Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. december (10. évfolyam, 282-308. szám)

1955-12-04 / 285. szám

A téli gépjavítás megszervezése gépállomásunkon A MEZŐGAZDASÁGI GÉPEK téli javításának nagy fontossága és jelentősége van a gépállomás egész évi termelési tevékenysé­gében. Tisztában kell lennünk azzal, hogy a téli gépjavítási ter­vek mennyiségi és minőségi vég­rehajtása teremti meg azt a biz­tos alapot, amely lehetővé teszi gépparkunk egész évi üzemké­pességét és munkárakészségét. Csak úgy lehet magas teljesít­ményeket elérni, minőségileg is kifogástalan munkát végezni — a legkisebb önköltséggel —, ha gépeink és munkaeszközeink ki­fogástalan állapotban vannak. Ezekután már az a kérdés, hogy milyen legyen a jó gépja­vítás a gépállomáson? Milyen több szempontok alapján készít­se elő a gépállomás gépeinek ki­javítását? A választ ezekre a kérdésekre a következő pontok- oan lehet összefoglalni: 1. A gépállományt valóságnak negfelelöen kell nyilvántartani. 2. A szükséges alapfeltételek negteremtésénél legyen önálló a gépállomás. 3. A gépjavítás tervezését he­lyesen hajtsa végre. 4. A javításhoz szükséges szer­számokat, műszereket jóelőre biztosítsa. 5. Állandó szakmunkás gárdát neveljen ki. 6. Tartalék alkatrészekből és egyéb anyagokból megfelelő készletet biztosítson. 7. A gépjavító brigádokat jól készítse fel. 3. Lehetőleg ne a gépjavítás idejére szabadságolja a dolgozó­kat. 9. Jól fűtött, meleg és világos helyiségeket kell biztosítani. 10. Az ütemezés szerinti idő­ben el kell kezdeni a gépjaví­tást. 11. A javítási adminisztrációra jól fel kell készülni. NÁLUNK a gépjavítási mun­kák előkészítése nemcsak annak megkezdése előtt, szeptember­ben vagy októberben megy vég­be, hanem sokkal előbb, a tava­szi és nyári főidényben meg­kezdjük azzal, hogy forgácsoló műhelyünk szabad-kapacitását, egyrészt új alkatrészek gyártá­sára, másrészt használt alkatré­szek felújítására fordítjuk. Ez­által lehetővé válik, hogy a gép­javítás megkezdésére raktárunk jelentős mennyiségben rendel­kezik általunk gyártott tartalék­alkatrészekkel. A gépjavítási munkák legfőbb és legjobban bevált módszere a kötelezően előírt hibamegelőző karbantar­tások rendszeres elvégzése a ter­melési idény alatt. Nem tűrjük, hogy erőgépeink és munkagépe­peink sérülésig rongálódjanak, mert akkor javításukhoz már hosszabb idő szükséges, a javí­tás nehézkesebb és drágább. AZ ELŐKÉSZÜLETEK befe­jezése előtt készítjük el a gépja­vítási tervet, melynek alapja a jól é-s helyesen vezetett traktor­könyv. Ebből pontosan megálla­pítható, milyen alkatrész szük­séges a géphez és az eddigi üze­meltetés során mennyi munkát végzett a traktor. Ha ezt elmu­lasztanánk, akkor csak »érzés­re« tudnánk megállapítani a traktor javításának szükségessé­gét. Az erőgépek javítását előre el­készített ütemterv szerint végez­zük. Először a legjobban kihasz- j náltat, majd fokozatosan a jobb 1 állapotú és a termelő munkában legkevésbé nélkülözhető gépet javítjuk. Ezzel a módszerrel a gépjavítással egyidőben zavarta­lanul folyik a termelő munka is, úgy, hogy egyik sem zavarja a másikat. A javítás sikere attól függ, hogyan szervezzük meg a javí­tási munkát, mint alakítjuk ki a gépjavító brigádokat és azok­ba hogyan osztjuk be a gépállo­más dolgozóit. Ennek a szerve­zésnek alapja dolgozóink szak- képzettsége, szerelési, javítási gyakorlata. Évek során műhe­lyünkben is kialakítottuk az ál­landó műhelyszerelő kollektívát, akik jól képzettek, mert szakmai gyakorlatuk elegendő és jó szer­vezőkészséggel rendelkeznek. — Egy-egy brigád élére állítottuk őket, a brigádba pedig a leg­képzettebb traktorosokat osztjuk be. A brigádtagok saját gépei­ket javítják. A JAVÍTÁSI MUNKÁK szer­vezetté tétele érdekében a bri­gádok vezetőitől megköveteljük, hogy az anyag- és alkatrész vé­telezéshez mindig előző nap ad­ják be igénylésüket. A javítási munkák során kifejlesztjük a munkaversenyt is. Ebből a cél­ból minden egyes dolgozóval megismertetjük a javítási tervet, annak teljesítését naponta rend­szeresen értékeljük és az ered­ményekről állandóan tájékoztat­juk a dolgozókat. Minden este a munka befejezése után, rövid megbeszélésen összegezzük a brigádok napi eredményeit, és összeállítjuk a következő napi feladatokat. Ekkor figyelembe vesszük az anyagellátást is, va­lamint azt, hogy a hegesztő mű­hely, vagy a forgácsoló műhely átadta-e már a brigádok részére a kijavított alkatrészeket. Kö­vetkezésképpen a javító brigá­dok feladatait szigorúan össz­hangba hozzuk a raktár, a ko- , vács-, a hegesztőműhelyek fel- , adataival. > A javítási munkák minőségé­nek ellenőrzésére nagy gondot fordítunk. Az ellenőrzést elsősor­ban a brigádvezetők végzik bri­gádjukon belül, rajtuk kívül a minőségi ellenőr, főgépész és a műhelyvezető állandóan ellenőr­zik a javításokat. A GÉPJAVITÁSI munkákban felhasználjuk az 1954—55. évi téli gépjavítások tapasztalatait is. Az elmúlt évben országosan má­sodik helyezést értünk el a téli gépjavításban. Az idén még ala­posabban felkészültünk és min­den feltétele megvan annak, hogy ebben az évben is jó ered­ményt érjünk el az országos ver­senyben. Ennek legfőbb biztosí­téka a technológiai és a munka- fegyelem szilárdsága, dolgozóink odaadó, lelkes munkája, mely­nek eredményeként november hó 30-ig téli gépjavítási tervünket 36 százalékra teljesítettük. Fleischer Sándor, a Kiskunmajsai Gépállomás igazgatója. Az ókor történelméről szóló könyvekben olvashatjuk, hogy értékes rakománnyal, főleg arannyal és drágakövekkel meg­telt hajók süllyedtek el a tenge­reken. Azóta sokan törték már a fejüket, hogyan lehetne a ten­gerek fenekére jutni, vagy a nagy mélységekbe lehatolni, hogy felszínre hozhassák ezeket az óriási értékeket. A tudósok egyrésze azért akart a tengerek mélységeibe hatolni, hogy meg­ismerje az ottani titokzatos vi­lágot, a tengerek éleiét. Az ember régóta kísérli meg, hogy mélyre ereszkedjék a víz színe alá. A gyöngyhalászok leg­ügyesebbjei sem tudnak azon­Búvárelgondolások 1430 körül. Akkor még nem tudták, hogy a búvár a tömlőn keresztül nem juthatott volna levegőhöz, hi­szen a viznyomás elzárta volna a levegő áramlását a tömlőben. Meg nem ismerték a levegő szivattyúzásának elvét. A Népújság ju(alom-előadósán adjuk át a termelőszövetkezeti pályázat nyereményeit December 5-én este 6 órai kezdettel jutalom­műsort ad a Népújság szerkesztősége és a Kecs­keméti Városi Pártbizottság a Népújság-terjesz­tési kampányban élenjárók részére. A műsoron a kecskeméti Katona József Színház közkedvelt művészei szerepelnek. A változatos, vidám műsor keretében adjuk át a »Miért jobb az élet a ter­melőszövetkezetben« című pályázatra beérkezett és lapunkban közölt írások szerzőinek is a jutal­mat. A szerkesztőbizottság értékelése alapján az első díj (egy kerékpár) nyertese Göndör József, a bajai DISZ járási bizottság munkatársa A második díj nyertese (egy rádió) Szabó Attila Kalocsa, a harmadik díj nyertese Kapás István Pálmonostora, a negyedik díj (egy értékes töltőtoll) nyertese pedig Máté Lajos bácsbokod' pályázónk lett. Ezenkívül több pályázónk könyv- jutalomban részesül. A pályázat első három díjá: a műsoros esten adjuk át a nyerteseknek, a he- gyedik díjat és a jutalomkönyveket postán küld­jük el. A Német Demokratikus Köztársaságban a gazdasági értekezie'ek a nagyobb jövedelmezőség elindítói A Német Demokratikus Köz­társaságban a jövedelmezőség biztosításáért, a munka terme­lékenységének növeléséért és az új, modern technika bevezetésé­ért folyó politikai tömegmunka egyik jelentékeny eszköze a gaz­dasági értekezlet. A gazdasági értekezletek előkészítése és megszervezése a Német Demo­kratikus Köztársaságban a pártmunka új módszerévé vált, amely megtanítja a pártvezető­ségeket a pártellenőrzés helyes gyakorlására. Alapos bizottsági munka a meg­ítélendő kérdéshez értő szak­emberek és kiváló munkások részvételével; az üzem gazdasági és műszaki helyzetének gondos analízise a pártszervezetek ve­zetésével; konkrét javaslatok kidolgozása, a hiányosságok ki­küszöbölésére és ellenőrizhető kötelezettségek lerögzítése — ez az a munka, amelyet el kell vé­gezni, ha egy iparág valamenv- nyi üzemében biztosítani akar­juk a jövedelmezőséget és emel­ni akarjuk a technikai színvo­nalat. Ezeken a gazdasági érte­kezleteken a német dolgozói: felülbírálják a termelési folya­mat mindenegyes szakaszát és javaslatot tesznek a termelési fo­lyamat automatizálására is. így lehetővé válik, hogy az üze­mekben a legjobb termelési ta­pasztalatok szerint dolgozzanak. Állandó bizottság gondoskodik arról, hogy a gazdasági értekezlet határozatai megvalósul­janak. Képünkön a bizottság tagjai a műhely­ben egy új munkamódszer alkalmazását beszélik meg. Heinz Meine fúrója ma 40 százalékkal hosz- szabb élettartamú, mint azelőtt. A gazdasági értekezleten ugyanis elhatározták a szerszá­mok foszfatizálását. Vajon megismerhetjük-e a mélytengerek titokzatos világát? ban 30 méternél mélyebbre ke­rülni. A mélyben való tartózko­dási idejük ezenkívül igen rö­vid. Az ember a XVIII. század óta segítségül hívta a technikát is. De itt is hamarosan a lehetőség határához jutottak. A legnehe­zebb és legvastagabb »búvár­páncélokkal« sem tudtak 200 méternél mélyebbre jutni, pedig ez a mélység csak kis távolság a 10 000 méternél is mélyebb óceánoknak. Búvárharang. Ilyent 1778-ban használtak először. Búvárha­ranggal különösen a folyók fe­nekére juthatott az ember. A harangban búvárruha nélkül hosszabb időn át lehet dolgozni. Évszázadunk tudósaira és mér­nökeire hárult az a feladat, hogy a tudomány és a technika segít­ségével ismét rohamra indulja­nak a tengerek alvilágának fel­kutatására. Tudósaink olyan kérdésekre akartak választ: a tengereken milyen mélyre ter­jed az élet, milyen titkok és cso­dák vannak az óceánok fenekein stb? Elsőízben a zoológus Beebe- nek és munkatársának Barton- nak sikerült acélgolyóban 1500 méter mélyre lejutni. A két bá­tor tudós acélgolyóját sodronyon engedték a mélységbe. Korszerű búvár. A vastag és nehéz »acélruha« védi a nagy víznyomástól, amely 300 méter mélységben már tenyérnyi he­lyen csaknem 40 mázsa. A képen látható páncélozott búvár 200 méterig creszkcdhetik le. Hosz- szabb ideig dolgozhat a mélység­ben, de nem közvetlenül kezé­vel, hanem fogószcrkczctekkel, amelyeket belülről irányíthat. A mélytengeri kutatás tulaj­donképpeni úttörője azonban Piccard professzor, aki fiával »Trieste« nevű úgynevezett bathyscaph-ával a 3150 méter mélységet is elérte. Üjabban a mélytengeri kuta­tást más területre is kiterjesz­Furcsa, idegen világ tárul az em­ber clé a tengerek mélységében ahol már sötétség honol. Ilyen mélységben is van élet. Csodála­tos élőlények világítószcrvckkcl ijesztő alakban élnek az óceánok mélyen. tették. Szovjet tudósok a sark­vidéki tengerek jégpáncél alatti viszonyait kutatják, hogy meg­teremtsék a feltételeket a sarkok alatti tengeralattjáró közlekedés megvalósítására. Ezek a tudó­sok mintha Verne Gyula álmait valósítanák meg. Nagyteljesít­ményű és atomerővel hajtott tenger- és jégalattjárók segítsé­gével szándékoznak közlekedni az Északi Sarok jégpáncélja alatt. A jég alatt a víz hőmér­séklete megközelíti a 0 fokot ugyanakkor,’amikor a tenger felszínén a hosszú sarkvidéki éj­szaka következtében igen erős fagyok és elviselhetetlen szélvi­harok alakulhatnak ki. Ha a hajó fagyban a viharos, nyílt tengeren halad, a jéggel való bevonódás veszélye fenyegeti. A víz alatt elesnek az ilyen pro­blémák és nehézségek, azért feltehetjük, hogy a jövő nagy­teljesítményű, atomhajtású viz­es jégalattjáró hajói ragyogc távlatokat nyitnak meg az Észa­ki Sarkvidéken lebonyolódó ten­geri szállítások fejlesztése terén

Next

/
Thumbnails
Contents