Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. szeptember (10. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-18 / 220. szám

Fclsőszcnfivaíit három tenncIőszÖTctkezrie

f

A JOVO M VI JO T JE 15 JE NEKT

Felsőszentiván három termelő- jzövet kezeiében: a Vörös Csillagban, Vörös Októberben és a Békében az idén jól gazdálkodtak. A jó gazdálkodás eredményeit mivel mérik a községben? Azzal, hogy tf Vörös Csillagban munkaegységenként előlegül 7,5 leg búzát. 2.60 leg árpát, a Vörös Októberben 7 kg búzát, 2 kg árpát, a Békében 10 kg búzát, 4 kg árpát osztottak. A Vörös Csillag tagjai közül Mikolovics György az elmúlt napokban 18 000 forintért házat vett, Macska Imre, Piuko- vics Pál fiázat épít, Zay Sándor pedig most vásárolja az építőanyagot házépítéshez. A Béke tagjai közül Pankovits Dánielnek 20 000 forint tellett házvásárlásra, a Vörös Októberben az öreg Mamusity Ádámnak pedig egy motorkerékpárra, mellyel a vejét örvendeztethette meg. A jó gazdálkodás másik eredménye, a három termelőszövetkezet a termésbetakarítás óta 49 taggal gyarapodott.

A három termelőszövetkezet tagjainak legfőbb érvé a kívülállók felé, a maguk élete. Ezt teregetik, ezt ismertetik. Ezt nem önteltségből teszik. Az igazságot azonban miért kellene kendőzni? Hogy göröngyös út is volt az eltelt évek során, azt sem takargatják. Nehogy az újonnan belépők csak a napos oldallal ismerkedjenek és az első árnyék megriassza őket.

Hiszen a nehézségek már nekik is csak emlékek. A Vörös Csillagban úgy emlékeznek: öt évvel ezelőtt sok volt még az »érthetetlenscg«. — A becsületes, szövetkezetüket védő tagoknak kellett nekigyürkőz- niök, hogy Szántói György és társaik ellen harcolva felfedjék a folytonos zsörtölődök igazi szándékát: a bomlasztást. A Vö- . ,-ös Októberben a kezdeti napok már ahhoz a felismeréshez veséitek. hogy minden családtag munkájára szükség van, ha győzni akarnak. Ebből azóta sem engedtek. Na és a Békében? Harmadik évükben követték el az első hibát. A vetőszántás után

megfeledkeztek a hengerclésről, veszteség érte a talajnedvességet, ami késlelteti a vetést.

A szövetkezet igaz életét csak így mutathatják be igazán. Az ember nem szívesen lép be az olyan portára, melyet csak a külsőségek tesznek varázslatossá. A bennük folyó élet teszi csak a marasztalást vonzóvá. A felsó- szentivání termelőszövetkezetek ezt vallják. Aki pedig benéz, mit lát?

Serény, szorgalmas munkát. A Vörös Csillagban folyik a korai kukorica törése. Holdanként meglesz a 30 mázsa. Az őszi takarmánykeveréket már elvetették. Az őszi árpa vetéséhez minden előkészületet megtettek. — Most végzik az apró magvak hordását, hogy mielőbb megkezdhessék cséplését. A Vörös Októberben a krumplit szedik. Az őszi takarmánykéveréket itt is elvetették. A már elvégzett vető- szántás minden holdján 1 mázsa szemcsés műtrágyát szórtak ki. A napokban készül el az új 50 férőhelyes tehénistalló, hog> utána megkezdjék egy 20 férőhelyes sertésíiaztató és az 500 férőhelyes baromfinevelő építését. És a Békében? Nem lehet tovább késlekedni. Hozzáfogtak az őszi takarmánykeverék és az őszi árpa vetéséhez. A gépesítés további segítségével az idén először kombájn fogja napraforgójukat csépelni.

Tettekből, cselekedetekből ért és ítél az ember. A felsőszent- íváni három termelőszövetkezet szélesre vont kapuin, földjeik tábláin ezekkel találják magukat szembe. Igyekezettel, szorgalommal, nekikészülésscl a jövő évi még nagyobb eredmények eléréséért.

Nem nehéz tehát a választás. Aki útját a nagyüzemi gazdálkodás felé irányitja, abba lép be, melyiket előbb éri. Egy év sem fog eltelni, hogy az újonnan belépettek és a most belépni készülök ne egyet mondanának: nem tévedtünk, jól választottunk.

Köszönjük a gyors intézkedési

örömmel írom levelemet, mert az ürgési dolgozók ólmja megvalósult. Ugyanis az ivóvízellátás rossz volt, de a városi tanács látta, hogy sürgős intézkedésre van szükség és augusztus

elsején elkészült a második kút, sőt augusztus 7-én egy vízvezetékes kútat is kaptunk. Az ürgé- slek nevében megköszönöm a tanács gyors intézkedését.

Szakmán Mihály levelező.

Emlékezés Bartók Bélára

Szeptember 25-én lesz tíz éve, rogy kialudt Bartók Béla sötét ízeméinek fénye a New York-i engetegben. A magyar föld nagy fia és a magyar föld népének szerelmese önként vállalt száműzetéséből éppen hazakészülődött a felszabadult hazába, amikor törékeny szervezetét legyűrte a betegség. Honi hantok alatt szeretett volna pihenni és üzletország részvétlensége mellett temették el. Csak szorosan vett családtagjai és kevés számú barátai kísérték koporsóját. A temetés rideg volt, de nem jelentette a halhatatlan végleges elmúlását. Bartók Béla és emléke itt él közöttünk. Példája, amely- lyel megmutatta, hogy a fizikailag gyenge, de szellemiekben annál erősebb művész és tudós is lúd bátor teltet véghez vinni az igazság és az emberiesség szolgálatában, a békét szerető népek előtt örökké égő útmutató íá- roszként fog lángolni. A fasiszta Magyarország tetteiért még hallgató jelenlétével sem akarja vállalni a közösséget. Fényes állását, kitüntetését itthagyva, 1941- ben elvonult abba az országba, amit szabadabbnak hitt, amelyben oly hamar kellett csalódnia. Búcsúzóul azt a végrendelkezést hagyta itt, ha meg találna halni, emlékét Magyarországon se utcanévvel, s° másmódon meg ne örökítsék, amíg e földön Hitlerről és Mussoliniról elnevezett utcák és terek akadnak.

Meg kellett ezt a nyilatkozatot tennie, mert ha nem teszi meg, hallgatásával megtagadja népi hagyományokra és örök igazságra támaszkodó művészetét, egész életművét. Merész kiállás volt ez két nagyhatalom szentnek és sérthetetlennek nyilvánított vezetőjével szemben. Ezt nemcsak mi tudjuk, hanem világszerte elismerik. Ezért küldte el a Békevilágtanács békegalambos aranyérmét annak a Bartók Bélának, »aki teremtő munkásságával életében oly sok megbecsülhetetlen szolgálatot tett a béke és a népek egymás közötti ’ barátsága ügyének«.

A legféktelenebb gyűlölködés idején Bartók Béla gyűjtőútjain és új művészetet hirdető hangverseny-kőrútjain bejárta a világ minden részét. Megfordult a szomszéd, — akkoriban utódállamoknak nevezett országokban, ellátogatott a Szovjetunióba. — Érintkezést keresett a szovjet folkloristákkal. Főleg az utóbbi látogatások miatt a soviniszta, gyűlölködő kicsinyhitűek részéről a rágalmak özönét árasztották feléje. Nem törődött a rágalmakkal, két kézzel szórta művészete kincseit.

Többször megfordult Kecskeméten is. Emléke még kézzelfogható közelségben világít azok előtt, akik szemtől szembe láthatták és csodálhatták. Tárgyi emlékek is maradtak utána. A Városi, most Állami Zeneiskola

A meleg napsütéses szeptember eleji napok után, hűvösebbre fordult az idő. A borongós délutáni .órákban önkéntelenül összébb gombolja magán a kabátot, különösen az, aki a határban jár-kél. A bugaci Béke TSZ központjában két-három ember tesz-vesz. Tököt raknak egy szekérre. A tagság többi része kint szedi a krumplit, meg a dohányt. Megszólítok két embert. Mind a kettő párttag. Beszélgetni kezdünk a most folyó őszi munkákról.

— Most minden erőnkkel azon vagyunk, hogy a mag minél előbb a földbe kerüljön — mondja Juhász elvtárs. — Mert a jó termés érdekében nemcsak aiatásban kell a szemveszteség ellen harcolni, a jó termés előfeltétele az is, hogy idejében vessünk.

— Ezt tárgyaltuk meg szeptember 6-án a párttaggyűlésen is — szól közbe Csáki elvtárs, — minket nem kell félteni, ha a termelés emeléséről van szó. Eddig még minden évben többet termeltünk. 1951-ben vettük át Szabó Sándor, Csitári Antal és még néhány hozzájuk- hasonló kulák elhanyagolt állapotban lévő földjét. Akkor bizony a sok munkának kevés haszna volt. 1952-ben búzából 4 és fél mázsát, rozsból 3 és fél mázsát takarítottunk be holdanként. Közben trágyázással javítottuk a földet, no, meg a gépállomás jól szántott, ez is

segített. 1953-ban már 6 mázsás volt az átlag búzából és rozsból is. 1954-ben 7 mázsára emelkedett és most, ebben az évben 9 mázsa búza, 8,7 mázsa rozs és 8,8 mázsa árpa termett átlagban. Földjeink termöerejét azonban tovább javítjuk, hogy még jobb terméseredményeket érjünk el. Most is tervbe vettük 54 hold föld istállótrágyázását és 60 hold műtrágyázását

— No, és 16 hold őszi árpa már a földben van — szövi tovább a szót Juhász elvtárs, — 20 holdat akartunk ugyan vetni, de most kaptuk meg a négy holdra való fémzárolt árpavetőmagot. Még ezen a héten azt is elvetjük, a talaj már elő van készítve. A rozs vetését is megkezdtük. Abból 44 holdat terveztünk. 16 hold már el van vetve, s ahogy a traktor halad a szántással, folyamatosan kerül a mag a földbe. Persze, jól előkészített vetőmag, mert a gépállomás szelektorával az árpát, a rozsot, a búzát megtisztítottuk, ezenkívül a csíraképességet is ellenőriztük. A búzavetőmag különösen szép. Tavaly hozatott fémzárolt búzának a termése.

A taggyűlésen a kommunisták példamutatásáról is beszéltünk — jegyezte meg kis szünet után Csáki elvtárs. — Ez azonban nálunk már régóta így van. Először a pártvezetőségi ülés, azután taggyűlés és a tsz közgyűlésén már tudják is a párttagok mi a kötelességük. Nincs is ekörül semmi hiba. Tavalyi például kiszámítottuk, hogy a tsz kommunistái átlagban 5 százalékkal több munkaegységet teljesítettek, mint a- pártonkívüliek. A párttagok ez élben is erre törekszenek, de a pártonkívüliek sem hagyják magukat. 300 és 500 között áll a munkaegységek zöme, azonban igencsak egymás mellett haladnak. (Talán anélkül, hogy megbeszélték volna, versenyeznek is.) Most a burgonyát szedjük, hogy helyébe rozsot vethessünk. A taggyűlésen egyébként mindent megbeszéltünk, hogy a vetés, amikorra kell, a földbe kerüljön. A cukorrépa helyébe búza jön, meg a kukorica helyébe is. — Itt felcsillan a szeme. — Tudja, na- gyón szép a kukoricánk. Négyzetesen vetettük, s a növényápolást 80 százalékig a gépállomás végezte. — Rágyújt, hosszút szív a cigarettáján. ? úgy mondja, nyomatéket advs minden szónak: — Meglesz 0 3C mázsa holdanként.

Mikor búcsúzunk, szinte egyszerre mondják, s olyan hangon, mint akinek evés közben jött meg az étvágyuk: — Jöjjön ki pár hét múlva, meglátja, ott a kukorica helyén már a búza to( zöldelni, mert jövőre még bővebb termést akarunk betakarítani.

Nagy Ottó.

Megtérül annak minden forintja, qazdaqon

Paradicsommal nyakig öntött üvegek katonás rendben sorakoznak az előszoba asztalán. — Molnár néni, a ház idős asszonya kötözgeti őket, A délutáni csendbe beleszivárog a rádió zenéje cs Molnár néni utána dúdolja az ismerős dallamot.

Valaki becsukla a kisajtót, behallatszik a kilincs csattanása. A férje érkezett meg. Molnár bácsi, áld portás a Magasépítő Vállalat Bethlen városi telepén.

— Édesapa, már vártalak, hol maradtál?

— Jöttem anyukám, csak, tudod, elgondolkoztam útközben egy és más dolgon, — mondta a férje s leült az asszonnyal szemben.

— Azon töprengtem — folytatta —, hogyha most is nyernénk valamelyik békekölcsön-húzás alkalmával, mit is csinálnánk... Ügye emlékszel még arra a napbirtokában öt évvel ezelőtt még megvolt az a zongora, amelyet varázslatos ujjai illettek. Áll még a volt Kaszinó nagyterme és az Uj Kollégium díszterme, ahol ismételten játszotta más zeneóriások és saját muzsikáját. A művészet demokratikus hőse megérdemelné, hogy a mai Kecskemét a Bartók-év alatt, az ereklyévé nyilvánítandó zongorán, vagy szereplése helyein valami módon megörökítse ittjártának emlékét, amit eddig csupán a megyei tanács Bartók Béla énekkara őriz a nevében. Sajnos, meg kell állapítanunk, hogy a név viselésén kívül újabban nem sokat tett a Bartók-kultusz itteni fellendítésének érdekében. Pedig ez az énekkar egyenes jogutóda annak a »Városi Dalárdá«-nakf amelynek ünnepi hangversenyeit ismételten megtisztelte Bartók személyes művészi közreműködésével.

Nincs még két évtizede, hogy utoljára volt itt ugyancsak a »dalárda« hangversenyén. Az énekkar Kodály-műveket avatott. Bartók saját és klasszikus mesterek műveit játszotta. Bizonyára vannak, akik emlékeznek még erre a fellépésére. Egyik szem- és füllanu így foglalta szavakba máig sem fakuló elragadtatását:

»■Láthatatlan technikai köny- nyedséggel oldotta meg a legnehezebb feladatokat. Aki látta finom, sima arcán átsuhanó szerény mosolyát, fehér hajával szöges ellentétben álló sötét szemeinek lángolását és

ra, amikor 1951-ben bementéi a bankba 5000 forintért?

Az asszony csak mosolygott s szemei ezerszer végigsímogatták férje borostás arcát.

— Azt a pillanatot sohse tudom elfelejteni, amikor Pisla fiam hazaszaladt és azt mondja: — Anyukám, 5000-et nyert a kötvénye. Hát még olyan örömet nem éreztem életemben.

— Az a százas jól meghozta a gyümölcsét. — Toldotta meg a férje az asszony szavait. — Igaz, hogy akkor nagyon ránkfért. De telt is belőle sokmindenre.

— No, hogy is volt csak?

Közösen csinálják a számvetést, addig az üvegek kötözése is szünetel.

— Legelsőbb is említsük a lakást, — szól az ember. — Ügye, annak a helyrehozatala kereken egy ezres volt.

hallotta a holt anyagot élővé teremtő játékát, sohasem feledheti el. Különleges Bartók- zamata volt játékának. Ahol más a pedál és a disszonanciák útvesztőjében botladozott, ő rejtett fények színeit csillogtatta. Ha klasszikust tolmácsolt, vagy más hangszert kísért, saját zongoraművészetét háttérbe állította és a klasszikus teremtő zsenit, vagy a kísért szólistát hagyta érvényesülni. A taps és a virágok rengetege, amivel egy-egy fellépésekor elárasztották, nem megrendezett, hanem a művészete előtt ieborulni kényszerült csodálat őszinte adója volt.«

A halandó anyag, amely Bartók Béla nevét hordozta, nincs többé, de nem múltak és nem múlnak el életének maradandó alkotásai. Nevét és dalait zengik ma hazánk énekkarai, a világ zenetudósai tanulmányozzák kutató munkájának eredményeit, leveleiből közel és távol élő népek meríthetnek példát egymás megértésére és a népek közti barátságra. Kecskemét is készül a Bartók-év megünneplésére. — Egyelőre csak az Állami Zeneiskola tervéről tudunk. Városunknak ez a vezető zenei tényezője decemberben rendez tanárai és növendékei közreműködésével ünnepi Bartók-hangversenyt. Reméljük, hogy énekkaraink és illetékes hatósági szerveink is felsorakoznak a nagy művésznek az országos keretekbe illeszkedő méltó megünneplésére.

J«äs Ferenc, a TT1T tagja.

— Annyi, — hagyja helybe a? asszony.

Megint az ember kezdi.

— Palinak a tclikabát a második ezres.

Az asszony csak bólint.

— Neked, anyám* a kosziüm, lehet számítani, hogy a har ma-, dik ezres.

— Igencsak.

így sorolgatja az, öreg pár, hogy mennyivel lettek gazdagabbak, mennyit segített rajtuk az állam, hogy milyen szép kamatot adott arra a pénzre, amit kölcsönkért tőlük. Amikor végére értek a kellemes emlékek bc- gozásának, Molnár néni újra hozzálátott a paradicsomhoz. Molnár bácsi meg elővette a kis ládíkót és maga elé teregette a békekölcsön-kötvényeket, üssze- számolgatta, de úgy érezte, hogy valami nem egyezik.

— Te asszony, hát hol van innen egy csomó kötvény?

» — Hát mennyi van ott?

♦ — 3825 forint értékű!

♦ — Hát egyem meg a lelked Japjukom, névértékben mennyit Ivisszafizettek már, azt nem szá♦ mólód?

I — Tényleg. Majd elfelejtkez- jtem róla, — nevette el magát

♦ Molnár bácsi —, már ott is visz- îszakaptunk majdnem 1000 forin- ítot, ügye?

I — Na látod, — állt oda a háta- *mögé az asszony —, megtérül an- Snak minden forintja, gazdagon.

Közösen rakták vissza a kötvényeket a kis ládába. Után» közösen kötözték a paradicsomos üvegek száját.

Új sportszakkönyv

Bárány István:

A MAGYAR ÜSZÖSPORT ÜTJA

A kiadvány a sokévtizedes múltra visszatekintÓ magyar úszósport fejlődését mutatja be az események és eredmények tükrében.

Bevezető részében ismertet: az úszás kezdetét Magyarországon. A továbbiakban időrendi sorrendben — 1880-tol napjainkig — élvezetes, érdekes elő- adásbán ismerteti a kiemelkedő hazai cs nemzetközi eseményeket.

A könyvet számos illusztráció tarkítja s ezek még inkább emelik érdekességét.

Elsősorban edzők és versenyzők részére készült, de az úszósport minden barátja részére ér- dfcjce- ofvaiináina