Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. november (10. évfolyam, 257-281. szám)

1955-11-23 / 275. szám

M. A. l$iil§»aifi,vîu és A. H*. Hruscsov ax Indiai Köztársaság parlamentjében

DELHI. N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének tagja november

21-én látogatást tett az Indiai Köztársaság parlamentjében. Az indiai parlament november 21-én reggel kezdte meg téli ülésszakát. A parlamenti palota kupolacsarnokában tartotta a két ház együttes ülését. Ezen N. A. Bul- gunyin és N. Sz. Hruscsov felszólalt. A szovjet államférfiak hindu nyelvre fordított beszédét a parlament tagjai nagy figyelemmel hallgatták. Hruscsov elvtárs beszédének bevezető részében megköszönte a meleg és szívélyes fogadtatást, amelyben az indiai nép részesítette őket. — Önökkel együtt — mondotta —. olyan korban élünk, amikor sok nép életében történelmi jelentőségű fordulat történt, amikor a nemzeti felszabadító mozgalom hatalmas csapásai alatt recseg-ropog a gyarmati rendszer. India állami függetlenségének és nemzeti önállóságának kivívása nagy történelmi jelentőségű telt. A szovjet nép mély megelégedéssel és örömmel látja, hogy India népei előtt megnyílt a szabad, önálló fejlődés útja.

Ezután N. Sz. Hrliscsov, a Szovjetunió történelmének kiemelkedő fejezetét ismertette, majd így folytatta: — Bennünket nem fáraszt ki a békéért és at. országok kapcsolatainak békés fejlesztéséért vívott harc.

A négy nagyhatalom kormányfői irányelveinek megvalósítása érdekében Géniben nemrég tartották meg a külügyminiszterek értekezletét.

A tanácskozáson nem értek- el nagy eredményeket, minthogy olyan bonyolult feladatok álltak a miniszterek előtt, amelyeket egycsapásra nehéz megoldani. Mi azonban meg vagyunk győződve arról, hogy a genfi kormányfői értekezlet által megjelölt úton lépésről lépésre haladva előre, minden bonyolult nemzetközi kérdés megoldásánál elérjük majd a nemzetközi feszültség további enyhülését.

A reakció erői mindent meg- lesznék, hogy meghiúsítsák a béke ügyét. Mi azonban meg vagyunk győződve arról, hogy a győzelem a népeké, azoké lesz, akik a békére törekszenek, mert népek közötti bélre az egész haladó emberiség álma. Örülünk, hogy ebben az ügyben olyan jó szövetségesünk van, mint India (viharos, hosszantartó taps).

— Megelégedéssel állapíthatjuk meg, — mondotta a továbbiak során N. Sz. Hruscsov —, hogy az utóbbi időben jelentősen megerősödtek országaink gazdasági és kulturális kapcsolatai (hosszantartó taps). A Szovjetunió és India közötti kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatok kibővítése nagy távlatokkal rendelkezik és kétségtelenül előmozdítja majd népeink további közeledését. Az 1953-ban aláírt szovjet—indiai kereskedelmi egyezmény alapján sikeresen fejlődik a kereskedelem (taps). Feltételezzük, hogy gazdasági kapcsolataink megszilárdításához fontos hozzájárulás a Szovjetunió segítségével Indiában épülő vasmű, amely évente sokmillió tonna acélt ad majd (taps). Nagy jelentőséget tulajdonítunk az Indiai Köztársaság és á^zovjetunió vezető funkcionáriusai között megteremtett személyes kapcsolatnak. A szovjet nép tudatában mély nyomokat hagybtt Nehru úrnak, India

miniszterelnökének a Szovjetunióban tett látogatása. (Hosz- szantartó, viharos taps.)

A szovjet emberek óriási érdeklődést tanúsítanak India rendkívül gazdag, sokévszázados kultúrája iránt. A Szovjetunióban kiadott indiai szépirodalmi művek példányszáma meghaladta a kétmilliót. (Taps.) Orosz nyelvre lefordították Mahatma Gandhi műveit. (Hosszantartó taps.) Nagy példányszámban adták ki Dzsavaharlal Nehrunak, India miniszterelnökének, a kiváló állami és politikai személyiségnek »India felfedezése« című könyvét. (Taps.) Minél jobban ismerjük majd egymást és minél jobban segítjük majd egymást, annál szilárdabb lesz barátságunk, annál erősebbé válnak a béke erői az egész világon. (Hosszantartó taps.)

Az elnöklő Sz. Radhakrisnan köszönetét mondott a szovjet vendégeknek felszólalásukért. (MTI)

fcz történt a nagyvilágban

BERLIN. Thomas Dehler, a bonni kormánykoalícióhoz tartozó Szabad Demokrata Párt elnöke pártjának mülheimi gyűlésén éles hangon bírálta a Német Szövetségi Köztársaság Genfbe kiküldött megfigyelő bizottságának »lagymatag és minden aktivitást nélkülöző magatartását«. Dehler szavai szerint Bonn küldöttsége súlyos hibát követett el azzal, hogy Genfben nem keresett kapcsolatot a Szovjetunió küldöttségével. Miután a német újraegyesítés elsősorban a németek ügye, a nyugati hatalmak nem vehetik rossz néven, ha a német nép képviselői e sorsdöntő kérdésben közvetlenül is tárgyalni próbálnak a Szovjetunió kormányával — mondotta Dehler és hozzáfűzte: »a Szovjetunióval tartandó tárgyalásaink természetesen csak akkor járhatnak eredménnyel, ha készek vagyunk módosítani a párizsi egyezményeket«.

BÉCS. Figl osztrák külügyminiszter »A szabad, semleges Ausztria« címmel tartott egyik előadásában többek közt a következőket mondotta:

»Az eddiginél sokkalta jobban és hathatósabban teljesíthetjük Nyugat és Kelet között közbenjárói és közvetítői szerepünket. Ausztria aktív magatartást fog tanúsítani minden olyan helyen, ahol ezáltal elérhető a fennálló feszültségek és nézeteltérések

csökkentése. Erre a feladatra Ausztriának jó kiindulási alapot nyújt a semlegesség.«

Figl bejelentette, hogy Magyarországgal, Csehszlovákiával és Jugoszláviával »rövid időn belül tárgyalnak az ezekben az országokban lévő osztrák javakról.«

PÁRIZS. A többségi pártok között tovább folyik a marakodás a választások kérdésében s emiatt politikai megfigyelők szerint igen kicsiny a valószínűsége annak, hogy március előtt sor kerülhetne a választásokra.

A jelenlegi politikai helyzet már jobboldali körökben is nyugtalanságot kelt. A Figaro és a Combat a helyzet »rothadtságáról« cikkezik, a jobboldali szocialista Populaire pedig amiatt sopánkodik, hogy »immár hetek óta nem kormányozzák Franciaországot«.

PÁRIZS. Ben Jusszef marokkói szultán hétfőn reggel _ bejelentette, hogy a kormányzótanács tagjai, valamint Ben Szli- man kijelölt miniszterelnök felajánlották lemondásukat. A szultán elfogadta a felajánlott lemondást és bejelentette, hogy széleskörű tanácskozásokat kezd a politikai pártok és szakszervezetek képviselőivel s e tanácskozások alapján jelöli majd ki az új miniszterelnököt, akinek feladata lesz a kormány megalakítása. (MTI)

I §ziiivai Mihály |

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy 1955. november hó 21-én, hosszas betegség után elhunyt Szalvai Mihály elvtárs, a Magyar Néphadsereg altábornagya, országgyűlési képviselő, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának és a Magyar önkéntes Honvédelmi Szövetség országos választmányának tagja.

Szalvai Mihály altábornagy elvtárs személyében a munkás- mozgalom régi, kipróbált harcosát, a párt és a magyar dolgozó nép hű fiát, a Magyar Néphadsereg egyik kiváló tábornokát vesztettük el.

Szalvai Mihály altábornagy 1899-ben született, 1917 óta részt vett a munkásmozgalomban. 1919-ben belépett a Kommunisták Magyarországi Pártjába. Azóta egész életét a forradalmi munkásmozgalom szolgálatában töltötte. Részt vett a dicsőséges Magyar Tanácsköztársaság fegyveres védelmében, majd a spanyol szabadságharcban, mint a nemzetközi brigád hős Rákosi- zászlóaljának parancsnoka. Hazánk felszabadulása után tevékeny munkát fejtett ki honvédségünk megteremtésében és különböző fontos beosztásokban minden erejét, tapasztalatát néphadseregünk szervezésére és megerősítésére fordította.

Szalvai Mihály altábornagy építőmunkásból lett néphadseregünk egyik vezető tábornoka.

Példaképe volt a párt, a dolgozó nép és a nemzetközi munkás- mozgalom ügyéért önfeláldozóan1 harcoló kommunistának. Nép- köztársaságunk kormánya nagyra értékelte fáradhatatlan tevékenységét, ezért a Magyar Szabadság Érdemrend ezüst fokozatával, a Kossuth Érdemrend III. osztályával, a Vörös Csillag Érdemrenddel, két ízben a Magyar Népköztársaság Érdemrendje IV; fokozatával és különböző érdemérmekkel tüntette ki.

A magyar nép, a Magyar Dolgozók Pártja, a Magyar Nép- köztársaság kormánya, népköz- társaságunk fegyveres erői örökre megőrzik Szalvai Mihály altábornagy elvtárs emlékét.

Budapest, 1955 november 21; ^

Apró Antal, Bata István, Földes László, Gerő Ernő, Gyurkó Lajos, Hajdú László, Hegedűs András, Janza Károly, Kovács István, Kovács Imre, Kutika Károly, Madarász Ferenc, Mező Imre, Mikes József, Muczina Ferenc, Münnich Ferenc, Németi József, Nógrádi Sándor, Rákosi Mátyás, Rónai Sándor, Sebes Imre, Sebes Sándor, Szabó István, Szabó Pál, Sziklai Sándor Szöllős Sándor, Tóth Lajos, Ug- rai Ferenc, Váradi Gyula.

Gyászjelentést adott még ki a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa, valamint a Honvé- i delmi Minisztérium is.

NOVEMBER 24-ÉN TEMETIK SZALVAI MIHÁLY ELV TÁRS AT

A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa által Szalvai Mihály altábornagy elvtárs temetésének megrendezésére kiküldött bizottság közli, hogy a temetés 1955. november hó 24-én, délután 3 órakor a Kerepesi úti temetőben lesz.

Az elhunyt ravatalát a Magyar Néphadsereg Központi Tiszti Háza helyiségének földszinti csarnokában (Budapest, XIV., Voro- silov út 34.) állítják fel.

A társadalmi szervek és a dolgozók kegyeletüket az elhunyt ravatalánál 1955. november hó 23-án, délután 1—7 óra és 24-én. délelőtt 9—12 óra között róhatják le.

Szovjet vendég-eink Dunántúlon

A Szovjetunió Legfelső Tanácsának küldöttsége, kedves vendégeink most sorra járják az országot, hogy megismerkedjenek népünk mindennapjaival; érzéseivel és életével. A küldöttség tagjai a napokban Dorogon megismerkedtek bányászaink életével. Onnét útjuk elvezetett a Bábolnai Törzsállattenyésztő Állami Gazdaságba. Ellátogattak Dunántúl déli részébe is. A hetesmajori Szabad Föld Termelőszövetkezet dolgozóinak sokáig emlékezetes lesz az a két

óra, amelyet körükben töltött a Szovjetunió Legfelső Tanácsának küldöttsége. A hétfői napot a küldöttség Győrött töltötte. Délután a szovjet küldöttség a Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyárba látogatott el, ahol az egyik hatalmas üzemcsarnokban többezren gyűltek egybe és nagy szeretettel köszöntötték a kedves vendégeket.

A baráti ország küldöttej kedden Herendet és Veszprémet látogatták meg.

A járási székhelyen szabadtéri szín** padot avatnak fel.

A városka lakói tulajdon kezükkel epitették fel a folyó kanyarulatában, ahol hétköznap édes kettesben, vasár- nap pedig csoportosan sétálnak. A hely valóban kedves.

Nemsokára megkezdődik az »Eladott menyasszony« előadása, — de előbb még végig kell hallgatni a beszédeket.

A város képviselője, aki a lakosságnak mondott köszönetét, befejezte beszédét. Most a lakosság képviselője mond köszönetét a városnak.

lágy kertes falusi házacskát ábrázoló kulissza mögött várakozik a Közéleti Személyiség. Az utolsó pillanatban érkezett, a nyolchengeres Tátra-kocsi egészen a színfalak mögé suhant vele. Most a beszédjét tartalmazó gyűrött íveket rendezgeti. »Át kellene már íratni«, mormogja. Ma még két beszédet kell mondania. A Közéleti Személyiség rosszkedvű.

Végre!

Még egy pillanatig vár, míg bejelentik valamennyi címével együtt, aztán. — senkire és sehová sem pillantva — kilép.

A taps alatt kihúzza zsebéből a beszedet, maga elé helyezi a szónoki emelvényre. Nem látja, hány szem méregeti s papírcsomót, s hány szem mered az utolsó sorokból, ahol a nézőtér legye- eőszerűen szétnyílik, az ő feje és a hátsó színfal felett a láthatárra, ahol mint a fekete csipke lassan terjedni kezd az esthomály.

De már szállnak a mondatok szigorú egymásutánban a nézőtér felé, dübörögnek és robognak, mint a téglákkal

JAN KOPECKY:-lfújfei a szé'

rakott szekér a macslcaköves úton. Ha az ember behunyja a szemét és nem törődik a szavakkal, úgy képzelhetné, egy bősz tekemérkőzés zaját hallgatja: először a nekifutás, dobban a fagolyó a deszkán, végiggurul a homokon és bumm! — már itt a felkiáltójel, ahogyan a tekék közé robban. A következő mondat megint visszafelé hömpölyög, a golyó visszarobog a csatornába, végül kemény csapódással ér a többihez. A szónok az első burzsoá forradalommal kezdte, most a sztagnálás korszakánál tart, patetikus hangon szónokol, de valami mégis hiányzik a boldogságához: balkezét, amely megszokta, hogy felemelt mutatóujjal döfje a levegőbe a gondolatokat, most az asztalhoz bilincselik a papírlapok, amelyeket oly szívesen borzolna össze a könnyű szellő.

A szónok könnyedén siklik a bur- ** zsoázia történetének útvesztőiben, a szíagnálástól eljut a bomlás koráig s a Közéleti Személyiség gyönyörködve figyeli önnön nangszerveinek káprázatos teljesítményét. Minden mást kizáróan csak a saját hangját hallja, nem veszi észre a nézőtér nyugtalanságát, a rendezők csendes zavarát, csak beszél és beszél. A burzsoázia a bomlástól eljutott a tespedésig s a bárányfelhőkből lassan fekete felleg képződött az égen, amikor egyszerre ...

A balkezét egy valamit határozottan elitélC mozdulathoz emeli — sa papírcsomó a hirtelenjött szabadság édes mámorában a szél szárnyaira bízza magát, csapongva, gejzírként száll magasra, egyik ív kergetni kezdi a másikat a színpad felett, egyes lapok a zenekarba hullanak, mások a nézők feie felett szállnak tova—

A szónok megdermed.

Êi Inémul a mondat közepén. Aztán néhány mozdulatot tesz, amely az első, még a szárazon végzett úszó- gyakorlatra emlékeztet. Csak akkor zuhan vissza balkeze súlyosan a szónoki asztalra, elfogva még az utolsó késlekedő ívet, amelyen a burzsoázia ismét a sztagnálás korszakába tért vissza.

Egyszerre mindenki figyelni kezd; szinte hallani a csendet.

S a szónoknak egyszerre nincs beszéde. Nincsenek gondolatai. A szél játszik velük valamerre, az ördög tudja, hol. Megpróbálja folytatni a mondatot, de egyszerre nem illeszkednek egymás mellé a szavak, a szónok dadogni\kezd, íme — a Közéleti Személyiség elveszíti magabiztosságát, zavarban van. nincs mondanivalója.

Készséges kezek már -.nyújtanak feléje egy ívet, á másodikat, a többit öröm- rivalgással kergetik a gyerekek a színpadon, a hallgatóság vidáman adogatja előre a fejek felett a papírokat, a zenekarból is nyújtogat valaki egy lapot. A szónok idegesen markolja össze a csomót, rendezgeti, ismét megpróbálja ősz- szeszedni gondolatait, amelyeket szétkergetett a szél. De jaj — nincs együtt valamennyi papír! Éppen p. folytatás hiányzik s ráadásul, az ördög vigye, nincsenek megszámozva az oldalak, ki a fene ismeri ki magát bennük, igazán összerakhatták volna rendesen! Á nézők pedig természetesen le nem veszik a szemüket a szónok kezeiről, amelyek idegesen keverik össze-vlssza a lapokat ... a mindenségit — megint elrepült egy...

Utánanyúl — s az újabb szélroham

éppen akkor szórja vidáman szerteszét, ami az asztalon maradt...

M/S ég szerencse, hogy a karmester észbekapott s a zene játszani kezdett. Mondhatom, sosem hallottam még ilyen vidáman, ily jókedvűen játszani Smetana operájának nyitányát.

Á Közéleti Személyiség haragosan csapta be maga mögött a kocsi ajtaját: »Egye fene az egészet, de a beszédért kár. Olyan szép szónoklat volt; három évig kitartott — és mindig elég volt egy-egy apróságot megváltoztatni, itt- ott hozzátenni, vagy elvenni valamit és senki sem jött rá, került-e bele valami új gondolat. Most mihez kezdjek?«

A Közéleti Személyiség rosszkedvűen töpreng, mire hivatkozzék, hogy ma már nem mondja el beszédét a hátralévő két helyen. »Pedig milyen szép beszéd volt...« — tér vissza állandóan ugyanaz a gondolat. »Csak az a szél...«

Azt már nem hallja, milyen kárörvendő gúnnyal hozza utána a szél, az a gonosz szél a színpad felől a kórus vidám hangját:

»Miért ne örvendeznénk;.«

y