Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. szeptember (10. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-08 / 211. szám

Uj iskola nyílt Kiskunfélegyházán

Mintahogy a komor felhők eltakarodnak a fényes nap elől, olyan ütemben rendeződött az iskola előtti tér: a járda elkészült, virágok kerültek a bejáró főajtó előtti helyre.

Mire elérkezett szeptember 1-e, már az udvar képe is kibontakozott. Egyedül a tornaterem várja még az utolsó simításokat.

1-én, reggel az iskola előtt gyülekeztek a nevelők, szülők, gyermekek. Nagy volt a zsi- bongás. Úttörő-ruhák, sötét, fehér és a nyakkendők piros színei élénkítették az ünnepi zászlódíszben pompázó új épület elejét.

Benn az udvarban két oldalt székek sorai, középen a vezetőség helye.

Osztályfők vezetik a gyermekeket. Egy elsős diák a papájához szalad az udvaron vonuló gyermekek sorából. Nevetjük.

— Hát te mért jössz ide? — kérdi a zavarban lévő papa.

— Nincs párom . : : — feleli az új diák, a világ legtermészetesebb hangján.

— Menj csak vissza!

Az ifjú ember kezét megfogja az egyik nevelő és utána mennek az elhaladt első osztálynak. Már párja is akadt. A kisfiú már a sorban marad, köti a pajtásának a keze is, de megsejtette az osztály kollektív fegyelmét is.

Már állnak katonásan a gyermekek az udvarban, a kijelölt helyükön a sorban.

Hangzik az úttörőcsapat vezetőjének a hangja: »József Attila és Szilágyi Erzsébet úttörőcsapat, vigyázz! Csapat- zászlónak tisztelegj!«

Hozzák az úttörők a gyönyörű selyemzászlót. Mindenki nézi. Valóban tiszteletadás ez!

Az úttörőcsapat vezetője a tanév első napján üdvözli az úttörőket.

Milyen szép! A tanulók fegyelmezettek. Mi ez? Varázsa van az iskolának? Vagy: mindennek... A hazának, a népnek.

Az oktatási osztály vezetője ünnepélyes hangon átadja szocialista megőrzésre az iskolát az igazgatónak és az ifjúságnak.

Szamosi Ferenc, az új iskola igazgatója, határozott hangja hallatszik: »Átveszem és ígérem: méltók leszünk rá!«

Egy nyolcadikos az úttörők nevében megköszöni az új iskolát kormányunknak és a pártnak.

A Magasépítő Vállalat kiküldöttje, SZMK. MNDSZ kiküldöttei beszélnek: üd- vözlik az új iskola vezetőit, tanulóit és jó munkát kívánnak.

Kedves, hogy a városi iskolák úttörőcsapatainak kiküldöttei is megjelentek és az új iskolájukban meleg szavakkal köszöntötték az úttörő- csapatunkat.

Az ünnepély a Szózat biztató, hazát szeretni parancsoló hangjaival ért véget.

A tanulók elvonultak. Az I. osztályos tanulók reggelit kapnak. A mamák, papák s a más iskolákból megjelent nevelők is elszéledtek az új épületben: megnézik pompás berendezését.

S megkezdte működését új otthonában Kiskunfélegyházán a »József Attila« állami általános iskola.

.......................*................................................................«............. *****

F

REY BÁCSI KITÜNTETÉSI

Az ember életének vannak pillanatai, amikor az öröm a szemeiből könnyeket fakaszt. Mosolyogni, nevetni szeretne, de valami meleg hullám a torkát szorongatja. Szavakat szeretne ejteni, meghatottságát palástolni. De nem megy. Nem megy, akárhogyan is erőlködik.

így volt valahogyan az a pillanat is, amikor Frey Demeternek, a baiai Vörös Fény TSZ sertésgondozójának mellére a -Kiváló termelőszövetkezeti tag« kitüntetés odakerült.

Frey bácsi nem fiatal ember már. A felesége titkon súgja, éppen ma üli 71. születésnapját. Szép kor, az elmúlt évtizedek sok küzdelmét, a harc, a megaláztatás, a megpróbáltatások sok-sok évét mélyen szántott barázdák őrzik. A múlt sok keservét feledni szeretné, öreg napjait munkájának elismerése aranyozza. Boldog, elégedett öregség.

Beszélgetés közben sűrűn ismétli. Mióta a Vörös Fény tagja lett, — van annak már vagy hat esztendeje, — a tagok megbecsülése övezi. Életében még nem maradt adós senki emberfiának. A megbecsülésért is emberséggel fizet, derekas munkával, odaadásai. Mert hat éve érzi csak igazán, munkájának megtalálta értelmét.

Emlékezetével a múltba tekint, mikor a Tolna megyei uraság, — de jó is, hogy már a nevét is el tudta felejteni, — meg a Sauerborn nagyságos úr kanászszámadója volt. — Hogyan is volt csak, anyjuk, mikor az uraság azt mondotta a botos ispánnak :

— Erre az emberre úgy vigyázzanak ám, mint a szemük fényére, mert ez nekünk nagy hasznot hoz.

Igen, ez volt akkor, abban az időben az elismerés. Csak azért kell vigyázni rá, mert hasznot hajt az uraságnak. Mit tehetett róla, hogy a sertéseket mindig kedvelte, szerette babusgatni a kis szopós malacokat, gondozni, ápolni, félteni a góbékét.

Előkerül a kitüntetés a sublót- fiókból. Tokjával szép színes selyemkeszkenőbe van csomagolva. For ne lepje.

— Mi jutott Frey bácsi, az eszébe, mikor a kitüntetést a mellére tűzték?

— Megmondjam? — néz kérdően a feleségére.

— Mondd csak, nincsen ma szégyen ebben.

— Hát akkor kimondom. Egy tízpengős. Úgy történt, már öt éve szolgáltam az uraságot. Egyszer úgy karácsony táján

kocsi gördült az ólak elé. Az uraság ült rajta. Hódprémes bundában, — úgy emlékszem, mintha ma volna. — Kocsijához hivatott és nagy gőgjével csak ennyit mondott: Frey magával meg vagyok elégedve. Aztán belenyúlt a mellényzsebé- bc és egy tízpengőst hajított felém, mint a koldusoknak szokták az alamizsnát. Hát ez a megaláztatást jutott eszembe.

Kis unokája lopakodik a szobába. Odabújik a nagyapa mellé. Nézi a csillogó szép kitüntetést. Frey bácsi a gyerek mellére tűzi:

— Aztán, lia megnősz és ember leszel, te is érdemeld ki.

A Vörös Fény sertésgondozója 73 malac felett őrködik. Három göbe a napokban ellik. Az ellé- sek napjaiban éjszakáit is az elletőben tölti. Ilyenkor az ebédet is úgy kell utána vinni, meri első a kötelesség. De nincs is elhullás. Két szeme, figyelme a malacok felett őrködik. Tapasztalata diktálja, a malacokat háromhetes korukban szemesárpával kell etetni. Arra is nagyon ügyel, hogy az ól állandóan száraz legyen. A nedves talaj a himlő és az orbánc megbetegedések okozója. Ezekre tanítja fiatal társát, Pál Józsefet is.

Olyan malacokat nevel, hogy híre kerekedett az egész környéken. Cziczinger József középparaszt jó gazda hírében áll. Mégis, mikor megtekintette Frey bácsi malacait, csak ennyit mondott:

— Miért nem tudok én is ilyen malacokat nevelni?

— Meg is mondtam, miért nem. Erre csak a szövetkezet, a nagyüzemi gazdálkodás képes.

El is küldte legszebb tizen-;

bárom berkshir süldőjét az Országos Mezőgazdasági Kiállításra. Hadd lássa ország-világ a társas, közös gazdálkodás eredményét, fölényét. Ismerjék meg hírét a bajai Vörös Fénynek.

Frey bácsi élete e hat év alatt, — mióta a szövetkezet tagja, - hogyan fordult? Két szóban foglalja össze. Nyugodtabb, szabadabb lett.

— Meg boldogabb is — erősíti Frey néni.

Mi tette nyugodtabbá? Megszűnt számára az élet bizonytalansága. Eddig szerzett 351 munkaegysége után csak előlegül 14.20 mázsa búzát, 8.40 mázsa árpát kapott.

— Az tudja csak, mit jelent ez, aki egész éven át asszonyostul 12 mázsa búzáért, meg évi 160 pengőért dolgozott.

— Az bizony — szól bele Frey néni. Csak készpénzben az idén eddig 3651 forint előleget kaptunk.

Az élete is szabadabb lett. Hogyne lett volna szabadabb. Nem hajszolja a kasznár, a botos ispán. Jó szó alig érte. Mí»st? Kovács elvtárs, a szövetkezet elnöke nincs olyan nap, hogy fel ne keresné. A beszélgetés meg nap-nap után azzal végződik:

— Frey bácsi magával még sok-sok esztendőn keresztül együtt akarok dolgozni.

— Ez a szabad élet — mondja az öreg sertésgondozó. Amikor emberszámba megy az ember, amikor egymás munkatársa, segítőtársa. ú

Frey bácsi megpedri bajuszát. Tekintetével maga elé réved. I’alán éppen az jutott eszébe, a szobában együtt van a jelen a jövővel. A nagyapa és az unoka. Az egyiknek egy élet megtett útja deresre csípte a fekete hajfürtöket, a másiknak nevető, derűs tekintete a jövőt vizsgálja. Az öreg sertésgondozó már ludja az útat, hiszen maga is építi, melyen a kis unoka egykor a boldog élet útjára lép.

A kitüntetést újból a keszkenővel takarja. Újból a sublót fiókjába kerül. Aztán nekiindul, hívja a kötelesség.

— Nagyapa, én is veled megyek — mondja az unokája.

— Gyere, ha kedved tartja. Lehet, hogy egykor nyomdokaimba lépsz.

Együtt indulnak. Frey néni meg az ablakszegletből nézi lépteiket.

— Tudja, csak egy a kár. Hogy nem értük ezt az életet ötven évvel hamarább. De jó lett volna.

B, L,

câklkiwk az idfai tapsolunk

A Kecskeméti Katona József Színház új tagjai

Rövidesen megnyitja kapuit a Kecskeméti Katona József Színház. Megerősödve, tapasztalatokban gazdagabban és bizonyos fokig megváltozott szereplőgárdával vátja a színház idei első bemutatójára a közönséget. A Szelistyei asszonyok című nagyoperett próbái már javában folynak. Énekpróbák, színpadi próbák váltakoznak naponta, a most még díszletek nélküli színpadon sa próbatermekben. A színház új igazgatósága, élén Majercsik Rezső igazgatóval úgy határozott, hogy a Kamara Színház korábban kezdi el évadját, mint a nagy színház. Goldoni nagyszerű vígjátékának, a »Fogadósné«-nak a plakátjai már ottvannak Kecskemét utcáin. Rövidesen megismeri majd a közönség a Szelistyei asszonyok szereposztását is. Mindkét bemutatón a színház új tagjait is megismerhetik a kecskeméti dolgozók. Több új tagja a színháznak már az első darabokban szerepet kapott.

Szendrei Ilona, a Debreceni Káló Mária az elmúlt észtén- Csokonai Színháztól jött Kecs- dóben még a Zeneművészeti kemétre. Az énekes primadonna Főiskola énektanszakos nővén- és prózai szerepekben egyaránt déke volt. Most végezte a főis- kiválóan megállja a helyét. A kólát. Kitűnő képességei alapján színház mindkét bemutatóján azonnal szerződést kapott színszerepel. A Szelistyei asszonyok- házunknál. Első szerepét a Szobán és Goldoni: Fogadósné című listyei asszonyok című operettdarabjában is, egy-egy jelentős ben, a színház nyitó darabjában szerepet alakít. kapta.

cÂttiuf. U. (ilm

KEDVES EMLÉK LESZ...

Ki ne ismerné a fényképezés lázas örömét. A nyaralók csomagja mellől még véletlenül sem hiányzik a szép napokat megörökítő kis masina; a kirándulók, strandra igyekvők kezében is ott az »útitárs«; a játszótéren a boldog apa kitartón guggol és a kis gép keresőjén át lesi kisfia önfeledt mozdulatait.

Ezer és ezer emlék, megőrzésre szállt pillanat rögződik a filmtekercsen. Mikor megtelt, kezdődik a türelmetlen várakozás ideje. Vajon, hogy sikerül? Elég é!es-e a kép?... és ki tudja, hány kérdőjel. Az OFOTÉRT üzletben sűrűn hangzik a kérdés; — Mikor jöhetek a kész képekért? És július 1-től a válasz így hangzik: »Holnap ilyenkor«. A kedves meglepetést a kecskeméti OFOTÉRT-laboratórium négy, fáradtságot nem ismerő dolgozója szerezte az amatőrfényképészek nagy táborának. Szeged után ők is elhatározták, hogy a nyári megnövekedett munka ellenére is, 24 óra alatt elkészítik a képeket. Adott szavukat több, mint két hónapja állják.

A kis laboratórium a Szabadság-téren szerénykedik. Nagy cégtábla helyett csak egy kis felirat az ajtón: »Idegeneknek tilos a bemenet«. És, ha valaki nem érzi magát »idegennek«, és benyit, szorgos, egymást segítő munkának lehet szemtanúja. A kirakatnak szánt ablakban vegyszerek sokasága. A falon csillogó fémtáblák, a járatlan könnyen hihetne, hogy hiú kezek tükörként agatták oda. De nem, hisz ezekre a fényes táblákra fürge ujjak tapasztják a vizes képeket, ahogy ők mondják: tükörfényeznek. A szoba sarkában két elfüggönyözött sötétkamra. Az egyikben a tekercseket hívja elő a csinos, barna Nagy Margit. Csak egy éve végzi ezt a munkát és máris a napi normáját, — ami 64 tekercs előhívása, — jóval túlszárnyalta. 150 tekercsnél tart már és kis tudja, mennyire növeli még. A másik kamrában piros fénv világít. A két másológép kattog, Peterdi Lászlóné és Polányi Istvánné gyors keze helyezi az átvilágított filmre a fényérzékeny papírt. Néhány másodperc és az előhívóoldatban kirajzolódnak a táj körvonalai, az arc vonásai. Ezeket a vizes képeket aztán a fémlapokra teszik és a kétoldalas, elektromos szárítóban nyerik szép tükörfényüket. Elkészült a kép, most már csak a szélét kell le- vagdosni. A vágógép előtt Dezső Éva szorgoskodik. Ö a laboratórium adminisztrátora, de mellette buzgón segít a kép csinosításában.

Ez az egyszerűnek látszó munka valójában nagy szakértelmet kíván... Hiszen ahány- fajta felvétel, annyiféle kép, az egyik túlvilágos, a másik sötét és ki tudja, hány felvételi hiba. A különböző minőségű, fényérzékeny papírokkal segítenek ezeken a »gyermekbetegségeken«. Egy biztos: az amatőr- fényképész a lehető legjobb képet kapja. Egyébként a jó minőségű munka dicsérő szavait büszkén mutatja Peterdi Lászlóné, a laboratórium vezetője Eilenőr jegyezte be a munkakönyvecskébe.

Naponta több, mint ezer kép kerül ki a kezük alól. A nagy munka lázában nem felejtkeznek meg az apró takarékoskodásról sem. A fixirvíz egy idő után sárgít, nem lesz szép fehér a kép. Ezért sűrűn váltották a folyadékot. Most jeget tesznek az oldatba, így az egyforma hőmérsékleten jóval tovább használható. Vegyszert és munkát takarítanak meg ezzel az egyszerű módszerrel.

Az OFOTÉRT-laboratórium négy dolgozója egy évvel ezelőtt még negyvennyolc óra alatt készítette el a képeket, most feleidőnél, 24 óránál tartanak. És minden biztosíték megvan arra, hogy a következő nyáron rnég egy napig sem kell várni a fotóamatőröknek, hogy a szép felvételeket fényképalbumai kba ragaszthassák. A fejlődés útja felfelé halad és ezen az úton nem torpan meg a laboratórium lelkes kis brigádja sem;