Bácskiskunmegyei Népújság, 1956. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-07 / 6. szám

Országos körút után a nemesnádudvari németajkú népi együttes Talán az égbenyúló bajor he­gyek emlékével a szívükben vá­lasztottak annak idején Nemes­nádudvar németajkú lakóinak ősei ezt a lankás-dombos, külön­leges tájat, amelyen első házai­kat épitették az egykori telepe­sek. A völgybe mélyített út két oldalán ma barátságos pincék integetnek. Kapuikon belül a az idők mély< őrzött men domb hús gyomrában érik az idei termés zamatos bora. A köz­ségre magára is lankás dombo­rulatok támaszkodnak, a házak között a domboldalak elsárgult fűcsomói kandikálnak ki a főutcán sétálgató idegenre. És a dolgos nép ezen a szép hazai tá­jon csodálatosan szép, •be nyúló népi éri ékeket Nemrégiben a gyűjtő avatott ke­ze napóleoni háborúkról szóló régi dal kottáját jegyezte fel. A koreográfus egész sor olyan ér­dekes, játékos táncot örökített ineg a múltra emlékező öregek lépései nyomán, amelyek még a valamikori német föld dallarn- kincsére, ■ tánchagyományaira emlékeztetnek. És ezek az érde­kes táncok, játékos, vagy méltó­ságteljes lépéseikkel, a behízel­gő dallamú, egyszerű népi dalok nem vesznek cl Nemesnádudva- .on. 1952-ben még csak egy leány- ánccsoport próbálgatta a fele­lésekbe merülő táncok feleleve­nítését. Azóta azonban 60 tagú németajkú népi együttes jött létre és ma azzal büszkélke­dik, hogy nem kisebb helyen mint az elmúlt év december ve­ién, Budapesten, a Néphadsereg Színházában mutatta be a ne- nesnádudvari németajkú dolgo­zók népi hagyományait, évszá­zadok feledtető porától megtisz­tított értékeit. járó mozdulatok képezik a lánc- elemeit. A játékos táncokat annak ide­jén egymás szórakoztatására táncmulatságokon játszották. A hétlépéses tánc, a lingerie, a gó­lyatánc, »Der Winter und der Sommer« (a tél és a nyár egy­mással felelgető vetélkedése, amelynek a végén, farsang ide­jén a telet kiűzik a táncolok kö­zül) mind egy-egy darabja azok­nak az évszázadok alatt átala­kult, ma már szimbolikus értel­mű népi játékoknak, amelyek nagyrésze még gyűjtésre vár. Az öregek tudnak még arról is, hogy van valamiféle »apáca tánc«, meg »hau tánc« (hauen: ütni), Wolf tánc (Wolf: farkas). Ezek nagyrésze farsangi népszo­kás. Hetenként kétszer gyűlnek össze a fiatalok a kultúrházban. Azaz, hogy nemcsak a fiatalok! Vannak a népi együttesben szép számmal idősebbek — még nagy­mamák — is. Kirschner Mária, Fang Rozi, Heim Mária, Erdős Éva, Melcher Matyi, Ummenhof- íer József mellett ott ropja a táncot Vogl József és felesége, a Schauer házaspár, meg az idő­sebb nemzedék nem egy tagja. Szívvel, örömest vesznek részt a sokszor fáradságos, hosszú próbákon. Fejlesztik, szépítik az együttes által gyűjtött nép­szokások színpadi feldolgozásait. Nem csoda, ha túláradó vendég­szeretettel fogadták őket leg­utóbbi országos kőrútjukon, ami­kor Tata és Doi'og környékén a németajkú községek egész sorát látogatták meg a Népművelési Minisztérium nemzetiségi osztá­lya kultúrautóján. Nem áll egyedül az együttes a népi értékek gyűjtése közben sem. Felajánlotta segítségét és majd minden hónapban le is - küldi hozzáértő népi gyűjtőjét a Magyarországi Német Dolgozók Szövetsége is. Az egyik gyűjtő Hollós Lajos, aki innen Nádud­varról származott el, a legáldo­zatosabb segítője ennek a szép, nemes munkának. Most az a terv, hogy az orszá­gos körúton bemutatott műsort tovább fejlesztik és »saját vál­lalkozás« keretében bejárják ve­le a környékbeli német lakosú községeket. Ellátogatnak Csá­vódra, Vaskútra, Garára, Csát- aljára. Előadást tartanak s igye- keznek megismerni az ottani ! népcsoportok szokásait, dalait, | tánchagyományéit. Hadd bővül­jön még jobban az együttes mű­sora! Váljék valóban minden műsorszámuk hű keresztmetsze­tévé annak a gazdag népi kincs­nek, amelyet ennek a környék­nek németajkú dolgozói őriztek meg századokon keresztül. Hírek a tudomány világából — A gyűjtés már régóta fo­lyik — magyarázza Pollák Ri­chard tanító, az együttes veze­tője. — De minél messzebb ju­tunk a gyűjtésben, annál inkább •:á kell döbbennünk, hogy még mindig csak a felszínen járunk. \ legkönnyebben kézbekapható értékek gyűjtése az, amit elvé­geztünk. Végig kell járnunk és végig is járjuk a régi öregeket. Mindent össze kell gyűjtenünk, ami csak tőlünk telik és ami nem merült el véglegesen a fele­dés homályába. Szinte kimeríthetetlen az a kincs, ami itt rejtőzködik a nemesnád­udvari takaros porták mélyén, az emberek emlékezetében, szo­kásaiban. Eddigi műsoruk még csak a legfontosabbakat adta. Előkerültek foglalkozási táncok. Az együttes műsorában ezek kö­zül az a mulatságos suszter tánc szerepel, amellyel Pesten is nagy sikert arattunk. A legény térdre ereszkedik a lány előtt, aki föl- leszi a térdére a cipőjét. Közben énekli a dalt: suszter javítsd meg a cipőmet. A foglalkozással Az első román penicillin A jasii antibiotikum-gyár nemrégiben szállította az első román gyártmányú penicillint. Ezt az üzemet Románia első ötéves tervszakaszúban építették. Kína terramicint gyárt Kínában most sikerült először terramicint előállítani. Ezt a tüdőgyulladás, szamárköhögés, agyhártyagyulladás, tífusz és más betegségek gyógyítására használt antibiotikumot a pe­kingi oltóanyag-intézetben állít­ják elő a Lengyel Népköztársa­ság antibiolikuskutató intézettől kapott recept alapján. Vízalatti televíziós vevőkészülék Szovjet szakemberek vízalatti televíziós vevőkészüléket szer­kesztettek, amelynek segítségé­vel megfigyelhető a tenger ál­lat- és növényvilágának sokrétű élete. Horgonyt vetett a német úszó sziget A Ihüringiai Dönges melletti Haut-tavon egy úszó sziget lát­ható, ami Németországban egye­dülálló természeti jelenség. Az Úszó sziget fenyőinek és nyír­fáinak gyökerei nemrégiben elér­ték a tó fenekét és erősen meg­kapaszkodtak a mélyvízi nö­vényzetben. A megállapodott szigetet két vontató és egy 400 méter hosszú drótkötél segít­ségével akarják a tófenekétől el­szakítani és újra útnak indí- | tani. Svájci expedíció indul a Mount Everestre Svájci hegymászók expedíciót készítenek elő a Mount Eve­restre. Az epedició 1956 nyarán kísérli meg a Himalája-óriás megmászását. A Mount Everes­tet 1953-ban győzte le először egy angol expedíció. HAZÁNK ÉLETÉBŐL Párnatánc Ugye milyen szép a mi tán­cunk? Kedves, vidám, szívet- szemet -gyönyörködtető... Szere­tünk táncolni. Szeretjük a zenét, r. ritmust, nemcsak másoknak szerzünk ezzel örömet, haneir magunknak is. Erről beszél e; a kép, ezért mosolyog ez a kis galgahévízi iskoláslány. :. Zárszámadás után a fácánkerti Vörös Hajnal TSZ-ben Gáncs Mária DISZ-fiatal, az vül 7333 forintot^ kapett. — Gá évvégi elszámolásnál 284 mun- Béláné könyvelő kifizeti kész- kaegysége után terményeken ki- pénzjárandóságát. Ï1tártával madarat lehetett volna 1 ' * fogatni. Olvasott az üzem. Fiá­ul és öreg, férfiak, asszonyok, lányok. és fiúk. De azért, ami igaz, az igaz. .4 kezdet kezdetén sokszor könnybelá- badt a szeme. Amikor járta sorba a dolgozókat és majdnem rimánkodott. — Vigyetek könyvet. Borsosáé a vállát rándította. — Moziba megyek. Dobosi az izmait ropogtatta. — Edzésünk van. Alig várom, hogy i focit rúghassam. Gizi a haját igazította. — Táncpróbánk van. Talléros a nyakkendőjével babrált. Barnás arcán kisfiús mosoly terült el. — Édesanyám mos. vizet kell hord­tak. Ilyen nehézségeket kellett leküzde- nie, da sikerült. Egyszer ebédnél be- izélni kezdett az egyik könyvről. Szí­tcsen. érdekesen mondta el a tartal­mát. Gizi félig nyitott szájjal hall­gatta, Borsósáé is odafigyelt. Csak Tal- ’éros evett rendületlenül. Márta bosz- -.zankodott is rajta és a döntő jelenei­nél hirtelen elhallgatott. Nem Tallé­ros miatt, a könyvek érdekében. Gizi kérte: — Mondjad tovább. Márta az órájára nézett. — Kezdődik a műszak. Ila kiváncsi vagy a folytatására, kölcsönözd ki a könyvel. ! munkaidő végén a könyvtár megtelt. Persze mindenki azt a könyvet akarta, amelyikről Márta me­sélt. De az csak egy példányban volt meg. Gizi kapta. Mivel ott voltak, hát vittek a többiek is. így indult el az üzem a könyvek útján. Egyedül Tal­léros maradt távol. Semmivel nem volt rávehető, hogy könyvet vigyen. Egyre a nótáját fújta: — Délben hazavittélt a szenet, a <•■- rakás rám var, édesanyámnak mm engedhetem. Vagy: — Édesanyám vasal, er nem tudja a villanyvasalót bekapcsolta. Márta úgy gondolta, hogy szé-p, nagyon szép a gyermeki ragaszkodás, de attól még Talléros olvashatna, és meggyőzőn magyarázta: — Olvasson az édesanyjának is. Biz­tosan tetszeni fog neki,' Hiszen ezek a mi könyveink, mirólunk szólnak, a munkánkról, az eleiünkről, rólam is, magáról is. • Talléros erre annyit mondott: — Nocsak•— és nem vitt könyvet. Az üzemi értekezleten, a hozzászólá­soknál Márta úgy érezte, mintha há­lyog hullna la a szeméről. Talléros is bestéit. Glynn mondatokat idézett. amiket csak olvashatott. Gyanúja tisz­tázására másnap új könyvet ajánlott Tallérosnak. A választ előre tudta: — Újító gyűlésünk van. 1 i őst nem mondta rá Márta, hogy attól még olvashatna. Ehelyett megfordult és hosszú léptekkel Tallé- rotékhoz- tartott. Kedves, barátságos fehérhajú asszony fogadta. Márta be­mutatkozott. Talléros anyja szemében mintha huncut fény villant volna fel. De már tessékelte is a szobába, Márta a küszöbről látta, amit várt: a könyv- szekrényt, tele könyvekkel. Nagyon felborzolódott s arra mutatott: — Piát ez? Talléros anyja mináenttudóan elmo­solyodott, — A fiam könyvei. — S már Márta kaját simogatta: Azért nem kell haragudni, a fiam sokat mesélt ma­gáról. — Kérőén tette hozzá: — Ugye, nem szidja meg nagyon? Márta azt mondta: nem. Az utcán pedig egyre hajtogatta: — Várj csak Talléros, várj csak! Az üzemben még ott voltak az újí­tók. Márta megvárta a gyűlés végét és a könyvtárba hívta Tallérost: — Beszélni akarok magával. — A könyvtárban így fu’utaUo: — Maguk­tól jövök. rJ'alléros tréfásan behúzta a nya- •* :át és azt mondta: — Hoplá. Márta meg ezt: — Mire való volt ez a játék? Mién titkolta, hogy olvas, <■ hogy könyve vannak? Talléros felvett egy könyvet, lapo­zott benne és a kisfiús mosoly me­gint megjelent az arcán. — Amikor a régi üzemből idekerül­tem, nyomban észrevettem, hogy ma­gát csak addig érdeklik az emberek, amíg meggyőzi őket hogy jó olvasni. — Persze. Azytán iíjtár tudnak ma­guktól is továbbmenni', a jó úton. Talléros folytatta: — Csakhogy én ' szeretek magára lenni. Hallgatni, amint a könyvekről beszél. Dicséri az olvasás szépségét, nemességét, a tanításait. Gondoltam, adom a makacst és így állandóan együtt ’.eszünk. — Hirtelen becsapta a könyvet és váratlan kérdést telt fel: — Mondja, nem vállalna el egy má­sik könyvtárosságot is? M á r ta rá csodá Ikozoil: — Tessék ? Talléros megmagyarázta: — Nálam. Állandóra: Tudja, úgy, mint feleség. Márta gyorsan a könyveket kezdte rendezni. De egy bizonyos: ma már a három Talléros kislány közül kellő lelkesen lapozza a könyveket. Fodor János

Next

/
Thumbnails
Contents