Bácskiskunmegyei Népújság, 1956. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1956-01-01 / 1. szám
A héten történt üzemeinkben Valószínűleg hetedszer is élüzem lesznek Csütörtökön este meglepetésszerűen futott szét a hír a Kecskeméti Hűtőipari Vállalat dolgozói között, hogy estére rövidke ünnepségre jönnek össze. Éppen alkonyodott, mire együvé gyűlt a kollektíva. A vállalat igazgatója nyitotta meg az ünnepséget. Néhány lelkesítő szó után bejelentette a dolgozóknak, hogy a vállalat az évi önköltségcsökkentési tervét 20 százalékkal túlteljesítette, s ezáltal a minisztérium 5000 forintos céljutalommal illette a vállalatot, amelyet most az ünnepély alkalmával szétosztanak a dolgozók között. Az ünnepi összejövetel hangulatát még emelte az a bejelentés, hogy a sikeresen végigküz- dött év utolsó negyedében is olyan eredményt ért el a vállalat, mely szerint minden esélyük megvan arra, hogy hetedszer is kitűzhetik az élüzemi csillagot a vállalat épületének homlokzatára. Országosan elsők , a paradicsomszezonban A héten az Alföldi Kecskeméti Konzervgyárban összevont műszaki konferenciát tartottak. — Ezen a konferencián közvetlen szó esett az üzem első negyedévi feladatairól, amely feladatokat üzemrészenként is megjelölte a konferencia. A megbeszélésen lény derült arra, hogy az Alföldi Kecskeméti Konzervgyár paradicsomszezon idején elért eredménye első helyen áll az országban. Ezért a jó munkgért a minisztérium a vállalatot 10 000 forint jutalomban részesítette és ezeket a jutalmakat a konferencia alkalmával osztották szét a dolgozók között. Azok a dolgozók kapták a legtöbbet, akik aktívan vették ki részüket két kezük munkájával a paradicsomgyártásból. Jutalmat kapott többek között Pityi Lászlóné, aki a konzervkonyhán a záróbrigád tagja, de Lédeczi. Lászlóné üvegmosó sem maradt ki a jutalmazásból. j,g A mustfeldCilgozásban is kimagasló eredményeket ért el a vállalat országos viszonylatban. Ezért 25 000 forint igazgatói alapot kapott. Üj gépek érkeztek A Kiskunihalasi Motor- és Gépjavító Vállalat a hét folyamán új gépeket kapott. Modok Balázs elvtárs, a vállalat igazgatója a héten elutazott Miskolcra a D'iMAVAG Gépgyárba és ott választott ki egy 20 tonnás excenter prést, amelyik a héten meg is érkezett a vállalathoz. A vállalat kapott még egy egyetemes marógépet is. Mindkét gépre nagy szüksége volt a vállalatnak. Jó munka után jó szórakozás A Kecskeméti Gépgyárban nagy erőfeszítéseket tettek egész héten annak érdekében, hogy a negyedik negyedéves tervüket december 31-re befejezhessék. Ezzel a nagy munkával egyidő- ben a vállalat DISZ-fiataljai munkaidő után csinosították, szépítették a Horog utcai kultúrtermet, ahol majd a gyár dolgozói a Szilveszter-estéjüket közösen töltik el, Rendkívüli exportszállítmány A Kecskeméti Kinizsi Konzervgyár a héten nagyon sürgős megrendelést kapott exportszállításra. Az igényt a Szovjetunió jelentette be 50 vagon paradi- csomkonservre. A megrendelés olyan hirtelén jött, hogy a vállalat nem volt felkészülve ilyen mennyiségű export kiszállításra. Bejelentette tehát a dolgozók köpött, hogy mi a helyzet és egyben tanácsot is kért, hogy mit tegyenek. Negyven munkás vállalkozott, hogy részt vesz ebben a hatalmas exportcsatában. A helyzetet még az is súlyosbította, hogy az exportszállítmány- hoz a mosonmagyaróvári raktáriból kellett 22 vagon árut elkészíteni. A vállalat dolgozói megoldották ezt a problémát is. Tá- csa Erzsébet elvtársnő tüstént vonatra ült és hozzá hasonlóan lelkes dolgozótársaival elindult Mosonmagyaróvárra, hogy teljesítse ezt a megtisztelő feladatot. Azóta már az exportszállítmány valahol szovjet földön gurul és hirdeti a Kinizsi Konzervgyár lelkes gárdájának együttes, jó munkáját. Bizományi értékesítésre átveszünk mindenféle mezőgazdasági terményt, zöldséget, gyümölcsöt, baromfit, sertést stb., megállapodás szerint a Kecskeméti Földművesszövetkezet piaci fel- vásárlótelepén. 827 Fejlődik, gazdagodik megyénk székhelye Az egyszerű barna íróasztalon számokkal, betűkkel telt lapok. A föléje hajló tekintet már magasbatörő- falakká, zöldelő parkokká, új városrészekké alakítja a tinta nyomát. Bild Ottó, a városi tanács tervosztályának vezetője gazdagítja, építi, szépíti képzeletében Kecskemét városát. Az íróasztalon fekvő lapok beszédes számai oldották szabaddá képzelete szárnyait, Kedves Bild elvtárs, legyen ma bőkezű, vezesse el olvasóinkat is az új létesítmények épülő falaihoz, mutassa meg városunkat olyan gazdagon, amilyen lesz kerek egy esztendő elteltével, — Szívesen teszem, de előre figyelmeztetett} kedves olvasóinkat, hogy a kép nem lesz teljes. Azért sem, mert elfáradnának a hosszú olvasásban, de azért sem, mért még csak a nép- gazdasági tervből e városra jutó millióit ismerem. Ezt a tervet egészíti ki majd a város- politikai terv, amelyen ugyan már dolgozunk, de még távolról sem teljes. Még elöljáróban el kell mondjam azt is, hogy a március óta bekövetkezett friss vérkeringés eredménye az, hogy már az új év első napján erről beszélhetek. Az előző években már túljártunk az első negyedéven, míg megtudtuk, hogy mit tartogat számunkra az év, — Ennyi bevezetés után jöjjenek, tartsanak velünk. Már itt is vagyunk az anyás csecsemő- otthon épülő f^lai alatt. Két és félmilliós építkezés. Már jórésze elkészült és rövidesen szép szobáiba beköltözhetnek az új lakók. A hiányzó háromnegyed millió a beruházási tervben szerepel. Siessünk hamar az SZTK mellé, az új véradóállomás épületéhez. Több mint a fele már ennek is elkészült, az egymillióból, amit most kapunk, végleges formát ölt az új véradóállomás, Messze van innen egy kicsit Belső-Ballószög, de érdemes velünk tartani. Az ottaniak öröme kárpótol fáradozásunkért. Több mint félmillióból orvosi rendelő és lakás kerül ide. Ismerik a most épülő 12 tantermes iskolát? A volt Boldogasz- szony téren ásták ki az alapját, a több mint 4 milliós építkezésnek. Az idén 2 és félmilliót építünk bele, tehát nem marad Sok belőle a jövő esztendőre. — Az új gépállomást már 1955-ben kezdtük el építeni. Az idén másfél millióból két nagy hangárszínnel, étkezdével, irodával bővül. A 80 milliós nagy csatornázási terv megvalósítása — mely megoldja az egész város szennyvizének elvezetését — a második ötéves tervben kezdetét veszi. 1956-ban 1 600 000 forintot fordítunk rá. 40 hektárnyi területet lehetne beültetni abA Népújság terjesztési hetek hírei A Népújság-kampány során igen szép eredmények születtek a dunavecsei járásban. Mohácsi Kálmán elVtárs, a Dunavecsei Állami Gazdaság párttitkára kitűnő szervező munkáját a beszervezett 15 új Népújság-olvasó dicséri. Apostagon Katona László iskolaigazgató, Állampusztán pedig Fábián József sajtófelelős ért el kimagasló eredményt. A Népújság-kampány végre Baján is megindult. Ennek eredménye, hogy Balogh Sándor elvtárs, tanácstitkár, a tanácsapparátuson belül 28 új Népújság-előfizetőt szervezett be. Az állami gazdaságok dolgo- zói szívesen fizetik elő a Népújságot. Ezt bizonyítja az, hogy Takács Károly elvtárs, a Garai Állami Gazdaság kultúrfelel őse 20 új előfizetőt gyűjtött. Kunszálláson 21 termelőszövetkezeti tag fizette elő a Népújságot, Petőfiszálláson pedig 14. Kár, hogy a félegyházi járás többi községeinek termelőszövetkezetei eddig még nem követték a kunszállásiak és petőfiszállá- siak jó példáját. A kampány első szakasza december 31-én befejeződik. A munka neheze azonban csak most következik. Meg kell tartani a beszervezett előfizetőket a Népújság olvasótáborában. Mit sem ér az az előfizetés, amely csak egy hónapra szólt, s utána megszűnik az előfizetés. Pártszervezeteink, s mindazon szervek, amelyek részt vettek a Népújság-kampányban, a maguk vonalán ellenőrizzék, hogy a Népújság példányszáma területükön ne csökkenjen, hanem rendszeresen emelkedjék. A Népújság-kampány második szakaszának fő célkitűzése a kampány során elért példányszám megtartása, s a lehetőségek keretei közötti emelése. Azokban a járásokban, városokban, községekben, üzemekben, vállalatoknál, ahol a kampány- tervelőirányzatát még nem érték el, ott további feladat a Népújság új olvasóinak gyűjtése. ból a negyedmillióból, amit ebben az évben a város belterületén utcák, parkok fásítására fordítunk. Árnyas ligetekben, lombos utcákon sétálhatunk néhány hónap múlva. És most elérkeztünk a lakásokhoz. A Rákóczi úton most kezdték el egy 26 lakásos bérház alapjának lerakását és további 90, modern, új lakás építése az elkövetkezendő hónapok feladata lesz. Ezenkívül félmillió forint áll rendelkezésünkre, mely 18 meglévő épületből varázsol új, egészséges, szép otthonokat. És hogy a lakással rendelkezőket is megörvendeztessük, most a KIK-ről szólok* 1 400 000 forint áll rendelkezésére a lakásfelújításokhoz. A kisebb költségeket igénylő karbantartási munkák elvégzésére további 1 200 000 forint. — Ha már a város gazdagodásáról beszélünk, nem mehetünk el szótlanul vállalataink, termelőszövetkezeteink mellett sem. A beruházási összegből közel egymillió forintot fordítónk a termelőszövetkezetek gazdasági épületeinek fejlesztésére, beszerzésekre. Üj istállók, egyéb épületek teremtődnek ez összegből, A tanácsi vállalatok 3 és félmillióból fejlődnek ez év alatt és több mint 3 milliót fordítanak a Vállalatoknál szükséges felújításokra. — Tudnék még hosszan mesélni, de úgy gondolom, hogy a továbbiakban már beszéljenek a megvalósult létesítmények. Kitüntetések Az elmúlt esztendőben, december 30-án Szalai Károly, a megyei tanács kereskedelmi osztályának vezetője az állami és földművesszövetkezeti kiskereskedelmi vállalatok értekezletén több dolgozónak átadta a »Belkereskedelem Kiváló Dolgozója« jelvényt. Bán László, a Kecskeméti Kiskereskedelmi Vállalat főkönyvelője az első fokozatot és a velejáró 1000 forintos pénzjutalmat kapta. Kulhanek István, a Dél-Bács megyei Népbolt igazgatója, Moiítjír János, a Kiskunfélegyházi Vendéglátó Vállalat igazgatója, Csillag Antal, a megyei tanács kereskedelmi osztályának iparcikk-előadója pedig a második fokozatát nyerte el. Miniszteri dicséretben részesült Gergely Miklós, a Kecskeméti Kiskereskedelmi Vállalat áruforgalmi osztályának vezetője, Andrási Jenő, az Észak-Bács megyei Népbolt főkönyvelője és Denneberg Tibor, a Kecskeméti. Vendéglátó Vállalat igazgatója. OSZTA'i* VISNYAí Újév éjszakáján Ukrán-Szovjet Szocialista Köztársasága nk egyik területének egyik kerületében, annak is egyik kolhozában borzasztó dolog történt. Hogy micsoda? Még leírni is szörnyűség! Ujéiire virradó éjszaka abból a bizcmyos kolhozból elloptak egy éjjeliőrt! Volt, nincs: egyszerre mintha a föld nyelte volna el. Anir.ak a kolhoznak mindösz- sze csak tizennyolc éjjeliőr van státuszában. Nem- száztizennyolc, hanem mindössze csak tizennyolc. Az éjjeliőrök csöndes népség, békén megférnek egymással, igyetérsésben és barátságban éldegélnei'c. Az önök őriznek, a napok telnek, a viunkaegységek meg csak szaporodnak... Hogy az őrök közt valaha is bárminő, viszály lett volna? Isten őrizz! Az m-ég tán megesik, hogy amikor kártyáznak, valamelyik elvéti alapot, no de ez igen ritka eset, mert ők már úgy kártyáznák, hog y bele se néznek a kártyába — olyan tökélyre vitték, hogy kárvya nélkül játszanak, de ágy áml Ezért aztán nincs is ok: a vesz ekedésre. Nehana.oján megesik, hogy őrizni va,ló nincs voltaképpen. ám ők erre is találnak megoldást: ilyenkor egymást őrzik, nehogy lógjon valamelyikük. Egyszóval derék éjjeliőrök, szakképzettek, szolgálati idejük is tekintélyes. Közülük három már hajlott korban van, öregecske, de a többi még fiatal, jó egészségnek örvend. A fiatalabbak hol a magtár mögött kártyáznak, hol birkóznak vagy kötélhúzásban vetélkednek, ha meg ehhez sincs kedvük, elmennek a tehenészetbe: — Nosza, ki emeli meg a bikát? A kolhoznak szimentáli bikája van. Gyönyörű jószág. Cézár a neve. Kilencszáztizennyolc kilót nyom. De amúgy buta, jámbor állat, hagyja, hogy emelgessék, csak nyög bele. Egy ember persze mozdítani sem tudja, de ketten úgy megemelik, akár a gyermeket. Csak- hát ők is nagyokat nyögnek hozzá. Olenka Kljonova, a kolhoz legderekabb csoportvezetője és legcsipősebb nyelvű komszo- violkája, a kolhozvezetöség ülésén egyszer szóvá teile: — Kéne ezeknek az őröknek egy labdát venni. Edzzenek egy kicsit, hátha az országos bajnokságot is megnyerik nekünk? Legalább nem maeeráljálc folyton azt a szegény bikát! Az őrök megsértődtek és nekiestek Olenkának: — Csak ne nagyon papolj! Ne feledd, hogy nemcsak őrök vagyunk, hanem az elnök rokonai is: én az apósa, én meg a sógora, én a nagybátyja, én meg a komája! Hátrább az agarakkal! Es úgy rátámadtak, hogy ha nincs ott a párttitkár meg a komszomoltitkár, hát bizonyosan ölre mennek ... Egyebekben csak megismételhetjük: az őrök igen derék emberek, nagyon képzettek, egyszerűen pótolhatatlanok. Es újévre virradó éjszaka egyikük nyomtalanul eltűnt. Mesélik, így történt a dolog: Újévkor az őrök már az újesztendő köszöntése után mentek munkába, mivel éjfél előtt a kolhozban senki sem aludt és nem volt, mitől félniök, hisz ilyenkor még a tolvajok is ünnepelnek — egyszóval semmi ok a nyugtalanságra. Köszöntötték az újesztendőt, aztán kimentek őrködni. Ezen az éjszakán nem kártyáztak, nem birkóztak, a bikát sem emelgették; ezúttal kissé nehezükre esett volna. Járkáltak, üldögéltek, szunyókáltak. Amikor a nyugodt éjszaka után megvirradt, hazamentek és lefeküdtek. Másnap az egyik őr felesége föllármázta a kolhozt; — Elveszett az uram! Keresik itt, keresik ott — nincs sehol! Már bcestelcdett, de — se híre, se hamva! Telefonáltak a kerületbe, kihívták Trefet, a rendőrkutyát. De éjszaka havazott, eltűntek a nyomok. Tref végigloholt az udvarokon, odaszaladt a kolhozmagtárhoz, körülszaglászta, azzal egyenest nekirontott a kolhoz egyik szénakazlának s beletúrt. Túrta, túrta, végül előrán- cigált egy sonkát. Akik látták, szinte kórusban szisszentek fel: — Ejha! A gazdasági vezető meg a bajsza alatt mormogta: — Dögölj meg ... Olenka is ott termett a pörgő nyelvével: — Látjátok! . Már levágták, oszt még most is a szénába bújna! Nem hiába mondják, hogy disznó!... — Biztosan a hideg elől bújt oda! — jegyezte meg hunyorítva a rendőr. Tref a sonka lcibányászása után lefeküdt és semmi hajlandóságot sem mutatott, hogy tovább loholjon. Mintha azt mondta volna: »Megtaláltam! Mit akartok még tőlem?« k. Az éjjeliőr eltűnése mindenkit nagyon elkedvetlenített a kolhozban cs elrontotta az újévi ünnepet. Felesége folyton sirdogált, rokonai és szomszédai is bánkódtak. Az őrök komoran mondogatták: — Nem őriztük eléggé! összehívták a vezetőség rendkívüli ülését s határozatot hoztak, hogy megkettőzik az éjjeliőrök létszámát, mégpedig avég- ből, hogy az Őrség egyik fele a kolhoz vagyonát, a másik fele meg az őrség első felét őrizze. Es képzeljétek el ezt az örömet: január hatodikén este megkerült az ellopott őr. — Hol jártál? Ki lopott el? — estek neki menten. — Magam loptam el magamat! — sóhajtott az Őr. — Hogyhogy? — Hát csak így. Belémkarol- tam és elvezettem magamat. Ébredni már az erdőben ébredtem egy vízmosás fenekén. Hogy kerültem oda, a jófene tudja, öt napot üldögéltem ott. Ad jatol c már egy kis kolbászt! Olenka tüstént megjegyezte: — Meghíbbant a hosszú tétlenségtől. 3. — Csakugyan megtörténhetett ilyesmi? — kérdeztük ismerősünket, egy bölcs kolhozparasztot. — De meg ám! — felelte rövid gondolkozás után a bölcs kclhozparaszt. — El is lophatták volna! Tizennyolc őr! Van, kit ellopni! — Hogy lehet ilyesmit elkerülni? — kérdeztük. — Csak egy módja van. Az egész kolhozban egyetlen jó őrt kell tartani: a kolhozelnökötI — tanácsolta a bölcs kolhozparaszt. — S mit őrizzen? — A munkaegységeket! — vágta rá habozás nélkül a bölcs kolhozparaszt. (Nvirő József fordítása.) Termelőszövetliezetek ! Állami Gaziasápolí!
