Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. szeptember (10. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-06 / 209. szám

TAR T H AT AT Li AM HELYZET

, Szeptember 3-án a »Bujócska« *— Csizmarek Mátyás vígjatéka, 21-én a kecskeméti Katona József Színház vendégjátéka, Goldoni: »Fogadósné« című vigjá- téka, 24-én a járási tanács DISZ-szervezete rendez szüreti mulatságot, közben október hó 16-án a Kecskeméti Pedagógus Szakszervezet színjátszói adják elő Bródy Sándor "Tanítónő- című színművét. Előreláthatólag október első felében Andersen, a nagy meseköltő emlékének áldoz az akkoriban megrendezésre kerülő emlékest, a tervekben szerepel még Bartók Béla-emlékest is, válogatott, igényes zenei műsorral.

Ezek a kiragadott részletek

a kiskőrösi járási kultúrház műsortervéből

azt bizonyítják, hogy ez a kulturális intézmény egyre inkább előre halad a kiskőrösi dolgozók líulturális igényeinek kielégítése útján. Kiskőrösnek igen nagy szüksége van erre, hiszen hosz- szu időn keresztül eléggé elhanyagolt állapotban tengődött itt a kulturális élet.

A járási kultúrház jelentős nevelő tevékenységét, az elmondottak ellenére, persze korántsem végzi hibátlanul. Sokat lehetne még tenni a kultúrotthon oaráti körének kiszélesítésére. Jó egynéhány szakkört, csoportosulást lehetne létrehozni,

nogy mindenki megtalálhassa falai között a neki legjobban tetsző szórakozást, vagy tanulási lehetőséget. Azt sem lehet mondani, hogy az ismeretterjesztő munka valami hibátlanul helyes vágányokon haladna.

Vannak azonban a járási kultúrház életében olyan tényezők, amelyek nagyrészt azzal függenek össze, hogy sem a tanács, sem pedig a járási pártbizottság, még kevésbé a tömegszervezetek, nem nyújtanak rendszeres támogatást, irányítást, vagy éppen tényleges segítségei a kultúrház vezetőinek. De talán itt álljunk meg először.

A kultúrház igazgatója, Maros Zoltán, jelenleg abban a »szerencsés« helyzetben van —több, mint másfél hónapja —, hogy teljesen egyedül

tölti be a kultúrház igazgatójának és a járási népművelési csoport vezetőjének pozícióját. — Mennyi időt tud fordítani Maros elvtárs a kultúrház tényleges vezetésére? Vajmi keveset! Amikor ott jártunk nála, szép, kövér dossziékat mutatott, amelyeket a járási tanács népművelési csoport vezetőjének egykori róasztalából halászott elő.

A dossziékban a legelké- pcsztöbb össze-visszaságban hevernek több eve feldolgozatlan ügyiratok, pénzkezeléssel összefüggő akták, stb., stb. — Gunda Mihály, volt járási népművelési előadó hagyatékaként.

Sajnos, nemcsak adminisztratív mulasztások pótlásáról van itt szó, annál többről. Ilyesmikről árulkodnak a zűrzavaros irathalmok:

a járási népművelési csoport még mindig nem utalta ki a tavasszal tartott kalocsai népművelési értekezletre utazott falusi ügyvezetők útiköltségét.

A képzőművészkor ellátmánya sem érkezett meg. Nem kérték és nem kapták meg a pénzügyi szervektől. Egész kis hadsereget lehetne összeállítani azokból az előadókból, akik nem kapták meg jogos előadói dijaikat. Ezeket helyre kellene hozni ahhoz, hogy Maros elvtárs — tényleges munkája mellett —, legalább hozzávetőlegesen tájékozódni tudjon, majd később intézkedni is, a járás népművelési ügyeiben. Márpedig

sürgős intézkedésekre volna szükség.

Hiszen jóformán a kultúrház megalakulása óta nem rendelődtek véglegesen a káderkérdések. Amikor 1953-ban megkezdődött a tatarozás. Szűcs elvtárs, az akkori népművelési előadó látta el a kultúrház vezetésének és szervezésének teendőit. Már akkor két lovat kellett meg- nyergelnie az egyetlen népművelési kádernek. Később Gunda elvtárs ellátta ugyan — bár ha rendkívül hiányosan — a népművelési előadó teendőit, de akkor meg

krónikus igazgatói válság volt a kultúrházban.

Volt olyan eset, amikor két igazgatót is fizettek, de egyik se dolgozott és hosszú ideig egyáltalán nem is volt kultúrház-igazgató.

Évek óta tűri és nézi a járási pártbizottság, meg a járási tanács — ezt a tarthatatlan helyzetet,

amelyben minden csak ideiglenes, hevenyészett, ‘

Még a tengeri kígyóként, évekig húzódó építkezés sem fejeződött be. A Báes-Kiskunmegyei Tatarozó Vállalat kalocsai részlegének, és nem utolsó sorban a tervezők (Szegedi Tervező Iroda) jóvoltából például olyan angol WC-ket építettek, amelyekhez semmi más nem tartozott, csak egy föld alatt vakon végződő, körülbelül egyméteres csodarab. Az emésztőgödör megépítéséről egészen elfeledkeztek. Nem javították meg a színházterem öltözőit sem. Most hozzák helyre úgy, ahogy Marosék házi kezelésben. A színpadhoz tartó-: zó világítási vezetékek kicserélése sem történt meg. Ugyanazok, a majdnem negyedszázados, öreg és tűzveszélyes huzalok hevernek a kultúrház padlásán, amelyeket a szálló építkezése idején is csak ideiglenesnek szántak. Nem is beszélve a megnemjavított kályhákról, melyek majdnem lehetetlenné 1e- szik a színházterem téli fűtését.

Szóval a kultúrháznak ilyen nehézségekkel is küzdenie kell. Emellett jó lenne, — mivel az igazgató most egyúttal népművelési előadó is — újból fellendíteni a járás kulturális életét, amely egykor, nem is olyan régen még a megyében a legjobbak, legélénkebbek közé tartozott. Csak egy példa! Soltszent- imrén nemrégen még egy DISZ és egy földművesszövetkezeti dolgozókból álló tánccsoport — tehát összesen kettő —, egy DISZ- és egy MNDSZ-színját- szócsoport, egy énekkar és egy kis zenekar működött. Ma már csak a zenekar maradt meg hírmondónak. A népművelési ügyvezetők irányítása nélkül a legtöbb községben leálltak, vagy rendszertelenül dolgoznak, mert

nincsenek tájékozódva népművelési kormányzatunk irányelveiről.

Arról ne is beszéljünk, mennyire hátramaradt a járásban a népművelési apparátus dolgozóinak nevelése, fejlődése.

Ezen a tarthatatlan és évek óta változatlan helyzeten közös erővel, feltétlenül segíteni kell. Jelentős operatív intézkedéseket kell tenni, hogy a kiskőrösi járás népművelési apparátusa végre a helyzet magaslatán lehessen és átvegye a kultúrélet irányításának felelősségteljes és szép munkáját, megtegye a magáét pártunk nagyszerű célkitűzéseinek végrehajtása érdekében.

Kedves vendég a szerkesztőségben

A párttitkár — magas, csontos, szikár ember — Szűcs István, megilletődötten foglal helyet a szerkesztőség asztala mellett.

— Éppen bent jártam Kecskeméten

— mondja — hát gondoltam, elmondok egy-két újságot a mi termelőszövetkezetünkről, arról a híres fülöpszállási Dózsáról.

Nem kell neki sok biztatás, szinte magától ered meg szava, hogy az elmúlt napok élményekben gazdag emlékeit megelevenítse:

— Talán ott kezdeném, hogy szombaton volt nálunk egy közgyűlés.

— Mondhatom, sokáig emlékezetes marad a számunkra, mert azonkívül, hogy új elnököt választottunk, még

39 nj tagot vsttfink fel és

avattunk ezen a napon termelőszövetkezeti taggá. Azután tovább folytatja újságolva, hogy most már 1?0 tagja van a termeiiőszövetkeze t- nek.

— Mi vonzotta felénk az új tagokat?

— teszi fel szinte önmagának a kérdést, melyre rögtön válaszol: — El szeretném mondani, hogy nem ment könnyen a munka. Ahhoz, hogy termelőszövetkezetünket megismerjék, megszeressék az egyéniek, meg kell ismerniök eredményeinket. Népnevelő-brigádokat szerveztünk a termelőszövetkezeti tagokból s munkaidő után ellátogattunk az egyéniek otthonába. s beszéltünk

a mi munkánkról, életünkről. Arról, hogy négyzetes kukoricánk 30 mázsa termést ígér, 25 holdas burgonyatáblánkon szintén rekordtermésre van kilátás, s hogy tagjaink jövedelme munkaegységenként

az idén már eléri a 40 ft-ot

mintegy kétszeresét a tavalyinak. Én is sok dolgozó parasztnál voltam. Amikor Nagy Ferencnéhez elmentem, azzal nyitottam ajtót, hogy megkérdeztem: —

no, milyen volt az idei termés?

Nagy Ferencné a termelőszövetkezet szomszédságában lakik. Csak bólintott a kérdésre, hogy jobb is lehetne. Hamarosan nagy vitába keveredtünk. Érdekes volt, hogy a maguk eredményeiről nemigen akartak beszélni, csak mindig a termelőszövetkezetét emlegették. Magam is meglepődtem, amikor hirtelen ezt mondta: — Pista bácsi, most már elismerjük, hogy maguknál jobb, mert szebb volt a gabonájuk, és jobban tizet majd a kukorica is, mint a miénk.

— Summa-summá- rum, a vége az lett, hogy Nagy Ferencné belépett a csoportba. Nemsokára követték Budai Sándor, Novák István, Aczél Mihálj'. Budai László, Útassi István középparasz- tek is.

Most már új tagokkal erősödve dolgozunk, gyarapítjuk a közös vagyont, teremtünk még gondtalanabb, szebb életet tagjainknak. Az új tagok több, mint 30 százaléka már bent doigozik a közösben, de rövidesen követik, őket a többiek is. Az agitációs munkát tovább folytatjuk, úgy érezzük, az igazság a mi oldalunk jn van, mert

van mivel agitálni.

Eddig már öt kiló gabonát oszlottunk a munkaegységekre előlegként, de a zárszámadásra még jócskán tartogatunk a raktárakban. Az Agoston-család több mint 1000 munka- egj'séget teljesített eddig, és az egyik fiuk, Lajos, egymaga, mintegy 20 mázsa kenyérgabonát . fuvarozott már haza.

Tagjaink jól élnek. Szalai István- nénak 60 libája, süldője, fejőstehene van. Kádár-óknak, idős Tóth Józsefék- nak hasonlóan. A közös munka mellett, tehát a háztáji föld is szép jövedelmet jelent a tagoknak. Mi ezeknek az eredményeknek szintén örülünk,

de még nem vagyunk elégedettek,

továbbra is úgy dolgozunk, hogy még több becsületes, szorgalmas középparasztot, jó dolgos embert nyerjünk meg szövetkezetünknek.

— Hát ezért jöttem, hogy ezt itt elmondjam. — Azután Szűcs István, mint aki dolgát jól végezte, emelt fővel, sietve búcsúzkodik, mert még spk dolga van a városban és otthon is várja a munka.

cÆ ([{joí/ijtzrcik bivodaül iábait

A napokban a gyógyszertárban várakoztam. Időmből bőven jutotta a nézelődésre... Elgyönyörködtem a ragyogó tisztaságú polcok rendszerén, a légmentesen záródó üvegek sokaságán és böngészttm a számomra érthetetlen felírásokat. Elnéztem a gyógyszerész fürge, magabiztos mozgását, ahogy a különböző üvegekből az apró »játékmérlegen« méricskélt. Kis meny- nyiséget, centigrammot mért. Elgondolkoztam ... Micsoda figyelmet igénylő, felelősségteljes munkát végez. A gyógyulni vágyó betegek bizalommal nyújtják feló a receplel cs neki ebből a rengeteg »méregből« gyógyító port, folyadékot kell kevernie. Elég egy milligramm tévedés és a gyógyulás helyett talán a halált osztogatja. Es vajon biztos lehet-e a gyógyszerész abban, hogy a csomagok felírása azonos tartalmat takar?... Egy kicsit a magam megnyugtatására is elindultam azért, hogy szétnézek e rejtélyes birodalomban.

Jgy jutottam a Jólcai utca egyik épületéhez. A ház hom- -* lokzata semmiben sem különbözik szomszédaitól, csak egy szerény fekete tábla aranybetűi hirdetik, hogy itt végzi munkáját a Gyógyszertár Vállalat. Benyitottam az irodába, ahol kérdésemre az igazgató elvtársnő, Sárosiné sietett a válasszal.

— A mi feladatunk a lakosság gyógyszerrel és orvosi műszerekkel való ellátása. Ez távolról sem csak a receptek elkészítéséből áll. Kezdjük talán ott, hogy a gyógyáru nagykereskedésből ide érkező nyersanyagokat azonossági és minőségi vizsgálatnak vetjük alá. Ránk nem áll a közmondás, hogy tévedni emberi dolog. Munkánk ezenkívül még a galenikumok. recepturához szükséges félkészítmények Igborálása is.

— Hozzánk tartozik a megye minden gyógyszertára. A kész gyógyszereket, a nyersanyagokat innen küldjük, hogy hiánytalanul kielégítsük a gyógyszerigényt.

7 950 augusztusa óta, pontosan 5 esztendeje működik a -L Gyógyszertár Vállalat. 5 éve irányítják innen szervezetten a megye gyógyszerellátását. A fejlődés sokat mondó tényétről Zinai elvtárs, a főgyógyszerész tájékoztat:

— Munkánkat a Budai utcán egy kis lakásban kezdtük, de a falak csakhamar szűknek bizonyultak. Hogyne, hisz a községekben sorra nyíltak az új gyógyszertárak. 1952-ben költöztünk ide, a Jókai utcába, ahol 370.000 forintos beruházással új raktárt építettünk, a meglévő helyiségeket pedig számunkra megfelelőnek átépítettük. Az anyagraktár elkészülése óta könnyebb a gyógyszerellátás irányítása, mert innen küldjük a megrendel: árut. Minden esztendőben gazdagodtunk, öt év alatt kilenc község kapott patikát, 24 patikát korszerűsítettünk. És ki győzné felsorolni azt a sok felszerelési tárgyat, ami a gyógyszer jobb él pontosabb elkészítését segíti elő. Már van hűtőszekrényünk is. ventillátor hajtja el a bűzös, savas, poros levegőt. Itt, a központban zuhanyozót, fürdőszobát építettünk a dolgozók részért ás minden patikát, szolgálati lakást folyóvízzel láttunk el. Mér. üdülőnk is van Balatonszárszón, egyszerre huszonnégyen tölthetik ott szabadságukat.

M

íg sokáig elbeszélgettünk a kis szobában. Az elmondottakból kirajzolódott a fejlődés felfelé ívelő útja, az elkövetkező 5 esztendő nagy tervei. A gondosabb orvosi ellátással, a szövetkezeti parasztok számának növekedésével fokozatosan emelkedik a gyógyszerek fogyasztása. Egészségügyünk 5 évei fejlődését mi sem mutatja jobban, mint az, hogy ha az 1951-ei forgalmat 100 százaléknak vesszük, akkor az idén 171 százalékra emelkedik munkájuk.

Most, a harmadik negyedév elején újabb feladat megoldást vár a lelkes kollektívára. Ettől kezdve a megyei egészségügy- intézmények gyógyszerellátása is az ő feladatuk lesz. Elhatározták, hogy a körülbelül 10 százalékos munkatöbbletet a meglévő erővel, a feladatok pontosabb meghatározásával, s ott, ahoi kell, átcsoportosítással látják el.

J\/findczek a tények 5 esztendő fejlődéséről tesznek tanusá- Htí got és az eddig megtett ú< csak előkészítője annak c nagy fejlődésnek, amelynek küszöbét az új évben lépi át o Gyógyszertár Vállalat.

ELINDULT A TÁJSZÍNHÁZ

y, A kalocsai városi kultúr ház ás Kalocsa város közönsége nevében köszönetünket fejezzük ki augusztus 28-án megtartott »Lányok a Dunán« című zenés vígjáték kiváló, szívből jövő tolmácsolásáért.

Annak a reményünknek adunk kifejezést, hogy még sokszor fogunk gyönyörködni a Katona József Színház tájelőadásaiban.« •

Alig kezdődik meg az új színi évad, *az első vidéki szereplések után máris hasonló köszönő levelek érkeztek a Kecskeméti Katona József Színházba. Ez a fenti pór sor is egy ilyen szívélyes hangú köszönetét tolmácsoló levél részlete. A tájelőadá- cokon szereplő kecskeméti színészek valóban meg is érdemlik a köszönetét, hiszen sokszor a legnehezebb körülmények között szerepelnek falvainkban, városainkban. Nem egyszer 80— 100 kilométeres autóbuszutazás után kezdenek hozzá egyesült erpvel a színpad díszletezéséhez, este pedig a lámpák fénykörében a művészet erejével hintik a szórakozást, a feledhetetlen művészi élményt.

S amikor a rivalda fényei kialusznak és a közönség késő éjszaka hazafelé szedelőzködik, színészeink hozzálátnak a hűvö.

södő teremben, a kihalt színpadon összeszedni a kellékeket autórarakni, és hazáig szu- nj-ókálni az autóbusz ilyenkor már eléggé kényelmetlennek ható ülésein. Amikor a színész jóval éjfél után ágybakerül, beállítja az ébresztőórát, mert- hiszen holnap egy másik irányban várja őket egy másik város vagy község kultúrára szomjazd közönsége.

A Kecskeméti Katona Józse Színház tájszínházának idei előadásai megkezdődtek. Az idei első bemutatkozó előadás, mini minden évben, Kecelen zajlott le augusztus 23-án. Utáni Soltvadkerten, Kalocsán, Halason, Kiskunfélegyházán és Sztá- linvárosban szerepeltek. Szeptember 9-én a Vidám Színházban, Kecskeméten is bemutatják a tájrészleg új darabját, Goldoni: Fogadósné című kacagtató, klasszikus vígjátékát.

Tervbe vette a színház mé® azt is, hogy az idén több községet kapcsol be a tájszínház hatókörébe. Rövidesen Orgová nyon, Homokmégyen, Kerekegyházán, Lakiteleken és Kiskun- majsán is régvárt vendégekként üdvözölhetik a Kecskemét: Katona József tájszinházánai tagjait, Déryné nagy nemzedéké- nők modern örököseit;