Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. november (10. évfolyam, 257-281. szám)

1955-11-11 / 265. szám

w A november 7-i begyűjtési verseny eredménye November 7 tiszteletére be­gyűjtési verseny indult a me­gyében. Az elért eredmények le- mérése megtörtént, s eszerint az első helyre a járások kö­zül Kiskunfélegyháza került. Második lett a dunavecsei já­rás, harmadik a kunszentmikló- si, negyedik a kiskőrösi, ötödik a kecskeméti, hatodik a bácsal­mási, -hetedik a kiskunhalasi, nyolcadik a kalocsai, kilencedik a bajái járás. Városok között is első lelt Kiskunfélegyháza. A máso­dik helyet Kecskemét érte cl, Baja a harmadik, Kis­kunhalas a negyedik. A verseny ünnepi hetében a begyűjtési terv végrehajtása 3,18 százalékkal emelkedett az egész megyében, ennek következtében tényleges tervteljesítés 60,18 szá­zalék. Az eredmény tehát még min­dig nagyon kevés, tekintettel arra, hogy alig két hónap alatt be kell gyűjteni a hátralévő 39,82 százalékot. Emel­lett a hátralékok begyűjtésével is lemaradt a megye, hiszen a hátraléknak mindössze 15,95 szá­zalékát gyűjtötlék De eddig. Hol lehet a hiba? Elsősorban ott, hogy a begyűjtési megbízottak nem végzik elég erélyesen feladatukat. Nem elég körültekintőek, nem elég találékonyak. Kunszentmik- lósi járásban történt meg a kö­vetkező két eset. A begyűjtési megbízott Szűcs János szabad- szállási lakosnál járt kint, a gazda a szárkúp alá rejtette ku­koricáját, hátha így megúszhat­ja a beadást, a begyűjtési meg­bízott pedig nemhogy nem ta­lálta meg a terményt, hanem annyiban hagyta a dolgot. — Ugyanez történt Tabajdi Tóth János szabadszállási kuláknái, annyi különbséggel, hogy itt a szalmába volt rejtve a kukori­ca. Megbízotlaink gyakran — transzferálás helyett — újabb határidőket adnak a hátralékos termelőknek, pedig ez nem minden esetben indokolt. Engedékenységükkel csak azt érhetik el, hegy a ter­melők nem veszik majd komo­lyan állam iránti kötelezettsé­gük teljesítésének fontosságát, pedig ettől függ, hogy közellátá­sunk legcsekélyebb fennakadás­tól is mentes legyen. A GENFI HELYZET A genfi négyhatalmi értekezlet szerdai ülésén a külügyminisz­terek folytatták az európai biz­tonsági kérdés és a német pro­bléma megvitatását. A szovjet küldöttség nagyfontosságú, új javaslatot terjesztett elő »Az Európában fennálló államcso­portok közötti szerződés alapel­vei« címen. A Szovjetunió által benyújtott egyezménytervezet 3 alapelve a kővetkező: 1. A NATO-hoz tartozó és a párizsi egyezményeket aláíró ál­lamok egyfelől és a varsói szer­ződést aláíró államok másfelől kötelezettséget vállalnak, hogy nem vesznek igénybe fegyveres erőt egymás ellen, kivéve azt az esetet, ha támadás éri őket. 2. Az említett államok kötele­zettséget vállalnak, hogy a köz­tük felmerülő és a békét fenye­gető vitás kérdések elintézése érdekében tanácskozni fognak egymással. 3. Az egyezmény ideiglenes jel­legű lenne és az európai kollek­tív biztonsági szerződés megkö­téséig maradna érvényben. A másik javaslatban a szovjet küldöttség javasolja, hogy Németországból három hó­napon belül vonják ki a kül­földi csapatokat. Miután a nyugati külügyminisz­terek nem foglaltak állást ezzel kapcsolatban, a szovjet küldött­ség olyan értelemben módosítot­ta javaslatát, hogy a négy nagyhatalom német- országi csapatainak létszá­mát csökkentsék a jelenlegi állomány 50 százalékára. A szovjet küldöttség hangsú­lyozta, hogy véleménye szerint ez kedvező hatással lenne a né­met kérdés megoldásához szük­séges előfeltételek kialakítására. A tanácskozáson a nyugati külügyminiszterek is előadták nézeteiket. A sajtólcommentá- rckból kitűnik, hogy Németor­szág kérdésével kapcsolatos ál­láspontok között egyelőre nem jött létre közeledés. Sőt több lap genfi tudósítója beszámol arról, hogy a külügyminiszteri konfe­rencia jelenleg »kisebbfajta vál­ságon« megy át. A helyzet most a következőképpen áll: a három nyugati külügymi­niszter továbbra sem haj­landó hozzáfogni a német egység előfeltételeinek meg­teremtéséhez és a kollektív biztonság azonnali megszer­vezéséhez. A nyugati külügyminiszterek ragaszkodnak ahhoz, hogy Mo­lotov fogadja el Németország egyesítésére vonatkozólag azt a PÁRIZS. Szidi Mohammed ben Jusszef, marokkói szultán kedden Saint-Germain-en-Laye- ben fogadta a Marokkói Kom­munista Párt küldöttségét, me­lyet Ali Jata, a párt titkára ve­zetett. A kihallgatás után a küldött­ség tagjai nyilatkozatot adtak ki. A nyilatkozatban a Marok­kói Kommunista Párt többek között megelégedéssel állapítja meg, hogy Szidi Mohammed ben Jusszef nek a trónra való vissza­térésével véget ért az uralkodó­válság és ez döntő mértékben a marokkói nép hősies harcának s ama megszámlálhatatlan áldo­zatnak köszönhető, amelyet a tervüket, amelyet évek óta han­goztatnak. Ök azonban tovább­ra sem hajlandók elismerni a Német Demokratikus Köztársa­ság létét, nem hajlandók meg­hívni a konferenciára Kelet- és Nyugat-Németország képviselőit, hogy velük együtt dolgozzák ki az egyesülés feltételeit. Tovább­ra is hangoztatják, hogy csak egyetlen törvényes német kor­mányt ismernek el, vagyis a bonni kormányt. Molotov beszédében meggyőző érveléssel hárította el azokat a nyugati törekvéseket is, ame­lyeknek az a szándékuk, hogy eltorzítsák és félremagyaráz­zák a négy kormányfő által a külügyminiszterek számá­ra megadott irányelveket. Molotov beszédében hangoztat­ta, hogy a genfi szellem arra kötelez: a vitás kérdések meg­oldására törekedjenek nép vállalt, élén a munkások­kal és a parasztokkal. DELHI. Mint a Times of India jelenti, Ramesvari Nehru, az ázsiai szolidaritás indiai bizott­ságának elnöke kedden egy saj­tóértekezleten kijelentette, hogy a bizottság egész sor intézkedést kíván tenni az ázsiai szolidari­tás megszilárdítására. A bi­zottság kampányt akar indítani a békés egymás mellett élés öt alapelvének és a bandungi érte­kezlet határozatainak népszerű­sítéséért. Ezenkívül arra törek­szik, hogy mozgalmat indítson a leszerelésért, a gyarmati rend­szer és a faji megkülönböztetés ellen. Ez történt a nagyvilágban A nap eseményeiből Haladó irodalmi hagyományainkból Katona József születésének évfordulójára 164 évvel ezelőtt szü­letett Kecskeméten a legnagyobb magyar drámaíró, Katona Jó­zsef. Szülei városi sze­gényemberek voltak, az esketési anyakönyv be­jegyzése szerint plebe­jusok, vagyis jobbágy­sorban élő polgárom Apja, aki néhány gim­náziumi osztályt is vég­zett, takácsmester volt, de ipara mellett kisebb városi tisztségeket is v;selt: volt városi tize­des (kézbesítő), hites polgár (hajdú) és sáfár. A.nyja régimódi, egy­szerű parasztasszony volt, valószínűleg írni- olvasni sem tudott. Katona a szegényem­berek világának örök­ségét vitte magával az irodalomba. De nem akármilyen szegényem­berekét. Kecskemét la­kói jogi helyzetük sze­rint a jobbágysághoz tartoztak ugyan, hi­szen városuk földesúri hatalom alatt állt. még­sem osztoztak a jobbá­gyok személy szerinti kötöttségeiben, mert a város egy összegben váltotta meg földesúri tartozásait. A város la­kói így mentesültek az állandó, megalázó zak­latásoktól, s a maguk közül választott tanács viszonylag önállóan in­tézte ügyeiket. Katona világszemléletének ki­alakulását jelentős mó­don befolyásolta csa­ládjának és városának jogi helyzete. Alulról­jött ember szemével nézte az ország hely­zetét, de nem a föld­hözragadt, megalázott jobbágy, hanem az ön­álló, öntudatos, kötött­ségektől mentes ember szemével. Városának azonban nemcsak társadalmi helyzete, hanem törté­nelmi hagyományai is hozzájárultak emberi magatartásának és írói látásának - kialakulásá­hoz. Házuk az akkori város széléhez közel áiit, szinte a szeme eiőtt feküdt a szabad természet. De nem a pusztai táj romantiká­ja fogta meg a lelkét, mint később Pe­tőfiét és Jókaiét, hanem a néhány temp­lomrom által felidézett múlt, Kecskemét kör­nyékének a török idők­ben szinte nyomtala­nul elpusztult törté­nelme. Egész életében gyűjtötte az adatokat szülővárosa történeté­nek megírásához, s drá­ma-átdolgozásai közt is \ an olyan, amelyben a Kecskemét környé­kén elterülő puszták elképzelt középkorát akarja életre kelteni. A szülővárosától ihle­tett történelmi érdeklő­dés vezette legnagyobb művének, a Bánk bán­nak tárgyához is. Katona munkássága természetesen nem ért­hető, nem magyaráz­ható csupán kecskemé­ti előzményekből. Ma­gába szívta ő, mindazt a tapasztalatot és mű­veltséget, amelyet Ma­gyarország, sőt Európa adhatott abban az idő­ben. Az első gyökerek azonban kecskeméti ta­lajból sarjadtak, érre ma is büszkék lehe­tünk. Katona életműve azon­ban nagyszerű tanítás is számunkra. Kecs­keméten ma ismét sarjadozni kezd az iro­dalmi élet. írók, költők igyekeznek a mai Kecs­kemét és környéke problémáit megszólal­tatni. Katona arra ta­nítja őket, hogy sze­ressék városukat, de igyekezzenek szemha­tárukat minél átfogób- bá tágítani. Egy város­ról is csak az egész or­szágon,. az egész vilá­gon iskolázott ésszel és szívvel lehet igazat, lényegbevágót írni. Orosz László, a TTIT tagja. Egy jó szeminárium Este 6 óra. Már erősen besö­tétedett. Az Orgoványi Földmű­vesszövetkezet irodájában egy­más után gyülekeznek a marx­izmus—leninizmus alapjai tan­folyam hallgatói. Veres elvtárs, a propagandista órájára pillan­tott. — Elvtársak — mondotta — még néhány percet várunk, még nincs itt mindenki, addig néz­zék át mégegyszer jegyzeteiket. Megkezdődött a szeminárium. Veres elvtárs feladja az első kérdést a hallgatóknak. Mit ta­nít a marxizmus—lenmizmus a társadalom fejlődéséről? Alkér- déseket is ad hozzá, hogy a hallgatók rendszerbe tudják szedni válaszaikat. Kis szünet következik, majd jelentkezik az első hozzászóló. Csernus elvtárs az ősközösségi társadalomról be­szél. Amikor az ősember az első szerszámot elkészítette, az egy­szerű kőbaltát, rálépett a fejlő­dés útjára. Ennek rendkívüli je­lentősége volt. Majd Kelemen elvtárs fűzte tovább a szót. Az ősközösség és a rabszolgatársav dalom közötti átmenetről be­szélt. Itt vita fejlődött ki a hall­gatók között, hogy vajon a kő­balta, az első szerszám volt-e az ősközösség bukásának oka? Ve­res elvtárs türelmesen figyelte' a vitát és a hallgatókra bízta a kérdés eldöntését. Nagy Ella elvtársnő hozzászólása tisztázta a kérdést: a rabszolgatársada­lom csak akkor jöhetett létre, amikor az ember már nemcsu- pún a saját szükségletét tudta megtermelni, hanem termékfe­lesleget is képes volt előállítani» A propagandista vezetési módszere Veres Sándor elvtárs, propa­gandista előtt gondosan elkészí­tett vitavezetési vázlat feküdt. Nem sajnálta az időt a felkészü­lésre és a vázlatkészítésre. A vitába Veres elvtárs nagyon ritkán szólt csak bele. Hagyta, hogy a hallgatók vitatkozzanak. Ha azok elvi tévedésbe estek, akkor sem szólt, várta, hogy a többi hallgatók tisztázzák a kérdést. Amikor a vita elakadt, akkor segített a hallgatóknak, de csak egy alkérdés feladásá­val, s így csaknem minden kér­dést már a vita során tisztázni tudtak. Hogy ez a vezetési mód­szer mennyire helyes, mutatta az is, hogy mindenki belekap­csolódott a vitába, némelyek egész beletüzesedtek. Veres elvtárs igen gondosan felkészült a következő téma elő­adására is. Előadását legépelte, így ismételten átnézhette elő­adását és elvi hibát nem köve­tett el. Előadása érdekes, színes volt s azt az oktatáson részve­vők mindvégig figyelmesen hall­gatták. Amin még javítani kell: A szemináriumról öt hallgató hiányzott. A hiba főoka abban rejlik, hogy a községi párt-alap- szervezet nem törődik eléggé a pártoktatással. Még most sem tartották meg azt a taggyűlést, melyen a partokLitás helyzetét kellett volna megvitatni. Veres elvtárs foglalkozik a hallgatói­val, s ennek köszönhető, hogy az első oktatási nap óta jelentő­sen javult a hallgatók részvéte­le a foglalkozásokon. Egymaga azonban nem képes arra, hogy minden hallgatójával külön fog­lalkozva biztosítsa azok megje­lenését. Ebben a párt-alapszer- vezetnek is segíteni kell. Nagy Ottó •yW>AZVWWVWVWWW%^^VSA/V>^A^WWWWWVWWVWVWWVWWWWWVW ... és ez még nem is csúcsforgalom! Lassacskán a naptár utolsó napjaihoz közeledünk, vége­idé jár az esztendő. A bajai járásban, most az év végén, különösen megfontolt politikai és szervező munkára van szük­ség, hogy az őszi mezőgazda- sági munkákat befejezzék és pótolják a mulasztásokat, me­lyek a beadásban az utolsók közé szorították ezt a gazdag területet. Minden halandó úgy gondolná, hogy ilyen körül­mények között valóban min­den intézmény a legalaposabb szervező munkával, a tenni­valók megfontolt összehango­lásával harcol a hibák ellen és azért dolgozik, hogy a má­sodik ötéves terv kezdetére, ne maradjon adósság a járásban, biztosítva legyen a jövő évi bőséges termés alapja, az őszi vetés. Nos, nézzünk csak bele a já­rás legtávolabbi községe, Her­cegszántó tanácsvezetőjének s párttitkárának jegyzeteibe! 1955 október 9-én a következő járási szervek vezetői és munkatársai jártak cgy-két órás, — sokan közülük csak háromnegyedórás — megbe­szélés erejéig a hercegszántói tanács vezetőjénél és a hely­beli pártszervezet titkáránál: Sárosi elvtárs, a járási tanács begyűjtési osztályvezetője, Nyilas elvtárs, a pénzügyi osz­tály vezetője, Vuity elvtárs, ugyancsak a járási tanács mezőgazdasági osztályától, Göldner Vilmos elvtárs, a já­rási tanács egyik előadója, Ke­lemen Imre elvtárs, a begyűj­tési csoport vezetője. A községi vezetők fohász­kodtak: csak már más ne jöj­jön. A fohászkodás azonban hiábavaló yolt. Megérkezett és jóegynéhány szempontot el­mondott a Baromfikeltető Vál­lalat egyik bajai és kecske­méti munkatársa, valamint a Selyemgubötenyészíő Vállalat megbízottja. Beszélgetést foly­tatott a párt és a tanács veze­tőjével Palkó elvtárs is, a já­rásbíróság végrehajtója, vala­mint a JASZÖV két munka­társa, Bárdos elvtárs, a járási könyvtár kiküldötte, Bánáti Tibor elvtárs, a járási kultúr­otthon igazgatója, (kíséretében volt- egy fővárosból ideérke­zett elvtárs is). Megfordult a tanácsnál dr. Mihály Gyula járási tisztiorvos. Számoljuk csak össze! A já­rási tanácsnak üt vezető dol­gozója járt aznap Hercegszán­tón és rajtuk kívül, a külön­böző szervek és vállalatok képviseletében — amint a fenti felsorolásból kiderül — még tíz ember. Mindannyian fontoä ügyben jöttek, de a legtöbb­jük csodálatosképpen félórás beszélgetés után, megelége­detten, mint aki jól végezte dolgát, cl is távozott. Ha csak félórát számítunk is cgy-cgy kiküldött által elmondott szempontok meghallgatására, nem nehéz kiszámítani, hogy édes-kevés ideje jut a helyi vezetőknek arra, hogy a köz­ség ügyeiben érdemleges in­tézkedést tegyenek. Bizony, ez eléggé riasztó kép. Felmerül a kérdés, ho­gyan hangolták össze munká­jukat azok a szervek, ahonnan több kiküldöttet is útnak indít­hattak egy napon Hercegszán­tóra? (Nem is beszélve a ren­geteg útiköltségről és kikül­detési díjról.) Most, amikor minden erői arra kell összpontosítani, hogy a járás az őszi mezőgazdasági munkákban és a beadásban is pótolja mulasztásait, a2 ilyen jelenségek tűrhetetlenek: És mi a véleménye minder­ről Bedzsula elvtársnak, a hercegszántói pártszervezet titkárának? Az ő véleménye szerint ez a népes gyülekezet még nem is jelentett csúcsfor­galmat. Vannak napok, ami­kor ennél többen is megfor­dulnak Hercegszántón külön­böző »fontos« ügyekben. A járási párt- és állami szervek vezetői körültekintőb­bek is lehetnének. Nem árta­na, ha tudná a jobbkéz, hogy mit csinál a bal. Kevesebb futó látogatással és több kon­krét, a helyszínen nyújtott se­gítéssel javíthat csak a bajai járás is eredményein. {

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents