Bácskiskunmegyei Népújság, 1956. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-06 / 5. szám

Soltvadkert a fejlődés lítján Még egy év sem telt el azóta, amikor a ta­nácsülés elfogadta a községfejlesztési járulék kivetését. Ez pénzben 346 000 forint, amely 420 500 forint társadalmi munkát igényelt volna. Mit valósítottunk meg az eddig befolyt ösz- szegekböl? A község belterületén lévő piactér kiköve­zése régi vágya volt a lakosságnak. Eddig erre a célra 40 000 forintot fordítottunk, és ehhez mintegy 400 köbméter homokot társadalmi mun­kával biztosítottunk. Hozzákezdtünk a járdák építéséhez is, amelyből eddig már 300 méter készült el. Emellett létrehoztuk a tanácstagok klubtermét, ahol a község minden egyes lakója megismerkedhet a tanács és a felsőbb szervek rendeletéivel. Rendbehoztuk a Népkór helyiségét. 10 000 forintos költséggel 130 méter hosszú beton­árok építését fejeztük be. A kultúrház előtti parkosításra 2800 forintot költöttünk és a hozzá szükséges 1200 köbméter földet társadalmi mun­kával biztosítottuk. Emellett számos kisebb dol­got is építettünk, összegben az elmúlt évben 130 412 forintot fordítottunk a község fejleszté­sére. Emellett állami beruházásból kapott az új í'alu villanyt. Portalanítottuk a község beltelkén iévő kövesutat és rendbehoztunk 4 kutat. A köz­ség lakossága által végzett társadalmi munka értéke — a községfejlesztési járuléktól függet­lenül — 150 000 forint. A társadalmi munka a tanyavilágban is kö­vetőkre talált, melynek vezetői olyan tanácsta­gok voltak, mint Lehoczki Ferenc, aki az alsó keceli út feltöltését két kilométer hosszan 64 ko­csi és 104 gyalog munkaerő segítségével fejezte be; A Bercsényi út és Bajtárs utca feltöltése Gyurics Endre tanácstag irányításával nyert be­fejezést. Házi János tanácstag 800 méter hosszú út agyaggal való feltöltését szervezte meg. Az Arany János út és az Ady Endre út kijavítása most van folyamatban. Mi akadályozta a községfejlesztési tervünk végrehajtását? Elsősorban az, hogy a községfejlesztés, mint újszerű valami jelent meg a községi tanácsok éle­tében és így a tervezésnél hibákat követtünk el. A fejlesztési járulék fizetése annyit ér, ameny- nyit abból be is fizetnek. Nálunk a kivetett fej­lesztési járulék 49 százalékát fizették be. Ennek fő oka, hogy a többi munkáik mellett elhanyagol­tuk a befizetések szorgalmazását. Mi ebben az évben tovább kívánjuk foly­tatni a járdák építését, a piactér kövezését. Egy pár hct múlva gondoskodunk a község kezelésé­ben lévő darálómalom beindításáról, melyhez a szükséges daráló és a megfelelő hajtóerő már birtokunkban van. Nem feledkezünk meg a rosz- szabb kutak kijavításáról és a sportpálya körül­kerítéséről sem. Az új évet közvetlen követő napokban az a feladat hárul ránk, hogy a tanácstagok segítségé­vel biztosítsuk a községfejleszlési járulék hala­déktalan beíizetését. Bízunk a község lakosságá­ban — akik látják a községfejlesztés terén elért eredményeinket —, hogy erre a célra befizetett forintjaikkal időben fogják elősegíteni a község további építését és szépítését. Vízin Gergely VB-clnök, Soltvadkert „Lehetne itthagyni, vagy bármi mással felcserélni az ilyen szövetkezetei-V r AZ ORGOVÁNYI ALKOT­MÁNY TSZ irodájában bogoz- gatom az ajtóra kifüggesztett kimutatást, ami arról beszél, hogy miért dolgozott egy-egy tag az elmúlt évben. Egyszer csak azt veszem észre, hogy valaki odaáll a hátam mögé. Megfor­dulok, tényleg egy fél bőrkabá­tos parasztember áll mögöttem. — Melyik a maga neve? — ágaskodik bennem lábujjhegyre a kíváncsiság. — Ez — húz alá mutatóujjá­val egy nevet. Bottyán Ferenc. Utána felsorolás következik: 864 kiló búza, 214 kiló rozs, 882 kiló árpa, ugyanennyi tengeri, 16 má­zsa burgonya, 441 kiló takar­mányszéna, ugyanennyi répa, 1 mázsa 3 kiló cukor, majdnem 4 liter olaj, 88 liter bor és pénzelő­leg 3608 forint, jár még 4831 fo­rint. Végigsorolni is sok, amit Boty- tyán bácsi hazavitt a közös mun­ka gyümölcse révén. A kimuta­tás azt is elárulja, hogy nem dol­gozott rosszul, mert 445 munka­egysége van. — Pénzben számolva hogy fi- .etett egy munkaegység? — Elég jól. 57 forintot. Hát ez szép! — Hát szebb, mint amikor ma­gam dolgoztam. — Mikor volt az? — Négy évvel ezelőtt. Akkor azt mondtam az asszonynak: nézd anyjuk, lesz ahogy lesz, kóstoljuk meg az újat, a közöst. Hát azt mondja, mit bánom én, ahogy te akarod. Ha ráfizetsz, akkor tudd meg, hogy te csinál­tad. Nem tudtam mitévő legyek, fájt a szívem, hiszen jó 17 hold földről volt szó, amit én a kö- eösbe hoztam. — Biztos kiszámította már, ! hogy akkor volt-e több mindene, : amikor egyéni gazda volt, vagy most?... — Ki bizony. Nézze csak: Ket­ten vagyunk az asszonnyal. Van egy lányom, az Pestre ment férj­hez, villamoskalauzhoz. Ez ami Ut a táblán van, ezt tudom, hogy az enyém. És ez nem is olyan kevés, gabonából még el is ad­tam. Az árpát nem akartam el- tékozolni, mert az kellett a disz­nóknak. Hármat hízlalgattam, egyet a lányomnak, egyet elad­jam, egynek meg majd én vágom el a nyakát. — Milyen nagy lábasjószága /an még? — Hát van még egy tehén, inajd tavasszal kicserélem, mert már nem ad elég tejet. Én is úgy akarom, tudja, mint a szö­vetkezetünk. Mert egy ,ió fejős­tehén kincset ér ám! — A szövetkezet hogy akarja? — Hát most arról beszélge­tünk a tagokkal, hogy megerő­sítjük a fejőstehén-állományun­kat. Van itt egyelőre nyolc, de ebben az évben szeretnénk, ha húsz lenne. Persze jó fejősek, olyanok, hogy két-három hónap alatt letörleszthessük a tejbe­adást, ,a többi tejtermék meg hadd menjen a piacra. AHOGY HALLGATOM ennek a józangondolkodású parasztem­bernek a beszédét, önkéntelenül is arra gondolok, hogy ő már más ember, mint aki egykor 17 holdas egyéni gazda korában volt. Közös tervei vannak a szö­vetkezettel. megosztja ügyét- baját a közössel, valahogy las­san átalakult már. Azt mondja: ő már nem cserélne egyetlen egyéni gazdával sem, mert itt sokat lehet tanulni, a tagság ösz- szeadja véleményét, azután jön­nek a szakemberek, azok is se­gítenek. Még a föld is többet terem a közösben. Valahogy úgy van azzal az ember, hosy annál büszkébb, mi­nél többet mondhat. Látni kel­lett volna az olvasónak, amikor Bottyán Ferenc arról beszélt, hogy a múlt évben is 50 férőhe­lyes istállót építettek, meg ar­ról, hogy most is 75 »hízónk« hí­zik. Mégcsak véletlenül sem mondaná, hogy hízó, hanem jo­gosan és büszkén nyomja meg a végén az »nk«-t. Ö már érzi, hogy az ebből származó haszon is »nk«. Ezeknek a hízóknak a fele április elejére lesz készen, a másik pedig augusztusra. Har­minc darabra szerződtek az ál­lammal, a többivel majd a be­adást tisztázzák. HA EGYSZER A KÖZÖS GAZDÁLKODÁSRÓL kezd be­szélni, nem nagyon lehet kizök­kenteni ebből a témából. Ha a háztáji gazdasága felől kérdem, mond róla ugyan egy pár szót, de ismét átkalandozik a közös gazdálkodásra. Arról beszél, hogy 10 Cornwall anyasertést akarnak szerezni, így összesen 30 lesz. Az állattartás nagyon jövedelmező, mert belekóstolt már a tsz és a szájában maradt az íze. Több mint másfél órát beszél­gettünk Bottyán bácsival. Szó szót követett, de azért ő beszélt többet. Elmondta, hogy most már a kívülállók is egyre job­ban kacsingatnak feléjük. Aj őszön is volt egy sereg belépő. Csak Szabó Istvánt említi, aki ötödmagával jött a közösbe. Az­előtt a földművesszövetkezetnél volt alkalmazásban, de amikor meghallotta, hogy milyen szép jövedelmet biztosított tagjainak a szövetkezet, otthagyott esapol- papot és közéjük állt. Mondja, azt bánja már, hogy előbb nem lépett be. Hát ugyan kit ne bán­tana az a sok pénz, amit elsza- lajtott! Mert tudja, azért csak úgy van, hogyha a közös gazda­ság egy hold földjén 70 zsák ku­korica terem, akkor felhívja a figyelmét a kívülállóknak. Hát mondja, lehetne itthagyni, vagy felcserélni bármi mással az ilyen szövetkezetét?... VVWVWWWWWWWWWVVA^ Az Állami Biztosító helyreáll ltot ta a biztosító« iránti bizalmat Három éve lépett életbe a kö­telező biztosítás. Megyénkben is igen sokan idegenkedéssel fo­gadták. Feleslegesnek, pénzkido­básnak tekintették a biztosítási díj fizetését, főleg azok, akik­nek rossz emlékük volt a bizto­sítással kapcsolatban. Ma már megváltozptt a hely­zet ezen a téren is. Az elmúlt három év alatt az Állami Biz­tosító Bács megyében 2 400 000 forint tűz- és 37 560 000 forint jégkárt fizetett ki a károsultak­nak. Érdemes meghallgatni a több­száz károsult közül Bottka Fe­renc géderlaki lakos vélemé­nyét, akinek 48 643 forintot fizet­tek ki tűzkárért, vagy a duna- putajt Petőfi TSZ tagságát, akik 111 500 forintot kaptak tűzíá- ruk ui-áru Örül a kötelező biztosítás be­vezetésének Maróth Antal kele­bi ai lakos is, aki 11025 forintot kapott jégkáráért. így vélekedik a vaskúti Kossuth TSZ tagsága is. Jégkárukat 170 105 forintban állapították meg. Dunaszentbe- nedek község dolgozó parasztjai 1954. évben 1 600 000 forint, Ke- lebia község dolgozó parasztjai pedig 1400 000 forint jégkárté­rítésben részesültek. Ezek után érthető, hogy me­gyénk dolgozói a kötelező bizto­sításban ma már felismerték pártunk és kormányunk gondos­kodását. Akkor nyújt segítséget, amikor a két legnagyobb elemi csapás: a tűz és a jég sújtja őket.. Január 1-én vált esedékessé az 1950. évi kötelező biztosítási díj és január kl-ig fizethető pót­lék mentesen. HALASI KÉPEK TÖRŐDJENEK TÖBBET A SZTAHANOV-MOZGALOMMAL Régi igazság, de megcáfolhatatlan: együttes erővel tán meg a hegyeket is meg lehet mozgatni. Ilyen előrehúzó erő a Kiskun- halasi Baromfifeldolgozó Vállalatnál a Sztahanov-mozgalom, mely az ipar legügyesebbjeit öleli magába. Ezek a dolgozók rendszere­sen túlszárnyalják az elavult normákat, megdöntik a regi techni­kai módszereket, a gazdaságosabb termeléshez újabb és újabb el­gondolással járulnak hozzá. Éppen ezért a velük való törődés, ja­vaslataik meghallgatása, hasznosítása igen fontos. A SZOT és Minisztertanács Sztahanov-inozgalomról szóló határozata alapján némi fejlődésről beszélhetünk. Jelenleg 52 ok­leveles sztahanovista, 10 kiváló dolgozó és két szakma kiválója serénykedik az üzemrészekben. Köztük találjuk Varga Antalnét, aki már 10 hónapja teljesíti a sztahanovista cím feltételeit, Gyu- rászovics Jánosné, Borbás Mátyás, Katus Etel DISZ-fiatal a szakma kiválói. Csakhogy ezekkel a dolgozókkal az üzem vezetői igen keveset törődnek. Közülük néhányat műszaki konferenciákra ugyan meg­hívnak, de sztahanovista tanácskozás egy-egy fontos kérdésről feladatról már hosszabb ideje nem volt. Pedig nagy szükség volna erre. Pár nappal ezelőtt új műszaki norma került az üzemré­szekbe. Ezt az áruk minőségének javulása tette szükségessé. A vállalatvezetés nem hívta össze a sztahanovistákat, hogy megbe­szélje velük a norma túlteljesítésének módjait, lehetőségeit, s azt: mit tegyenek a legjobb módszerek elterjesztéséért. Az üzemben sok a DISZ-fiatal. Közülük csupán csak Katus Eta éric cl a »Szakma kiváló dolgozója« címet. Nagyrészük több éve dolgozik az üzemben, s nem tudják elérni » sztahanovista címet, bár igyekeznek. Csupán az kellene, hogy a legjobbak be­mutató munkamódszert tartsanak, s ők majd itt megkérdeznék azokat a munkafogásokat, amivel tudnák teljesíteni a sztahano­vista cím feltételeit. Ezenkívül a vállalatvezetés köteles termelési értekezleteket tartani. Mivel ez nincs meg. így nem tudnak részletesen foglal­kozni, hogy egy-egy dolgozó miért nem tudja folyamatosan telje­síteni a sztahanovista feltételeket. A mulasztások elsősorban » vállalatvezctőségct terhelik. De nem kisebb a felelőssége az üzemi pártszervezetnek sem, mert az utóbbi időben megelégedett az ígéretekkel, s nem követeli meg a SZOT és Minisztertanács eme határozatának is hiánytalan végrehajtását. ISMERETTERJESZTŐ ELŐADÁSOK A TANYA VILÁGBAN A városi tanács nép­művelési osztálya a népművelési ügyveze­tőit bevonásával a téli időben is eljuttatja a tanyavilág dolgozó pa­rasztjaihoz az új élet szavát, az ország soit eseményéről a híre­ket. Rekettyén, Sós­tón, Tajón, Bodoglá- ron, Inotán a népmű­velési ügyvezetők — az iskolái; pedagógu­sai — az év első 3 hónapjában megis­mertetik a hallgatósá­got a mezőgazdaság égető problémáival, az állampolgári fegyelem jelentőségével, a má­sodik ötéves terv cél­kitűzéseivel és ter­mészettudományos elő­adásokon keresztül bizonyítják be: — a babona és a lturuzslás a nép félrevezetésének egyik eszköze. TANÁCSTAGI beszámolók Határozatok rögzítik, hogy a 1 Többi között a beszámolókon megválasztott tanácstagoknak ! szó esik az ifjúság nevelésének kötelességük választóik előtt I problémáiról és a tanács egy- számot adni végzett munkájuk- 1 éves működéséről. A város bei­ről. A beszámoló anyagának | területén és a tanyavilág ban összeállításához segítséget ad a j vasárnap tartják meg a lanács- tanáes végrehajtó bizottsága. I tagi beszámolókat. A NÉPMŰVELÉS HÁZA SZIMFONIKUS ZENEKARÁNAK HANGVERSENYE Húsztagú, zeneileg jól képzett együttes rövid, idő alatt igen sok kellemes percet szerzett a város zenei kedvelő dolgozóival;. Első szereplésük a Szabad Akadémia zenei sorozatának műsorá­ban történt. A hallgatók igen gyorsan megszerették az együttest. Mg már rendszeresen szerepelnek gazdag műsor számokkal. Fej­lődésüknek újabb állomását jelenti a vasárnap megrendezésre kerülő hangverseny, melyre meghívtak a rádió és a sajtó kép­viselőit is. A hangverseny igen változatos és gazdag műsorszamokból áll. A zenekart dr. Szőke László vezényli. Az együttes megszó­laltatja Verdi Nabucodonosor nyitányát, Wagnertől: »Zarándo­kok kara-, a »Tannhäuser« című operából. Az iparos dalkör Liszt: »Magyar ünnepi dalával« lép a közönség elé. Zongorán kíséri Jeremiás Lajosné, vezényel Kövecs Imre. Befejezésül Er­kel: Egyveleg a Bánk bán című operából műsorszám keretében Papp László a »Sor dal« és a »Hazám, hazám...*' című dal­betétet énekli. ANYAKÖNYVI HÍREK Születtek: Csermák Tivadar és Papp Etelkának Mihály; He­gedűs István és Visegrádi Ilon­kának Ferenc; Frieder István cs Szabó Ilonkának József; Ap­ró István és Vörösváczki Ma­riának János: Simon Lajos és Balasi Máriának Lajos; Hor­váth János és Halász Erzsébet­nek Mátyás; Gyöngyi Pá! és Rózsa Máriának Mária; Slajkó Pál és Sipiczln Máriának Má­ria; Koplányi István és Nagy Ilonának Ilona gyermekük szü­letett. Házasságot kötött: Lajos Mi­hály Király Erzsébettel; Marto- nosi Antal Tóth Hónával; Fa- ! zekas András Béki Eleonórával; j Mózer József Csordás Juiian- I nával; Kovács Bokor Balázs ! Zubor Máriával. Meghaltak: Molnár Imréné Kaszás Julianna 92 éves; Gu­lyás Józseif 62 éve3 korban. A KÜLSŐ ZSANAIISKOLÁRÓL Ez a tanyai iskola a kövesáltól messze, a homokbuckák kö­zött található. Csupán egy 4X4 méteres tanteremből áll. E/cn két kis ablak látható. E kis helyen 60 gyerkek szorul össze. A tanyavilág dolgozó parasztsága már a tavaiéi évben társadalmi munkával igyekezett bővíteni az iskolát. Sajnos, ez a lelkes kez­deményezés nem talált meghallgatásra, támogatásra a városi tanács illetékes szerveinél. Ideje lenne.- ha ezen az áldatlan álla­poton a tanyavilág dolgozó parasztjainak együttes erejével a városi tanács és a megvei tanacs oktatási osztálya sürgősen vál­lOZUilOM,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents