Népújság, 1956. március (11. évfolyam, 52-78. szám)

1956-03-29 / 76. szám

PÁRTELET nÁRTMUNKA Felszabafolási hét a Kinizsi Kenenmárban A gyár űj bejárata előtt nagy pirosbetűkkel felírat tudósít: »Felszabadulási hetet tar­tunk.« Lepjünk csak beljebb és néz­zük még, mit is foglal magába ez a kiírás. Az üzem épületein nemzetiszínű és vörös lobogókat lenget a csípős márciusvégi szél. A gyár udvara tisztára söpörve, látni, hogy gondos kezek mun­kája ünnepi hangulatot vará­zsolt az egész üzemre. Gördülnek a teil hordók Hordószállító targoncák gör­dülnek egymás után. A tegnapi teljesítményről érdeklődünk a szállítóktól. Az egyik szállító, Horváth János elvtárs csak fu­tólag ad választ: — Kétszázhat, hordót szállítot­tunk négyen! Darányi Miklós elvtársi, a következő targoncás még megtoldja: — Mostanában nem szállítot­tunk ilyen sokat. A kpvetkező kérdésre, amelyik most már a százalékra irányul, Tóth elvtárs­nő, a termelési felelős válaszol, mert a »hordósok« eltűntek. Azt mondja, tegnap *37 százalékra teljesítették feladatukat ezek a lelkes emberek. Átlépjük a konzervüzem kü­szöbét. Sárgarépát kockáznak az asszonyok, lányok, valameny- nyi fehér köpenyben és babos kendőben. Fürgén szaporodnak a telt üvegek. Végh József elv­társ, az üzemvezető beszél a teg­napról. A napi norma egy főre 34 és Eél kiló. — Többet teljesítettek? — kérdezzük. Végh elvtárs elneveti magát, de aztán széles gesztussal, szin­te harsogó hangon mondja: — 192 százalék is született itt teg­nap! Engel Károlyné 68 kilót kockázott és ez 192 százaléknak felel meg! Aztán sorolja vég nélkül. — Gyurkó Sándorné 67 kilót, B. Kiss Margit 64-et, Bognár Lászlóné 67-et. Amikor végigsorolja, csak úgy fejből, akkor megkérdezi: — — Nem látták a kiírást a kapu előtt? — De láttuk. — Nohát! Ez a magyarázat. Aztán Végh elvtárs gyorsan bo­csánatot kér és magunkra hagy, valahova hívják. De Dudás elv­társnő, aki éppen akkor ér hoz­zánk, tovább táplálja a tüzet bennünk. — Ezek a dolgozók mindany- nyian MNDSZ-tagok, az »Úgy, mint otthon«-brigád tagjai. Meg­fogadták, hogy április 4 tiszte­letére úgy dolgoznak az üzem­ben, mint otthon. Nézzenek kö­rül, milyen tiszta minden. — Valóban Dudásnénak igaza van, rend és tisztaság uralkodik az »Ügy, mint otthon« brigád por­táján. Valósul a lakatosok igérste Danóczi Sándorral, az üzem sajtosával akadunk össze, mikor kilépünk a konzervkonyhából. Egy teleírt papírlapot mulat, a lakatosok felajánlása. Tanácsol­ja, látogassuk meg őket. Nem lehet ellenállni. A lakatosmühelyben 25—30 ember dolgozik. Készülnek az április 4-re ígért dolgok. Vala- tnennyit sorranézzük. Pár nap múlva kész lesz a lemezhajlito- gép. Kis híjjá, hogy már nincs kész az április 4-re ígért kocka- vágógcp a íésztaüzem részére. De még sok dulgot kellene itt felsorolni, hisz Mezei Béla clv- tarssal, a műhely vezetőjével, bejártunk vagy négy üzemrészt, mire végigvizi tálluk az április 4 tiszteletére ígéri gépeket és egyéb termelést könnyítő eszkö­zöket. Mezei elvtárs búcsúzóul annyit mondott: — Nem lesz hiba, a lakatosok teljesítik, amit Ígértek. MinüeÉs lieíyiaü De mégsem lehet minden ba­bért a lakatosoknak adni, mert akkor nem jut a savanyító üzem­rész dolgozóinak, pedig tegnap Tritont Pál, Rajnai János, B. Tóth Ambrus meg Farkas Mi­hály rekorteljesitést mutattak. A hatalmas, káposztával telt hor­dókból kisebb hordókba rakták a káposztát. A norma szerint 1408 kilót kellett volna . átras- -niok, de a versenylendületük 2711 kilót diktált, ami 197 száza­lékos teljesítésnek felei meg. Je­lenleg a savanyúpaprikát rakják. Délután kettőkor tudják meg pontosan, hogy mire végezték a mai napot. Úgy akarják, mint tegnap. Már pontot is tehetnénk a lá­togatásunk végére, de még a tésztaüzem csillogó eredményei hívogatóan csalogatnak. Lássuk hát, Itt mi a helyzet. Már hosszú idő óta küzdenek az anyagnorma normális színre hozásáért. Január óta azonban javul a helyzet, bál­ákkor még 4 százalékkal lépték tűi, de a múlt hónapban már csak 1,8 százalékkal, e hónap végére pedig 0,5 százalékos túl­lépést számolnak. Az ember akármeddig járja az üzemet, mindig talál valami újat, valami nagyszerűt. Fejez­zük hát be a látogatást és bú­csúzzunk el a gyártól. Ám nem megy az olyan egyszerűen. Tóth elvtársnő, a versenyfelelgs, egyik szép eredményt a másik után so­rolja. Végül pedig nagyon a lel­künkre köti, hogy ne feledkez­zünk el arról, hogy tegnap dél­után mind a három készárurak­tár kollektívája elhatározta: munkaidő után egy-egj' vagon árut csomagolnak be — így is történt. Kískimmajsán a Vannak események, amelyek­nek tartalma hosszú időn keresz­tül osztatlanul foglalkoztatja a széles tömegeket. Méltán el­mondható ez a Szovjetunió Kom­munista Pártja XX. kongresz- szusáról. Pártunk Központi Ve­zetősége ezért határozta el, hogy 1956. március végétől kezdve, a politikai iskolákon és tanfolya­mokon tanuló hallgatók szerve­zetten tanulmányozzák a XX. kongresszus anyagát. Hogyan fogott, a pártoktatás nagy eseményének előkészítésé­hez Kiskunmajsa község pártbi­zottsága? A Központi Vezetőség határozatának közzététele után az alapszervi púrttilkárok rész­vételével kibővített ülést tartott a pártbizottság. Az ülésen rész­letesen megbeszélték azokat a tennivalókat, melyeknek végre­»'WlAAlWWVWWWWWVWVyVs'VVVW». Árvíz után... Mint megvert hadsereg Ügy vonul a folyó. Medrében hentereg — a kedve megnyugvó. A jégbeszött tanyák ; ablakán fény remeg. E táj is a hazád, ezt soha se feledd! ; Dunaverö hősöm, l drága magyar népem tetteidet őrzöm I szívem legmélyében. [ En a közösséget egy emberként láttam, s elszánt küzdelmének erejét a Pártban. Tanyát üt az ember, régi helyeit újat. Fészekrako kedvvel markolnak az ujjak romok vályogába, a jót félretéve. Álmodó családja békés örömére. | ! Villogó szekereik i csattognak serényen. Népesek a mesgyék I künn a faluszélen. j ; Épülnek a házak ; — szép jonathán almák — ; : lombosodó vágyak ágaikon tartják. Mint megvert, hadsereg i; úgy vonul a folyó. Medrében hentereg ; — a kedve magnyugvó. ; Én a közösséget egy emberként láttam, s elszánt küzdelmének ; erejét a Pártban. Bieliczky Sándor. pártoktatás nagy hajtásával még e ltónap végén megkezdik az SZKP XX. kon­gresszusa anyagának tanulmá­nyozását. A kibővített ülésen határozat született, hogy a pártcsoportbi- zalmiak meghívásával alapszervi vezetőségi üléseket tartanak. A bizalmiak felkeresnek minden hozzájuk tartozó párttagot, azo­kat is meginvitaljak a szeminá­riumokra, akik eddig az okta­tásban nem vettek részt. Továb­bá úgy döntöttek, hogy különö­sen körültekintő munkát vé­geznek majd a kígyósi és a köz­ségi alapszervezetben. Az ülésen megjelent elvtársak aktivitása máris biztató hozzá­járulás a szemináriumok ered­ményességéhez. A kezdet tehát jó, de számolni kell a nehézségek­kel is. Ha meggondoljuk ugyan­is, hogy éppen a kései tavasz miatt mennyire összegyűlt a munka a közös és egyéni gazda­ságokban, — bizony nem kis fel­adatot kell megoldania a községi pártbizottságnak. A foglalkozá­sok éppen a sürgető mezei mun­kák miatt a legjobb esetben is este 8 óra tájt kezdődhetnek, s nem tarthatnak tovább este 10 óránál. Hiszen másnap újból kezdődik a nagy munka a ke­nyérért, az életért. Ilyen körülmények között azt az érdeklődést, ami a kong.’esz­lisztasási hónap: Az elmúlt évhez hasonlóan, az egészségügyi szerveink ápri­lis 1-től 30-ig a Vöröskereszttel, mint egészségügyi tömegszerve­zettel és a többi Tömegszerveze­tek bevonásával tisztasági hóna­pot rendez. A tisztasági mozga­lom célja, hogy a lakosságot a köztisztaság fokozására mozgó­sítsa és. a tisztaság állandósítá­sára nevelje. A közegészségügyi és járványügyi viszonyok továb­bi javítása, dolgozó népünk egy­re emelkedő igénye szükségessé teszi, hogy ebben az esztendő­ben az eddigieknél nagyobb erő­feszítést tegyünk városaink, fal­caink tisztasága, szépítése érde­kében. A tisztasági hónap idejére es­70 mázka kukoricát ti A Szumszk-kerületi Lenin kol­hoz kollektívája vállalta, hegy 40 hektárnyi területen állagban 70 mázsa szemes kukoricát termel hektáronként. Jelenleg nagy buzgalommal ké­szülnek a tavaszi vetésre. Kuko­rica alá a legjobb területeket je­lölték ki. Az ősszel felszántott földekre hektáronként 3 tonna szervestrágya-mütrágya keverő­eseménye előtt szus anyaga iránt a községben megnyilvánul (például a tsz-ek és a gépállomás minden kom­munistája igényt tart a foglal­kozásokon való részvételre) —> ezt az érdeklődést anyagi és po­litikai tökévé kovácsolni csak olyan propagandisták képesek, akik színes és érdekes előadá­sokkal kötik le a hallgatók fi­gyelmét, valamint eredményes vitákban tisztázzák azokat az új elvi kérdéseket, amelyek széké­ben foglalkoztatják ma Kiskun­majsa dolgozó parasztjait i.s. A leírtbizottság érré is gon­dolt. Március 26-, 27- és 28-án vili amennyi propagandista részt lesz a járási pártbizottság által rendezett előkészítő tanfolya­mul). Itt módszeresen feldolgoz­zák a szemináriumok vezetésére vonatkozó irányelveket s a kon­gresszusi anyag több elvi kér­déseiből konzultációkat tarta­nak, ami biztosíték, hogy maja a foglalkozásokon felmerülő kér­déseket helyesen tisztázzák. Ha olyan lesz a propagandis­ták és a pártbizottság tagjainak aktivitása a jövőben is, mint most, akkor minden biztosíték megvan arra, hogy Kiskunmajsa község pártbizottsága eredmé­nyesen hajtja végre azt a hatá­rozatot, ami a pártoktatás továb­bi feladat.tt szabja meg. <r--*»—-----­á prilis 1-tól 30 ig nek legnagyobb ünnepeink: áp­rilis 4, és május 1, melyeket tiszta faluban, tiszta városban ünnepelünk meg. Á Vöröskeresztes aktíváknak feladatuk, hogy a tisztasági moz­galomba bekapcsolódva tegye­nek meg mindent a tiszta úttes­tért, a tisztább járdákért, a hl- giénikusabb üzletekért, üzeme kért, munkahelyekért, a tiszta gondozott, iskolákért, lakásokért udvarokért. Folytassanak egyé­ni agitációt, szervezzenek felvi­lágosító előadásokat, sokoldalú, egyéni kezdeményezéssel járul­janak hozzá a mozgalom ered­ményességéhez. Szabó László, a Vöröskereszt megyei titkára lineíiink liektHi’oukcnt két, továbbá 2 tonna trágyáiéval juttatnak vetés előtt. A rendel­kezésre álló hibridvetőmag jó kihasználása, továbbá a munka- költség csökkentése érdekében méret szerint osztályozott (ka­librált), ellenőrzött csírázóképes­ségű magot vetnek — mindén fészekbe 3—3 szemet, amennyi növény meg is maradhat teljes kifejlődésig. Má, március 29-én, halálának 60. év­fordulóján emlékezünk meÿ Frankel Leó­ról, a magyar és a nemzetközi munkás- mozgalom kiemelkedő alakjáról. 17 éves korától kezdve 35 éven keresztül töretlen energiával dolgozott Franciaországban, Angliában, Magyarországon és Ausztriá­ban a munkásmozgalom kifejlesztése ér-, deliében. Marx és Engels barátságába fo­gadta. Az ö hatásukra foglalkozott a tu­dományos szocializmus tanaival. Az I. Internaeionálé egyik vezetője, a 11. In- lernacionálé egyik megalapítója volt. Többször állott osztálybíróság előtt Fran­ciaországban és Magyarországon. A francia bírósági tárgyaláson önérzetesen vallotta; »As Internacionálénak nem az a célja, hogy 'a munkások bérét emeltesse, hanem a bérmunka teljes megszüntetése, mert az nem más, mint burkolt rabszol­gaság.« Mint a Párizsi Komfnün magyar származású munkaügyi minisztere Marx és Engels tanait először igyekezett a gya­korlatban megvalósítani. Óbudán született 1844-ben. A középis­kola négy osztályának elvégzése után az ötvösmesterséget tanulta. Akkori szokás szerint 17 éves korában vándorúira ment külföldre. Németországban megismerke­dett Bebellel és Líebknechttel, a német szocialista munkáspárt megalapítóival is az ő hatásukra kapcsolódott bele a munkásmozgalomba. Amikor a. rendőri eljárás elől Franciaországba telepedett át, a Párizsban élő német munkások egyesületét vezette. A mozgalomban való ’ F r a n k részvétele miatt börtönbe került, és csak III. Napoleon császárságának bukása után szabadult. 1871-ben a márciusi nagy fordulat után Párizs XIII. kerülete a Kommün tagjává választotta, majd a Munkaügyi Bizottság delegátusa, vagyis minisztere lett. Később Marx is elismer­te, hogy ez volt a Párizsi Kommün leg­jobban működő minisztériuma. Intézke­dései igen jelentősek voltak, munkaköz- vetítő irodákat, munkásszövetkezeteket létesített, és tervet dolgozott ki. arra, hogy a termelőeszközök a munkásszövet­kezetek birtokába kerüljenek. Fontos in­tézkedése volt a minimálbérek megállapí­tása, a munkás személyes felelősségének hangsúly ozása a termeléssel, anyaggal, gépekkel szemben. Szakmailag szervezte á munkásnőket. A társadalombiztosítás megvalósításán is fáradozott. A májusi véres héten a versailles-i reakció ellen vívott barikádharcokban hősiesen részt vett, kétszer meg is se­besült. A Kommün bukása után sikerült Lon­donba menekülnie. Londonban szövődött bensőséges barátsága Marxszal és En- gelsszel. Mint az ő közvetlen munka­társukat választották be az I. Internacio- nálé Főtanácsába. Amikor 1875-ben elhagyta Angliát, el Leó hogy Ausztrián keresztül Magyarország­ra jöjjön, az osztrák rendőrség letartóz­tatta. Csak a nemzetközi jogszokásnak köszönhette, hogy nem szolgáltatták ki a franciaországi reakciónak, amely a Kommün bukása után távollétében halál­ra ítélte. A franciaországi amnesztia után 1876-ban bocsátották szabadon, és ettől kezdve hét éven keresztül irányította a magyar munkásmozgalmat, harcolva az úgynevezett »kormányszocialisták« és !Tisza Kálmán munkásmozgalom-ellenes rendszere ellen. Ö hozta létre a Magyar- országi Általános Munkáspártot 1880- ban, tíz évvel a Szociáldemokrata Párt megalakulása előtt. Jelentős szerepe volt abban, hogy öntudatra ébresztette a, magyar munkásokat a politikai küz­delmekben. Bosznia-Hercegovina qkkupá- cíója idején fejtette ki, hogy »d háború első és egyetlen okának az igazságosság­nak kell lennie .« Amikor 1879-ben Becs­ben Bismarck és Andrássy az Osztrák— Magyar—Monarchia és Németország, Oroszország és Franciaország ellen irá­nyuló titkos szerződését írták alá, újság­cikkekben fejtette ki, hogy ez a találko­zó nem a békét, hanem a háborús szö­vetség létesítését jelenti. lS80-ban bör­tönbe került, mert arra hívta fél a 4:a- lonai szolgálatot teljesítő munkás- és parasztifjakat, hogy ne engedelmesked­jenek, ha esetleg a munkásság ellen ve­zénylik ki őket. Kiszabadulása után a hatóságok to­vábbi zaklatása elől egy időre Bécsbe majd 1889-ben Párizsba költözött. Itt a II. Internaeionálé létrehozásában jelen­tős szerepe volt, az alapitó kongresszus elnökségének tágjává választották. A II. Internaeionálé kongresszusain jelentős szerepe volt a nyolcórás munkanap vitá­jában és Május Elseje megünneplésének kérdésében. Utolsó éveiben tüdőbajtól kínozva, ha­lálos betegen is a munkásosztály érde­keiért dolgozott. Amikor 1896. március 29-én 52 éves korában meghalt, Párizs­ban c Pere-Lachaise temetőben a »komníünárok fala« mellett temették el. Vég tisztességén ötezer párizsi proletár jelenlétében olvasták fel végrendeletét, amelyben hitet tett a proletariátus ügye mellett: »Temetésem legyen olyan egy­szerű, mint a legszegényebb proletáré Egyetlen megkülönböztetést kérek: bur­kolják be testemet vörös zászlóba, a nemzetközi proletariátus vörös zászlajá­ba, amelynek felszabadításáért életem legjavát adtam, és amelyért mindig kész voltam magam feláldozni.« FTankel Leóban a forradalmárt tisztel­jük, aki egész életében a proletariátus Uralomra jutásáért küzdött. Az 6 har­cos elete ma is eleven hatóerő, a for­radalmi munkásmozgalom legjobb ha­gyományai közé tartozik. Kiss István tanár, a TTIT tagja.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents