Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. november (10. évfolyam, 257-281. szám)

1955-11-03 / 259. szám

À PÁRTOKTATÁS ANYAGÁHOZ A marxízmus-lenmízmus tanítása az osztályokról A MARXIZMUS—LENINIZ­MUS azt tanítja, hogy a társa­dalomtan nem mindig voltak osztályok és nem is lesznek örök­ké. Az osztályok keletkezését oda lehet visszavezetni, amikor a termelőerők fejlődése elérte azt a fokot, hogy az ember Saját szükségletén túl is képes volt termelni. Vagyis létrejött a több- lettermék és ezzel együtt az em­ber kizsákmányolásának lehető­sége. Ennek alapján lehetővé vált, hogy egyesek birtokukba vegyék a termelőeszközöket, ez­zel másokat dolgoztassanak, ők maguk pedig ezentúl csak az irányítással foglalkozzanak. Le­hetővé vált ez azért, mert a köz­vetlen termeléssel foglalkozók már annyit voltak képesek ter­melni, hogy ezt a kisebb csopor­tot is eltarthatták. A TÁRSADALOM TEHÁT két osztályra szakadt, egyrészt azokra, akik a termelőeszközök birtokosai lettek, vagyis a ki- zsákmányolókra, másrészt azok­ra, akik nem rendelkeztek ter­melőeszközökkel és kényszerül­lek a vagyonosok szolgálatában a közvetlen termelést végezni, vagyis a kizsákmányoltakra. Az osztályok keletkezésének tehát a magántulajdon megjelenése volt az oka. A társadalom további fejlő­dése során, a különböző társa­dalmi termákat, különböző osz­tályok képviselik. Ennek meg­felelően ismerjük a rabszolga- társadalcmban a rabszolgatartók e-s rabszolgák osztályát, a feuda­lizmusban a hűbérurak és job­bágyok osztályát, a kapitaliz­musban a tőkések és bérmunká­sok osztályát. Latjuk tehát, hegy uz egyes osztályok létezése meg- határozett társadalmi rendszer­hez van kötve. Ezek egyben az adott társadalmi rendszer alap- vetö osztályai. LENIN az osztályok egyik is­mérvének éppen azt határozza meg, hogy az osztályok a társa­dalmi termelés történelmileg meghatározott rendszerében mi­lyen helyet foglalnak el. Mire utal ez a meghatározás? Először is arra, hogy az osztályok elem­zését nem szabad elszakítani az adott társadalmi rendszertől. Másodszor, hegy az osztályok az illető társadalmi rendszerben különböző helyet foglalnak el, az egyik uralkodó, a másik alá­rendelt. Például a munkásosz­tály a kapitalizmusban aláren­delt helyet foglal el, a szocialis­ta társadalomban pedig a hata­lom birtokosa. Tehát az egyes osztályok elemzésénél mindig abból kell kiindulni, hogy mi­lyen társadalmi formáról van szó és az az osztály ott milyen helyet foglal el. Lenin elvtárs rámutat arra is, hogy az osztályok másik alap­vető ismérve, a termelőeszközök­höz való viszonyuk. Azoknak, akiknek a termelőeszközökhöz egyforma a viszonyuk, egy osz­tályt alkotnak, közös osztályér­dekeik Vannak. Azért alapvető ez az ismérv, mert ez határozza meg az osztályok valamennyi is­mérvét. Valamely osztály azért uralkodó az adott társadalmi rendszerben, mert a fő termelő- eszközök birtokosa, más osztály azért alárendelt, mert meg van fosztva azoktól. Az előbbiekben láttuk, hogy a társadalom osztá­lyokra tagozódásának éppen a termelőeszközök magántulajdo­nának kialakulása volt az oka. Ez tette lehetővé, hogy az egyik osztály a másik fölött uralkod­jon és kizsákmányolja azt. Eb­ből arra lehet következtetni, hogyha megszűnik a termelőesz­közök magántulajdona, megszű­nik az emberek kizsákmányo­lásának lehetősége, akkor nem lesznek többé ellentétes érdekű osztályok, nem lesz alá- és fölé­rendeltség, a dolgozó nép maga gyakorolja a hatalmat. A TERMELŐESZKÖZÜK ma­gántulajdonának megszüntetése, a burzsoázia hatalmának meg­döntése, a proletáriátus törté­nelmi hivatása. Ennek a harc­nak a végigviteléhez a proleta­riátusnak szövetségesekre van szüksége. Ahhoz, hegy a proletá­riátus helyesen tudja megválasz­tani szövetségeseit, figyelembe kell venni az osztályok harma­dik ismérvét i=, a munka társa­dalmi szervezetében játszott sze­repüket az embereknek. Nyil­vánvaló, hogy ez a szerep is a termelőeszközökhöz való vi­szonyból ered. A kizsákmányoló társadalmak­ban, így a kapitalizmusban is, az uralkodó osztály saját kivált­ságává teszi a magasabb szak­tudást és ezzel a termelés irányí­tásának szerepét is. Az elnyo­mott tömegek szerepe csak a tőkések érdekeit szolgáló nehéz fizikai munka végzése. A mun­ka csak a szocialista társada­lomban válik becsület és dicső­ség dolgává, a hazaszeretet ügyévé. A szocializmust építő országok, így a mi hazánk is már bebizonyította, hogy a dol­gozó nép fiai igenis képesek a termelés irányítására, ha adva van a letté tőség a magasabb szaktudás elsajátítására. AZ IMPERIALIZMUS IDE­JÉN a tőkések és földbirtoko­sok osztálya, mar nemcsak a fizikai munkát nem végzi, de fokozatosan kivonja magát min­den munka alól. Élősdivé vál­nak, henyélnek, külföldön szó­rakoznak. A termelés irányítá­sát átadják az igazgatóknak, in­tézőknek. Ezeknek a szerepük az uralkodóosztály kiszolgálása, a dolgozók fölötti hajcsárko­dás lesz, hogy a maguk kényel­mesebb életét biztosíthassák. — Nyilvánvaló, hogy nem lehetnek a proletáriátus szövetségesei a tőkések elleni harcban, hisz azok fizetik meg őket; Ahhoz, hogy helyesen ismer­jük fel az osztályviszonyokat, el tudjunk igazodni az osztályharc bonyolult feladatai között, hogy világosan lássuk, hogy kik ellen kell harcolni és kiket lehet be­vonni ebbe a harcba, Lenin elv­társ meghatározása alapján vé- gülis meg kell vizsgálni az em­bereknél a jövedelem megszer­zésének módját és mértékét. Ez az ismérv is teljes egészében a termelő eszközökhöz való vi­szonytól függ. Aki amilyen mér­tékben rendelkezik termelőesz­közökkel, olyan a jövedelem megszerzésének módja és mérté­ke. Például a kapitalizmusban a tőkések és földesurak rendelkez­nek a termelőeszközök döntő többségével, jövedelmük meg­szerzésének a módja tehát a ki­zsákmányolás és ennek megfe­lelő a mértéke. FOGLALKOZNUNK KELL itt a dolgozó parasztsággal, tekint­ve, hogy ő is rendelkezik terme­lőeszközökkel. Van tehát tulaj­dona, de látni kell, hogy ez kis tulajdon. Jövedelmének meg­szerzési módja tehát egyéni munka és nem kizsákmányolás, ennek megfelelő a mértéke is. Érdekelt tehát a kizsákmányolás elleni harcban, a szocialista tár­sadalom felépítésében, ahol sen­ki nem juthat munka nélküli jövedelemhez, mindenki képes­ségei szerint dolgozik és végzett munkája mértéke szerint része­sedik a termelt javakból. A dol­gozó paraszt lehet tehát csak a proletáriátus szövetségese a tőke elleni harcban. LÁTJUK TEHÁT, hogy Lenin eivtárs az osztályokhak négy is­mérvét sorolja fel, melyeknek alkalmazása alapján világosan kitűnik, hogy a proletariátusnak milyen osztályok ellen kell kí­méletlen osztályharcot folytatni, és kik lehetnek a szövetségesei. Könnyű belátni, hegy ezeket a/, ismérveket együttesen kell al­kalmazni, ellenkező esetben, egyes ismérvek kiragadásával tévedésekbe eshetünk. Mint lát­tuk azt a dolgozó parasztság ese- tében is, hogy nem lehet, csak a magántulajdon alapján megítél­ni az osztályokat, bár az az alap­vető, de figyelembe kell venni a többi ismérveket is. Nagymarosi Kálmánné Mamusity Adám, a termelőszövetkezet megbecsült tagja Fiatal éveiben min­den ember igyekszik elképzelni öregségének napjait. Akkorra béké­re, nyugalomra vágyik, így volt Mamusity Adám is, a felsőszent- itáni Vörös Október Termelőszövetkezet tag­ja. Hány álmatlan éj­szaka rontotta nyu­galmát, mennyi sivár kétség között töltött gyötrődés volt az ám, ha fiatalon öregségére gondolt, a rendszer ke­gyetlenségére, amely míg dolgozni tudtak ki- uZsorázta őket, hogy vé­gül nyomorba taszítsa íz embereket. A felszabadulás után megváltozott az élet, megváltoztak a tervek a Mamusity-családban is. Adám bácsi 1552- ben már a Vörös Csil­lag tagja volt. Hat­vanöt munkásév nyom­ta ekkor a vállát. — Az idősek ta­pasztalatait nem nél­külözhetjük — mond­ták a szövetkezetbeliek is örömmel fogadták maguk közé Áriám bá­csit. Azóta pedig nagy lelkiismeretességgel és nagy szeretettel gon­dozza az állatokat. Az istálló sarkába hordott friss szénán be­szélgetünk. Arról nem szívesen beszél, ami el­múlt. , — Tudja, a rosszra nem, szívesen emléke­zik az ember, ha eny- nyi szépet talál a jelen­ben, — s azzal előveszi munkaegységköhyvecs- kéit. Úgy őrizgeti őket, mintha talizmánok Vol­nának. Mindig magá­nál hordja, nem Válik meg tőlük. Vele volt még az üdülés Ideje alatt is Balatonjüre- den. Büszkén mutatja lapjait. 1953-ban 365 munkaegység, 1954-ben 659, ebben az évben pedig már eddig 550 tanúskodik jó munká­járól. 1954-ben 23 má­zsa búzát, 7 mázsa árpát, 50 mázsa ku­koricarészesedést vitt haza, készpénzben pe­dig kér eken 3000 forin­tot, Az idén csak elő­legként 22 mázsa búzát és 8 mázsa árpát kapott Adám bácsi. Figyeli az arcomat, lesi a tekintetemet, ugyan mit szólok hoz­zá? Fróbálok-e kétel­kedni a számok igaz­mondásában. — Ugye Adám bácsi, régen jó lett volna any- nyi pengő évi kéréséi, mint amennyi most a munkaegység? — Hát bizony jó lett voina. De akkor a ke­nyérre való melleit leg­feljebb 160—200 pengő készpénz járandóság­hoz jutott az ember. Hogyan vághatott a múltban a magamfajta szegény ember disznót, hogy egész éven át le­gyen »zstrozója,«? Ma? — és tisztán csillogó szemel kerekre nyílnak — ma nézze meg, két disznót a saját kony­hámra, a magunk szükségletére hizlalok. — Persze, ahogy egy kicsit Összeszedtük ma­gunkat, ei»ő volt, hogy pótoljam azt, amit ré­gen nem tehettem. Bútort vettem a lá­nyomnak, akit már jó­val ezelőtt férjhezad- ícm. A vőnek is jutott egy motorkerékpárra való, a gyerekeknek meg ruhanemű, cipő. Adám bácsi 22 lovat gondoz nagy szorga­lommal és igyekezet­tel. Három év alatt sok hasznot hajtott jó mun­kájával a szövetkezet­nek. Meg is becsülik a csoport tagjai, s nem múlik el olyan nap, hogy meg ne kérdezné valaki: — Nem nehéz még a munka, Ádávi bácsi? Csak szóljon ám, meri mi szívesén Segítünk... — Nehéz? Ugyan mit gondoltok? Az a hat­vannyolc esztendő még item a világ végei — tréfálkozik Adám bá­csi, s munka után, mi­kor este hazatér, boldo­gan, elégedetten ül le kicsi unokái közé, hogy megtalált nyugalmi­nak, örömének sók szép m c síjét): l szóra kc~ tat - ná. őket.., B, L, * 'A szovjet mezőgazdaság tapasztalataiból Télen is értelünk el magas tejhozamnt Irta: A. Nyikolajeva, a Szocialista Munka Hőse, » »Gyele Oktyabrja« kolhoz fejőnője A téli istállóban való tartás ideje területünk viszonyai között körülbelül 210 napig tart, s erre mi mindig gondosan felkészü­lünk. Hiszen azt, amit télen elmulaszt az ember, nem pótolhatja nyáron, bár ez az időszak a legkedvezőbb arra, hogy magas tej­hozamot érjünk el. Harcolunk az ellen, hogy csak időszakonként érjünk el magas tejhozamot és a téli hónapokban biztosítjuk az évi tejhozam 45—50 százalékát. A múlt évben például minden gondozásomra bízott tehéntől átlagban 4477 kilogramm tejet fej­tem és ebből 2348 kilogrammot (vagyis 50,2 százalékát) a téli hónapokban. Januárban a tehenek átlagos napi tejhozama csak­nem 10 kilogrammot tett ki, februárban egy-egy tehéntől 434 kilo­gramm tejet fejtem, vagyis 30 kilogrammal többet, mint július­ban, márciusban pedig a júniusi 499 kilogrammal szemben 538 kilogrammot. November és decemberben, amikor sok tehén el­apasztott a csoportomban, az átlagos havi tejhozam 200 kilogram­mot tett ki. Amint a tapasztalatok bizonyítják, a téli takarmányozásnak és az állattartásnak maximálisan meg kell közelítenie a nyári takarmányozást. Kolhozunk vezetősége nagy gondot fordít az állattartáshoz szükséges takarmányalapra. A tejgazdaságok számára a téli idény­re elegendő mennyiségű különféle takarmányt biztosított. Emel­lett különösen nagy figyelmet fordít a nedvdús takarmányokra, mert nélkülük nem biztosíthatjuk a magas tejhozamot. A takar­mányadagokat úgy állítjuk össze, hogy figyelembe vesszük az ál­latok összes takarmányszükségletét, ami a magas tejhozam eléré­sére szükséges. Az ilyen takarmányozás eredményei azonnal meg­mutatkoznak. Mi történt például a »Mazajka« nevű tehénnél; Mielőtt hozzám került, 2300 kilogramm tejet adott évente. Egyedi takarmányozásra fogva napi 30 kilogramm tejet is adott, a tejho- zama pedig az ötödik laktáció 257 napja alatt 5428 kilogrammot tett ki. A tehén tejhözama nyári és téli idényben is körülbelül ugyanaz volt. Ugyanezt elmondhatjuk a -Zarja- nevű tehénről is; Régebben, míg nem ferdítettünk kellő figyelmet a takarmányo­zásra, a legmagasabb napi fejési átlag a téli idényben nem ha­ladta meg a 10 kilogrammot. Miután megszerveztem a kifogásta­lan takarmányozást és a jó gondozást, napi 25 kilogrammra emel­kedett a napi tejhozam és a negyedik laktáció idején 5418 kilo­gramm tejet fejtem. Hogyan szervezem meg a tehenek gondozását? Nálunk ked­vező előfeltételeket teremtettek az állattartáshoz. A tehenek télen is meleg, világos helyiségben istállóznak. Az állások tágasak, az alomszalma mindig száraz és tiszta. Igaz, a marhaistállóba még nincs beszerelve az önitató, de én télem sem hajtom a teheneket ki a kútra itatni. A tehenek nem szívesen isszák a hideg vizet, ezért az állásokban dézsákba helyeztem el a vizet. így az állatok tiszta s az istállóval egyenlő hőmérsékletű vizet isznak. A rámbízett teheneket példásan, tisztán tartom. Naponta meg­tisztítom a teheneket és az állást felmosom. Figyelmesen ügyelek a tehenek tőgyének állapotára, ‘vigyázok arra, hogy horzsolás, vagy sérülés ne érje. Minden nap 2—3 órát jártatom a teheneket. Eme szabályok szigorú betartása elősegíti azt, hogy megvédjük az állatok egészségét és emeljük azok hozamát, Vajon mikor értékelik? Ősz van. Megöregedett az idő. Kedves pihenőhelyeink a parkok, ligetek, színesedő fákkal, lom­bokkal kedveskednek a sétálók­nak. A parkok őrei, a Kecske­méti Kertészeti Vállalat dolgo­zói már kiszedték a gondozott virágágyakból az egynyári nö­vényeket, és helyükre kedves, terkafejű árvácskákat ültettek. Ők bólogatnak a hűvös szélben és tavasszal, ha a hó elolvad a park gyepéről, első vendégként ildvözlik majd a várost. Ezen az őszön 40 000 tavaszi palántát ül­tetnek a virágágyakba. És meny - nyi díszcserjét, fát? Közel 300 000 forint értékben, nagyarányú fásítást végeznek a Kertészeti Vállalat dolgozói ezen az őszön. 15 000 facsemetével lesz gazdagabb, szebb a város. Nagy lendülettel dolgoznak min­denütt. Az egyes telepen a pa­lántákat, facsemetéket nevelik nagy szorgalommal, a kettesen a virágokat gondozzák. Az ötös telep dolgozói zöldséget termel­tek és most rózsaliget ültetésé­be fogtaK. Közel 3000 rózsafái ültetnek, rövidesen nem kell már Hódmezővásárhelyről szál­lítani a vágott rózsát. A park- részleg dolgozói is derekas munkát végeznek. Nem hiába, náluk van a versenyzászló — a telepek versenyében jelenleg az előkelő első helyet foglalják el. A Honvéd téren a napokban feje-zték be az 1800 négyszögöles pack építését. À szép ágyások- ba 3300 árvac-kupalánlat, 60 díszfát. 600 vöróslevelú díszcser­jét ültettek. A gyepszőnyegből 20 fenyő és 8 tujafa emelkedik; Az utat piros salakkal szórták be és a 12 új pádon még élvez­hetik az őszi nap melegét a pi­henő dolgozók. November 7-re, a szocialista forradalom nagy ünnepére vállalták a szép park elkészítését, de már több mint egy héttel a határidő előtt befe­jezték. Büszkék az eredményre és váltig mondogatják, hogy el­sők akarnak maradni, nemcsak a vállalat versenyében, hanem a sztállnvárosiakat is maguk mö­gött hagyják. De itt álljunk meg egy szóra! A Sztalinvárosi Kertészeti Vál­lalat május végén párosverseny­re hívta a Kecskeméti Kerté­szeti Vállalatot. Csatlakozásra hívta fel őket a húsz budapesti vállalat versenyéhez. A felhívást a kecskemétiek annak rendje és. módja szerint el is fogadták és erről értesítették a versenytár­sat. Meghatározták, hogy az ér­tékelő a két városi tanács város­gazdálkodási osztálya legyen. Azóta nem telt egyetlen hónap se, hogy a Kecskeméti Kertészeti Vállalatnál ne beszéltek, volna a párosversenyrőJ. A dolgozók nap mint nap érdeklődtek, és kérték az értékelést, de ez mindezideig elmaradt. Itt, Kecskeméten a te­lepek között folyik ugyan a ver­seny, de a párosverseny érté­kelésével feltétlen emelkedne a dogozók versenyszelleme. A Vál­lalat dolgozói kérésének teszünk eleget, mikor uzt kérjük, hogy ha eddig nem is, legalább hbvtrn- ber 7-től értékeljék rendszeresen a varosgazdálkodási osztályok a két vállalat párosversenyét. \

Next

/
Thumbnails
Contents