Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. december (10. évfolyam, 282-308. szám)

1955-12-17 / 296. szám

(jLzentgtj ítfitáuii alkalmazzák... Szeretem a szakmám, s ennek révén sokat foglalkozom a gépek műszaki és technikai kérdései­vel. Mindig azon gondolkodom, hogyan lehetne könnyebbé és gyorsabbá tenni a munkámat, a termelést. így beszél Péterfai Imre, a Bajai Ruhaüzem dolgozója. Hu­szonkét év óta műszerész. Ez idő óta foglalkoztatja a gyakor­lati munka. A 22 évből azonban csak 11 volt eredményes, az utóbbi 11 év. Az előző időkben csak úgy könyvelték el, mint ezermestert, aki állandóan a gé­peket bújja és mindig valami újat akar kitalálni. Az utóbbi 11 év azonban más véleményt szült Péterfai elv­társról. Az előbbi munkahelyén, a Patyolatnál, hosszú ideig törte a fejét azon, hogyan lehetne a gőzátvételnél az atmoszférikus nyomás által okozott csökkenést megszüntetni és a tápszivaty- tyúkkal biztosítani az utánpót­lási lehetőséget. Sikerült. Egy süllyesztett hengerrel közvetle­nül a vízszolgáltatással terem­tett kapcsolatot s az eddigi állá­sok 5—6 órai időtartamát meg­szüntette. — Büszke voltam az ered­ményre és dolgozótársaim elis­merésére, — mondja. Jelenlegi munkahelyén, a Ruhaüzemben, az újítások egész sorát vezette re. — Péterfai szaki, baj van a szál vezető vei, — hívták fel egy­szer a figyelmét. Kijavította, de rögtön felismerte ennek az ál­landóan visszatérő hibának^ a végleges felszámolási lehetősé­gét is. Addig bújta a gépeket, míg egy nap kipróbálta az újí­tását. És azután a szálvezetővel soha nem történt semmi baj. Hogy mit csinált? Eddig a gépe­ken a szálvezető és az orsó kü­lön helyezkedett el. Péterfai elv­társ összeszerelte. Azt is észrevette, hogy a gépe­ken nem egyenletes az orsó, meg, az orsótengely elhelyezése. En-' nek a következménye mindig sok vesződség és bosszúság volt. Lassította is a munkát. Péterlai elvtárs egy olyan szerkezetet ké­szített, melynek tengelyére bár­milyen méretű orsót könnyű­szerrel rá lehet illeszteni. Péter­fai szaktárs másik újítása az volt, hogy meghosszabbította a hidastárcsa élettartamát, bal­esetelhárítási berendezést sze­relt a gombfelvarró gépekre. Most újabb újításon dolgozik. Ez pedig egy készülék lesz az inggomb és az inglyukak kötésé­re. Ez az újítás nemcsak a se- lejtet csökkenti, hanem a mun­kát is könnyíti; Azért nem kell ám azt gon­dolni, hogy minden símán megy! A bürokrácia még sokszor úton- állóskodik. A Péterfai által be­vezetett hajtószíjbihncset már évek óta alkalmazzák sikeresen, de a felterjesztéséről 1954 július 1 óta semmi hír. A hulladékle­mezből, abroncsvasból készülő gereblye gyártási lehetőségeiről évek óta hallgat a Salgótarjáni Vastömegcikkgyártó Vállalat. Jönnek hozzá értesítések, ame­lyek valamennyien azt tartal­mazzák, hogy: felterjesztettük, áttettük, intézkedtünk, megsür­gettük, szorgalmazzuk, csak ép­pen az újítás alkalmazásának elfogadásáról, lehetőségeiről nin­csen szó. Sok új gondolat, sok új érde­kes terv foglalkoztatja. Eddig 11 újítását alkalmazzák, de ez még nem végleges szám, Péterfai elv­társ tovább újít, Bevezették a gáznyomásos öntést a Budapesti Motoröntvénygyárban Az öntvények általában der­medés közben zsugorodnak. A formába öntött folyékony vas is lassan hülni kezd. Először a formázóhomokkal érintkező te­rületen dermed meg a vas és fokozatosan terjed tovább. Der­medés közben zsugorodni kezd. A zsugorodással térfogatcsökke­nés áll elő. Ezt a térfogatcsök­kenést minden fém, agy a vas is igyekszik pótolni. Ezt a célt szolgálják az öntvényeken lévő úgynevezett felöntések alkal­mazása. Miután a felöntésekbe kerül legutoljára a folyékony Madarász Viktor (1830-1917) Az Orion Gyár dolgozói villanyba is bekapcsolható telepes táskarádiót készítettek. Ezt a telepes készüléket kirándulásra, sportra, nyaralásra is magunkkal vihetjük. Az aljára helyezhető adapter segítségével 110 és 220 voltos váltóáram-hálózatba is be­kapcsolhatjuk. A tulajdonképpeni táskát egy redőny képezi. Ha ezt lehúzzuk, automatikusan kikapcsoljuk a rádiót is. így a leg- szórakozottabbakat sem fenyegeti az a veszély, hogy elfelejtik • elíöldelni antennájukat«. A négy hullámsávos, acélszalagos an­tennájú készülék érzékenysége vetekszik bármely hálózati rádióé­val. t'jszerű a varázsszem is! Jövő esztendőre 5000 darabot gyár­tanak ebből az elmés gépből; karácsonyra pedig 500, esetleg 1000 darab kerül az üzletekbe. Történeti festészetünk egyik legnagyobb alakja Madarász Viktor, aki céltudatosan fordult történelmünk királyok és el­nyomó idegenek ellen lázadó nagyjainkhoz, hogy példájukkal helytállásra buzdítson. A nagy festő 125 évvel ezelőtt született és egyike volt azok­nak, akik tehetségükkel európai színire emelték nemzeti festé­szetünket. A képen Madarász Viktor egyik kiemelkedő történelmi fest­ménye: Zrínyi és Frangepán. fém, ott is dermed meg legutol­jára. Tehát a zsugorodó fém in­nen szívja, illetve saját súlyá­nál fogva innen nyomja be a fémet oda, ahol a zsugorodás folytán lehűlő vasban arra szük­ség van. A felöntés tehát gazda­ságilag egy szükséges rossz, mert ahhoz, hogy egy 100 kg-cs öntvényt állítsunk elő, 140— 150 kg fémre van szükség, épp p. felöntések miatt. A felöntések elhagyására eddig sok kísérlet folyt, több-kevesebb sikerrel: Balogh Imre főmérnök, Farkas József igazgató és Lipovetz Iván, Kcssuth-díjas egyetemi tanár gáznyomásos nyomófej alkal­mazásával, mondhatni, megol­dották ezt a kérdést. Találmá­nyuk lényege, hogy egy szige­telő hüvelybe helyezett patron a formának fémmel való ki­töltése után gázt fejleszt és ez a gáz a nyomófejben lévő fé­met formába nyomja. Ezzel az eljárással a felöntések nagy százalékát meg lehet takarítani, több jó öntvényt lehet előállí­tani és nem utolsó sorban ön­tödéink önköltségét erősen lehet csökkenteni. A képen: Szarka László szta­hanovista öntő elhelyezi a gáz- fejlesztő patront az öntvény- formába. Dán Ferenc öntő, többszörös sztahanovista, a szak­ma kiváló dolgozója, figyeli munkáját. Érdemes ezen elgondolkodni a Kecskeméti Gépgyár műszaki vezetőinek, miképpen tudnák ezt az új öntési módszert a setejtmentes munka, az olcsóbb áruelőállítás érdekében üzemük­ben is alkalmazni. A Megyei Könyvtár minden igényt kielégítő könyvtárral és fűtött elva- soteremmei áll az olvasók rendelkezésére. — Szere­tettel vár a Megyei Könyv­tár. Ö50 isi annak idején nagyon rendes gyerek volt. Elöl­járójában hozzáteszem: ma is az fiatalembernek. Akkor a térde­men lovagolt, ráült a cipőmre és hintázott, olykor, ha úgy kí­vánta, meséltem neki. Közben szépen növekedett és hogy az egész utca hallja, harsányan üd­vözölt: — Kezicsókolom! Mondták is az emberek, meg én is, amit Misi kívánt: — Nagyon rendesen nevelt gyerek. — Neki meg személye­sen; — így is kell, kisfiam, légy csak továbbra is lisztességtudó. Misi boldogan száguldott vé- jig a járdán, vitte a hírt az édesanyjának: — Azt mondták, hogy ügyes vagyok, mert szépen tudok kö­szönni. Az anyja megcsókolta érte. De múlottak az évek. A zör- qös háttáskából komoly aktatás­ka lelt. A könnyű olvasmányok­ból nehéz tudományok. Az ar­con a legénytollak erősen kiüt­köztek és Misi hangos köszönése fokozatosan fakult. Vagyishogy: az érthetőségből bizonytalan mormolássá vált, érthettem belőle azt, amit akartam. Ké­sőbb már csak fejbiccentést kaptam. Aztán azt sem. Helyette szélesen elvigyorodott. Olyankép­pen, amikor az embernek ön­kéntelenül is csapkodó gondola­ta: támadnak. Én azonban le­győztem ezeket a furcsa érzése­ket és a vigyorgást nem vi­gyorgásnak vettem, hanem öröm­teli dicsekvésnek: tessék már liiaomásul venni, hogy én is férfi vagyok. Nem mondom, mert nem mondhatom többé, hegy kezicsókolom. Igenis nem. Mert mit szólnának itt mellet­tem a fiúk, hogy egy bajuszos férfinek úgy köszönnék, mint az asszonyoknak. Az elégtételt ezután nyomban megkaptam. Nem Misitől. Ani­kótól, egy vidám kislánytól. Jó hangosan mondta: — Kezicsókolom. Az öröm azonban soha nem lehet teljes. Vargáné a piacról jövet meghallotta és nevetett. — Látszik, hogy már nagy fiai vannak. Ha az asszonyi nyelv kifeje­zésmódjának hinni lehet, ez a megjegyzés körülbelül azt ful- lánkolta, hogy a köszönés tulaj­donképpen csak azért hangzott oiyan szépségesen, mert apósnak szemetelnek. MISI S/ liszont Misivel is egyre ' 1/ bonyolódott a dolog. Û akkor tartott haza az iskolából, amikor én az üzembe mentem. A találkozási csak úgy kerülhet­tük volna el, ha útirányt vál­toztatunk. Erre egyikünk sem mutatott hajlandóságot. Kerülőt és idő veszteségei jelentett vol­na. Nálam a kezdés előtti gép- körülnézést, Misinél az ebéd hátráltatását. Tehát tovább találkoztunk. A vigyorgás azonban lassan elma­radt. Mihelyest Misi meglátott, nyomban a földet kezdte nézni. Mégpedig nagyon erősen, mint­ha attól tartott volna, hogy a sima kövezeten megbotolhat. A közelemben a légzését is visz- szafogia és a fal mellé húzódva gyorsan elsurrant. En ezt jo jel­nek véltem. Aféle vajúdásnak, amiből jó fog születni. Ha nem annak indul, biztosan tovább fölényeskedik. Ehelyett az ar­cán kislányos pirulás keletke­zeit. így vált láthatóvá is az éi telem egészséges küszködése afölött, hogy helytelenül cselek­szik. Én ugyan két megoldds közt i* választhattam volna. Rászólni. ahogy már hallottam némely bosszankodó felnőttől: — Felé­lek nem szokás köszönni? Dehát ez nagyon kétes eredményt hoz általában. A nekikeseredett ön­érzet ilyenkor nagy igazságtalan­ságot érez és úgy megtelik ha­raggal, hogy idő kell, amíg le­apad. A másik eshetőség a ré­gi baráíság volt, ennek jogán biztathattam volna: — Mondjuk tXentul egymásnak, hogy jó- napot. De Misinél már egyikre sem volt szükség. Már csak ar­ra kellett várnom, hogy mikor törik meg a jég. Vlérkezett ez a nap is. Olyan téli délutánon, amikor a hideg az ember fülét cnpkedi, mutatván, hogy tél van. Misi még dörzsölni sem tudta, mert a karjain csomagok dom- bosodtak. Úgy összevissza. A na­gyon kicsi, az aprón hosszú. A csomagok tetején meg pénz. Biz­tosan úgy tették rá a népbollban, hogy az áliával szoríthassa. Az arma helyett vásárolt és még a tépéseiben is benne volt, hogy jól végezte, amit rábíztak. Mon­dom, hogy igy lehetett, mert szinte táncolt, talán arra s gon­dolatra, hogy a nagy fiú meg­kapja az anyjától a dicséretet: — Nagyon jól van, fiacskám, és milyen gyorsan elintézted. De jöttem én. Amint fel­bukkantam, Misi boldog gon­dolatai szétrebbentek és meg- hokkenten picit felkapta az állát és nagy sietésbe fogott, hogy minél előbb a kapujukon belül kerülhessen. De azalatt a kicsi idő alatt, amíg az állát emel­gette, sodró szellöcske támadt és a felső pénzt elröpítette. Misi nem vette észre, csak lábalt, sebes lábalással, erölteiten nyúj­tott lépésekkel. Ráfigyelmeztet­tem: — Valamit elejtettél, alig­hanem pénzt. Topogott lehetetlenül. Hajolt volna, de a csomagok inogtak, azonfelül ott voltam én is; « probléma. Már nem lehetett to­vább várni. Kellett a segítség mindenképpen. Azért megelőz­tem sok mindenben. Felvettem a pénzt, a többire helyeztem, ez illát gyengéden ráigazitot- iám és mintha mi sem történt volna közöttünk, búcsúztam is: — Jól szorítsd, nehogy újból elrepüljön. /Misi másnap mér a s?e- mentbe nézett és úgy üdvözölt, ahogy a férfiak s férfiakat szokták és ahogy na­gyon is rendjén van. És nem sértődtem meg. Fodor János

Next

/
Thumbnails
Contents