Bácskiskunmegyei Népújság - Népújság, 1956. február (11. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-14 / 38. szám

Újabb segítség a sajátházépítőknek A sajátházépítés elősegítésére az Építésügyi Minisztérium az elmúlt években elkészítette szá­mos különböző lakóház típus­terveit és azokat a városi, köz­ségi tanácsok segítségével az építők rendelkezésére bocsátotta. Lakások építésénél gondot je­lent a födém és a tetőszerkezet­hez szükséges anyagok beszer­zése. Az itt használatos faanya­got helyettesíteni lehet előregyár­tott vasbeton elemekkel. Mi az első követelmény? A gazdaságos és időálló tető­­szerkezetek felhasználásánál fon­tos: a sajátházépítők úgy építsék házaikat, hogy a falak egymás­tól való távolsága alkalmas le­gyen a gerendák és tetőszerkeze­tek elhelyezésére. Az alábbiak­ban közölt kép mutatja, ha a sajáthazépítők a falak távolsá­gát 3,60 m, vagy 4,10 m-re terve­zik, akkor módjuk van gazdasá­gos és jó szerkezetekkel építeni. Egyébként a sajátházépítők ré­szére készülő új típustervek is már ilyen mérettel készülnek. Aï új típusterv alapján épített la- Kőház tetőfödém nélkül a gyakor­latban használatos típusterv raére­­í cinek megjelölésével, Az épület falainak felhúzása alán történik a födémek elhe­lyezése. Ezt régebben faanyag­ból készítették. Ma a födémeket előregyártott vasbeton elemek­kel pótolják. Megyénkben a TÜZÉP-telepek tavaly többezer folyóméter tetőfödém gerendát adtak el. Az idén L-tipusú közön­séges vasalásé födémgerendábói az első negyedévre a megyei TÜZKP-telcp 2-100 folyómétert, azaz iO vagonnal rendelt, ügy hírlik, hogy ennek egyharmad­­részét márciusban szállítják le. Ezek a gerendák átlag 40 kiló súlyúak, 2,90—5,30 méter hosz­­szúak. Az Építésügyi Minisz­térium tájékoztatása alapján az eddiginél könnyebb súlyú vas­betongerendákat és egyszerű elemekből összeállítható tető­­szerkezeteket gyártanak; Probléma még a vasbetonfödé­mek szállítása és szakszerű el­helyezése. Egy-egy gerenda ne­héz, ezért az Építésügyi Minisz­térium úgy határozott, hogy a megyei állami építőipari vállala­tok a vasbeton födém gerendákat a helyszínre szállítják és ott szakszerűen elhelyezik. Toronydaru segítségével helyezik cl a:, előregyártóit födémgerendákat a típusterv szerint épített lakásokon. Nemcsak a födémeket, hanem a tetőszerkezetet is egyszerű ele­mekből összeállítható vasbeton­­gerendákból gyártják. Ezek a szerkezetek a TÜZÉP-telepeken már az elmúlt években is a sa­játházépítők rendelkezésére áll­tak. A könnyen összeállítható vasbeton tetőszerkezet cserép-, vagy palafedésű tető részére használható. A tetőszerkezeteket a megyei, állami építőipari vál­lalat könnyű emelőgépeivel és a TÜZEP-tclcp birtokában lévő 3 darab úttörő-daru segítségével lehet elhelyezni, felállítani, A XX. PÁRTKONGRESSZUS ELŐESTÉJÉN A szovjet ember számú r a A Szovjetunió 1956— 1960. évi hatodik nép­­gazdaságfejlesztési öt­éves tervének irányel­vei a szovjet társa­dalom- anyagi jólétének és kulturális színvona­lának további emelését irányozzák elő. A nagyszabású új épít­kezések, a legmoder­nebb technikával, auto­mata futószalagoklcal felszerelt gyárak, a gi­gászi erőművek, ame­lyek a legnagyobb fo­lyók mellett nőnek ki a földből, a szűz- és parlagföldek új életre keltett hektárjainak milliói, a sokmillió négyzetméter új lakó­terület — ezt és még sok, sok egyebet nyújt a szovjet embernek a hatodik ötéves terv megvalósítása. A XX. pártkongresz- Szus irányelveinek ter­vezete, miközben a fő­­figyelmet a Szovjetunió népgazdaságának és mindenek előtt a ne­héziparnak — a szocia­lista gazdaság a lap jó­nál': — újabb nagyará­nyú fellendítésére irá­nyítja, a. tudomány és a kultúra fejlesztésének széles távlatait jelöli meg. A szovjet hatalom éveiben a. kulturális és művelődési intézmények hatalmas hálózata jött létre a Szovjetunió­ban. Ezeknek az intéz­ményeknek a száma a hatodik ötéves terv fo­lyamán is növekszik. U) színházak és mozik, televíziós központok és I ádióállomások, klubok és könyvtárak épülnek. Az ötéves terv végé­re az évente gyártott filmek száma 120-ra növekszik, kibővül a filmcsere a népi demo­kratikus országokkal és más államokkal. Az irányelvek ter­vezete előírja, hogy az ötéves terv alatt a ve­títőberendezések háló­zatát körülbelül har­minc százalékkal kell kiszélesíteni, a Szov­jetunió kulturális ügyei minisztériumának rend­szerében filmszínháza­kat kell építeni össze­sen ötszázezer fcröhcly­­lyel, vagyis négyszer­­unnyit, mint az ötödik ötéves terv évei alatt! Mit jelent tulajdon­képpen ez a szám: ötszázezer férőhely'! tla felbontjuk ezt a szá­mot, ez azt jelenti, hogy csak a városok­ban és a munkás lakó­telepeken körülbelül uyolcszúz új korszerű filmszínházat kell épí­teni, nem számítva a vetítőberendezések szá­zait és ezreit, amelye­ket a faival: kapnak. A hatodik ötéves terv­ben sok, új színházat, kultúrpalotát és klubot kell felépíteni. Már ebben az évben átad­ják rendeltetésüknek Szevasztopol és Tyerno­­pol új színházait, s el­készülnek a színházak épületei Kalinyingrád­­ban, Jakutszkban, Mur­­manszkban, Csernyi­­govban, Joskar-Olában, Vxlnyuszban, Ashabad­­ban és más városok­ban. Tovább folyik a klubok építése a falvak­ban. Az utóbbi időben a gazdaságilag megerő­södött kolhozok tevé­kenyen láttálc hozzá, hogy saját erejükből és eszközeikkel építsenek ftt kultúrházal-Mt, klu­bokat, könyvtárakul. A kulturális épí tó­mű,.ka kitűzött prog­ramjának valórav állá­sa. komoly f eladatok elé állítja a szovjet építé­szeket, tervezőket és mérnököket. A szovjet építészek második országos kon­gresszusához intézeti üdvözletben a Szov­jetunió Kommunista Pártjának Központi Bi­zottsága és a Szov­jetunió Minisztertaná­csa rámutatott, hogy »■az: építkezéseket a legjobb hazai és külföl­di vívmányok számba­vételével kidolgozottá lehető leggazdaságo­sabb típustervek, s nagyipari módszerek alapján kgll folytatni.« A Szovjetunió Kom­munista Pártja Köz­ponti Bizottsága és a Szovjetunió Miniszter­­tanácsa különösen azt emelte ki, hogy kérlel­hetetlenül harcolni kell a túlzások és a pazar­lások ellen a tervezés­ben és az építkezésben. Olyan épületeket és létesítményeket kell al­kotni, amelyek külseje szép és tetszetős, s megfelel a rendelteté­sének. A főfaladat most az, hogy olyan olcsó, célszerű és gazdaságos típusterveket kell fe­szíteni a mozi-, szín­ház- és klubépületek számára, amelyek meg­felelnek a szovjet, em­berek megnövekedett kulturális igényeinek. Az egész szovjet nép nagy megelégedéssel fogadta a XX. párt­kongresszus irányelvei nck tervezetéi. A gya vakban cs az üzemek­ben, a kolhozokban ét a gépállomásokon meg­kezdték e nevezetes dokumentum széles­körű megvitatását. A szovjet kultúra dolgo­zóinál: az a kötelessé­ge, hogy tevékenyen kivegyék részüket ebből, DlSZ-szervezeiek a bajai járás tsz-eiben A lakóépület, melynek tctüsz.erkc­­actét előregyártóit vasbeton elemek­ből állították össze. Az előregyártott vasbeton ele­meket egyre több lakásépítő használja ici, mert tartós, s ol­csó, Az utóbbi időben mind több termelőszövetkezetben alakul új ! UiSZ-szervezet. Nemrég a bács­­bokodi Szalvai Mihály TSZ-ben és Felsőszentivánon két termelő­­szövetkezetben alakítottak DISZ- szervezetet. Amióta rendszeresen folyik a szervezeti élet, a tag­létszám sok helyen megkétsze­reződött. Bácsbokodon az eleven munka hatására sok tsz-en kí­vülálló fiatal kérte felvételét' a szövetkezeti DISZ-bc. Az érsek­­csanádi Vörös Csillag TSZ-ben 20 fiatallal többet írtak össze, mint amennyi a korábbi nyil­vántartásban szerepeit. Ifjúsági szervezeteink egyre jobban betöltik hivatásukat. A DISZ-ben fiatalok tanulhatnak, művelődhetnek, szórakozhatnak. Ugyanakkor a DISZ a munka­­szervezésben is hasznos segítsé­get ad. Felsőszentivánon a Vö­rös Október TSZ-ben 80 hold négyzetes kukorica vetése felett vállalt védnökséget a D1SZ- szervezet. A Vörös Csillag TSZ- ben a fiatalok 3 hold répamag teimesztésére tettek felajánlást. A Bátmonostori Vörös Csillag­ban, —. ahol a DISZ-szcrvezet ebben az évben alakult — ifjú­sági munkacsapatot hozlak lét­re. Az ifik máris csatlakoztak a í elsőszentiváni ak kezdeménye­zéséhez: minden fiatalnak 300 munkaegységnél jobb eredmé­nye lesz a zárszámadásnál. Ezek a tények arról tanúskod­nak, hogy ifjúságunk egyre job­ban helytáll, s DlSZ-szerveze­­teinkre lehet számítani. Göndör József, DISZ járási titkár; Irta : Fonyó János ír. aggot nézett Hódos Gyula, ami­kor kinyílt az ajtó és Tompa András lépett be az irodába. A hirtelen betóduló hideg levegőtől pislogni kez­dett a petróleumlámpa és hatalmas ár­nyékok láncoltak a falon. — Jó estét —? köszönt rá az elnökre Tompa András. — Jó estét, András. Hát te? — Azért jöttem, te Gyula, hogy meg­mondjam, rászántuk magunlatt a be­lépésre — mondta Tompa András. Egy kicsit rekedt volt a hangja s krákogni kezdett. Az úton olyan szépen elgondolt mindent, mégis, mire ide ért, megfordult benne a szó. Még emlékezett az asz­­szonnyal folytatott vitákra, civódásokra, de megrázta őt az a gondolat is, hogy íme, most valami érdekes történik az életében. Valami új, amit, még nem ismer, ami még bizonytalan a számára és egyre erősebb lett benne az az érzés, hogy életében talán ez a pillanat jelenti a legtöbbet. Tán még a lakodalma sem volt ekkora lépés, már pedig a házas­ság nagy dolog az ember életében. —■ Már vártunk téged, komám — szólt csendesen Hódos Gyula. — Ülj csak le, András — kínálta hellyel a vendé­get. Tompa András leült s alatta meg­­reccsent a szék. Késő estig beszélgettek, majd Hódos Gyula elővett fiókjából egy belépési nyilatkozatot és Tompa András még azon az estén aláirt. Már fél tizen­egyre járt, amikor hazaindult. Ezt hát elintézte végre. Nem mondhatja rá sen­ki, hogy szószegő ember. Az asszonnyal is eligazodtak, megnyugodott ö is. Elé­gedett volt magával $ arra gondolt, hogy tán csak nem fog csalódni a közösben. Tizenegy óra volt éppen, amikor ha­zaért A házban még világosság volt és amikor belépett, meglepődött, hogy az asszony az asztalnál ülve várta őt. Ott ült az asztalnál Antal is, a fia. Csapzott hajjal s lehajtott fejjel. Mellette csen­desen szipogott az asszony. Az ember rosszat sejtett. — Hát veletek meg mi van, hogy igy búnak ereszkedtetek? — kérdezte. Az asszony csak szipogott tovább s Antal sem felelt. — Beszéljetek már — sürgette a vá­laszt az ember. Antal felkapta a fejéi, kezével beletúrt csapzott hajába és szin­te szúrta a szót: — Elintézett maga mindent: Mit be­széljünk még? — De a teremtésit. ■ ; — A teremtésit hát.. Jól elintézett engem édesapám. Mert az magának mindegy, hogy engem meg itt hagyott Uorika — tört ki az elkeseredés Antal­ból, aztán öklével az asztalra csapott. — Jaj, édes fiam rémüldözött az asszony. — Aztán én miattam hagyott itt té­ged a feleséged? — kérdezte az ember. Tán maga sem akarta, de magasra emel­kedett a hangja, — Tán én adtam be a közösbe a föl­det? — Beadtam... beadtam! A magamét vittem én oda, nem a feleségedét. Aki­nek nem tetszik, fel is út, le is út — kiáltotta most már haragosan az ember. Erre aztán igazán nem számított. Hi­szen igaz, hogy fenyegetőzött a menye. Mondogatta, hogy így, meg úgy, dehát ki hitte volna, hogy ezt komolyan mondja? — Most talán azt várjátok, hogy ro­hanjak vissza Hódoshoz és vonjam visz­­sza az aláírásomat. Hát nem! Azt már nem! Ebben a házban én vagyok a gazda és úgy lesz minden, ahogy én jó­nak látom. Hát mikor tettem én esküt arra, hogy a te Borikád után igazítsam az anyád éleiét, meg a magam életét? <— faliadt ki az emberből a keserűség. Hát soha nem jön meg már az embe­rek esze? Hát nem lehet már egyszer örökre leszámolni az önzéssel, a vagyon­szerzéssel? Hát csak a vagyon tartja össze az embereket, a házastársakat? A többi ember semmi? Az, hogy asszonya életét, a maga életét beleölte ebbe a tizenhat hold földbe és nem akar már többé úgy élni, az mind semmi? agyon, nagyon keserű lett egy * szerre a szájaíze. Egy ideig állt olt, a szobában az asztalnál, aztán széles mozdulattal levetette kabátját, kalapját pedig az ágyra dobta. Aulai döbbenten hallgatott, csal: az asszony szipogott még csendesen. — Vesd meg az ágyat, anyja! Te meg, ha akarsz, kimehetsz a Gajdos-tanyára Borika után, aztán hazahozod. Mert az apjához szaladhatott, annyi bizonyos — mondta most már szelídebben az ember. Antal szótfogadott. Magára Imp ta beke­csét, kalapját, aztán indult ki az éj­szakába. Az asszony meg ágyazni kez­dett, lefeküdtek. Sokat forgolódott az ágyban álmatla­nul ezen az éjszakán az ember. Nehéz, nagyon nehéz elindulni a holnap felé ve­zető úton. Legalább olyan fájdalmas, mint a szülés. Fáj! A keserves minden­ségit. A szülés ne fájiui? Itt pedig küz­delemben s fájdalomban születik az új világ. A reggel ugyanúgy jött, mint máskor s nehéz szívvel ébredt Tompa András, meg az asszony. Dologhoz láttak. Számbavettók, mit adnak be a közös­be, mi marad itthon. Kit tehene van, az egyiket beadja, a másikat megtartja. Elég az maguknak. A két ló, meg a szelcér a közösé lesz. Az eke meg a bo­rona is. Rendezgette, rakosgatta a szer­számokat Tomjra András, ajtón csikor­­dult a kiskapu. Antal és Uorika érkez­tek meg. Az öreg Gajdos, Borika apja még az éjszaka haza akarta küldeni a lányát, de leözben beállított Antal súgy egyezlek meg. hogy az éjszakát ott töl­tik. Amint világosodott, Gajdos Imre nem nyugodott, küldte már a fiatalokat — Otthon a helyetek. Te pedig An* tálhoz mentél férjhez, nem a földhöz, Ha az apósod úgy döntött, hogy a kö­zösbe megy, akkor nektek is mennetek kell. Nálam ne húzzátok meg magato­kat. Különben is úgy áll a dolog, hogy magam is belépek. Mert ami jó Tom­­pa Andrásnak, nem lehet rossz Gajdos Imrének sem — mondta a fiataloknak Mit lehettek mást? tlazaindultak. faluban már széltében-hosszálran beszélték, hogy Tompa András belepett a közösbe. Volt, aki nem hitte. Törzsök Ambrus elhatározta, hogy el­megy Tompához s megkérdezi, mi az igazság a szóbeszédből. Nem nagy az út, hiszen Törzsöké!: a hatodik szomszéd­ságban laknak. Indult is hamar. Meg kell ezt tudni biztosan. Tompa András egyidős vele, együtt jártak iskolába, együtt katonáskodtak és nem lehet, hogy az egyik ezt csinálja, a másik meg mást. — Te A.ndrás, igaz-e, hogy beléptél a közösbe? — kérdezte Tompától, ami­kor benyitott hozzá. — Igaz komám — felelte Tompa And­rás. — Hát aklxor, ha te úgy, én is úgy, édes egy komám — csapott Tompa András tenyerébe Törzsök Ambrus, az­tán már indult is. Az úton Tapödí Ist­vánnal találkozott s megálltak. — Csakugyan belépett Tompa?—kér­dezte. — Be az, én meg utána — mondta Törzsök, aztán megpöccintette a. kalap­ját, hogy ő neki most dolga van. Tapadj meg csak nézett utána. — Hijnya, az, áldóját — dünnyögta maga elé, s azzal •sarkon} or dúlt és ment haza. Ezen a reg­gelen sokat beszéltek a közösről a falu­ban. Megmozdullak az emberek, meg­mozdult a falu , : «

Next

/
Thumbnails
Contents