Bácskiskunmegyei Népújság, 1956. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-31 / 26. szám

i varrni szerződés tagállamainak dektarációjp, A varsói barátsági, együttmű­ködési és kölcsönös segélynyúj­tási szerződésben részvevő álla­mok a Politikai Tanácskozó Bi- Kottság prágai ülésszakán az alábbi deklarációt adták ki: Az 1955. május 14-én megkö­tött varsói szerződésben részvevő államok — a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, a j Lengyel Népköztársaság, a Cseh­szlovák Köztársaság, a Német j Demokratikus Köztársaság, a j Magyar Népköztársaság, a Ko- | »tán Népköztársaság, a Bolgár ' Népköztársaság és az Albán Nép- ! (köztársaság képviselői, akik üsz- szegy ültek Prágában » var­sói szerződés alapján létesített Politikai Tanácskozó Bizottság ülésszakára, kicserélték vélemé­nyüket a nemzetközi helyzet és az európai biztonság kérdéseiről. Lnnék eredményeként teljesen egyöntetű értékelésre jutottal; mind a nemzetközi helyzet egé­szét, mind pedig az Európában kialakult helyzetet illetően. Egy­öntetű véleményre jutottak azok­ra az intézkedésekre vonatkozó­lag is, amelyekre szükség van a nemzetközi feszültség további enyhítése, a megoldatlan nem­zetközi kérdések rendezése, az európai béke és biztonság meg­szilárdítása régeit. * A népek mélységes békeaka­rata már lényeges változásokra « esetett a nemzetközi helyzet­ben, bizonyos enyhülést idézett elő az államok közötti feszült- «égben. Uj, még ki nem hasz­nált lehetőségek tárultak fel az államok kapcsolatainak megjaví­tására es a nemzetközi együtt­működés megszilárdítására, az ál­lomok társadalmi rendszerében mutatkozó különbségektől füg­getlenül. Helyesnek bizonyul;, hogy az államok közötti nézet­eltérések cs viták megoldásának módszere nem az erőszak alkal­mazása, vagy az erőszakkal való fenyegetőzés, hanem a felek köl­csönös érdekeinek figyelembe vé­telével a tárgyalások útja. En­nélfogva azok a találkozások. « melyek az utóbbi időben az á1- tamok vezető személyiségei kö­zött jöttek letre, különösen a négy hatalom kormányfőinek genfi értekezleten, igen pozitív jelentőségűek voltak abból a szempontból, hogy egészségessé - áljéU az egész nemzetközi hely- net, csökkenjen az új háború ve­szélye. Az államok kapcsolatainak az utóbbi években történt fejlődése azt bizonyítja, hogy az a politi­ka, amely a bekeszerető államok ellen irányuló agresszív tömbök alakítására irányul, mint pél­dául az északatlanti tömb. a bag­dadi tömb. a délkelet-ázsiai katonai tömb (SEATO), nem se­gítheti elő az államok nézetei- téréseinek rendezését, sőt ellen­kezőleg, fokozza c nézeteltérése­ket, az államok viszonyának még nogybbrokű kiéleződésére vezet. E politika eredménye a példát­lan arányú fegyverkezési ver­seny, különösen a tömegpusztító fegyverek: az atom-, a hidrogén-. « rakétafegyver slb. terén. Ez a fegyverkezési verseny már oda vezetett, hogy az államok óriási cs egyre növekvő anyagi eszkö­zöket fordítanak az atom- és lűdrogénfegyverek, a rakétatech­nika, repülőgépek, hadihajók, tankok, tüzérségi fegyverek és más fegyverek előállítására Mindez kétségtelenül növeli a- új háború veszélyét, pedig ez a háború mérhetetlen áldozatokat és nyomorúságot zúdítana az emberiségre. Ezzel együtt sok olyan állam számára, amelyet külső nyomas­sak az eszközökben nem válo­gatva vonnak be az említett ka­tonai tömbökbe, a tömbökben való részvétel nemzeti tüggetlen- eégük közvetlen veszélyeztetését, ait a veszélyt jelenti, hogy ide­gen érdekekért keletkezett kon­fliktusokba sodródnak, jelenti továbbá azt a veszélyt, hogy’ új­ból gyarmati rabságba döntik azokat a népeket, amelyek ke­mény harccal letépték magukról a gyarmati jármot és elnyertéi; a független fejlődés lehetőségét. Nem véletlen, hogy az agres­szív katonai tömbök alakításá­nak és a fegyverkezési hajsza fo­kozásának politikáját mind több állam elítéli. Mind nagyobb el­ismerésre talál aï a törekvés, hogy az állomok tegyenek kol­lektív erőfeszítéseket a békéért vívott harcban, működjenek együtt nemzetközi téren a terü­leti épség és a szuverenitás köl­csönös tiszteleibentartása, a meg nem támadás, az államok bel- ügyeibe való be nem avatkozás, az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök, a békés egymás mellett élés alapján. Ezek a célok meg­felelnek több állam olyan irá­nyú törekvéseinek is, hogy az agresszív katonai tömbök poli­tikáját mellőzve semlcgességi po­litikát folytassanak. A varsói szerződés államai üdvöziik az ilyen törekvéseket, mert meggyőződésük, hogy e tö­rekvések támogatása szilárdítja a béke erőit és gyengíti a háború erőit. A varsói szerződés államai ro- konszenviiket nyilvánítják az ázsiai és afrikai országok iránt, amelyek védelmezik a független nemzeti fejlődéshez való törvé­nyes jogaikat. A varsói szerző­dés államai kijelentik, hogy tel­jes támogatásukban részesítik az ázsiai és afrikai országok ban- clungi értekezletének határoza­tait, A bandungi értekezlet rész­vevői megmutatták: elhatároz­ták, hogy inegvédelmczik a béke és a haladás ügyét, elítélték a gyarmati rendszeri, amelyre új, döntő csapást mért a nagy kínai nép győzelme és a Kínai Nép- köztársaság megalakulása. A Kí­nai Népköztársaság ma az egész világ békéjének egyik hatalmas támasza, A varsói szerződés" ál­lamai megállapítják, hogy a ban- düngt értekezleten kiemelkedő szerepe volt Indiának, Indoné­ziának, Burmának, Egyiptomnak és más államoknak. Kijelentik, hogy készek elősegíteni a han­dling! értekezlet határozatainak megvalósítását, a többi között a gazdasági és a kulturális együtt­működés terén a kölcsönös elő­nyök alapján, anélkül, hogy bár­minő politikai, katonai vagy egyéb feltételeket kényszerítené­nek ki. A varsói szerződés allumai ter­mészetesen különös jelentőseget tulajdonítanak az európai hely - retnek és azoknak az intézkedé­seknek, amely ek az európai biz­tonság biztosításához szüksége­sek. A kialakult helyzetben, mi­dőn Európa egymással szemben­álló katonai csoportosulásokra szakadt, midőn az északatlanti tömbben részvevő államok fegy­verkezési hajszája egyre nagyobb lendületűvé válik, midőn az c tömbbe bekapcsolt Nyugat-Nó- ! metországot aktívan remilitari- ! zálják, az európai népek érthe­tően aggódnak az európai béke sorsa miatt. Tudatában vannak annak, mi­lyen veszélyes a fegyveres erői: —- a szárazföldi hadseregek, a légierők, az atom- és hidrogén- j fegyver-készletek — növelése. Számot vetnek azzal is, hogy ! amenny iben ez a helyzet tovább tart Európában, akkor még in­kább növekszik a fegyverkezési hajsza miatt a népekre nehezedő katonai kiadások terhe. Az agresszív katonai tömbök politikájában és a fegyverkezési hajszában rojiü veszély tudatá­val magyarázható az a tény, hogy a francia nép a nemrég tartott parlamenti választásokon azokat az erőket támogatta, amelyek « nemzetközi együttműködés, a megoldatlan problémák békés eszközökkel való rendezése mel­lett foglalnak állást. A Szovjetunió, Lengyelország, Csehszlovákia, a Nemet Demo­kratikus Köztársaság, Magy aror­szág, Romania, Bulgária és Al­bánia kijelenti, hogy kész együtt­működni minden más állammal az európai biztonság megszilár­dítását és ai új európai háború veszélyének elhárítását szolgái« intézkedésekben, —- Eltökélték 1 hegy továbbra is 3 béke és Kün­den állam —a nagyok es a ki­csinyek — mindenre kiterjedj békés együttműködésének poli­tikáját folytatják. Ez a törekvé­sük annak a mélységes tudatán alapszik, hogy az új hábotu óriá­si áldozatokat követelne a népek­től, elpusztítana mindazon álla­mok területet, amelyek es-.tame- zőve válnának. Következik ez a törekvés ezen államok belső fej- í lődésének és természetének szűk- 1 ségleleiböl is. Ezen államok né­pei a gazdasági és kulturális fej­lesztés hatalmas tervein, az em­berek jólétének fellendítését cél­zó terveken, a gazdasági elet és a kultúra mindenre kiterjedő fejlesztésének tervein, a tudo­mány és a technika legújabb vívmányait az emberiség szol- ! gálatába állító óriási tervek tel - ] jesítésén dolgoznak. A békeszerető államok az cu- ; rópai biztonság megszilárdítás i- ; ra törekszenek. A nyugati hatal- I mák bizonyos körei viszont fél- j nek a nemzetközi feszültség eny­hülésétől és az államok együtt­működésének kiterjedésétől. — Nyilvánvalóan a háborús ideges­ség fenntartására, a »hideghábo - rű« folytatására törekszenek, mert úgy vélik, hogy csakis ily módon tudják megóvni a szét­eséstől Európában — és nemcsak Európában — alakított katonai csoportosulásaikat és lenutartani a fegyverkezési hajszát, biztosít­ván a tőkés monopóliumok anél­kül is nagy profitjának növeke­dését. Ezeknek az államoknak ag­resszív körei széles körben rek­lámozott katonai programjaikkal és gyújtogató nyilatkozataikkal arra törekednek, hogy megfélem­lítsék, mérhetetlen katonai ki­adásokra, békés gazdasági és kulturális építésük elsorvasztá­sára kényszerítsék a békeszerető államokat. Ezek a körök félnél; a béke erőinek megszilárdulásá­tól, a békeszerető államokban élő ! népek jólétének növekedésétől. Mindez megmagy arázza azt n ííényt, hogy a nyugati hatalmak egymás után gördítik az akadá ■ ! I jókat az általános európai biz- I tonság ügyében vr'ó megegyezés ! útjába, nem hajlandók megolria- j ni a fegyverzet csökkentésének ! és az atomfegyver eltiltásának ! kérdését, nem hajlandók beszün- j tetni a fegyverkezési versenyt, I Országaink népei, bízva eröik- ! ben, fellelkesülve a szocializmus építésében aratott nagyszerű j győzelmeiktől, nem hagyják ma- : gukat megfélemlíteni, vagy fél- I revezetni. Országaink népei a né­pek lebírhatatlan békeakaratára, j saját egyesült és növekvő ere­jükre támaszkodva, továbbra is ; folytatni fogják békés építő poli­tikájukat, tevékenyen elősegítik I a békének és a népek biztonsá- I gának megszilárdulását. I Az európai népek fejlődéséhez 1 zükséges békés feltételeket egy európai kollektív biztonsági rendszer megteremtése biztosít­hatná a legjobban. Ez a rendszer lépne az Európában fennálló ka­tonai csoportosulások helyébe. A varsói szerződés tagállamai meg akarják könnyíteni a lehetősé­get egy hatékony európai bizton­sági rendszer megteremtésére és ezért kijelentik, hogy hajlandók a többi érdekelt állammal együtt megvizsgálni azokat a javaslato­kat. amelyek megfelelnek e fel­adatnak. Ezt a célt szolgálhatná meg­felelő megállapodás megkötése eleinte az európai államok egy része között, beleértve a Szovjet­uniót. Nagy-Britanniát, f rancia országot, valamint az Egyesült Államokat, tov abba az, hogy olyan övezet létesüljön Európá­ban, amelyben a fegyveres erők létszámát és elhelyezését az ér­dekelt államok külön megálla­podása szabályozná. Meg lehet­ne vizsgálni azokat a megfeleli javaslatokat is, amelyeket Nagy- Britannia kormánya tett a genfi négyhatalmi kormányfői értekez­leten. Különös figyelmet érdemel az a kérdés, hagy Európában hoz- ■zák létre a fegyverzet korlátosa­cselatok megteremtése cs egyes országok közti vitás kér­dések rendezése függetlenül at­tól, hogy ezek az országok je­lenleg valamely katonai ts^opm to:oláshoz tartoznak, nagy jelen­tőségű lenne a béke megszilárdí­tása szempontjából, Különösen vonatkozik ez az egymássá; szomszédos államokra. Nagy je lentőségű lenne a jószomszédi viszony' megteremtése a több" között » Szovjetunió es Törökor ­szág, Bulgária és Görögország, Albánia és Olaszország, Csehszlo­vákia és a Német Szövetségi Köztársaság között. Szintén nagy jelentőségű lenne a rendes kap­csolatok megteremtése olyan ál­lamok között, amelyeknek ilyen kapcsolatai eddig nem voltak. A hatékony európai biztonsági rendszer megteremtéséről szól« megállapodás megkötéséig a biz­tonság megszilárdítását és aa európai államok közti szükségei bizalom megteremtését segítő ko­moly hozzájárulás lenne, ha » megfelelő országok megnemtá­madási szerződéseket kctnéncl és vállalnák, hogy a vitás kér­déseket csakis békés eszközök kel oldják meg. A Szovjetunió, Lengyelország. Csehszlovákia, a Német Demo kratikus Köztársaság, Magyar- ország, Románia, Bulgária és Al­bánia kormánya kijelentik, hogy eltökélték, a népek békéje meg­szilárdítása nemes ügyének szen­telik erőfeszítéseiket. Kifejezik készségüket, hogy » többi érdekelt állammal együtt i megv izsgálják az enrópai bizton­ság halaszthatatlan kérdéseit, va­lamint a többi megoldatlan nem­zetközi problémát is, körtük a ■ fegyverkezési verseny bsszüntc j tését és az emberiségnek av I atomháború v eszélyétől való megszabadítását célzó intézkedé­seket. Ugyanakkor továbbra í" kellőképpen gondoskodnak saját biztonságuk biztosításáról, és a» a szilárd cihatarozás tölti el ókét hogy minden szükséges Intézke­dést megtesznek saját állampol /araik békés munkájának meg védésére, a »epeik békés fejlő: déséhez és virágzó életéhez szük­séges feltételek biztosítására. Prága, 1958, január SS. Az Albán Nepköztarsasag nevében M. SHEHU, B. BALLUKU : a Bolgár Népköztársaság nevében ú DAMJANOV, P. PANCSBVSZR1 : a Csehszlovák Köztársaság nevében A. CEPICKA, V. DAVID; a Magyar Népköztársaság nevében HEGEDŰS A., BATA I.; ! a Német Demokratikus Köz- - társaság nevében W. ULBRICHT, W. STOPH: a Lengyel Népköztársaság nevében J. CYRANKIEWICZ. K. ROKOSSOWSK1: a Román Népköztársaság nevében CH. STOICA, L. SALAJAN: a Szovjet Szocialista Köztársa­ságok Szövetsége nevében V. MOLOTOV, G. ZSUKOV. ának és ellenőrzésének említett | különleges övezetét, amely ma-1 ;abai> foglalja Németország nindkét részét és az államok kössenek erre vonatkozólag meg­ölelő megállapodást. Az ilyen negállapodás előírhatná, hogy a j sülföldi ejapatokat kivonjak Né- netország mindkét részéből, il- etve ottani létszámukat kurlá- ozzák, előírhatná továbbá a Né- net Demokratikus Köztársaság :s a Német Szövetségi Köztársa- ) ág fegyveres kontingenseinek sor lát ozását oly módon, hogy negteremtsék a szükséges cllen- írzést, amely a megfelelő meg- tllapodas teljesítése felett örkj­ük. Az ilyen megáüapodás ion­os lépés lenne az európai fe­szültség enyhülése felé vezető iton. Ez a megállapodás kedvc- íőbb feltételeket teremtene all­iez is, hogy a német problémát íz európai biztonság biztosítása íövetelménycinck megfelelően ildják meg. Az északatlanti tömb tagálla­mai fegyverkezési hajszát foly­atnak. Tavaly decemberben »mellett foglaltak állást, hogy ladseregclket atomfegyverrel sze­relik fel és egyharmadával növe­lik ezen csoportosulás Európában állomásozó légierejének létszá­mát, Lehetetlen nem látni, hogy ez i lépés az európai helyzet kiélc- sésére, a fegyverkezési verseny folytatására, a katonai költség- vetések még nagyobb arányú fel­duzzasztására irányul. Mindezt annak ellenére teszik, hogy a óékeszerető' európai országok már egész sor intézkedést tettek fegyveres erőik és katonai költ­ségvetésük csökkentesére. Minthogy az északatlanti tömb említett határozata ellentétben áll a népeknek azzal a követelé­sével, hogy vessenek véget a fegyverkezési versenynek és szüntessék meg az atomháború veszélyét, a varsói szerződés tag ­államai határozottan elítélik ezt a lépest, minthogy ez összccgycz- tethetctlfcn az európai biztonság érdekeivel. A varsói szerződés tagállamai javasolják, hogy amíg nem jön létre megegyezés az érdekelt államok között az atomfegyver eltiltásáról, egyez­zenek meg abban, hogy a Német­ország területén állomásozó fegj - veres erőknek — köztük a Né­met Demokratikus Köztársaság fegyveres erőinek és a Ném:i Szövetségi Köztársaság fegyve rés erőinek — fegyverzetében nem lesz atomfegyver. Ilyen megegyezés lépés lenne előre az európai feszültség enyhítésében és összhangban állna a német nép érdekeivel is. A négy hatalom vezető állam* féríiainak tavaly júliusban és októberben, Genfben létrejött eszmecseréi megmutatták a fe­leknek azt a törekvését, hogy nézeteltéréseiket békés eszközök­kel, tárgyalások útján cliiják meg. Ebből a szempontból nagy jelentőségű lenne, ha egyfelől a varsói szerződés tagállamai, más­felől az északatlanti szerződés tagállamai kötelezettséget vállal­nának arra, hogy csak békés eszközökkel oldják meg a közöl­tük támadó vitákat cs nézetelté­réseket. A varsói szerződés államainak az a véleménye, hogy a ió kap­ÀBÔeCIPÔTElWELÈS

Next

/
Thumbnails
Contents