Népújság, 1956. március (11. évfolyam, 52-78. szám)
1956-03-31 / 78. szám
BZ MOP BACS-KiSKUN MEGYE! BIZOTTSÁGGÁ ES B MEGYEI TAHACS LAPJA XL ÉVFOLYAM, 78. SZÁM Ära SO fillér 1956. MÁRCIUS 31. SZOMBAT t T' ' ■ ----------- ' -M--- v-ít... ...C A MAI SZAMBÁN: Ez történt a nagyvilágban. — Pártmegbizatás a kukorica négyzetes vetése. — Tavasz a jánoshalmi szőlőkben. — A Népújság szakszervezeti rovata. — Segítség a bajbajutottaknak. — Szeretettel köszöntjük kedves vendégeinket. L- ...........................................J S ZKP XX. kongresszusának jelentősége és feladataink a kongresszus útmutatásai alapján A megyei pártaktíva illése Március 30-án, pénteken a Bács-Kiskun megyçi Párt-végre- hajtóbizoltság nagyaktíva értekezletet tartott Kecskeméten a Városi Moziban. Az értekezlet napirendjén az SZKP XX. kongresszusának tanulságai és a Központi Vezetőség március 12— 13-i határozatából folyó feladatok megvitatása volt. A nagyaktíva értekezletet Zárai Károly elvtárs, a megyei pártbizottság titkára nyitotta meg, majd Daczó József elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára mondott beszámolót. Az aktíyaüléscu részt vett és felszólalt Horváth Márton elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének tagja. Dacsó József elvtárs beszámolója Daczó József elvtárs beszámolójában mindenekelőtt a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának történelmi jelentőségét méltatta. A kongresszus egész tanácskozását Lenin szelleme és tanításai hatották át; a kongresszus még magasabbra emelte a lenini zászlót és továbbfejlesztette, gazdagította Lenin szellemi hagyatékát. A XX. kongresszus az egész haladó emberiség legégetőbb kérdéseire adott választ. A beszámoló ezután hangsúlyozta: korunk történelmére az jellemző, hogy a szocializmus túlnőtt egy ország keretein és világrendszerré vált. Földünkön jelenleg egyidejűleg két ellentétes irányban fejlődő világrend- szer létezik, a szocialista és a kapitalista világrendszer: Egész dolgozó népünket és megyénk lakosságát is ürömmel tölti el és még jobb munkára lelkesíti a szocialista tábor, mindenekelőtt a Szovjetunió hatalmas gazdasági sikere. Huszonöt év alatt a Szovjetunió — a Nagy Honvédő Háborúban elszenvedett veszteségei ellenére t— több mint húszszorosára emelte ipari termelését. Ugyanez az erőteljes fejlődés jellemzi a népi demokratikus országok ipari termelését is. A szocialista rendszer nem ismer válságokat, ez szakadatlan fejlődést biztosít és szemléltetően bizonyítja a szocialista termelési rend fölényét a kapitalizmussal szemben. A továbbiakban a beszámoló ismertette a Szovjetunió népgazdasága fejlődését tükröző legfőbb számadatokat. így például hangsúlyozta, hogy a munka termelékenysége az iparban, az 1955-ös évben csaknem kétszerese volt a háború előttinek. Az ipari termelés emelkedésének több mint kétharmada a munka termelékenységének növekedéséből eredt. Nagyrészt ennek köszönhető, hogy a Szovjetunió hatalmas ipari potenciával rendelkező világhatalommá vált. A Szovjetunió népgazdaságának nagymértékű fellendülését bizonyítja, hogy két év alatt 33 millió hektár szűz- és parlagföldet szántottak fel, a kukoricatermelést 13,6 millió hektárral bővítették az elmúlt években. •— A hatodik ötéves terv lenyűgöző számadatait ujubb hatalmas fejlődés távlatai tükrözik. A dolgozók világszerte örömmel fogadták ezeket a terveket, mert tudják, hogy ezek a tervek reálisak, a szovjet nép meg fogja valósítani és ezzel újabb hatalmas erőkkel gyarapodik nem- csupán a Szovjetunió, hanem az egész szocialista tábor. A Szovjetunió új, hatodik ötéves terve az ipari termelés növekedését 65 százalékkal irányozza elő. Az iparral együtt növekedik a mezőgazdasági termelés is. 1960-ig 70%-ka! kívánják emelni a mezőgazdaság terméshozamát, A hatodik ötéves terv rendkívül nagy gondot fordít a dolgozók anyagi és kulturális színvonala további emelésére. A tervek teljesítése nyomán a munkások és alkalmazottak reálbére 30 százalékkal, a kolhozparasz- tok jövedelme pedig 40 százalékkal fog növekedni. Az egész szovjet nép és vele együtt a magyar nép is nagy lelkesedéssel fogadta azt a bejelentést, hogy 1960-ig fokozatosan minden munkás és alkalmazott áttér a 7 órás munkanapra, a nehézipari ágazatokban dolgozó munkások pedig a 6 órás munkanapra, emelik az alacsony kategóriák béreit és a nyugdíjakat. ' A kongresszus óta már törtéht is intézkedés a munkaidő csökkentésére: Az ünnepek előtti munkanapokon 6 órás munkaidőt vezettek be. Ugyancsak elhatározták, hogy a terhességi és szülési szabadságot 77 napról 112 napra emelik fel. A Szovjetunió népgazdaságának fejlődése, a szovjet nép élet- színvonalának emelkedése a Szovjetunió Kommunista Pártjának és Központi Bizottságának sikeres munkájáról tanúskodik. A nemzetközi helyset néhány kérdése A beszámoló a továbbiakban a nemzetközi helyzet néhány kérdésével, így a békés egymás mellett élés lenini elvével, a háború elhárításának lehetőségével és a szocializmusba való átmenet egyes országokban megmutatkozó sajátosságaival foglalkozott Rámutatott: történelmünk jelen szakaszában olyan hatalmas társadalmi erők léteznek, amelyek megakadályozhatják a háborút. Ezen erők közül legjelentősebb a szocialista tábor országainak, mindenekelőtt a Szovjetuniónak egyre növekvő fireje. Nagy erőt képviselnek azok a békeszerető, nem-szocialista államok is (Ip.dia, Burma, Egyiptom, stb.), amelyek a különböző rendszerű országok békés egymás mellett élése ügyéért szállnak síkra. A háború elhárításának fontos eszköze a világméretekben kibontakozott békemozgalom, a népek békeakarata, mindenekelőtt a munkás- osztály elszánt akarata, hogy megakadályozza újabb háború kirobbantását. Természetesen addig, amíg az imperializmus gazdasági alapja megmarad, a háború keletkezésének lehetősége is fennáll. Ezért a legnagyobb éberséget kell tanúsítanunk a háborús kalandorok próbálkozásaival szemben, szakadatlanul növelni kell a szocialista tábor gazdasági jçrejét, biztosítani kell hazánk függetlenségének védelmét: Ezután a szocialista és a kapitalista országok békés egymás mellett élésének kérdésével foglalkozott a beszámoló. Hangsúlyozta, hogy a népek érdeke különböző rendszerű országok békés egymás mellett élését követeli meg. Ez felel meg a magyar dolgozó nép és a Magyar Nép- köztársaság érdekeinek is. Éppen ezért ez a lenini elv vezérli pártunk és kormányunk külpolitikáját és fogja vezérelni a jövőben is. Ez természetesen semmi esetre sem jelenti azt, hogy bármely kérdésben elvi engedményeket teszünk a burzsoá nézeteknek, befolyásnak. A XX. kongresszus új elvi megállapítással a szocializmusba való átmenet békés útjának lehetőségéről szóló tanítással gazdagítsa a markizmus—leniniz- rnus elméletét. Már Lenin rámutatott arra, hogy az egyes nemzetek nem teljesen egyformán jutnak el a szocializmushoz. A történelmi tapasztalatok teljesen igazolták Lenin tételét. Ma már a szocialista forradalom szovjet formáján kívül van népi demokratikus forma is, amelyen Magyarország, Lengyelország és más népi ' demokratikus országok haladnak a szocializmus felé. A mai helyzetben, amikor a szocializmus, a demokrácia tábora világszerte megnövekedett, és egyre nyilvánvalóbban bizonyítja be döntő fölényét a kapitalizmussal szemben, ilyen körülmények között a szocialista forradalmi átalakításnak nem kell okvetlenül polgárháborúval járnia. A mai történelmi körülmények között számos kapitalista országban megvan a reális feltétele annak, hogy a munkás- osztály maga köré tömörítse a nép nagy többségét, szilárd többségi-e tegyen szert a parlamentben és így biztosítsa a gyökeres szocialista átalakulást. A XX. kongresszusnak ezt a lenini tanításokon alapuló megállapítását bizonyítja a Magyar Népköztársaság létrejötte is. A Szovjetunió felszabadító harcának eredményeként lehetővé vált, hogy mi, magyar kommunisták magunk köré tömörítsük a munkásosztály túlnyomó többségét, szoros szövetséget létesítsünk a dolgozó parasztsággal és a magunk oldalára vonjuk a haladó értelmiséget. Pártunk ezekre az erőkre, támaszkodva biztosította, hogy a munkásosztály fokozatosan a kezébe vegye az államhatalmat és polgárháború nélkül kezdje meg a szocializmus építését. A kongresszus azonban leszögezte, hogy az olyan oi'szágokban, ahol a burzsoázia erős katonai és rendőrapparátussal rendelkezik, ott az átalakulás kémény, éles osztályharc közepette fog végbemenni. A szocializmusba való átmenet polgárháború nélkül, vagyis parlamenti útjának lehetősége nem jelenti, hogy igazuk volt azoknak a revizionista szociáldemokratáknak, akik azt hirdették, hogy kisebb-nagyobb reformok útján, forradalom nélkül is el lehet jutni a szocializmusba. Ez, ha békés átmenet is, de forradalmi átalakulás és az átmenet államformája a proletariátus diktatúrája. f kollektív vesetésről A XX. kongresszus eredményei között legjelentősebb, hogy visszaállította a pártélet lenini normáit. Ezek között a legjelentősebb a kollektív vezetés lenini elvének érvényesítése a párt egész tevékenységében. A kollektív vezetés az elmúlt 20 év során nem érvényesült a Szovjetunió Kommunista Pártjának vezetésében. Elterjedt és nagy hibákhoz vezetett a káros személyi kultusz. Mint minden idealista elmélet, a személyi kultusz is gyengíti a párttagok aktivitását, csökkenti a párt kollektív vezető szerveinek jelentőségét, gátolja a párt belső életének fejlődését. A személyi kultusz elősegíti a bírálat elfojtását, a pártdemokrácia elseké- lyesedcsét. Az SZKP Központi Bizottsága Sztálin halála után nagy munkát végz'ett a személyi kultusz megszüntetése, a kollektív vezetés helyreállítása érdekében. A Szovjetunió Kommunista Pártja a személyi kultusz bátor felszámolásával fényesen bizonyítja, hogy a párt egységes és eltéphetetlen kapcsolata van a néppel. A kongresszus, amikor hangsúlyozta a pártvezetés lenini elvének fontosságát, előtérbe állította Lenin óriási alakját, akinek halhatatlan történelmi érdemei az utóbbi időben éppen a személyi kultusz miatt elhomályosodtak. A káros személyi kultusz a mi pártunkban is eluralkodott az elmúlt években és komoly károkat okozott. A Központi Vezetőség 1953 júniusi határozata ebből a szempontból is igen nagy jelentőségű. Elítélté a személyi kultuszt és hangsúlyozta a kollektív vezetés, a pártdemokrácia erősítése, a bírálat és az önbírálat fejlesztése nagy jelentőségét. E határozat végrehajtásában jelentős eredményeket értünk már el. Azonban még sok a tennivaló is. A kollektív vezetést számosán úgy értelmezik, hogy ez csak a Központi Vezetőségre vonatkozik. Mi magunk is gyakran követtünk el hibákat a kollektív vezetést illetően és nem biztosítottuk még maradéktalanul, hogy például két pártértekezlet között a párt- bizottság, mint a megye párt- szervezeteinek legfelsőbb szerve vezesse és irányítsa a megye életét. Az ilyen hibák még inkább megtalálhatók a járási, városi pártszervekben, és különösen az alapszervezetekben. Gyakran a kollektív vezetésnek csak a formális vonásait helyezik előtérbe, a vezető testületek tagjainak tájékoztatását, az ülések, értekezletek rendszeres megtartását és még néhány kérdést. Gyakran megfeledkezünk azonban a legfőbb kérdésekről, olyanokról, mint a párttagok jogainak tiszteletben tartásáról, a párttagság és a pár- tonkívüli dolgozók javaslatainak meghallgatásáról és a munkában való felhasználásáról stb. Nem fordítunk kelló figyelmet dolgozó tömegek aktivitásának fejlesztésére és a szocialista építő munkába való bevonásáraj így fordul elő, hogy pártszervezeteink sokszor mindent maguk akarnak elvégezni. Nem használják fel és nem mozgósítják a tömegszervezeteket, amelyeknek hivatásuk, hogy összekössék a pártot a széles dolgozó tömegekkel, és segítsék mozgósítani á dolgozók millióit a párt az ország előtt álló feladatok végrehajtására. A párt tevékenységének legfőbb tartalmává a tömegek közötti állandó politikai felvilágo sító munkát kell tennünk. Vannak a kollektív vezetés hiányának más megnyilvánulásai is. Nevezetesen az, hogy egyes elv- társak igen nehezen viselik el a bírálatot. Különösen a gazdasági, állami területeken dolgozó vezető elvtársak. Ennek legkárosabb jelensége az, hogy számos vezető közömbös az egyszerű munkások, dolgozók javaslatai és kezdeményezése, iránt. Bürokratikusán kezelik a munkások újításait és még s kommunista vezetők sem küzdenek az új haladó módszerek elterjesztéséért. Csak együttes erővel, minden kommunista aktív részvételével lehetséges a kollektív vezetés elvét az élet minden területén érvényesíteni; a pártdemokrácia, a bírálat és önbírálat érvényesülését, a szocialista demokráciát és törvényességet biztosítani. Ebben a munkában minden kommunistának részt kell vennie. Ez nem kampányfeladat, érvényesüléséért szakadatlanul küzdenünk kell. A beszámoló ezután azzal a kérdéssel foglalkozott, hogy s párt és az állami munkának — amint ezt a XX. kongresszus hangsúlyozta, — a legszorosabb kapcsolatban kell lennie a gazdasági feladatok végrehajtásával: Ennek szükségességét az is fokozza, hogy a szocialista és kapitalista rendszer békés versengés kimenetelét végeredményben az fogja eldönteni, melyik rendszer tud magasabb életszínvonalat biztosítani a dolgozók számára. Nem kétséges, hogy a szocialista rendszer lesz a győztes. Azonban az életszínvonalat csak úgy lehet emelni, ha gyorsan emelkedik a munka termelékenysége. Ennek megfelelően pártszervezeteink, gazdasági és állami szerveink figyelmét mindenekelőtt a gazdasági, termelési feladatokra kell összpontosítani: Nyilvánvaló, hogy dolgozó népünk életszínvonalát, akárcsak a Szovjetunióban, nálunk is » termelés növekedése, a tervek maradéktalan teljesítése, az önköltség csökkentése alapján lehet biztosítani. Meg kell mondani azonban: hogy az év első negyedének eredményei megyénkben ebből a szempontból nem kielégítőéin Iparunk nem teljesítette februári tervét, nagyrészt a mostoha időjárás viszonyai miatt. A tavaszi munkák is megkésve, kezdődtek el. Jelentős károkat okozott az árvíz is, amelyeket (Folytatás e 8, oldalon)
