelt a munka. Ok: az előregyártott betongerendák nem érkeztek meg. Jelenleg az ütemtervtől egy hónappal maradtak el. Egy másik építkezésen a tégla- hiányra, a harmadik helyen a mészhiányra, a cementhiányra hivatkoznak. Nehéz feladata van a vállalat igazgatójának és főmérnökének. Minden erővel azon munkálkodik, hogy összevonja az erőket, csökkentse a munkahelyeket. Sajnos, ezt nem tudja mindig megtenni. Hiába vonja össze a munkaerőket, s kézzel, lábbal hadakozik az újabb munkák előkészítése ellen, a szükség megköveteli az új munkahelyeket, hogy a dolgozók ne tétlenkedjenek. Így a gyakori átcsoportosítás is drágítja az építkezést, kitolja az egyes épületek határidejét. Mit tett a vállalat az anyaghiány kiküszöbölésére? Az anyag beszerzőkön kívül sorompóba állította a műszaki osztály ieg- élelmesebb dolgozóit is, és bár emiatt fontosabb munkájuk szenved hátrányt, — ők is anyag- beszerzéssel foglalkoznak. Az anyagbeszerzésen kívül gátolta a lelkesebb munkát az anyagi érdekeltség hiánya is. Ezt a több éves fájó kérdést orvosolta a Minisztertanács újabb határozata, mely 650 forintban jelölte meg a segédmunkások alapkeresetét. Amint a példák mutatják, a bérrendezés máris serkentőleg hatott a dolgozókra. De azért még itt sincs minden rendben. A gyárakban dolgozó kőművesek — akik feleannyi munkát, sem végeznek — még jelenleg is többet. keresnek, mint az az építőipari szakmunkás, aki szoros norma alapján végzi napi munkáját. De más, felháboritóbb esetek is előfordulnak. Érdekes, hogy a Csongrádba székelő Állami Építőipari Vállalat egy köbméter fal felhúzásáért 10 forint 80 fillért fizet, akikor a norma szerint csak 7 forint 72 fillér jár. Kedvezőtlenül hat a kőművesek munkakedvére az is, hogy •/. árvíz sújtotta területen, állítólag. 40 forintot fizetnek egy köbméter fal felhúzásáért. Mindez bosszantja a dolgozókat és bizony sokan — bár nehéz szívvel —, de búcsút mondanak a vállalatnak. Persze vannak olyanok is, akik eleve azzal veszik fel a szerszámot: majd meglátjuk, mit hoz az Itteni munka a konyhára? Ha nem szájuk íze szerint, fizetnek, akkor tovább állnak egy házzal, mint a vándormadarak. SÍ ma még sokan vannak ilyenek. Úgy gondolják, az építőipar a legbiztosabb áüáróházj A munkásvándorlás nagy gondot okoz a vezetőknek, a pártszervezetnek, a szakszervezetnek. Hiába igyekeznek a munkaerőt biztosítani, hogy a termelő munka ütemes legyen, sokszor minden jóakarat kudarcba fullad. Néhány példát. Áprilisban 218 dolgozót vettek fel. Ugyanakkor kilépett 100. Kiközvetítettek 9-5 dolgozót, de ezeknek 80 százaléka már újabb vállalatot keresett magának. Nem is csoda! Ha 10 vállalatnál nem volt jó, akkor miért legyen jó a tizenegyediknél? Ürmös Ferenc például már háromszor is önkényesen hagyta el munkahelyét és el is bocsátották. Szabó István kecskeméti lakos és'másik százan és százan szintén ebben a cipőben járnak. A dolgozók létszáma állandóan változik, s az újonnan felvettek 70—80 százaléka máshol keres munkalehetőséget. Ebhez járul még az is, hogy a vállalat nem tud biztosítani olyan korszerű szállást, mint amilyenre szükség volna. Némi szerepet játszik továbbá a munkaerővándorlásban az is, hogy az épületek befejező munkálataira is ugyanolyan szigorú norma van, mint amikor van bő munkaterület. Nem kis dolgok ezek, megoldásuk nagy erőt, szorgalmat, lelkesedést, s főleg helyes pártpolitikai munkát, pártirányítást követel. Mi a helyzet e téren? E széttagolt vállalatnak több alapszervezete van. Ezek közvetlenül a városi, a budapesti alapszervezet pedig a kerületi párt- bizottság irányításával munkálkodnak. Mindegyik a maga módján, a lehetőségekhez képest, igyekszik mozgósítani a dolgozókat, nevelni, felvilágosítani és megismertetni mindenkivel a párt politikáját. A termelés pártellenörzésé- röl nemigen beszélhetünk e széttagoltság miatt. Az alapszervezetek kommunista vezetői nem jutnak el azokhoz az építkezésekhez, ahol csak négy-öt ember munkálkodik, bizony kevés segítséget kapnak a városi pártbizottságok illetékes osztályaitól. Pártszeivezóre volua szükség Netn azt mondjuk, hogy a pártszervezetek egyáltalán nem végeznek pártépítési és termelési ellenőrző feladatokat. De a második ötéves terv feladatai, mely az építőipar számára is nagy tennivalókat jelöl meg, megkövetelik, hogy egy függetlenített pártszervező irányítsa az alapszervezetek munkáját. Ez az elvtárs közvetlenül a megyei pártbizottság ipari osztályához tartozna. Ezt a javaslatot már eljuttatták a felsőbb pártszervhez is. A kifogás az volt, hogy nincs meg a párttagságnak az a létszáma, mely ezt lehetővé tenné. Ez igaz! Ha, csak ezt vennénk figyelembe, akkor lemondanánk annak a kétezer embernek a neveléséről, mozgósításáról, akiket egybefog ez a vállalat. I Ennek a munkásgárdának kell a második ötéves tervben biztosítani az olcsóbb, gyorsabb építkezést, s ezekből az emberekből kell megerősíteni a pártot is. Éppen ezért sürgősen cselekedni kell! Leiéi a Bács-Kiskun megyei lejipari Vállalat igazgatójának Nagy Műidig elvtársnak, Kecskemét. Üzemi levelezőink írásaiba! Védjük dolgozóink egészséget Szakszervezetünk a biztonsági megbízott 'munkavédelmi aktívák nagy csoportját hozta létre. Az aktívák a művezetőknek és csoportvezetőknek elmondják mindazt, amit észlelnek. A munka- védelmi megbízottnak jórészt az a feladata, hogy irányítsa, ösz- szefogja az aktívákat és a dolgozók javaslatait továbbítsa a vezetéshez, szorgalmazza a javaslatok felhasználását, a hibák kijavítását. Ebben a munkában igen komoly segítséget ad üzemorvosunk is. Hogy ma a büszke élüzemi cím tulajdonosai vagyunk, az jórészt annak is köszönhető, hogy 1956. évben a három napnál hosszabb munkakiesést jelentő üzemi balesetek száma csak öt volt, tehát hárommal kevesebb, mint tavaly ugyanebben az időszakban. Helytelen lenne azt mondani, hogy nálunk most már minden rendben van. Előfordul még mind a mai napig, hogy a közlekedési utakra árut vagy egyéb anyagot helyeznek el. Találkozunk olyan esettel is, amikor a dolgozó nem használja a védőfelszerelést és a művezető, csoportvezető nem szól neki. Bár a munkahelyen rendszeresen tartunk baleseti oktatást, de ezek az oktatások nem elég alaposak, s ezért sokszor sematikussá válnak. Ettől függetlenül azonban szükség van arra, hogy minden dolgozó megértse: életére, egészségére elsősorban saját magának kell vigyázni. Hartman Lászlónc. Alföldi Kecskeméti Konzervgyár Rólunk, fiatalokról Az idősebbek, és vezetőink jóindulatú tanításai nem maradnak eredménytelen ül munkánkban. Az ö útmutatásaik, gyakorlati tapasztalataik alakítják gondolkodásmódunkat, formálnak olyan jó szakemberekké, mint Juliska néni, Gyurászovics elvtársnő. Néhány példát, mely azt mutatja, hogy a jó szó kellő talajra hullt. A lámpázóknál Farkas Jolán, Tombácz Ida, TCrizsák Zsófia 182, Vikor Júlia, Gyóni Mária 166, Börcsök Irén 148 százalékot ért el. Ügyesek a csomagoióknál tevékenykedők is. Vincze Kati, Vörös Rózsi, Horti Kati 173 százalékot ért el. Papp T. Julia, Lázár Krisztina, Ujfalusi Magda több mint másfélszeres normát teljesít A kopasztásnál Vörös T. Eszti, a csomagoióknál pedig Fadd) László érdemel dicséretet. Nemcsak a termelő munkában állják meg a fiatalok a helyüket, . hanem a kultúr- és sportmunkában is. Tánccsoportunk jó hírnevére Farkas Joli és még nyolc táncoslány vigyáz. A színjátszó csoport tagjai is igen aktívak, Barcsik Rózsi, Barcsik György és Dudás István személyében. Nem azt mondjuk, hogy nincsenek hibáik, de ha elhallgatjuk az eredményeket és csak a hiányosságokról beszélünk, ez nem ad önbizalmat a fiataloknak. Ügy érezzük, hogy a vállalatvezetőség, a pártszervezet és ! szak szervezet segítségével a jövőben még jobb eredményt tudunk elérni. Gycnizsc Erzsébet szervező titkár, Kiskunhalasi Baromfit eldolgozó Vállalat A napokban szerkesztőségünkben járt kedves Nagy elvtárs és kifogásolta lapunk május 26-i számában megjelent kis írást. A sikk "így élüzemavatás margójára« címmel jelent meg és a Bácsbo- kodi Vajüzemben lezajlott, ünnepséggel kapcsolatban tartalmaz megjegyzéseket. Ön szerint a cikk nem felel meg a valóságnak, hamis beállítású, mert nem igaz az, hogy Ön elszigetelődik a dolgozóktól, fennhéjázó és így tovább. Megvallom őszintén, nagyon bántott bennünket a dolog, hiszen a kommunista újság mindenekelőtt abban különbözik a búr- soá lapoktól, hogy mindig az igazat írja. Azt gondoltuk, talár nem ellenőriztük le eléggé a kapott információt, nem voltunk eisjp körültekintőek. Természetes tehát, hogy azonnal elhatároztuk: — kivizsgáljuk az ügyet. Ezért gépkocsival — amit volt olyan szír. » rendelkezésünkre bocsátani — lementem Bacsbokodra, hogy megkérdezzem az emberek véleményéi a cikkről. Nagy meglepetés ért: a munkások véleménye nem egyezik <n önével. Az üzem dolgozói azt mondották, hogy nagyon helyesnél; találják ezt a cikkei, szivükből beszélt az írás. Nem egy munkással beszéltem. Voltam az üzem minden részében, s az emberek mindenütt ugyanazt mondták, pedig nem beszéllek össze. Ük a Lényeget olvasták ki a cikkből, azt, hogy Kecskemét es BácsOokod között hatalmas szakadék látóiig és hiányzik a kecskemétiek rósz---- ról az emberek igazi megbecsülése, ük vem vetlek észre, hogy vr helytelenül vacsora helyeit uzsonnái irtunk, hogy Ön lent vaesu- rázott az udvaron, csak a többieknek terítettek külön. Ez él illetően elkerülte a figyelmüket, mert nem ez a lényeg. Ok azt. mondják, hogy nagyon örülnek, igenis örülnek, hogy végre megírtuk ázz ami nekik már hosszú idő óta fáj. Elmondtak, hogy a kecskeméti vezetők bizony nem sokat törődnek a bokodi üzem dolgozóival. Majdnem hetenként lejönnek, de csak Elmer Sándor elvtárssal. a üzem vezetőjével, meg esetleg egy-kit vezetővel tárgyalnak, különösen Ön, Nagy elvtárs, nem veszi észre, hogy az üzemben nemcsak tervek, számok, hanem esek mögött emberek is vanna!:-, akik ezeket a terveket végrehajtják. Térjünk csak vissza az említett vacsorára. Sokkal több evibei jelent meg az ünnepségen, mint amennyire számítónak. Nagy volt a tülekedés, a zűrzavar. Emiatt a vacsorából sem jutott elegendő mindenkinek, volt, aki csak galuskát eveit, mások salátával laklak jól. ismét másoknak sok kifli jutott, egyeseknek meg egy sem Egyszóval ez a vacsora — ezt Elmer elvtárs is elismeri — nem jói volt megszervezve. Ebből származtak az említett kellemetlensége Mégsem kellett volna önnek a vacsora után — engedje meg, hogi az egyik munkás hasonlatával éljek — úgy sétálnia az udvaron mint egy ketrecbe zárt oroszlánnak. Körös-körül jó hangulat volt Az emberek az együttlét örömében még as előbbi kellemetlenségeket is elfelejtették és ön ahelyett, hogy feloldódott volna a társaságban, beült a gépkocsiba és állandóan azon morfondírozott, j< lenne már hazamenni... Nem helyes viselkedés ez. Aztán meg az sem helyénvaló, hogi mikor az említett bíráló cikk megjelent, a beosztottjain töltötte k a. mérgét, pedig azok igazán nem tehettek róla, hogy vezetőjüké: megbírálták az újságban. Tudom, hogy többször éri kisebb-nagyobb bosszúsig az emberi önt is. hiszen felelős beosztásban van és munkáját eredményesei, végzi, hiszen éppen annak is köszönhető, hogy a vállalat élüssvi lett Nem szabad azonban az érzelmi túlf űtöttségei a beosztottakon levezetni. Ha pedig bírálják munkáját, azt egész biztos jó szándékkal teszik a dolgozók. Ezzel az ön tekintélyén, nem esik csorba még akkor sem. ha ezekből a javaslatokból néhányat végrehajt Nem szabad a bírálóra ferde szemmel nézni, vagy sértődöttséget mutatni a birálat után. Az ilyen légkör talpnyalókat szül, önről pedig olyan véleményük lesz a dolgozóknak, hogy úgy viselkedik, mint egy kiskirály. Nem beszélve arról, hogy az Ön beosztottja: is hasonló tónust vesznek fel, lia majd a vállalat üzemeit látogatják, mert hiszen ezt tanulják a vezetőjüktől. Azt mondták nekem a munkások, hogy ez hiányzott még abból a cikkből, amit a bokodi élüzemavató ünnepségről írtunk. Megkértek arra, hogy írjam meg. tn eleget tettem a kérésüknek és remélem, segítettem Önnek Üdvözlettel: Kereskedő Sándor ■'.V¥WWWWVt/V SOOtíO forint jövedelem a kiskunhalasi Vörös Szikra Tsz juhászaiéból A múlt év augusztus havában vetődött fel az a kérdés termelőszövetkezetünkben az egyik közgyűlésen, hogy vajon nem volna-e erdemes juhtenyésztéssel foglalkoznunk? A közgyűlés el is határozta, hogy vásárolunk egy 150 darabos törzset, s ezzel indítjuk meg a tenyésztési. Meg is kaptuk a 150 juhot: 120 darab előhasi anya volt, a többi kétéves növendék jerfce bárány. Az állatokat kissé későn kaptuk meg, mégis komoly eredményeink vannak máris. A 120 anyának 160 szaporulata lett, s a kegyetlen tél ellenére is, a mai napig egyetlen elhullás nincs. A nyírást ezekben a hetekben végezzük előreláthatólag 5.5 kg gyapjú várható állatonként s a tejtervet is 500 literrel túlteljesítjük. Ez a komoly eredmény annak köszönhető, hogy a szövetkezel vezetősége és tagsága szívügyének tartja a juhtenyésztést s mindent megad a juhásznak, ami szükséges. Március S-án kaptam egy kisegítő juhászt: Dudás Antalt, aki igen lelkiismeretesen dolgozik. Így ér el termelőszövetkezetünk a juhtenyésztés révén 45— 50 000 forint jövedelmet. Ha korábban kezdünk hozzá, ez a jövedelem nagyobb lenne természetesen. Juhaink csak szükségszerű liodá* lyokban teleltek, — de május elsején megindult egy 400 férőhelyei juhhodály építése, amelyet a szövetkezet építő-brigádja készít Fülöp János brigádvezető és munkaiársai megígérték, hogy augusztus 1-re kész állapotban adják át a juhhodalyt. Nagy jövedelmet ígér termelőszövetkezetünknek a pulykáié- nyészlés is. Kétszáz gyönyörű magpulykánk van és hamarosan mo darab kisrmlyka járja a határt. Nyerges Sándor, termelőszövetkezeti iuháii
