Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. november (10. évfolyam, 257-281. szám)
1955-11-15 / 268. szám
Ipari termelésünk megjavításának és műszaki színvonala emelésének feladatai (Folytatás az 1, oldalról) Budapestre érkezeit a Szovjetunió Legfelső Tanácsának küldöttsége A Magyar Népköztársaság országgyűlésének meghívására hétfőn délután baráti látogatásra hazánkba érkezett a Szovjetunió Legfelső Tanácsának küldöttsége. A küldöttség vezetője N. M. Pegov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének titkára; tagjai: A. Sz. Boriszenko, J. P, Goncsarova, G. D. Dzsavahisvili, G. V. Jenyutin, P. P. Jermakov; A. P. Zsuravljov, L. Sz. Matfejeva, P. G. Moszkatov, A. A. Mûri- szép, Z. Sz. Omarova, N. I. Szmirnov, V. N. Titov. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának küldöttségét a Ferihegyi repülőtéren ünnepélyesen fogadták. Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke mondott üdvözlő beszédet. A nagy tapssal fogadott üdvözlésre N. M. Pegov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének titkára, a küldöttség vezetője válaszolt. N. M. Pegov beszédét nagy lelkesedéssel fogadták a megjelentek, s hosszasan éltették a szovjet és a magyar nép örök barátságát. (MTI) Uj dolgozók, segély, jutaloiiiüdiilés és Gépipari Minisztérium üzemeiben 1954-ben alig feleannyi dolgozó vett részt továbbképző tanfolyamokon, mint 1953-ban. A hiba az, hogy a szakmai tanfolyamok nem elég vonzóak. A munkások rendszerint nem tapasztalják, hogy a tanfolyam elvégzése után jobban dolgoznának, többet keresnének. Ezért elsősorban olyan tanfolyamokat kell szervezni, amelyek a mindennapi munka jobb elvégzéséhez, az új munkamódszerek elsajátításához tényleges segítséget nyújtanak. A műszaki színvonal viszonylagos elmaradottsága, a munkaerők és a gépek rossz kihasználása és különösen az anyagpazarlás következtében a termelés önköltsége — noha ez év során csökkent — még mindig rendkívül magas, Az 1955, évi önköltségcsökkentés tervét a legtöbb iparágban előreláthatóan — teljesítjük. Őszintén meg kell azonban mondanunk, hogy az ez évi önköltségcsökkentési tervek nem állították túlzottan nagy feladat elé a minisztériumok és az üzemek dolgozóit; Ez azonban elmélyült, körültekintő, tudományosan megalapozott előkészítő munkát igényel, s természeti adottságaink, termelési lehetőségeink és igényeink alapos felmérését teszi szükségessé, Az iparvezetés megjavításával a technikai haladásért Ezután Mekis elvtárs az ipar irányításának kérdésével foglalkozott. Hangoztatta, hogy évek óta harcolunk az államigazgatásban és a vállalatok munkájában is elharapódzott bürokrácia ellen. A minisztériumok és egyéb központi szervek túlzottan gyámkodnak a vállalatok felett, sokszor indokolatlanul csorbítják az igazgatók jogkörét. Az ipari üzemek vezetőit általában nem vonják be rendszeresen az ipar termelési és beruházási terveinek kidolgozásába, a vállalatok profiljának meghatározásába. Egyes minisztériumok és vállalatok már a tervek kidolgozásánál sem fordítanak elég figyelmet a népgazdaság, és különösen a külkereskedelem igényeire. Ezután a tervfegyelem problémáival foglalkozott. Hangoztatta, hogy nagy lazaságok vannak a tervfegyclem terén is. A tervfegyelem lazaságához hozzájárul az is, hogy a vállalatok terveiket eddig rendszerint későn, gyakran a tervidőszak megkezdése után kapták meg. A tervfegyelem megszilárdítása végett feltétlenül szükséges, hogy a vállalatok terveiket a tervidőszak előtt — időben megkapják, ezért az Országos Tervhivatal elnökét és az illetékes minisztereket személyükben felelőssé kell tenni. A műszaki káderekre döntő szerep vár A káderek kiválasztása gyakran nem alapos megismerés és elbírálás alapján történik és ezért túlzottan gyakori a káderek ide-oda mozgatása. Sok vezető nem foglalkozik megfelelően a káderekkel, nem segít* elő azok fejlődését. Ez az oka például annak, hogy Altomáré elvtárs mellett nem nőnek megfelelően a káderek és hogy évek óta saját területéről nem javasolt miniszterhelyettest. Gyakran a káderek megkérdezése nélkül döntenek ügyükben. A kádermunkából még nem sikerült kiküszöbölni a kürokratikus, formális vonásokat. Vannak olyan nézetek, hogy az utóbbi időben túlságosan sok mérnököt és technikust képeztünk ki. Ez az álláspont alapjában hamis és megtévesztő. Noha a műszaki egyetemeken és a technikumokon tanulók száma sokszorosa a háború előttinek, a műszaki káderek száma nem tartott lépést iparunk termelésének bővülésével. Iparunk műszaki színvonala emelésében döntő szerep vár műszaki kádereinkre, elsősorban a termelés közvetlen irányítóira. Nekik kell az új technika bevezetésének élharcosaivá vál- niok, ehhez gyakorlatban és elméletben is tökéletesen el kell sajátítaniok az új technikát. Mindez megköveteli, hogy gyökeresen megjavítsuk az iparban dolgozo káderekkel való foglalkozást, fokozottabban becsüljük meg azokat a mérnököket és technikusokat, akik jelentős eredményeket értek el az ipar műszaki színvonalának és szervezettségének emelésében, biztosítsuk a fiatal szakemberek megfelelő fejlődését, gondoskodjunk műszaki kádereink szervezett továbbképzéséről; „ __ 1 300 forint vállalati segélyt fizettek ki hat dolgozónak a Kinizsi Konzervgyárban. * A héten 50 dolgozóval szaporodott a Kinizsi Konzervgyár munkásainak a létszáma. Az 50 személy között öt olyan elvtárs is részt kére a konzervgyár munkájából, akik most szereltek le a néphadseregből. * A gyár vezetősége és az üzemi bizottság jó munkája jutalmaképpen Varga Erzsébet elvtársnőt, a konzervüzem dolgozóját, kéthetes üdülésre küldi Balaton- füredre. Az önköltségcsökkentés legfontosabb eszköze az anyagtakarékosság A magyar iparban a termékek költségének csaknem 65 százaléka anyagköltség, de vannak olyan iparágak is, például: a textilipar, ahol ez a 80 százalékot is meghaladja. Kézenfekvő tehát, hogy az önköltségcsökkentés legfontosabb eszköze az anyagtakarékosság. 1955 első félévében némileg javult a fajlagos anyagfel- nasználás, azonban nagyon sok :erületen a kép továbbra sem kedvező. A kohászatban például a sínkihozatal ma is 70 százalék körül van, noha az iparilag fejtett országokban 80—82 százalékot is elérnek. A szénbányászatban ez év harmadik negyedévében tovább nőtt a drága valutáért beszerzett bányafa fajlagos felhasználása. A kohászat is lényegesen több kokszot használ fel a megengedettnél. A vegyiparban magas a kizárólag importból beszerzett pirit fajlagos felhasználása. Hazánkban különösen nagy jelentősege van a külföldön vásárolt anyagokkal való takarékosságnak, mivel ipari nyersanyagaink elég jelentős részét külföldről hozzuk be, Az anyagtakarékosság nagy fontosságát — az eddigi tapasztalatok szerint — a minisztériumok, az üzemek vezetői, sőt a párt- és szakszervezeti szervek funkcionáriusai sem értették meg eléggé. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a minisztériumok, a vállalatok már i tervezésnél sem érvényesítik kellőképpen az import-anyagokkal való takarékosság parancsoló követelményét. Egyes minisztériumi vezetők, vállalatok Teremtsük meg a szocialista verseny sikerének feltételeit Eredményeink kivívásában, a szocialista iparosítás sikereiben felbecsülhetetlen szerepe volt már eddig is a munkások, a technikusok, a mérnökök szocialista munkavei senyének. Meg kell azonban állapítanunk, hogy hazánkban a szocialista munkaverseny még nem tölti be teljesen hivatását. Még gyakran formális, szervezése bürokratikus. Sok üzemi, sőt magasabb funkcióban lévő állami, párt- és szakszervezeti funkcionárius is elhanyagolja a szocialista munkaverseny alapvető formáját: a dolgozók közötti párosversenyt, az üzemen belüli versenyformákat. Helyette a vállalat egészére, vagy a kerületre, a megyére vonatkozó — néha szépített — statisztikai adatokkal igyekeznek az igazi versenyt helyettesíteni. A verseny szervezésének ez a módszere nem visz bennünket előbbre egy tapodtat sem. A mi munkásaink szeretnek és akarnak versenyezni, csak meg kell teremteni számukra a versenyzés anyagi, műszaki és szervezési feltételeit. A szocialista versenymozgalom középpontjába a termelési tervek teljesítése mellett — a termelékenység emelése, az önköltség csökkentése és a termékek minőségének javítása kell, hogy kerüljön. Az újítómozgalom mély gyökereket vert hazánkban és az Égyik legeredményesebb mozgaLigazgatói rosszul értelmezett önös érdekből a szükségesnél több anyagot igényelnek. Az ilyen gazdálkodásnak sürgősen véget kell vetni! Nagyon sok anyagot lehet megtakarítani a gépiparban azaltal, ha csökkentjük az öntvényeknél, a kovácsolt alkatrészeknél a felesleges ráhagyást. Az importanyag-felhasználás csökkentésének fontos módja az ilyen anyagok hazai anyagokkal való helyettesítése. Például a csapágyaknál a színesfémeket nemcsak egyenértékű, hanem lényegesen tartósabb és sokkal olcsóbb műanyagokkal helyettesíthetjük. Noha fánk kevés van, az építőiparban nem eléggé hódított még teret a fa-helyettesítő anyagok alkalmazása, Állandóan javítsuk a termékek minőségét Az anyagpazarlás egyik fontos formája a selejt. A legtöbo iparágban — elsősorban a kohászatban és az öntödékben — a selejt magasabb, mint néhány évvel ezelőtt volt. A kohászati és az öntödei selejt nemcsak egyszerűen anyagpazarlás, hanem gyakran veszélyezteti a gépgyártás tervteljesítését is. Feltűnően magas a selejt a bútoriparban, a kötszövőiparban is. A selejt kútforrása az esetek túlnyomó többségében a technológiai fegyelem hiánya. Gyárigazgatóink, műszaki vezetőink nem harcolnak szívósan a selejt csökkentéséért. Nem lépnek fel a törvény szigorával a selejtgyár- tókkal szemben. Ezután Mekis elvtárs a szocialista munkaverseny-mozga- lom kérdéseivel foglalkozott. munkká terebélyesedett. Ennek ellenére sem állíthatjuk, hogy az űjítómozgalom ma már zökkenőmentesen fejlődik. Noha számos intézkedés született az újítómozgalom fellendítésére, még sok bürokratikus akadály, az újtól való félelem, nemegyszer az önzés, vagy az ellenség tevékenysége gátolja munkásaink, mérnökeink, technikusaink alkotókészségének kibontakozását, javaslataik gyors elbírálását, elfogadott újításaik bevezetését. A termelékenység növelésének, az önköltség csökkentésének szinte felmérhetetlen tartaléka a már bevált és csak egyes helyeken alkalmazott újításon elterjesztése. Ehhez azonban — a többi között — az is szükséges, hogy az újítás bevezetésében közreműködő vezetőket erre anyagilag is ösztönözzük. Az egyes országok gazdasági adottságait és szükségleteit messzemenően figyelembe vevő tervszerű nemzetközi munka- megosztás továbbfejlesztése lehetővé teszi a sorozatgyártásnak és a termelés szakosításának olyan jelentős fokozását, és ennek hatására a munka termelékenységének olyan ütemű növelését és az önköltség olyan mértékű csökkentését, melyet egyetlen ország sem képes kizárólag saját erejéből megvalósítani. — Ezért a közeljövőben lényegesen fokoznunk kell a nemzetközi munkamegosztást, Fokozzák a górék építésének ütemét! A megye területén mindenfelé csővázas górékat építenek az idei gazdag kukoricatermés tárolására. A vasvázas górékat a Kiskunfélegyházi Gépgyár dolgozói készítik, a betoncölöpöket — amire aztán csavarral ráerősítik az előre elkészített vasszerkezetet — a megye ktsz-ei végzik. Sürgős, fontos munkára kaptak megbízást a ktsz-ek dolgozói, de ez nem mindenütt talált megértésre. A górék építése vontatottan halad. A Kalocsai Építő KTSZ adminisztrációs nehézségekre való hivatkozással késve fogott munkához. Kecelen sem vették a legfontosabb feladatnak a górék építését. A Soltiak, bár csinálták, de hanyagul. Nem vigyáztak a csavarok helyére, így hosszadalmas, fárasztó munkával lehet csak a vasszerkezetet a betoncölöpökre erősíteni. Vannak, akik szakemberhiányra hivatkoznak, pedig ez sem kifogás, hiszen egy jó szakember irányításával segéderőkkel is el lehet végezni a betonozást. A halogatók, objektív nehézségeket keresők vegyenek példát a Tompái Vegyes KTSZ dolgozóiról, akik határidőre elkészítették a négy 15 vagonos kukoricagórét. A dunapatajiak is szépen haladnak a munkával, a szabadszállásiak pedig még szükséggórékat is készítenek. A Madarasi Építő KTSZ tagjai még a hozzájuk távoleső helyeken is pontos, jó munkát végeznek. Az anyagban nincs hiány, a ktsz-ek rendelkezésére áll. Most már csak rajtuk a sor, hogy gyors és pontos munkával megfelelő tárólóhelyeket készítsenek a gazdag kukoricatermésünknek. Legyenek a pártszervezetek a technika fejlesztéséért folyó harc hajtóerői A termelés műszaki fejlesztésének nélkülözhetetlen feltétele, hogy az ipar pártirányítását és a dolgozók között végzett politikai munkát tovább javítsuk. Pártfunkcionáriusaink többsége ma már látja, hogy az ipar és az egész népgazdaság technikai bázisának fejlesztése szocialista építőmunkánk egyik kulcskérdése, tehát az új technika bevezetése nem szűk értelemben vett gazdasági kérdés, hanem elsősorban politikai, harci feladat. Az üzemi pártszervezeteknek és az iparral foglalkozó pártbizottságoknak behatóbban kell tanulmányozniuk az ipari üzemek munkáját, alaposabban kell foglalkoznak a termelés műszaki es gazdasági kérdéseivel. A pártszervezetek az űj technikáért folyó harc fő hajtóerői legyenek. A legfontosabb a pártszervezetek munkájának megjavításában a tömegekkel való kapcsolat elmélyítése. Tartsák egyik legfontosabb kötelességüknek, hogy a dolgozók észrevételei, helyes javaslatai minél rövidebb idő alatt megvalósuljanak. Különösen fontos, hogy pártszervezeteink az eddiginél sokkal alaposabban foglalkozzanak területük káderproblémáival. Különösen fontos a figyelmet felhívni azokra a nagytudású műszaki értelmiségiekre, akiknek túlnyomó többsége a népi demokráciában becsületesen megállta a helyét, kiveszi részét a szocialista építésből. El kell érni, hogy ezeket a régi szakembereket megbecsülés, bizalom vegye körül, hogy, munkájukban lépten-nyomon érezzék a párt támogatását, hogy bátran kezdeményezhessenek és ne féljenek azoktól a nehézségektől, amelyek az új műszaki megoldások keresésével járnak; Pártszervezeteink megkülönböztetett gondot fordítsanak fiataljaink szakmai cs politikai képzésére, erkölcsi nevelésére. A szakszervizetek őrködjenek azon, hogy a nehéz és munkaigényes munkák gépesítésével a dolgozók munkakörülményei állandóan javuljanak, az üzemi vezetők a munkavédelmi intézkedéseket betartsák, a műhelyek, az üzemek egészségesebbé váljanak. Befejezésül Mekis elvtárs ösz- szefoglalta a feladatokat. — Központi Vezetőségünk jelen ülésé — mondotta — hosszú időre megjelöli, kitűzi az elsőrendű célokat. Holnapi eredményeinket azonban a ma sikeres munkájával tudjuk csak megalapozni. Másfél hónap van még hátra ebből az évből, utána hozzákezdünk a második ötéves tervünk megvalósításához. Ahhoi hogy új ötéves tervünket sikerrel tudjuk elindítani, teljesíteni kell ez évi feladatainkat. Pártunk bízik abban, hogy iparunk valamennyi dolgozójs megérti az ipar előtt álló feladatok jelentőségét, magáévá teszi a Központi Vezetőség által most megjelölt utat, amely a szocializmus építésének, országunk gazdasági felemelkedésének, * népjólét emelésének, dolgozó népünk anyagi és kulturális szükségletei maximális kielégítésinek egyedül helyes és járható útja.
