Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. december (10. évfolyam, 282-308. szám)

1955-12-13 / 292. szám

Technikai újításokkal gyorsítják a munkát a Siikösdi Paprikaüzemhen

A Kalocsai Fűszerpaprika- ipari Vállalat siikösdi telepének dolgozói december 20 helyett már 15-re hírt kívánnak adni éves tervük befejezéséről.

Hogy gyorsabban menjen a munka, a malomköveket kétnaponként vágják (élesítik), a gépeket pedig alaposan figyelik. Ha egy kicsit akadozik, vagy r;_m ütemesen működik, azonnal kijavítják. Ez a körültekintés meglátszik a dolgozók átlagteljesítményében. 150—1G0 százaléknál nem adják alább.

Ez azonban kevésnek bizonyult a vállalás idő előtti teljesítéséhez. de itt is vannak fúiú- l'aragó emberek, akik sohasem tudnak nyugodni, egy-egy új, ötletes megoldáson képesek éjszakákon át elidőzni. Erről ad szamot az újítóhét legfrissebb eredménye is. Hét nap alatt nyolc újítás érkezett be, melyek közül hatot már alkalmaznak a termelésben. A fennmaradó két újítást, mivel nagyobb jelentőségű beruházást követel, csak a lövő évben tudják megvalósítani.

Nézzük csak az újításokat. Ké- tyi Pál lakatos nevével kétszer találkozunk. Először, amikor a döngölőgép teljesítményének növelésére adta be az újítását. Nem valami nagy dologról van szó, de igen ügyes kis szerkezet. A döngölőgépre egy- rostát szerkesztett. Ez megvédi a paprika magját a félterméktől, automatikusan különválasztja. Az újítás gyorsítja a munkát, a paprika minőségét javítja és két dolgozo munkáját is megtakarítja.

Kétyi Pál második újítása a szalagszerű szállítóberendezésre vonatkozik. A gyakorlat eddig ez volt: a ledöngölt fél terméket

zsákokba gyűjtve lépcsőkön szál- j lították a raktárba. A szalag- j szerű szállítóberendezés használatával a dolgozóknak nem kell cipelni a nehéz zsákokat a lépcsőkön.

Mivel a paprika mozgatása hosszú időoe telik, a vállalatvezetőség igyekszik ezt az időt megrövidíteni. Ezért új szállító- berendezést állít majd munkába. Ezzel megoldódik a csipedő teremből a paprikának a szárítóterembe való gépi szállítása.

Asztalosműhelyt épít a Kiskőrösi KTSZ

A Kiskőrösi Fa- és Építőipari KTSZ is évről-évre gazdagabb lesz. Az asztalosrészleg dolgozói már régebben egy megfelelő műhelyt kértek. Kérésük rövidesen megvalósul. Az év végéi e elkészül az asztalosműhely, amely 100 000 forintba kerül.

Az épület 20 méter hosszú és

9 méter széles lesz. Mondják is j a kiskőrösiek, hogy könnyen építkezik a ktsz, hiszen sem- | miféle idegen munkaerőt nem i vesz igénybe, mert a fundamen- í tűmtől kezdve az utolsó cse- j í'épig a ktsz dolgozóinak keze- , munkája lesz a korszerű épüle- j ten.

Technikai minimum

Nagy évfordulók

Hatvan éve halt meg Jedlik Anyo?. a dinamó feltalálója

Hatvan csztendóv ti szálúit — 1895. december 12-én — halt meg 95 eves korában Jedlik A nyes, az egyik legnagyobb magyar fetaiáló á; tudós. Kora gyermekkorától íogva szeii- i.xdélyesen érdeklődött * természeti jelenségek iránt, a szorgalmasan tanulta nagyszombati, majd pozsonyi gimnáziumi évei alatt a let- nészettudományös tárgyakat. Később, mint i bencés rend tagja, már 25 éves korában a győri líceum tanára ictt, lelkiismeretes és áldozatkész nevelője az akkori ifjúságnak, felébresztve bennük a reális tudományok iránti érdeklődést. Mint kísérletező tudós a legnagyobbak közé tartozott. Lelkesen ismételte meg kis szertárában mindazokat a kísérleteket, amelyek különösen az elektromosság tanának körében, kora tudemánves színvonala szerint megoldhatók voltak. Rendszeresen olvasta a külföldi szaklapokat és igyekezett minél icijesebb képet kapni a tudomány akkori eredményeiről, kísérleti és g; akpriati módszereiről. Számtalan kiváló alapossággal és pártossággal szti vesztett, kísérleti

c-izközt is gyártott

gimnáziuma ■ szertára számára.

Igyekezett áttörni tudományos érdeklődése azt a tálát, melyet az elnyomó osztrák uralom vont Magyarország köré, ■ hogy minéi jobban elszigetelje kiii- fiádtól, a haladó tudomány fejlődésétől. Maga külföld is igyekezett elszigetelődni s nem is vették figyelembe hosszú időn keresztül a kis nemzetek tudományának fejlődését. így történhetett meg, hogy bár Jedlik

Ányos évekkel a nyugati tudósok Kísérletezései »előtt megtalálta a dinamó elvét és'elkészítette a világ első eieKtromotoiái, a kapitalista tudományos éiet nem neki, hanem jóval később jelentkező kül- iöldi tudósoknak ajándékozta e két nevezetes technikai újdonság feltalálásának dicsőséget. Siemens 1867. január 11-én számolt be a német tudományos élet előtt önmágnesező áramfejlesztő gépéről. Jedlik azonban több, mint hat évvel korábban már igen jól használható, elrendezésében is példamutatóan világos dinamót készített. Nem is sejtette, hogy találmánya forradalmasítani fogja az elektrotechnikát és az általa szerkesztett dinamó korszerű továbbfejlesztése megoldja a nagymennyiségű elektromos energia termelőiének problémáját.

Másik korszakalkotó | találmányát, az elektre- j motort, vagy ahogy j 5 nevezte, »villanyde- j lejes lorgony«-t három I évtizeddel a dinamó j eiv felfedezése előtt, : lC28-ban készítette, el. Nem hezta nyilvánosságra találmányát, legfeljebb barátainak, látogatóinak mutogatta szórakoztatás céljából.

Ha ma a villamosenergia századában, ha magyar munkások és kutatók előbbre viszik hazánk technikai fejlődését az elektromos áram segítségével, ha kigyullad a kis falusi házakban a villany, büszkén gondolhatnak a magyar dolgozók a nagy tudósra, akinek kísérletei korukat messze megelőzve vetették meg a technika fejlődésének egyik legfőbb alapját.

 megyei képzőművészeti kiállítási él

Nagy érdeklődéssel várt eseménye volt megyénk képzőművészeti életének a Kecskeméti Katena József Múzeumban megrendezett képzőművészeti kiállítás,

Az ízlésesen elrendezett három kiállítási teremben található anyag valóban a vidéki képzőművészet jelentős megerősödésén bizonyítja általában, és azt igazolja, hogy megyénk képzőművészéi a szocializmus építésének megtermékenyítő légkörében fejlődésük jelentős állomásához érkeztek.

A kiállítás megyénk majd minden jelentősebb képzőművészéi bemutatja egy, vagy több alkotásán keresztül.

Prohászka József képzőművészeti életünk legidősebb és legnevesebb képviselője fiatalos lendületről, érett, kikristályosodott alkotói módszerekről tesz tanúbizonyságot. Kodály Zoltánról készített megkapó portréja kétségkívül az általa kiállított művel; legszebb darabja. Elmélyült vizsgálódás, bensőséges megfogalmazás jellemzi ezt a lendületes portrét.

Tájképfestőinket általában a színélmények ragadják magukkal. Dicséretes és figyelemreméltó vonása a kiállításnak, hogy tájképfestőrnk igyekeznek megragadni a Bács megyei táj jellegzetes vonásait. Szép alkotás a kiállított tájképek között Bo-,só János »Tavaszi délután« című kisméretű vászna. Ez a kép Bozsó legelőnyösebb tulajdonságait és fejlődő, összefoglaló, komponáld készségét mutatja. Eme legharmónikusabb képe mellett azonban többi festményeit általában sötét tónusok felé való vonzódás és az útkeresés, bizonyos stagnálás, az eddig alkalmazott módszerek összefoglalása jellemzi képeit.

Kiss Zoltán két bensőséges hangulatú sziuíanulmánj a a - Napsütés« és a »Kertben« mellett példamutató módon nagyobb méretű figurális kompozícióval láp a nyilvánosság elé. »Paraszífel- kelők« című műve elsősorban a kezdeményezés szempontjából: tigy elem reméltó, de ez a vászna megmutatja komponáló képességének erejét és kiegyensúlyozott színbeli látását.

Technikailag szépen megoldott és igen hangulatos Miskolc/* Ferenc »Festőnő« című képe. Az élettel telt, bájos, fiatal leány- alak nagy kifejező erőről tanúskodik. Akvarelljei közül az »Utcarészlet« meglepő, rálátásos beállítása is mutatja Miskolczy sokoldalú képességeit. Az akvarellisták közül Gőlduer Tibor »Olvasó- ne «-je, Mikii Ferenc »Baja környéki táj«-ai a legkiegyensúiyozot- tabbak. Említésreméltó fejlődésről tett tanúbizonyságot a vaskúti Wcintrágel Adolf.

Éber Sándor pasztelljei általában hideg színkezelésükkel a kék különböző árnyalatai felé eltolódott tónusaikkal víziőszerö hatást keltenek. Sajnos a mutatós technikai megoldások kedvéért egyik-másik képe letér a realista ábrázolás útjáról. Ez különösei- az első teremben kiállított három nagyobb méretű tájképére vonatkozik.

Elmélyült arcképtanulmányokkal szerepel a kiállításon B. Tóth Lajos. Kár, hogy képei a rossz elhelyezés következtében nem ígér. érvényesülnek.

A kiállítás az általános fejlődés képe mellett arról is tanúskodik. iiogy festőink még eléggé bátortalanul vállalkoznak a mai élet ábrázolására. Teljesen hiányzik a kiállított alkotásokból a parasztság mai életét tükröző tematika. A legsajnálatosabb azonban az, hogy munkásosztályunk ábrázolása sem kapott teret. Egykét jólsikerült zsáriérkép, arcképtanulmány, ugyan arról tanúskodik, hogy lennének képességek, lenne erő nagyobb lélegzetű figurális kompozíciókra is, de a mostani összeállítás legfeljebb parasztságunk életének egy-két eléggé jellegtelen mozzanatára mutatott rá.

Művészeti irányító szerveinknek is igen tanulságos ez a kiállítás. Megmutatja à követendő utat. Rávilágít arra, hogy a céltudatos nevelőmunkával, képzőművészek elvi, eszmei támogatásával még adós megyénk képzőművészetének. Képzőművészeink egyre inkább kiteljesedő ereje azonban nagy biztosíték arra, hogy t* következő esztendőben már nagyobb joggal kérjük számon művészeinktől mai életünk ábrázolását, népünk alkotóerejének szín]» és képbe foglalt előremutató megörökítését.

Cs. L.

Ősz van már, október vége s clnn a határban, a Haladás Termelő- zövetkezet tábláin törik a tengerit. Emitt, az útszélen parasztszekér áll, Tóth Sándor nyolc holdas paraszt sza- icere. Az ember ül a bakon s néz be arra, ahol a Haladás tagjai nótáznak. Mert nótáznak ezek úgy, hogy szinte harsog belé az egész drágszéli határ. Tóth Sándor szótlanul nézi a hajladozó embereket, tekintetével mintha keresne valakit. Most négy-öt jól megrakott szekér fordul ki az útra, aztán felcsillan Tóth Sándor szeme. Megpillantotta, akit keresett, egy nagytestű, fekete szemöldökű kemény parasztot. Széli Kálmánt Az ember leszáll a. szekérről s odaszól:

ft

— Gyere már ide egy kicsit, Kálmán, — ezt mondja, Széli Kálmán meg nézi zz embert, a dűlőről» kikanyarodik az útra, aztán a szélen megáll.

— Mi az, komám? kérdi a szekérről hátrafordulva.

— Kérdeznék egyet s mást — feleli Tóth Sándor.

Széli Kálmán leszáll a szekérről, a szekér szinte jajgatott alatta. Hatalmas ■mbar ez a Széli Kálmán, megvan egy

mázsa is. '

— Kérdezd komám, mert sietek — mondja, közben kezetfognak. A másik oaraszt nézi ezt a nagytestű embert, a >.engerivel rakott szekeret, a jóltáplált lovakat, aztán áll egyik lábáról a másikra. lit van ni, most meg nem tudja, mit kérdezzen, hogyan kérdezze. Hogy milyen gyámoltalan tud lenni az ember. Pedig mennyire készült erre a beszélgetésre.

— Mondjad komám, hogy vagytok ti a közösben? = bukott ki belőle mégis

ti kérdés*

JjúíIl (Sándor leszámolt a múlttal

— Hát hogy lennénk? Megvagyunk mi rendesen — feleli kissé kelletlenül Széli Kálmán, de hamar észbekap. Olló ... Ennek az embernek valami nyomja a begyét. Mert nem hiába kérdezősködik. Széli Kálmán megigazítja fején a sapkát, majd a kezét teregeti.

— Úgy érted, hogyan élünk a közösben? Ezt akarod tudni?

— Hát valahogy úgy — feleli Tóth Sándor.

— Értem, Hát akkor jól figyelj komám, mert amit most mondok, nagy tétel lesz az mind. Én itt most csak szívességből szekerezgetek, különben ál- latoklcal. azaz sertésekkel foglalkozom. Jó munlta, meg aztán jövedelmez is szépen. Azt tudod, hogy házat építettem. Mit gondolsz, miből? Abból komám, amit itt kerestem. Aztán meg, ha hiszed, ha nem, tizenkét malacot kaptam. T.z prémium, — magyarázza már bezzeg. — Nagy dolog ez a tizenkét malac, meg az új ház, meg minden. Tóth Sándor meg csak áll és hallgatja. Megrágja magában a szavakat, számok kavarognak a fejében.

— Hát így van ez nálatok? — kérdi elképedve. Menni szeretne, hogy magára maradhasson és gondolkozni tudjon. Ki kellene mennie a tengeriért, de ezeket a dolgokat, amiket most itt hallott, nem viheti magával. Haza kell menni és elmondani mindent az asszonynak.

— Hát akkor jól megvagytok ti ott, Kálmán, — ismeri el, aztán a kezét nyújtja. Búcsúznak, Széli Kálmán fel- kapaszkodik a szekérre és indul a falu-.

ha a tengerivel, hogy üresen jöjjön vissza megint. Tóth Sándor egy ideig még állt a szekere mellett, majd ő is felült. Megfordult és hajtott vissza a faluba.

Otthon valósággal berontott a házba. Az asszonyt kereste. Az éppen ledőlt kicsit. Betegeskedik szegény már jó ideje. Ezen is segíteni kellene. Az ember kicsit kifújta magút, odament az asz- szonyhoz s megsimogatta gyengéden. Csendesen beszélni kezdett. Elmondta, mit hallott Széli Kálmántól. Semmit nem hagyott ki, a malacokat sem. Majd halkan megkérdezte az asszonyt:

— Mit gondolsz, nem lenne jobb, ha mi is belépnénk? Tán többre mennénk, mint így.

— Ahogy jónak látod — felelte az asszony. Nem ellenkezik ő az emberrel. Meg aztán nem is lehet olyan rossz dolog, amit itt elmondott neki.

Mindazonáltal határozatlankodott az ember. Az igaz, hogy az asszony beleegyezését adta. Beteg az asszony, nincs ereje az ellenkezéshez.

Jó néhány éjszakát virrasztóit át álmatlanul hánykolódva az ágyban. Megdöbbentette az a gondolat, hogy most rálátni új kezdődik az életében s ez az új nincs is olyan messze tőle. Negyvenegy esztendőt élt le így és most hirtelen megváltozhat az élete, ha úgy akarja. Valami belésajáult a szivébe. Fájt elszakadni a régi, megszokott életmódtól. Aztán gondolt egyet: nem kínozza magát tovább. i'aesa napon ál esett akkor, Xólji

Sándor fejébe nyomta a kalapját, meg-’ nézte, rendben van-e az asszony, meg* ■igazította feje alatt a párnát, majd ki* ment. A verandán úgy nézett körűit mint aki örökre elbúcsúzik a háztól, as udvartól, s mindentől, amiben benne volt eddigi élete. Nagyot sóhajtott, az« tán indult a termelőszövetkezet irodá- jába. Nagy tócsákat kellett átlcpniet lába fneg-megcsúszott az agyagos úton.

A.r iroda előtt lerázta kalapjáról a vizet, köliécselt kicsit, a torkát köszörül•• gette, majd csendesen benyitott. Bagó Lajos, az elnök felállt ültéből, úgy fogadta.

— Hát téged mi szél hozott? — kérdezte barátságosan, aztán hellyel kínálta a vendéget.

— Nagy dologban jöttem — felelt a Tóth Sándor. Elmondta, miről beszél!> Széli Kálmánnal és úgy gondolsz, belépne a termelőszövetkezetbe, ha befő gadnák.

— Befogadunk, miért ne fogadnánk le. Dolgos ember voltál te mindig, nem járunk rosszul veled — mondta a: elnök, majd kihúzta az íróasztala fiókját és egy nyomtatványt vett élű. Ott nyomban kitöltötték s Tóth Sándor kezébe vette a tollat, hogy aláírjon. Egy kicsit, egészen kicsi pillanatra megremegett a keze és lelkében átzúgolt valami. Erre a rövid pillanatra arra gondolt hogy nem lenne tán mégis jobb, ha- letenné a tollat? Ha maradna minden a régiben? Ebben a pillanatban nyitott be Száll Kálmán és Tóth Sándor nem tétovázott tovább. Aláírt. Az új ház, a tizenkét malac és Széli Kálmánért, kétszáz munkaegysége jutott az eszébsí Leszámolt a múlttal.-iőnuó-dátum

A Bács-Kiskun megyei Építőipari Vállalat szerelőipari fó- épitésveze tőségénél három szakmában folyik a technikai minimum vizsgára való előkészület. A most folyó tanfolyamon ctve- nen vesznek részt. A hallgatók

j a villany-, a viz és fütésszere- ! lé-: új technikájával ismerked- j nek meg. A tanfolyam ideje 50 j éra. A vizsgákat január 13-án 1 és 15-én tartják. Azideig még ! négy előadást hallgatnak végig I a lészvovők.