Népújság, 1956. április (11. évfolyam, 79-103. szám)
1956-04-22 / 96. szám
A lenini eszmék életformáié ereje Irta: SZ. TITAKENKO nin és Szamuely Tibor Moszkvában, 1919. májusában. Moszkvából Szamuely Leninnek a magyar munkásokhoz küldött írásával tért vissza: »Üdvözlet a magyar munkásoknak.« Lenin többek közt ezt írta: »Legyetek szilárdak. És ha ingadozás üti lel a tejét a szocialisták között, akik tegnap csatlakoztak hozzátok, a proletárdiktatúrához, vagy a kispolgárság körében, nyomjátok el könyörtelenül ezeket az ingadozásokat. Az a háború, amelyet ti viseltek, az egyetlen jogos, igazságos, igazán íorradalmi háború, az elnyomottak háborúja a kizsákmányolok ellen, háború a szocializmus győzelméért. Az egész világon a munkásosztály minden becsületes tagja a ti pártotokon áll.« Április 22-én van 86-ik évfordulója annak, hogy Vlagyimir Iljics Lenin, a munkásosztály nagy vezére, a kommunista párt és a szovjet állam alapítója megszületett. Lenin nevéhez fűződik a világ dolgozói felszabadító harcának, a forradalmi marxista elmélet fejlődésének új korszaka. A szocialista forradalom és a proletárdiktatúra elméletének és taktikájának fejlesztésében Lenin érdemei világtörténelmi jelentőségűek. Lenin a marxizmust minden egyes új történelmi szakaszban az adott gyakorlati feladatokkal kapcsolta össze, újabb következtetésekkel és megállapításokkal gazdagította, a társadalmi fejlődés törvényeinek mély ismeretével fegyverezte fel a pártot és a munkásosztályt, világos feleletet adott a kor égető kérdéseire. Lenintől teljesen idegen volt a marxista tudomány tételeinek íetisizálása. — Kérlelhetetlenül harcolt a dogmatizmus és a vas- kalaposság ellen, amely különösen áthatotta a II. Internacio- nálé vezetőit. Mint Marx és Engels, Lenin, is nem egyszer leszögezte, hogy a forradalmi elmélet nem dogma, hanem a cselekvés vezérfonala, hogy az elméleti formulák és tételek minden egyes történelmi folyamat konkrét gazdasági és politikai adottságai szerint változnak. Lenin a forradalmi elméletet alkotóan továbbfejlesztette. Elég rámutatni az imperializmusról, mint a kapitalizmus legvégső fokáról szóló tanítására, az imperializmus korszakaTÖRTÉNETEK LENINRŐL — A. Kononov két kis elbeszélése — 1 mozdony fűtő Az északi lány Éjfél után 10 perccel Kellett a 71-es számú vonatnak megállnia a Pctrográd előtti UgyeI- naja állomáson. A mozdonyvezetővel megbeszélték, hogy az állomástól a kelleténél kissé távolabb állítja meg a mozdonyt, egészen a perron végén, ahová a fényszórók sugarai nem érnek el. A fűtő leszáll a mozdonyról, helyét Vlagyimir Iljics foglalja el. A 71-es számú vonat mozdonyvezetője sohasem látta még Lenint. De még ha látta volna is, most amúgy sem ismerné meg. Szakállát lebo- rotváltatta, fején fekete, szemellenzős sapkát viselt. Amikor a vonat megállt és a sötétben a f ütő leugrott, Vlagyimir Iljics olyan magabiztosan lépett fel a mozdonylépcsőre, hogy a mozdonyvezető semmit sem kérdezett. Világos, hogy csakis Lenin lehetett. Hárman álltak a mozdonyon: a mozdonyvezető, a segédje és Lenin. A mozdonyt fával fűtötték. Vlagyimir Iljics megfigyelte: a segéd- n.ozdony vezető a fát először a tűz mellett lévő rekeszbe tette és amikor megszáradt, néhányat a tűzre dobott, a parazsat pedig egy vaslapáttal elegyengette, hogy jobban égjen. Vlagyimir Iljics egy szeget keresett a falun, arra akasztotta kabátját, feltűrte az ingét és hozzáfogott fűteni. A nyers fát betette a rekeszbe, majd a tűzre dobta, a lapáttal, megforgatta az izzó parazsat. A mozdonyvezető minduntalan megfordult és csodálkozva nézte Lenint. A mozdonyvezető segédje is elégedett volt, pihenhetett. I'élr ehúzódott, rágyújtott a pipájára és figyelte az új fűtőt. Így utaztak Bjelooosz- ti’ov határállomásig. Ezután már Finnország következett. Az utasakat igazoltatták. Az egész vonatot átkutatták. A mozdonyvezető gyorsan leszállt, a szerelvényhez futott és lekapcsolta a mozdonyt. Azután a víz- szivattyúkhoz vezette, hogy vizet vegyen fel. Lassan dolgozott. Az állomáson már a harmadik jel is elhangzott, de a mozdony még mindig a szivattyúnál állt. Az indító lihegve futott a mozdonyvezetőhöz és sípjára mutatott: Itt az indulás_ ideje! Ekkor a mozdonyvezető gyorsan visszatolatta a mozdonyt és összelcap- csolta a vonattal. Az indító jelt adott. Az állomáson az egyik liszt figyelte a mozdonyvezetőt. Valami eszébe juthatott, mert intett a kezével. Katonák rohanlak a rnoz-\ dong hoz... De a vonat már mozgott éi elrobogott. A forradalom első hónapjaiban Moszkvába érkezett egy leány a távoli Északról. Moszkvában ugyancsak elcsodálkoztak, hogyan ért el idáig olyan messziről ez a fiatal lány. — Először kulyafo- gaton jöttünk, később rénszarvasokkal, azután lovakkal, végül vasúton — magyarázta a lány. Moszkvában a pályaudvarról egyenesen a közoktatási népbiztos- sagra ment. Ott megkérte, mondják meg neki, helyesen Valósították-e meg a szovjet. hatalmat ott a távoli Északon. Nem követtek-e el valahol hibát? Elmondta a lány, hogy hozzájuk eddig még senki sem ment a városból, de még könyvük, vagy újságjuk sem volt, ahonnét megtudták volna, milyen is a szovjethatalom. Csak hallották valakitől — már azt sem tudják kitől, — hogy Oroszországban igazságos hatalom került uralomra. Elhatározták tehát, hogy ők maguk is igazságos hatalmat létesítenek a távoli Északon. De hogy mindent úgy csináltak-e, ahogyan kell, azt nem tudták. A leány elmondta, hogy szovjetet választottak. Igaz embereket küldtek oda. Gazdagokat egyáltalában nem engedtek a szovjetekbe, egyetlen egyet sem. Segítettek a szegényeknek, s amióta az igazságos hatalmat létrehozták, egyetlen éhező sincs náluk. A leány beszédéből kiderült, hogy a távoli Északon úgy alakították meg a szovjet hatalmat, ahogyan Lenin is tanította. Kitűnt, hogy mindent jól csináltak, nem követtek el hibát. A leány pár napig Pihent Moszkvában, könyveket, újságokat adtak neki és olyan plakátokat, amelyek képekben mutatták be, miért és hogyan küzd a szovjet hatalom. A leány ezekkel a plakátokkal és könyvekkel tért vissza otthonába, Északra. Először vasúton, majd lovakkal, később szarvasokkal, legvégül pedig kutyafogaton utazott. Mindezt elmesélték Leninnek. Lenin majdnem megharagudott, hogy nem szóltak neki előbb az északi lányról és sajnálta, hogy nem találkozhatott vele. Ő maga. szerette volna a leányt mindenről kikérdezni és elmagyarázni neki mindent a szovjethatalomról. Mondom, majdnem megharagudott, de egyszerre csak felvidult az arca. — Tudjátok-e? — kérdezte mosolyogva, s egy kicsit még hunyorított is, mintha titkot árulna el. — Tudjátok-e, hogy másképpen nem is történhetett volna. Hiszen ez az ő saját hatalmún, — a saját szovjetjük. És semmi hibát sem követtek el. Lenin f igyelmesen nézett az elvtársakra, — tn zgértették-e szavait ? Majd hozzátette: — Ebben van a szovjethatalom ereje: maga a nép építi. ban a kapitalista országok egyenlőtlen gazdasági és politikai fejlődésének általa feltárt törvényére és a szocialista forradalom ennek megfelelő új elméletére, amelyet szintén Lenin dolgozott ki. Lenin azt tanította, hogy a szocializmus győzhet először az országok egy csoportjában, sőt egy országban is. A győzedelmes Októberi Forradalom és a szocializmus felépülése a Szovjetunióban Lenin tanításainak megtestesülését jelentette. Lenin tanításait igazolta a népi demokratikus rendszer győzelme több európai és ázsiai országban és a szocializmus sikeres építése ezekben az országokban. A Szovjetunió Kommunista Pártja — Lenin édes gyermeke — immár csaknem negyven éve vezeti a Szovjetuniót a lenini úton. A kommunista párt vezetésével a Szovjetunió népei felépítették a szocialista társadalmat, a kommunizmus, első fázisát — és sikeresen oldják meg a kommunista társadalom építésének feladatait, Az SZKP XX. kongreszSZUSa a szovjet nép által a lenini kommunista párt vezetésével aratott győzelmek nagy. szerű demonstrálása volt. A lenini eszmék testesültek meg a központi bizottság beszámolójában, a kongresszus küldötteinek felszólalásaiban és a kongresz- szus határozataiban. A társadalmi élet jelenségeinek lenini értelmezése, a lenini ideológiai elvek — alkotóan alkalmazva a jelenlegi körülményekre — jutottak kifejezésre a nemzetközi helyzetnek s a Szovjetunió belső helyzetének a kongresszuson elhangzott elemzésében, a kommunista párt kül- és belpolitikai feladatainak kijelölésében. Ismeretes, hogy Lenin volt az, aki először tárta fel és alapozta meg a két ellentétes — szocialista és kapitalista rend békés együttélésének eszméjét. E lenini eszmét követve a kommunista párt és a szovjet kormány következetesen békeszerető külpolitikát folytatott és folytat, amely megfelel a világ népei érdekeinek, A két ellentétes rend békés együttélése és békés gazdasági versengése az alapja valameny- nyi szocialista ország külpolitikájának, A leninizmus talaján állva az SZKP XX. kongresszusa felvetette és megvilágította a háború jelenlegi korban való elkerülhetősége lehetőségének fontos kérdését. Lenin bebizonyította, hogy az imperializmus korában a háború alapvető oka a kapitalista monopóliumok uralma cs az a törekvésük, hogy újabb piacokat, nyersanyag forrásokat és tőkebefektetési helyeket szerezzenek. Ebből következik, hogy amíg az imperializmus létezik, fennál a háború kirobbanásának gazdasági alapja. Ugyanakkor Lenin hangsúlyozta, hogy a szocialista forradalom győzelme a Szovjetunióban reális előfeltételeket teremtett arra, hogy megszervezzék a tömeges békemozgalmat, amely harcol az imperialista háborús gyújtogatok ellem Rámutatott arra, hogy az első orosz proletárforradalom több, mint 100 millió embert szabadított meg az imperialista háborútól. Az elkövetkező forradalmak már az egész emberiséget megszabadítják az imperialista háborútól, Ma, amikor létrejött és hatalmas erővé vált a szocializmus világméretű tábora, amely hatalmas anyagi eszközökkel rendelkezik az agresszió elhárítására, amikor van egy sokszázmillió lakosságú nagy államcsoport, amelynek államai aktívan fellépnek a háború ellen, amikor létrejött és hatalmas tényezővé vált a békemozgalom, megteremtődött annak reális feltétele, hogy gátat vessenek az agresszív imperialista erőknek, hogy a népeket megszabadítsák a háború borzalmaitól. Jelenleg a háború nem végzetszerűen kikerülhetetlen! Ugyancsak a lenini eszméken alapul az SZKP XX: kongresszusának a különböző kapitalista országoknak a szocializmusba való átmenete útjairól szóló megállapítása. Ismeretes Leninnek az az útmutatása, hogy minden nemzet eljut a szocializmushoz, ez elkerülhetetlen, de nem teljesen egyformán fognak eljutni, mindegyik sajátos vonást kölcsönöz majd a demokrácia ilyen, vagy olyan formájának, a proletárdiktatúra ilyen, vagy olyan válfajának, a társadalmi élet különféle területein végrehajtott szocialista átalakítások ilyen, vagy olyan ütemének. Ezt a lenini tételt tökéletesen igazolta a szocializmus útjára lépett országok fejlődésének történelmi tapasztalata. A szocialista társadalom felépítésének szovjet formája mellett létezik a népi demokratikus forma is. A konkrét történelmi, s társadalmi- gazdasági körülményeknek megfelelően valamennyi európai és ázsiai népi demokratikus ország sajátszerűséget vitt a szof cialista építésbe. E sajátosságok figyelembe nem vétele a marxizmus—leninizmus elferdítését jelentené, Teljesen törvényszerű, hogy a szocializmusba való átmenet formái a továbbiakban egyre változatosabbakká válnak. A leninizmus eszméihez hűen a XX. kongresszus arra a következtetésre jutott, hogy ma, amikor a szocializmus és a demokrácia erői az egész világon mérhetetlenül megnövekedtek, a kapitalizmus pedig jóval gyengébb lett, egyes országok átmehetnek a szocializmusba fegyveres felkelés, polgárháború nélkül is, békés parlamenti úton. Ez a következtetés, amely a mély marxista elemzésen alapul, rendkívül nagyjelentőségű a munkás- osztály energiájának és erőinek kibontakoztatása, a dolgozóknak a demokráciáért és a szocializmusért folytatott harca szempontjából, A halhatatlan lenini eszmék az emberiség százmillióit újabb hőstettekre lelkesítik & szabadságért és boldogságért folytatott harcban. F&DMtfVESSZttfifKEZiTI ITALBÖIT
