Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. december (10. évfolyam, 282-308. szám)

1955-12-04 / 285. szám

Egy pártvezetőség munkájának két évi mérlege

Pártunk Küzpoalí Vezetősége a Szervezeti Szabályzat előírásának megfelelően határozatot hozott, hogy 1956 január 1-től február 20-ig bezárólag alapszervezeteinkben meg kell tartani a ve- zctőség-új.jáválasztást. A vezetőség újjáválasztó taggyűléseken a vezetőség beszámol két évi munkájáról, annak eredményeiről, A beszámoló elkészítését már sok alapszervezeti vezetőség megkezdte. Ez helyes, mert két év munkájáról gondosan megírt beszámolót készíteni közvetlen a taggyűlés előtt, csak sikertelen próbálkozás lenne. A beszámolónak egyben meg kell jelölni az alapszervezetek előtt álló további feladatokat is.

Miről számolhat be a kiskunmajsai községi pártszervezet vezetősége

Nagy Béla elvtárs, a községi pártszervezet titkára, mikor felkerestem, éppen az SZKP története II. évfolyamának konferenciájára készült. Már csak néhány óra volt hátra a konferencia kezdetéig. Mikor megkérdeztem, hogy miért az utolsó pillanatokra hagyta a tanulást, azt válaszolta — nagyon sok a dolgom. Rengeteg értekezleten kell césztvennem, így nem jutott rá eddig időm.

Itt nyilvánvaló, hogy van még hiba a kollektív vezetés körül.

Hét vezetőségi tag van és a legtöbb helyre a titkár elvtárs négy. A kollektív vezetés sokat javult az elmúlt vezetőségvá- íasztás óta. Botond Gáborné pl. a bizalmiak irányítását végzi rendszeresén és a kultúrotthon munkájában is részt vesz. Kun János elvtárs a DISZ-szel foglalkozik szorgalmasan. A többi vezetőségi tag tevékenysége azonban még sok esetben csak a vezetőségi üléseken való részvételben merül ki. Ezért a párttitkár sokszor túlzottan elfoglalt ember és ahogy ő mondja, többször még arra sincs ideje, hogy újságot olvasson. — A vezetőségnek a jövőben tovább kell javítani a kollektív vezetést.

Minden tagja vállaljon részt a feladatok végrehajtásának irányításából, osszák meg egymás- közt a munkát.

Tagdíj fizetés

A tagdíjfizetés terén jelentős .avulás tapasztalható. Hosszú dő óta 97—98 százalékos a tag- díjfizetés. A vezetőség igyekszik .00 százalékossá tenni. A nyilvántartásban azonban két tag van, akiről nem tudják, hogy nol vannak, mivel elmulasztották átjelentkezésüket rendezni.

Tag- és tagjelöltfelvétel

A község lakosságának számához képest még mindig alacsony a párttagok száma. A vezetőség kétéves működése alatt a párt- szervezet létszámának tagjelöltfelvétel által való növelése a 7 százalékot sem érte el. Eredmény, hogy egy évnél régebben felvett tagjelölt nincs. A hiba

^VyyWyVyyVyW^VWW^^VWWWWV^A/WVWIA^^/^VWW^WVWyVWVVWv

viszont az, hogy leginkább az alkalmazottak soraiból vették fel a tagjelölteket és keveset a dolgozó parasztok közül.

f'ártoktatás

A vezetőség működésének első évében a pártoktatásra kevés gondot fordítottak. Nem foglalkoztak sem a hallgatókkal, sem a propagandistákkal kellőképpen. Emiatt tavaly az oktatásba bevontaknak csak mintegy 15 százaléka vizsgázott. Ez évben jobban előkészítették az oktatási évet. A propagandisták színvonalasabb foglalkozásokat tartanak. A hallgatók megjelenési aránya is jobb. Bár az eredmények biztatóak, mégis több gondot kell fordítani a pártoklatás- ra. Több hallgató még mindig távolmarad, illetve sokszor hiányzik az oktatásról. Különösen Barmos György elvtárs, oktatási felelősnek kell javítania munkáját, mert ő eddig csupán a propagandaanyagok elosztására szorítkozott, a hallgatókkal pedig még nem beszélgetett.

Pártcsoportok

A pártcsoportbizalmiak munkája különösen az utóbbi időben javult sokat. Már nemcsu- pán a tagsági díj beszedésével, a tagság taggyűlésekre, vagy oktatásra való meghívásával bízzák meg őket. A csoportjukhoz tartozó párttagokat többször meglátogatják. Többször össze is hívják csoportjukat. Csoportonként tárgyalják meg például a vezetőségválasztással kapcsolatos tennivalókat.

Javítani kell azonban a tanácsban és a földművésszövetke- zetnél működő MDP-csoport munkáján. Ezek megvannak, de lényegében nem működnek.

Politikai muu«a

Eddig csak a párt belső életéről volt szó, de mit érne a legjobb szervezeti életet nyújtó pártszervezet is, ha nem volna hatással a termelésre, az állam- polgári fegyelem megszilárdulására. Ha nem volna befolyással a község politikai életére.

A község a vetéstervét teljesítette, sőt túlteljesítette. A békekölcsön-jegyzéskor ez évben már az első nap annyit jegyzett le a község lakossága, mint tavaly az egész jegyzés ideje alatt. A begyűjtésben azonban már súlyos az elmaradás.

A népnevelők munkája általában javult. Nagy eredményeket értek el a káros jobboldali nézetek felszámolásában. A pártvezetőség azonban még mindig nem alakította ki az állandó népnevelőgárdát. Még kampányszerű a velük való foglalkozás, a politikai munkára való mozgósításuk. A vezetőség egyik hibája például, hogy a politikai munka irányítása helyett belebonyolódik az adminisztratív feladatok elvégzésébe. A tanács helyett például elvégezte a község körzetekre osztását. A begyűjtési hivatal helyett elvégezte a hátralékosok kiírását. így a politikai munka megszervezésére nem maradt elég idő, ez is gátolta a begyűjtésben a hathatós po1l,i- kai munka megindulását.

Tömegszervezetek párt irányítása

A tömegszervezetekkel való foglalkozás, a DISZ kivételével, elhanyagolt. Kis Péter Pálné elvtársnő, tömegszervezeti felelős nem igen jár el a tömegszervezetekbe. Arról panaszkodik, hogy azok nem értesítik őt rendezvényeikről- Helyesebb lenne, ha ő maga keresné a kapcsolatot ezekkel a szervezetekkel.

A DISZrSzel való foglalkozás már sokkal eredményesebb képet mutat. A párt és DlSZ-veze- tőség közös ülést is tartott. Megbeszélték a tagkönyvcsere lebonyolítását, a DISZ-csoportok létrehozását, öt fiatal párttagot átadtak a DISZ-nek. Közülük pl. ifj. Orosz József a Petőfi iskola propagandistája lett és igen eredményesen végzi munkáját. A párt a DISZ tagkönyvcsere lebonyolítására, a DISZ-tagok ösz- szeírásához 18 párttagot adott át az ifjúsági szervezetnek.

A vezetőségválasztó taggyűlések januárban kezdődnek. Helyes azonban, ha a beszámolók elkészítését már most megkezdik. Ez azért is jó, mert így a vezetőség sok olyan hibát tár fel saját munkájából, ami mellett eddig clsiklottak. Így azokat a hátralévő időben még ki tudják javítani. Ugyanakkor a határozati javaslatok elkészítésénél is célul tudják kitűzni a feltárt hibák kiküszöbölését.

Nagy Ottó

Oxigéngyár létesítéséről tárgyaltak

A héten látogatók érkeztek a Kiskunfélegyházi Gépgyárba a Vegyipari Minisztériumból. Elbeszélgettek a gyár vezetőivel, a gyár egyik sajátos gyártmányáról, amelyeket úgy hívnak, hogy levegőbontókészülék. A félegyháziak elpanaszkodták, hogy ezeknek a sajátos gyártmányoknak igen magas az önköltségük, miután a helyszínen kipróbálni nem tudják, hanem ebből a célból el kell szállítani őket Sztá- linvárosba. Hozzávetőlegesen 4 oxigénkolona elszállítása próbaüzemeltetés céljából, közel 80 ezer forintos költséget tesz ki.

A minisztériumból érkezett elvtársak elgondolkodtak ezen 3 fölvetették azt a kérdést, hogy mi lenne, ha a Félegyházi Gépgyár területén oxigéngyárat állítanának fel. Ez a javaslat váratlanul érintette a gyár dolgozóit és most azon gondolkoznak, hogy sikerül-e létrehozni az oxigéngyárat, azaz le tudnák-e kötni a létesítendő új üzem kapacitását. Az üzemnek óránként 50 légköbméter oxigént kellene termelnie és most csak az a kérdés, hogy az átlagos üzemeltetéssel nyert oxigént fel tudják-e használni a félegyházi, a kecskeméti és a környező városok üzemei. — Előzetes számítások alapján kiderült, hogy az oxigént el tudnák helyezni, hiszen Kecskemét, Baja, Szentes, sőt még Szeged is kérne tőlük oxigénpalackokat. Egyben a délvidéki üzemeknek sokban csökkentené az önköltségét is, mert nem kellene Budapestről, vagy máshonnan szállítani hosszabb úton oxigént.

Külföld színes kádakat kér

A Kecskeméti Gépgyár vezetőségét a napokban telefonon felhívta a Ferrounion külkereskedelmi szerv, s jelezte, hogy Afrika, Egyiptom, Svédország színes kádak gyártása iránt érdeklődik.

A gyár válasza a következő: a külföldi vásárlók jelöljék meg igényeiket s azt, hogy mennyit kívánnak gyártatni, s ezután a gyát megteszi a maga javaslatát. Hasonlóképpen Jugoszláviából is érdeklődnek a Niagara víz- öblítő tartály gyártása iránt. Ezt a tartályt személyvonatokba szerelik be. Nagyobb mennyiség gyártására készen áll az üzem.

Ütbetonozás

A Kecskeméti Gyufagyárban hétfőn tanyát ütöttek az Építőipari KTSZ dolgozói. Azért jöttek, hogy a főbejárat előtt lévő részt betonalappal lássák el. — Nagy szorgalommal kezdtek a

munkához. Szinte szemlátomást haladtak előre. Szombaton délben jelentették, hogy az 55 méter hosszú, két és fél méter széles betonozási munkát elvégezték. A vállalat 39 000 forintot utalt át ezért a munkáért.

Tiszapalkonya jelentkezik

Négy nappal ezelőtt vette kézhez a Kecskeméti Epületlakatos- ipari Vállalat a 31/2 Építőipari Vállalat levelét, amelyben a T. erőműhöz nyílászáró szerkezetet (vasajtókat, ablakokat) rendelt meg 160—180 000 forint értékben. A kért gyártmányok legyártását január 1-én kezdik meg.

Üj áru külföldön

A Kinizsi Konzervgyár a héten új áruféleséget, mégpedig szárított almát indított útnak Finnországba. A gyár ezt az áruféleséget most gyártotta először. Valószínű, az idén még több. vagonnal készít ebből külföld számára.

Pár nappal ezelőtt látogatta meg a gyárat egy nyugatnémet kereskedő, aki személyesen nézte meg a gyártott barackpulpot. Az áru megtetszett neki, s azon- nyomban megtette rendelését. Ezenkívül 15 vagon sós-vizes uborkát szállítottak a Német Demokratikus Köztársaságba. A gyár kiszállítási tervét — bélés külföld — 110 százalékra teljesítette.

Megindult a szakmai oktatás

Kedden délután az Alföldi Kecskeméti Konzervgyár több üzemrészében népes kis csoport adott egymásnak találkozót. Húszán például a csoportvezetők közül egy külön helyiségbe, a MEO-sok 18 fővel egy másik helyiségbe, a sterilizálók 8 fővel ismét máshol, a szárítók is 8 fővel gyülekeztek egy kis helyiségben. Az első szakmai előadást Rigó Sándor gyártásvezető, Izsák Dezsőné terv- és statisztikus, Erdélyi Károly, Szűcs István főmérnök, Szabó Imre laboratóriumi vezető tartották.

Értesítés

A Baja és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet

UJ MEZÖGAZDASÄGI SZAKÜZLETÉT MEG- f NYITOTTA

*

Baja, Vörösmarty utea 12. |

Bő választékban beszerez- | hetok mezőgazdasági kis- Î gépek és alkatrészek, kö- | téláruk, műtrágya és mé- | hészeti cikkek. 574 1

AKI JÓ l i lt V TÉRT

á 1súf ám a világ, ha az ember másnapos. Rendszerint nem ízlik a munka, olyan a szájaíze, mint a főzelék, és a balkezes emlékek állan- iéan környékezik, vagyis minden, minden, ami körülötte van, olyan cudar. De ha még csak ez volna. Jönnek a szakik.

— Mi van, hé? Olyan a színed, mint aki most jött a tetőről. A másik: — Ejnye^ szaki, az istenit a pofádnak, hát nem tudsz magadnak parancsolni. A harmadik gúnyosan veti oda: — Rá se ránts, így legalább bebiztosítod magad, hogy sohse lesz belőled ember.

Mit tehet ilyen esetben egy huszonhat éves fiatal szakmunkás. Szapulja a brigádja, szétfut a híre a gyárban, hogy Ermi addig haza sem megy a szülői házhoz, amíg egy fillér csörög a zsebébe. Mit tehet? Belekábul a gondolataiba. Lelki szemei előtt látja, amint az édesanyja hiába forgatja üres zsebeit, nem talál benne egy fityinget sem. Apja meg ha- tagvó arccal figyeli és olyan gondolatok ébrednek benne: — hát erre neveltük. A csoportjában dolgozók pedig mondják a magukét.

— Négy napot dolgoztunk helyetted! Mivel akarod igazolni a napjaid? Hol voltál? Megunhattad volna már fél év óta ezt a cirkuszt. Nem fordul ki a gyomrod, amikor belépsz abba a mocskos zugivóba?

I^rmi sokszor végighallgat- fa már ezeket a jogos felháborodásokat. El is gondolkodott rajta. De amikor a sógor, — aki egyébként a zugivótulajdonos, — oly szépen tudja mondani: — így Ermikém, úgy Ermikém, ne hallgass rájuk, érezd jól magad. Itt a pohár, húzd le fenékig, hisz sógorok vagyunk. Látod, én olcsóbban adom neked az italt. Meg az a lump banda is, akikkel együtt szokta Ermi átzüileni az éjszakákat, kérve kérik, hogy ne menjen sehova, maradjon. Olyankor inkább fizet, mert ott zson- ganak a fülébe, jó komák vagyunk, tudod, senkinek semmi köze ahhoz, hogy kivel jársz, hisz a kutyaugatás, meg a szamárordítás nem hallatszik fel a mennyországba.

Az ilyeneknek a vége legtöbbször az lett, hogy közösen dalolták el azt a nótát, amelyik ügy szól: »Addig iszunk még egy ló lesz, azután meg kisan- gyalom víz is jó lesz!«

így teltek a napok, a hetek,

meg a hónapok is Ermi fölött. De ahogy múlt az idő, annál jobban érett a gyümölcs. A;: egyik reggel egy idősebb, nagy- bajuszú parasztember kért bebocsátást a gyárba. A párttitkárt kereste, Ermi apja volt.

— Azért jöttem, Dobós elvtárs, hogy ugyan mi lehet az én fiammal? Aggódunk érte anyjukommal együtt. A héten is négy nap nem volt otthon.

A titkár csak annyit mon- dott: Nyugodjon meg M. bácsi, segítünk ezen. Ezután mindig rendszeresen hazamegy n fia. Majd beszélünk vele.

Időközben a párttitkárnak tudomására jutott, hogy Ermi, aki egyébként jó szakmunkás, ott akarja hagyni az üzemet. Megkérdezte hát tőle, vajon mi vitte erre a gondolatra.

Ermi csak himelt-hámolt nem mondta el az igazat, de ettől a pillanatttól kezdve úgy érezte, mintha egy nagy és nehéz követ kötöttek volna a szívére. A csoportban már nem piszkálták, nem gúnyolták, hanem kedvesek voltak hozzá. Érezni lehetett, hogy valami születik, de hogy mi, azt egyelőre senki sem tudta volna megmondani a Farkasféle csoportból. A titok csak akkor pattant ki, amikor Ermi megjelent a pártirodában. Addig beszélgettek Dobos elvtárs- sal, a párttitkárral, hogy egyszercsak Erminek kibuggyant a szeméből a könny. A titkár őszinte, de súlyos szavai egyre jobban csalogatták Ermi köny- nyeit. Ermi olyan törpe kis gyermeknek érezte magát a titkár előtt, mint ezelőtt húsz évvel. Szeretett volna az édesanyja szoknyájába megkapaszkodni, de mivel az nem volt ott, így a titkár szavai pótolták. Amikor a legfontosabb dolgokról lett volna szó, Ermi nern tudta, hol kezdje. Belevágott hát ott, ahol a legfájóbb.

— Csak azt tudnám, hogyan kapcsolódhatnék ki abból a társaságból, amibe beleestem.

— Járjon el az üzemi rendezvényekre, Ermi — tanácsolta neki Dobos elvtárs.

/''send. Csak két könnyes pillantás tapad a titkár arcára. Ermi arca fokozatosan felvidult. Ez jó lenne. Pénze is maradna, összegyűjthetné, olyan helyen jóbarátokkal ismerkedhetne, vagy egy-egy helyes kislánnyal. Ilyen gondolatok nyitottak ajtót a fejébe és érezte, hogy már olyan messze áll tőle a zugivó pocsolyabűz szaga, mint egy rossz emlékű álom, amit az ember mindenáron felejteni akar.

— És ha takarékbetétkönyvet váltanék? — nézett újólag a titkárra, aki úgy tett, mintha nem is figyelné Ermit.

— Ahogy gondolja, Ermi. Ha vannak tervei a jövőre, ha úgy akar élni. mint azok az emberek, akikkel együtt dolgozik", akkor feltétlen tegye azt.

— Jó.

Felállt, hogy távozzon. A titkár a kezét nyújtotta. Amikor Emii megfogta a kezet, azi érezte, hogy sok mindent fog egyszerre. Fogja az édesanyja kezét, az édesapja kezét, a Dobos elvtársét, fogja a jövőjét, a takarékbetétkönyvet, az autogénvágót és mindent, mindent, amit csak hirtelen el tud gondolni.-- Sok szerencsét, Ermi — búcsúzott tőle a titkár.

Ermi lehajtotta a fejét é; főldreszegezett tekintettel, halkan mondta:

— Dobos elvtárs, itt maradok az üzemben!

ITgy hónap telt el azóta és Ermi még nem maradt el a munkából. Dolgozik szorgalmasan. Ruhára gyűjt. Azt akar venni magának, egy egész öltönyt, utána cipőt. Most már látja, hogy mennyi minden hiányzik neki, ami eddig a szemébe sem tűnt. Hiszen abba a ruhába, amibe a zugivóba járt, nem mehet a vállalat rendezvényeire. Hiszen olt mindenki rendesen öltözött és ő is olyan akar lenni.

— E&zik.

A héten történt üzemeinkben