Bácskiskunmegyei Népújság - Népújság, 1956. február (11. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-25 / 48. szám

Amíg a határozatból valóság lesz Számvetés néhány hónap munkájáról a kuníehértói Béke Tsz-ben TRAKTOROS JELIGÉRE, BAJA. A 127/1955. (Mg. É. 47.) FM. számú utasítás 11. pontja szerint a traktorok állandó felelős veze­tőinek és segédvezetőinek jár prémium. A kombájrivezetők az ál­landó felelős traktorvezetők közül kerülnek ki, nem litzárólag ezt a munkakört látják cl, ezért ha a nyári időszakban kombájnnal dolgoznak, a hivatkozott utasítás (11. b) pontja szerint járó kom­bájnmegőrzési prémiumot is ki kell részükre fizetni. Ezenkívül jár a traktorok állandó felelős vezetőinek és segédvezetőinek év végén a traktoroknak és munkagépeknek előírás szerinti állapot­ban való átadása esetén megállapított traktormegőrzési prémium is. GYÖNGYÖSI GYÖRGY, LAKITELEK. Kecskeméten van mód arra, hogy énekelni tanuljon. Most lehet jelentkezni a Kecskeméti Zenei Szakiskolába. (Petőfi utca 3.) A felvételi vizsgán a tanulók képességét felülvizsgálják. A felnőtt tanulók részére az esti okta­tás biztosított, tehát nappal dolgozhatnak. HONT1 GIZELLA, KISKUNFÉLEGYHÁZA. A Magyar Nép­köztársaság Minisztertanácsának 1038/1956. (V. 27.) számú hatá­rozata többek között a következőket mondja: Azoknak az időbér­ben foglalkoztatott (órabéres, havibéres) dolgozóknak az alapbérét, akiknek a besorolás szerinti alapbére a 650 forintot nem éri el, 650 forintra ki kell egészíteni. Az olyan dolgozók részére, akiket nem teljes munkaidővel foglalkoztatnak, kiegészítést csak akkor lehet adni, ha munkabé­rük teljes munkaidővel való foglalkoztatás esetén sem érné el a 650 forintot. A kiegészítést azonban ilyen esetekben a munkaide­jükkel arányosan kell megállapítani. Nem terjed ki a határozat hatálya: az átképzősökre és az ipari tanulókra, házfelügyelőkre, mezőőrökre és az apaállatgondozókra, az építőipar egyes dolgo­zóira, a mezőgazdaságban foglalkoztatott dolgozókra, továbbá a darabbérrendszerben foglalkoztatott, valamint a prémiumos idő­­bérrendszerben foglalkoztatott órabéres és havibéres dolgozókra. DUDÁS LÁSZLÓ, TISZAKÉCSKE. Az állatgondozónak járó munkaegység beírásánál az FM. 1955-ben kiadott munkaegység­könyve szerint kell eljárni. A tenyészsertések gondozásáért be­írandó munkaegység: havonta 20 darab után 12 munkaegység. Ez független a sertések nemétől. Tehát az állatgondozójuknak az említett 20 darab sertés után 1 hónapra 12 munkaegység jár. K. J., KECSKEMÉT. A dolgozók belföldi hivatalos kikülde­téséről szóló 33/1951. (I. 31.) MT. számú rendelet 23. §-ban foglalt rendelkezés szerint a kiküldetést (külszolgálatot) teljesítő dolgozó részére az előrelátható felmerülő költségeket meg nem haladó összegű útielőleget lehet adni. Ez az összeg társadalmi tulajdon­ban lévő letét a dolgozóknál, amelyet csak az elszámolható költ­ségek erejéig használhatnak fel. A dolgozó a kiküldetés befeje­zésétől számított 8 napon belül köteles az előlegről elszámolni és a maradványt visszafizetni, ha pedig a kiküldetést meg sem kezdte, vagy a felettese azt félbeszakítja, köteles az úti előleget, illetve maradványát visszaadni. Ha a dolgozó visszafizetési kötelezettsé­gének felhívás ellenére sem tesz eleget, ellene a szocialista mun­kaerkölcs és a munkafegyelem megsértéséért fegyelmi eljárásnak, súlyosabb esetben bűncselekmény miatt büntető eljárásnak van helye. Kapus IMRE, KISKUNFÉLEGYHÁZA. A Kohászati Alap­anyagellátó Vállalat címe: Budapest, Benczúr utca 11. szám. A megyei párt- és tartács vég­rehajtó bizottságának a termés­átlagok emeléséről szóló hatá­rozatát a kunfehértói Béke Tsz tagsága közgyűlésen tárgyalta meg. A feladatokból örömmel vállalta mindenki a ráeső részt, mert tudja, hogy nemcsak a népgazdaság, de kinek-kinek saját érdekét is szolgálja a ha­tározat, amelynek megvalósítá­sa során több lesz az élelem, a ruha, emelkedik az életszínvo­nal. Különösen a szőlőtermelés­ben dolgozók szóltak lelkesen a határozathoz. A vállalást tettek is követték A határozat megjelenése óta eltelt néhány hónap, azóta el­végeztük a tavaszi munkákat. Ezekből lemérhető, hogy a tag­ság mit tett s mit szándékozik ezután tenni, hogy a határozat valóra váljon. A trágyát szakaszosan kezel­tük. Ebből az összes szántóterü­let 25 százaléka holdanként 120 mázsa jó íélérett trágyát ka­pott, s a kiszórás után még az­nap, esetleg másnap alászán­tottuk. Ebben a gépállomás, il­letve Gusztonyi Mihály trakto­ros végzett jó munkát. Az is­tállótrágya mellett műtrágyát is alkalmaztunk. Az őszi vetések 40 kg. fejtrágyát kaptak, a tava­sziak 100 kg. szuperfoszfátot, 40 kg. pétisót és 17 hold gyökgu­mós növény még 60 kg. kálit is. A jó talajelökészítés, vetés, fejtrágyázás úgy alakította a gabonák fejlődését, hogy búzából a tavalyi 12,53 má­zsa terméssel szemben az idén 13 mázsát várunk, rozsból a tavalyi 8 mázsa helyett 10 mázsát, árpából 19 helyett 20 mázsát. Kapósnövényeink is szépen fej­lődnek. A cukorrépa négyszeri kapálásával elértük, hogy a ta­valyi 200 mázsás terméssel szemben az eddigiek szerint 220 —230 mázsát ígér, a takarmány­répa pedig 300 mázsát. A répák levelei beárnyékolták már a ta­lajt, további gyomosodástól nin­csen veszélyeztetve. A maghozó­répa már két héttel ezelőtt — két fogatos és két kézi kapálás után — beárnyékolta a földet. A burgonyát is géppel ültettük, jól kikelt, jól beállt. Kétszer kapáltuk lókapával, kétszer kéz­zel, a második töltögetése fo­lyamatban tan. A kukoricavetésterület 60 szá­zalékát négyzetes géppel vetet­tük, abban a reményben, hogy hosszában-keresztben géppel ka­páljuk. Ez sajnos, nem sikerült. A kedvezőtlen talajdomborzat miatt keresztirányban nincs sorban a kukorica, így kereszt­ben sem géppel, sem fogattal kapáim nem lehet. A kukorica kezdetben kicsit lassan fejlő­dött, de később meggyorsult nö­vekedése. Terméseredménye jó­val túlhaladja a 3 százalékos emelkedést, traktoros kultivátor­­rat kapáltuk, majd nyomban kézzel. Az állattenyésztésben is komoly eredményeink van­nak. A tehénállománynál 20 százalékos selejtezést végeztünk, helyettük jobban tejelőket állí­tottunk be. A tavaly június havi 7 lite­res l'ejési állaggal szemben most 12 liter az átlagunk, a borjútejen kívül. A fiatal bor­jak jól fejlődnek, számíthatunk az adókedvezményre. Nagy Imre gulyás lelkiismeretes munkájá­nak megvan a gyümölcse, gon­dosan eteti, ápolja a teheneket. A sertéstenyésztésben nem ilyen jó a helyzet, nem megfe­lelő az elhelyezése. A tájnak sem megfelelő a beállított fajta, eddig cornwall-törzs volt, mely­nek a jövedelme nem volt ki­elégítő. Bár ehhez hozzájárul Merczel László gondozó mun­kája is, aki gorombán üti a ser­„A tanítói nálunk olyan magaslatra hall állítani, amilyen magasan soha nem állt éa nem állhat a burssoá társadalomban“' (Lenin) Pedagógusok és „pedagógusok" III. Az igazgatónő múltja a családfa árnyékában »A Tekintetes kir. Járásbíró­sághoz: Öcs a. Tekintetes kir. Járásbíróság! 1915. év óta Sári község meg­választott vezető jegyzője vol­tam. A proletár diktatúra kitö­rése alkalmával a Sárin megala­kult direktórium és paraszt­munkás tanács ‘azzal kezdte meg működését, hogy engem felszólí­tott, miszerint állásomból távoz­zam ... Ezen határozatot. ;. föld­művesek, Gálly József és Hajnal Ferenc tanítók írták alá, mint a sári direktórium és paraszt­munkás tanács tagjai... Ezen fe­nyegetés folytán 1919. év ápri­lis hó első napjaiban kénytelen voltam hivatalomat elhagyva a községből távozni...« A további részekben a direk­tórium tagjainak kártérítési kö­­teleztetését és megbüntetésüket kérte az akkori vezető jegyző, Czigán László. Ha már vissza­felé forgatjuk a történelem lap­jait, keresve benne az embert, akkor azt kell írnunk, hogy Hajnal Ferenc a Tanácsköztár­saság leverése után Simontor­­nyára, Kaposvár mellé volt kény­telen bujdosni, ahol is később a fehérek lefogták és most foly­tatjuk az ő szavaival: »Ha semmi más bűnöd nincs Is —mondta ütelegelés közben az egyik fehér tiszt, — de ott vol­tál közöttük és ez elég nekünk ahhoz, hogy agyonverjünk. Bi­zony, bizony, ha nincs egy kis szerencsém, akkor Latinka Sán­dor sorsára jutok ; ; ; Búcsúzóul pedig csak annyit mondhatok, feltéve, Ira szavamra adnak még valamit: hogy ha volt a csend­őrök között egy-két rendes em­ber, vagy kivétel, akkor Szennai megérdemli ezt a jelzőt. Nem tu­dom a pontos részleteket, de valószínű ezért is engedélyezték idő előtt nyugdíjba vonulását. Úgy gondoljuk, ha tán más nem is volna, de egy öreg harcos iránti tisztelet megengedi, hogy adjunk a szavára. ÉS KI A FIVÉR? Szennai Sándor volt piarista rendi teoló­giai tanár, jelenleg kántor, mellék-, illetve mondhatnánk főfoglalkozásként pedig a kecs­keméti földrengésjelző állomás vezetője, az Országos Geofizikai Intézet munkatársa. Civilben jár, komoly, nagytudású, haladó­szellemű ember, aki dolgozik és él a maga tudományos világá­ban. Magáról nem sokat beszél, sza­vaiból úgy kell kihámozni, hogy körülbelül jó két éve, amikor nővérét igazgatónak neveztük ki a kisfái általános iskolai körzet­hez, akkor érkezett addig, hogy nem tartotta összeegyeztethető­­nek nővére igazgatói beosztását és a maga teológiai tanári műkö­dését, bár ebben nevelkedett, — egyszóval azt, hogy továbbra is a piarista rend zárt köteléké­ben maradjon. Kilépett. De sza­vaiból azért kicsendül: hiába nem folytat már hitgyakorlatot és nem misézik, mégis tudja, hogy nővérétől távol kell magát tartania, ha ez fáj is egy testvér­nek, mert ezt Szennai Aranka felettesei rossz szemmel nézik. De hát mit csináljon ő, amikor, mint testvér többet annál, mint amit eddig tett, már nem tud tenni érte. ; (Folytatjuk.) Sándor Gáza téseket, amellett a malacoknak nem ad naponta annyiszor enni, mint kellene. Igaz, hogy nem tu­dunk minden szükséges anyagot biztosítani a sertéseknek, de ami van bőven — például lucerna — azt sem úgy adja, hogy a mala­cok frissen kapják és szívesen fogyasszák. Juhállományunk eddig nem volt, de meg ezévben 150 anyajuhot állítunk tenyésztésbe. Takarmányunk is biztosítva van. A szarvasmarhák silószük­ségletének 30 százaléka készen van, a szénaszükséglet 20 szá­zaléka lucernaszénából már be van kazalozva. Ez évben telepítettünk 30 hold lucernát, 10 hold ma jusl másodvetést elvetéltünk s 60 hold tarlóvetést vég­zünk, benne takarmánykáposztát is. így a zöld futószalag biztosítva van november végéig, utána pe­dig a siló- és lucernaszéna. A szőlő- és gyümölcs­­termelésben dolgozók is eleget tettek lelkes vállalásaiknak. Minden mun­kát jó minőségben elvégeztek, hiba azonban, hogy a bimbóh­­kasztó ellen nem történt meg a védekezés, igy az almákon ezek kárt tettek. Most fejeztük be a szőlő harmadik permetezését. Egyszerre védekeztünk a pero­­noszpóra és a szőlőmoly ellen. A cseresznyét sikerült "megvé­deni a légyszúrástól, de a le­szedése már nem megy zökke­nőmentesen. A tagok nagyrésze nem érti meg, hogy a megérett, vagy. az érés küszöbén álló cse­resznyét csak most lehet leszed­ni és pénzzé tenni. A vasárna­pot nem akarják cseresznyesze­­désre áldozni, hogy köznapon nyugodtan dolgozhassanak a növényápolásban. De még a családtagokat sem mozgósítják erre a munkára, amikor a sze­mük láttán pusztul a cseresz­nye, a forint. Pedig ezt az al­kalmat kellene megfogniuk, mert a téli fagyok miatt csak cseresznye és alma lesz, más gyümölcs nem, vagy csak jelen­téktelen mennyiség. Balázs Vil­ma, Balázs Erzsébet, Kozmáné jó kedvvel szedik a cseresznyét már két hét óta. A családtago­kat is bevonták. Ügy mondják: megéri, mert a prémium külön felér a teljesített munkaegység­gel. Szőlőből is sikerül jól túl­teljesíteni a termelési tervet. Kiss József szőlész-brigádvezető állandóan tudatosítja a premi­zálást, buzdítja tagjait, hogy védjék meg a mutatkozó hasz­not. A brigád tagjai permetez­nek is szívvel-lélekkel. Megállapítható, hogy a tsz az elmúlt évekhez vi­szonyítva — de még a múlt évhez képest is — sokat fej­lődött, terméseredményei ál­landóan nőttek. Ez természetes. Javult a vezetés, jobb a párttagok felvilágosító munkája, szilárdult a munkafe­gyelem. Egyes tagok olyan csa­ládtagokat is bevonnak a közös munkába, aki eddig soha nem vett részt, például Korom Ist­ván, Vecsernyés Mihály, Pető Ferenc a feleségeiket. Persze, vannak hanyagok is. Mészáros Ferenc legényember, a részére kimért területen nem végezte el a növényápolást. Pándi János is elmaradt munkájával, összevetve! a tsz munkaszervezete fo­kozatosan javul, a gazdaság anyagi ereje növekszik, a ta­gok részesedése örvendete­sen emelkedik. Ez a biztosítéka, hogy a tag* ság egyre jobbmódú legyen s jövedelmük Kunfehértón is meg­haladja a középparasztok jöve­delmét. Szalai István agronómus DE SOKSZOR mondjuk az utóbbi Időben: a káderlapnak a valóságot kell tükrözni! Az em­bert elsősorban munkája alap­ján lehet értékelni, — mert más­képpen csak fényképet, nem pe­dig az igazság képét tükrözi, ho­lott ez a lényegesebb, Mit mutat Szennai Aranka igazgatónő káderlapja? »Apja csendőr volt, pap testvére van, maga pedig szintén vallásos szellemben ne­velkedett.« Ezek a fénykép­lények. És mi az igazság képe? Ki volt az apja? AZ ÖREG SZENNAI, aki most 70 év körül jár, 1924-ben csendőri szolgálatból nyugdíjba vonult idő előtt. Ennek már több, mint 30 esztendeje. Szolgála­ta az akkori Horthy-rendszerrel nyílván nem egyezett valami száz százalékosan, hiszen 40 va­lahány éves embert csak úgy — nem küldött nyugdíjba az ural­kodó osztály; Ahogy mondani szokták, nem lehetett valami rendetlen a szénája, hiszen a felszabadulás után mindjárt iga­zolták. Felvethető azonban úgy is a kérdés, hogy mit csinált ez az ember, míg csendőr volt és miért ment nyugdíjba idő előtt? A részletes nyomozás nem a mi dolgunk, így inkább elmondunk egy dokumentált történetet; 1922 tavaszán Hajnal Ferenc tanító személyében új nevelő érkezett Szabadszállásra, akit az akkori egyházközségi képviselő­testület nem tudva még, hogy ki és mi a múltja, megválasztott tanítónak. Röviddel ezután azon­ban hivatalos levél érkezett az akkori szabadszállási csendőrőrs parancsnokához, Szennai törzs­­őrmesterhez, benne Hajnal Fe­renc priuszával és egy figyel­meztetéssel: vigyázat! veszedel­mes kommunista szervező volt a proletárdiktatúra alatt. Ellenőri­zendő, szemmel tartandó — egy­szóval úgy kezelendő, ahogy ez akkor »szokás volt.« EZ AZ ÉRTESÍTÉS bentma­radt Szennai őrsparancsnok fiókjában és Hajnal Ferencnek nem hogy bántódása nem esett, de baráti viszonyba kerültek egymással. Ez a tanító ma is él, nyugdíjas nevelő Szabadszállá­son. Súlyos cukorbaja van és egy két évvel ezelőtti agyvérzés következtében a baloldala béna. Arra jártunkban meglátogattuk őt, és számunkra emlékezetes ma­rad ez a találkozás is. Emléke­zetes, hiszen egyre kevesebben vannak azok, akik a Magyar Ta­nácsköztársaságról saját doku­mentált élményeik alapján új, eddig nem hallott, vagy éppen szívesen haUgalott részleteket tudnak mondani, mesélni. KI EZ A HAJNAL FERENC? Ember, mondhatnánk, régi elv­társ, de ezt a címet ö már nem kéri és nem is használja. A múltban múltja miatt az urak megvetették, jelenleg meg azért neheztelnek rá a község kom­munistái, mert az országfordu­­latkor nem állt közéjük. Ö maga csak annyit mond erre, hogy ha nem lett volna cukorbeteg, foly­tatja munkáját a pártban. Fáj, hogy ezért elítélik. Sok ré­gi papírja közül előhúzott egyet és ideadta, hogy olvassuk.

Next

/
Thumbnails
Contents