Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. október (10. évfolyam, 231-256. szám)

1955-10-09 / 238. szám

VEGRE SIKERŰÉT TÜSKE LAJOS főgépész ra­gyogó arccal mustrálgatja az új gépet. Végre sikerült! Végre elké­szült: — mondja lelkendezve és úgy simogatja a masinát, mint­ha a gyermeke lenne. De mások is örülnek a siker­nek, hiszen nemcsak Tüske La­jos vett részt a Mélykúti Gép­állomáson a kukoricaszárvágó elkészítésében, hanem hűsé­ges társa volt Szarvas Gyula, műhelyvezető, Arnos Pál és Szvetnik Kálmán szerelők, Ba­lázs Lajos asztalos, EU Pál, valamint Gulyás Szabó Sándor esztergályosok. Ez utóbbi az IKAÍiUSZ-gyárból jött a gép­állomásra, kiváló szakember, akit hamar megszerettek a gép­állomás dolgozói. Egyszóval minden számottevő műszaki szakember résztvett az új gép megalkotásában Föl­des István igazgató elvtárs ve­zetésével. Egy hónapja ezzel keltek, ezzel feküdtek. Minden­ki azon törte a fejét, hogyan lehetne Tüske Lajos és Szarvas Gyula elgondolását tökéletesíte­ni. Legjobban természetesen az elgondolás »szerzőinek-" főtt a koponyájuk, Először ugyanis 4 sor vágására tervezték a gé­pet. Ekkor kiderült, hogy nem bírja a Zetor, ha egyszerre négy sor szárat vág a gép. így szüle­tett meg azután az újabb elgon­dolás a három sorra. Voltak kisebb-nagyobb zökkenők, né­ha megfelelő anyag nem volt, máskor az alkatrész nem sike­rült, mint ahogy az ilyenkor lenni szokott, ide végre sikerült összeállítani a gépet. — Az egész lényege az — ma­gyarázza a főgépész —, hogy a vágószerkezet által levágott ku­koricaszárat hajtószerkezét vi­szi egy vaslemezre, amelyen körbehforgó villák egymás mel­lé tolják a szárakat és a kéve a gép mögött esik le. Nagy érdeme ennek a lelkes kollektívának, hogy a megyétől kapott 5000 forintból csak 1600 forintot használtak fel, mert főként saját anyaggal dolgoz­tak, jól felhasználták a hulla­dékvasakat az alkatrészek ké­szítésére. Nem csoda, hogy örülnék mindnyájan, hiszen ezzel a gép­pel az egyik fontos problémát oldották meg. Mindenütt a ha­tárban arra törekednek, hogy gyorsabbá váljék az őszi. mun­ka, melynek egyik legfontosabb mozzanata a kukoricaszár beta■» hárítása. A mélykútiak által szerkesztett kukoricaszárvágó segítségével töredékére lehet csökkenteni a gépállomás kör­zetében lévő termelőszövetkeze­tek földjeiről a kukoricaszár be­takarítást. Földes elvtárs mindjárt ki is számítja, hogy a termelőszövet­kezeteknek 385 munkanapra volna szükségük a szár betaka­rítására. Ezzel a géppel pedig 289 holdról 20—22 nap alatt be tudják takarítani a szárat, mert a gép 10 óra alatt 15 holdat tel­jesít. A termelőszövetkezetek­ben tehát számos munkaerőt fel­szabadítanak és mindenütt meg tudják gyorsítani az egyéb őszi munkákat is. — Még csak a festés van hát­ra, azután vihetjük a kiállítás­ra — mondja az igazgató. AZ UJ KUKORISZÁRVÁQÓ ugyanis szerepel Kecskeméten a mezőgazdasági újítási kiállítá­son, amely 9-én nyílik a Mű­kertben. Rendeletismertetés Mennyi borforgalmi adót kell fizetni? Megkezdődött a szüret. Az idén jó közepes termést ígérnek a szőlők. Ezért a dolgozó parasz­tokat különösen érdekli, hogy milyen rendelkezések vannak a borforgalmi adóval kapcsolat­ban. Ezt tanúsítják a hozzánk érkezett szóbeli és írásbeli ér­deklődések. A pénzügyminiszter nemrég hozott rendeletet a borforgalmi adóról, Ezek szerint a közönséges bor és szőlőmust után az ország egész területén literenként 4 fo­rint borforgalmi adót kell fizet­ni­A minőségi bor és a kierjedt gyümölcslé után a borforgálmi adó literenként 4,8Q forint. A termelő adóztatása szempontjá­ból minőségi bor az, amelyet a Borforgalmi Vállalat a termelő­től 4,50 forintnál magasabb be­99 A házi sztahanovista66 avagy Tanulságos történet egy gépállomásról Már megbocsásson a világ, dg én ezt a szót, hogy házi sztahanovista, még eddig soha nem hallottam. Ezért támadt fel bennem rögtön az új iránti érdeklődés, amikor a Kiskőrösi Gépállomáson első találkozásom vele megtörtént. Persze, nem­csak magával a szóval, hanem azzal is, akire ez éppen ráillik. Miért nem hívják egyszerűen sztahanovistának? — tűnőd­tem magamban, de azután arra gondoltam, hogy ez még valami külön magtisztelés lehet. Balga ötlet volt —, elmondhatom előre is. Most hót rettentő zavaromban — pedig nem volna szabad, mert ha nem is az ígéret, de egy őszinte kérés köti a toliam — mégis elárulom a nevét; Kiss Ernőnek hívják a házi sztahano­vistát. A békekölcsönjegyzés napjaiban ismerkedtünk meg. A gép­állomás szomszédságában újonnan épülő, kicsi családi házak sorakoznak. Úgy nőttek ott ki a környező pusztaságból, mint a gombák. Es az az érdekességük, hogy nem is egyenként, ha­nem szinte egyszerre húzták fel falaikat, egyszerre kaptak szép, hetyke, piros kalapot. Persze azért, mert azok a gépállomási dolgozók, akik ezt államkölcsönből építik, öszefogtak és egy­mást segítve, közösen fabrikálják, csinosítják a kétszoba-össz- komfbriós kis családi otthonokat. Kiss Ernő is éppen szabadna­pos volt és hol másutt lehetett volna megtalálni, mint az »épít­kezésnél^, — Nem mehetek le, mert nagyon kell sietni, — kiabált le hozzám a tetőről. Addig alkudoztunk azonban, míg mégis csak abbahagyta a munkát néhány szóra. Persze, mondanom se kell, hogy én be­széltem többet, nem ő. Mégis megtudtam tőle valamit, lia nehe­zen is nyilatkozott. Mégpedig azt, hogy ö immáron már két éve — mióta a Kiskőrösi Gépállomáson dolgozik — rendületlenül a -házi sztahanovisták« közé »soroltatik«. — Mi az, hogy házi sztahanovista? — kérdeztem első meg­lepetésemben. — Hát az az ember az, aki rendszeresen túlteljesíti a nor­máját, hosszú időn keresztül megfelel a sztahanovista követel­ményeknek, csak hát hivatalosan mégsem sztahanovista, mert hát oklevele nincs. Nem értettem a dolgot. Elég sok sztahanovistával találkoz­tam már, de még ilyen ismertető jelekre soha nem bukkantam. A felfedezés izgalma ösztökélt arra is, hogy Kristóf elvtárstól, a gépállomás főmérnökétől érdeklődjem a »MM sztahanovisták« részletesebb jellemzéséről. Most már büszkén »dicsekedhetek« azzal, hogy tudom, hogyan »keletkeznek« a házi sztahanovisták. Ugyanis a következőket tudtam meg: Vannak esetek, amikor a traktoros, vagy műhelyszerelő va­lóban eléri a sztahanovista szintet. Az ilyen dolgozókat azután rendes körülmények között »összeírják« és nevüket felküldik a Gépállomási Igazgatósághoz, a megyére. Azután, ha ott is »meg­felelnek« a követelményeknek, megkaphatják a sztahanovista címet. Igenám, csakhogy a gépállomás vezetősége elmulasztotta sorra venni, kik érték el 0 sztahanovista szintet, Vagy, ha nem is feledkeztek meg róla, talán nem volt elegendő papírjuk, hogy feltèrjesszék a névsort (tehát nem egy emberről van szó!) — és így keletkeztek a Kiskőrösi Gépállomáson a »házi sztahano­visták«. Ez az újítás mindenesetre figyelemre méltó, mindjárt el­képzeltem, mi lenne, ha minden gépállomáson bevezetnék? — Sztahanovistáink semmi esetré sem lennének... ■nr Kulcsár =5 adási áron vesz, vagy venpe át, valamint a nagybani (25 literen felüli) értékesítés esetén az a bor, amelyet a termelő a borfor­galmi adó hozzászámítása nélkül 12 forintnál magasabb nagybani áron értékesít. Az ptcán, nyílt edényben, tör­ténő borkiszolgáltatásra jogosult sajáttermésű borkimérést üzle­tekben forgalomba hozott közön­séges bor után literenként 4,20 forint, minőségi bor után 5 fo­rint borforgalmi adót kell fi­zetni, Az úgynevezett poharazásra jogosított sajáttermésű borkimé­rés! üzletekben kimért közönsé­ges borok után literenként 5 fo­rint, minőségi borok után 7 fo­rint borforgalmi adót kell fizet­ni. Minőségi bornak ebben az esetben az a bor számít, amelyet a sajáttermésű borkimérés! üz­letben borlorgalmi adó hozzá­számítása nélkül 12 forintnál magasabb áron hoznak forga­lomba. Az egyénileg gazdálkodó ter­melők által kedvezményesen fo­gyasztható bor literenkénti adó­tétele 0,80 forint. A termelőszö­vetkezetek és termelőszövetke­zeti csoportok tagjai részére a munkaegység alapulvételével ki­osztható kedvezményes adótételű bor után literenként 40 fillér borforgalmi adót kell fizetni. A törkölykor adótétele literen­ként 0,25 forint. Törkölybort csak két katasztrális holdnál ki­sebb szőlőterülettel rendelkezők és csak a tényleges mustteymés negyedrészéig terjedhető, de leg­feljebb 5 hektoliter mennyiség­ben készíthetnek. Az esetleges ezen felüli mennyiséget a kö­zönséges borra érvényes borfor­galmi adóval adóztatják. HÍREK 1955. Október 9, Vasárnap Napkelte: Holdkelte: 5,54 Napnyugta: 47,09 23,44 Holdnyugta: 43,54 Névnap; Pépes, Várható időjárás vasárnap estig: felhős, hűvös idő, több he­lyen, főként délen még eső. Élénk északi-északkeleti szél. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet 44—17 fok kö­zött, (MTI) ÜGYELETES ORVOS KECSKEMÉTEN: Október 9-én az egész város területén dr. Palotai László, Bajçsy-Zsilinszky utca 10. tart ügyeletes szolgálatot, — Országos vásár. Október 16-án Baján, Dunavecsén és Kiskőrösön tartanak országos állat- és kirakodóvásárt. — Telepes táskarádió készül. A Telefongyár dolgozói újtípusú, hordozható, telepes táskarádió mintapéldányát készítik, a ké­szülék súlya 2 és fél kiló, keze­lése egyszerű. A táskarádió so­rozatgyártását 1956 elején meg­kezdik. — Békekölcsön-sorsolás okto- ben 30 és 23 között. Veszprém­ben készítik elő a If. Békeköl­csön hetedik húzását. Ez alka­lommal 71 millió forint nyere­ményt sorsolnak ki, — Pályázat univerzális ház­tartási gép tervezésére, A pá­lyaműveket a gyártásra alkal­mas rajzokkal december ?0-ig kell beküldeni a fővárosi ta­nács ipari osztályához. — Az OFOTÉRT sorsjátékot rendez. Azok a vásárlók, akik október folyamán 200 forint ér­téken felüli fényképezőgépeket vásárolnak, a géppel együtt egy cédulát is kapnak. A cédulán fel van tüntetve a gép száma és a vásárlás ideje. Ezeket no­vember 5-én kisorsolják. A nyertesek 5—3, illetve 200 fo­rint értékű fotóanyagot, vagy az értéknek megfelelő vásárlás' Utalványt, nyernek. — Villamosítják a iajosmizsei malmot. Még az idén megkez­dik a malom átépítését villa­mosőrlésre. A tervek szerint még ebben az évben megkezdi működését. — Export terv túlteljesítése, A Bajai Nádgazdaság 5000 kéve export szállítási tervét 7100 ké­vévé} túlteljesítette. A palló és nádszövet gyártásánál 17 512 forint önköltségcsökkentést ért el a gazdaság. — Az éves terv idő előtti be­fejezéséért. A Bajai Gázmüvek dolgozói eddig 25Q0Q köbméter gázzal és 67 tonna koksszal töh- bet termeltek. A verseny és a munka jó megszervezésével már 45 napi előnyük van, — Tsz-építkezés. Megyénk termelőszövetkezetei eddig 256 épületet teljesen elkészítettek, 355 építése pedig folyamatban van. w Szikvízüzemek felújítása. Megyénkben jövőre már na­gyobb összeget fordítanak a szikvíz-vállalatok felújítására és korszerűsítésére, A jövő évi be­ruházási és felújítási összeg 26C ezer forint, Bp. Honvéd—Dorogi Bányász 3:1 (2:0) Vezette: Fiőr. — Góllevők: Machos (3), illetve Ilku II. Mindkét félidőben a Bp. Hon­véd mutatott többet. Győzelme teljesen megérdemelt. A Bá­nyász-együttes a mezőnyben szé­pen játszott, csatársora azonban a kapu előtt tehetetlennek bizo­nyult, a kínálkozó gólhelyzete­ket nem tudta kihasználni. — vwvwyvt/wwwvwvwyvw A Vörös Csillag TSZ példát matat Nálunk Bácsbokodon egyre több egyénileg dolgozó paraszt látja, hogy érdemes termelőszövetkezetben dolgozni, Eddig már 10 új tag lépett a Vörös Csillag Termelőszövetkezetbe, ezenkívül 20 belépési nyilatkozatot töltöttek ki. A kívülálló egyénileg ter­melőket az vonzza a tsz felé, hogy a Vörös Csillag mindenben példát mutat. A brigádok versenyben állnak egymással. Duda- József brigádja már a burgonyát is felszedte és holdanként 150 mázsás termést értek el,' Az, őszi vetéssel is igep jól állnak. Az őszi árpát és rozsot elvetették, az előirányzott 150 hold búzavetés­ből eddig már százat elvégeztek. A kukoricatermésük is kiváló. Holdanként 25—30 mázsás termésátlagot értek el. 480 mázsa ku­koricát szahadfelvásárlási áron értékesítettek. Máté Lajos, Bácsbokod. Kukoricaátvevőhely és egyebek... — Te, apjuk, ne süssek neked egy tarisznya pogácsát, m kérdi Csabái Imréné, kukoricát rakó férjétől törökfái lakásuk udva­rán. A férfi dühbe se gurul, oda se néz és úgy mondja a magáét: — Ugyan már, ne hecc.elődj te is. Mit gondolsz, nem tudják azt, hogy ilyen nagy dologidőben drága a parasztember ideje? — Jól van, no — így az asz- szony. — Csak hát azt beszélik, hogy még estebédet is vihet ma­gával az, aki a napkeltével in­dul el. Másnap reggel alig pirkadott még az ég alja, Csabai Imre ki­hajtott az udvarról a nagy sze­kér kukoricával. Beadásának sietett eleget tenni és fért még a kocsira szabad kukorica is. Még csak ébredezett a város, mikor odaért Kecskeméten a Halasi út­nál lévő egyik átvevőhelyhez. Kicsit meglepődött, mikor látta a hosszú szekérsort, de azért jó kedvvel beállt ő is a többiek mö­gé. El is aludt, unta is magát, de csak akkor kezdte mondani a kacskaringósát, mikor az órák múltával még alig haladtak kö­zelebb a bejárathoz. És egyszer csak kijelentik ott elöl. hogy vo­nuljanak át a Szegedi útra, mert ez a góré megtelt. Elindult a ka­raván, viszik magukkal a mér­leget és kosarakat. Az új helyen jó hosszú kieséssel elkezdődik újra az átvétel és neki úgy tű­nik, hogy csigalassúsággal. De nem is mehet gyorsabban, hisz kétfüles kis szakajtókba rakják a szekérről a kukoricát, megmé­rik és felviszik a magas góréba. És ezt megismétlik, ki tudja hányszor. Már a delet is elhagy­ta az óra mutatója, megéhezik Csabai Imre, de cudarul. Gon­dol is az asszony pogácsás aján­latára, de ez még csak jobban dühbe hozza, hát még mikor ar­ra gondol, hogy a mára elterve­zett munkából sem lesz sommi, De még hogy mérgelődtek azok, akik pénteken a Ferenc i aktárba indultak. Nem vették át a kukoricát, mert telve voltak a górélc, küldték őket a város másik felébe, a Széna telepre. És arról, hogy ott megszűnt az átvétel, a kecskeméti telep iro­dájában még délben mit sem tudtak. így igazán nem kell cso- aglkoz.ni azon, hogy a városi ta­nács hirdető tábláján sem he­lyesbítették a y átvételi helyeket. A fszépa telepen pénteken kezdték a kukoricaátvételt, híd­mérlegen mérik a szekér kuko­ricát, aztán prizmába rakják- Reggel 45 kocsi várt és a sor derekán piég a déli nap esúfaló- dott. De miért van ez így? Az elmúlt héten csupán egy helyen vették át a kukoricát. Akkor hajnaltól napnyugtáig várakoz­tak, most öt helyen lehet bead­ok mégis, aki hajnalban indul, még kora este is ácsorog valahol. Miért megy ilyen lassan az át­vétel? Az átvevők szerint azért, mert lassítja mérés és sok a hur- colkodás. A Terményforgalm: Vállalat kecskeméti telepén azt mondták, azért, mert kevés az átvevőhely és többet nem lehet felállítani, nincs ember, A gazáé dúl-fúl mérgében, mert oda a drága napja. Az átvevő ideges, mert mindenki őt szidja. Csak egyedül a Terményforgalmi Vál­lalat központjában nagy a nyu­galom. Ügy érzik, hogy megtet­tek minden lehetőt és dehogyis gondolnak arra, hogy a problé­mákon segíteni is lehet. Pedig az ő köteíeségük lenne, hogy se­gítséget adjanak a telepeknek, még ha a felsőbb szerv meggyő­zése árán is —, hogy ellenőriz­zék az átvétel pontosságát, mert ahogy a népfront-bizottság és a tanács, helyi ellenőrzésen megál­lapították, ott sem megy min­den a legnagyobb rendben. Erez­zenek felelősséget Csabai Imre, Csősz Imre és a többi száz és száz dolgozó paraszt tétlenség­ben eltelt napjáért, mert úgy lát­szik, mén nem mindenki tudja, és érzi, nogy a legnagyobb do­logidőben minden elfecsérelt nap gazdának, országnak egyaránt sagy kárt jelent*

Next

/
Thumbnails
Contents