Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. december (10. évfolyam, 282-308. szám)

1955-12-25 / 303. szám

ê 8ÁCSK IS K UN MEGYEI NÉPÚJSÁG AZ MPPB/TCSKISKUNAAMGYÉI PJtRTtUZOTTSXGANAK LAPJA r A MAI SZAMBÁN: Nemzetközi szemle. — Jó politikai munkával készül a csengődi pártvezetőség a vezetőség- újjáválasztásra. — Karácsonyi történet egy kicsi csizmáról. — Válasz az olvasók kérdéseire. — Üj vezetőséget választ a Félegyházi Vasas SK. X. ÉVFOLYAM, 303. SZÁM ________Ara SO fillér 1 955. DEC. 25. VASÁRNAP BOLDOG KARÁCSONYT! Ia arácsony a szeretet ünne- * pe. Ezt sugározza világgá a békés otthonok ablakaiból a millió és millió égő gyertya. Mi valóban a szeretet ünne­pét üljük ma. Nem úgy, mint egykor az úri világban. Akkor ■ arról beszéltek, arról írtak: le­gyen egyszer valóban karácso­nya a népnek is. Fehér és csendes idilli han­gulat takarta a nyomort, az embernyúzást a falvakban. De csak két napig! Egy-két nap­pal később, mindenki ott foly­tatta, ahol elhagyta. A bank­uzsora kalkulálta tovább a ka­matot, a végrehajtó és ügyvéd autóba vágta magát a fél költ­ségére, a csendőr felirta a pa­rasztot, ha a sár befröcskölte a szekértáblát. Nem beszélt többé senki szeretetről és megértés­ről az egész esztendő többi, há- romszazhatvannégy napján. M a nem azért ünnepelünk ezen a napon, hogy csak egy napig szeressük embertár­sainkat, hanem azért, hogy meg­álljunk egy pillanatra abban a soha nem látott lendülettel és hősiességgel végzett munkában, amelyet végzünk a felszabadu­lástól mostanáig. Tíz év megváltoztattuk hazánk arcula tát. Boldog, erős és jómódú or szágot építünk a szomorúság és terméketlenség egykori síksá­gain. Es milyen ma a pentelei fennsík? A Szlálinvárosi Vas­mű, a nagy gyáróriás már mű­ködik. Átépítettük Diósgyőrt, s ma már annyi vasat és acélt termel, mint amennyi az or­szág jelenlegi vas- és acélter­melésének kétharmada. A ino- taí karszton épült az ország egyik legnagyobb energiaszol gállató telepe. Gyermekkorunkban a népme sék óriásairól hallottuk, hogy hegyeket mozdítanak el, folyó kát terelnek más mederbe. Mér nökeink és munkásaink Tisza lök közelében egy hegyre való földet mozgattak meg, a szőke Tiszát kiemelték ágyából és új mederbe terelték. Munkájuk nyomán a rakoncátlan Tisza en­gedelmes óriássá alakul át, ha­talmas területeket öntöz, gyára­kat, falvakat, városokat lát majd el villamosenergiával. És sorolhatnánk tovább! Fel­épült Komló, a Hejőcsabai Ce­mentgyár, a Borsodi Vegyimű­vek pedig már pár hét óta mű­trágyát ad mezőgazdaságunk­nak. Olyan gyárakat építettünk és olyanokat építünk, amilye­nekről és amennyiről a legme­részebbek sem álmodtak soha. Ott, ahol tegnap még mező volt, ma korszerű gépekkel dolgozo modern üzem áll. Vagy nem így (örténik például Kiskunfélegy-: házán? Az egykori királydiny nyés pusztaság helyén büszkén terpeszkedik és ontja az árut a Bányászati Berendezések Gyára. Elkészült a Dunavölgyi Timföld- gyár, a Szegedi Testilkombinát fonodája, a Lőrinczi Hengerműi durvahengersora, a Gödöllői Árammérőgyár. i’ étünk és jövőnk alapja az iparosítás, ezen belül a nehézipar és a gépipar. Az ipar már hazánk fő idege, amely nemcsak népünk jólétének, lia- nek önállóságának és független­ségének is szilárd biztosítéka! Nagy erő kellett eme alkotá­sok végrehajtásához. De vajon szeretet, az embertársaink sor­sáért érzett felelősség nélkül ej tudtuk volna ezeket végezni? Soha még így nem dobbant em­beri szív másokért, a mások sor­sáért, a mások emberibb életé­ért, mint manapság. És ezt nem­csak az egyéni sorsok százai es ezrei bizonyítják, hanem az új­jáalakuló, egyre szépülő orszá­gunk is. Ez a mi szeretetünk! Ezt ün­nepeljük ma, karácsonykor. Minden eddigi magyar át­alakulási kísérletet idegen be- <. avatkozás hiúsított meg. De a külső beavatkozás sikerét belső hibák segítették elő, a belső kér­dések megoldatlansága tette le­hetővé és másrészt: a külső be­avatkozás elleni élet-halálharc nehezítette meg a belső kérdé­sek megoldását. Ezért se Rákó­czi, se Kossuth Lajos, sem 1919 nem jutott el odáig, hogy komo­lyan építeni tudott volna. Mi el­jutottunk! Ű.i hazát építünk! magyar haladás nagyjai­nak a haza és a haladás egységének biztosítása volt a fő­gondjuk. De elvéreztek ezen a feladaton. Á polgári haladás zászlóvivői nem tudták megol­dani az egész emberiséggel való szolidaritás és a saját népük szolgálata közötti ellentmondást, mert a kapitalizmusban ez meg­oldhatatlan. A burzsoá osztály­érdek, a kizsákmányolás, a pro­fit érdeke nemzeti elzárkózásra és gyűlölködésre vezet, nem a nemzetek egységére és testvéri­ségére. Csak amióta a magyar államot a munkásosztály erős keze irányítja, lett egységes ma­gyar programmá a nemzeti meg­újhodás, a nemzetközi testvéri­ség és az emberi békesség pro­gramja. A mi karácsonyi igazságunk: az, hogy az emberiség megvál­tását a társadalmi elnyomástól és igazságtalanságtól nem ér­hetjük el fohászkodással és imádkozással, hanem nekünk, magunknak, a munkásosztály­nak, a dolgozó népnek kell ke­mény harcban kiverekednünk és megvalósítanunk. A magyar megújhodásért nem elkülönülve és elzárkózva kell és lehet dol­gozni, hanem együtt a társadal­mi megújhodásért küzdő dolgo­zó osztályok nagy, nemzetközi hadseregével. |M| agyarország népe ennek a x nemzetközi hadseregnek, a béketábor hadseregének — amelyet a Szovjetunió vezet — egyik hadosztálya. A világ- békefront egyik erős bástyája, amelynek lengő zászlajára rá­írtuk, hogy a vitás nemzetközi kérdéseket a tárgyalóasztal mel­lett kívánjuk megoldani. E tábor katonáit a genfi szollem hatja át. Ez az a szellem, amely a konferenciák városában, a négy kormányfő értekezletén szüle­tett meg. És ez a szellem él! Számos imperialista diplomata sírba szerette volna tenni. De ez nem sikerült, mert a genfi szel­lem a népeknek és ma már egy­re inkább a kormányoknak is azt a törekvését fejezi ki, hogy együttes erőfeszítéssel munkál­kodjanak a nemzetközi feszült­tietives Szerkesztőség 1 Október 1. óla beteg \agjok. Mivel személyesen nem tudok köszönetét mondani a Talajéi ögazdálkodási Vállalat vezetőségé­nek és dolgozóinak, a Népújság szerkesztőségét kérem meg, hogy nevemben köszönetét mondjon. ozv. Rózsa Imreié A kórház egyik ágyán súlyos bt legen fekszik az Édesanya, Ró­zsa Imréné. Nem akar múlni az éjszaka. Hánykolódva, köny- nyektöl izzó szemekkel lesi az ablakon át a pírkadást, a hol­napot. Nagy szomorúság, min­dennél nagyobb fájdalom nehe­zedik a szívére. Hangtalanul sírja a párnába; Gabikám, Imi­kém, drága gyerekeim. És ez a fájdalom, a gyermekek, a bol­dog család utáni vágy, így ka­rácsonytáján még keservesebbé válik. Nappal, az orvosi látogatás után ébren álmodozik. Egészsé­gesen, frissen járja az utcát. Megáll az üzletek kirakatai előtt, töri a fejét, hogy milyen játéknak örülne jobban a két lurkó. Azután a fenyőfák kö­zött válogat. Szinte érzi a fe­nyőfa gyantás jó szagát. Már fogja a fát, mondani akarja, hogy ezt kérem — és ahogy nyitná a száját, újra a beteg­ágyon találja magát, összetört a boldog kép, újra egyedül van, egyedül kínzó, maró gondolatai­val. — Édes gyermekeim — rázza a zokogás gyenge testét — egyedül lesztek a szeretet ün­nepén. Anyátok nem lesz köz- tetek. Mint egy kis gyerek, álomba sírja magát a szerelő édesanya. Szépítő, mély álomba. * A Talajevőgazdalkcdusi \ . ■ Udalnil nagy az izgalom, a vásárlási láz. Ajandélcokon, kedves meglepetéseken törik a fejüket a pótanyukák<•. K. Tóth Jozsefné, Gubályi József ne, Ró­zsa Jenóné és a többiek szinte versenyezve gondozzák, övezik szeretettel a két Rózsa-fiút. Nincs olyan nap, hogy Melles Ferenc elvtárs is ne gondolna valami csekélységgel Imire és Gabira. Ha mást nem, akkor a tízóraiját, vagy uzsonnáját oszt­ja meg velük. Karácsonykor, a szeretet ün­nepén a szemcsézö üzem dol­gozói mindkét gyereket új cipő­vel ajándékozzák meg. Pekárs Erzsébetre jutott a megtisztelő feladat, a cipők megvásárlása. Meghatódva válogatott a cipők között és arra gondolt, hogy milyen jó a mai gyerekeknek. Ö is arva volt, de rá nem gon­dolt senki a szeretet ünnepén. Iáén! Akkor egészen más vi­lág volt. Ma már természetes, ez a szeretet, a törődés. A cipő­kön kívül még kapnak csoma­gokat, füzetet, ceruzát, és más kedves meglepetés is vár a két fiúra. Nem nagy értékek ezek, de a szeretet, amely a csekély ajándékok mögött áll, minden­nél többet ér. összegben fel­mérhetetlen. Köszönet ezért a vállalat dolgozóinak, hálás kö­szönet. Az egész üzem együtt érez a kis Rózsa Gabival és Rózsa Imi­vel. Az anyai szeretetet és gon­doskodást, a féltőén simogató kezet, az édesanyák és édesapák szive, szeretete és gondoskodása, simogató keze pótolja. Imike és Gabika! Amikor ott álltok a karácsonyfa ni ellett s a gyertyák és csillagszúrák. ténue­nél örültök az ajándékoknak — ha nincs is ott édesanyátok, nem vagytok egyedül. Veletek vagyunk mindannyian, veletek együtt örülünk annak, amivel örömet szereztünk nektek. Vi­gyázunk rátok, gondoskodunk ró­latok. * A mély álomból ébredő édes­anya arcáról felszáradtak a könnyek. Erősnek kell lennem. Meg kell gyógyulnom mielőbb — lükteti erős, szerető édesanyái szíve. Mostmár nyugodtan gon­dol a kis családra. Fáj még, hogy nem lesznek együtt kará­csonykor, de ez a fájdalom már józanabb. Ha nem is lesz otthon, de azért lesz karácsonyfájuk, gondoltak rájuk azok, akiket ő is szeret. Me gazián, ha a nagy­mama öreg is, de azért elját­szogat velük. A folyosón lépé­sek kopognak, az ablakon át beszűrődik a forgalom zaja. önkéntelenül i-s arra gondul, hogy nálunk senki sincs egyedül.- Megyeriné—Szepesi ség enyhítésén és a béke meg­szilárdításán. Ez a törekvés a külügyminiszteri értekezlet után sem csökkent, nem hiúsult meg. A genfi szellem ma már túl mélyen hatolt be az életbe ah­hoz, hogy ki lehessen onnan ir­tani. á^enf szelleme — a tárgya­lások szellemét jelenti. És ez nemcsak Európában és Ázsiában él tovább, hanem utat tör ez a szellem az amerikai kontinensen is. Különösen szem­betűnő eredményei mutatkoznak az ázsiai kontinensen. Ennek a földrésznek népei történelmük nagy fordulópontjához érkeztek. E népek évszázadokig a gyar­mati uralom bilincseiben síny­lődtek, s nemzeti szabadságukért küzdöttek. Harcuk során mérhe­tetlen áldozatokat vállaltak, de nem hiába! Végül is sok száz­millió ember széttörte és lerázta a gyarmati uralom gyűlöletes láncait és kivívta a politikai sza­badságot. ^4.z eSész haladó emberiség őszintén örül annak, hogy Ázsia népei közül sokan már megszabadultak a gyarmati el­nyomástól. Ezek most saját füg­getlen államukat építik. És a ^Szovjetunió kész segíteni ezek- Jnek az államoknak a fejlődését, “mert tudja, hogy az önálló nem­zeti gazdaság és főképp a kor­szerű ipar megteremtése kivi* vott állami függetlenségük meg­szilárdításának elengedhetetlen feltétele. Ázsia népei ismét lát­hatják, hogy a békéért, a gyar­mati rendszer ellen, a gazdasági és kulturális haladásért vívott harcukban biztosan számíthat­nak a Szovjetunióra. India, Bur­ma és Afganisztán ezért logadtn olyan kitörő örömmel és lelke­sedéssel a szovjet vezetőket. Ez a szovjet államférfiak ázsiai út­ijának tanulsága, ezért volt a szovjet vezetők és eme államok vezetőinek találkozása: törté- ;nelnii találkozás. j£gy régi indiai Uözinondu- : szerint soha sem lesz szí I <génv, akinek igazi, jóbaráta vannak. A magyar népnek nu már sok jóbarátja van. Népünk ma már nem kering elhagyottal Jaz elet forgószelében, mint a fel- -szabadulás előtt. És nemcsak jó ; hanem igazi barátaink vannak ;inert az igazi barátság minder megnyilatkozásában kölcsönös. ;Ez a kölcsönös segítés meggyor­sítja a mi új világunk, a szocia­lizmus világának építését is. A mi megújhodásunk így elvá­laszthatatlan az egész emberi­ség felszabadulásának és íel- [emelkedésének nemzetközi ügvé- :től. Karácsony kétezer éves jel­képe az emberiség békére, test­vériségre, megváltásra való tö­rekvésének. Az emberiség meg­váltásának eme évezredes vágj a a társadalmi megújhodás iráni ma már világos előttünk, a szo­cializmus programjával azono­sult. Ez a mi karácsonyi igazsá- unk !

Next

/
Thumbnails
Contents