Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. szeptember (10. évfolyam, 205-230. szám)
1955-09-11 / 214. szám
VVVvVV» Művészei — Irodalom Fazék a s T i b o r c * Gólya, gólya, vaslapát, hozzál nekem kisbabát! Régi-régi mondóka... Szokás csak, nem babona. Szárnyat lebbent, s kelepek Nem értem, hogy mit felel. Csőre csattog, égnek áll, méltósággal tovaszáll, Hohó! Nem úgy! Várj koma! — Ökelrne csak száll tova. Ejnye-bejnye mi dolog? Uccu, én is loholok. Gólya, gólya, vaslapát mikor hozol kisbabát? Érthetőbben felelj már! — Mire így szól a madár: Nemsokára elmegyek és ha jön a kikelet, márciusban megjövet pólyás fekszi csőrömet. Csőrömből a kisbabát nektek adom akkor át. Ára bizony nem kevés: semmi buta fecsegés! Kikhez fűzi szivedet igaz és mély szeretet, együttérzés, csak azok hallhatják a nagy titkot. Rajta toliam, gyorsan írd! TorKom ezt a boldog hírt engedéllyel kiáltsd szét! Címzett: az öt világrész! Mulatnak, elnök elv társ!... Szeszélyes tíz idei nyár. Próbára teszi a parasztembert. Még akkor is, ha szövetkezeti tag. Ha csurgó verejtéke és két keze munkája helyett a gép: a kévekötő, vagy a kombájn vágja az aranyló búzatengert. Bizony jól a feje éppen eleget Kovács Péternek is, a felső- szentiváni Alkotmány TSZ elnökének. Pedig dolgozik minden tag, az egész szövetkezet olyan most az aratásban, mint a szorgos méhkas. Ki a gabonatábla sarkát vágja, ki a kombájnszérűn dolgozik. Egyesek a termést hordják, a tagokét is a munkaegység után. Mások vetnek: silókukoricát, tarlóburgonyát. Az asszonyok meg a kukoricát gazolják. De ez a sok eső! Minden másnap esik... Még csak két nap kellene és magtárban lenne a. gazdag termés utolsó mázsája is — töpreng Kovács Péter elnök a tábla szélén állva, ráncolt szemöldöke alól kémlelve az eget. Alig lehet ráismerni a keménykötésű elnökre: homloka barázdáin a nagycsalád gondja, az egész emberen a féltő szorongás ül a közösért, a szövetkezetért. Észre sem veszi, hogy a tsz egyik fogata éppen felé tart, bekanyarodva a dülőútról. Csak akkor eszmél föl töprengéséből, amikor a, két szürke megáll és odaszól a fogatos: — Mulatnak, elnök elvtárs! Mulatnak, mi meg azt sem tudjuk, hogy áll a fejünk a sok munkától. Én vittem az utolsó forduló gabonát, úgy gondolják, most már mulatozhatnak. — Mulathatnak:? Kik, te? — kérdi döbbent hangon az elnök. — A Nagy István, meg a szomszédságából vagy öten — veti oda a fogatos és megmarkolja a gyeplőt, hogy továbbhajtson. — Megállj már, Józsi! — s ugrik a kocsira az elnök. Máris az ő kezében a gyeplő, pattint az ostorral és a két szürke nagy kanyarral trappal a falu felé. Tüzesvérű pár ló, percek sem telnek belé és máris Nagy Ist- vánék portája előtt torpan meg a kocsi. Az elnök se lát, se hall, fortyog belsejében az indulat. Csak úgy dong a föld léptei alatt, amint a kiskapun benyit, végigmegy a tornácon, a hang irányába: a kamra felé. Majd kirántja az ajtó szárnyát, amint a kamrába toppan. A fogatos igazat mondott... <4 sok búzától lépni se lehet, pedig tágas a kamra. A búza- hegy oldalán asztal áll, a kockás abroszon egy most kezdett sonka, egy nagy degesz fehér kenyér és egy demizson bor t— lehet vagy tízliteres. Megszakad a beszéd, mélységes nagy csönd támad. Kinos csönd, de csak percekig tartott. Nagy István az ünnepelt, a házigazda otthonosságával kapta magát, töltött a pohárba és gyújtotta máris: — Tartson velünk, egészségére, elnök elvtárs! Még ez kell csak az elnöknek. A keze is ökölbehúzódott, újabb vérhullám öntötte el testét; szívétől az agyáig. — Te!... Ti!... — hördülve fakad fel belőle a szó. Majd zuhatagként tört ki a keserűség: — Hogy nem süllyedsz el a gyalázatban, Nagy István: Meglett emberek, s itt dorbézolnak, mikor mindegyikünket szorít künn a munka! — és hullt a szitok, mint a nyári zivatar jege a mulatozók fejére.. s Nagy István arcáról lehervadt az öröm, kezéből kicsúszott a pohár, elfakult arccal tétován nézett az elnökre. Hosszú percek teltek el, amíg összeszedte magát. El-elcsuklott a hangja, amint szavakba öntötte szívéből feltörő búját-örömét: — Elnök elvtárs ... tudja . -,. cselédember voltam, míg csak a közöst nem kezdtük... Gabona- járandóságom utolsó fordulóját most hozták meg délután ... Meg kell ezt ünnepelni, elnök elvtárs! Nekem még világéletemben nem volt egy nyáron hetvenöt mázsa gabonám ... Molnár Frigyes. c/t mindül' karikaiíivn- kiálLííds sikere Több, mint egy hónap óta legjobb karikatúra-művészeink által készített mezőgazdasági tárgyú, vándor karikatúra-kiállítás járja megyénk falvait. Eddig Fülöpszálláson, Soltvadker- ten, Császártöltésen és Duna- tetétlenen került kiállításra a 40 színes karikatúrából álló gyűjtemény. A kiállítás iránt rendkívül nagy az érdeklődés, több, mint 3000 falusi dolgozó tekintette meg eddig a mulatságos karikatúrákat és írta be véleményét a kiállítás naplójába. Császártöltésen például az általános iskolában kiállított karikatúrákat két nap alatt több, mint ötszázan nézték meg. Voltak olyanok is, akik egyszeri látogatás után K emény, csikorgós hideg tél volt. A szél félelmetesen zúgott, s a megfagyott faágakat egymáshoz ütötte. A hó hatalmas pelyhekben esett egész nap. De most, este elállt, elcsendesült, hogy helyet adjon kegyetlen testvérének, a fagynak. Tizenegy óra. A villanyok bágyadtan pislogtak, mintha a fagy rajtuk is erőt vett volna. Az utcákon senki. Világosság is csak nagyon gyéren villant meg a becsukott ablaktáblák mögött. Egyenletes világítás egyedül az üzemből jött. Ott is csak ketten, hárman voltak. Mosdottak, hazafelé készülődtek. Csontos Mihály már a kabátját vette. Felhajtotta a gallérját. Kalapját a fülére húzta. A kesztyűkbe is beledugta a kezét. Kilépett az üzem kapuján. Egy szélroham telefújta az arcát a háztetőkről lesodort hóval. — Ez is jól kezdődik — dör- mögte a gallérjába. TJedig így van minden este. -*• A hideg út hazáig, ahol várja a meleg vacsora, utána esetleg egy-két deci bor. Azután a pipa, amit minden este végig szokott szívni lefekvés előtt. Végül a vetkőzés és bele a jéghideg visszatértek és magukkal hozták családtagjaikat, szomszédaikat is. Az egyik falusi rajztanár a képsorozat megtekintése után ezt írta be a vendégkönyvbe: »A képsorozat sokoldalú volt, a művészek leleményességét tükrözi. A karikatúra elérte rendeltetését.« A megyei tanács népművelési osztálya a kiállítás anyagát még számos községünkbe küldi el. A körút végén járási kultúrhá- zainkban kerül bemutatásra s végül az év vége felé Kecskemét dolgozói is megtekinthetik majd a mezőgazdaságunk egyes fer- deségeit, hibáit, mulatságos formában pellengérre állító negyven színes karikatúrát. c/tkikiiek tapsolni (otjunk A Kecskeméti Katona József Színház új tagjai Az elmúlt esztendőkben is vidéki színházaink között az egyik legjobb, legszínvonalasabb együttesnek számított a Kecskeméti Katona József Színház operettrészlege. Ebben az esztendőben némi változás állott be az együttes összetételében. Más színházhoz szerződött Mucsi Sándor, aki Kecskeméten fejlődött vezető énekes színésszé és felesége, Balogh Rózsa, aki férjével együtt távozott Kecskemétről. Uj tagoklcal erősödött az eltávozottak helyett színházunk. A női kar is felfrissültt több szerepkörben megerősödött az együttes. Most két új tagját mutatjuk be a színház operett- reszlegének. Szűcs Sándor, már nem ismeretlen Kecskeméten, hiszen két évvel ezelőtt innen távozott el. Már az első zenés darabban, a Szelistyei asszonyok című operettben a közönség elé lép. Fáy László, a Budapesti Filharmónia Műsorirodánál működött az elmúlt esztendőben, az idén énekes szerepekben mutatkozik be a közönségnek ez a kitűnő hangú fiatal színész. Pályázatra készül Prohászka József úf művén dolgozik Kecskemét képzőművészeti életének legkiválóbb, egyben legidősebb tagja Prohászka József, Széchenyi városi műtermében szorgalmas munka folyik. Az idős művész, a kiváló Révész- tanítvány új művén dolgozik, amellyel a Megyei Tanács Népművelési Osztálya által hirdetett képzőművészeti pályázaton óhajt részt venni. Prohászka József fiatalos lendülettel, lelkesen készülődik a pályázatra és lendületével bizony nem egy fiatal kecskeméti festőt megelőz, akik közül tudomásunk szerint csak igen kevesen határozták el magukat arra, hogy a pályázaton részt vegyenek. Fodor Endre: AI ÚJ KÁLYHA ágyba. A felesége azt. mondja mindig, hogy csak addig hideg, amíg lefekszenek. De ő érzi az ágyban is a hideget, mert sokszor fél óráig is kell forgolódnia, hogy a meleg átjárja minden tagját. Megbánta már sokszor, hogy a tél elejéig halasztotta a kályha megcsináltatását. Most aztán didereghet még vagy két hétig. — Eszébe jutott az apja mondása: »Nyáron kell a téli melegre gondolni.« /'kdaért a kapu elé. Nehéz " volt kihúzni a kezét a meleg kesztyűből, hogy előve- hesse a kapukulcsot. Gyorsan bedugta a zárba és belépett. — Bojszi — szólt oda a lába mellett sündörgő kutyának. — Nem ismersz meg, te buta? Csendesen te, mert felébresztesz mindenkit. Nem tudta megállni, hogy ne simogassa meg a kutya havas, jégcsapos bundáját. Belépett a konyhába. Levetette a kabátját, és leült a még mindig meleget sugárzó tűzhely A művész önarcképe. A víz olyan hideg volt, hogy remegni kezdett, — No, még egy cigarettát, amíg felmelegszem. Kelletlenül szívta. Undorodott tőle. De csinálta, hogy időt nyerjen. A szobából halk köhintések hallatszottak. felfigyelt. Elnyomta a ci- A garetta parazsát. Eloltotta a villanyt, belépett az ajtón. A szoba hideg levegője azonnal körülfogta. Odatapogatózott az ágyhoz. Villanyt nem gyújtott, nehogy megzavarja a gyerekek és a felesége álmát. Felemelte a dunnát. Meleg levegő áramlását érezte. Egy pillanatig mozdulatlanul állt, mintha valami csoda érte volna, azután felkattantotta a villanyt. á~|danézett az ágyra, de nem látott senkit. Felhajtotta a dunnát és megpillantotta kisebbik fia kócos fejét. Misi felnyitotta a szemét, rákacsintott az apjára. — Na, apa, mit szólsz az új kályhához? mellé, összedörzsölte a kezét, és odatartotta a jóelső melegnek, hadd járja át. Kitöltötte magának a teát. Gyorsan megitta és megelégedéssel érezte, hogy egész testén végigömlik a párolgó ital adta meleg. Újra öntött a csészébe, megkente a kenyeret vajjal és lassan, minden falatot élvezettel kóstolgatva vacsorázott. Delenyúlt a zsebébe. Elő- húzta a megszokott, kedves kis csibukot. Gondosan megtöltötte dohánnyal és rágyújtott. A bodor füstfelhők között rátévedt a tekintete a szobában lévő ajtóra. Elkomorult. Eszébe jutott a hideg ágy, a minden esti nyűg- lődés. A meleg konyhában még jobban érezte a dunna hidegét. Kiverte a pipáját. Gondos lassúsággal zsebre tette. Lassan vetkőzött. Húzta az időt, hogy minél később bújjon az ágyba. Az ajtónál megállt. — Még egy pohár vizet iszom lépett vissza.
