Népújság, 1956. március (11. évfolyam, 52-78. szám)

1956-03-15 / 64. szám

■

Rákosi Mátyás elvtárs beszámolója

(Folytatás az 1. oldalról)

elvének visszaállítása és általános megerősítése.

»A kollektív vezetés elve — mondotta e kérdésről Mikojan elvtárs — elemi dolog a proletár párt, a lenini típusú párt számára, és mégis hangsúlyozni kell ezt a régi igazságot, mert körülbeliil húsz éven át nálunk a valóságban nem volt kollektív vezetés. A személyi kultusz virágzott, amit már Marx, ma.id Lenin is elítélt és ennek természetesen feltétlenül rendkívül kedvezőtlenül kellett befolyásolni a párt helyzetét és tevékenységét.«

A marxizmustól teljesen idegen a személyi kultusz. Meg kell állapítani, hogy Sztálinnal kapcsolatban, akinek jelentős érdemei ismeretesek, az évek folyamán olyan személyi kultusz alakult ki, mely gátolta a kollektív vezetést, a pártdemokrácia fejlődését, és nem egy téren komoly politikai ps elméleti hiba forrásává vált. A személyi kultusz szelleme kihatott a népi demokratikus országokra, köztük hazánkra is, ahol ugyancsak komoly hibák keletkeztek belőle.

Köztudomású, hogy a marxizmus—-leninizmus súlyosan elítéli a személyi kultuszt. Marx és Engels számos írásában határozottan állást foglalt egyes személyek nyilvános dicsőítése ellen. Lenin is kíméletlenül ostorozta a személyi kultusz minden formáját, szakadatlanul kihangsúlyozta a párt vezető szerepét és a párt központi bizottságának nagy jelentőségét. Aláhúzta, hogy nem egyes személyek, hanem a dolgozó tömegek a történelem alkotói. Lenin mindig büszkeséggel beszélt a pártról, mint a nép vezetőjéről és tanítójáról. Ö mondotta a pártról, hogy korunk esze, becsülete és lelkiismerete. Lenin ismételten hangoztatta, hogy a bolsevik Pártvezetés legfőbb elve a kollektivitás. Lenin életében a párt «nnek megfelelően működött.

A kongresszus tehát újra hang- «úlyozta a pártvezetés lenini elvének fontosságát és újra előtérbe. állította Lenin hatalmas alakját, akinek elévülhetetlen érdemiéi az elmúlt húsz esztendő folyamán a személyi kultusz következtében elhalványodtak.

Erről is ?zó van itt, elvtársak! Hosszú esztendőkön át háttérbe szorult Lenin történelmi szerepe, elhomályosodtak óriási érdemei. Ő volt az, aki Marx, Engels örökségét »kiásta« abból a posványból, ahová a szociáldemokrata reformisták és revizionisták eltemették. Ö volt az. aki elkotóan továbbfejlesztette Marx és Engels tanait, felfedte az imperializmus kérdéseit, kidolgozta a forradalmi proletárpártról szóló elméletet, s lerakta annak szervezeti és egyéb alapjait, létrehozta a szocialista forradalomnak elméletét. Az ö vezetésével, s annak a pártnak a vezetésével, melyet Ö alkotott meg, győzött először a világon a szocialista forradalom, a proletárdiktatúra. Lenin dolgozta ki a szocialista építés alapvető terveit, s a terv- gazdálkodás, a villamosítás, a szocialista iparosítás, sőt a kollektivizálás lényegét is ő határozta meg. Ö rakta le mind e kérdésekben az alapot.

Mindaz, amit véghez vitt, megfelelt a történelem objektív fejlődésének és ez juttatta őt Ilyen kimagasló szerephez. Lenin alkotta meg a forradalmi prole- tárpárt normáit. Ö dolgozta ki a kollektív vezetést, a párton- belüli demokráciát, a bírálat és önbírálat, a demokratikus centralizmus elvét, ezeket az elveket maga is példamutatóan betartotta és másokkal is betartatta.

Mint mondottam, az utolsókét évtized folyamán elhomályosult, háttérbe szorult, elmosódott Leninnek a szerepe. Bizonyos fokig feledésbe mentek. elévülhetetlen érdemei a lenini elvekkel ellentétes egyéni vezetés és személyi kultusz következtében. Éz nemcsak a Szovjetunióban történt így, hanem a népi demokratikus országokban, köztük

nálunk is. Most gondoskodni kell róla, hogy Lenin szerepét minden téren, érdemeinek megfelelően kihangsúlyozzuk ás Marx, Engels mellett elfoglalhassa azt a helyet, amelyet zseniális műveivel, forradalmi alkotásaival méltán megérdemel.

Ezzel kapcsolatban az eddiginél élesebben és világosabban keli aláhúznunk a tömegek forradalmi építő szerepét, a kollektív munka jelentőségét. »A párt által vezetett és a marxista elmélettel felfegyverzett nép — mondotta a kongresszusi beszámoló — nagy és megdönthetetlen erő: az új élet, a történelem alkotója.« Ez magyarázza meg, hegy a szovjet nép az elmúlt két évtizedben is óriási sikereket tudott elérni és szétzúzta a második világháborúban a fasizmus erőit, egyben válasz is azoknak, akik túlbecsülik az egyes személyek szerepét a történelemben.

A kongresszus menete megmutatta, hogy a pártélet lenini elveinek újjáélesztése a párt- j szervezetek politikai aktivizálásának fokozását, a dolgozókhoz fűződő kapcsolatok erősödését, vaiamint a párt tömegbefolyásának növekedését eredményezte.

Azok a hatalmas sikerek, melyeket a Szovjetunió kommunista pártjának vezetése aigtt kül- és belpolitikájában, a gazdasági és kulturális építés terén az elmúlt három év folyamán elért, döntően arra vezethetők vissza, hogy a dolgozókhoz fűződi egészséges viszony elmélyülése mérhetetlenül megnövelte a párt harckészségét.

Az ideológiai munka kérdéseivel kapcsolatban is azt követelte a beszámoló, hogy Lenin tanításainak megfelelően, az elmélet vezérfonal legyen a szocializmust építő gyakorlati tevékenységhez. Lenin azt tanította, hogy a különböző korszakokban a marxizmusnak hol az egyik, hol a másik oldala kerül előtérbe.

Ma a marxizmus elméletének gazdasági oldala, a konkrét gazdasági kérdések megoldása kerül előtérbe: erre kell most a fő hangsúlyt tenni.

A Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusa a mai nemzetközi fejlődés néhány elvi kérdését is tisztázta, olyan kérdéseket, mint a két rendszei békés egymás mellett élése, a háború elhárításának lehetősége korunkban és a különböző országok szocializmusba való átmenetének formái, amelyek a magyar dolgozók életérdekeit is közvetlenül érintik.

A különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élése régi lenini elv, nem pedig taktikai, konjunkturális elgondolás.

A Szovjethatalom első évei óta szakadatlanul küzd a békés egymás mellett élésért. Ez volt kezdettől fogva a szovjet külpolitika alapja. Ha arról beszélünk, hogy a kapitalista és a szocialista rendszer versenyétól a szocialista rendszer került ki győztesen, úgy itt nem fegyveres beavatkozással kivívott győzelemről van szó, hanem arról, hogy a szocialista termelési njód döntő fölényben vgn a kapitalista termelési móddal szemben. A njárx izmus—leninizmus eszméi éppen ezért hatoltak be mind mélyebben a tőkés országok dolgozóinak tudatába, grnint a Szovjetunióban és a népi demokratikus országokban miliip és millió ember tudatába behatoltak. »Hisszük — mondotta a beszámoló, — hogy a földkerekség minden dolgozó embere — miután meggyőződött a kommunizmus előnyeiről — előbb vagy utóbb a szocialista társadalom felépítéséért folyó harc útjára lép.«

A békés egymás mellett élés elve mind általánosabb nemzetközi elismeréssel találkozik, mert valójában csak két út van, vagy a békés egymás mellett élés, vagy a történelem legpusztítóbb háborúja; harmadik út. nincsen. Világos, hogy a népek érdekeinek és követeléseinek a békés együttélés felel meg.

Ez felel meg a magyar dolgozó nép, a Magyar Népköztársaság érdekeinek is. Ez a lenini elv vezette pártunk munkáját a felszabadulás óta, és ehhez tartjuk magunkat a jövőben is. Pártunk és kormányunk mindenütt jelen lesz, ahol az államok békés egymás mellett élésének (jgyét kell elősegíteni és védeni. Ez a magatartásunk peisze nem jelentheti azt, hogy gyengítjük a harcot a burzsoá ideológia ellen, vagy elhanyagoljuk honvédelmünket.

Világszerte gyötri az emberek millióit az a kérdés, hogy az emberiségnek, mely két véres világháborút átélt, át kell-e élnie még egy harmadikat?

Lenin tétele szerint, amíg imperializmus ven, hábprúk is vannak. Ezt a tételt akkor dolgozta ki, amikor az imperializmus mindent átfogó világ- rendszer volt, és a háborúkban nem érdekelt társadalmi és politikai erők gyengék, szervezetlenek voltak, és ezért nem kény- szeríthették rá az imperialistákat a háborúkról való lemondásra. Ezekre az időkre a fenti tétel teljesen helyes volt. Ma azonban a helyzet gyökeresen megváltozott. Kialakult és hatalmas, erővé vált a szocializmus világméretű tábora, s a békeszerető erőknek nemcsak az erkölcsi, hanem az anyagi eszközeik is meSvan- nak az agresszió elhárítására. Van egy sokszázmilliót számláló ál.'amcsoport, , mely ugyancsak aktívan ellenzi a háborút. Óriási erő a kapitalista országok munkásmozgalma, valamint az egész világot átfogó békemozgalom.

Ilyen körülmények között továbbra is érvényes az a lenmi tétel, hogy mivel van imperializmus, megvan a háború keletkezésének gazdasági alapja.

De a háború többé nem végzetszerűen elkerülhetetlen. Ma már létrejöttek azok á hatalmas társadalmi és politikai erők, amelyek megakadályozhatják az imperialistákat a háborúk kirobbantásában, vagy tnegsemmisi- tpen visszaverhetik az agresszoro- kat, meghiúsíthatják kalandor terveiket.

»Ehhez az kell — mondotta a beszámoló, *— hogy az összes háborúellenes erők éberek és felkészültek legyenek, egységfrontban cselekedjenek... minél aktívabban fogják védelmezni a népek a békét, annál nagyobb a biztosítékunk, hogy nem lesz új háború«.

Azt hiszem, tisztelt Központi Vezetőség, hogy a magyar dolgozó nép, a magyar kommunisták, mint a múltban, a jövőben sem kímélik erőiket, hogy megvédjék a béke nagy ügyét. Éberen fogunk őrködni, s szoros egységben a világ 'minden békeszerető erőivel harcolunk, hogy meghiúsuljanak az imperialisták háborús tervei. Minél szorosabbak pártunk kapcsolatai a dolgozó néppel, minél egységesebben követi ^pártunkat az egész ország, annál nagyobb hozzájárulásunk ahhoz, hogy megyédjük a békét.

A nemzetközi küzdőtéren hekövetkezett változások fplytánúj távlatok nyílnak meg az országoknak és nemzeteknek a szocializmusba való átmenete tekintetében is.

Ennek az átmenetnek most már nem kell okvetlenül polgárháborúval járnia. Már Lenin rámutatott arra, hogy az egyes nemzetek nem teljesen egyformán fognak a szocializmushoz elérni.

Ezt a megállapítást Lenin még a Nagy Októberi Szocialista Forradalom előtt tette, s a történelmi tapasztalatok teljesen igazolták e tételét. Ma a társadalom szocialista alapon való átalakításának a szovjet formán ki- VÜl van népi demokratikus békés formája is, melyet Magyarország, Lengyelország, Románia, Bulgária, Csehszlovákia, Albánia és más országok a konkrét történelmi társadalmi és gazdasági törvényeinek és sajátosságainak megfelelően teremtettek meg és alkalmaztak. Sok sajátos vonással gazdagítja

a szocialista építést a Kínai Nép- köztársaság, mely a forradalom győzelme után békésen, fokozatosan alakítja át a magánipart és kereskedelmet a szocialista gazdaság részévé. A Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság, mely a szocializmust építi, ezt ugyancsak a maga sajátszerű formái közt teszi meg.

Nagyon valószínű, hogy a szocializmusba való átmenet formái egyre változatosabbá válnak, de e formák megvalósulásának nem kell minden körülmények között, okvetlenül polgárháborúval járnia. A mai történelmi helyzetben, amikor a szocializmus és a demokrácia tábora világszerte mérhetetlenül megnövekedőit, és napról-nápra bebizonyítja hatalmas belső erejét, döntő fölényét a kapitalizmussal szemben, a kapitalizmus pedig jóval gyengébb lett, nem okvetlenül kell a szocializmus építésének polgárháborúval járnia.

A mai körülmények között több kapitalista országban megvan a reális lehetősége annak, hegy á munkásosztály maga köré tömörítse a nép nagy többségét, s igy biztosítsa a legíönto- sabb termelési eszközök népi tulajdonba kerülését.

Annak a munkásosztálynak, mely a kommunista párt vezetésével maga mögé tudja tömöríteni a dolgozó parasztságot, az értelmiséget, az összes hazafias erőket, meg van a lehetősége arra is, hogy a parlamentben sziláid többséget szerezzen, a parlamentet a burzsoá demokrácia szervéből a népakarat eszközévé tegye és ezzel megteremtse azokat a feltételeket, amelyek biztosítják a gyökeres szociális átalakulás megvalósítását.

Természetesen azokban az országokban, amelyekben a kapitalizmus még erős, amelyekben hatalmas katonai és rendőri apparátussal rendelkezik, s a reakció még erős ellenállást fejt ki, ott a szocializmusba való átmenet kemény osztályharc, forradalmi harc közepette történik.

A szocializmusba való polgár- háború nélküli átmenet példája veit 1919-ben a Magyar Tanács- köztársaság létrejötte is. Tudvalevőleg a magyar dolgozók, a Magyarországi Kommunista Párt vezetésével minden fegyveres harc, egyetlen lövés nélkül vet- téx kezükbe 1919. március 21-én a hatalmat. A polgárháború csak akkor kezdődött, amikor az imperialisták megtámadták a Magyar Tanácsköztársaságot.

A szocializmusba való, polgárháború nélküli átmenet példája a Magyar Népköztánsasóg létrejötte is. Nálunk a Szovjetunió felszabadító harcának eredményeképpen előállott helyzetben lehetővé vált, hogy a magyar kommunisták fokozatosan megnyerték célkitűzéseik számára a munkásosztály túlnyomó többségét, szoros szövetséget hoztak létre a dolgozó parasztsággal, a maguk oldalára vonták a haladó értelmiséget és ezekre az erőkre támaszkodva fokozatosan. tértek át a szocializmus építésére. Ez az átmenet olyan simán történt, hogy a »fordu- Ut éve« után úgy kellett megmagyaráznunk a dolgozóknak, hogy már »átléptük a Rubicont«, átléptük a határt, s a szocializmus építéséhez fogtunk. Természetes, hogy ez az átmenet békés formája ellenére is, tartalmában forradalom volt, s hogy az így létrejött állaim a proletárdiktatúra állama.

A XX. kongresszus rámutatott arra, hogy sok bajnak az a gyökere, hogy a munkásosztály számos országban hosszú évek óta megoszlott és különböző csapatai nem egységfrontban küzdenek, ami csak a reakció erőinek malmára hajtja a vizet.

Most kilátás nyílik a helyzet megváltoztatására. Az élet sok olyan kérdést tűzött napirendre, amelyek nemcsak megkövetelik valamennyi munkáspárt közeledését és együttműködését, hanem reális lehetőségeket is teremtenek az együttműködéshez. A legfontosabb ilyea -kérdés a

béke megvédése, áz új'abtí háború megelőzése.

Ha a munkásosztály egységes# szervezett erőként lép fel, he szilárd akaratot tanúsít, nem fesz háború.

Napjainkban sok szociáldemokrata tevékenyen harcol a háborús veszély és a militarizmus ellen, a szocializmushoz való köJ zcledésért, a munkásmozgalom egységéért. »Őszintén üdvözöljük ezeket a szociáldemokratákat — mondotta a kongresszusi beszámoló — és készek vagyunk minden szükségeset megtenni, hogy erőfeszítéseinket egyesítsük a béke és a dolgozók érdekei megvédésének nemes ügyéért vívott harcban.«

Ez az álláspont csakúgy, mint a központi bizottság által felvetett többi új elvi kérdés, a marxizmus—leninizmus alkalmazását, a marxizmus—leninizmus továbbfejlesztését és a mai viszonyokra való alkotó alkalmazását jelentik. A szociáldemokratákkal való egységfront kérdését annak idején Lenin vetette! fel es 1921-ben a kommunista- internacionálé komoly erőfeszítéseket tett megvalósítására, de az akkori viszonyok között nem1 valósult meg. A mi viszonyaink; közt a kérdés újra vpló felvetésének és gyakorlati megvalósításának óriási a jelentősége és lehetősége. Ennek megfelelően máris nagy visszhangja támadta A munkásegység kérdésének napirendre tűzése azonnal megnövelte a tőkés országokban működő kommunista pártok vonzóerejét, s komoly visszhangra talált a szociáldemokrata pártok tömegei között Olaszországban, Franciaországban, de szerte a világon. A norvég, a dán, a francia szociáldemokraták vezetői egymás után látogatnak el a Szovjetunióba, s utazásuk kétségkívül előmozdítja azoknak a kolosszális lehetőségeknek a1 megvalósítását, amelyek a munkásegység létrejöttében rejlenek.

Amit a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusa a szociáldemokratákkal való egységfront kérdésében tett, kihatásaiban rendkívül jelentős lépés előre. A kongresszus megállapításai nemcsak a munkásegységfront, hanem a népfront kérdéseit is újra felvetik, ezúttal világméretekben. Világos, hogy ez nemcsak szovjet kérdés, hanem a legtöbb országot érintő nemzetközi kérdés is. Az öt kontinens legtöbb országában megvannak a népfront reális lehetőségei, elsősorban a béke megvédése érdekében, a demokrácia és szabadságjogok megvédésének kérdésében. A tőkés országok kommunista és munkáspártjai, amelyek maguk mögött tudják a több mint 900 milliós szocialista tábor vonzóerejét és tekintélyét, njost hasonlíthatatlanul nagyobb, nyomatékkai, s a siker jobb kilátásaival vetheti fel a munkásegységfront és a népfront kérdéseit szerte a világon. Bizonyos, hogy egy sor országban a kommunisták szívós, a helyi viszonyokra jól alkalmazott marxista —leninista munkájának eredményeképpen előbb vagy utóbb, de létre fog jönni a munkásegyseg vagy a népfront.

Az a tény, hogy a XX. kongresszuson felmerült a szocializmusba vájó átmenetnek polgár- háború nélküli, vagy parlamenti úton történő megvalósulása, egyesekben azt a benyomást keltheti, hogy talán mégis igazuk vqlt azoknak a szociáldemokratáknak, akik azt hirdették, hogy a szocializmusba forradalom nélkül, apró reformok együttes eredményeképpen is el lehet jutni. Erről szó sincs!

A XX. kongresszus határozatai egyáltalán nem jelentik azt, hogy elmosódnak a különbségek a szoci áldemokratizmus, reformizmus, a szociáldemokraták egész tevékenysége és a kommunista párt forradalmi politikája között.

Amit mi hirdetünk, a szocializmus békés, polgárháború nélküli útja a jelen viszonyok között nem szociáldemokrata békés belenövés, hanem forradalmi út és a kapitalizmusból a szocializíFolylatás a 3, oldalon)

i