Bácskiskunmegyei Népújság - Népújság, 1956. február (11. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-15 / 39. szám

HUSZONNÉGYET MÁR FELVETTEK Párttagjaink írják

Ez év január végén a kalocsai

járási aktívaértekezleten felszólalt Juhász Péter is, a fajszi Vörös Csillag Termelőszövetkezet párttitkára. Merész vállalást tett.

— ígérem, hogy március 15-ig még százzal növeljük termelőszövetkezetünk létszámát.

Nem könnyű dolog még egy olyan —• messzeföldön jó hírnévnek örvendő — termelőszövetkezet létszámát sem százzal növelni, mint a Vörös Csillag. Az igaz, hogy a zárszámadás eredményei sok fajszi egyénileg dolgozó parasztot gondolkodóba ejtettek. Egy munkaegység értéke kevés híján 32 forint volt. A betakarítás után a Zetor nem győzte hordani a terményt a tagok lakására. Roskadoztak a padlások, megteltek a kamrák és egyre több belépni szándékozó kopogtatott a szövetkezet ajtaján.

Küzdelem a száz új tagért

De a szövetkezet vezetői nem elégedtek meg ezzel. Megindították a harcot további új tagokért. Ebben a küzdelemben a szövetkezet párttagjai, népnevelői járnak élen. Mert az csak természetes, hogy a termelőszövetkezeti tagok leghatásosabban agitálhatnak, hiszen saját példájukkal győzhetik meg legjobban az egyénileg dolgozó paraszttömegeket a nagyüzemi gazdálkodás fölényéről.

Mintegy 60 tagú i’észvevővel népnevelő értekezletet tartottak, ahol ismertették a célkitűzéseket. A lelkes hangulatú értekezleten minden termelőszövetkezeti tag vállalta, hogy szomszédaival, ismerőseivel elbeszélget, ha kell többször is meglátogatja őket, annak bebizonyítására, hogy érdemes a termelőszövetkezetben dolgozni.

Ez évben

már negyvenöt új tag

E hasznos megbeszélés után megindultak a szövetkezeti tagok és munkájuk nem maradt eredménytelen. Szinte naponta vannak új jelentkezők. Ebben az évben már negyvenöt tagot vettek fel. A szövetkezet taglétszáma ezzel 286-ra emelkedett.

A szövetkezet párttitkára örömmel újságolja, hogy február 9-én a taggyűlés 24 új tagot vett fel, de már a következő nap ismét négy új jelentkező volt. Tehát 24 már megvan a százbók Mozgásban van a

föld Fajszon — mondja Juhász Péter.

így is van ez. Természetesen embere válogatja, hogy ki mikor lép be a szövetkezetbe. Vannak, akikben még jobban megérett a gondolat, vannak, akikhez még sokat el kell látogatni a népnevelőknek.

Fekete Mihály kétholdas dolgozó paraszthoz is annakidején legalább harmincszor ellátogatott a népnevelő, míg belépett. Most a szövetkezet egyik legszorgalmasabb tagja és nem bánta meg, hogy — ha nehezen is — de hallgatott az oko3 szóra.

A friss jelentkezők között van Csere Miklós középparaszt és családja, idősebb Fekete Frigyesné, a szövetkezet népnevelője is ugyancsak sokat magyarázott Cserééknek a szövetkezet életéről, míg aláírták a belépési nyilatkozatot.

Sok Máté Jenő vau

Akik még nem léptek be, azok is erősen gondolkodnak rajta, hogy mit tegyenek. Itt van például Máté Jenő. A szomszédja Balázs Andrásné. A kenyérgabona osztáskor megmutatta Balázsné a szomszédnak azt a 30 zsák búzát, amit a munkaegységek után kapott. Máté Jenő csak hümmögött, de nem sokat szólt. Később a kukoricabetakarításnál a tele góréval dicsekedett Balázsné. Máté Jenő mégjobban hümmögött, de még mindig nem szólt;

A napokban Juhász Péter gyalog baktatott a farkasordító januári hidegben, egyszer csak egy szekér állt meg mellette. Máté Jenőé volt. Az alacsony, zömök ember megkérte, hogy üljön fel a szekérre, mert mégis gyorsabban ér az ember a kocsival, különösen ilyen hidegben. A gazda mindjárt a beszélgetés elején arra fordította a szót, ha ő belépne a szövetkezetbe, szeretne jószággondozó lenni, sőt iskolára is menne, ha lehet.

Máté Jenő még nem mondta ki a döntő szót, de lehet, hogy holnap már ő is a fajszi Vörös Csillag tagja lesz. Addig is foglalkozni kell vele a népnevelőknek, hogy még jobban megismerje a szövetkezeti életet. Sok ilyen dolgozó paraszt van még Fajszon, mint Máté Jenő, hiszen talán nincs egyetlen egyéni gazda sem a községben, aki ne ismerné el a nagyüzemi gazdálkodás előnyeit, —csakhát nem lehet olyan könnyen otthagyni a régit.

Ez arra figyelmezteti a szövetkezet népnevelőit, hogy most, a téli időszakot kihasználva, a hosszú estéken beszélgessenek el hosszabb ideig egyéni paraszttársaikkal. Ezek a beszélgetések közelebb hozzák a termelőszövetkezeti tagokat és az egyénileg dolgozó parasztokat és március 15-ig akár 150-nel is lehet növelni a fajszi Vörös Csillag taglétszámát.

Az 1055—56-os pártoktatási év előkészítésekor a pártszervezet vezetősége velem is beszélgetett, hogy milyen politikai oktatásban kívánok részt venni. A Politikai Iskola 1. évfolyamára jelentkeztem. Eleinte nem értékeltem kellően az oktatást és bizony egy-két esetben előfordult, hogy nem mentem el a szemináriumra. A többi hallgatók felkerestek s megmagyarázták, mennyire helytelen, hogy elhanyagolom elméleti felkészültségem fejlesztését. Azóta rendszeresen járok oktatásra,

Az oktatás anyagának az a része: hogyan éltek a dolgozók a Horthy-rendszerben, igen felkeltette érdeklődésemet. Akkor még gyerek voltam, s nem. tudtam felfogni, milyen gondot okozott szüleim számára a mindennapi kenyér biztosítása. Most már tudom, s az anyag tanulmányozása mégjobban megtanított arra, hogy méginkább megbecsüljem mai életünket, s harcoljak népi demokráciánk célkitűzéseiért.

Ezért, ha hiányzik valamelyik hallgató, én is azonnal jelentkezem, hogy beszélgessek vele: járjon el az oktatásra. (Molnár János, Soltvadkert.)

*

Nyugodtan elmondhatjuk, hogy Dunapatajon a községi pártbizottságot lényegében újjáválasztottuk. Ugyanis a tavaly megválasztott pártbizottsági tagok majdnem mindegyike bekerült a

most megválasztott pártbizottságba. Az is eddigi jó munkájúkát bizonyítja (mint azt a mandátumvizsgáló bizottság elnöke megállapította), hogy a titkos szavazás során egyetlen elvtársat sem húztak ki a jelöltek közül.

Most már elmondhatjuk azt is, hogy nem csalódtunk a megválasztott pártbizottság! tagokban. A választás utáni napon idős Szemler János elvtárs, pártbizottsági lag, aki jelenleg egyénileg gazdálkodik, kisgyülést tar- i tott a községben és megalakított egy előkészítő bizottságot új termelőszövetkezet létrehozása érdekében.

Szemler elvtárs a községben közszeretetnek örvend. Elhatározta, hogy mint 1919-es kommunista. példát mutat a többi párttagoknak és beszel minden idősebb párttaggal, hogy kövessek példáját. Alakítsanak újabb és újabb szövetkezeteket, hogy 1960-ra Dunapataj is szövetkezeti községgé váljék. (D. L.)

*

A hartai községi pártulapszervezet a vezetőség-újjáválusztáskor két nőt és öt férfit választót* a vezetőségbe. A vezetőség nőt választott meg párttitkárnak Ebből látszik, hogy a hartai pártszervezet megbízik a női párttagok munkájában.

Eddig már két esetben ülésezett a vezetőség. Az első ülésen megbeszélték a háromhóna pótmunka tervet. Erre meghívták s tömegszervezetek vezetőit is, bemutatták nekik az új pártvezetőséget, s megbeszélték, hogy a vezetőségi tagok melyik tömegszervezet munkáját fogják segíteni. Erről a munkájukról félévenként be kell számolniok a vezetőség előtt.

A pártszervezet vezetősége megbízta a tömegszervezetek vezetőit, hogy a termelőszövetkezeti csoportok és a mezőgazdasági termelőszövetkezetek tagjainak részére rendezzenek baráti találkozót. Ez elősegíti majd a termelőszövetkezeti csoportok mezőgazdasági termelőszövetkezetté való fejlődését is. Tervbe vették a hartai Lenin TSZ meglátogatását, ahová a termelőszövetkezeti csoportok tagjait éa az egyéni gazdákat hívják meg? (G, G.)

3

százalékkal magasabb terméshozamért

JEgyüttes ülést tartott a Baja városi és járási párt'végreha j tóbisotiság

Baján kibővített városi és járási párt-végrehajtóbizottsági ülés vitatta meg a megyei pártvégrehajtóbizottság és a megyei tanács végrehajtóbizottságának határozatát, a mezőgazdasági termelés 1956. évi 3 százalékos emeléséről. A párt-végrehajtóbizottságok a határozat végrehajtására intézkedési tervet dolgoztak ki.

Az intézkedési terv feletti vita során számos hasznos javaslat hangzott el a terv kiegészítésére, hogy a cél: a 3 %-c® terméshozam-növekedést ne csak elérjék, hanem túl is teljesíthessék. Agées Imre, a bácsbokodi Szalvai Mihály TSZ agronómusa elmondotta, hogy ők minden bevált és hasznos agrotechnikai és zootechnikai módszert alkalmaznak majd a hozamok növekedése érdekében. Az idén kukoricaterületük 80 százalékán négyzetesen vetnek, 20 százalékán pedig alkalmazzák az ikersoros vetést.

A többtermés eléréséért indított küzdelem első soraiból az asszonyok sem hiányozhatnak — hangsúlyozta felszólalásában Bükki Józsefné, a városi MNDSZ elnöke. Azután elmondta, hogy a város dolgozó parasztasszonyai hogyan járulnak hozzá a küzdelem sikeréhez, Ezután Eichardt Ernő, a bajai Kossuth Termelőszövetkezet brigádvezetője versenyre hívta a járás valamennyi szárazkertészetben dolgozó brigádját, a terméshozam 10 százalékos növelésére. a, A kibővített végrehajtóbizottsági ülés részvevőinek lelkes és harcos támogatása, egyben bizonyítéka annak is, hogy akiket képviselnek: a járás dolgozói hasonló áldozatkészséggel készülnek a nagy feladat, a 3 százalékos terméshozam-növekedés megvalósítására.

Á HOLNAP FELE...

Irta : Fonyó János

III.

éli tizenkettőkor Tompa András mindenestől benn volt már a közösben és szinte zúdult utána az egész Táncsics utca. Vagy negyven család. Az emberek ott szorongtak a pártirodán. Akadtak olyanok, akik csak az ajtó előtt ténferegtek. Még tétováztak, tanakodtak, mitévők legyenek? Lépjék át a küszöböt, aztán írják alá a belépési nyilatkozatot, vagy pedig forduljanak vissza és maradjon minden a régiben? Nehéz a döntés nagyon. A kifelé igyekvők arcát figyelik, ahhoz igazodnak. Tuba Gergely háromszor is hazament, meg visszajött. Amikor harmadszor tért vissza, véres volt a kezefeje.

— Veled meg mi történt, Gergely? — kérdezték a körülötte állók.

Külömbözésem volt otthon — felelte egykedvűen. Négy tányérba, meg egy ablakba került Tuba Gergely külömbözése, de a belépés mellett döntött.

Benn az irodában már fogyatkoznak a Táncsics utcabéliek, immár aláírt mindeniá. Balogh Sándor, a párttitkár, meg Hódos Gyula, a Petőfi Termelőszövetkezet elnöke összehajol, váltanak egymással néhány szót s bólogatnak.

— Emberek, menjen valaki Tompa Andrásért — szól oda a várakozóknak a párttitkár. Katona Mihály nem kérdezi, hogy miért, hanem már indul is. Néhány perc múlva megérkezik Tompa, közben Hódos Gyula meg a termelőszövetkezetbe telefonál:

— A pártszervezet tagjai induljanak a faluba s hozzanak magukkal még néhány elvtársat a pártonkivülick komi is. A pártirodán találkozunk, Úgy

készüljenek, hogy meg kell győzni a falut — mondja a telefonba az elnök. Jó félóra múlva huszonnyolc termelőszövetkezeti tag gyűlt össze az irodában. Másik félóra múlva meg indulnak neki a falunak, a szélrózsa minden irányába. Balogh Sándor, meg Tompa András együtt tartanak.

zekben az órákban végkép eldőlt, hogy meddig tart a faluban egy ember tekintélye. Tompa Andrásnak például jó néhány ember előtt megvan, másik előtt meg nincs tekintélye. Ez is attól függ, kinek a szájai-e szerint beszél az ember. Tumó Antalnak például nem tetszik, amiről Tompa beszél. Még hogy termelőszövetkezet. Ugyan már...

— Majd ha tagosítanak — vágja oda kihívón. Mert ez meg ilyen ember. Ellenkezett ő világ életében mindig, miért ne ellenkezzen hát most is? Pedig alapjában jószándékú ember. Ha vitatkozni akar, akkor még a feketére is azt mondja, hogy az bizony fehér. Szóval Tumó Antal ilyen ember, Körmöczi Sándor meg más. Kinn áll a ház előtt, aztán a felhőtlen eget nézi, mintha onnan várná az áldást.

— Odanézzenek emberek, amerikai téggömbök úsznak a levegőben — kiáltja harsogva. S csakugyan, emitt kettő, amott három léggömb száll a szél irányában, dél felé. Körmöczi Sándort csak ez érdekli. Még egyetlen röpcédulát sem látott, de szinte úgy mondja a szövegét, mintha olvasta volna. Esténként a rádiónál kuporodik és a »Szabad Európát« hallgatja. Onnan a nagy tudomány. Csak a kétszáz holdja, meg a vitézi elme lenne meg. Ezt sóvárogja.

Körmöczi kiáltására kinyílnak az ajtók, emberek tódulnak az utcára. Egyszóval megbójdul a falu. Körmöczi

szomszédja, Cseke István a kapufélfát támasztja, aztán néz, néz a levegőbe. Arra gondol, hogy az elmúlt napokban éppen ilyen léggömbök robbanjak valahol s gyermekek pusztultak el.

— Azt mondom én, Cseke szomszéd, jobb, ha a fenébe hagyják ezt a termelőszövetkezetet. Ma a léggömbök, aztán holnap meg... — fordul oda Körmöczi Csekéhez és sokat sejtetően bökdös nyugat felé a mutatóujjával.

— Én meg azt mondom, jobb, ha befogja a száját, mert megjárhatja — vág vissza Cseke István. Ez megmondta bezzeg. Körmöczi' erre körülnéz, aztán eltűnik az utcáról. Még megjárhatja csakugyan, mert a szomszédaiban sem bízhat az ember. A léggömbök tovaszálltak, hogy valahol Görögországban szórják földre a magyarnyelvű röplapokat, emerről meg Balogh Sándor és Tompa András halad el Körmöczi háza elölt, aztán befordulnak Cseke Istvánhoz. Tán egy órát is elbeszélgettek s amikor Balogh Sándor, meg Tompa András az utcára lépnek, elégedetten mosolyognak egymásra.

— Mondtam én, hogy Cseke velünk tart — mondta a párttitkár. Mindketten a falu szélén járnak már, aztán Balogh Sándor megnézi zsebóráját. Immár délutánba hajlott az idő, éppen négy óra volt. Az utolsó házat is elhagyták és mentek tovább, neki a tanyáknak. Ment a két ember az úton, aztán a Feketedűlőre kanyarodtak. A dűlőn jobbra Tompa András földje terült el.

—Várj egy kicsit — szólt Tompa, aztán lelépett az útról. Lábával egy helyen elkotorta a havat és egy fagyos rögöt vett a kezébe. Nézte, nézte a göröngyöt, morzsolgatta, aztán az arcához érintette. Csak állt ott a behavazott barázdák között a lelkében átzúgoltaz egész paraszti történelem, az egész paraszti múlt. Ott látta most a barázdák fölött görnyedni régen elhalt parasztőseit, magamagát, asszonyát és könny futott a szemébe. Két meleg könny* csepp gördült végig az arcán, de ez már nem■ a múltat sirató paraszt könnye volt, hanem a felszabadult ember örömkönnye. Balogh Sándor, a párttitkár ott állt a hátamögött és érezte, hogy mi megy most végbe az emberben.

szembefújó szél felszántotta a két könnycseppet, aztán megfordult az ember. Tekintete találkozott a párttitkár tekintetével. Mindkettőjük kön lászott, hogy valamit mondani szerelnének, végül Tompa András törte meg a csendet.

— Te komám, én mindig azt hittem, hogy ez a föld az enyém volt. Pedig nem így volt. Soha sem volt az enyém, mint ahogyan az apámé sem volt. Mi voltunk a földé. Csak hajszoltuk magunlMt, beleöltük az erőnket, az életünket. Az apám ötvenéves volt, amikor meghalt. Itt szakadt meg a mezőn — mondta csendesen.

— Most majd más lesz, meglátod —i felelte Balogh. — Most valóban a miénk lesz a föld. Nem a föld használja ki « mi erőnket, hanem mi használjuk ki a földet — tette még hozzá.

— Jönnek majd a gépek és nem görnyed már többé a paraszt a barázdák .fölött. Nem szakit meg senkit a munka, s nem öregednek meg idő előtt az aszszonyaink — szólt újra Tompa András, Aztán mindketten elnéztek arra messze, A mezőt még vastag és puha hó borította, de a két ember előtt teljes szépségében tárult ki a jövő. Álltak még egy ideig, aztán újra elindultak. Lábuk alatt ropogott a hó, taposatlan úton jártak, de az út tovább vezetett a holnap felé. ; I