Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. szeptember (10. évfolyam, 205-230. szám)
1955-09-06 / 209. szám
Hogyan készülnek a bajai járás propagandistái az új oktatási évre Az augusztus 15-én megtartott propagandista tanácskozáson mélyrehatóan elemeztük a propaganda-munka fontosságát, jelentőségét. Megbeszéltük propagandistáinkkal az oktatás előkészítésével kapcsolatos legközelebbi feladatokat. Ezzel a tanácskozással alapjában véve megkezdődött a propagandista elvtársak részére az 1955—56-os pártoktatási év. Feladatuk az, hogy egyéni tanulással elkezdjék a foglalkozásokra való felkészülést. Propagandistáink 74 százaléka többéves tapasztalattal rendelkezik. Közöttük olyan elvtársak vannak, mint Dara János, a nagybaracskai pártbizottság titkára, Németh Imre, a járási párt-végrehajtóbizottság tagja, a Garai Állami Gazdaság igazgatója, Szabó Ilona, az érsekcsa- nádi általános iskola igazgatója, Ermler Sándor, a Bácsbokodi Vajüzem igazgatója, Pétiké János dávodi tanácselnök. A járási part-végrehajtóbizottság nagy reményeket fűz a több éve propaganda-munkát végző, tapasztalatokban gazdag elvtársak munkájához. A tanácskozáson olyan elvtár- íak is részt vettek, akik ez évben végeznek először propaganda-munkát. ilyenek Rihagyel Mihály, azÉr- »ekcsanádí Célgazdaság igazgatója, Kürtös Ádám, a csátaljai pártbizottság titkára, Valkai Jó- tsef, dávodi termelőszövetkezeti mezőgazdász, Radies István, sü- kösdi tanácselnök és még jóné- hányan. Azonban ezek az elvtársak megfelelő politikai és szakmai képzettséggel rendelkeznek. Megfelelő képességgel rendelkeznek ahhoz, hogy magasszínvonalú, a hallgatók érdeklődését lekötő foglalkozásokat vezessenek a politikai iskolákon. Tapasztalataink a propagandisták egyéni tanulásáról A járási párt-végrehajtóbizolt- ság határozatot hozott a propagandisták egyéni tanulásának ellenőrzésére, segítésére. Mintegy 30 tagú ellenőrző csoportot hoztunk létre a járási pártbizottság tagjaiból és aktíváiból. Az ellenőrző csoport tagjai megkapták mindazokat az anyagokat, melyekből a propagandisták tanulnak. így felkészülve mennek ki a tanulás ellenőrzésére. Az ellenőrzés eddigi tapasztalatai arról tanúskodnak, hogy az elvtársaknak csak egy része veszi komolyan a tanulást és kezdte meg a felkészülést. Dicséret illeti meg szorgalmáért Kriskó Irire elvtársat, a nagybaracskai községi pártalapszervezet titkárát. Rendszeresen tanulja az anyagot. Kriskó elvtárs, a Politikai Iskola I. évfolyamán propagandista. Elmondta, hogy nagyon tetszik neki az oktatási anyag témája. O maga is sok újat tanul az anyag feldolgozásakor. Ugyanezt lehet elmondani Nagy András elvtársról is, aki Hercegszántón propagandista. Propagandistáink többségének az asztalán azonban szinte sértetlenül találtuk az útmutatókat, íz ellenőrzés alkalmával. Többen közülük még csak bele sem lapoztak. Bihari Sándor elytárs, a Bajai Gépállomás függetlenített átkára például a legutóbbi taggyűlésen azt mondta, hogy eddig azért nem tanult, mert nem tudta, mit kell tanulni. Bihari elvtárs ugyanakkor kapta meg az útmutatót, amikor Horváth elvtárs, aki szintén a gépállomás pártszervezetében propagandista. Horváth elvtárs felajánlotta, nogy szívesen rpegmagyarázza, mit kell tanulni, hiszen az útmutatóban minden benne van; még az irodalomjegyzék is. — Ugyanitt Végső elvtárs, a gépállomás igazgatója sem kezdett Hozzá még a tanuláshoz. Vannak olyan elvtársak is, «int például Gál József herceg-. szántói tanácselnök, aki a szakmai tanulásra hivatkozva igyekszik még mindig elhárítani magától a propaganda- munkával járó kötelezettségeket. Illés elvtárs, a bácsbokodi függetlenített titkár pedig, amellett hogy ő maga még nem kezdte el a tanulást, az útmutatókat sem juttatta el minden propagandise tához. A propagandisták többsége tehát a munkára való hivatkozással eddig még nem kezdett hozzá a tanuláshoz. Ez az indok azonban nem fogadható el, mert munka mindig lesz. Jó munkát pedig csak úgy lehet végezni, lia állandóan növeljük marxista-leninista képzettségünket. A propagandisták egyéni tanulására kihat az is, hogy a függetlenített pártfunkcionáriusok sem mutatnak példát e tekintetben. Sürgősen változtatni kell ezen. A községi függetlenített párttitkárok járjanak Nagy az igyekezet a Kiskunfélegyházi Gépgyárban. A brigádok, — ha nem is beszélnek róla, — de úgy versenyeznek, mintha . az élüzemi címet akarnák megszerezni. Ha csak csupán a termelési eredményeket nézzük, azt kell megállapítani, ha szeptemberben is ilyen szép munkasikereket érnek el, mint augusztusban, teljesítik az .önköltségcsökkentés tervét, akkor régi vágyuk teljesül a gyár dolgozóinak. Mit is jegyeztek eddig az üzem termelési naplójába? JúNagy szégyen érte a Kecskeméti Épületlakatosipari Vái- lalatot júliusban. Bár minden adottsága megvolt, hogy tervét túlteljesítse, a hó végén mégis csak 53,8 százalékos készáruterv teljesítéséről adhattak számot, pártszervezet és a gazdaságjó példával elöl a tanulásban. Ezzel erkölcsi alapra is szert tesznek a propagandisták tanulásának ellenőrzésében. Segítsék a propagandistákat a tanulásban. Időről Időre szervezzék meg a meghatározott témák tanulmányozását, hiszen nem másról, mint a párt politikájának oktatásáról, megértetéséről, hirdetéséről Van szó. A járási párt-végrehajtóbizottság, az ellenőrző csoport tapasztalatait összegezve megállapította, hogy az 1955—56-os pártoktatási év sikere érdekében fokozni kell a propagandisták tanulásának ellenőrzését, segítését. Ezért az ellenőrző csoporton ps a függetlenített pártapparátuson keresztül a jövőben fokozottabban megköveteljük az anyag rendszeres tanulmányozását. Csak így tudjuk a párt határozatának megfelelően megindítani az új oktatási évet, emelni a párttagság eszmei-politikai képzettségét. Varga Antal, a bajai járási pártbizottság másodtitkára. A Építik, építik csigalassúsággal... A Kecskeméten most épülő Rákóczi úti bérházra kifüggeszthetnénk egy táblát a következő felírással: »kpül, mint a Luca széke«. Dékány elvtárs, az építés vezetője bizonyára más táblát helyezne elé. Azt íratná rá: 195b december 1. Vagyis ekkor alcar- ják átadni az épületet. Azonban erre senki sem merne mérget venni. Főként nem harapná meg érte az ujját Rigó elvtárs sem, az építkezés egyik kőművese, aki még csak három nete dolgozik az építkezésen, de ez idő alatt már elég sok tapasztalatot gyűjtött. Nem nagy dolgok azok, amelyekről Rigó elvtárs az egyik kémény építése közben beszél, de mégis tanulságosak és méltán magyarázzák a csigalassúság titkát. Bár nem szívesen nyilatkozik, mert attól tart, hogy következményei lehetnek, amelyet: reá nézve nem lennének kedvezőek. Munkaidő alatt odamegy hozzá a brigádvezetö és megkéri, menjen el vele egy pohár sört meginni. — Jobban esik az munkaidő után, szaki — nyugtatta meg Rigó elvtárs a »szomjúhozó« embert. Ez aztán elténfergett onnan. Hogy leöblítette-e a torkát, azt már nem tudja Rigó elvtárs, mert neki nem az a dolga, hogy azt figyelje. A munkafegyelemmel Rózsa Antal műszaki vezető szerint sincs különösebb probléma. No, de mégis! Amíg az ebéd nem érkezik, tehát 12 órától sokszor fél 1-ig. meg háromnegyed 1-ig kedvetlen ligás-lógás van. Olyankor az anyagellatók már nem adnak anyagot, mondván, hogy minder pillanatban érkezhet az ebéd. Így a munkaütem csökken, s az egész építkezésen dolgozó emberek hangulata ebédvárásba csap át. Ki tudja, milyen titka lehet annak, hogy a vállalat konyhája nem készíti el rendes időre az ebédet, vagy ha elkészíti, miért nem szállítja ki időben az építkezési helyekre? F önn a tetőn, arról susognak a munkások, hogy vajon az Almási-féle kilenctagú brigádból miért nem jöttek be dolgozni öten. Egyesek úqy tudják, hogy Almást brigádvezzlö, valami otthoni munkával foglalatoskodik, négyen pedig valahol tapasztási munkát vállaltak. Hát valakinek csak kell tudni pontosan, hogy hol vannak az emberek. Dékány elvtárs nem tudja. Rózsa elvtárs már értekezleten van, tőle sem lehet megkérdezni. Az anyagellátás terén is akad időnként herce-hurca. Az építkezésen van egy felvonó, meg egy daru. Mégis megtörténik, ha az emeleten is, meg a tetőn is dolgoznak egyszerre, hogy 10— 15 percet várni kell az anyagra valahol, és ez sokszor 15—20 perces kiesést jelent egy-egy személynél, vagy brigádnál. Ezen hibák javarésze a műszaki vezetésből sarjad és komolyan hátráltatja az építkezés befejezését. Az ilyesmik révén nem vált valóra az az ígéret sem, hogy augusztus 20-ig tető alá vonják az épületet. Íme, ilyen »zsánerkép« fogadja az embert a Rákóczi úti bérház építésénél. így is lehet építeni, bár ez nem válik dicséretére a Bács-Kiskun megyei Építőipari Vállalatnak. A/wvw\e-vvvvvvwwvvvw< E&y lépéssel közelebb az élüzemi címhez----V isszaszerezték az üzem becsületét húsban a készáru terv 102.1 százalékos volt. Ehhez párosult a 95.2 százalékos tervszerűség. Ez a szép eredmény fellelkesítette augusztusban a brigádok tagjait. A versengés meghozta a várt sikert. A nem végleges adatok szerint a várható befejezett termelési terv 105 százalék lesz. A készáru .tervnél 100.1 százalékos eredményt várnak. A 95 százalékos tervszerű- cég pedig azt bizonyítja, hogy azok a cikkek készültek el, amit a tervben megjelöltek. vezetés úgy határozott, hegy augusztusban kiküszöbölik az üzem becsületes dolgozóival együtt a csorbát, vi&szaszerzik az üzem becsületét. Ez sikerült is. Augusztusban 132,3 százalékkal teljesítették havi készárutervüket. Jobb gazdálkodást a tanács kereskedelmi vállalatainál Az elmúlt öt év alatt felfejlődtek és megerősödtek a tanács kiskereskedelmi és vendéglátóipari vállalatai. Együtt a többi kereskedelmi szervekkel betöltik feladatukat a lakosság növekvő igényeinek kielégítésében. Ma már elenyészően kevés a hiányzó cikkek száma. A kereskedelem raktáraiban a szükségletet bőven fedező, bő választékú, egyre javuló minőségű árukészlet áll a vásárlóközönség rendelkezésére. Korszerűbb a technikai felszerelés. Növekedett a kereskedelem dolgozóinak szakmai tudása. Kultúráltabbá vált kereskedelmünk. A felsorolt eredményeket, nem követte nyomon a költségek arányos csökkenése. A kiskereskedelem és a vendéglátóipar indokolatlanul magas költséggel dolgozik, a költség-előirányzatokat rendszeresen túllépik. A laza, sok esetben bűnös gazdálkodás több millió forint eredményromláshoz vezetett. A megyei tanács kereskedelmi osztálya elsősorban a lakosság jó ellátását tartotta szem előtt. A gazdálkodással, a költségek alakulásával nem sokat foglalkozott. Ezt rábízta az osztály es a vállalatok közé iktatott irányító szervekre. Ezek a jövedelmező gazdálkodást biztosítani nem tudták, fenntartási költségeik növelték a veszteséget. Ellenőrzésük felszínes volt s éppen ezért a gazdálkodás megszilárdítása helyett a lazaságokhoz vezetett. A leltárhiányok és selejtkárok tetemes részt képviselnek a veszteség-kimutatásban. A szocialista tulajdon védelme a kereskedelemben még nem vált az ösz- szes dolgozók ügyévé. Ez év februárjában csupán a kirakatokban történt fakulás, rongálódás címén több, mint 45 000 forint értékű árut írtak le vállalataink. Tavalyi naptárakat több, mint 10 000 forint értékben írtak le. A kiskunfélegyházi 27-es számú boltnál június 11-én törés címén elkönyveltek 4 üveg rumot, 3 üveg bort, több üveg pálinkát, stb. Nem nehéz arra következtetni, hogy az ott dolgozók szeretik a szeszesitalt. Közel 50 000 forint kár érte népgazdaságunkat a múlt évben trafikáruk megromlásából kifolyólag. A vállalatok nem okultak ebből. Igen nagy készleteket hagynak felhalmozódni, jelenleg is. A kiskunhalasi trafiknak 277 napra, a bajai 60-as számúnak 509 napra elegendő áruja van jelenlegi forgalmához képest. — Kiskunfélegyházán a 79. számú trafik 17 napi, a 85. számú pe- dik 12 napi készlettel zavartalanul tudja a forgalmát lebonyolítani. A fogyóeszközök felhasználása terén fennálló nagymérvű lazaság a vendéglátóipari vállalatoknál okoz igen nagy károkat- Evőeszköz, pohár, stb. eltulajdonítása nagyfokú a fogyasztó közönség részéről is. Sokan virtusból tulajdonítanak el evőeszközöket, poharakat az éttermekből, ezzel összességében évente sok 100 000 forinttal károsítják meg népgazdaságunkat, ezen belül saját magukat is. Nem foglalkoztunk a termelékenység, az egy főre eső forgalom alakulásával sem megfelelően. A munkaerő elosztása nem áll arányban az egységek forgalmi terveivel. Vállalatainknál ötletszerűen osztják el a munkaerőt, nem végeznek alapos elemző munkát. így történhetett meg, hogy a Kecskeméti Kiskereskedelmi Vállalat 80. számú boltjában egy dolgozó van csupán, aki 63 000 forint forgalmat bonyolít le havonta. Ezzel szemben a kiskunfélegyházi 13. számú boltban két személy dolgozik és azonos adottságuk mellett csak 23 600 forint az egy főre eső forgalom. Ugyanígy a bajai 13. számú illatszerboltban 12 000 forint, ezzel szemben a kecskeméti 40. számú hasonló boltnál 44 000 forint az átlagos egy főre eső forgalom. Ez az aránytalanság oda vezet, hogy egyes dolgozókat túlterhelték, míg más boltokban a ráérőstől nem tudnak a dolgozók mit csinálni. A munkaerő helyes elosztása és foglalkoztatása igen nagy tartalékokat jelent a jövedelmezőség terén. A szállítóeszközök sincsenek teljesen kihasználva. Sok az üresjárat, sok az állás. Az áruszállítás jobb, főleg gyorsabb megszervezése sok ezer forinttal növelheti a vállalatok eredményét. Az egyes vállalatok költséggazdálkodása között nagy az eltérés. A kecskeméti vállalat az átlagosnál 7 százalékkal nagyobb, a Kiskunhalasi Kiskereskedelmi Vállalat az átlagosnál 3 százalékkal alacsonyabb költséggel gazdálkodik. A Központi Vezetőség márciusi határozata nyomán 'elkes vállalások születtek a kereskedelemben is a költségtervek csökkentéséért. A gazdasági vezetőket aktívan támogatják a vállalati párt- és szakszervezeti vezetők, a becsületes kereskedelmi dolgozók. Az azóta elért eredmények számottevők. Ez idá szerint minden kereskedelmi é# vendéglátó vállalatunk túlteljesítette a nyereség-előirányzatát a folyó negyedévben. Meg vannak a feltételek ahhoz, hogy gazdaságos kereskedelemmel valósítsuk meg a lakosság még jobb ellátását. Szalai Károly, a megyei tanács VB kereskedelmi oszt, vezetójei A könnruionr kiváló dolgosói Baksa Pál, a Kiskőrösi Mező- gazdasági KTSZ kovácsa. Több ésszerűsítési javaslata van. Sokat segített a környékbeli termelőszövetkezeteknek. Munkáját kifogástalanul és pontosan végzi. Éppen ezért nyerte el a »Köny- oyűipar kiváló dolgozója« kitün- ' tetőst. Teljesítménye 19.0*/», Kreszló János, a Bajai Cipész KTSZ alapító tagja. Mint párt- titkár, sztahanovista, a ktsz fennállásának 10. évfordulójára megkapta a »Könnyűipar kiváló dolgozója« címet. Az augusztus 20-1 versenyben az új cipők alja- munkájánál brigádjával együtt 202 százalékot ént el,
