Bácskiskunmegyei Népújság, 1956. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-22 / 19. szám

Évi megíaharítás 200 000 forint Az áj darabiiómühely gazdaságosabbá teszi a termelést Nemrég készült el a Kiskun­félegyházi Gépgyár új üzemré­sze, a darabolöműhely. Világos ablakaival is elüt a többi épü­lettől. Belseje rendezett. Beton­padló, gépcsoportok és az üze­met az anyagraktárból keresz­tülszelő csille-sín látható. A gépek mellett méretre sza­bott anyagok, lemezek, gömb­vasak. Erről az üzemrészről igen so­kat beszélnek mostanában. — Döntően megváltoztatja, olcsób­bá, gazdaságosabbá teszi a ter­melést — vélekednek az üzem vezetői. Mivel minden apró ha­tást nem áll módunkban kö­zölni, így csak három legfon­tosabb változásról írunk; Nem lesz anyagpocsékolás Mi volt eddig a gyakorlat? A csoportok végezték a szabástól kezdve a szerelésig az összes munkákat. Ez komplikált és sokszór nëhézkes volt. Először kivitték az anyagot, majd elő­rajzolták, ezután visszavitték a darabolómühelybe, onnan ismét kiszállították, hogy összeszerel­jék. Az új műhelyben két munkafolyamatot végeznek: az e lerajzolást és a darabolást. A régi módszer azért nem volt jó, mert nem tudták meg­állapítani, mennyi anyagot is használtak fel a csoportok egy­egy gyártmányhoz. Nem is lehe­tett ezen csodálkozni. Az anya­got nem méretve darabolva, hanem táblákban kapták meg a csoportok. Előadódott, hogy az egyik gyártmánynál a bi­zonylat szerint anyagot sem használtak fel — ami lehetet­len — a másiknál pedig két- szerannyit. Emellett a táblákból még jutott a selejtes gyárt­mányrész kicserélésére is. A darabolöműhely működése fo­kozatosan ezt is megszünteti. A gyártmányokhoz szükséges részletes rajzot és anyagfelhasz­nálási lapot a termelési osztály­tól megkapja a műhelyrész ve­zetője. A rajz alapján sablont (készíttet. A sablonnal végzet! munka gyors, aminek következ­tében előbb kapják meg az anyagot a csoportok, és csak annyit, amennyi a gyártmány elkészítéséhez szükséges. A dara­bolásnál adódó hulladékból a használható részt más gyártmá­nyokhoz használják fel. Ezzel meggátolják, hogy 8—10 mázsa hulladék legyen az üzemrészek­ben, azonkívül megteremti a le­hetőséget, hogy megállapítsák, egy-egy gyártmányhoz mennyi anyagot használtak fel; A szállítási költség is csökken Az eddigi gyakorlat szerint az aluminiumtank palástlemezei­nek egy részéi hol a Bányászati Berendezések Gyárában, hol a Kecskeméti Épületlakatosípari Vállalatnál szabták le. Az anya­got gépkocsival szállították a gyárakba és vissza. Fizettek a géphasználatért és a végzett munkáért. Egy-egy ilyen út ezer forintba is belekerült. Volt ÿgy, hogy havonta háromszor is segítségért fordultak e két gyár­hoz. Most már nem szükséges az anyagok hurcolása. Helyben oldják meg az aluminiumtankok palástlemezeinek szabását is. Gyorsul a munka üteme A többi üzemrészekben mun­kálkodó csoportok dolgozóira csak az a feladat hárul, hogy az anyagokat a rajz alapján ösz- szeillesszék, összeszereljék. Kez­detben ez a munka nehézkes lesz, hisz gyakorlatlanok még a csoportok. A későbbiek fo­lyamán nő a begyakoroltság, s nem lesz sok gond az összesze­relés. Különösen a szériagyárt­mányoknál gyomul majd a mun­ka üteme. A gyár vezetői szerint az év végére körülbelül 15 szá­zalékkal gyorsul a szerelés az év első hónapjához képest. Még sok előnye van az új darabolóműhely működésének, melynek eredményeképpen 200 ezer forinttal lesz gazdaságo­sabb a termelés. 'Válaiz az o laujÁk khdhdre RUDICS JÖZSEF, BAJA. A Népköztársaság Elnöki Tanácsá­nak 1955. évi 39. számú törvényerejű rendelet 9. §-ának 1. bekez­dése kimondja, hogy a kórházi ápolásra szoruló dolgozót legfel­jebb egy éven át, gümőkóros megbetegedése esetében pedig leg­feljebb két éven át díjtalan kórházi ápolásban kell részesíteni. A fentemlített rendelet 10. paragrafusának 1. bekezdése kimondja, hogy a keresőképtelen dolgozót munkabérvesztesége pótlására leg­feljebb egy éven át, gümőkóros betegség esetén pedig legfel­jebb két éven át táppénzben kell részesíteni. Ha a dolgozó keresőképtelenségét közvetlenül megelőzően egy, illetőleg két évnél rövidebb ideig állt folyamatosan munka- viszonyban, táppénzt csak a folyamatos munkaviszonyának meg­felelő időn át kaphat. Ez a rendelkezés nem vonatkozik a fiatal­korú dolgozókra. * VARGA GÁBOR, TOMPA. A szakemberek véleménye az, hogy a mi megyénkben is lehet gyógynövényt termelni. Az erre vonatkozó részletes felvilágosítást a (Kerti és Gyógynövényter­meltető Vállalat, Budapest, VII., Rottenbiller u. 33. szám) adja. * IFJ. LENGYEL FERENC, KÉLESHALOM. A Magyar Nép- köztársaság Minisztertanácsa 33/1955. (VI. hó 14.) M. t. számú ren­deleté 1. §-ának 1. bekezdése kimondja, hogy: »Az önkénj’es kilépőt, vagy fegyelmi határozattal elbocsátottat alkalmazni csak munkaközvetítés útján szabad.« A kötelező munkaközvetítést a Munkaerőtartalékok Hivata­lának irányítása mellett Budapesten a Fővárosi Tanács Végre­hajtó Bizottsága munkaerőgazdálkodási osztályának mpnkaerő- irányító kirendeltségei, vidéken a járási, illetőleg a városi taná­csok végrehajtó bizottságának munkaerőgazdálkodási csoportjai végzik. A Kiskunfélegyházi Gépgyár és a környező termelőszövetkezetek kapcsolata A Fülöpszállási Földművesszövetkezet munkájáról Nagy a forgalom Fülöpszállá- son a földművesszövetkezet bolt­jaiban. A napnak szinte minden órájában tele vannak az üzletek, akár a tcxtilboltot nézzük, akár az élelmiszer-, vagy a vegyes­boltot. Most, amikor a földművesszö- vctkczctck fennállásuk tizedik évfordulójának megünneplésére készülnek, érdemes visszapillan­tani az elmúlt néhány év ered­ményeire. Hogyan fejlődött hát a földmüvesszövetkezet Fülöp- szállás községben? A földművesszövetkezeti tagok száma például 1950-hez képest 35 százalékkal növekedett s je­lenleg 900 tagja van. A részjegy- hátralék 1950-ben 40 százalék volt, 1955-rc azonban már si­került 15 százalékra csökkentc- niök. Fülöpszálláson a földmű­vesszövetkezet 1952-ben meg veszteséggel működött, de 1953- ra ez a helyzet jelentősen meg­változott. Árukészletük értéke 1953-ban meghaladta a 650 000 forintot. A Fülöpszállási Földművesszö­vetkezet komoly munkát végzett az élelmiszerellátás biztosítása érdekében. A község dolgozó pa­rasztságától 1953-ban még csak 280 000 forint értékű terményt s egyéb mezőgazdasági terméket vásároltak fel, 1954-ben már 1 218 000 forint értékű árut vá­sároltak a község dolgozó pa­rasztjaitól. Még nagyobb volt a felvásárlás az 1955-ös évben, amikor elérte a 6 millió forintot. A község dolgozó parasztságá­nak emelkedő életszínvonala és a megnövekedett igények szüksé­gessé tették egy textil szaküzlet létesítését, amit 1954-ben meg is nyitottak. Nyitottak még ezen­kívül egy mintaboltot is. A dol­gozó parasztoknak nem kell mái mindenért a városba utazniok, mert az üzletekben úgyszólván minden kapható. Csak az elmúlt évben 70 db tűzhelyet, 40 db ke­rékpárt, 2 db varrógépet, 5 db motorkerékpárt és 40 db rádiót adtak el. Az elmúlt öt évben ösz- szesen 200 db tűzhely, 500 db ke­rékpár, 300 db rádió, 100 db eke, 30 db szecskcvágó és közel 600 db egyéb mezőgazdasági gép és szerszám kelt el. A fogyasztási boltok bevétele 1953-ban 5 042 000 forint, 1954-ben 7 643 000 forint, az 1955-ös évben pedig már több mint 9 millió forint volt. Ezek a számok is bizonyítják a fülöp­szállási dolgozó parasztok élet- színvonalának emelkedését. Fülöpszálláson a földműves- szövetkezetnek is komoly része van abban, hogy fejlődésnek in­dult a termelőszövetkezeti moz­galom s nem egy esetben szer­veztek tsz-látogatást és végezlek jó felvilágosító munkát. Ezek az eredmények is hozzá­járultak ahhoz, hogy az elmúlt évben elsők lettek a járási kis­kereskedelmi terv teljesítésében cs éves tervüket 117 százalékra teljesítettek. A Pető fi-őrs útnak indul au.) 18j3. január 13-án dél­ben egy jókora ekhós- €&ekér futott be Kecs­kemétre. A jóeröben tar­tott lovacskák sietősen vonták a kocsit, s az ekhó ponyvája alól férfiak és nők vegyesen kandikáltak ki. Amikor a kocsi a Trombitához címzett ven­dégfogadó előtt megállóit, lekászolódott róla az egész komédiás társaság. Sza­bó József jóhirü vidéki színtársulata szemelte ki magának Kecskemétet, hogy műsorát bemutassa a nagyérdemű kecskeméti polgároknak. A kocsi uta­sai között, a cók-mókját fedél alá, hurcoló színé­szek soraiban egy zárkó­zott, rövid gallérköpc- nyegbe burkolózó fiatal­ember raJcosyatla szerény batyuját egy vidám, ne­vetős szemű, jóképű fiatal színésszel, a fogadó hosz- szú asztalára. A színlapon Borostyán néven szerepel. Nem az első útja volt Kecskemétre, 13 esztendő­vel ezelőtt, mint kócosfejü kis iskolásgyerek már sokszor rótta a girbe­gurba utcácskákat, __ — Mondanom se kell, hogy Petőfi Sándornak hívták ezt a fiatal em­bert — magyarázza Ko­vács Jóska az őrs tagjai­nak. Komótosan sétálgat­va kerülgetik most úttörő barátaink a kecskeméti színházat, amelynek a kö­zelében állott meg, egy régen elenyészett épület, a „Trombitához** címzett vendégfogadó mellett az a bizonyos komédiás-kocsi. Ma már nyoma sincs meg ennek. Akkoriban földszintes, apró házak voltak errefelé, azok ko­zott bandukolva keresett szállást nem sokkal meg­érkezése után Petőfi Sándor is elválhatatlan barátjával, Némethy Gyur­kával, mert a fogadó drá­ga volt az ö pénztárcájuk­hoz. A mostani Petőfi ut­ca 18. házszáma alatt álló épület helyén, Dudds- né asszony házában talált aztán éjjeli szállást barát­jával. Nem volt valami nagy pozíciója a színé­szeknél, inkább párszavas kis szerepekhez juthatott ez a komor tekintetű fia­tal ember. Meg aztán az o tiszte volt a színi apuk szélhordása is. Ebből is csurranl-cscppcnt egy kis jövedelem. De annyi sem­miesetre sem, hogy ne kelljen adós maradni va­lakinek, amikor a színész­kocsi elhagyta a várost. A kecskeméti napok elég­gé vidáman teltek. Mind­járt az érkezés utáni napokban a református kollégiumba sietett, hogy régi jóbarátját, Jókai Móricot felkeresse, jelez­ze megérkezését, és ala­posan kiöntse a szívét en­nek az örökké vidám, él- celődö, kedves fiatal em­bernek, aki a kecskeméti kollégiumban szívta magá­ba tudós professzoroktól a tudományt. Éjszakába nyúló beszélgetések, a színházi esték utáni bo­rozgatás közben az irodalomról folytak tüzes viták. Nem panaszkodhatott a siker tekintetében sem Petőfi. A vidám diákok hálás közönségnek bi­zonyullak és Jókai volt a vezére a zajos színházi tüntetéseknek. így fogad­ta tapsorkán Petőfi sze­replését i* a „Lear ki­rály“-ban. ö a bolona. sze­repét játszotta. Olyan lo­bogó és elkeseredett len- dülettel, hogy mindenki csodálkozott rajta. De amikor 18ft3. március 23-án búcsút vett a kedves barátoktól és Kecskemét öreg falaitól, bizony csdk- hegy nem könnyezett. Ak­kor már a színlapokon büszkén viselte a Petőfi nevet, és emléket is ha­gyott maga után a város­ban, nemcsak a, barátok szívében, hanem a szín­házlátogató közönség kö­zött is. „Emlény(J című búcsúversét kinyomtatta a Sziládi-nyomdában, s az őrs tagjai majdnem köny- nyékig meghatva olvas­sák a jóslat szerű soro­kat; „A színész űtain virág s tövis terem. A színész élete öröm és gyötrelem. Bűvös szellemkezek vezérlik lépteit. Leplezve gondosan az élet terheit! Szép álmot álmodik: öröklő hírnevet, Szelleme bejárja a földet és eget/' A Kiskunfélegyházi Gépgyár dolgozói eredményesen munkál­kodnak a munkás-paraszt szö­vetség megszilárdításán azzal is, hogy a környező termelőszövet­kezeteknek rendszeresen segítsé­get adnak. A petőfiszállási Ke­leti Fény és az alpári Dolgozók Termelőszövetkezet az elmúlt é r­ben is mintegy 35 000 forint ér­tékű nehézboronát és egyéb munkagépet kapott a Gépgyár dolgozóitól. Segítséget nyújtanak a termelőszövetkezetnek a tava­szi mezőgazdasági munkákra való felkészüléshez is. Kijavítják a meglévő gépeiket és pótolják a mezőgazdasági felszerelést. A Gépgyár dolgozóinak patronáló munkája más területre is kiter­jed. Az adminisztrációs dolgozók például a könyveléshez adnak hasznos tanácsot. Szívesen keresik fel a Gép­gyár üzemi bizottságát a többi termelőszövetkezetek is. A kun­szállási Alkotmány Termelő- szövetkezet például nem egy al­kalommal tehergépkocsiját adta kölcsön egy-egy nagyobb szállí­táshoz a Gépgyárnak, ami bi­zonyítja, hogy egyre erősödik a kapcsolat a gyár dolgozói és a termelőszövetkezetek között. V'^VVVVWV^/VWWVVVVWVV^ MEZŐGAZDASÁGI TANÁCSADÓ A juhok büdös-sántasága Az esetek egy részében a ju­hok fertőző hólyagos szájgyulla- dasának szövődménye ez a be­tegség, az esetek többségében azonban önálló megbetegedés. Igen erős nagyító alatt látható élőlény, elhalásos folyamatot okozó baktérium a kórokozó. Ahhoz, hogy sántaságot okoz­zon, gyengítő körülményekre van szükség: ilyenek a lábvé­gek kipálása, kavicsos út, ned­ves legelő, nyirkos almú istálló és így tovább. Alkalmi okként szerepelhet a túlságosan hosszú­ra nőtt köröm, mely az elha­nyagolt körömápolás természe­tes következménye. A betegség jelentkezésekor a pártaszélen, vagy a csülkök kö­zött a bőrön nagy, lapos hólya­gok képződnek. Ezek felfakadása után fekélyek keletkeznek, in­nen kiindulva az elhalásos fo­lyamat tovább terjed a csülök­szaru alatt elterülő irhára. En­nek következményeképpen az irha elválik a szarutoktól és az így keletkezett rést, hézagot, üreget — nagysága a folyamat súlyossága szerint változó — kellemetlenül bűzös, rothadó sajtra emlékeztető váladék tölti ki. Az esetek túlnyomó többségé­ben csak az egyik lábvég beteg­szik meg, de a fertőzés mind a négy lábvégre kiterejedhet. Ál­talában hosszadalmas lefolyású, fél esztendőre is elnyúlhat. Elő­fordult, hogy emiatt hosszú esz­tendőkre meg kellett szüntetni a juhtartást. Oka ennek főként, hogy először elhanyagolták, ké­sőbbiek során pedig szakszerűt­lenül kezelték a betegséget. Ezért a kórokozó fertőző ereje megsokszorozódott, a talajban is rendkívüli módon elszaporo-s doit. Gyógyításához elsősorban jó éles bicska kell, amellyel ala­posan kifaragjuk a beteg test­részt. A beteg körmöket pony­ván faragjuk, vagy nagyobb pléhdarabon, hogy a lefaragó ti részeket aztán összegyűjtve el­égethessük. Utána szárítsuk k: jól a sebet. Ezt követően egy­százalékos vizes pikrinsav-oldat- tal alaposan dörzsöljük át. Te­gyünk rá vastag vattakötést, ha vatta nincs kéznél, azt gyapjú­val pótolhatjuk. Tanácsos a ke­zelt lábvég burkolása vászon, vagy zsákradabbal. Az így be­kötözött lábvéget fakátrányba mártjuk, hogy a nedvességtől védve legyen. Ezt a kezelést 3 naponként ismételjük. A kifaragás első alkalommal olyan alapos legyen, hogy a to­vábbi kezelés folyamán ne kell­jen újból késhez nyúlni. A le- santult, beteges juhokat azon­nal emeljék ki a nyájból — ter­mészetesen előbb meg kell győ­ződni arról, hogy tényleg ezzel a betegséggel vannak fertőzve — és különítsék el. Külön épület­ben kell őket elhelyezni, míg a teljes gyógyulásuk be nem kö­vetkezik, nem mehetnek a nyájba. A betegség, ha egyszer fellé­pett, nagyon gyorsan terjed, ezért azonnal hozzá kell látni a kezeléséhez. A kezdetben megbetegedett 3—5 juh még könnyen és jól kezelhető, két- h árom nap várakozás után mái 30 körüli a sántító, »köszöntge- tő« juhok száma. Ez megnehe­zíti már az alapos, tökéletes kezelést. A betegség elleni védekezés fő szempontja a behurcolás meg­akadályozása. Fertőzött állo­mányból ne vásároljanak, az újonnan vásárolt állatokat két hétig különítsék el, külön és félreeső területen legeltessék. Ezalatt sűrűn és alaposan vizs­gálják a lábvégeket, csülköket csülökközöket. Kellermann Sándor, állatorvos,

Next

/
Thumbnails
Contents