Népújság, 1956. március (11. évfolyam, 52-78. szám)
1956-03-13 / 62. szám
Mi akadályozza a bajai járásban a termelőszövetkezeti mozgalom fejlődését Száz kádat egy műszak alatt egyéniek el tudnak érni. Ét ha ezt elmondják, ha ezt ismertetik az egyéniekkel a népnevelők, akkor két hónap alatt nein 163, hanem legalább háromszorennyí egyéni gazda jelentkezik, hogy kitölthesse a belépési nyilatkozatot. A BAJAI JÁRÁSBAN uralkodóvá vált erélytelen szervezésért és a lassú fejlődésért nemcsak a járás vezetői a hibásak, hanem súlyos felelősség terheli a Megyei Mezőgazdasági Igazgatóságot és személy szerint annak vezetőjét, Mohácsi Károly elvlársat is. Ugylátszik, az igazgatóságnak nem volt elég intő példa, hogy a járás a helytelen káderpolitika miatt az elmúlt őszön is a legutolsó volt a kenyérgabonavetésben. Most a termelőszövetkezetek fejlesztésével sem tudnak megbirkózni, ugyancsak káderprobléma miatt. Tűrhetetlen az, hogy a mezőgazdasági osztályon — az operatív munkát végző kétségtelenül jóindulatú dolgozók közül — ne találhassunk egyetlen olyan embert, aki teljes értékű, komoly munkát tud végezni, akinek helyi tapasztalata, ismerete, gyakorlata és szaktudása van. Mohácsi elvtársnak nem lett volna szabad elnéznie ezt már hosszú nőnapok óta, hisz így szinte eredménytelenül teltek el immáron már hetek, hónapok. A BAJAI JÁRÁS termelő szövetkezeti mozgalmának fejlődésében két fontos, megoldásra váló feladat van; először is nagyobb szakmai segítséget kell nyújtani a járásnak a termelő- szövetkezetek gazdálkodásának további fejlődéséhez, hogy azok még jobban vonzzák az egyéniekéi, másodsorban erőteljesebb szervező munkát kell végezni a termélőszöve i kezetek szám szerű fejlesztése érdekében. E két fontos* feladat csak akkor valósítható meg, ha most már ügy a Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság, mint a járási tanács vezetői rendet teremtenek a káder po litikában cs maguk is iránymutatást, komoly segítséget adnak a mezőgazdasági osztály munkájának fellendüléséhez. ________________ Kulcsár. VA RGA ELVTÁFtS tanácselnök ajtaján kopogtatunk. A já- 4'áéi tanács mezőgazdasági osztályán ugyanis, nincs egyetlen ■olyan dolgozó sem, aki tájékozott lentié a járás te2 fejlcçztc- dőfiek eredményeiről. Abban u ■reményben nyitunk be Varga fivtárshoz, hogy nála pontos, fclítéfhetetlen adatokat kapunk. Sajnos nála is csaknem az a tájékozatlanság fogad, ami a mezőgazdasági osztályon. Nem is csoda, hiszen Varga olvtársnak -nincs kitől adatokat szereznie. A mezőgazdasági osztálynak 11 dolgozója van — névleg. Ebből három a könyvelési csoportnál dolgozik, egy terves, egy pedig •építésügyi előadó. Ez az öt ember tehát nem nagyon járja a -vidéket éss különösen nem végez •operatív szervező munkát. Akikre ez hárulna, az a két tsz szervező, agronómus, főállattenyésztő, töagronómus és természetesen az osztályvezető lenne. Défiât nézzünk szét, hogyan áll ennek a hat státusznak a betöltése. A két tsz szervező közül az egyik beteg, nem dolgozik. A másik éppen hogy csak hozzászokott új környezetéhez, hisz Kiig néhány hete érkezett egy budapesti üzemből. Helyi ismerete, tapasztalata még nagyon kévéé van, bár kétségtelenül jó szervezőnek ígérkezik. Vegyük tovább a listát, u két tsz szervező után következik az agronó- inu3, aki ugyancsak rövid ideje foglalta el állását, miután ez a státusz már egy éve nem volt betöltve. AJőállattenyésztv az egyetlen ember az osztályon, aki már évek óta »állja a sarat«, vagyis megmaradt a mezőgazdasági csoporthál. Ez örvendetes dolog lenne, hogyha szakképzettsége is volna hozzá. Ve isaj- nes éppen ez nincs. Hiányzik a legelemibb követelmény, a technikumi végzettség is. S bár az i rodai és adminisztrációs munkát pontosan elvégzi, képzettségének hiánya mégis nyomott hagy a járás termelőszövetkezeteinek lassan fejlődő állattenyésztésében. Például a termelőszövetkezetek fejéül átlaga jelenleg 3,6 liter a járásban. Ez a szám a többi járásokhoz viszonyítva nem rossz, hiszen ezzel az " eredménnyel a bajaink a harmadik helyre kerültek. De ez az értékelés nem reális és ezt nem veszi észre senki. A bácskai földek jó takarmányterméséből és a járás termelőszövetkezeteinek gazdag lehetőségeiből jobbra teliéne. A TERMELŐSZÖVETKEZETI elnökök szakképzettsége is elég gyenge, és a nagyüzemi gazdálkodásra való ilyen gyénge felkészülést sem tudják pótolni a j áráéi tanács dolgozói, akiknek egy része újonnan érkezett ember, másik része pedig maga sem biztos cgy-egy szakkérdésben és különösen bizonytalan, ha tanácsért fordulnak hozzá. Ezután talán már felesleges is megemlíteni, hogy o főagronómusi állás három hónap óta, az osztályvezetői állás pedig valójában már egy óv óta »emberére« vár. MINDEZEKET azért bocsátottuk előre, mert enélkül értékelni a járás munkáját nem lehet. Elsősorban ez üti rá bélyegét a termelőszövetkezeti mozgalom vontatott, lassú fejlődésére. Már a tavasz közeleg és rövidesen megkezdődik a földeken a munka, hátunk mögött a hosszú, hideg tél. Más helyen jól hasznosították ezt az időt a mezőgazda- sági osztályok dolgozói. Baján nem volt, aki hasznosítsa és így egészen furcsa, új módszere alakult ki a termelőszövetkezeti agi- tációnak. Ezt'így mondja el Varga elvtárs: (Bár ö mint vitaíhat- lan eredményt tartja számon.) — A termelőszövetkezeteknél — mintegy nyolc helyen — január hónap folyamán összehívtuk a dolgozó parasztokat és a termelőszövetkezet életéről beszélgettünk velük. Elmondtuk, hogy a termelőszövetkezetekben várják az új tagokat — szükség van ott rájuk nagyon. Vajon mennyivel más lenne a helyzet, ha- a termelő szövet kezetekben nem -várnák, hanem hívnák az új tagokat és nem is a járási funkcionáriusok, hanem à helyi tsz-tagok. Ezek a látogatások akkor lennének eredményesek, ha előzőleg már népnevelőmunkával kapcsolnák egybe őket, és ezeken a látogatásokon mái' nem ismeretlen egyéniek, hanem őszinte érdeklődök, jó ismerősök jelennének meg. Furcsa, hogy a bajai járásiban a közepén kezdik. Talán nincs népnevelő a termelőszövetkezetekben? Pedig, ha nem ilyen félkéz munkát végeznének, az eredmények megsokszorozódhatnának. A bajai járás termelőszövetkezeteinek megvan az adottsága, a lehetősége ahhoz, hogy jóval módosabb életkörülményeket teremtsen tagjainak, mini amit az A Kecskeméti Gépgyárban az év elején még szinte elérhetetlennek tűnt egyesek számára, hogy egy műszakban szúz kádat gyártsanak. A régebbi gyakorlat szerint 90—95 kád készült el, nagy nehézségek közepette. S ami két hónappal ezelőtt még elérhetetlennek tűnt, "ma már valóság. Az elmúlt héten megyénkben szárnyrakelt a hír: a felszabadulás óta először száz kádat gyártottak egy műszak alatt. Ez a nagyszerű munkasiker Rózsa Gábor művezető irányítása mellett született meg az öntöde II, műszakjában. Felébresztette a becsvágyat, a versenykedvet a másik műszakban ie, akik nem tudták elviselni a versenytárs győzelmét. Határtalan szorgalommal dolgoztak, s az elmúlt szombaton a műszak végére nem szárat, hanem százegy kádat formáztak be. Mi ebben az új? Ezt az eredményt úgy érték el, hogy új gépet nem állítottak munkába. Csupán annyit tettek, hogy helyesebben szervezték és irányították a munkát. A rámolócsoportok Zöldi és Tóth elvtárs Irányításával a homokot keijo időben biztosították. A TMK-műhely dolgozói a pro- zomázó (homokt-zLtáíú) gépeket alaposan kijavították, s így nem volt munkakiesés. A gépműhely dolgozói a termelésbe állított kádszekrényeket alaposan és körültekintően kijavították, ugyanakkor a homokmalom dolgozói is javítottak a homok minőségén. Az ilyen aprónak tűnő dolgok —r mely nélkül nincs ütemes termelés — kedvezően befolyásolták a termelés alakulását. Mivel nem hiányzott semmi sem a műszakkezdés női, a dolgozók kedvvel és szorgalommal dolgoztak. A munka haladt is, mint a karikacsapás. A versenykedvet segítette a vállalatvezető, főmérnök, a párttitkár, akik gyakori vendégei voltak a kádas- brigádoknak. Ha valami hiba volt, azonnal intézkedtek. A kádasbrlgádclj kommunistái in ki tettek magukért. Rózsi Gyuri I bácsi példáját a többiek követ«' ték, s szívüket is beleadták . munkába. A kommunista műve > zetők gondos irányítása is hóz-* zájáruit ahhoz, hogy elérték <*> zzázkádas termelést, egy műszak alatt. Ez az esemény is bizonyítja: a kollektív munka, a műszakiak és fizikai dolgozók összefogása. milyen eredményekre képes. S most mi a helyzet? Az Öntöde JI. Rózsa János komin unifia művezető irányításával egy nap sem adja alább száz kádnál. A vérsenytáreéknál azonban a lelkesedés már alábbhagyott) Emiatt csak 90 kádat készítenek egy műszak alatt. Náluk a legnagyobb baj az, hogy többen megfeledkeznek magukról, s iga-* zolailanul otthon maradnak» Egyébként ez nem új »betegség« a kádasoknál. Ha valaki netán több bort fogyaszt a kelleténél) s nem bír felébredni, otthon marod. így történt Nagy Vilmos műszakjának egyes kádasbrigádjainál is. Az igazolatlanul távolmaradók súlyos károkat okoznak a» üzemnek, brigádjuknak, mert a tervek teljesítését akadályozzál^ magasabb jövedelemtől, jutalomtól fosztják meg magukat és munkatársaikat te. Pedig a gyárt becsületének megtartása rajtuk is múlik. A becsület pedig azfci követeli, hogy az öntöde I. is száz kádat adjon az országnak) Ezt meg lehet tenni. A gyakorlat már bebizonyította. A. példa helyben van, csak követni kell* Megyénk többi üzemében, a lapuink olvasói is kíváncsiak: vajon tiszavirág életű lesz-e ez au eredmény, vagy tartóé? A megnyugtató és határozott választ a kódanbrigádoktól várjuk, mégpedig a napi kétszázkádas, terű melésséi és jobb minőséggel. Ha igazi vasasok,- megcsinálják! Mészkővé minden mennyiségben kapható, l Ui; !. :n yt, Kecskeméten, e Széchenyi téri t'öidmuvesezővétkczet Növényvé- doszer Boltjában és a külterületi töldnlíívesszövctkezeti boltokban. 2E9 TERMELŐK FIGYELEM! A Uáposbarotnf i-azükscglct ükét a földmű vesszőt etkezetek- ncl előzetes megrendelés alapján beszerezhetik. Minél több uaposbaromfit szerez be, annál inkább biztosítva van a beadási kötelezettség teljesítése cs ezen felül a szsbadérté- kcsítés lehetősége. 250 BARACK és SZILVAI’ÁUNKA szükségletét minden meny- nyiségben beszerezheti a Kiskunhalas cs Környéke Földmüvessszövetkezetcknél félliteres palackozásban. — Megrendelést az egész .megyéből felveszünk. ■— Kiskunhalas és Környéke Földművesszövetkezet. 249 Peng Hszüeh-fung Mesék — felnőtteknek! Ezek az írások a régi kínai mese hagyományainak sajátos bájával, bölcs tapasztalataival harcolnak a nép elnyomói, külső és belső ellenségei ellen. A mesék szerzője, Feng Hszüeh-fung, Kína Kommunista Pártjának tagja és szerkesztője a Peking- ben megjelenő Irodalom és művészet című folyóiratnál;. * A paraszt meg a verebek és a pacsirták Egy paraszt aratni ment a földre. Ekkor nagy csapat veréb repült oda. Azt mondták a parasztnak: -Kedves paraszt, nem felejtettük el, hogy véreddel és verejtékeddel munkáltad meg ezt a földet, s ezzel életben tartottál bennünket. Most újra itt a nyár, a legnehezebb munka évszaka neked is, meg nekünk ís. Es ml eljöttünk hozzád, hogy hálánk és köszönésünk kifejezésével elénekeljük neked dalainkat, hiszen igaz barátaid vagyunk.-« És ameny- nyire torkukból tellett, szörnyű csicsergésbe fogtak. Közben azonban mohón és egyre nagyobb odaadással csipkedték fel a búzaszémeket. A paraszt lassan dühbe gurult és elkergette a verebeket, miközben felháborodva mondta: -Fuj, csirkefogó banda, euóhh kiraboltok bsnnünk*»aztán hangoztatjátok, hogy mi szívesen és örömmel tartunk el benneteket. Vajon annyira szerelmes lennék én a ti verébköltészetetekbe, hogy egy véka búzát áldoznék a veréb-hangversenyre érvényes belépőjegyért? Köszönöm az ilyen barátokat, az ilyen költőket és egyszerűen elkergetlek benneteket a földemről.« Miután a verebek sértődötten és szörnyű lármával eltávoztak, pacsirták jöttek oda. Leereszkedtek a búzaföldre és kezdték szedegetni az ártalmas bogarakat és férgeket. Itt egy hernyót, ott egy sáskát csíptek fel. Aztán az egész. pacsirta-nép jóllakot- tan a magasba emelkedett és csodálatos szépen, örvendező szívvel énekelni kezdett. Miközben énekeltek, mind magasabbra szálltak és minél magasabbra szálltak, annál szebb volt az énekük, úgyhogy mindenkinek gyönyörűséggel telt meg a szive, aki látta és hallott^ őket. Még a paraszt is abbahagyta egy röpke időre a munkát, ráncos arcával az ég felé fordult, hogy beletekintsen a végtelen kékségbe. Aztán újból lehajolt, munkához látott és elégedetten szólt magához: — Szent igaz, amikor azt mondják, hogy a pacsirta hasznos madár.. Nemcsak azért hasznos, mert nem kell, hogy mi tartsuk el, hanem mert kézzelfogható* hasznot is hoz, pusztítja ellenségeinket, a kártevő rovarokat. Azonkívül az élet -' szépségét és örömét hirdeti, amikor a magasba emelkedik és dalol. Valóban, a pacsirta nem het- venkedő fickó. Az ember maga is jókedvre és bátorságra kap, ■ ha látja és hallja őt. Éneke oly szép és tiszta, mintha velük csalogatná elibénk az ég végtelen kékjét. Valóban, az Ilyen költőt joggal nevezhetjük népünk barátjának. A medve és át ragadozok A medve a hegy tetején ült, nagyon nyomasztóan hatott így környezetére. Állandó bosszúsággal és félelemmel töltötte el a tigrist, párducot, farkast és a vaddisznót. »Ha tovább is veszteg maradunk, később mát' aligha mérkőzhetünk meg vele« — mondták. »Jobb, ha mindjárt nekt- megyünk.' Titokban szövetséget kötöttek é3 összeesküdtek a medve ellen, A leghelyesebbnek vélték, ha csapdát állítanak, azaz mély árkot ásnak a hegy körül, az érők fenekére pedig hegyes barrs- buszkirókat tűznek. Meg ís tették. Csak az volt hátra, hogy lecsalják a medvét a hegytetőről Ügy gondoltak, hogy a medve , . okvetlenül csapdába esik, feltéve, ha módját ejtik, hogy leédesgeísék. Amikor mindezt jól előkészítették* egy. »gáárral megblvatták a medvét. A meghívón az állott, liogy igen kívánatos lenne, ha a medve részt venne egy közösen rendezett ünnepségen. Már levágtak rá egy ökröt, de mindaddig meg nem kezdhetik az ünnepet, amíg nincs u medve is közöttük. A medve nem adott Választ. Egy darabig vártak. A medve csak nem jött. Látták, hogy u tervük csütörtököt mondott és elhatározták, hogy más . módszerre tőrnok át. Nevezetesen: lefeküdtek mind a négyen és úgy tettek, mintha megmérgezték. volna őket. Aztán megint elindították a madarat és tudatták a medvével, hogy mind a négyen meghaltak és nagy kincseket hagytak Itt. A medve az egyetlen, aki törvényesén jogot formálhat az örökségre. A medve azonban megint csak nem válaszolt. Tehát ez a fortély is kudarcot vallott. Harmadszor is lelküldték a madarat a hegyre. Most már azt üzenték a medvének, licgy a hegy egy tűzhányó, amely rövidesen kitör és a medve igen jól tenné, lm sürgősen továbbállna, mert különben hamuvá év. A medve csak nevetett és egyszóval sem válaszolt. Minthogy valamennyi módszerük eredménytelennek bizonyult, az egyetlen ami még rendelkezésükre állt, az volt, hogy csúnyán szidalmazni kezdték a medvét, aki fenn ült a hegytetőn. Abban a reményben tették ezt, hogy a medve végülis elveszti türelmét njeghaiSÉSSik s lejön a hegyről. A medve azonban rájuk se nézett és nyugodtan morogta: »Nos, elherdáltátok egész hordóra való bölcscsségtckét, most csak döngessétek az üres hordót.« Aki nem csábítlatja el magát az ellenség kétszínűségétől, az nem egykönnyen esik a csapdájába. A róka és a szócsöve A róka agyában időnként rendkívüli elgondolások születnek és cselekedetei gyakran csodálatot váltanak ki az állatvilágban. Egy napon például szócsövei, kötött a szájára, a farkára pétiig égő szurokcsóvát. Aztán kirohant n szabadba és szócsövén át hangosan közölte a környezetével; »A tűzre vigyázzatok! Éberség a lázítókkal, a gyújlogatókkal. szemben!« De mialatt így óvta a tűztök az embereket, farkával a fél erdői lángbaborítotts. Ez a rendkívüli magatartás összecisődítette a közeli és távoli falvak lakosait. Mindenki kétségbeesetten látta, hogy mit tett a róka. A róka eredményei fölötti örömében megállt és szél tében-hosszában dicsérté ravaszságát. Egy’ ember azután a következőképpen magyarázta meg a dolgot: »A róka játéka, kedves. polgártársak, arra figyelmeztet hogyha meghalljátok tűz ellen óvó hangját, tudnotok kell: feltétlenül gyuifogat a koma.« /
