Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. december (10. évfolyam, 282-308. szám)

1955-12-22 / 300. szám

Tízezerrel több kád A kistermetű főmérnök író­asztala mellett ül. Ceruzájával idegesen dobol és Időnként az előtte lévő papírlapokra ír. Te- tik-múlik az idő, s a papírlapok alján eközben kirajzolódik a tíz­ezres szám s utána ez a szócska: kád... kád, exportra. — Vajon, mit is jelent ez? — kérdem Szabó Lajos főmérnök­től. — Jövő évben ennyivel több kádat kell gyártani. Ezek pedig — mutat a papírokra — az ezzel kapcsolatos tervek. Nézzünk csak. bele. Háromszor egymásután leírva ezt olvashat­juk: daru, daru, s megint csak daru. Erről váltogatjuk ezután a szót. Fél éve, hogy a felettesek, amikor Szabó elvtárs szóbahozta a darut, mosolyogva igy vála­szoltak: Kis Szabó, meglesz. Már ő is mosolyog ezen. De most már nagyon komolyra for­dult a dolog. Két darut fel tétié­ül ki kellene cserélni, elhasz- lalódott, teherbíró képessége sem kielégítő, s nehézkes a mun­kája. No, de mégis, mi a megoldás? Hisz az első negyedévben 2500 váddal kell többet készíteni, mint az előző év ugyanezen idő­szakában : Kissé összeráncolja homlokát js egyáltalán nem jókedvből fa­kadó mosollyal így felel: — kis Szabó, majd megoldod ezt is. — Hát megoldom ezt is — veti lel a fejét, azzal már sorolja is tervét. Az összes darukat műsza­ki lag felülvizsgáljuk, a kopott alkatrészeket kicseréljük, a da­ruk felhasználására vonatkozó­lag új műszaki utasítást -adunk ki. Megoldjuk az ezzel kapcsola­tos oktatást is. 38 dolgozó részé­re részletesen, alaposan elmond­juk a daru használatának mód­szerét, s azt, hol nem szabad tar­tózkodni. No, de ez csak az egyik része a feladatnak. A mintamuhely- oen négy kádmintábóls kettőt már javítanak, úgyhogy január 1-én a termelésbe kerül. A gép­műhelyben a legjobb esztergá­lyosok 30 új kádszekrény eszter- gályozását végzik. A másik papírlapról megtud­juk, hogy az öntödében is át­szervezik a munkát. Két hajó helyett három hajóban gyártják majd az export fürdőkádakat. Ide viszont új emberek kellenek. Húsz kádasra van szükség. Egy DISZ-fiatalokból álló brigád már jelentkezett kádformázásra. A példát még nem követték, bár igen nagy szükség volna rá. — Ezenkívül a vállalat lev élben fel­keresi azokat a dolgozókat, akik valami egyéni sérelem miatt el­távoztak a gyárból. Kérik ókét, hogy jöjjenek vissza a gyárba. Ezzel együtt azonban sokmin- dent meg kell még oldani. Kezébe vesz egy másik papír­lapot. s a következőket olvassa. Negyedévenként a legjobb káda­sokat prémiumban kell részesí­teni, komolyabb összegben. Kö­vetelmény: minőség. Szabó elvtárs a következőket fűzi még elmondottaihoz: Eddig kézzel döngöltük a homokot a kádaknál. Most itt is változás lesz. Légdöngölővei történik majd ez a munka. Csupán csak irányítani kell. 70 százalékkal könnyít a munkán. Pillanatnyi­lag még nem jelent többterme- lést, de bízunk benne, hogy a gyakorlatban módját ejtjük an­nak is, hogy több kádat készít­sünk ezzel a módszerrel. Ez röviden a 10 000 kád mű­szaki előkészítésének története. Nagy feladatot, sok munkát, újabb megoldandó problémákat ró a Kecskeméti Gépgyárnak ez a jövő évi tervfeladata az üzem munkásaira is. Hogy ők mit ter­veznek a siker érdekében, hogy miként akarják megoldani pro­blémáikat., feladataikat, — erre visszatérünk. /W^íWvWfW A Népújság elintézte 1955 november 13-án özv. Sle- zák Ferencivé kiskunhalasi lakos azzal a panasszal fordult hoz­zánk, hogy nem akarták a ré­szére járó táppénzt kifizetni. A szerkesztőség a panaszt in­tézkedés végett az MDP kiskun- halasi párt-végrehajtóbizottság- I hoz küldte. A napokban arról j értesítettek bennünket, hogy Slezák Ferencivé panasza elin- nvprf A PETÜFI ISKOLA előadása iránt igen nagy az érdeklődés Kisszálláson. Míg az első foglal­kozáson kilencen, majd később 18-an, addig most már -30-an je­lentek meg. Ez az eredmény nvég mindig kevés ahhoz viszonyítva, hogy 92 tagja van a szervezet­nek. Mindenesetre nagyra érté­kelhető az a lelkesedés, az a fo­kozódó érdeklődés, ami a Petőfi iskola iránt mutatkozik. NÉZZÜK MEG, mi annak az oka, hogy mindinkább többen jönnek a DlSZ-fce. Először talán a foglalkozások szüzességéről, közérthetőségéről, élénkségéről kell beszélni. Moretti Alfréd pe­dagógus igazán lelkiismeretesen készül fel az előadásokra és a szemináriumokra. Tárgyi isme­retét irodalommal bővíti ki. Ezért tud az elméleti részhez ér­dekes eseményeket elmondani, így nem éri meglepetésszerű kér­dés, pedig igen sokat kérdeznek, az anyagot alaposai! megforgat­ják. A hallgatók bizony megfi­gyelik, hogy mennyire tud az előadó megválaszolni. És Moretti elvtárs, mivel jól felkészül, vilá­gos választ nd mindenkinek. Te­hát tanulnak a részvevők,, ezért látják szükségesnek az előadá­sok pontos és rendszeres látoga­tását. NAGYON VONZZA a fiatalo­kat az is, hogy a foglalkozások előtt, de utána is szórakozhat­nak. Énekelnek, táncolnak. Tó­biás Erzsébet szorgalmasan ta­nítja azokat, akik még nem tud­nak táncolni. Mindenki talál megfelelő szórakozást. Az egyik összejövetelen a fia­talok elhatározták, hogy szak­köröket alakítanak. Színjátszó, ének. tánc, sakk, kerékpár, asz­talitenisz és céllövő csoportot szerveztek. Már a versenyeket is kiírták. A Petőfi Sándor ifjúsági seregszemlére méltóan készül­nek a kisszállás! fiatalok. MONRHATOM, az ifik a DISZ-l»en otthonra találtak. Mű­velőének, tanulnak, szórakoznak. Most már szívesen jönnek a DISZ-be. Szabó Imre, Hegedűs Géza, Fabrik Etelka, Tóth Gyula és a többiek szorgalmasan eljár­nak, segítenek egymásnak, ta­nulnak, szórakoznak. VANNAK MÉG olyan fiatalok, akik távol tartják magukat a DISZ-től. Nem látják a válto­zást. Még mindig arra gondol­nak, hogy ott nem dolgoznak, nem tanulnak, szórakoznak, ha­nem mint régen, egymást kriti­zálják és pletykálkodnak. Ez mar a múlté. Helyes lenne, ha meggyőződnének a kívülállók * DISZ igazi életéről. Szeretnénk tehát, ha a község fiataljai — különösen értem én ezt a KTSZ ipari tanulóira — megismerked­nének a mostani DÍSZ-szel és megbarátkoznának vele. Itt a helye minden becsületes fiatal­nak, Tanuljanak, szórakozzanak, sportoljanak közösen. Majer István községi párt-végreha.jlú- bizottság titkára, »/'>*A^vwvwuwwyw. w-vsá BOCCACCIO 1313—1375. Giovanni Boccacciot a modern európai novella első nagy mes­terének szoktuk nevezni, s kü­lönös elgondolni, hogy 580 év teil el halála óla, és több, mint SCO, mióta nagy műve megje­lent. Neve együtt tündököl az olasz és a világirodalom nagy­ságai közt két hatalmas kortár­sának, Daniénak és Petrarcá­nak nevével. Mind a három a középkori kötöttségek alól fel­szabaduló, a latin helyett a nemzeti nyelvet használó, az ember és a természet jogait hir­dető, s ezzel a humanizmust előkészítő író vonásait mutatja, de mennyivel nagyobb a két másik, annyival fclszabadultabb, forradalmibb Boccaccio. Műve, mely halhatatlanná let OLVASSA a Népújságot! A bajai városrendezés tervéből Baján a városi tanács külön­böző szervek közreműködésével a város belső képének megvál­toztatásán dolgozik. Többek kö­zött a Béke téren lévő ZÖLD- SZÖV áthelyezését tervezik. A sertésvásártéren már ki is jelöl­tek több mint 2 holdas területet. Itt árusító és átvevőhelyisége­ket, valamint raktárakat létesí­tenek. A tervek szerint a saláta­idény megkezdésével az árusítás és az átvétel már az új telepen történik. A jelenlegi helyiségek­be pedig az Állami Áruház köl­tözik majd. Egy másik terv szerint az Eötvös utcában lévő sport-, játék­os hangszerboltot bővítik. A ter­vek szerint a régi bolt kulíúr- cikk áruházzá fejlődik. ezt jelenti « görög cím — ke­retébe foglalt száz novellát tar- I taimaz. A keretet képező elbe­szélés szerint hét ifjú nő és három fiatalember a pestisjár­vány elől egy falusi villába vo­nul vissza, ahol tánc, játék és lakomák közt kellemesen töltik az időt. Minden nap mindegyik elmond egy-egy történetet a töb­biek szórakoztatására: ez a száz novella. Tárgyuk igen változa­tos »a világ dolgainak örökös változását, állhatatlanságát- akarja bennük bemutatni a szer­ző. A való élet ábrázolására tö­rekszik, amilyen az az ő idejé­ben volt. Hadat üzen minden képmutatásnak, a túlvilágtól va­ló babonás rettegésnek, az em­bert, mint a természet remekét mutatja be, aki eszével, erejé­vel, vidámságával diadalt arat. A Dekameronnak ez az alapvető jellemvonása egy új világot tárt fel a maga idejében, egyben ne­vetségessé tette és leleplezte a régit. Settembrini, a múlt szá­zadbeli olasz forradalmár-tudós így foglalta össze a Dekamcron forradalmi jelentőségét: »A De­ka,merőn «; emberi öntudatban végbement nagy forradalmi vál­tozást jelöli, hogy a középkor« rettegés megszűnt, s megjelenti a kétkedő mosoly. E forradalom Dantével kezdődik, aki szembe­szegezi az értelmei és a tudo­mányt a vallásos tekintéllyel. s a császárság jogait vitatja az egy­házzal szemben. És Boccgccióval fejeződik be, aki .szembeszegezi a nép józan érzékét a -pepi ál­szenteskedéssel, s aki gúnyt úr. mind az egyházból, mind a csá­szárságból. Dante forradalma tu­dományos, Boccaccios népi for­radalom. Ezért a Dekamcron ve­szedelmesebb volt, és nein er­kölcstelensége miatt tiltottál: el. hanem kételkedése miatt.­Boccaccio többi művét elta­karja előlünk a századok pora, Dekameronja azonban nemcsak mondanivalójának társadalmi­történeti jelentőségénél fogom nevezetes, hanem azért is, mertf egy azóta is élő és népszerű műfajt teremtett benne: a no vállát, a rövid, fordulatos törté­neteknek újdonságként való elő adasd t. Katona Piroska. Olvasóink figyelmébe! Minden héten kedd délután lél 5 órakor díjtalan jogi tanács­adást tartunk szerkesztésesünk­ben. A fogadóórák pontos címe3 Kecskemét, Széchenyi tér 1., íj emelet 2. az. alatt, a megyeit! ügyész elvtársak bevonásává# tartjuk a tanácsadást. Megyénk többi városában net* rendszeresítettük a tanácsadáso­kat. Vidéki olvasóink írásban N felkereshetik szerkesztőségünket- a fenti cím alatt, s tanácsadónk ugyancsak írásban válaszol. S kzep, csendes, őszi délutánon tör. télit, hogy öreg Móri Mjhaly 'derekába beléállt a fájás. Még reggel semmi baja _ nem vő?:, olyan fiatalos jókedvvel induit munkába, mintha nem :s, nyolcvan esztendős lenne. Ezen a délutánon is olyan szépen sütött a nap, mint máskor, s ki hitte volna, hogy egy ember örökre leteszi a munkát? Már pedig öreg Móri Mihály letette végér­vényesen, Délután még csak a dereka tájt, de estére már úgy érezte, bénul a keze, lába. Próbált visszagondolni arra, hogy mi js történt hát vele tulajdon­keppen, rosszul emelt tán valamit, vagy megcsúszott volna? Nem emlékezett semmi ilyesféle balesetre. A sertésólat takarította éppen, amikor beléhasifott a tájdalom. Egy ideig még tett-vett a jószágok között, aztán kitámolygott on­nan. — Na Mihály, most már csak a Ka­szás hiányzik még — dünnyögte magá­ban. Érezte, hogy ennek már a fele sem tréfa. Kivénült a munkából vissza­vonhatatlanul s ez ellen már nem tehet semmit. Legjobb, ha csendesen haza­ballag, ágybaíekszik, aztán ott várja meg a halált. Hej, pedig nem könnyű dolog ezt csak így tudomásul venni. Mikor olyan szép ez az ősz, az almazöld szinű égbolt, az érő gyümölcs és ez az egész élet. Fia most fiatalabb lehetne legalább húsz esztendővel, de más lenne minden. Nem áltatta magát öreg Móri Mihály. Tudta jól, hogy nem műló gyéngeség ez, hanem az elöregedés jele. Neki már befellegzett, már ő nem eteti tovább a Dózsa Termelőszövetkezet disznait s ki tudja, meddig nézheti a levegőben úszó ezüstös szálakat? Pedig milyen szépen híztak ezek az állatok. Hát most búcsúzhat tőlük, neki már nincs dolga itt. Megállt az udvar közepén, nézett öttej tin her szép napjai — Hát így vagyunk, Mihály bácsi? — kérdezte a párttitkár. Mást nem is tudott most mondani. — így, édes fiam — hagyta rá öreg Móri Mihály. Nem sokat időzött, elkö­szönt és ballagott tovább, hazafelé. Amikor hazaért, Betyár, az öreg kutya, a kezeit nyaldosta örömében. — Elvé lültem, hallod-e. Most lefek­szem, aztán jóllehet, nem kekk fel többé. Lejárt mar az én időm, hallod-e, — beszélt a kutyához, az meg csak né­zett rá farkát csóválva. a jobbra, balra. Jól megnézett mindent, lehet, hogy utoljára látja úgyis. Még az elnökkel van egy kis beszélnivaló- ja. Nem sok, csak éppen annyi, hogy elmondja: ét már ne várják munkába, kiszolgálta az idejét. Pedig, de szeretne még dolgozni. Mert ki gondoskodik róla ezután? Az eddigi munkájáért kap még annyit, hogy egy évig kihúzza vele. ha él még addig egyáltalán. De mi lesz vele később? Hiszen teljesen egyedül áll a világban, vén kutyáján kívül sen­kije nincs. Se felesége, se gyereke. 'T/iesit szédült, amikor elindult az iroda felé. Az ajtó előtt meg­állt, hogy rendbeszedje magát vala­mennyire, aztán benyitott. Nem voit benn senki, a könyvelő is elment va­lamerre. Már most mit tegyen, kinek szóljon? Egy ideig ácsorgóit az iroda előtt, majd hazafelé indult. Az úton találkozott Soós Antallal, a párttitkár­ral. — Hová ilyen kora délután, Mihály bácsi? — állt meg előtte Soós Antal. — Beteg vagyok, fiam. Éppen mon­dani akartam az elnöknek is, hogy én már bevégeztem a munkát alighanem, de nem találtam az irodában. Hát így most hazaballagnék, mert az-ágyat kí­vánom. most nagyon — mondta öreg Móri Mihály. Panaszos és fáradt volt a hangja és Soós Antal is megérezte, hogy nagyon elfáradt már ez az em­ber s csakugyan, jobb lesz, ha lepihen. Nem 'is tudta hamarjában, hogy mit vá­laszoljon. Valami olyasmit kellene mon­dani, hogy bátorítás legyen benne, hogy erezze ez az ember, törődnek vele, nem hagyják magára. Mert jó munkás volt az öreg. f\reg Móri Mihály megágyazott magának, levetkőzött, aztán le­feküdt. Másnap megjelent nála az or­vos, aki alaposan .megvizsgálta. Csóvál- gatta a fejét, nézte ezt a munkában el- Láradt öreg parasztot. — Nincs nagy tai. Mihály bácsi. Pihennie kell sokat. Egy kicsit magas a vérnyomása, de ez már a korral jár. Ettől még eléldegélhet akár húsz esz­tendeig is. Nem Mihály bácsi lenne az egyetlen, aki megéri a századik szüle­tésnapját — mondta az ervos. Aztán receptet "írt, de nem hagyta ott. Magá­val vitte. — Akad majd a termelő­szövetkezetben valaki, aki kiváltja a gyógyszert. Megbeszéltük mi ezí, Mihály óácsi — bíztatta az öreget. A következő nap reggelén fiatal le­ányka, a tizenhétéves Seres Marika jelent meg nála. Meghozta a gyógyá­szért, letette az asztalra, reggelit ké­szített, szépen megetette az öreget. Móri Mihály úgy érezte, hogy angyalok mu­zsikálnak körülötte. Itt van ez a fiatal ;<?ány és pillanatok alatt meleget, örö­met és boldogságot varázsolt maga kő­ié. — Ki küldött ide téged, te leány? —■ kérdezte az öreg. — Az elnök. De jót tóm volna magam­tól is. Ügy beszéltük «reg, hogy mi, fia­talok, leányok vállaljuk a betegek gon­dozását. Egy hétig én tartom rendben Mihály bácsi házát, egy hét múlva meg majd a Sárközi Annus, aztán meg majd más — felelte Marika. Reggeli után kisegítette az öreget az ágyból, széket készített a verandára és kivezette a napra. Jó melegen sütött a nap még, .lói esett ott üldögélni, míg Marika ki­takarítja a szobát. Lánt-lám, nincs egyedül. Törődnek vele, sokkal job­ban. mint némelyik családnál, ahol csak kerülgetik az ilyen halandó öregembert.; Vstore meg az elnök és a párt- O titkár jött el hozzá. Leülte z az ágya mellé, kérdezgették, hogyan ér­zi magát, mire volna szüksége. Biztat­ták, hogy üzenjen csak bátran, ha va­lamiben hiányt szenved. Ha a jóban úgy éltek egymás mellett, mint egy család tagjai, miért ne legyenek mel­lette akkor is, ha segítségre szorul? — Egyébként a tagság úgy határo­zott, hogy mivel jól dolgozott, évente kétszázhatvan munkaegységet kap a szociális alapból. Az is lehet, hogy töb­bet — mondta az elnök, öreg Móri Mihály meg nézett rá csodálkozva, hogy hát ilyesmi is lehetséges. Hát nem hág - ják magára? öreg szemeiben könny csillogott, az öröm könnycseppjei. A meghatottságtól szólni nem tudott. pipája után nyúlt, megtömte és rá­gyújtott. Aztán lassan pöfékelm kez­dett. Nyugodtan pipázott. tudta már. hogy szép. csendes és nyugodt napjai lesznek. Font/'; >7110 !> Kisszállásén a területi DISZ-ben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents