Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. október (10. évfolyam, 231-256. szám)

1955-10-11 / 239. szám

Elutazóit Csehszlovákiába a Szovjetunió Legfelső Tanácsának küldöttsége MOSZKVA (TASZSZ) A Cseh­szlovák Köztársaság Nemzetgyű­lésének meghívására október hó 10-én Csehszlovákiába utazott a Szovjetunió LegEelső Tanácsán nak küldöttsége. A küldöttséget M. P. Taraszov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnökhelyettese s az OSZSZSZK Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke vezeti, (MTH A Szovjetunió Legfelső Tanácsa küldöttségének jugoszláviai tartózkodása LAZAROPOLJE (Macedónia) (TASZSZ) A Szovjetunió Leg­felső Tanácsának küldöttsége A. P. Volkov vezetésével október hó 8-án délután Titov Veles, Piá­ié p és Bitolj érintésével Szkopl- jeből Ochridba utazott. Biloljban a szovjet küldöttség megtekintette a bőrgyárat, Ma­cedonia egyik nagyipari vállala­tit­A gyár megtekintése után Zla- e Beljanovszki nemzeti hős, a jjlnlji kerületi bizottság elnöke vacsorát adott a küldöttség tisz­teletére és a Legfelső Tanács küldöttei előtt ismertette a bi- tolji kerület fejlődését. Prosu- nyin, a Legfelső Tanács küldöt­te, a sztavropoli határterület végrehajtó bizottságának elnöke beszámolt a sztavropoli határte­rület népgazdaságának fejlődé­séről. Ochridban október 9-én dél­előtt a Legfelső Tanács küldöt­tei beszélgetést folytattak Ed­vard Kardelj-jel, a Szövetségi Végrehajtó Tanács elnökhelyeB tesével. A baráti beszélgetés után a küldöttség jacht-kirpndulâst tett az Ochrid-tavon, majd pedig La- zaropoljebe indult, ahol megisr merkedett a legnagyobb mace­dón szövetkezettel. A lazaropol- jei lakosok szívélyesen fogadtál4 a szovjet vendégeket. A küldöttség a szövetkezet megtekintése után Szkqpljeba Utazott. (MTI) Megkezdődött az atlanti államok hadügyminisztereinek párizsi értekezlete LONDON. (MTI) A londoni rádió jelenti, hogy Párizsban hétfőn összeült a tizenöt atlanti tagállam hadügyminisztereinek és katonai szakértőinek három napig tartó értekezlete. SajtptHdóssítok jelentése sze­rint a tárgysorezatön a követke­ző kérdések szerepelnek: a nyu­gati stratégia a keletnyugati po­litikai kapcsolatok legutóbbi fej­lődésének megvilágításában, a nukleáris hadviseléssel össze­függő problémák, 32 angol kormány bejelentése a fegyve­res erők létszámának tervezett csökkentéséről, az atlanti had­erők kötelékébe tartozó jelen­tős számú francia fegyveres j erők áthelyezése Észak-Afriká- ha, valamint a Földközi-tenger keleti térségében kiálakvtU hely­zet. Külföldi kinevezték az Országos Műszaki Fejlesztési Tanács elnökét és tagjait A Minisztertanács az Országos Műszaki Fejlesztési Tanács el­nökévé Mekis Józsefet, tagjaivá púdig Hidas Istvánt, Ajtai Mik­lóst, Acs Ernőt, Bakonyi Se­bestyén Endrét, Bíró Ferencet, Bognár Rezsőt, Csanádi Györ­gyöt, Csűrös Zoltánt, Erdei Fe­rencet, Friss Istvánt, Hevesi Gyulát, Horgos Gyulát, Jánpssy Lajost, Kiss Árpádot, Kocsis Lajost, Korach Mórt, Natopek Imrét, Ratkovszkv Ferencet, Bá­zsé Imréf, Ribiánszky Miklóst, Sebestyén Jánost, ßimpnyi Ká­rolyt, Szabó Gergelyt, Szalai Sándort, Szádeczky Kardoss Ele- [ inért, Szele Mihályt, Széçhy Ká­rolyt, Szíjártó Lajost, Trautmapn Rezsőt, Varga Józsefet (Ganz Vagon- és Gépgyár), Varga Jó­zsefet (Műszaki Egyetem) Vályj Pétert, Winter Ernőt nevezne ki. (MTI) BERLIN. Wilhelm Mellies, a Német Szociáldemokrata Párt aleinöke a nyugat-németországi Brakeban tartott nagygyűlésen kijelentette: pártja tiltakozik Adenauer minden további kísér­lete ellen, amellyel rá akarja venni a Saar-vidék lakosságát, hogy az október 2-3-i népszava­záson fogadja el a párizsi szer­ződések sarkalatos pontját alko­tó statútumot. Adenauer további próbálkozá­sai a saarvidéki népszavazás eredményének érvénytelenítését vonhatnák máguk után — mon­dotta a Szociáldemokrata Párt glelnöke. LONDON. Az Angliában tar­tózkodó szovjet könnyűipari kül­döttség tagjai A. N. Kosziginnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa el nökhelyet tesének vezetésével október 7-én és 8-án több man­chesteri textilipari és vegyipari vállalatban tettek látogatást. A. N. Koszigin október 9-én Liverpoolba, majd Blackpoalba Utazott, a küldöttség tagjai pe­dig a lancashirei és yorkshirei ipari váhalatpkat tekintették meg. BERLIN. A Német Demokra­tikus Köztársaság belügyminisz­tériuma közölte, hogy a Bzovjet- unióban háborús bűncselekmé­nyek miatt ejítélt és nemrégiben kegyelemben részesült volt né­met hadifoglyok első csoportjai megérkeztek a Német Demo- kratjkus Köztársaságban lévő Qdera-Frcmkfurtba. További cso­portok útban vannak. A megér­kezetteket a szabadonbocsátá- sukkal kapcsolatos formaságok gyors elintézése után haladékta­lanul lakóhelyükre továbbítják. Bonni jelentés szerint Nyugat- Németországba is megérkeztek a szovjet szervek által kegye­lemben részesített és szabadon- bocsátott elítéltek első csoport­jai. BERLIN- A Frankfurter Rund­schau, a Nürnberger Nachrich­ten és a West-Osthandel című nyu- tnémet lapok munkatár­sainak egy csopqrtja a Külföldi Kult űrkapcsolatok Intézetének meghívására Bukarestbe látoga- ; tott és a közeli napokban be­utazza a Román Népköztársasá­got, A kör négyszögesítése, avagy a Saar-vidék „eurépaizáiása“ «•A kör négyszögesítése« — így jellemezte a londoni Times ok­tóber 6-i számának vezércikké­ben azokat a nehézségeket, ame­lyek a Saar-kérdés »európai« alapon történő megoldásának Útjában állnak. A tekintélyes angol lap szemleírójának és a nyugati kommentátorok seregé­nek Adenauer bonni kancellár és Faure francia miniszterelnök október 5-i luxemburgi találko­zója adott alkalmat, hogy ismé­telten tollúkra tűzzék a hosszú évek óta vajúdó Saar-kérdés egész problémát ikáját. Ezen a találkozón a két kormányfő kül­ügyminisztereik részvételével megbeszélést folytatott a Saar­vidéki helyzetről. “ A francia és a nyugatnémet államférfiak tanácskozására a küszöbönálló október 23-i saar- vidék) pépszavazás kilátásai ve­tetek árnyékot. Tudvalévő ugyanis, hogy a Saar-vicfék 900 ezer főnyi lakosságának ezen a napon kell döptenie arról, hogy elfogadja-e, vagy elutasítja az úgynevezett Saar-statútumot. Éz a szabályzat a Saar-vidék »euró- paizálásápak« fügefalevele alatt a francia—saarvidéki gazdasági unió további fenntartását írja elő. A paktum pontosan egy ev­vel ezelőtt, az akkori francia miniszterelnök, Mendes-France és Adepauer között lezajlott hosszas és kemény alkudozások eredményeképpen jött létre. Emlékezetes, hogy a háborús párizsi szerződések tető alá ho­zásánál a saarvidéki kérdés kü­lönleges szerepet játszott. Sokáig úgy látszott, hogy a Saar-kérdés rendezetlensége fogja megbuk­tatni az egész nyugati unió szer­vezetét. yégülis a rendkívül erős angol—amerikai nyomás hatá­sára sikerült látszatmegegyezés­re jutni. A Saar-vidék hatalmas vas­érc- és szénkinpsei, igen jelentős ipari potenciálja és nem utolsó sorban a német munkáskezek százezrei ebben az alküban a kézizálog szerepét játszották. A kézizálogot Adenauer kancellár adta a francia nagytőkének, hogv elnyerje a francia nemzet­gyűlés hozzájárulását a nyugat­német új rafelfegyvérzéshez. Ez a paktum arculcsapása volt mind a német, mind a francia nép alapvető nemzeti érdekeinek, súlyos megsértése a potsdami szerződésnek, amely félreérthe­tetlenül előírja Németország de­mokratikus alapokon történő új­raegyesítését, beleértve a Saar- vidékpt is. E szégyenletes alku ingatag alapján valósult meg a párizsi szerződések ratifikálásához veze­tő francia—nyugalnémet együtt­működés. A Mendes-France és Adepauer között egy esztepdeje létrejött kiegyezés azqnhan csak kendőzte, ideiglenesen áthidalta a rendkívül éles francia—nyu­gatnémet gazdasági és hatalmi ellentéteket, de semmit sem ol­dott meg azokból. A francia és a nyugatnémet nagytőkének a Saar-vidékért folytatott verseny- futása továbhra is a nyugateurór pat »egység«, szorosabban véve pétiig a francia—nyugatnémet együttműködés achillesi sarka maradt. Hogy ez mennyire így van, ar­ra éppen Adenauer és Faúre mostani luxemburgi találkozója vet éles fényt. Ezt a megbeszé­lést francia részről követelték, hogy rábírják Adenanert a Saar- vidék »európai statútuma« mel­letti ismételt kiállásra. A luxem­burgi megbeszélés után a tár­gyalófelek közös nyilatkozatot adtak ki, amelyben állást foglal­nak a Saar-statútum mellett és hangsúlyozzák az erre vonatko­zó francia—nyugatnémet egyez­mény fontosságát. Edgar Faure tehát látszólag elérte célját. 4 párizsi megfigyelők azonban rá­mutatnak, hogy a luxemburgi tárgyalások nem váltották be azokat a reményeket, amelyeket a francia kormány fűzött hozzá­juk. A francia miniszterelnök­nek ugyanis nem sikerült elér­nie olyan közös francia—nyugat­német nyilatkozat közzétételét, amely feltétel nélkül helyeselte volna a Saar-vidék úgynevezett »európai statútumát« és — fóleg —, amely felhívta volna a Saar- vidék lakosságát, hogy szavaz­zon erre a küszöbönálló népsza­vazás alkalmával. Megnyílt az flnaol Munkáspárt konferenciája Hírügynökségi és rádiójelentc- sek szerint Margateban ma megkezdte tanácskozásait az Angol Munkáspárt évi konferen­ciája- A konferencia első napjá­nak napirendjén a párt általá­nos politikájának kérdései sze­repelnek. A külpolitikai kérdé­sek vitájára szerdán kerül sor. A konferencia e héten pénte­ken fejezi be munkáját. á'f serek szűzdohányt terjesztett és ősszel eladta a városban a szol- gabiró úrnak. A szolgabírá úr, aki egyébként szivén viselte a királyság lávát, a Cserektől vásárolt dohányt eladta a föszemlész úrnak meg a pénziigyigazgatóság többi uraságának, akik esténként a városi kaszinóban bodor füstfelhőket eregetve azon vi­tatkoztak, hogy az itteni vidéken nem terem meg a dohány, ilyenkor a szol­gaidra yr is szorgalmasan bólogatott. — Látják uraini, ez a dohány is, amit szívunk, hercegovinál, — bizony­gatta. — Az unokaöcsém ott szolgál, és nem is hinné az ember, hogy arra­felé még hidegebb az éghajlat, mint nálunk, mégis megterem a dohány. Mégpedig micsoda dohány, ugye? A föszemlész a borpárás levegőbe roj­tos füsffellegeket köpött cs kijelentette: — Az ifteni parasztok még nqgyon is ostobák ahhoz, hogy dohányt termeszt­hetnének. Az éghajlat is mostoha, de a parasztok sem mernek mit kezdeni a dohánnyal, mert félnek a törvénytől No meg úgy vélem, az itt termett dohányt el se lehetne szívni. A legfontosabb uraim, a dohány kezelése. — Ebben igaza van, — ismerte be a szalgqbírp úr, — nincs jobb dohány a herccgqvinqinql. Az unokaöcsém... Cserek ezalatt odahaza a faluban csa­ládostul szorgalmasan aprította a do­hányleveleket, hordókban áztatta, ame­lyekről a be nem avatottaknak azt be­szélte, hogy dinnyét rak el bennük, a dohánylevél hulladékát, meg a vastag­ját a parasztok nyakába sózta, a finom, gondosan pácolt dohányt pedig elhord­ta a városba, meg a környező falvakba, a plébániákra. Senki se hihette, hogy Cserek annyi dohányt termeszt, de ha valaki nyáron benyomakpdqtt volna a földre, ahol Cserek két méternyi karókra futtatott magas babot ültetett, a tábla közepén, Jaroslav Hasek: O H A N Y i karók sora ícözöíí hosszúlevelű, ma­gasra nőtt növényekét vett volna észre us ugyanezzel a növénnyel találkozott vqlna a kukoricásban is. Cserek por­tája melleit. Ha a falubeliek beta­karításkor tudakozódlak, hogy miféle uqgylevclií gyomot gondoz, a gazda aszal fizette ki őket, hogy odahaza sok a hízója, nekik kell a zöld elesúg. Wi zen a nyáron is garmadával termett Cserek földjén a do­hául/. Cserek egyre csak a leveleket szárította, ázfafta, simította, aprí­totta, észre se vette, hogy Ilona lánya a falu nyelvére kerjilt. — A finánc, qki Ilonka utáfi jár, jó­képű legény, —■ járt szájról szájra a hír. Hogy egy fds dohány im összéayült, Cserek ismét készülődött a városba, az urqságokhoz. Vasárnap szemiigyre vet­te kamrájában a szárított, elkészített dohányt- Nézi, nézi, de csak látja, hogy bizony kezdés az. Fut a mérlegért, má- zsálja, a fejét csóválja, hívja a csalá­dot, de csak nem akar megszaporodni a vágott dohány. Két kila hiányzik be­lőle, éppen a legjobb fajtából, amit a szolgabíró úr vásárol. Keresi az egész család, de csak nem jönnek rá, hová lett, hová sikkadt. — Estig megtalálom, — veri a mel­lét Cserek és leíieverédik a kemence- padkára. de mivelhogy estig nem gyűlt világosság a fejében, továbbra is fekve maradt ás űzte az eszét nagy igyekezet­tel, hagy hová is keveredhetett a két kila vágott dohány. Aznap még a köz­ségi kocsmából is elmaradt, pedig érde­mes lett volna elmennie, mert az öreg Géza bácsi nagykörülményesen elme­sélte, hogyan is találkozott tegnap a Cserekék Ilonkájával. — Látfam ám tegnap este az Ilon­kát, — állapította még és nagyot szítt a pipáján. Jó idő múlva ájfent megszó­lalt: — Az Ilonka mellett ott állt. a finánc, — ezzel ismét belergkedt a szó, mart a makrából kifogyott a szusz. Rá­gyújtott, hosszú ideig szívta, aztán így folytatta: — ff át az a finánc... — itf újabb szünet következett, mert a pokolra való pipa csak nem akart szelelni. Megint csak ráserdntett, szívta diilledt szem­mel, és mire a pipa parázsra zsendiilt, az elbeszélés kezdete óta jó három Óra is eltelt. Akkqr aztán Géza bácsi is ösz- szeszedte minden mqradék ékesszólását és meghirdette: — Hát az a finánc meg­csókolta az Ilonkát. Úgy igaz, amint itt Ülök, megcsókolta-1 * A föszemlész szívesen ütötte bele az orrát alárendeltjei magánügyeibe. Az egyik fiatal finánc, az a bizonyos, akiről vasárnap este az öreg Géza bácsi mesélt, ott feküdt a szobában a tábori ágyon és élvezettel szívta a hosszúszárú pipát, amikor betoppant a föszemlész. — Hallom, barátocskám, hogy furcsa dolgokat beszélnek magáról — kezdte minden bevezetés nélkül, — és mondja csak, csinos a babája? — Gyönyörű, akár az égből szállott angyal, — lelkesedett a legény, és gyönge pír futotta el arcát. — Mit is zárt el tegnap este olyan gondosan a bőröndjébe? — faggatódzott tovább a föszemlész. — Testes csomag volt. A fiatalember nem tudta, mit vála­szoljon. — Kérem, én nem kényszerítem, he titokban akarja tartani... — nyugtatta meg a föszemlész és hozzátette: — Nem jön el velem egy pohár borra? Este úgy­is szolgálata van. A tejfölösszájú finánc negyedóra múl­va a társasággal ott ült a vendéglőben, çgy óra múltán kivirágzóit a kedve és nem teft bele két ára, rábízta minden búját, örömét a felettesére, még azt is bevallotta neki, hogy tegnap egy cso­mag dohányt rejtett a bőröndjébe és hogy a dohányt az Ilonkájától kapta ... Aznap este a legény nem ment szolgá­latba. A föszemlész ment helyette. Másnap megint olt ültek a koszi­1 M nóban az adóhivatali urak, meg a szolgabírp úr, csak a föszemlész úr hiányzott. Nem tudták okát adni, hpl mulat, amikor végre kinyílt az ajtq és a sokat vqrt cimbora belépett a terembe, egy nagy csomagot cipelve a hóna alatt. — Elnézésüket kérem, uraim a hosz- SZÚ késésért, — mentegetőzött. — A postahivatalon jártam. Képzeljék csak, milyen csodálatos véletlen! Van egy unokaöcsém, tiszt a hadseregnél, és nemrég áthelyezték Hercegovinába. Az áthelyezés hírével együtt küldött a cí­memre egy csomag dohányt, még azt is megírta, hogy ismeri a szolgabíró úr unokaöccsét. Sajnos, ismeretségüknek hamarosan vége szakad, mert a szolga- bíró úr rokonát áthelyezték Galíciába. Nagy örömömre szolgál, hogy most már én láthatom el önöket hercegovinál do­hánnyal ugyanazon az áron, mint eddig a szolgabíró úr... A szqlgabíró úr nem szólt egy szól se. asak, csendesen bólogatott. t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents