Bácskiskunmegyei Népújság - Népújság, 1956. február (11. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-12 / 37. szám

A Tompái Állami Gazdaság dolgozói magukévá tették a megyei pártbizottság , és a megyei tanács VB-nak a terméshozam ß százalékos növelésére hozott határozatát. Most, az elmúlt napokban termelési értekezletet tartottak és elhatározták, hogy h vaskúti dolgozó parasztok begyűjtési versenyének példájára szintén versenyt indítanak hazánk felszabadulásának ünnepe tiszteletére és versenyre hívják e. megye valamennyi állami gazdaságát.

Az állami gazdaság növénytermesztő brigádjai a tervek teljesítésére és túlteljesítésére éves versenyszerződést kötnek egymással. Eszerint a versenyazerwj défit kötő dolgozó az ültetéstől a betakarításig maga ápolja azt a növényféleséget, amelyet a részére kijelölt területen vetettek. Vállalták, hogy az őszi kalászosok fejtrágyázását, amint az idő engedi, azonnal elvégzik, gyomos részeken pedig a vegyszeres gyomirtást alkalmazzák. Tavasszal időben elvégzik a hengerelést, hogy o télen nyert csapadékot a talajban tarthassák. A későbbi vetéseknél gondos talajápolási munkát végeznek, gyommentes magágyat biztosítanak, hogy ezzel a 3 százalék helyett 5 százalékkal növelhessék a kapásnövények terméshozamát. Elhatározták, hogy az előírt önköltséget 5 százalékkal csökkenteni fogják és az idén olyan területekre is kiterjesztik a gépi munkát, ahol eddig kézi, illetve fogatos erőt használtak fel. Az állami gazdaság dolgozói vállalták még az állattenyésztési terv túlteljesítését és elhatározták, hogy a hús beadási tervét

az idén 120 százalékra fogják teljesíteni és az eddigieknél is nagyobb mértékben alkalmazzák a fejlett zootechnikai eljárásokat. Ugyancsak vállalták, hogy az egy tehénre tervezett évi 2900 literes tejhozamot 3100 literre fogják emelni.

A Tompái Állami Gazdaság dolgozói az elmúlt hónapokban lelkes munkát végeztek a téli gépjavítás mielőbbi befejezése érdekében. Eddig már az összes munkagépeket kijavították és február 10-re szintén befejezték 2 db Zetor, 2 db G. 35-ös vontató és 1 db traktor javítási munkálatait. A gazdaság dolgozói tehát teljesen kijavított gépekkel várják a tavaszi munkakezdést és az a szilárd elhatározásuk, hogy ebben az évben mindent megtesznek a magasabb terméshozam sikeréért.

HALADÓ IRODALMI HAGYOMÁNYAINK

Sárossy Gyula

nüii/alék ka 1 magasabb ter inéslioz:unór<

A Tompái Állami Oasduság dolgozói versenyre hívták u megye állami gazdaságait

Milyen ú j cikkeket gyártanak üzenteink?

a szabadságharcnak íg.yik legjelentékenyebb politikai költője Sárossy Gyula 1816. február 12-én született Borossebesen. A szabadságharc korát megelőző évtizedeknek azok «öze az írói közé tartozóit, akik a maguk ideje>cn kielégítették olvasóik szerény igényeit, de Vörösmarty, Bajza, majd még inkább Petőfi mellett műveik nem bizonyultak időállóknak.

Közülük Sárossy nevét 4Z „Arany trombita“ tette maradandóbbá. Ez volt életének főműve, és emiatt vett élete több ízben is tragikus fordulatot, 1818 őszén fogott műve megírásához és 1849 májusára fejezte be. Népies, jól csengő versekben leírta művében szabadságharcunk szereplőit, legfontosabb eseményeit. A bécsi udvart és az abszolutisztikus bécsi kormányt addig nem tapasztalt bátorsággal kigúnyolta klerikális szövetségeseivel együtt. V elük szemben dicsérte a magyar nép hőstetteit és hirdette, hogy igazságos küzdelmüknek győzeleménél kell végződnie, Kossuth és a magyar hadvezérek feltétlen híveként nyilatkozott „leheletekre“ tagolt verseiben. Ezzel a baladás harcosainak sorsát vállalta. Tudta, hogy nem bocsátják meg neki a „felséges császári ház» tagjainak személycnkénti leleplezését, bűneiknek pellengére állítását, és nem bocsátják meg a nép felvilágosítására papírra vetett ilyen sorokat sem:

„Borzasztó a tenger, ha partját elhagyja, Mikor babjait a szélvész felzaklatja.

De még szörnyebb a nép, mely esvén Kétségbe, Büntető pálcáért kapdos fel az égbe S kitekervén azt az istenség kezéből, Törvényt maga tesz az igazság könyvéből.“

„Felségsértés“ és néplázítás“ miatt Világos után a szabadságharc főmozgatói közé sorozta a kamstrilla é3 az a megtiszteltetés érte, hogy mint kézre nem keríthető „bünös“-t Kossuth-tal, Táncsicssal együtt ítélte jelképesen halálra a katonai bíróság.

Sárossy, mint bujdosó olvasta halálos ítéletét Gyöngyösön, ahol Sorsich Albert néven mint nyelvtanár húzódott incg. Végül két-három érdemekre vágyó besúgó feljelentette. Hadbíróság elé került. A fejére már előzetesen kimondott halálos ítéletet újra kimondták, majd életfogytiglani börtönre változtatták. 1855-ben az általános amnesztia alkalmával kiszabadult, de rendőri felügyelet alatt a csehországi Budwcissben kellett maradnia. 1861 elején engedték meg, hogy visszatérjen Pestre. Hazatérésének nem sokáig örülhetett, 1861. november 16-án meghalt.

Főműve, az Arany trombita a debreceni első kiadás után mint megsemmisítésre ítélt alkotás nem került teljes egészében újra kiadásra. Büntetés fenyegette azt is, aki rejtegette. Pedig sokan drága kincsként őrizgették. Akinek nem volt eredeti példánya, nekiült — és lemásolta. így élt a mű rejtőzve közel száz éven át, míg végre a megálmodott szabadság megvalósulása 1M5

után lehetővé tette az eredeti teljes szöveg megjelentetését. Azóta több új kiadásban forog közkézen, hogy' hirdesse a nép igazságának halhatatlanságát.

Sárossy korának nagyon sok írástművelő személyiségével állt összeköttetésben. Kecskeméten is volt Ilyen ismerőse, Gömöry Frigyes. Gömöry a szabadságharcnak kecskeméti énekese volt. Készt vett a szabadságharc hősi harcaiban és onnan komáromi menlevéllel honvédszázadosként került haza. Sárossyvai baráti viszonyban állott. Egy arcképet is Kapott tőle emlékül, amelyet H01-bcn bekövetkezett haláláig hűségesen őrzött.

A Gömöry-emlckek egy része a kecskeméti múzeumban van. Hogy' a birtokában volt ajánló sorokkal ellátott Sárossy-arcfcép hová kallódott a Gömöry halála óta eltelt félévszázad alatt, jó volna kideríteni. Mindenesetre ott lenne a helye Kecskemét többi szabadságharc-korabeli emléke között.

Joós Ferenc,

a TTIT tagja.

A Duna Cipőgyárban az új szandálok mikroporozus talppal készülnek. A képen az üzem dolgozói kipróbálják az új gyártmányokat.

A budapesti Illat««--- és Wpcreszappangyár új cikkek gyártását kezdi meg. — A képen: a fertőtlenítő krémet csomagolják.

«+*»***«+**«*+*♦*♦*«+♦*♦♦♦*

A HOLNAP FELÉ...

írta ■ Fonyó János

ampa András ott ül az asztalnál, fejét könyökére támasztja. Szemben vele az asszony áll, nekidől a sublótnak és zokog, egyre zokog. Az ember ■sak ül szótlanul, nézi az abrosz kivarrt mintáit és úgy érzi, menten meghasad a szíve. Borika, a menye az imént csapta maga mögött az ajtót nagy mérgesen, hogy ő inkább elemészti magát, de nem megy bele abba, amit az apósa akar.

— Hát ezért gürcöltünk, ezért dolgoztunk szakadatlanul, hogy maga most mindent elkótyavetyéljen? — jajongott íz asszony. Kegyetlen fájdalom volt a hangjában, de az ember csak ült szótanul. Ö már megmondta a magáét, beszéljen hát most az asszony. Az asszony azonban nem mond semnii okosat, hanem. csak zokog, mint akinek hirtelen jyász szakadt a nyakába. Az, az. Gyász. A múlt eltemetéséről van itt szó, vagy oedig Tompa András becsületéről. Ma válik el, hogy van-e becsülete, vagy elveszett. Annyi bizonyos, hogy ő ezt így tovább nem csinálja, Hiszen húzzahulogatja a döntést immár hónapok óta.

— Szentséges istenem, hogy minek is élek, hogy miért nem pusztultam el. Miért kellett ezt megérnem — jajgatott íz asszony annyira, hogy az emberben s megrendült a lélek. Nem bírta topább. Felállt, kirúgta mo,ga alól a széket, aztán nagy, dongó léptekkel kifelé. adult, du az asszony riadtan utána kapott. Kárt ne tegyen már magában éz

7r p-rnfrgf . .

Az ember megállt az ajtóban és viszszafordult. Nem indulat lobogott a szemében, hanem végtelen szomorúság. Sajnálja ő ezt az asszonyt, az ő asszonyát rettenetesen, hiszen huszonöt esztendőt gürcölt mellette, de mégsem tudta megvigasztalni úgy, ahogyan az asszony szerette volna.

— Hát az ígéretem, a becsületszavam semmi? — kérdezte csendesen. Az aszszony nem felelt, hanem kötényével törölgette könnyes szemeit. Ami igaz, az igaz. Szótartó ember volt az ő embere mindig. Csakugyan nem lehet, hogy még az utcára se mehessen ki nyugodtan az ember. A falu nem szereti a szószegő embereket. Tompa András pedig jó két esztendővel ezelőtt szavát adta Hódos Gyulának, a Petőfi Termelőszövetkezet elnökének, hogy belép, ha megmutatják, mire képes a közös.

z őszön megmutatták bezzeg. Meghökkent Tompa András, amikor elé állott az elnök:

— Na, András, tartod-e a szavad? Mert úgy van, hogy neked tizenkettő, nekünk meg tizenhat mázsa búzánk termelt. Túltettünk rajtad, komám — mondta Hódos Gyula. Ez még az őszön történi s Tompa András ment is volna, meg nem is. Nagyon hirtelen jött ez és hát elvégre nem egyedül van. Családja van, asszonya, fia, menye és nem lehet hazaállítani azzal, hogy na, anyja, belépünk a közösbe. Nem megy ez olyan könnyen. Ősz óta sokat gondolkozott ezen, beszélt is az asszonynak erről eleget, de mindig össsekülönböztsk. Egy időre abba is hagyta a dolgot. Minek feszítse a húrt. Egyik nap azonban Balogh Sándorral találkozott össze, a várttitkárral.

~ Nem állód, a szavad, le András?

— kérdezte Balogh, ö meg ágy érezte, hogy elsüllyed menten. Egy ideig állt Balogh előtt, nagyot lélegzett, aztán megszólalt:

— Én állom, annyi szent. Csakhát az asszony...

— Értem András — felelte Balogh. — Azt azonban tudod, hogy rád figyel most a falu? Ha te belépsz, megy Utánad a fél falu — tette még hozzá. A beszélgetés óta jó néhány nap telt el s most ott áll az ajtónál, nézi a könnyező asszonyt, az arcát, aztán a kezére siklik tekintete.

— Te anyja. Hát most mondd meg nekem őszintén, hogy jó dolgod volt-e mellettem az elmúlt huszonöt esztendőben? — kérdezte az asszonyt.

— Nem lehet okom a panaszra. Ha nekem rossz volt, magának még roszszcíbb. Dolgoztunk mi egyformán.

— Úgy van. Kora reggeltől késő estig megvolt a dolgod neked is — mondta az ember.

—• Az volt a fontos, hogy menjünk valamire — felelt vissza az asszony.

— Az hát. Közben hányszor voltál beteg. Még kórházba is kerültél, csuk azért, hogy gyújtsunk. Gyarapítsuk a vagyont. Kicsi htjai hogy életben maradtál. Igaz?

— Jgaz.. ;

— Hát én ezt nem akarom tovább, érr ted? Legyen már egyszer vége ennek az életnek, mert nem élet ez így. Örökkön csak gyűjteni, minden jóról lemondani, csak gürcölni. Mi hasznát vesszük, ha ideje Iwrán megöregszünk? A közösben emberibb életet élhetünk...

— Ha úgy látja, hát legyen úgy — mondta csendesen az asszony. Arra gondolt, hogy csakugyan, milyen is volt hát az élete eddig? Hiszen nem volt egy szabad percül■ sem. Rabszolgái volta}annak a tizenhat hold földnek, amit szereztek és sokszor az állat is előbbrevah volt, mint az ember. Évekig hurcolta magában a betegséget és csak alckoi fordultak orvoshoz, amikor végképp ágynak döntötte őket a betegség.

— Meglátod, nem lesz rossz a közösben. Jó lesz ott a fiataloknak is — biztatta tovább az asszonyt Tompa András. Az asszony megnyugodott végre s mivel az ember menni akart, mé;, ennivalót készített. Ne menjen el hazulról éhesen. Ki tudja, meddig beszélgetnek majd Hódossal. Rántottat csinált aztán tányért vett elő és odakészítette az ételt az embernek. Tompa András leült. Gyorsan evett. Az asszony méf bort is hozott be, töltött az embernek aki egy hajtásra ürítetteki a poharat Megtörölte szája szélét, majd felállt az asztaltól. Magára kapta kabátját és indult az elnökhöz.

— Sietek haza — szólt vissza az aszszonynak, aztán kilépett az ajtón.

emény, döngő léptekkel ment végig az utcán. Még fütyörészeU is. Magában már elintézett mindent Eleinte még fájt egy kicsit, hogy elszakad eddigi életétől, hiszen negyvenül esztendőt leélni a régi, megszokott életmód szerint nem kicsiség. Mint ahogyan nem kicsiség ezt a megszokott életmódot máról-holnapra megváltoztatni. De lelkében már elcsendesedtek a viharok és végtelen nyugalom áradt belőle. A falura lassan leszállt már ekkor az este és Tompa András összehúzott szemmel nézett előre, a messzeségbe. A távolban már látta a termelőszövetkezet irodaépületét és látta az ablakon át kiszűrődő fényt. Ment Tóm pu. András keményen a fény, a világos súg felét>• A holnap felé, -,,