Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. november (10. évfolyam, 257-281. szám)

1955-11-01 / 257. szám

Ml TÖRTÉNT EDDIG GENFBEN? A külügyminiszterek az érte­kezlet első napján elmondották elvi nyilatkozataikat. A második napon megkezdték az első napi­rendi pont érdemi tárgyalását. Az angol külügyminiszter be­nyújtotta a három nyugati hata­lom közös emlékiratát, amely a nyugatiak elgondolását tartal­mazza Németország újraegyesí­tésével kapcsolatban. Ugyanak­kor a szovjet delegáció az érte­kezlet elé terjesztette a Szovjet­unió javaslatát az európai kol­lektív biztonsági szerződés meg­kötéséről. Szombaton a külügyminiszte­rek újból tárgyalták az európai biztonság és a német kérdést. A nyugati külügyminiszterek úgy állították be a helyzetet, mintha a szovjet küldöttség csak az európai biztonság kérdésével foglalkozna és a német egység problémájáról nem terjesztene elő javaslatot. Molotov válaszá­ban hangoztatta, hogy részlete­sen ismerteti a szovjet álláspon­tot a német kérdésben, amikor a külügyminiszterek megkezdik ennek a kérdésnek a tárgyalá­sát. Rámutatott arra, hogy a nyugati hatalmak javaslata az európai biztonság kérdéséről a berlini álláspontjukhoz képest előre tett lépésnek minősíthető és megállapítható, hogy a Szov­jetunió és a nyugati hatalmak álláspontja között bizonyos kö­zeledés jött létre. Hangsúlyozta azonban, hogy a biztonság pro­blémája nem az egyes államcso­portok, hanem valamennyi euró­pai állam szemszögéből kell te­kinteni. A német kérdést érintve kifejtette, hogy a kérdés tárgya­lásánál meg kell hallgatni a két Németország képviselőit. Az eddigi tárgyalásokból meg­állapítható, hogy a megegyezés továbbra is ugyanazokba az aka­dályokba ütközik, amelyek évek óta meggátolják a német kérdés megoldását: a nyugatiak maka­csul ragaszkodnak ahhoz, hogy csak úgy fogadják el a német egységet, ha az egész Németor­szágot bekebelezhetik az atlanti katonai tömbbe. Továbbra is visszautasítják a Német Demo­kratikus Köztársaság létének el­ismerését. A nyugati terv távol áll attól, hogy kielégítené Európa tényle­ges biztonságának követelmé­nyéit. A katonai tömbök fenn­tartása, vagyis az erők egyensú­lyának régi politikája, még min­dig tagadja az igazi kölcsöno' biztonságot, mely megkövetelné e tömbök egyetlen szervezetté olvasztását oly módon, hogy a szervezet tagjai kötelezzék ma­gukat: agresszió esetén együtte­sen segítségére sietnek bárme­lyiküknek. E rendszerben a né­met egység megvalósítasa is könnyűvé válnék és nem fenye­getne senkit sem. A nyugatiak ezzel szemben megelégednek azzal, hogy -biz­tosítékokat« ajánlanak a Szov­jetuniónak, hogy így fogadtassák el vele egész Németországnak a NATO-ba való bekebelezését, Láthatjuk tehát, hogy a hiva­talos álláspontok továbbra is szemben állnak egymással, a vita azonban mértéktartó cs ud­varias nyelven folyik. De »Genf szelleme« lassan behatol azok­nak az agyába is, akik 10 év óta csak a háborúra készülődtek. A vita azonban máris annak a megállapításának jegyében fo­lyik, amely szerint erőszakkal nem lehet megoldani semmiféle viszályt a nagyhatalmak között. E viszályok megoldása nem szü­lethet meg könnyen, egyik nap­ról a másikra, de mindenki meg­érti immár, hogy több hónapi tárgyalás többet ér, mint néhány percnyi atomháború, Ez történt a nagyvilágban PEKING. Csou En-laj, a Kí­nai Népköztársaság Államtaná­csának elnöke vasárnap fogad­ta Isabelle Blume, neves belga békeharcost, a Nemzetközi Sztá­lin Béke-díj kitüntetettjét, a Béke-Világtanács titkárságának tagját. HANOI. Az Uj Kína Hírszol­gálati Iroda jelentése szerint a laoszi királyi kormány és a pa- tetlaoi harci egységek képviselői megegyeztek abban, hogy kato­nai vegyesbizottságot állítanak fel, amely a két fél vezérkará­nak képviselőiből áll és feladata a vitás katonai kérdések rende­zése. PRÁGA. Az. 1955 május 9-én kihirdetett általános amnesztiá­val élve igen sok külföldre ván­dorolt csehszlovák család tér ha­za. Legutóbb például Brazíliá­ból, Nagy-Biatanniából, Kana­dából érkeztek hazatérők. Kö­zöttük több olyan is van, aki szolgált a francia idegenlégió­ban. PÁRIZS. A francia nemzet- gyűlésen vasárnap délután meg­indult a vita egyfelől a kormány­nak arról a törvényjavaslatáról, amely szerint a nemzetgyűlés meghatalmazása 1956 január hó 2-án lejárna, másfelől a válasz­tási reform kérdéséről. A törvényjavaslat szerint a nemzetgyűlési megbízatásának lejárta előtt feloszlatnák és az előzőleg kitűzött időpontnál hét hónappal hamarabb, december első felében tartanák meg a par­lamenti választásokat. A vita annak a jelentésnek megtárgyalásával kezdődött, me­lyet Paul Ribeyr terjesztett be a nemzetgyűlés általános választó- jogi bizottsága nevében. A bizottság állást foglalt amel­lett, hogy 1956 január másodiké­val érvénytelenítsék a jelenlegi nemzetgyűlés meghatalmazását. NIZZA. Szidl Mohammed Ben Juszef Madagaszkárból hétfőn reggel megérkezett a nizzai re­pülőtérre. Még mielőtt Ben Jíjszef ki­szállt volna, Yrissou, Pinay kül­ügyminiszter kabinetfőnöke, fel­ment a repülőgépre és húsz per­ces beszélgetést folytatott a volt szultánnal. Ben Juszef ideiglenesen a dél­franciaországi Beau Vallonban száll meg. Szó van arról, hogy a Párizs környéki Saint-Germai- nen-Laye-ben telepedik le. SZÓFIA. A Szovjetunió Leg­felső Tanácsának küldöttsége a Bolgár Népköztársaság Nemzet- gyűlésének meghívására október 30-án Szófiába érkezett. A kül­döttség vezetője N. I. Beljajev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának titkára. MÉLTÓ MEGEMLEKEZES Október 29-én jelentős ese­mény színhelye volt a kecske­méti tiszti klub kultúrterme. A lenini Komszomol születésének 37. évfordulója alkalmából gyűl­tek össze itt a helyőrség tisztjei és legkiválóbb harcosai, hogy megünnepeljék a szovjet ifjúság élcsapatának ezt a nagyszerű dá­tumát. A gyönyörűen feldíszített szín­padon ültek az elnökség tagjai: Gyurkó Lajos vezérőrnagy elv- társ, Kiss András és Garai Pál tőtiszt elvtársak, Ihász József tiszt elvtárs, Szereda, Majduk tiszt és Olejnyik tiszthelyettes elvtársak, a szovjet hadsereg egyik egységének komszomolis- tái, valamint a városi DISZ- bizottság küldötte. Kiss főtiszt elvtárs üdvözlő szavai után Gyurkó vezérőrnagy elvtárs beszédében részletesen méltatta a Komszomol megala­kulásának körülményeit, az elv­társak hősi helytállását a szocia­lista termelőmunkában és a Nagy Honvédő Háború nehéz eszten­deiben, majd a szovjet hadsereg komszomolistáit példaképül állí­totta a magyar katonák elé. Majduk tiszt elvtárs a Kom­szomol nevében megköszönte a barátság és szeretet szép meg­nyilvánulását és elmondotta, hogy a Komszomol azért tudott ilyen eredményeket elérni, mert első perctől kezdve a mai napig a párt irányította féltő gondos­kodással. A DlVSZ-induló hangjai mel­lett ért véget a bensőséges han­gulatú ünnepség. A szovjet elvtársak azonban még ott maradlak, hogy a tisz­tekkel és a harcosokkal elbeszél­gessenek a IComszomolról, a DlSZ-ről, a komszomolisták had­seregben végzett munkájáról. Szereda tiszt elvtárs annakide­jén, mint 18 éves komszomolista maga is részt vett a Nagy Hon­védő Háborúban. Mindnyájan nagy érdeklődéssel hallgatták, midőn felelevenítette Berlin el­foglalásának felejthetetlen óráit. Mikor búcsúzásra került a sor, a szovjet elvtársak Moszkva leg­szebb épületeit ábrázoló művészi fényképeket ajándékoztak a vendéglátóknak. A képek hát­lapjára néhány kedves sort ír­tak emlékül. Fényes István Tihantcs István több mint 120 müszáknormát teljesített az őszi idényben A traktorosok között továbbra is Tihanics István, a Kecskeméti Gépállomás kiváló traktorosa tartja az első helyet megyénk­ben. Már 122,4 műszaknormát teljesített az őszi idényben. A második Koskár János, a Boro­tai Gépállomás traktorosa 115 műszaknormával. Harmadik Stalter János, Ousnoki Gépállo­más 113, a negyedik Klein Péter, a Solti Gépállomás traktorosa 103,7 műszaknorma teljesítéssel. A 100 000 forint nyertese ■— • ■ -—-* A százezerforintos főnyeremény boldog tulajdonosa: Kovács János, néphadseregünk tisztje a kecskeméti OTP pénztáránál nyilatkozik a Magyar Rádiónak. Megjelent az agronómusok zsebnaptára ját, a gazdasági növényeink leg­gyakoribb kártevői elleni véde­kezést, legfontosabb mezőgazda­sági gépeink üzemi és műszaki adatait, a különböző állatfajták takarmányszükségletét, a takar­mányadagok összeállítását, a me­zőgazdasági tudományos intése­tek és iskolák címjegyzékét, stb, A zsebnaptár 10 forintos ár­ban került forgalomba és meg­szerezhető valamennyi könyves­boltban. Ezenkívül a Mezőgaz­dasági Könyvesbolt (Budapest V., Véçsey utca 5.) megrendelés­re is szállít. ízléses, egészvászon kötésben, 336 oldal, terjedelemben 53 áb­rával jelent meg a Magyar Me­zőgazdaság 1956. évi zsebnap­tára. Ez a naptár tulajdonképpen egy adattár. Számítások, adatok, táblázatok váltakoznak lapjain, melyre mind szüksége van a gyakorlati munkát végző szak­embereknek. Megtalálják benne a fontosabb növényfajták jegy­zékét, a táblatörzskönyv-mintát, a mezőgazdasági munkák terve­zéséhez szükséges irányszámo­kat. Ezenkívül részletesen is­merteti a terménybecslés mód­KECSKEMÉTI JEGYZET Egyszer volt, hol nem volt, talán még az Óperenciás- tengeren is túl, volt egyszer egy Kecskemét nevű város. Ebben a városban volt egy Széchenyi utca. Szép, széles utca volt, jókedvűen sétáltak rajta a bácsik, nénik és gyerekek. Egyszer aztán felszedték az utcán a kövezetei, mert kábeleket raktak le. Kicsit több lett a por és ezért nem is voltak olyan jókedvnek a bácsik, nénik és gyerekek — a különböző járművek vezetőiről nem is szólva, mert azok nagy ívben elkerülték az utcát. Hát amint telt-múlt az idő, úgy két esztendő múlva, csak elkészült a kábellerakás mindenki nagy örömére. Ak­kor aztán összeült a város egyenészeti bizottsága •— tudjá­tok gyerekek, ilyen csak a mesében van — és kigondolták, hogy ki kell szélesíteni a Széchenyi utca járdáját. Legott neki is láttak. A szép tavaszi napsütésben kivág­ták a régi fákat, kidöntögették a villanyoszlopokat, felszed­ték a járda burkolatát, feltöltöiték a járdát vagy tíz centi­méterrel, hogy az esővíz kényelmesebben befolyhasson a házak udvarába ősszel. Így a nénik, bácsik és gyerekek azóta sötétben botorkál­nak az úttest közepén és nagyon szomorúak, ha meg nem haltak. ra. Ibiikor a bosnyák és her- cegovinai lázadás folyt 1875-ben, sokan menekültek mi- hozzánk. Becsületes kereszté­nyek, akik a szélcsendet sze­retik, valamint jámbor muzul- mánhitűek, akik békében akar­ják elszívni pipájukat, aggastyán agák, bégek, asszonyaik, me­nyeik, leányaik ide futottak a háború iszonyai elől, csak az életüket hozva magukkal, meg a rajtuk való ruhát. Egész rajok jöttek naponkint és mindent föl- etiek, mint a sáskák. A magánvendégszeretet taka­rója nem olyan hosszú, sem nem olyan széles, hogy beérhette volna őket. Ilyen viszonyok közt azt kívánja a nemzetközi Hiedelem, hogy az állam vállalja el a »há­zigazda-« szerepét. El is vállalta. Volt még va­lahol a láda fenekén egy pár­millió (már t. i. Rothschild ládá­ja fenekén) ezt elkérték kölcsön és gyakorolták vele a keleti ven­dégszeretet: kinevezvén kor­mánybiztosnak e célra Zuvics Józsefet, aki, mint a horvát or­szággyűlés kiküldöttje, mindig derék, jó magyar érzelmű em­bernek mutatta magát a parla­mentben. Zuvics nagy örömmel és kedv­vel fogadta el a kormánybiztos­Mikszáth Kálmán: Közifjazq atás i töri énetek Egy vagon akta intés, hogy hát a 6 frt 78 kr hol van? Bosszankodék ezen Zuvics egy kicsit s amikor ráért, megírta a választ: Soh’se okoskodjanak, ott lesz az a 6 frt 78 kr. valahol. Nem jól nézték át. Mert ő az utolsó krajcárig kiosztotta a hat mil­liót, hát a 6 frt 78 kr is közte van. S ezt a választ szépen hozzá­csatolta az összes aktákhoz, amiket ismét belegyömöszölt egy vagonba. A minisztérium megkapta a Zuvics felterjesztését, s ahogy hazahozta, szépen küldte ismét vissza az óriási aktát ez­zel a toldalékkal: hogyha Zuvics József kormánybiztos harminc nap alatt nem ad kimerítő felvi­lágosítást a hiányzó 6 frt 78 kr.- rúl, akkor nem tudom én miféle paragrafus szerint fognak vele eljárni. Egy nap megint ott volt a va­gon az aktákkal. Mindig hat szolga szállította kosarakban a vasúttól a kormánybiztos laká­sára. , Moit már dühbe jött Zuvics, Kivette a tárcáját és leolvasott 6 f rt 78 kr.-t, s küldte a vagon akta mellett a kormánynak: »Az ördög disputáidon az urakkal. Itt van a pénzük. Hat forintért csak nem revideálom át az összes számadásokat, hogy megvakuljak és megöregedjem benne. Inkább én engedek. Ne szaladgáljon többé ez a bolond vagon ezekkel az aktákkal.« A kormány kezébe vette hiánytalanul a 6 frt 78 kr-t, mi­közben összeráncolta homlokát es így írt vissza: »Ohó! nem addig van! Szép volna, ha a hiányzó összeget büntetlenül lehetne becsatolni akármikor. Legyen most már az úr elkészülve a kriminálisra.« ^Tuvics végkép elkeseredett * J s még aznap megsürgö- nyözte, hogy: nem kér többé ebből a mulatságból, lemond. ... Érdekes történet ez; mert azt tudjuk meg belőle, hogy milyen a magyar közigazgatás, ha »erélyes«, Hát még milyen lehet, lia nem erélyes: legközelebb talán azt is megírjuk. ságot. Hogyne! Nincs annál passzionátusabb dolog a világon, mint a pénzt osztogatni. Ilyen­forma hivatalt ki ne szeretne? Lfanem egy kis vesződség- gél még az is jár — a mai rendszer mellett, mert min­den apró összegről, amelyet ki­osztott, jegyzőkönyvet kellett fölvennie, A pénz rémítően fogyott, a jegyzőkönyvek és mindenféle más irományok rémítően szapo­rodtak. Mikor az évi számadásolcat be­küldte Zuvics, éppen egy egész vagont töltöttek be az akták. Lesz bennük öröme a magas mi­nisztériumnak odafent. Húsz számtiszt dolgozott ve­lük éjjel-nappal, ki tudja med­dig, míg végre kiszámították, hogy a hat milliónyi összegből hiányzik 6 frt 78 kr osztrák ér­tékben. Nosza küldik rögtön vissza a határszélre Zuvicshoz az egy va­gon aktát: egy pár lattal most még nehezebb, mert ott van az

Next

/
Thumbnails
Contents