Népújság, 1956. április (11. évfolyam, 79-103. szám)

1956-04-30 / 103. szám

VUAQ PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK f r AZ MOP BACS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANACS LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 103. SZÁM Ara SO fillér 1956. ÁPRILIS 30. HÉTFŐ Éljen május 1, a proletár nemxetköxiség harcos ünnepe, a világ munkásainak seregszemléje! (A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének május 1-i jelszavaiból.) rregmpelőtt még félén- Iten pattant ki három kicsi rügy az orgonabokron, teg­napra virradóra zöldbe borultak a vékonyka ágak, s ma már a zsenge levelek között apró fürtö­ket fedez fel a szem. Holnap- holnapután bizonyára már ezer­nyi kis színes csillag borítja a bokrot. Akár a virág, ilyenkor tavasz- szal egyre merészebben, egyre szebben nyílik a képzelet, mely parányi idő alatt befut időt és világot, hogy szemlét tartson: merre, milyen a tavasz; mekkora a készülődés, hiszen ezek a per­cek az ünnepre készülődés forró percei, amikor az embert millió érzés járja át, s felfrissíti vérét, izmait, lelkét, gondolatát. Bontogatja szirmait a tavasz, hogy teljes pompájában fogad­hassa a májust. Lehet, hogy Xép a júniusi ég az olasz tengerpart felett, lehet, hogy Észak tájain csodálatos a tél, lehet, hogy spa­nyolhonban az ősz millió színben ragyog — lehet —, de a május­nak sehol sincsen párja. Nincs több ilyen napja sem az évneic, mint május elseje •— az új élet, a béke, a tavasz jelképe. Ilyenkor a kerítésen áthajtó orgonabolcor, a rügyek, a pará­nyi levelek nemcsak az orgona- illatot árasztó, dús virágfürtöt, a mát varázsolja képzeletünk elé, hanem a múltat is, az emberiség egész történelmét: tavaszaival, küzdelmeivel, virágos hajnalai­val, forradalmaival. HDalán kevesen tudják, hogy a Vörös Zászló több, mint ezer évvel ezelőtt, már a Vili. században ott lobogott a perzsa parasztok kezében. A vörös zászló, a »szurh alem- rohamra vezette őket földes- uraik ellen. És azóta, ha a törté­nelmet lapozgatnánk hányszor tűnik fel lobogása a jobbágyság megszüntetéséért, az emberibb életért vívott harcokban: A mai proletariátus korai elő­dei a XVI. századi német pa­rasztháborúban a parasztokkal való testvériség jelképeként emel­ték magasra; a XVII. század el­ső felében az orosz ösztönös anlifeudális mozgalmak, s később a XIX. század (iO-as éveiben az agrár-mozgalmakban válik a sza­badságért. folytatott küzdelem szimbólumává. Ezt megelőzően, az J830-as júniusi köztársasági mozgalmakban a király ellenesség lobogója Franciaországban a vö­rös zászló. Petőfi, aki életét a világsza­badság oltárán áldozza így tr 1846 decemberében: »Ha majd minden rabszolga nép Jármát megunva síkralép Pirosló arccal és piros zászlókkal És a zászlókon eme szent jelszóval: »Világszabadság!« ; ; .« Igazi, tartós szabadságot azon­ban csak a proletáriátus forra- io.lmi harca hozhatott az emberi­ségnek. Ez az osztály emeli ma­gasra a vörös zászlót már 1871- ben, a Párizsi Kommün napjai­ban. S ettől kezdve, ahogy a pro- 1eíáriátus lett a társadalom leg­forradalmibb, leghaladóbb osz­tálya, úgy vált a demokratikus követelések zászlaja a szocialista forradalom lobogójává, A pa­rasztság után így vált a prole­tariátus a vörös zászló hor­dozójává. ÜNNEPI GONDOLATOK Hatvanhét éve, hogy a Ily de Parkban London munkásai elő­ször ünnepelték e napot. És az­óta a városok és falvak utcáin végigömlő májusi nap meleg su­gárnyalábjai hányszor gyújtot­tak e napon vakító vörös rózsá­kat a büszkén lobogó zászlók selyemfátyólába ... Igaz, volt, mikor a piros színt hivatalosan letöröl­ték a munkásünnepről —, de akadt egy tavaszi zöld ág, amely hirdette, hogy a remény él; volt, amikor sötét börtönbe zárták má­jus hőseit —> de a májusi nap­fényt nem lehetett cellába zárni; volt, amikor csendőr parancsol­ta, hogy az ünnep ne legyen ün­nep —, de a zászló mégis ott bom­lott ki, ahol nem várta senki. Fegyver nem parancsolhat a szél­nek, hogy ne fodrozza a selymet. Alájus 1 ünnep volt mindig — az ünneplőbe öltözött természet a tanú. Mennyivel másként ünnepe­lünk ma! Hitet téve az új élet mellett indulunk és áradunk városok és falvak utcáin át. Az oszlop elejét nem látjuk, ott me­netel a világ forrón dobogó szi­vében, a Kreml előtt, ahol egy csodálatos nép a kommunizmus­ba néz. És hol a sor vége? Ta­lán Tokióban, vagy Ausztrália rónáin! Nem! Ennek a sornak nincs vége, mert, hogy a Föld is végtelen... A májust váró friss, tiszta hajnalban benne van az is, hogy a békeszerető emberiség ismét hitet tesz, megfogadja: miként a rügy a tavaszhoz, hű marad a béke ügyéhez, mert május 1-e a nagy fogadalom napja; hogy a gyermekek arcáról soha le ne hervadjon a mosoly, hogy virágzó réten és búzavetésen soha tank ne taposson, hogy füst csak gyárkéményről szálljon, hogy az élet mind szebb és ra­gyogóbb csúcsokra hágjon.. -. Ma már magabiztosan küzdünk a békés életért, hiszen az SZIÍP XX. kongresszusa nagy erőt adott, amikor megállapította, hogy a háború ma már nem végzetsze­rűen elkerülhetetlen. .. Létrejött és hatalmas erő­vé vált a szocializmus világ tábora. E tábor fennállása következté­ben a békeszerető erőknek az agresszió elhárításához nemcsaic erkölcsi, hanem anyagi eszkö­zök is rendelkezésére állnak. Ezenkívül fennáll azoknak az együttesen sok százmillió lakos­ságú államoknak egy nagy cso­portja, amelyek tettekkel lépnek fel a háború ellen. Óriási erővé vált -napjainkban a kapitalista or­szágokban a munkásmozgalom. Létrejött és hatalmas ténye­zővé vált a béke híveinek moz­gatnia» — mondotta Hruscsov elvtárs a XX. kongresszuson előadói beszédében. Így minél jobban erősödik a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett elésének lenini politikája; minél erősebb a szocializmus tábora és minél aktívabban fogják védel­mezni a békét, annál nagyobb a biztosíték arra, hogy a világot átfogó békemozgalom győzedel­meskedik, hogy — nem lesz új háború. Ook minden feleseng az ember lelkében ezen a reggelen. De hát az ember ar­ra való, hogy érezzen. Arra való, hogy álmodjon merész terveket, melyek teljesítésével boldogabb lesz az élet. Mindég, minden esz­tendőben kivirágzik az orgona. Mindég, minden május elsejével gazdagabb az emberi élet. Min­den májussal egyre szebb lesz népünk történelme. Minden má­júr: elsejével a holnapnak tisztel­günk, a születő újnak, amely olyan tiszta jövőt ígér, mint a felhőtlen ég. De ezért a jövőért meg kell harcolni. Nézz csak szerteszét e hazá­ban! Munkánk, akaratunk, al­kotni tudásunk beszédes példája megannyi létesítményünk. Az új élet mérhetetlen erői a kibomló tavaszban mutatják meg legjob­ban, hogy nincs olyan hatalom a világon, amely gátat vethetne ar fejlődésnek, a növekedésnek. Népünk 11 év óta nagykorúvá érett és mintegy a berobbanó tavasz lendületével szüntelenül növeli erejét. Az új kohók, a hatalmas eröműtelepek, bányák, az új üzemek, iskolák, házak, nyaralók és kórházak a mi kezünk mun­kái. A csivitelő madárraj nem­csak a szántóföldön kiforduló ba­rázdát juttatja eszünkbe, hanem arra is emlékeztet, hogy ez a föld, melyet az eke hasít, már 11 esztendeje szabad, Tizenegy éve szabadult fel évezredes úri rabságából itt élő népeivel, ró­náival, hegyeivel és völgyeivel, egyre épülő és szépülő városai- vo.i és falcaival. — Mindez a mi tulajdonunk! ezeket tőlünk senki el nem ragadhatja! I május 1-ét megelőző * -*■ napokban, amikor pár­tunk és kormányunk megvita­tás végett a sajtóban közzétette a második ötéves tervről szóló irányelvtervezetet — ezekben a napokban minden ember killön- külön is azt érzi, hogy ő a hőse ezeknek a történelmet alakító, friss reggeleknek. Ezért és csakis így hat olyan roppant nagy erő­vel az élet alakulására minden május 1-e. Hogy most is így legyen, vi­tatkozzunk az egész magyar nép, — saját magunk legközvetlenebb ügyéről, a második ötéves íe^u tervjavaslatáról Tegyünk jó­zan ésszel, de bátran mérlegre minden tételt. Az ipar 50 szá­zalékos és a mezőgazdaság 27 százalékos fejlesztését. Vitatkoz­zunk a nehéz- és a könnyűipar­ról; a 19 000 traktorról, a 210 000 építendő lakásról, a 0000 ku­korica- és silókombájnról, a 400 ezer mosógépről, a 25 szá­zalékkal magasabb életszintről, egyszóval mindenről, ami a terv­ílajtéují Erik; lui KfhyJék Lobbanj lobogu! Napos háztetők s a szivek fölött lobbanj vörösebbre! Simuló fodrod a mi egybeforrt szép álmainkat ünnepelje! Nem is oly rég az utcasarkokon sortűz fogadta seregünket, ma már tisztultan, ékes öltözetben lábunk elé víg csokrot szór az ünnep. Mind megnyílnak a bányák kapui s a sínek mentén bányászfiúk jönnek, oszlop sodródik oszlophoz s vidám­szemű leányok egymásra köszönnek. Nyeregbe pattant szőke fiait táncoltatja a büszke, új falu, a kombájn úgy jön, mint egy vőlegény, kit vár a nyár, a szép aranyhajú. Itt gyöngyöző bort senki sem ivott, de a szemekben mégis ég a mámor, hisz kifutottunk a tavasz elé az irgalmatlan telek mord fagyából. Ha rügybe bomló ág hajlik fölénk, már megtervezzük virágját, gyümölcsét, a, télbe vissza többé nem megyünk, az örök tavaszt őrzi itt az őrség, A télbe vissza sohasem megyünk, május zöld ágát tűztük házainkra s a hitet-sorsot újító kohókban örök nagy lángot gyújtott meg a szikra. Mi megfogtuk a gyermekek kezét s gazdag jövőig vezetjük el őket, a párt adott erőt nekünk s a pán ügyéért adjuk duzzadó erőnket. És így lépünk a térre, egyenes járással, soha le nem csukló fővel, legyőzve fekszik mögöttünk sok év s megbirkózunk a jövendő időkkel. Százados erdők csendjét veri föl teret tisztító fejszénk csattogása s kútat fúrunk a mélybe — olaját szomjas motorok serény sora várja. És feldübörög százezer motor s millió házba költözik be ünnep s megrettennek a falánk keselyűk, kik a nyugati ég aljába gyűltek s röpülnek felénk — de szárnyukat hiába lámák fölébünk sötéten. > t A május: Törvény! Vörös zászlai győztesen lengnek hús tavaszi szélben! javaslatban szerepel. Vitatkoz­zunk, véleményünkkel szavaz­zunk és azután váltsuk valóra partunk vezetésével a második ötéves terv nagyszerű feladatait is! Menjünk egy lépést ismét előre a nemzeti jólét megterem­tésének útján! Egyre nő. szépül is izmosodik hazánk. Május 1-én mindezt a fiatal gazda büszkeségével néz­zük — s közben azt érezzük, hogy amilyen sorra pattannak a: orgonabokor bimbói, úgy tör fel szívünkben a proletámemzetkö- ziség testvéri érzése, s a haza szeretete. Annyi szeretet, hogv bőven jut minden fűszálra, min­den homokszemre. Egy élet­re szóló erő buzog fel bennünk, annyi erő, hogy azt a Szov­jetunió, Kína és a. népi demo­kratikus országok oldalán — soha. senki nem győzheti la: Annyi erő, hogy minden tervün­ket valóraváltjuk. Ebből az erő­ből születtek létesítményeink. ez a forrása mindennek, a most közzétett árleszállításnak is. Amikor a kereskedelmünkben dolgozó fiatal tanuló lány az új. az olcsóbb árat írja ki: történél- műnk egy kis állomását jelöH meg számokban, — azt az újat, ahova érkeztünk. Amikor pe­dig ceruzája a régi árat húz­za keresztül, az a kis átlós vo­nal mutatónyíl a múltba, ahon­nan most törtünk fel a magasba, az újabb állomások felé! A/legyénk üzemei, szociális* 1 * ta szektorai, s egyénileg dolgozó parasztjai is részesek e munkagyőzelmekben. S az ün­nepi menetben a maguk során Kecskemét dolgozóinak is van mii jelenteniük. Ezt a jelentési pedig a traktorok dübörgésévek s bizakodó kacajunkkal, mely fel­feltör a csillagokba, holnapra már elröppenti a tavaszi szél va­lahová messze az Eufrátes, a Nílus, a Tiberis, vagy a Szajna partjára: hírülviszi, hogy itt. ebben a kizsákmányolástól felsza­badult világban jól gazdálkod­nak az idővel, az értelemmel tollal és erővel. Telik mindenre mindenből. És ott messze, az arra rászorul­tak a. mi példánkból is tanulhat­nak ... Megtanulhatják, hogy hinni kell, bízni kell, hogy az ö hitet-sorsot újító leohójukban is örök. nagy lángot gyújtson a szabadság szikrája, s ha egy­szer kifutnak majd a tavasz el-, — soha többet ne menjenek visz- sza a télbe... Megtanulhatják, hogy szenvedéllyel kell hinni é* bízni a munkásosztály vezető- erejében: a pártban. Az igaz, nagy tavaszok szervezőjében, Megtanulhatják, hogy legyőzhe­tetlen a munkásosztály nemzet­közi szolidaritásának ereje, a vi­lág összefogó proletariátusának ereje. \,fa béke van, nyílnak an élet szép, színes virágai, s ezen a napon csokorba gyűlnek díszíteni a tavaszt. Béke! Ez a szó járja ma be a Földet. A tó­ba dobott kő hulláma százszorosá­ra nő. A mi erőnk is felmérhe­tetlen, ha az emberiséget meg kell szabadítani a háborús őrül­tektől. Lengjen ezért a Vörös Zászló és hirdesse mindenütt: a béket az élet győz! Győz, mert a hábo­rús terv, ha egész vezérkar dol­gozik is rajta, csupán bűnös ösz- szeesküves, míg a népek má­jusi vágya és reménye: maga 9 jövőt

Next

/
Thumbnails
Contents