Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. szeptember (10. évfolyam, 205-230. szám)
1955-09-14 / 216. szám
Mostantól kezdve máskép lesz NAGY SZERENCSÉNK VAN, hogy ifjú Nagypál Mihályt, a fajszi Vörös Csillag elnökét az irodában találjuk. Sok munkája van most mindenkinek a termelőszövetkezetben és a tagok, a vezetők egyaránt kint dolgoznak a határban. A FAJSZI VÖRÖS CSILLAGOT úgy ismeri mindenki a környékben, mint az egyik legjobb termelőszövetkezetet, ahol kiválóan gazdálkodnak és különösen szép eredményeket érnek el a növénytermesztésben. Csak néhány példa. Az egyik burgonyatáblán jóval több, mint 100 mázsa lesz a holdankénti átlagtermés, kukoricából is 35— 38 mázsára számítanak holdanként. Az állattenyésztéssel azonban más volt a helyzet, legalábbis eddig. Úgy látszott, hogy a növénytermesztés mellett kissé elhanyagolták a jószágokat. — De ez csak eddig volt így — mondja az elnök, — az idei ősztől kezdve minden másképp lesz. Menjünk ki talán a határba és győződjünk meg erről a gyakorlatban. KINT A DUNAPARTON vannak a jószágistállók. Mire kiérünk, alkonyatba bukik a nap. Az istálló körül serény munka folyik. A silózógép egyhangú búgása már napok óta hozzátartozik az istállók körüli rajhoz. — Most készítjük az ötszázadik köbméter silót. Azt akarjuk, hogy a jószágoknak legyen bőven takarmánya a télen. Az asszonyok tapossák körbe-körbe járva a gépből kihulló felszeletelt kukoricaszárát és a különböző giz-gazt, amit az élelmes termelőszövetkezeti tagok az utak mentéről, az árkok partjáról kaszáltak le. Vetettünk 25 hold másodveté- sú kukoricát is, melynek jó része szintén silóba kerül. A TEHÉNISTÁLLÖK KÖRÜL mozgalmasabbá vált az élet. A gépállomás vontatója a felgyülemlett trágyát hordja az őszi vetések alá. Megérkeztek a legelőről a jószágok is. A termelőszövetkezetnek hatvannégy szarvasmarhája van, ebből 20 fejős. A fejési átlagot még nem sikerült a hat-hét liternél magasabbra emelni. Schumacher József, az egyik tehéngondozó ezt így magyarázza: — Bizony a tavasszal már fogytán voltunk a takarmánnyal és azóta sem dicsekedhetünk azzal, hogy elegendő abraktakarmányt kapnak a jószágok, — kivéve a legutóbbi időszakot. Pedig fel lehetne javítani ezt az állományt, amit bizonyít az, hogy a szaporulat eddig kiváló. Tavaly is 26 tehéntől 27 kis- borjú született, az idén már lőnél tartunk. Reméljük, hogy a jövőben másként lesz, tudunk elegendő takarmányt biztosítani a teheneknek is. A SERTÉSEKNÉL a takarmányhiányon kívül probléma volt és probléma még ma is a jószágok elhelyezése. A termelőszövetkezetnek törzskönyvezett mangalica sertésállománya van. A süldők visszamaradtak a fejlődésben, mert nincs megfelelő helyük. Egyszóval, még akad baj az állattenyésztésnél. Az elnök eivtárs azonban egy egész sor ténnyel bizonyítja, hogy a ve- zetőség és a tagság változtatott eddigi álláspontján és sokkal többet törődik a jószágokkal, mint előzőleg. — Az igaz, hogy a tejhozamot még nem tudtuk eléggé emelni, de éppen az eddigi tapasztalatokból tanulva, jövőre 5 vagonnal több abraktakar- mányt tárolunk a jószágoknak, mint amennyit eredetileg terveztünk. A már említett 500 köbméter siló is hozzájárul majd a jobb takarmányozáshoz, rövidesen hozzáfogunk egy 40 férőhelyes sertésfiaztató építéséhez is. öt darab bika feljavítására is szerződést kötöttünk. Jól járunk, mert hízlalási előleget kaptunk. 400 kiló súlyban kell átadni a jószágokat decemberre és értékesítésükből legkevesebb 18 000 forintra számítunk. Az árpa- és a kukoricabeadást sertésekkel helyettesítjük. Így sokkal jobban járunk, mert 320 mázsa abraktakarmá- v.yunk marad meg a jószágoknak. Ennek fejében csak 27 mázsa sertést kell beadni. A kötelező sertésbeadást pedig már július 7-ig teljesítettük. — Most már valamennyi tagunk rájött arra, hogy milyen sokat jelent egy jól jövedelmező állattenyésztés a mi gazdaságunkban. A növénytermesztés és az állattenyésztés kiegészíti egymást és egyiket a másik rovására nem szabad elhanyagolni, Mi ezt saját példánkon tanultuk meg. A JÖVEDELMEZŐ ÁLLATTENYÉSZTÉS még gazdagabbá teszi majd a fa.iszi Vörös Csillagot, amely már eddig is vonzotta a kívülálló egyénileg dolgozó parasztokat. Ezt legjobban bizonyítja, hogy az ősz óta 63 új taggal gyarapodott a szövetkezet. A begyűjtés hírei Szeptember 10-ig 96,44 százalékra teljesítette gabonabegyűjtési tervét Kecskemét városa. Búzából 95,49, rozsból 97,65 százalékot adtak be a gazdák. Még van mit tennie a begyűjtésnek, hogy eleget tegyenek tervüknek. A gazdáknak is érdekük a mielőbbi beadás, hisz a gabona szabad értékesítésének jogát csak a beadásnak 100 százalékig eleget tett városok, községek szerezhetik meg. Az ez időre eső húsbeadás 82,1 százalék volt szeptember 10-ém Különösen a baromfiból nagy a lemaradás, — a kivetett csirkéknek, kacsáknak alig felét adták be a termelők. k r ■ r I# « I ír ■■ Mi újság Kiskoroson A Petőfi-park kerítésén a napokban végezték el az utolsó simításokat. A községi tanács 49 000 forintot költött a park teljes felújítására. A parkban elhelyezett 12 régi padot újrafestették és még 5 újat állítottak fel. A kerítés vasszerkezetét újramázolták. A lakosság a parkot méltóvá tette Petőfi emlékéhez. Megváltoztatjuk a régi munkamódszert Sokat vitatkozunk arról, hogy miképpen emeljük téglagyáraink termelésének technikai színvonalát. Már nem egy okos elgondolást váltottunk valóra a helyi adottságainknak megfelelően, íogy termelésünket meggyorsítjuk. Kapacitás, kapacitás és harmadszor is a kapacitás növelése volt a fő feladat. Sikerült e téren előbbre jutnunk. Ennek egyik módja, hogy kiküszöböljük a régi, elavult munkamódszert: a kézi verést. Éppen ezért számításba vettük, hogyha meglévő gépeinket átalakítjuk, több és főleg jobb téglát tudunk előállítani. Az eddigi eredmények biztatóak. A Kecskeméti Téglagyárban egy 300-as présgépet alakítottunk át. A régebbi 10 000 darab téglahe- lyett naponta 14—15 000 darab téglára növekedett a termelés. Ezt a gép fordulatszámának az emelésével értük el. Hajóson ugyanilyen nagyságú présnek a napi teljesítménye 9—10 000 darab volt. A táphengerek bordá- zásának megfordításával ma már a termelés eléri a napi 13— 14 000 darabot. Ezek a gépek régen, mint cserépprés voltak használatosak. Az átalakításokat hulladékanyag segítségével eszközöljük. Ezenkívül a helyes munkaszervezés is döntően befolyásolja a termelés növelését. Lakiteleken a törőhengerek beállításával és az anyag előzetes kitermelésével, helyes Keverésével a napi termelést az előző 15 ezerről 22 000 darab téglára emeltük. A gépi munkának még előnye az is, hogy a téglák minősége is jobb. Az I. osztályú kihozatal kb. 15—20 százalékkal növekedett. Már most foglalkozunk jövőévi tervünk teljesítésének megalapozásával. Más gyáraktól ócska géprészeket szedtünk össze s ezekből már szeptember 8-ra egy 300-as présgépet tettünk üzemképessé. Jelenleg egy másik 300-as présgép alkatrészeit rakjuk össze használt anyagból. A javítórészleg dolgozói vállalták, hogy augusztus 20-ig elkészítik. Az év végére pedig egy 350-es présgépet alkotunk használt gépalkatrészekből, melyet a Sopron megyei Téglagyár Vállalattól vásároltunk meg. Az előbbi gépet Bácsalmáson, az utóbbit Kecskeméten helyezzük el. A Kecskeméten meglévő kisebb gépet pedig Katymárra 20 ezer sertés hizlalásához elegendő, rövid tenyészidejű kukoricatermés ígérkezik megyénkben Megyénkben a termelőszövetkezetek és egyéni gazdák földjén szépen zöldéi a tarlóba vetett másodnóvény. A 45 ezer hold köles, muhar és egyéb takarmányféleségek mellett 25 ezer holdon rövid tenyészidejű kukoricát termelnek az idén. — És nem eredménytelenül, mert a kedvező időjárás során a másodvetés is igen gazdagnak ígérkezik. A termelőszövetkezetekben és egyéni gazdaságokban a kétszeri kapálás után szépen fejlődik a kukorica, melyet a takarmánynövények után vetettek. Sok helyen már a címerét is kihányta. A tarlóba vetett kukorica 6—7 mázsás holdankénti átlagtermést számítva is, 20 000 darab sertés meghízlalásához elegendő. Muhar és egyéb takarmányféleségek terméséből pedig 30 000 tehén részére tudunk jóminőségű silótakarmányt készítem. szállítjuk át. Tervbevettük 1956- ra három darab 400-as, nagyteljesítményű új prés beszerzését is. Mindezek jelentősen hozzájárulnak az önköltség csökkentéséhez is. Az égetési módszerben változtatást teszünk. Mivel a préstégla szilárdabb nyers állapotban is a kézi vetésűnél, ezért a kemencébe ritkább'’r. rakjuk és ezzel a tűz sebességét fokozzuk, miáltal megrövidül az égetési idő, s kevesebb fűtőanyag kell. Az égetés egyik új módszereként alkalmazzuk a 10—15 perces szórótüzelést. Persze, még ezek a tervek módosulnak, hisz téglagyáraink műszaki és fizikai dolgozói még sok értékes javaslatot tesznek, amelyet mi hasznosítani fogunk. Lajko József műszaki vezető, Megyei Téglagyárak Vállalata. A tervek szerint az idén megvalósul Kiskőrös lakosságának évtizedes vágya: a strandfürdő. A községfejlesztési alapból eddig már elkészült a gépállomás közelében a 25x15 méteres be- tcnmedence több, mint 100 000 forintos költséggel. Ezt az építkezést a község lakossága pedig több, mint 30 00Ó forintos társadalmi munkával segítette. Különösen a kubikos munkában és kocsifuvarokban adott nagy támogatást. A munkákban közreműködtek a vállalatok, üzemek és hivatalok dolgozói is. A Geofizikai Intézet kutatása szerint a strandfürdő területén meleg gyógyvíz van. Ennek felszínrehozása igen nagy körültekintéssel és költséggel jár. A tanács a Mélyépítő Vállalattal rövidesen felveszi a kapcsolatot a munkák megbeszélésére. Amennyiben a meleg gyógyvíz fel- színrehozását megoldják, úgy fedett gyógyfürdőt létesítenek. Megkezdték a Petőfi Sándor utca járdájának javítását. Cementlapokkal borítják az utcák baloldalát, mintegy 600—800 folyóméteren. A javítás 70 000 forintos költségbe kerül. Az elmúlt héten a piactér előtti járda javítása is teljesen elkészült, 20 000 forintos költséggel. * A múltévi gabonahátralékot a község dolgozó parasztsága az idei jó termésből rendezte. Az ezévi A) és B) begyűjtési tervének is szeptember 7-én eleget tett. A tervteljesítésben ma már 102 százalék felett van. A választókerületek tanácstagjai es a népfront-bizottság tagsága aktívan bekapcsolódott a munkába. Egyenként meglátogatták a hátralékosokat és az egyéni beszélgetés, a jó szó meghozta gyümölcsét. * A tanács a DISZ helyiségeit rövid időn belül társadalmi munkával otthonossá és csinossá teszi. A munkába a DISZ és a helyi ktsz is bekapcsolódik; * A József Attila Termelőszövetkezet mintegy 80 holdas négyzetes kukoricavetéséről holdanként 38—40 mázsás termésre számítanak. A tagok munkaegységenként búzából eddig 4 kiló 65 deka előleget kaptak. Pólyák Ferenc három tagú családjával pl. búzából több, mint 40 mázsát vitt haza. A termelőszövetkezel napról napra erősödik. A legutóbbi termelési értekezleten ' új tag írta alá a belépési nyilatkozatot. Nyilvános tanácsüléseket a lakosság mind nagyobb létszámmal látogatja. Az utolsó kettőn például 50—60 érdeklődő jelent meg. Figyelemmel kísérik a község életének fejlődését és aktívan bekapcsolódnak annak irányításába. A termelési bizottság ügyesen megszervezte a burgonyabogár felkutatását. Ebben részt vesznek az úttörők a pedagógusok irányításával. A burgonyabogár keresését úgy szervezték meg, hogy a tanítást e? nem gátolja. Szeptember 12-én mintegy 400—500 gyerek volt s határban. WWWWWVWWWWVS/VWWi Üzérbanda felel a bíróság- előtt ötödik napja tárgyalja a Kecskeméti Járásbíróság Faragó tanácsa Almási István és űzérbandája ügyét. Június elején tartóztatták le az almaűzé- reket, akik közel félmillió forintot vágtak zsebre. A 16 vádlott vallomását a nagy nyilvánosság «lőtt mondta el. A vádbeszédre péntek reggel, az ítélethirdetésre az azt követő napon kerül sor. A volt nagykereskedők, csendőrök, a dolgozó népen élősködve akartak gondtalan napokat élni, az államot kijátszva akartak nagy keresethez jutni. A dolgozó nép példás ítéletet követel az üzérkedőkre, A masunk erejéből — az allam segítségével — Ejnye, de sok baj van a? ecettel és mégis, milyen szép! — tói ölte meg verejtéKes homlokát Gyöngyösi Imre, a kecskeméti városi tanács mérnöke, miután az utolsó ügyfél is elhagyta az irodáját. Rajta kívül még ketten tartózkodtak a szobában: Sopo- nvai Dezsöné, műszaki rajzoló, meg Szabó János technikus. Soponyainé válasza csak egy sóhaj volt a mérnök szavaira, és tovább bogozta az adminisztrációt, de Szabó János ráütött Gyöngyösi elvtárs szavaira. — Ugye, a lakásépítőkre gondol, mérnök elvtárs? A mérnök, mintha nem is hallotta volna Szabó szavait, odalépett Soponyainé asztalához és felemelt egy sűrűn teleírt papírlapot. Pár percig szótlanul gusztálta, majd végül hangosan kibökte: — 35 ház épül a volt Vásártéren! — Állami kölcsönből — toldotta meg Szabó elvtárs a mérnök szavait. — Hát természetes! — vette félvállról a mérnök a dolgot, — hosszúlejáratú hitelből, — Már nagyrészét lakják is — mondta Szabó elvtárs, — épp a napokban ottjártam, és láttam, hogy Bodor Pál is, az i'pítőgépkarbantartó Vállalat dolgozója, ötcsaládos apa, már óit lakik az új házban. — Tudom, emlékszem arra az emberre, 28 000 forintos segítséget adott neki az állam — nyújtotta végig Szabó gondola- bűt a mérnök. — Verontaiék is lakják már, Nagy Péterék is! — lángol fel a lelkesedés az asszonyban is. — Látják, ez aztán segítség! Ennek van értelme. 15—25 év törlesztési idő, Nem csodálkozom, ha boldogan lakják — tette le a papírt a mérnök. — A Méhesfaluban szintén építés-láz! terjedt el — kántált újra Szabó elvtárs. — Már kilenc ház kész és további öt is rövidesen felépül. — Igaz is, hiszen már Borsodiék is rövidesen behurcol- kodhatnak •— adta az egyetértést Soponyainé. Sokat segített rajtuk a 30 500 forint, amit az állam adott nekik kölcsön. — És a többi építkezések“ is az állam segítségével nőnek ki a földből, hiszen a Kinizsi utcában is tizennégy házat segít felépíteni az állam — beszél tovább a mérnök. — A Rendőrfalu is így lesz nagyobb és szebb. — így — ad igazat a mérnök Szabó elvtársnak, — Mérnök elvtárs, nekem olyan nagy kedvem lenne lakn> a Kerkápolyi utcában — mond- ja az elvtársnő, miközben gondosan rakja egymás tetejére az iratokat. — Na, látja, azok megint bámulatra méltó házak. Szépek, modernek, kedvesek — dicséri őket a mérnök, mintha csak ó lakná. Kétszobásak, négy-ö! mellékhelyiséggel vannak ellátva. Persze, nemcsoda, ahol pénz van, ott könnyű építeni. Tudják, hogy mennyi pénzt adott az állam eddig ebben az évber lakásépítésre a megyében? — Három millión jóval felül. Soponyainé szinte ámulatba esik és ügy kérdezi: — vajon, mi pénz lehet az országos viszonylatban? — Temérdek! — És milyen hosszú időre! — emeli meg érces hangját a mérnök. — Hát huszonöt év az egy negyedszázad — jegyzi meg halkan az asszony és egy újabb sóhaj tör fel a melléből. — Azalatt pedig egész városrészeket fogunk felépíteni — mondta határozott, biztos hangon a .mérnök. *
