Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. október (10. évfolyam, 231-256. szám)
1955-10-20 / 247. szám
Szármátokon temetkezési helyre bukkantak Kelebia határában E*y szovjet gépkocsivezető életéből Az irkutszki vízierőmű építkezésnél a lépkedő exkavátorok mellett igen fontos szerep jut a 25 tonnás önkiürítő tehergépkocsiknak is. Ilyen tehergépkocsit vezet Rosztiszlav Naumov is. Három év-* vei ezelőtt Moszkvából jött ide. A szovjet fővárosban szintén gépkocsivezetőként dolgozott, de ilyen nagy tehergépkocsival még nem volt dolga. Naumov kora reggel már a garázsban található. Gondosan átnézi gépkocsiját s útrakészül. Indulás előtt a diszpécser megadja napi feladatát. Ez a feladat nem is olyan kicsi: egy műszak alatt legalább 3(0 tonna rakományt kell fuvaroznia. Ezt minden alkalommal túlteljesíti. Munkaidő után Rosztiszlav Naumov családjával vidáman tölti el a nyári napokat. Pihenőnapokon Rosztiszlav, felesége Anna és fia Szlávik kirándulásokat tesznek a környék virágos ligeteibe, f élvezik a természet szépségét. Más alkalommal a halban gazda? közeli szép Angara folyót keresik fel, ahol bő lehetőség nyílik a horgászásra. A képen: Rosztiszlav Naumov gépkocsivezető munka után elbeszélget gépkocsivezető társaival. Divatárubemutató Kecskeméten A közelmúltban igen érdekes körülmények között kezdődő ásatást végzett a Bajai Türr István Múzeum — a Nemzeti Múzeum adattárának megbízásából. A szokatlan helyen és szokatlan körülmények között lefolyt ásatás jelentős kultúrtörténeti eredményeket is hozott, de nem utolsó sorban igen érdekesek az ásatás előzményei. 1955. február 21-én a Bajai Múzeum levelet kapott a Győri Múzeumtól. A levélben az állt, hogy az egyik Győr környéki községből származó és jelenleg délvidéki határunkon szolgálatot teljesítő határvadászunk értékes 'eleteket szolgáltatott be a Győri Múzeumba. Elmondotta, hogy íöldmunkálatok során kelebiai iakosok ástak ki közvetlenül a jugoszláv—magyar határ mentén, láthatólag őskori sírokból! származó különböző leleteket. ; Különösebb figyelmet nem for- ] dítottak rá a földmunkások, őj azonban lehetőleg minden ősi- f nek látszó maradványt meg ! akart menteni, mert látta, hogy j nagyértékű tárgyakról van szó a történettudomány, az őskori 1 kutatás szempontjából. Kérte a J múzeumot, intézkedjen az ille- ] tékeseknél, hogy az értékesnek < látszó sírmező felderítésére sor { kerüljön. Derék határvadászunk értékes közlései alapján valóban tyors intézkedések történtek. — Zalotay Elemért, a Bajai Türr István Múzeum régészét a győ- ’iek is értesítették és egyben el- .üldték a fiatal határvadász ál- al beszolgáltatott szarmatakori úrmaradványokat is. Rövidesen i Nemzeti Múzeum adattára is megbízást adott, egyben eljárt az illetékes belügyi szerveknél az ásatás támogatása érdekében is. Közvetlenül a magyar—jugoszláv határvonal mentén húzódó dombvonulat Magyarországra eső oldalán indult meg az érdekes ásatás, amely rendkívül jelentős településtörténeti adatokkal szolgál. Zalotay Elemér megállapította, hogy a korábbi földmunkák közben mintegy 37 sírt bolygattak meg, a nagykiterjedésű sírmező azonban teljesen ép állapotban maradt meg. — A szarmatakori település helye valószínűleg a Magyarország felé eső domboldalban a Körösér partján lehetett. Eddig 48 sír vált ismeretessé. Még további számos sírra van kilátás. Érdekes adatokat szolgáltatott az ásatás a szarmatakori temetkezési szokásokra, melyek az Alföld területén általánosan ismertek. A sírokban fekvő tetemek általában észak-déli irányban fekszenek, úgyhogy a fej dél felé esik. Több melléklet is található a sírokban és gyermekek urnákba való eltemetése is feltalálható. Szarmatakori temetkezési helyeken a gyermekcsontvázak általában nem igen szerepelnek. Külön érdekessége a leletmentésnek, hogy zsugorított állapotban eltemetett csontvázakat is ástak ki. A kelebiai Petőfi Termelőszövetkezet területén hasonló értékes nyomaira akadtak a kutatók Samo, Sandi és Kristóf érettségi vizsgájukra készülnek. Nem nagyon ízlik a gyönyörű tavaszi időben a tanulás, ezért elhatározták, hogy megismerkednek a rettegett matematika tanár leányával és megszerzik ezen az úton a vizsgatételeket. A fiúk úgy tudják, hogy a professzornak igen csúnya lánya van. Ezért sorsot húznak, hogy melyikük ismerkedik meg vele. A választás Samora esik. A találkán azonban egy feltűnően szép, csinos fiatal leány jelenik meg, akibe az érettségire készülő fiatal diák menten beleszeret. egy láthatóan őskori, neolitikus telepnek, mely valamikor lakóhely lehetett és a jellegzetes tiszai kultúrának a nyomait viseli magán. így juttatták a magyar régészeti kutatást értékes adatokhoz egyik fiatal határvadászunk lelkes és gondos közlései, melyek alapján hazánk településtörténetének, az itt élő népek szokásainak, életkörülményeinek több fontos adata vált a tudomány számára feldolgozhatóvá. Ilyen és hasonló mulatságos bonyodalmak váltakoznak a Magyarországon bemutatott első jugoszláv filmben, amely a diákifjúság derűs életét ábrázolja, üde és vonzó közelségben. A film zenéje is igen jól sikerült, különösen a Szerenád című dal, amely többször visszatér a filmben. Az elmúlt esztendőkben a magyar fiatalság igen keveset tudott a jugoszláv ifjúság életéről. Ezért is érdekes ez az új film, amelyet a kecskeméti Városi Mozi mutat be 20-án, Október 23-án egésznapos divatárubemutatót rendez a Budapesti Divatáru Nagykereskedelmi Vállalat. A bemutatón mintegy 100 féle bőrdíszmű árut —' női divatláskákat bőrből, plasztikból és egyéb műanyagból — láthatunk. Megismerhetjük az új fazonú kötött sapkákat, tiszta selyemkendőket, női, férfi gyapjúsálakat. Szemünk elé tárul, mind a női, mind pedig a férfi divatáru. A bemutatott cikkek már a kiskereskedelmi boltokban és az Állami Áruházban megvásárolhatók. A kiállítás 24-én és 25-én kizárólag a kereskedelmi szervek részére les? nyitva és a megrendeléseket a helyszínen megtehetik. Film iamertetéa ^JCLÜdJZ (Jugoszláv filmvígjáték) NAGYANYÓ A VERSENYEN Jó régen egy -futball-labda került valahogyan a falunkba. Talán Botos Gyurka hozta, de az is lehet, hogy Weisz, a kereskedősegéd szerezte. A abda mellé a közeli városból jó láb- iarúgót is fogtak. Egyéb körülményekre pontosan már nem emlékszem, de elég az hozzá, hogy a réten pattogott i labda. Nekünk, gyerekeknek megadatott az a kegy, hogyha nagyon messze rúgták, utána szaladhattunk ás visszahozhattuk. Ha olykor-olykor bele rúgtunk, ránk kiáltottak: — Ne rúgd, mert kopik! Azért egyszer mégis jól kirúgdostnk magunkat. Komoly mérkőzés folyt a nagyok között. Városi csapattal mérkőztek. A labda játék közben a kanálisba esett. Markó Ferkó ingestől-gatyástól utána ugrott és a malomig úszott vele, mi meg a parton loholtunk mellette. A malomnál Ferke kimászott a vízből és addig nagyot játszottunk, míg a felnőttek mérgesen közénk nem csaptak. Erre hagytuk a labdát és az erdőbe menekültünk. Hát ilyen világ járt akkor a sportra. $s most jogosan jöhet a kérdés: értjük, értjük, de hol a nagyanya? Mondom. A mi szép városunkban nagy kerékpárverseny volt a nyáron. Mivel szeretem a sportot, odaálíiam én is a járda szélére. Megfelelően bosszankodtam az úttesten keresztül sétálgatókon és csodálkoztam a serény rendezők türelmén és szelídségén. Azontúl örültem a fiatalok örömének. A nagyszerű új kerékpároknak, amik közül volt néhány saját tulajdon is. de többségükben az egyesületüktől kapták. S még tovább; az egyesületek az országtól. Ugye lassan kitűnik, hogy miért említettem azt a fenti futball-labdát. Közben a kekvázas gépek körbe- körbe suhantak. Az ifjúságiak nyomták a laposát, a pedált. A járdán álló fiatalok meg a hangjuk erősségét gyár korolták: — Hajrá Pali! — Szorítsd Jóska. Adtam a közömbösét, de kutyául izgultam én is. Palival is kezeltem már, de Jóskával is baráti kapcsolatban vagyok. Ugyanis minden versenye után megkérdezem: — Megint első, ugye? — A feleletit megelőzve pedig sietősen hozzáteszem: — Gratulálok. Tiltakozása az elsőség miatt sokszor a sarkon ér utol. Biztatóan visszaintek; — Akkor majd legközelebb. De most már igazán rátérek a nagyanyára. A verseny nagy tolakodásában és hangzavarában valaki gyengéden a karomba kajMszkodott. Ilyen kicsire sport közben nem nézünk, de a kedves megszólításra mégis hátratekintettem. — Tessék mondani, a fiatalok mikor indulnak? Vékony arcú, idős asszony kérdezett. Készséggel feleltem. — Most karikáznak. Hálásan mondta; — Nagyon szépen köszönöm. Szavait ' elnyelte a fiatalok tomboiása, mert a csengetlyus futamot, vagy ahogy szaknyclven mondják: a részhajrát, Pali nyerte. Az idős asszony mögöttem keményebben fogta a karomat, de erőtlenül kérdezte, mint aki tudja ugyan, hagy jól hallott, de a fiatalok ott elől talán elsiették Pali ünneplését. —Csakugyan a Pali nyerte? A feleletre sűrűket rebbent a szeme és hirtelen mondani kezdte: — Jóskának jobban örültem volna. Ismeri ugye? Tudja, hogy az unokám. Nagyon jó fiú. Szereti a szüleit és engem is. Mi is nagyon szeretjük. Csúnya szó sem hagyja el soha a száját, mindig kedves és figyelmes. A kerékpárosok fordultak, Jóska az élen húzott. Nagyanyó szeme fényesedéit, csillogott, mint a szépmetszésü kristály, a hangja megtelt melegséggel és mintha nem is nekem, hanem a térdenülő kisebbik unokájának mesélné, úgy folytatta: — Jókedvűen hozza a vizet, a fizetését hazaadja, az italhoz még nagy ünnepkor is ritkán nyúl, táncolni talán akkor sem táncol. A kerékpár a mindene. Sokszor tele van a teste sebekkel. Mi ijedezünk, ő meg csak nevet és azt mondja: sebaj, ez jobb, mint a gumi, magától is bera- gaszlódik. — A versenyzők újra előttünk száguldottak; kérdése máris röppent: — Ki volt elől? Jóska? Igazán, nem azért mondja, hogy megnyugtasson? Jaj, csak győzne! Olyan nagyon boldog lennék. Nem szégyen ez ugye, hiszen az unokám? A büszkeség, a szeretet finomabbá tette vonásait. A boldogság ragyogott róla: teljességéből és szépségében, könnyesen, de sugárzó mosolygással, Kis, esetlen mozdulatokat tett, bólo- (látott és félszegen megindult. Majd* nem úgy, mint a gyerek, amikor nem biztos benne; csakugyan szabad az új játékkal játszania és valóban neki vették-e. Nevetős és restelkedő volt egyszerre. Könyökével a bordáim alá túrt, azon a részen, ahol a fájós májam van. Nem, nem túlságosan nyomta meg, csak annyit, hogy oldalabbro húzódtam és ez a kis mozdulat elég volt ahoz, hogy elém kerüljön. Nem haragudtam, dehogy haragudtam, hiszen nem azért jött, hogy engem szóval tartson. Mind előbbre nyomult. Nem törődött azzal, hogy a szépen vasalt ruhája meggyűrődik, kendője a fején hátrább csúszik, hófehér haja megborzolódik. A fiatalok, ahogy közéjük lépett, szisszentek, mérgeskedtek és haragosan néztek, aztán békülékenyen ét szeretettel helyet tágítottak. De Jóska fordult a villanyoszlop mellett, Pali virgoncán kergette, nagyanyó kezében kendő lebbent, kilépeti a fiúk közül és csengőn kiáltotta: — Ne hagyd magad, Józsika! Becsületemre, senki nem nevetett rajta; még azt sem vették észre, hogy túl van a hetvenen. Természetesnek találták, hogy ott van és lelkesedik Régen hazaküldték volna a csirkékre ügyelni. Ugye, hogy így igaz, nagy anya? Fodor János l
