Bácskiskunmegyei Népújság, 1956. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1956-01-21 / 18. szám
fr senu dolgosóink lapussialaicseréje A menetYágós legújabb munkamódszere ! KÉPHÍRADÓNK A Központi Vezetőség határozatot hozott az ipar technikai színvonalának emeléséről. Ezt a párthatározatot annál sikeresebben tudjuk végrehajtani, minél nagyobb mértékben tesszük közkincsévé az élenjáró dolgozók tapasztalatait. A következőkben e menetvágás fontos elméleti és (gyakorlati kérdéseit ismertetjük. A szerszám kialakítása A pontos, megfelelő minőségű menetkészítés egyik legfőbb követelménye az előírt menetpro- til betartása. Ez természetesen szorosan összefügg a forgácsoló szerszám, az esztergakés helyes élkiképzésével. A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy akkor kapunk helyes menetprofilt, ha az megfelel a vágóélek helyzetének is. Általános érvényű szabály az, hogy a szerszám él-kialakítása olyan legyen, hogy többszöri utánköszörülése se okozzon profiltorzulást. E szabálynak leginkább a prizmatikus és körkések felelnek meg. Ezek a kések többnyire fésűs kiképzésűek. Amikor a munkadarab alapja, a menet és annak mérete, valamint magával a menettel szemben támasztott követelmények megengedik, igen célszerű az ilyen szerszámok alkalmazása, mert gén nagy mértékben növelik a ermelékenységet; Keményfém-szerszámok esetében igen hasznos a szerszám jó kihasználása és a mellékidők csökkentése szempontjából az első ábrán látható megoldások alkalmazása. Ezeket a megoldásokat nálunk még kevesen ismerik, pedig jelentősen csökkentik a köszörülési időt és az egyéb mellékidőket. Menetvágás több késsel, egy fogással Ez a munkamódszer ugyancsak egyik fajtája a keményfémes megmunkálásnak. Célszerű ott alkalmazni, ahol rövid hosz- szon nagyobb átmérőre kisebb emelkedésű menetet kell vágni. (Például 52x2, 64x1,5 milliméter, stb. menetet vágtak ezzel a módszerrel.) Itt egyszerre 4 darab kést alkalmaznak, szimmetrikusan elhelyezve a munkadarab kerületén. (Második ábra.) Az ilyen késelhelyezés az erő kiegyensúlyozásához vezet. A késeket radiális irányban, különböző mélységre állítják. A két nagyoló kés lekerekítési sugara jóval nagyobb, éppen azért, hogy vastagabb legyen a leválasztott forgács. A félsímító-kés lekerekítési sugara megegyezik a símító- késévei. A kések radiális irányban központilag elmozdíthatok szu- portokban vannak. A szuportok mozgatása hengeres fogaskerekek, vagy excenterek segítségével történik. A Szovjetunióban 80 kg/mirí- szakítószilárdságú anyagon 70—90 m/p vágósebességet alkalmaznak. Mivel a munkadarab egy fogásban néhány másodperc alatt elkészül, a kések kiemelése és a vezérorsó kioldása, a központi ütközők segítségével történhet. k fajszi legeltetési bizottság munkáját tárgyalta a tanács végrehajtó bizottsága Fajszon a tanács végrehajtó bizottsága keddi ülésén a legeltetési bizottság munkájával foglalkozott, A második napirendi pontban a begyűjtési tervek felbontásának menetét, a vetéstervek betartását és a szerződéses termelés szélesítését beszélték meg. A legeltetési bizottság vezetőségét az elmúlt év júniusában újjászervezték. A féléves működés alatt a bizottság 60 holdon új legelőt és két új kutat létesített. A bizottság gondoskodott a jó kukoricatermés elhelyezéséről és egy három vagonos górét, alatta hatférőhelyes ólat épített 23 000 forintos költséggel. A termények értékesítéséből 89 000 forint jövedelemre tettek szert. Az ősz folyamán 22 hold öreg legelőt feltörtek. Ezt a tavasszal fűszerpaprikával és kukoricával ültetik be. A következő évben kalászossal vetik be, majd gyepesítik, illetve füvesítik. Bevezetik a szakaszos legeltetést és a 4 részre osztott legelőt fákkal ültetik körül. A szükséges több mint 3000 facsemetét már be is szerezték, A fák kiültetését rövidesen meg is kezdik. .4 magyar ipar terméke Délantcrikában Nagy népszerűségnek örvend a Csepel motorkerékpár Brazíliában. Montevideoban, Uruguay fővárosában is egyre több Csepel motorkerékpár látható. Háttérben a parlament épülete. Többszínű nylon-anyagok Az Óbudai Goldberger Textilművck kollektívája kidolgozta a nylon-anyagok többszínű nyomásának technológiáját. — Fulugor Andrásnc kétszeres sztahanovista, a könnyűipar kiváló dolgozója, a Zoja-brigád vezetője és Kovács János művezető a mosott nylon-anyag színtartóságál ellenőrzik. Számvetés két januárról A múlt Január van. Az eget sötétszürke felhők takarják el és vadul fütyül a téli szél. A tanya körül hóbuckák, az ablakot vastagon beborítja a jégvirág és benn, a szegényesen berendezett szobában gyengén pislog a tűz. Az asszony, Gondi Istvánná ott guggol a tűzhely előtt s néhány darab kukoricacsutkát dob a tűzre. Mögötte pöttömnyi gyerek áll, kicsi kezével belemarkol anyja ruhájába és rángatja türelmetlenül. — Éhes vagyok! Édesanyám... kenyeret, — nyűgösködik a gyerek. — Hát nem érted meg, hogy nincs kenyerünk? Honnan adjak? — felel vissza az asszony ingerülten, de megbánja mindjárt. Hiszen nem tehet arról ez a csöppség, hogy Gondi Istvá- néknál az ínség az úr. Félreértés ne essék, — nem napjainkban játszódik ez, hanem éppen tizenhat esztendővel ezelőtt, 1940. januárjában. A tanya »vitéz« Fricska Gábor 185 holdas kulák birtoka, idős Gon- di István pedig a kulák cselédje feleségestül, gyerekestől. Idős Gondi István most is jól imlekszik erre a januárra és nagyon jól emlékszik Fricska Gábor félegyházi kulákra. Tizenkilenc esztendőt töltött el cselédsorban a kuláknál. A cse- lédeskedést 7 éves korában kezdte és folytatta 25 éves korában is, amikor megnősült. A házasságból nyolc gyermekük született és amint nőttek a gyerekek, azonképpen fogta be őket munkára a kulák. Idős Gondi István nemcsak a maga, hanem a felesége és a gyermekei erejével is fizetett azért, hogy fedél legyen a fejük felett. Ilyenkor, januárban, amikor kinn a tél dühöngött, már alig volt mit enniük. Igaz, adott a gazda lisztet néha, de sokba került az! — Jól emlékszem arra is, ami 1933 tavaszán történt. A Ferenc fiunk született éppen. Az asz- szonynak feküdnie kellett volna még, de a kulák az ötödik napon már munkába zavarta. Annak a betegje még most is, — mondja elgondolkozva idős Gondi István. A család napi tápláléka főtt burgonya és hagyma volt, kenyér már ritkábban jutott az asztalra. Kalács? Hús? Csak nagy ünnepeken, akkor is szűkösen. Azt a néhány baromfit, amit tarthattak, orvosnak hordták, meg patikára. 1940. januárjában beteg volt az asszony is, később a gyerekek is egymásután estek ágynak. Nem volt akkor társadalombiztosítás, fizetni kellett az orvosért. Minden esztendőben tartottak egy disznót, de 150 kilósnál nehezebbre egyszer sem hizlalhatták. Mi volt ez egy tíz tagú családnak? Ami adósságuk volt, ebből fizetget- ték. S Tiszaújfalun nemcsak idős Gondi István volt az egyetlen, aki így nyomorgott hosszúhosszú esztendőkön, évtizedeken át. Amikor múlt a nyár s az ősz, aggodalommal gondoltak arra, mi lesz velük a télen? Évről évre a betegség és a halál árnyéka lebegett felettük. A jelen Azóta tizenhat esztendő telt el. Idős Gondi Islvánék szobájában barátságosan ontja melegét a búboskemence. A kicsi, betegségben és munkában törődött asszony most lekvárosderelyét főz éppen és a kis unoka kezét hatalmas karéj lekvároskenyér húzza. Jó- vastagon kenték rá a lekvárt és a csöppség fülig összekeni magát. Csillog a két öreg szeme a boldogságtól, s nézik- nézik a kis unokát, — Hej, csak most lehetnék én húsz éves —■ sóhajt idős Gondi István. Mert eljárt felette az idő. Most ötvenhét esztendős. Hat esztendővel ezelőtt, 1949 őszén harminc dolgozó paraszt elhatározta, hogy új életet kezd. Termelőszövetkezetet alakítottak a tiszaújfalusi tanyavilágban s termelőszövetkezetüknek a »Tisza« nevet adták. Közöttük volt idős Gondi István is. — Nem bántam meg, hogy a közösbe adtam a földosztáskor kapott tíz hold földemet. Azóta évről évre jobban élünk — bizonygatja idős Gondi István. Lakásukban 1954 óta villany világít, a rádiót 1955-ben vették. Nem unatkoznak már a hosszú téli estéken. Szórakoznak, művelődnek. Nem gond már a kenyér és Gondi néni akár minden héten kétszer is süthet kalácsot. Az ólban két anyadisznó, két hízó és tíz malac röfög s baromfijuk is van szép számmal. — Nem volt könnyű dolgunk a termelőszövetkezetben. Sok nehézséggel kellett megküzde- nünk, de nem adtuk fel a harcot, — mondja idős Gondi István. Ma nem cserélne senkivel. Az egy hold háztájin 18 mázsa kukoricája termett, ezenkívül betakarított róla még 17 mázsa burgonyát is. Tizenhat esztendővel ezelőtt még nem gondolta volna, hogy egyszer így is fog majd élni. Ezért sajnálja a feje fölött elszállt éveket. Mennyit dolgozhatna még. Hiszen most érdemes, most van értelme a munkának. — Én már megettem a kenyerem javát és volt idő, amikor már nem hittem abban, hogy az élet valami szépet is tartogat a számomra. Tévedtem, mert 1954- ben például életemben először üdülhettem. Hajdúszoboszló» voltam. Ott, ahol azelőtt az urakt üdültek s odajárt üdülni Fricska Gábor felesége is, — mondja a közben jókedvűen fújja a cigarettafüstöt maga elé. Az urakat azóta elsodorta már a történelem szele és egyre több olyan ember üdül Hajdúszoboszlón, mint idős Gondi István, egyre több lesz a boldog és-« elégedett ember. Idős Gondi István élete merőben megváltozott. Szebb lett, tartalmasabb. Bárki meggyőződhet erről, csak idős Gondi Istvánt kell keresnie a tiszaújfalusi Tisza Termelőszövetkezetben. Két január, két világ. Aa egyik a kizsákmányolás és a nyomor, az urak világa, a másik pedig a szabadság, a jólét világa. Tudják ezt azok is, akik a tengeren túlról üzengetnek aa »elnyomott* és szenvedő magyar- népnek«. Csakhogy sem idős Gondi István, sem a többi hozzá hasonló, új életet élő dolgozó paraszt nem kér a tengeren túlról beígért »íelszabadítás«-bób Idős Gondi Istvánnak nincs mát; szüksége a »vitéz« Fricska Gáborra, a földbirtokosokra és a bankárokra, a grófokra és a hercegekre. örül, hogy megszabadult tőlük. hunyó János
